Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-10 / 34. szám

4 %Miao 1977. FEBRUAR 10., CSÜTÖRTÖK Ismeret — szakismeret A művelődés közös munkálkodást kíván Évekre visszanyúló szép ha­gyomány, hogy a február a mezőgazdasági könyvek hó­napja. Pontosan meghatározni ugyan nem lehet, hogyan ala­kult ki ez így, de az okok kö­zött feltétlenül fontos szerepet játszott az a tényező, hogy kerttel, kertészkedéssel nem­csak a hivatásos szakemberek, hanem több millióan foglal­koznak kisebb-nagyobb zárt­vagy hétvégi kertekben, Csak Pest megyében a kisüzemi gaz­daságok száma — beleértve a háztáji, házkörüli gazdaságot, zárt- és hétvégi kertet — két­százezerre tehető! Ezek fele hobbykert. Az ezekhez kap­csolódó emberek száma pedig mintegy félmillió, vagyis a megye lakosságának fele. Társadalmilag hasznos A XI. pártkongresszus, majd pedig a jelen időszakra vonat­kozó tervtörvény feladatul ha­tározta meg, hogy a kisüzemi gazdaságokban folyó mező- gazdasági termelést — történ­jen az a háztáji földön vagy a hobbykertben — mint tár­sadalmilag hasznos tevékeny­séget támogatni kell. Az ok világos: csak Pest megyében ezen gazdaságokban termelik meg a megye összes zöldség­termésének negyvenöt, gyü­mölcstermésének pedig öt­venkilenc százalékát. Nem véletlen, hogy a Haza­fias Népfront Pest megyei Bi- zotsága az elmúlt időszakban több megyei fórumot is ren­dezett Vecsésen, e gazdaságok zöldségtermesztési feladatairól, a termelési feltételekről és a felvásárlási biztonságról ta­nácskoztak. Érden a háztáji sertés- és szarvasmarhatartás feladatairól. Alsónémedin pe­dig jogi kérdések szerepeltek a napirenden. Százötven szakcsoport Az ÁFÉSZ-ek keretében je­lenleg mindegy százötven me­zőgazdasági szakcsoport műkö­dik csupán Pest megyében. Társadalmi hasznosságukat mi sem bizonyítja jobban: egyet­len esztendő alatt, több, mint hatvanmillió forint értéket termeltek. Nem véletlen tehát az a tö­rekvés, hogy az idei évben to­vább kívánják növelni e szak­csoportok számát. így például Inárcson, Veresegyházon, Zsámbékon, Tóalmáson, Szi- getcsé pen, Halásztelken és Aporkán zöldségtermesztéssel, Jászkara jenőn, Valkón, Szi- getcsépen, Kósdon, Ocsán, Nagykörösön, Szentendrén, Tökölön, Vácszentlászlón és Dömsödön állattenyésztéssel foglalkozó társulásokat hoznak létre. Ugyanakkor az új szak­csoportok szervezése mellett fontos feladat marad a meg­lévők taglétszámának növelése, közös tevékenységük erősítése, működési feltételeik biztosítá­sa. Ötven kertbarátkor Csak a Hazafias Népfront égisze alatt ma már a megye ötven településén működik kertbarát, illetve kisállatte­nyésztő kör. Ez a szám azon­ban korántsem teljes, mivel a megye sok településén a mű­velődési házhoz vagy éppen a könyvtárhoz kapcsolódnak ezek a közösségek. Nem egy közülük, mint például a po- mázi Porpáczy Aladár kert­barátklub vagy a fóti kert­barátok Somogyi Imre köre eredményes közösségi tevé­kenységével már országos hír­re tett szert. Termelési ered­ményeikről kiállítások sora ta­núskodott mér. Aktivitásukat néhány, a na­pokban megjelent közlés is jól érzékelteti. A szentendrei kert­barátok és kisállattenyésztők klubja vásárálással egybekö­tött mezőgazdasági könyvkiál­lítást rendezett s egy hét alatt négy előadást szerveznek. A napokban galambturbékolás fogadta az üllői művelődési házba érkezőket: százhetven­hat galambot állítottak ki a tenyésztők. A váci Madách Im­re művelődési központban négy februári csütörtökön rendez­nek filmvetítéssel egybekötött mezőgazdasági jellegű elő­adást. A nagykőrösi kertbará­tok klubjában már január vé­gén megkezdődött a téli elő­adássorozat, amelynek kere­tében a szántóföldi és fóliás zöldségtermesztésről, az új sző­lőfajtákról, állattenyésztési, adó, hitel és anyagbeszerzési témákról tájékozódhatnak a résztvevők. És sorolhatnánk még hosszan a szakcsoportok; klubok és körök egyre fokozó­dó tevékenységét. Formáló erő Egyesek számára talán fur­csán hangzik, pedig igaz: a kertészkedés és n közművelő­dés szorosan kapcsolódik egy­máshoz. A kertkultúra ápolá­sához nagy szükség van a kertészeti szakismeretekre. Nem véletlen teliát, hogy a kertbarátmozgalom és az olva­só népért mozgalom rövid idő alatt egymásra talált. De ösz- szetalálkoztaik az e mozgalom­ban részt vevők a közművelő­dés más ágaival, területeivel is. A kertészkedő ember ugyanis csak akkor válhat e mozgalom részesévé, ha közösségbe lép. A közösség pedig nem csupán az ismeretek bővítésének a le­hetőségét teremti meg, eszköze az egyén formálásának is. A pomáziak kezdettől fogva írják kertbarát-közösségük krónikáját. Olvasókört, ének­kart szerveztek, gyakorta ven­dégei más kluboknak, illetve szíves házigazdái a Pomázra érkező érdeklődőknek. A fótiak rendszeres kapcsolatot tarta­nak névadójuk, Somogyi Imre szülőfalujával, Abonnyal. Programjaikat nemegyszer sa­ját citerazenekaruk játéka szí­nesíti. A nagykőrösi klub prog­ramjában a szakmai előadások mellett gyakran szerepelnek irodalmi, zenei rendezvények vagy éppen vetélkedők. Pilis- vörösvárott a könyvtár olvasó­terme ad otthont a kertbará­toknak, akik szívesen vesznek részt a könyvtár zenei és iro­dalmi programjain is. Az ember társas lény, s nem szereti a magányt, a. falak közé zártságot. Szívesen beszélget, vitatkozik másokkal, főleg, ha azonos érdeklődésű társakra talál. A mezőgazdasági szak­csoportok, kertbarátklubok és körök társadalmi hasznosságuk mellett megteremtik a lehető­séget az önképzésnek és a kö­zös együttlétnek is. Ez is, az is pedig fontos része az em­berek életének: teljesebbé, gazdagabbá teszi azt. Nem vé­letlen tehát minden olyan tö­rekvés, amely ezt kívánja még inkább elősegíteni. Ezért is kerül sor március elején a Kertbarátok és Kistenyésztők Pest megyei Társadalmi Szö­vetségének a megalakítására. Prukner Pál Pomázon, a Beniczky utcai kiállítóteremben nyílt meg Tóth András fotóamatőr kiállí­tása. A szerző ötödik eszten­deje foglalkozik fotózással s a zsűri véleménye, valamint a bemutatott képek tanúsága szerint valóban színvonalas, művészi alkotásokkal lépett a nyilvánosság elé. A bemutatott 23 kép sorozattá áll össze: Ta­mási Áron Ös vigasztalás című színművének pantomim adap­tációját rögzítette élvezetes képsorrá Tóth András. A leem­Mcgnyíltak Kubában a magyar kulturális napok Pozsgay Imre magyar és Ar­mando Hart, kubai kulturális miniszter megnyitójával Ha­vannában ünnepélyesen meg­kezdődött a magyar kultúra napjainak eseménysorozata. Az ünnepi díszbe öltözött Garda Lorca színházban a megnyitón — amelyet ünnepi műsor követett — beszédet mondott mindkét ország kul­turális minisztere. Jelen vol­tak Belarmino Castilla kubai miniszterelnök-helyettes, a magyar küldöttség tagjai, va­lamint a kubai kulturális mi­nisztérium vezető tisztségvise­lői. Az ünnepi műsorban — a Kubai Szimfonikus Zenekar előadásában — Németh Gyu­la karmester vezényeletével először Erkel Hunyadi László című operájának nyitánya csendült fel. A fegyelmezett átéléssel interpretált nyitószá­mot követően Kalmár Magda és Gáti István Puccini- és Vér­di-áriákat mutatott be, Kovács Dénes hegedűművész és FaZ- vai Sándor zongoraművész előadásában pedig Mozart-, il­letve Liszt kompozíciók szó­laltak meg. Az ünnepi műsort a Pécsi Balett együttesének Kodály Zoltán művére ko- reografált Felszállott a pávd című kompozíciója zárta. Szerdán számos vidéki vá­rosban is felléptek a magyar együttesek és szólisták. Pozsgay Imre, kulturális mi­niszter egyidejűleg megkezd­te tárgyalásait kubai partne­rével, Armando Harttal, a két ország közötti kulturális kap­csolatok szélesítéséről. dő fotóművész a Taglejtés mű­vészete címet adta kiállításá­nak. A színpadon alkotó szí­nésznek nem egy-egy ellesett mozdulatát, fintorát, arckifeje­zését i rögzítik a képek, hanem a színpadi mozdulatok különös és sajátos világába hatol be fényképező lencséjével a fiatal amatőr fotós. Nem a színészt, hanem a mozgást, a mozgás harmóniáját figyeli és rögzíti művészi színvonalon. Az érdekes kiállítás február 20-ig lesz nyitva. Fotókiállítás Pomázon Negyedikből — ötödikbe Változatos módszerekkel könnyítik az átmenetet A környezeti feltételek hir­telen megváltozása még a fel­nőtt embert is erősen próbára teszi, nemhogy a fejletlenebb alkalmazkodóképességű kicsi­nyeket. Sokat foglalkozunk a gyer­meket érő pedagógiai „megráz­kódtatások” egyikével, azzal, ami akkor éri a hatéveseket, amikor az óvodából az első osztályba kerülnek. Kevésbé ismert a másik kritikus váltás, a negyedikből az ötödik osz­tályba való átmenet. Ez utób­bi nehézségekről beszélgettünk a gödöllői Petőfi Sándor álta­lános iskola igazgatójával, Mo­non Mihállyal: Kabinet — korábban — Iskolánkban már több mint öt éve kabinetrendszer­ben oktatunk. Ennek a formá­nak lényege, hogy az egyes órákat megfelelő szaktermek­ben tartják. így többek között van földrajz, történelem, nyel­vi és fizikai kabinet. A tanter­meket az egyes tárgyakhoz szükséges szemléltető eszkö­zökkel, könyvekkel láttuk el, ami nagyon jól segíti a peda­gógusok munkáját, a tanulókat pedig közelebb viszi az adott tantárgyakhoz. — Ügy tudom, hogy ezt a módszert más iskolákban is használják. — Valóban így van. A felső­tagozatban sok helyen alkal­mazzák. Nálunk azonban ne­gyedik osztálytól kezdve így tanulnak a gyerekek, tehát már ekkor szoktatjuk őket a felsős módszerekhez. Gödöllőn az al­sótagozatosokat — három év­folyamot — öt különböző he­lyen található épületben ok­tatjuk. A felsőtagozatosokat összevontuk a központi iskolá­ba, úgy, hogy ide tudjuk hoz­ni a negyedikeseket is. Megtanulni — tanulni — Milyen nehézségekkel küzdenek az ötödik osztályo­sokat oktató tanárok? — Az alsótagozatban olyan a tantervi követelmény, hogy a diákok kisebb energiabefekte­téssel is eleget tudnak annak tenni. Különösebb szülői se­gítséget nem igényéi a tan­anyag elsajátítása. Ha rende­sen figyel az órán a gyerek, otthon szinte alig kell tanul­nia, mégis viszonylag jó ered­ményt érhet el. Amikor viszont átlép a felső tagozatba, sok új tárggyal találkozik, és a köve­telmény is nagyobb lesz. Ez hirtelen, komoly szellemi meg­terhelést jelent. Egy példa a sok közül: szép kényelmesen, külön tárgyként tanulta az ol­vasást, az írást és a fogalma­zást. Ezeket most az ötödikben az irodalom tárgyban kapja sűrítve. Eddigi tapasztalataink sajnos azt bizonyítják, hogy a gyerekek többsége az alsó ta­gozatban nem tanul meg ta­nulni! Ennek kárát pedig a fel­ső tagozatban érzi meg erősen. — Korábbi években az ötö­dik osztály volt a bukások éve. ■ — Már 1973-tól nem osztá­lyoznak itt a félév végén, ha­nem helyette — az elsősökhöz hasonlóan — minősítést kap­nak. Sajnos, a tanulók nagyon tudják, nincs érdemjegy, nem is izgatják különösebben, most a bukások a hatodikba tolód­tak át. — A gyerekek otthoni tanu­lásában mennyire számíthat­nak a szülők segítségére? — Az iskolának a megemel­kedett követelmények miatt szüksége lenne arra, hogy a szülők fokozottabb mértékben foglalkozzanak gyermekeikkel. Leckéiket ellenőrizzék. Több­ségük azonban nemtörődöm­ségből, vagy hanyagságból nem támasz az iskolán kívüli munkában. Gyakran hiába igyekszünk gondjainkról adott felvilágosítással gyermekei ér­dekében bevonni őket. Január közepén tartottunk a szülők akadémiája sorozatban egy előadást, arról, hogy az ottho­ni tanulásban, hogyan segít­hetnek. ötszáz szülő közül hatvanan jelentek meg. Az előbbi állításomat — gondolom — ez a szám is igazolja. — Mégis, mit tesz az iskola, hogy a diákokat jobban aktivi­zálja a, tanulásra? Az imeretek elsajátításának nehézségeit, milyen eszközökkel igyekszik könnyíteni ? — Van könyvtárunk. A ta­nulók naponta kölcsönözhet­nek, ha tudásuk gyarapítása úgy kívánja. Ezenkívül minden osztályban szabadpolcos könyv­tár is található, ahonnan bár­mikor levehetnek könyvet, és bent olvashatnak. A tudás bő­vítésének lehetősége tehát ott van valamennyi tanuló keze- ügyében, most már csak utána kell nyúlni. A hátrány leküzdésére — A hátrányos helyzetű ta­nulóknak, hogyan segítenek felzárkózni előbbre tartó tár­saikhoz? — A kollégáim minden olyan gyerek korrepetálását vállal­ják, akinek erre szüksége van. Ettől függetlenül fölvettük a napközibe valamennyi diákot, akinek tanulmányi előmenete­lén ezzel javíthattunk. Búcsúzóul megemlítette még Monori Mihály, hogy rendsze­resen szerveznek versenyeket, ahol tanulóik tudásukat, fel- készültségüket összemérhetik. Nagyon szeretik ezeket az erő­próbákat a gyerekek. így szok­tatják őket észrevétlenül a gyűjtőmunkára és a könyvtár­ba járásra. Ezzel a módszerrel rendszerézett tudást sajátíta­nak el a növendékek. Krasznai Éva HETI FILMJEGYZET Felkelők álruhában Rolf Hoppe, a Felkelők álruhában című NDK-film egyik főszereplője Kosztümös történelmi film a német parasztháborúk ko­rából, némi izgalmassággal és &ok oktató szándékkal — így jellemezhetnénk röviden az NDK-beli Thomas Kuschel rendező filmjét. A történetet egy lázadó, re­formátor! gondolatokat hirdető, körözés alatt álló szerzetes, Allewetter kalandjai mozgat­ják. Ez a fiatal pap esküdt el­lensége a népet kizsákmányoló, embertelen nyomorban tartó földesúri rendnek. S mivel minden erejével a parasztok érdekeit védi, s őket lázítja, a földesurak elleni cselekvésre, a nép között barátokra, har­costársakra és segítőkész baj- társakra talál. Bonyolult csel­vetések, árulások, fondorlatok után Allewettert Joachim gróf emberei elfogják, s halálra kí­Különben d Spanyol—olasz filmvígjáték, olasz rendezővel (Marcello Fondato) és amerikai filmszí­nészekkel). Ben: Búd Spencer, Kid: Terence Hill). E vonatko­zásban akár adalékként is fel­foghatjuk áz Üj Tükör hasáb­jain folyó „hazai film — kül­földi színész” vitához. De te­kinthetjük a filmet egy bizo­nyos filmtípus jellegzetes al­kotásának, majd hogy nem mintapéldányának, hibáival és erényeivel együtt. E filmtípus igen régi, szinte egyidős a filmmel. Neve álta­lában: filmburleszk. A filmtör­ténet számos klasszikus alakja művelte, Marc Sennettől, Bus­ter Keatonig, Chaplintől Stan és Panig. Maga a műfaj — melynek alapeleme a féktelen tempójú, gegzuhatagos bolo-i- dozás, többnyire valami majd­nem abszurd felhanggal — örökifjú, bár időről időre meg­újul, formailag is, tartalmilag is. E vonatkozásban igen nagy különbségek lehetnek film­burleszk és filmburleszk kö­zött; Chaplin, valamely filozó- fikus mélységű munkája is burleszk, és Zoro és Huru bo­londozása is az. Jacques Tati filmjei is filmburleszkek — és a Különben dühbe jövünk is az. Ám míg Táti filmjeiben egy mélyen gondolkodó film­művész öltözteti gondolatait, mondanivalóját a burleszk köntösébe, addig Fondato film­jében gondolatot nem sokat ta­lálunk, viszont annál több van a műfaj őselemeinek — kerge­tőzése, üldözések, verekedések, tömegverekedések, félreérté­sek, újra meg újra ismétlődő, s ezzel óriási felfordulást oko­zó félreértések, balszerencsét okozó tárgyak, elszabadult, nozzák. Eddigre viszont a pa­rasztok annyira öntudatosod­tak, hogy jól szervezett csapa­tukkal behatolnak a gróf várá­ba és véres bosszút állnak a forradalmár pap haláláért. A film részletesen és körül­ményesen mutatja be a XVI. század eleji Németország osz­tályviszonyait. Időnként egy dramatizált iskolai történelmi oktatófilm hatását kelti, any- nyira ügyel a parasztháborúk alapvető ideológiai — történel­mi fogalmainak precíz megfo­galmazására, kimondására, tu­datosítására. Nem csoda, ha ez a néha majdnem vulgáris történetieskedés rányomja a bélyegét a filmre, amely így inkább tényanyagával, sem­mint művészi erejével köti le a serdülő korú nézők figyel­mét. ühbe jövünk megveszekedett tcehnikai esz­közök stb., stb. — némiképp modernizált változatából. Ez a film tehát ebben az ér­telemben prototípus, és — né­ha az a gyanúnk támad — egyben egy kicsit parodizálni is akarja a műfajt, annyira halmozza az eszközöket, any- nyiszor „rátesz még egy la­páttal.” Az viszont kétségte­len, hogy Fondato remekül ér­ti, miképp kell ebben a geg- parádéban rendet tartani, ho­gyan lehet fergeteges tempót és pompás érzékkel váltoga­tott ritmust adni egy filmfour- leszknek. E téren — ahogy mondani szokták — „profi”, azaz: tud filmkomédiát csinál­ni még ebből az enyhén szól­va habkönnyű anyagból is. Mert hát ehhez is érteni kell, és, ha emlékezetünkbe idé­zünk néhány unal'mas, ötlet- telen, tempótlan, humortalan filmvígjátékot (akad belőlük, sajnos, bőven), akkor megbe­csüljük azt a rendezőt, aki másfél órán keresztül szinte szünet nélkül képes foglalkoz­tatni a nevetőizmainkat. A Különben dühbe jövünk érdemeit, persze, a maga ka­tegóriájában kell értékelni és értelmezni — és így, filmbur- leszknek, valóban jó, élveze­tes alkotás. Nem kis része van ebben a két főszereplőnek, a bumfordi, szelíd óriásnak (Búd Spencer), akit nehéz ugyan kihozni a béketűrésből, de, ha egyszer feldühítik, ak­kor rémítő dolgokra képes, és a szelíd arcú, ábrándos, kék szemű, ám veszekedetten ke­mény öklű Terence Hillnek. Az ő kettősük bolondozza, ve- rekedi, üldözi és meneküli végig eii a mulatságos fil­met. A jégsziget foglyai Felújítás a film, a szovjet- olasz koprodukcióban készült kétrészes mű, a híres rende­ző, Mihail Kalatozov alkotá­sa. Nálunk 1972-ben mutatták be. Szereplői között nagy film­sztárok egész sora található: Claudia Cardinale, Sean Con­nery, Peter Finch, Hardy Krü­ger, Mario Adorf. A történet a földrajzi kuta­tások egy ismert — és tra­gikusan végződő — epizódját idézi föl: az úgynevezett No- büe-expedíció históriáját. Tud­juk: az olasz fasiszta állam presztízsokokból szorgalmazta egy látványos északi-sarki kutatóút megszervezését és le­bonyolítását. A feladattal a különben kiváló repülésügyi szakember és bravúros pilóta hírében álló, de a földrajzi, s különösen a sarki kutatások­hoz édeskeveset értő Umberto Nobile tábornokot bízták meg. aki 1928-ban léghajón el is indult az Északi-sark felé. Az expedíció szerencsétlenül járt. a tizenhat emberből csak né­hány an — köztük Nobile — maradtak életben. Elpusztult a szerencsétlenül jártak fel­kutatására és megmentésére induló híres norvég sarkkuta­tó, Amundsen is. 1 A film érdekes formai meg­oldást választ: az események után negyven évvel Nobile tábornok egy álmatlanul töl­tött éjszakán felidézi a tra­gikus történetet, s mintegy a saját lelkiismeretének ítélö- széke előtt vizsgálja meg. mit tett helyesen, s mit helytele­nül. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom