Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-23 / 19. szám

4 sMtitm 1977. JANUAR 23., VASÄRNAP Képzőművészeti vetélkedősorozat Lezajlottak a középiskolás képzőművészeti vetélkedő kö­zépdöntői. A Budapesten, Mis­kolcon, Nyíregyházán, Pécsett. Szegeden és Szombathelyen megtartott versenyeken 93 középiskolás csapat tagjai ad­tak számot esztétikai, művé­szettörténeti ismereteikről. Középdöntőként a három-há­rom legjobb csapat jutott to­vább az országos döntőbe, amelyet Budapesten a tavaszi szünetben redeznek meg. NAGYÜZEM A STÚDIÓKBAN Új magyar filmek készülnek Nagyüzem van a hazai film­stúdiókban: javában készülnek a tavaly elkezdett produkciók és jónéhány új film előkészü­letei, próbafelvételei is zajla­nak. A legfiatalabb filmstú­dióban, a Dialógban dolgozik Makk Károly, aki Bacsó Péter és Örkény István forgatóköny­vének felhasználásával viszi filmre Hunyady Sándor: A vö­röslámpás ház című kisregé­nyét. A színes film operatőre TV-FIGYELO Ez volt a divat? Nyakáig fürtös műsorvezetőnk elbúcsú­zott az ő kedves nézőitől. Mi­után hat estén át igyekezett elvonaglani, hogy az emberi­ség eszmélése óta mikor mi volt a divat, belemerevedett neoszecessziós vonalgörcseibe. Ne sajnáljuk! Nem volt jó műsorvezető. Igaz, nem is le­hetett, hiszen oly rémisztő ütemben, ahogyan ő kénysze­rült kort korra, stílust stílusra halmozni, sem szórakoztatni, sem ismeretet terjeszteni, sem pedig a régebben születettek nosztalgiát kielégíteni nem le­het ... Tél. Kedvesen nosztalgikus műsort láthattunk csütörtökön este Tél címmel. Vers és mu­zsika keveredett benne, jó arányban, s a rendező, Fazekas Lajos teremtette látvány sem volt zavaró: valahogy ilyen csendes alázattal kell szolgálni az efféle szó- illetve hangköz-/ pontú összeállításokat. Egy szomorú szenzációt is tartogatott ez a havas-jeges képsor. A nemrég elhunyt La- tinovits Zoltán is mondott ver­set benne. Mondta; kézbefogott fekete mappájába bele-bele- pillantva értelmezte az Ady- sorokat. Aligha tud — őriz­zük meg a jelen időt — mos­tanában más így Adyt mon­dani. Ennyire belülről, ennyi­re önmagát adva; ilyen tragi­kus zengéssel, s — talán nem csak a bekövetkezett tragédia miatt érezzük így —, ilyen fenségesen búcsúzva... Művészeti Magazin, csen­des unalommal követték egy­mást a Művészi Magazin idei első adásának képei. Nagy- nagy szünetekkel váltott újabb témákra Kopeczky Lajos mű­sorvezető, s ugyanígy a ki­mért méltóság jellemezte a szinte mozdulatlannak tűnő felvételeket. Az egész adás — miképp e magazin néhány újabb jelent­kezés— azt a tévhitet sugall­ja, hogy a képzőművészetről csak ilyen fennebb stílben lehet értekezni. Dicsérve, mél­tatva; semmi alkalmat nem adva az esetleges tiltakozás­nak Elismerés elismerést követett például akkor is, amikor a Magyar Nemzeti Galéria új, várbeli épületéről esett szó. Pe­dig hát — tanú rá minden szorgalmas újságolvasó — több lap is szóvá tette, hogy a Ga­léria oly drágán berendezett termei nem a legjobb kiállító- helyiségek. Kevés a szűk ab­lakon beáramló természetes fény; rossz háttér a sötét fa­burkolat stb., stb. Bizony jó lett volna, ha ezek a méltány­landó ellenhangokat is továb­bították volna a mikrofonok. Festetlen arcok. Ha más­ra nem, hát arra feltétlenül jó volt Natalia Ginzburg két írá­sának tv-változata, hogy ismét megbizonyosodjunk: remek színészeink vannak. Remek színésznőink, pontosabban, hisz mind a két játékot szí­nésznő — az elsőt Almási Éva, a másodikat Schütz Ila — tette nemcsak szórakoztatóvá, de a nézők részvétét kiváltó élménnyé. Mindketten any- nyira privátok voltak, annyira nem játszottak, hogy a szó legszorosabb értelmében test­közelinek érezhettük mind a két drámát. Nem — mint any- nyiszor — a pódiumok maga­sából elhangzó dramaturgiailag megszerkesztett példabeszéd­nek. Akácz László Tóth János, főszereplői Makay Margit, Psota Irén, Cserhalmi György és az olasz Carla Ro­mánéin. Míg Makk Károly számára már csak egy forga­tási nap van hátra, a Riasztó­lövés című új Bacsó Péter filmnek zaj-zörej felvételei folynak. A napjainkban ját­szódó történetet Zsombolyai János fényképezi. A főhősöket Kútvölgyi Erzsébet, Andorai Péter és Simon Ágoston kelti életre. Budapesti külső felvéte­len dolgoznak az Ök Ivetten cí­mű produkció készítői. A Mé­száros Márta által rendezett alkotásban Marina Vladyt és Monori Lilit láthatják majd a nézők. A próbafelvételeknél tart Fábri Zoltán filmje, amely Balázs József: Magyarok című regénye nyomán kerül a mo­zikba. Az operatőr Illés György, a szereplők között ta­láljuk Koncz Gábort, Solti Bertalant, Papp Évát, Apor Noémit, most indulnak meg Zsombolyai János új filmjé­nek előkészítő munkálatai is. A Tartályvonat Pest felöl fel­vételeit nyárra tervezik. A Hunnia filanstúdióban a keverésnél tart a Zalka Máté életéről készített Fedőneve: Lukács című magyar—szovjet kooprudukció stábja, Manosz Zaharwsz a rendező, a címsze­repre Kozák Andrást szerződ­tette, míg a fiatal Zalkát Vla­gyimir Vihrov alakítja. Ugyan­csak keverésnél tart Zolnai Pál Szélmalom című filmje. Sírna Sándornak a második világhá­ború éveiben játszódó filmje, a Boldog évek eddig az időjá­rás miatt állt. Mivel a várva várt hó megérkezett, budapesti külső felvételekkel befejezhe­tik a munkát. A főszereplő a marosvásárhelyi magyar szí­nész Lohinszky Lorand. Gal- góczi Erzsébet Közös bűn cí­mű forgatókönyvéből Mihályfi Imre rendez filmet, ök most Helvéciában Köncsög tanyán dolgoznak. Az Objektív filmstúdió Éke­zet című produkcióján az utol­só simításokat végzik. Kardos Ferenc filmje a mai pedagó­gusok helyzetéről szól és az oktatási reform kérdésében foglal állást. Április elején kezdi meg Sára Sándor Nyolcvanhárom huszár című filmjének forgatását, amelyet várhatóan jövőre fejez be. Egyik iskola után MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK a másik — Baj van —, mondom a bemutatkozásnál Légrádi Sán­dornak, az Agrokor Szövetke­zeti Közös Vállalat alapszerve- zeti párttitkárának —, elfelej­tettem mondani a telefonban, hogy valami papírt hozzon ma­gával a vállalat tavalyi ered­ményeiről és az idei tervekről. Sovány arcában szertefutnak a barázdák, amikor nevet: — No hisz jól is néznék én ki, ha csak papírból tudnám! — Gondolja, hogy a párttit- kámaik mindent fejben kell tartania? — Ha annak nem Is, az üzemgazdásznak feltétlen! Most már azt is tudom legalább, hogy üzemgazdász. Amit a nagy cégek nem vállalnak — Mi lehet az az Agrokor? Megpróbálkozom a szófejtés­sel: mezőgazdasági korrózióvé­delem? Vagy... — Eltalálta. Nem fedi ugyan pontosan a válalat profiliát, de a nevünk csakugyan ezt je­lenti. — Akkor hát mi a profiljuk? — Ipari szolgáltatás és kor­rózióvédelem a MÉM tárcához tartozó üzemekben. Részlete­sebben: hűtéstechnológiai sze­reléssel, hőszigeteléssel, a ket­tőt kiegészítő építő-szolgálta­tással, kazánszereléssel, és csatom a tiszt írással foglalko­zunk. vagyis csupa olyan do­loggal, amire nagyvállalatok nem szívesen vállalkoznának. Többnyire húsipari és hűtő­ipari üzemek rekonstrukciós vagy bővítési munkáiban mű­ködünk közre alvállalkozó­ként. A mi embereink tisztít­ják például a százhalombattai DKV olajtartályait, kazánjait is. Évek óta részt veszünk a Budapesti Húsipari Vállalat rekonstrukciójában, mi végez­zük a technológiai csőszerelést a PENOMAH ceglédi gyárá­ban, mi csináltuk a napi 32 ezer darabos kapacitású zala­egerszegi Baromfifeldolgozó Üzemet, ott vannak a munká­saink a pécsi Baromfiipari Vállalat új üzemének szerelé­sénél, a gyulai húskombinát, szerelési munkáin, sőt, most már külföldön is. Azám, mindkét Németor­szágban dolgozik az Agrokor! Az NDK-ban tavaly kezdték — s az idén fejezik be — az IFA Teherautógyár alkatrészraktá­rának korrózióvédelmi, hűtés­technológiai és kazánszerelési munkáit, mint az Intranszmas alvállalkozója. Mintegy tízmil­lió forintos feladat ez. Ugyan­csak tavaly építették fel Ham­burg mellett az első, minta bio­gáztartályt, s erre az évre to­vábbi hat tartály építésére kaptak megrendelést az NSZK- tóL — Ez nagyon érdekes mun­ka, nem sok ilyen lehet még Európában. Az a lényege, hogy a szennyvízülepítő-telepeken keletkezett biogázok felfogásá­ra tartályokat építenek, s ez a gáz adja a környező üzemek fűtőenergiáját. — Ismeri már a vállalat ta­valyi teljesítményét? — Előzetes számítások alap­ján. Az árbevételi tervünket 70 miLlió forint, helyett 86 mil­lióra teljesítettük. Ebből kö­rülbelül 12—13 millió lesz a nyereség, aminek felét az ala­pító tsz-ek kapják. — Melyek azok? — Az ürömi Magyar—Bol­gár Barátság, és a solymár— pilisvörösvári Pilisvölgye Ter­melőszövetkezet. Ezek most, az év elején egyesültek, viszont belép második tagnak a toki Egyetértés Tsz. — Hány ember produkálta azt a 86 milliót? — Ez a legszebb a dologban, hogy még négyszáz sem! Az átlagos állományi létszámunk tavaly 384 volt. Dolgozóink 80 százaléka szakmunkás, csősze­relő, kazánszerelő, festő-má- zoló, kőműves, hőszigetelő, csak a csatornatisztítók beta­nított munkások. A kijevi napok — Ügy tudom, ön partizán volt a második világháború­ban. Hogyan lett azzá? — Hadd feleljek kérdéssel a kérdésre: hová vezethetett volna különben egy tizenegy gyermekes vasúti váltóőr fiá­nak az útja? Aki már tízéves korától nagygazdák kukoricá­ját kapálta nyaranta, meg summás arató szülei után szed­te a markot?! Az is nagy szó volt, hogy — nyolcadik gyerek Német nemzetiségiek élete megyénkben Társadalmunk egyenrangú tagjaiként _ A hazánkban élő négy | nemzetiség közül Pest me- = gye hatvan településén há- ! rom telepedett meg: a né- | met, a szlovák és a délszláv. = Közülük a legnagyobb lé­it lekszámú a német, a megye | nemzetiségi lakosságának i mintegy hatvan százaléka. § Nem véletlen tehát, hogy a | Magyarországi Németek = Demokratikus Szövetségé- i nek főtitkára, Réger Antal § éppen Pest megye egyik | országgyűlési képviselője. = Vele beszélgettünk a me- | gyénkben élő német nem- ! zetiség életéről, a megye | társadalmában elfoglalt 1 helyéről, szerepéről, az i anyanyelv gyakorlásának és | a kulturális hagyományok | ápolásának a lehetőségéről. A cél: közös — Pártunk nemzetiségi poli­tikája minden, nemzetiségek által lakott területen érvénye­sült és érvényesül. Ennek eredménye, hogy a magyaror­szági németajkú lakosság tár­sadalmunk egyenrangú tagja­ként vesz részt a szocializmus építésében. A korábbi évekhez viszonyítva aktívabb a közélet­ben, bátrabban élnek az alkot­mány biztosította jogokkal. Ugyanakkor jó barátságban élnek magyar és más nemzeti­ségű honfitársaikkal, együtt dolgoznak, együtt is irányítják közös sorsukat. Mindebből kö­vetkezik szövetségünk fő cél­kitűzése: szocialista elkötele­zettség, pártunk politikájának közvetítése, megértetése a né­metajkú lakossággal, mozgósí­tásuk a fejlett szocializmus építésére. Mivel a cél közös, az út is, amely a célhoz vezet. Így összegezte a közelmúltban országos választmányunk az elmúlt év tapasztalatait, s ha­tározta meg az idei év legfon­tosabb feladatait. Mindaz, amit a főtitkár megfogalmazott, jól tükröző­dik megyénk német nemzeti­ségi lakosságának életében, tevékenységében. Képviselőik révén aktívan részt kérnek és vállalnak a megye közéletében. Megyei és helyi tanácstagként, létemre — elmehettem Mis­kolcra kereskedő tanulónak. Innen vittek előbb tényleges katonánaík, majd a szovjet frontra. Rövidesen fogságba estem, aztán jött egyik iskola a másiik után: antifasiszta is­kola, pártiskola, partizánkikép­zés Kijev mellett, s ’43 októ­berétől már kisebb bevetések­ben is részt vettem Úszta Gyula elvtársékkal. Negyvenöt februárjában az egész parti­zánzászlóaljat hazahozták, mi láttuk el Debreceniben az őr­séget a kormány mellett. Az­tán részt vettem az új magyar demokratikus hadsereg szerve­zésében, s az I. magyar had­osztállyal a németek elleni fegyveres harcban. Századosként szerelt le, 1951-ben. Ütja ettől kezdve a mezőgazdaság felé vezetett. Előbb a Magtermeltető Válla­latnál volt termelési felügyelő, aztán a budai járási tanács fel- vásárlási csoportjának főelő­adója, majd a mezőgazdasági osztályon lett üzemgazdász. — Persze nem a hat elemi­vel, hanem időközben okleve­let. szereztem a zsámbéki Me­zőgazdasági Akadémián, majd a felsőfokú technikum mező-. valamint a társadalmi és tö­megszervezetek tagjaiként fej­tenek ki hasznos tevékenysé­get. Az anyanyelv ápolása Az anyanyelvi oktatás a nemzetiségi lét egyik legfonto­sabb biztosítéka. Érthető te­hát, ha fejlesztése a fő felada­tok közé tartozik. Jelenleg már tizenhat óvodában folyik anya­nyelvi oktatás. Ezek az óvodák láncszemet alkotnak a szülői ház anyanyelvű környezete és az iskolai nyelvoktatás között. Közülük nem egy, így például a budaörsi és a pilisvörösvári, más megyék számára is to­vábbképzési és tapasztalatcse­re-központtá fejlődött. A cél az, hogy mindenütt, ahol az ál­talános német anyanyelvi ok­tatás van, ott az óvodában is vezesék be azt. Ami az általános iskolai anyanyelvi oktatást illeti, ma már a megye huszonkét iskolá­jában tanítják a német nyelvet. Ennek sikerét és eredményes­ségét mi sem bizonyítja job­ban: nem egy településen a magyar szülők is szeretnék, ha gyermekük már az általános iskolában németül tanulna. A legeredményesebb munka a pi- lisvörösvári iskolában folyik. Az anyanyelv megismerése és élővé tétele mellet itt a peda­gógusok az anyanyelv közna­pi használatát szorgalmazzák elsősorban. Az anyanyelv ápolásának másik fontos bázisa az óvoda és az iskola mellett a nyelvmű­velő olvasótábor lehet. A né­met anyanyelvű diákok részé­re eddig Dunabogdányban te­remtettek ilyen ■ lehetőséget. Helyes lenne a jövőben ezt más településekre is kiterjeszteni. A kultúra követei A német nemzetiségi közmű­velődésben szintén jelentős előbbrelépés történt az elmúlt esztendőben. Nemcsak a kul- túrcsoportok száma, hanem produkciók színvonala is emel­kedett. Az emlékek ápolásán gazdasági üzemgazdász szakán államvizsgáztam. Egy darabig a tinnyei Új élet Tsz-ben vol­tam üzemgazdász, majd — 1971. november 10-én beléptem az Agroker-hoz. — S mikor lett alapszerve- zeti párttitkár? . — Másnap, november 11-én. Azóta beválasztottak az ürömi községi pártbizottságba is. — Mennyit utazik naponta Budakesziről — Ürömig? — Reggel egy órát — sok­szor kell átszállói —, este, ha nem akad egy személygépkocsi, ami behozzon, másfelet. A néphatalom védelmében Légrádi Sándor, a budai já­rási Sziklai Sándor munkás- őregység alapító tagja. Végig­járta a parancsnoki létra csak­nem minden fokát: volt sza­kasz-, majd századparancsnok, a zászlóalj hadműveleti tör­zsének munkatársa. Ha egy­szerre tűzné ki a partizán, a pártmunkás és a miunkásőr ki­tüntetéseit, megtelne velük a zakója eleje. — A keze nem olyan, mint aki csak a ceruzát forgatja — mondom, amint hátrasimítja sűrű fehér haját. — Van egy 200 négyszögö­les kertem a budakeszi ház kö­rül, s benne olyan szőlőlugas, ami megkívánja a gondozást Aztán a házat is most kezdtük átalakítani. Most akarom fel­újítani a tetőt, kicserélni az ereszcsatornát, és felszerelni egy fürdőszobát. Persze amit lehet, „csináld magad” alapon. Már csak azért is, nehogy el­hízzam. Megint szétfutnak a baráz­dák az arcán, nem is csoda: öltönyből tán a kamaszméret is bő lenne neki. Nyíri Éva I kívül fontos feladatuk a még élő hagyományok, szokások gyűjtése, feltárása, tudományos feldolgozása. Az elmúlt év kiemelkedő kulturális eseménye volt a Reicht brüderlich die Hand né­met nemzetiségi tehetségkuta- tó-vetélkedő. Három kategóriá­ban több mint kétezer részt­vevő indult, vett részt a helyi, körzeti és megyei vetélkedő­kön, illetve a két országos döntőn. A Pest megyei együtte­sek kiemelkedően szerepeltek a hagyományápolásnak ebben a fogalommá vált mozgalmá­ban. A fúvószenekarok kate­góriájában a törökbálinti együttes végzett az első helyen. Népdalkategóriában a soly­mári ifjúsági vegyeskórits a Kulturális Minisztérium kü- löndíját kapta. Az anyanyelv kategóriában pedig a pilisvö­rösvári gyermekcsoport nyerte el Pest megye különdíját. A tavalyi év másik jelentős kulturális eseménye a Sopron­ban megrendezett IV. német nemzetiségi néptáncfesztivál volt. A hat résztvevő csoport­ból kettő, a pilisvörösvári és a szigetszentmártoni képviselte Pest megyét. S hogy nem rosz- szul, azt mi sem bizonyítja jobban: a fesztivál első díját a pilisvörösvári együttes nyerte el. De másutt is helyt álltak a megye német nemzetiségi együttesei. A Keszthelyen ren­dezett országos nemzetiségi fesztiválon a solymári kórus miniszteri elismerő oklevelet kapót. A szigetújfalui csoport, a Schulze-Delitzsch férfikórus meghívására utazott az NDK- ba. A szigetszentmártoniak Balinkán, Móron és Pusztavá- món, a pilisvörösváriak Nagy­maroson, Ikladon és Nagybör­zsönyben vendégszerepeitek. És az idei tevekben is sok szép program kapott helyet. Vas megyében szerepelnek áp­rilisban a pilisvörösváriak. Pest megye a hajósi gyermek- és felnőtt táncegyüttest fogadja. A szigetújfaluiak Somogy me­gyében vendégszerepeinek. És a megye legjobb együttesei ott lesznek az augusztuban Szent­endrén sorra kerülő XV. orszá­gos nemzetiségi fesztiválon is. Tovább folytatódnak a me­gyében az író—olvasó találko­zók, amelyek szervezésében, rendezésében elsősorban Duna- bogdány és Pilisvörösvár jeles­kedett. És ismételten sor kerül a dunabogdányi német nyelv­művelő olvasótábor megrende­zésére is. Mindez bizonyít: a megyénk­ben élő német nemzetiség a magáénak érzi ezt a hazát, amely otthont, munkát, a mű­velődés lehetőségét egyaránt biztosítja számára. Prukner Pál Bemutatók a Dérynében Négy új darabot mutat be 1977 nyaráig az Állami Déryné Színház. Február 25-én Kodály Székelyfonó című énekes játé­ka és Donizetti vígoperája, a Rita egy műsorban kerül a közönség elé, Kertész László rendezésében. Márciusiban La­katos Menyhért Akik élni akarnak című színpadi művé­nek ősbemutatója szerepel a színház programjában. A ren­dező Szalai Vilmos. Áprilisban újabb zenés darabbal bővül az együttes repertoárja. Jókai Mór A debreceni luruatikus cí­mű elbeszélésből Ambrózi Ágostom, és Nemes Zoltán írt színdarabot, Telihőid címmel. Zenéjét Daróczi Bárdos Tamás komponálta, rendező Csongrá­di Mariann. Ugyancsak Csong­rádi Mariann viszi színpadra az 1976—77-es évad utolsó pre­mierdarabját, Braginszkij és Rjazanov Munkatársak című vígjátékát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom