Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-15 / 38. szám

1977. FEBRUAR 15., KEDD Veszelín Gyuranovics lesz Jugoszlávia új kormányfője Veszelin Gyuranovicsot, a Crna Gora-i Kommunisták Szövetsége Központi Bizott­ságának elnökét jelölték a Ju­goszláv Szövetségi Végrehaj­tó Tanács (kormány) elnöké­vé, a január 18-án repülősze­rencsétlenség következtében elhunyt Dzsemal Bijedics kor­mányfő utódjává. Jugoszlávia államelnöksé­ge hétfőn Igalóban tartott ülésén Tito elnök javaslatára, az ország köztársaságának és tartományainak egyetértésé­vel, egyhangúlag úgy határo­zott, hogy az 52 éves Crna Go­ra-i politikust, Veszelin Gyura- rovicsot javasolja a kormány­fői tisztség betöltésére. Az in­dítvány végleges jóváhagyá­sára a szövetségi képviselőház hivatott. Cunhal falába! visszaérkezett Lisszabonba A portugál—olasz pártközi tárgyalásokról közös közleményt hoztak nyilvánosságra Alvaro Cunhal, az Olasz Kommunista Párt vezetőivel folytatott római tanácskozása után hétfőn visszaérkezett Lisszabonba. A PKP főtitkára nagyon pozitívnak nevezte Berlinguerrel folytatott meg­beszéléseit és annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy azok hozzájárultak a két párt baráti és testvéri kapcsolatá­nak fejlesztéséhez. Cunhal közölte, hogy rövidesen a Francia KP vezetőivel is ta­lálkozót tartanak. Közös közleményt hoztak nyilvánosságra hétfőn az olasz és a portugál kommunista párt küldöttségének római tárgya­lj j szellem a szépség szigetén? Nicosiában Ciprus jövőjéről tárgyait Waldheim ENSZ-főtitkár (kö­zépütt), Makariosz érsek, a sziget köztársasági elnöke (balról) és Rauf Denktas, a ciprusi törők népcsoport vezetője. Dr. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára az új szellem szavakkal jellemezte azt a sze­rinte biztatóan megváltozott légkört, amely a ciprusi két népközösség érintkezését most jellemzi. A főtitkár első kéz­ből szerezte tapasztalatait: maga tárgyalt Makariosz ér­sek-elnökkel és Rauf Denktas- sal. Denktas immár hosszú esz­tendők óta a szigeten élő tö­rök népcsoport vitathatatlan vezetője. Csak a jövő döntheti el, nein túlzott-e a főtitkár derűlátása. A megfigyelő mindössze arra szorítkozhat, hogy egy pillan­tást vessen a szigetország bel­ső helyzetére és annak nem­zetközi vonatkozásaira. Az előzmények közismer­tek. Athén — a junta uralmá­nak utolsó szakaszában — megpróbálta az enózisz, a Gö­rögországhoz csatlakozás fa­natikus híveinek kezébe adni az országot. Törökország er­re Bülent Ecevit, akkori kor­mányfő jóváhagyásával kato­nai inváziót hajtott végre a szigeten, amely egy csapásra megváltoztatta ott az évszáza­dos hatalmi viszonyokat. Az akció nyomán a lakos­ság ötödét képviselő török fél megszállta a szépség szi­getének nevezett ország terü­letének több mint a felét. A görög lakosság tízezrével me­nekült a megszállt övezetek­ből. A török közösség immár birtokon belül követelhette egy létező helyzet szentesíté­sét: a török szövetségi állam kikiáltását Cipruson. Makariosz érsek-elnök Wal- dheimmel folytatott tárgyalá­sai után most először jelen­tette ki: A ciprusi törökök és görögök egyetértenek abban, hogy Cipruson egységes, két közösségből álló független és el nem kötelezett szövetségi államot kell létrehozni. Nyil­ván. ez a rendkívül fontos eleim, tehát a két közösségből álló szövetségi állam elisme­rése az, ami miatt Waldheim új szellemről beszélt. De az új elem mellett leg­alább olyan fontos a Maka- riosz-kijelentés régi motívu­ma: vagyis az, hogy Ciprus­nak független, el nem kötele­zett államnak kell maradnia! A NATO ugyanis nemcsak azért érdeklődik olyan inten­zíven Ciprus iránt, mert a sziget két tagállama közötti viszály legfontosabb forrása hanem még közvetlenebb stra­tégiai okokból is. Ciprus semmiképpen sem válhat a térség egyensúlyát — érzékeny egyensúlyát — fel­borító atlanti bázissá. Az ér­sek-elnök — mint nyilatko­zatából is kitűnt — jól látja, hogy a belpolitikai kibontako­zás első számú feltétele a kül­politikai folyamatosság. ★ Közel-keleti körútja és cip­rusi tárgyalásai befejeztével vasárnap Genfbe érkezett Kurt Waldheim. Az ENSZ főtitkára hétfőn hivatalos látogatásra hazájába, Ausztriába látoga­tott. TARTSANAK világikong­resszust 1979-ben a gyerme­kek helyzetének tanulmányo­zására és megjavítására az ENSZ által meghirdetett gyermekek évében — kezde­ményezte a Berlinben hétfőn este véget ért háromnapos nemzetközi nőtanácskozás. lásairóí. A közleményben a két párt hangsúlyozta, hogy a megbeszélések szívélyes, nyílt és baráti légkörben zajlottak és a felek átfogó véleménycse­rét folytattak és kölcsönösen tájékoztatták egymást a két ország helyzetéről, valamint nemzetközi kérdésekről. A küldöttségek kiemelték a portugál fasizmus felett ara­tott győzelem döntő fontossá­gát. Leszögezték, hogy az egyes pártok önálló irányvo­nalának alapján — eltökélt harcot kei folytatni a békéért, valamint a demokrácia és a szocializmus eléréséért. Mindkét párt hangsúlyozta, hogy tovább fejleszti baráti együttműködését és interna­cionalista szolidaritását vala­mennyi párt függetlensége és a szocializmushoz vezető tár­sadalmi átalakulásért és hala­dó változásokért folyó harc módszerei szabad megválasz­tásának tiszteletben tartása alapján. SZÓFIÁBAN hétfőn befeje­ződött a békeépítők májusi varsói világközgyűlését előké­szítő nemzetközi bizottság ülése. Tagtoborzási kampány A Svéd Baloldali Párt — kommunisták vezetőségi ülése A Svéd Baloldali Párt — kom­munisták előtt álló feladatokat vitatta meg a párt vezetőségé­nek február 12—13-án Stock­holmban megtartott plénuma. A tanácskozásról kiadott köz­lemény szerint a foglalkozta­tottság problémájának kiélező­désével kapcsolatban a párt aláírásgyűjtő kampányt szer­vez az elbocsátások ellen, a munkahelyek megtartása érde­kében. A párt 1978 januárjá­ban megtartandó kongresszu­sának tiszteletére a vezetőség tagtoborzási kampányt hirde­tett meg. A Bangladesi Kommunista Párt KB plénuma Doccában befejezte munká­ját a Bangladesi Kommvftiista Párt Központi Bizottságának plénuma. Az országban kiala­kult helyzetről, valamint a párt feladatairól szóló beszá­molót Mohammed Farhad, a Bangladesi Kommunista Párt Központi Bizottságának főtit­kára tartotta. Eltemették India elnökét Az indiai nép vasárnap kí­sérte el utolsó útjára Fakhrud- din Ali Ahmedet, India elnö­két, aki február 11-én szívro­ham következtében hunyt el. Az elnöki palotától tüzérségi össztűz közepette indult el a temetési menet. Az elnök ko­porsóját ágyútalpon szállítot­ták. Ezt követte a gépkocsi­oszlop a hozzátartozókkal, a kormány tagjaival, a külföldi küldöttségekkel. Az ország minden részéből százezrek érkeztek, hogy bú­csút vegyenek az elhunyt el­nöktől. Nem messze a köz­ponti parlament épületétől rendezték meg a gyászszertar­tást, amelyen B. D. Dzsatti megbízott elnök, Indira Gand­hi miniszterelnök, a kormány tagjai és a külföldi küldött­ségek vettek részt. Hétfőn az indiai fővárosban gyászülést tartottak Fah- ruddin Ali Ahmed emlékére. A gyászülésen többek kö­zött felszólalt Mazar Mat- csanov, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának elnökhelyet­tese. A Szovjetunióban nagy tisztelet1 övezte Fakhruddin AU Ahmedet, aki a béke és a nemzetközi együtt­működés politikájának hí­ve, az indiai—szovjet ba­rátság fejlesztésének és meg­erősítésének védelmezője volt — mondotta Maitcsamov. Beszédében a szovjet vezetők és a szovjet nép részvétét tolmácsolva, ki jelentette, hogy a Szovjetunió a jövőben is erősíteni kívánja barátságát Indiával és tovább szélesíti az együttműködést a béke és biz­tonság megszilárdításáért folytatott harcban. ★ Fakhruddin Ali Ahmed ha­lála miatt, a felek kölcsönös megállapodása alapján, elha­lasztották Nyikolaj Podgornij- nak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének február végére tervezett indiai hivatalos baráti látogatását. A látogatás kölcsönösen elfogad­ható időpontját a későbbiekben rögzítik. Cyrus Vance Moszkvába készül Az enyhülés — próbakő A VILÁG számos fővárosá­ban nagy érdeklődéssel tekin­tenek Cyrus Vance márciusi kremli tárgyalásai elé. Nem­csak azért, mert ez lesz az új amerikai külügyminiszter első moszkvai látogatása, hanem azért is, mert a Carter-kor- mányzat álláspontját az eny­hülési folyamat további me­netéről minden jel szerint Vance ismerteti majd. Az ame­rikai álláspont iránti általá­nos érdeklődés a Fehér Ház választási külpolitikai szüne­tével, és azzal magyarázható, hogy új, kezdeményező lépé­seket várnak az új elnökitől. Nem vitatható, Jimmy Car­ter jóakarata, hogy haladást akar elérni a fegyverkezési hajsza csökkentésében, és eny­hülési politikát kíván folytat­ni. Ezeket a törekvéseket a „héják”, és a katonai-ipar komplexum befolyásos hívei ellenségesen fagdják. Sok meg­figyelőben felmerül hát a jo­gos kérdés: lesz-e ereje Car* ternak politikájának megvé­déséhez. AZ UTÓBBI HETEK esemé­nyei azt mutatják, hogy az enyhülés ellenfelei mind az Egyesült Államokban, mind más NATO-országokban foko­zott készültségre mozgósíta­nak. Az atlanti szerződés va­lamennyi fővárosában hozzá­fogtak a koholt „szovjet fe­nyegetéssel” való ijesztegetés- hez. Ez arról tanúskodik, hogy gondosan, és jól időzített ak­cióról van szó. A „szupertit­kos” információk szándékos kiszivárogtatása a Pentagon­ból, a CIA, amerikai szenáto­rok és Robert Cloze belga tá­bornok jelentése a Szovjetunió — úgymond háborús szándé­kairól. A NATO, és a Varsói Szerződés katonai erőviszo­nyait feltüntető táblázatok (s ezek nem a NATO oldalára billentették a mérleget), mint­egy parancsszóra jelentek meg csaknem valamennyi jelentős nyugati folyóiratban, és új­ságban. A „szovjet veszélyről” szóló „titkos” adatok célja nyilvánvalóan az, hogy újabb pénzösszegeket csikarjanak ki az új fegyverfajtákra, egyúttal pedig kifullasszák Cartert. LEONYID BREZSNYEV tu­laj beszédében „ostobának, teljesen alaptalanoknak” mi­nősítette azokat az állításokat, mintha a Szovjetunió túllép­né azt, ami a honvédelemre elegendő, mintha arra töre­kedne, hogy fölénybe kerüljön a fegyverzetek terén. A tulai beszéd pozitív visszhangra ta­lált Nyugaton, mind a közvé­lemény, mind a politikusok körében. Szinte valamennyi fe­lelős nyugati politikus szüksé­gesnek látta, üdvözölni Brezs- nyev kijelentéseit, és kijelen­teni: támogatja az enyhülési politikát. A nyugati partnerek nem engedhetik meg maguknak a fényűzést, hogy ne számolja­nak az enyhülést áhító több­ség véleményével. Vlagyimir Lomjeko az APN kommentátora Közel-Kelet Folytatódnak a diáktüntetések Kairóban Rosszabbodik a libanoni helyzet A kairói egyetem diákjai a kormánynak a sztrájkokat be­tiltó rendelkezését figyelmen kívül hagyva hétfőn — immár a harmadik egymást követő nap — újabb tüntetést ren­deztek az egyetem területén. Becslések szerint körülbelül 400 egyetemi hallgató tünte­tett, kormányellenes jelsza­vakat kiáltozva és falragaszo­kon! bírálva a kormány intéz­kedéseit. Összetűzésekről nem érkeztek jelentések. Az egyiptomi parlament hétfőn megfosztotta képvise­lői mandátumától Kamal Ed- din Husszein volt alelnököt. A döntés alapjául szolgáló hi­vatalos vád szerint a képvise­Nem véletlen, hogy az ameri­kai adminisztráció új ENSZ- nagykövete, Andrew Young (aki valaha néger polgárjogi harcosként Martin Luther King környezetéhez tartozott) első nagy diplomáciai körútját Af­rikában tette meg. Carter el­nök és környezete világosan látja, hogy a „fekete konti­nens” dereka könnyen végleg kicsúszhat az amerikai befolyá­si övezetből. Ez pedig diplomá­ciai és gazdasági szempontból érzékeny vereséget jelentene Washington számára. Sőt: ha Rhodesia ügyében nem sikerül amerikai, vagy angol közvetí­téssel kielégítő kompromisz- szurara jutni, akkor az afrikai fehér uralom bástyája, a Dél­afrikai Köztársaság is veszély­be kerül. Rhodesia — amelyet a füg­getlenségi harcot vívó néger többség Zimbabwének nevez — ily módon nemcsak egy af­rikai állam belső fejlődésé­nek problémája, hanem a szó teljes értelmében világpoliti­kai ügy. A jelenlegi fehértelepes kor­mány feje, Smith maga két­ségbeesett utóvédharcában ép­pen ezt nem ismeri fel. Ebből adódnak a különbségek a min­den ésszerű, és valamennyi­re is kézzelfogható kompro­misszumot -visszautasító tele­peskormány, valamint a tő­késvilág szélesebb afrikai ér­dekeit figyelembe vevő Wa­shington és London között. Makacs Smith Smith ésszerűtlen makacs­sága ismét zsákutcába juttat­ta a tárgyalásokat. Emlékeze­tes, hogy e tárgyalások új sza­kasza 1976. szeptemberében, a Kissinger-terv meghirdetésé­vel kezdődött. A tervet a volt amerikai külügyminiszter an­RHODESIAs A kör bezárul ? nak idején összehangolta nem­csak a Smdth-kormánnyal, ha­nem Vorster dél-afrikai mi­niszterelnökkel is. A terv sze­rint két év alatt kellett volna végrehajtani az áttérést a fe­hértelepes kisebbségi kor­mányzatról a többségi kor­mányzatra. Az áttérés azon­ban nem jelentette volna a hatalmi viszonyok gyökeres változását. Éppen azért volt elfogadható Smith és Vorster számára. Smith például úgy értelmezte a Kissinger-tervet, hogy a kabinetben megvaló­sul ugyan az afrikai többség, de a belügyek és hadügyek intézése a fehér kisebbség ke­zében marad. Ráadásul az ál­lamtanács ugyancsak fehér el­nöke vétójoggal rendelkezett volna a kabinet döntései fe­lett. Eredetileg Smith arra szá­mított, hogy a törzsi és politi­kai alapon egyaránt több rész­re szakadt függetlenségi moz­galmat sikerül megosztania e terv segítségével. A megosz­tást még azzal is elő akarta segíteni, hogy ösztönözte a je­lenlegi kormánynak elkötele­zett hagyományos törzsfőnö­kök befolyása alatt álló szer­vezet megalakítását. Kiderült azonban, hogy sem a törzs­főnökök, sem a kiegyezésre leginkább hajlamos Muzorewa püspök vezetése alatt álló Af­rikai Nemzeti Kongresszus nem engedheti meg magának a teljes széthullás veszélye nélkül a behódolással egyen­értékű kompromisszum elfo­gadását. A széles tömegeket képviselő igazi ellenzéki moz­galom (Hazafias Front), ame­lyet Nkomo és Mugabe vezet — természetesen eleve vissza­utasította az ilyesfajta kiegye­zést. London közbelép A Kissiiniger-terv alapján te­hát kilátástalan volt az ere­detileg Genfben megkezdett, és decemberben meghatáro­zatlan időre elhalasztott Rho- desia-konferencia folytatása. Akkor lépett sorompóba — nyilván a Washingtonnal tör­tént előzetes egyeztetés után — a brit politika. Az angol megbízott, Ivor Richard de­cemberben kezdte meg nagy afrikai körútját, nemcsak Rho­desiát, és Dél-Áfrikát, hanem a Smith-rezsimmel szemben ellenséges öt frontországot (Bottswana, Zambia, Mozam- bik, Tanzánia, Angola) is meg­látogatta. Richard terve egy árnyalattal reálisabb volt. Fő­leg azért, mert csak az átme­neti időszakra kinevezett brit főbiztosnak lehetett volna vétójoga a 3:2 arányban fekete többségű új ka­binet döntései felett. A Richard-javaslatok nem elégí­tették ki mindenben a Nkomo és Mugabe vezetése alatt álló függetlenségi mozgalmat, sem pedig a frontországoikat. Leg­feljebb tárgyalási alapul szol­gálhattak volna. Csakhogy: a Smith-kormány már a Ri- chard-féle megközelítésben is a tényleges uralom elvesztésé­nek veszélyét fedezte fel. Ezért a dél-afrikai kormánnyal foly­tatott előzetes tanácskozás után visszadobta a Richard- tervet. így a kompromisszu­mos tárgyalások másodszor is zátonyra futottak. A függet­lenségi mozgalom, és a front­országok is figyelmeztették a világot: a kudarc növeli a fegyveres felszabadító háború kirobbanásának lehetőségeit, hiszen elzárja a józan politi­kai megoldás útját. Young üres táskáia Ebben a kiélezett helyzet­ben indult kőrútjára az új amerikai ENSZ-képviselő. Az ő körútja sem hozott azonban lényeges változást. Az út vé­gén az amerikai diplomata csak annyit ígérhetett, hogy a Carter-adminisztráció „az ed­diginél mélyebben foglalkozik majd” a Rhodesia-ügy megol­dásával. Ugyanakkor a legha­tározottabban elutasította, hogy Washington bármiféle segítséget nyújtana a függet­lenségi mozgalomnak, a Smith- vezette fehértelepes kormány megbuktatásához. Nem ha­gyott kétséget afelől, hogy „minden megállapodást a ha­talmon levő emberekkel kell megkötni”. Magyarán: a függetlenségi mozgalomnak Smith-szel kellene megálla­podnia. Mindeddig éppen ez bizonyult lehetetlennek. A kör ezzel bezárult és az afrikai kontinens válságközpontjában tovább növekszik a feszültség. lő ellenséges kirohanásokat intézett az ország elnöke el­len. Az arabközi békefenntartó erők keretében Dél-Libanón­ban állomásozó szíriai alaku­latok, hírek szerint megkezd­ték Nabatije kiürítését. Emlé­kezetes, hogy az arabközi erők megjelenése az izraeli határ­tól 15 kilométerre fekvő vá­rosban heves tiltakozást vál­tott ki Izrael részéről. Az iz­raeli sajtó úgy értesült, hogy az arabközi erőket Tel Aviv kívánságának megfelelően — libanoni csapatok váltják fel. Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet Vég­rehajtó Bizottságának elnöke hétfőn Conakry-ból Kairóba érkezett — jelenti a MENA- hírügynökség. Jól értesült kö­rök úgy tudják, hogy a pa­lesztin vezető az egyiptomi kormány tagjaival a rosz- szabbodó libanoni helyzetről kíván tárgyalni. CSAK RÖVIDEN... A SZOVJET külügyminisz­tériumba kérették Norvégia moszkvai nagykövetét és kö­zölték vele, hogy a nagykövet­ség néhány alkalmazottja dip­lomata státusával összeegyez­tethetetlen tevékenységet foly­tat. Ennek következtében K. Mugos kereskedelmi titkárnak el kell hagynia a Szovjetunió területét, K. Hauge első tit­kárnak pedig, aki jelenleg nem tartózkodik a Szovjet­unióban, nem engedélyezik, hogy visszatérjen állomáshe­lyére. IDI AMIN ugandai elnök hétfőn a kampalai rádióban bejelentette, hogy a biztonsá­gi szervek összeesküvést lep­leztek le, amelynek célja a kormány megdöntése volt. A* összeesküvésben való részvé­tellel gyanúsított négy sze­mélyt őrizetbe vették. KABULBAN befejezte mun­káját az Afgán Köztársaság nagy nemzetgyűlése. A kül­döttek egyhangúlag jóváhagy­ták a köztársaság új alkotmá­nyát, melynek alapján a köz­társaság első elnökévé hatéves időtartamra Szardar Moham­med Daudot választották meg. JOSE LOPEZ PORTILLO mexikói elnök hétfőn meg­kezdte hivatalos washingtoni látogatását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom