Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

1977. JANUÁR 1., SZOMBAT

vÁfeJcw

= •i.lUilUIIUIIflllllHIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIfllllltllllllltliliiiiiliiKiiiiiiiiviiiiifviiiitllllllllUHIIIlllllllllIlllllllllllllllllllIIIIIIIIIIIIIIIIIIinill'

Röhögnek || körülöttem... ||

Sötét nézőtér. A vásznon drámai = |

Jelenet pereg: a hősnő szerelmi = = bánatában nagy adag altatót vesz E E be, jön az orvos, gyomormosás, E E majd erőnek elejével sétáltatni E = kezdik a szobában, nehogy elalud- E E jón, mert az végzetes lehet. 5 =

És körülöttem röhögnek. Szív- E E bői, igazán. Harsányan, jóízűen. E E Csak én ülök dermedten, aggódó E E képpel. E E

Nem értem. Mi van velem? Meg- = = nézem a pulzusomat, elég nor- E E málisan ver. Közérzetem jó, az E E üléstől ugyan zsibbad egy kicsit E E a lábam, de attól még nevethet- E = nék. Valami bajom van, de mi? E E A hőst elüti az autó, elterül az i z aszfalton — nagy derültség. Hm. E E Min nevethetnek? Biztosan min- E E denkinek megmondták a pénztár- E E

rijíl ífi1, röhö8ni* csak ne" E Emuim iiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimifiiMiitiiiiiiiitiiiimtiiiiiiiiMiiiin iiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinniiiim

Kern nem szóltak. =

Érzem, hogy elönt a kisebbren- =

1 Ivó Andric:

A hazug

Németh Miklós.- Pincesor

düségi érzés. Még meglátják, hogy E » , r

itt szomorkodom egyedül, és ki-E LQ.ZO.Í LíVLÍL."

A férfi

krétaszín arccal görbéd a heverő szélén,

vezetnek a moziból, ne rontsam a = hangulatot. . . , igaz is, minek jön = ide egy ilyen savanyú pofa ... 5

Valamit tenni kell, míg nem ké- E ső. Szúrós szemmel figyelem a E vásznat. A főhős valami viccet me- E sél, na végre, most majd én is | nevethetek. Elsüti a poént, én | meg fölröhögök, mit, felnyerítek, E hadd lássák, hogy mulat egy film- E szakértő. A mozi falai visszhan- = gozzák kacajomat, a koloratúrból |

a basszusba csapó üvöltést. =. ,, , ,T ••

Mi ez? Egymagámban röhögök? í kezet a gyomrán szorítja. Nyo- Körülnézek — mellettem, mögöt- E SZÖrÖg. tem zokognak az emberek, sze-= a trvnmra

műkből patakzik a könny, vállu- = * J 7^ “;, ;, , , . .

kát rázza a zokogás, többen meg- | eloszobabol berreges halvetően elfordulnak tőlem. | latszik. Utasszállító repülőgép,

Nagyon ideges vagyok. Még szú- — va2v tiÍ7oltóautn —

rósabb szemmel figyelem a vász- E tra*tor. vaeY tuzoitoauto nat. = gondolja a férfi. De az tan raMost éppen Júliát temetik, ott = jön, hogy tűzoltóautó nem levan egész Verona. Na, mondom, = u ^^..4- okkor <wirpná7Tia A

most mi lesz? Ez elég szomorúig’ meit aK;K<fr szirénázná. A jelenet, biztosan nevetni kell. Meg- E kilincs vadul megnyikkan, várom az első nevetéshullámot, és E kattog.

szorgalmasan bekapcsolódok. Kéz- 5 A akarom mondem érteni a dolgot. Menet meg- E , Az az egyen,^ aKaroin monáiij, koporsó döccen — nevetés, fin § üani, gepereju jármű, aki is nevetek. Elmennek, besötétedik. E rángatja, nyilván alig éri fel. Jön Rómeó. Észreveszi Júliát, oda- E vz„ kitárul az aitn s P2v

rohan — nagy nevetés. Kezdem = Kitárul az ajtó, s egy

jobban érezni magam. És milyen = megejtoen kopasz gyerek ber- rcmek pofa ez a Rómeó. Hogy itt|reg be a kilincs alatt.

mi lesz még? Nézzük csak, jön = tini koninper __

Pa

ris gróf, bajvívás, a gróf halott. = üZQTVUSZ, Kipi KOpinger

Hát ez óriási, hajrá, Rómeó! És = nyögi a férfi —, minek ennyi megissza a mérget — hogy ez mi- = gáz9

ltet csinál, meg kell szakadni. Most = ' __, .

me

g..., nézzék csak..., feléled- Követ szállítok mond- Júlia..., nem igaz, nem bírom | ja a kopasz (ezek szerint tovább, nem bírom, már az olda-= dömper), egyben abba is hagylamba nyilallik___Bruhahaha! = . ’ rí , “ , .

_ . , . , . , :ja a berregest, s úgy tetszik a

Szerencsére hamar veget ér a= j.. _

film, máskülönben hívhatnák a E domperseget IS. mentőket. Gurulunk a nevetéstől,Jj — Megint itt vaTl? van, aki a szemét tfírölgeti Nem | Gyűrött arccal bólint, volt kár* a pénzért, ilyen jól még = tv/t-*. ■ mo

r em szórakoztam. Megjött az ön- E lvllt CSinai .

bizalmam. Felemelt’fellel nézhetek = — Terpeszkedik.

a többiek szemébe. Haverok va-= __ Rá is gyűjtött^

gy

ünk. E __ R Né

hány pasas Jeverten, szomo- S ’ ,

rúan ballag kifelé. Ezekbe mi E 1----------......................■■■■» eiKepüt

ött? Olyan furcsán néznek rám. = I Mindketten I zelik a

Nem tetszett nekik a film? = | » FájdalHüiyc sznobok * | mat, ahogy pöff eszkedik odaMARTHY BARNA = be. Nagy, lanemók pasas a

Egy Fájdalom története

| Erdélyi József:

Karikák

II A Nobcl-díjas Jugoszláv író 1975-ben hunyt el. A közölt mű

a belgrádi Politikában megjelent utolsó írásának egy részlete.

11 Borongós, hűvös nap fény és zöld nélkül, minden olyas- 11 mi nélkül, ami kitéphetné a tespedésből a négy fiút és kdelé- 11 gíthetmé változatosságot és izgalmakat sóvárgó határozatlan, - I ám eleven vágyukat. Egyetlen szórakozásuk az, amit most l| csinálnak: üldögélnek a megfeketedett, kidőlt deszkakerítéI i sen, amely egy romhalmazt és egy elhagyott házat vesz körül.

Ez az egyetlen szórakozás, amelyet ezen a napon talál- = I hattak maguknak. Csak azt tudják, hogy elégedetlenek; se

II nem éhesek, se nem szomjasak, de kíváncsiak mindenre, még 11 ha nem is tudnák megmondani, mire sóvárognak, és hogy 11 hányféle vágyuk van. És amíg üldögélnek, az egyikük las- i i san és hangosan mesél.

: A szőke hajú, rövidlátó, apró fiút egy regény hőse után

11 Aleknak hívják. Tehetős szülei vannak. Szeret olvasni és ! I minden zsebpénzét ötfilléres füzetes regényekre költi; el tud- ; ja mesélni, amit olvasott, szépen és hűen, semmit sem vál- \ toztatva meg; amilyen élvezettel mesél, olyan élvezettel hall- I gatják a barátai és komolyan hiszik mindazt, amit mond ne- l kik, nem is gondolnak arra, hogy Alek olyasmit mesél, amit [ mások találtak ki és írtak meg. Mert az igazság az, ami a É legkevésbé látszik annak, és mindig ott van, ahol látni akar- j ják.

; Közben kellemetlenség is történik, elrontja még ezt a í szegényes örömet is. A fiúk között mindig vannak olyanok, I akik félbeszakítják a mesét, vagy hozzátesznek valamit, s így I széttörik az illúziót, amelyet keltett. Egyszer egy koravén É szkeptikus, aki szeret közbeszólni és mindennel vitatkozik, ! máskor valaki a született fantaszták és hazvdozók közül, akik ! mindjárt azonosítják magukat az elbeszélés hősével, kisajátít- \ ják a hőstettét, és arra törekszenek, hogy — ha már tettek- [ kel nem tudják — szemtelen hazugságaikkal múlják felül.

Ezen a napon ezt a szerepet egy bizonyos Cárevics vet- ; te át, a kávéház-tulajdonos légtől fogva heneegőnek és nagy ! hazugnak ismert fia,

I Alek szépen és ihletetten mesélt egy itáliai banditáról, aki ! valójában a gazdagok ostora és az igazság s az árvák oltal- I mazója volt. A marseille-i öböl egy sziklás szigetén erődbe ! zárták, ám sikerült elfűrészelnie a börtönablak rácsait, és I nagy magasságból a tengerbe vetette magát, ahonnan joszí- I vű halászok mentették ki és vitték a szárazföldre.

Amikor Alek befejezte az elbeszélést, a fiúk az álmélko- I dóstól némán bámultak magúik elé. Egyedül Cárevics állt fel j hirtelen, egy pillanatig valahová a messzibe révedit, aztán me. \ sélni kezdte, hogy amikor a nyári szünetben Hercegovinában ! volt a rokonainál, ő még magasabbról ugrott be a Neretvába, I s valamilyen kitüntetést is kapott ezért. Vontatottan beszélt, j nem meggyőzően, erőlködve kereste a még nagyobb szavakat I a hőstett ecsetelésére, amelyet soha senki nem vitt véghez és ! amelyet abban a pillanatban talált ki. A fiúk egy darabig za- I vartan hallgatták, ám Alek hirtelen felemelkedett, odalépett I hozzá, mintha meg akarná ütni, de ehelyett rekedten és ke- ; serűen csak azt mondta:

— Miért hazudsz?

És kétszer megismételte ezt a kérdést, amelyet úgymon- ; dott ki, mintha a szánalmas Cárevics fölé és mögé irányozta j volna, valahová a távolba, mintha a hazug világ minden ha- ; zugságának címezte volna. Aztán hallgatott egy darabig,

! szemmel láthatóan nem várt választ. Majd közelebb lépett a j csüggedt Cárevicshez és a szemébe nézve, valamivel halikab- i ban, egy csöpp melegséggel és szinte részvéttel a hangjában I így szólt:

— Mit hazudsz, szerencsétlen?

Ezt mondván hátravetette a fejét, és pápaszemének ned- i vességtől harmatos üvegén megcsillant a látóhatár alján le- ; bukó nap bágyadt fénye.

i Zahemszky László fordítása

'-iniiiniiniiiiiiiiniimimiiimimmiiimiiimiiiHimiiiiiiiMMiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiitiiimiiiiiiiiiimiiMiimj

1 Vlagyimir Izmajlov: |

Nem a szánalom

Az embernek részvét soha nem kell,

Adomány sem, tálcán bárki küldje.

Őrizd meg a büszkeséged, ember,

| Légy, ember, mindig büszke!

| Ha másképp látod, kelj vitára,

Ha tévedsz — fojtsd el fortyogásod,

Ha adsz — sohase megalázva,

Ha elfogadsz — meg ne alázkodj.

| A szánalom, mely könnyítést kínálna —

I Gyávaság maszkjában

| Járva

I Mindig —,

Nehogy azok nagyságát vonja árnyba,

| Akik a közös jót megteremtik.

| Mindannyian büszkének születtünk,

Fontos, hogy a lélek se féljen,

| Ne durvuljon el a szív mibennünk,

Mely gyöngéd, míg küzdünk keményen.

I Ne hasson úgy, mint elavult közhely,

= E fájdalmas igazság soha:

| Az embernek nem a szánalom kell,

|. Szere tetet kell kapnia.

Polgár István fordítása

E ll«II»iMllll*IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII*IIIIIIIIIllIIIl*IIIIIIlllIllllllllllllllllllIllllllllllllII«lllllllllll»IIIIIIIIIIIII»IIIllllllllIIIIIIIIIIIlIIIIIIII!IIIIIIIIllIIIIIIIIIIII!IIIIllHfI»I*IIIM!I»IIIIIII»lllltlÍII»»lllllllflM*«IIIIIIiI*MM»*»rtt*ll»III**II*ll»*

Balogh Béni

Vendég a csárdában

1896. december 30-án született Erdélyi József. Szeretettel köszöntjük 80. szülét ésnapján.

Télikabát híján egy zsupfa-sárga pamutkendőt adott rám az anyám, megkötötte a hátamon, s úgy mentünk, kéz a kézben keresztül a tanyán.

Fázó szemeimet a nagy hidegben melegítő könnypára vonta be, s parányi páraszemecskéken át, én, kicsi gyermek karikákat láttam;

| kis, szivárványszín karikák lebegtek,

| úsztak mindenfelé s minden előtt,

| betöltötték a látható világot,

a csengő-bongó fagyos levegőt.

Nem tudtam, hogy a szememből erednek, sem hogy mik azok a kis karikák; csupa titok volt akkor még nekem, csupa csoda, mese volt a világ.

Nem Iátok már olyan kis karikákat. |

| csak könnyezik a hidegtől szemem;

| s nem a szememen sűrűdik a pára,

hanem mint holmi konyhaablakon, a szemüvegemen... |

liiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiMiiiirs

Mikor legutóbb kocséri gyermekolvasóimmal találkoztam a modern, üj iskola egyik napfényes termében, lelkesen beszéltek a helyi néphagyományokról. A legtöbbet a falu határában levő Kutyakaparó csárdához fűződő ernlé- kékről.

A néphit szerint Petőfi erről írta Kutyakaparó című híres versét. Tudós kutatók ugyan mind ,a mai napig nem tudták ezt hitelesen bizonyítani, de az ellenkezőjét sem! A költő születésnapjára elevenítsük hát meg az emlékeket.

A szűk utcában a vadul nyargaló szél felkavarta a havat. Korán al- konyodott. s a kis ablakra szürke fátylat vont a homály ... Meg kellett gyújtani a lámpást.

Vékony, barna férfi állt fel az asztaltól, de miután a sárga, libegő fény betöltötte a kis szobát, újból kezébe vette a lúdtollat.

— Vajon, hol is láthattam? — töprengett. — Varsányban, Majoson, Tetét- lenen vagy Kocséron?... Annyi rozoga csárdát láttam már életemben. Legtöbbet a homokbuckás világban... És olyan egyforma volt valahány.

Aztán a toll ismét sercegni kezdett, és a cím alá szép, kerekded betűkkel indult a híres strófa:

Kívül-beliil szomorú csárda ez A Kutyakaparó,

Ehen-szomjan szokott itt maradni A jámbor utazó,

Mert eledelt nem kap, és hogyha csak Rápillant borára,

Megátkozza Nőét, hogy szőlőt is Vett be a bárkába.

— Ó, homoki karcosok! — merengett el a költő. — Jóapám is mérte sok-sok pórnak... De az ő kocsmája különb volt ezeknél...

Aztán a gyöngybetűk nyomán meg- elevenedik a kopott csárda belseje, és a két különös lakó; a csapiár és a csaplárné.

— Az egyik csárdában, tán épp a ko- csériban, az öregasszony nagyon emlegette a betyárokat — töpreng.

ö sem igen beszél; s ha szól, száját Szidalomra nyitja,

Hogy a vármegye a betyárokat Már mind kipusztítja;

' Még mikor a világ ezeké volt,

Ha nem csordult, cseppent,

De ezek híjával a kereset Egészen megcsökkent. —

Hallja a szót a költő, s ismét maga előtt látja a kócos hajú asszonyt, aki éveit tekintve nem volna ugyan öreg, de a sors alaposan megtépázta.

— Bizony, deák uram, avagy, miféle kigyelmed — mondotta többek között. — Vót itt bizony vendég elég... Jövőmenő pusztai ember, bőviben ... És persze a betyár ... Gavallér vót valahány. Nem sajnálta a tallért, ha vót... öltem én nekik tyúkot, libát, kacsát. Tojást is sütöttem, kolbásszal, szalonnával. Gakran nótáztak is! Szólt a furulya a duda, no meg a citera!

És rezes hangon énekelni kezdte:

Kutyakaparási csárda Pandúrral van környül állva.

Azé van az környül állva.

Betyár mulat a csárdában ...

A pandúrok is jártak ide? — kérdez- te a költő.

— Persze, hogy gyüttek! Égesse meg a tűz őket!... Ám ritkán csípték el a legényeket ... Tudja lelkem, deák uram, itt a kármentő pultja alatt vót a kijárat ... Szóval egy titkos ajtó... Valaki jelt adott kintről... mert ugye vót valaki mindég odaki... Osztón a betyárok usgyé-fóré kimentek. A lovak meg a földalatti állásban várakoztak. Még jóapám, nyugodjon eszelte ki, és készítette el a nagy güdröt. Ennek a környékit aztán beültette jegenyékkel... Valóságos kis erdő vót az. Osztán azoknak a fáihoz kötözték a lovaikat a betyárok. No, amikor kiszaladtak a titkos ajtón az ivóból, eloldották a lovakat, és a

jegenyék közt elvágtattak! Bottal üthették a pandúrok a nyomukat... Másnap aztán újra visszagyüttek a betyárok. Még vidámabbak, még kutyábbak lettek ... Hászen a Kutyakaparóban vótak. — És nevetett a néne vidáman, boldogan.

Aztán megint csak elkomorodott az arca.

— Nincs mán betyár, megszűnt a jóvilág — és körül mutatott aszott vén kezével. s

— Ekkor, igen ekkor — emlékszik vissza a költő. — Bejött egy kuvasz... De rögvest ki is zavarta a vén csapiáros a ház végére.

A rozoga ajtó nyitva maradt... Bágyadt őszi napfény aranyozta be a környékbeli homokbuckákat.

És ekkor nagymessziről, valamelyik távoli falu harangjának elhaló szava lopakodott be a kihalt ivóba.

Talán éppen valakinek a temetésére harangoztak.

A ztán újra sercegett a toll. Szántotta a papírost... Már egészen sötét volt a pesti utca, amikor ajcöltő, Petőfi Sándor, 1847 egyik januári napján befejezte a Kutyakaparó című versét.., Maga elé nézett, s hosszan elgondolkodott.

De hirtelen nyílott az ajtó... Karcsú, barna asszonyka jelent meg a gyenge fényű szobában.

— Sándorkám, lelkem, ha nem zavarlak — kezdte halk, kedves hangon. — Kész a vacsora!

— Ó, kedvesem! — állt fel a barna poéta. — Soha jobbkor... Már csaknem éhen vesztem a Kutyakaparóban.

Júlia, a hitves nagyot nézett... Nem

értette.

Ekkor Petőfi az árkus papírra mutatott.

— Én bizony a Kutyakaparó csárda vendége voltam ... Most e versbem Egykoron pedig a valóságban... De nem dicsekedhetek bő traktálással —és nevetett.

— Olvasd fel e verset kedves — szólt csillogó szemekkel Júlia.

— Szívesen — bólintott Petőfi, aztán a költő és hitvese együtt nevetett, szo- morkodott a homokbuckák között, valahol megbúvó Kutyakaparóban.

— A te érdekedben? |

— Igen, mert itt egy fekély i

— mutatja, hol —, és az egyre i csak nőni fog, ha zsírosat | eszem és vedelek. |

— Mit ha vedelsz?

— Pálinkát.

— És Tropkó úr?

— Nem vitatkozik, felgyűrte | az inge ujját.

I A gyerek szeme fel-1-----------—------- csillan.

— Leken neki egyet?

— Remélem — nyög a fér-l

fi. 1

— Mi az?

— Verekszenek.

— Gyerünk, Tropkó úr, húzz| be neki! — lelkesedik a gye-| rek.

A férfi arcán simulnak a | ráncok. Hanyatt fekszik.

— Már fogja a nyakát?

— Fogja. •

— Állj az ablakhoz — súgja |

a gyerek. I

— Minek?

— Hogyha kijön a Fájdalom, | essen le az emeletről. Majd § jól összetöri magát.

, ....r .. --------r áll, aj

Az ablakhoz / férfi, ar- =

1-------------------------- eába I

ke

zd visszatérni a szín.

— Most — mondja —, most |

kint van. 5

— Hess, hess, ronda Fájda- | lom — kiabál a gyerek és | kezével az ablak felé legyezz —, sose gyere vissza!

Puff — a Fájdalom nagyot 1 nyekken a járdán. =

Fájdalom, fekete, szétálló sörényű és két hegyes szemfog lóg ki a szájából.

— És Tropkó úr?. — kérdezi a gyerek — már beküldted?

Tropkó urat, akinek egyébként Troparin a becsületes neve, nemigen szereti beküldeni a férfi.

— Még nem — mondja —, de most már itt az ideje.

Egy üvegcséből kiráz egy szemet, lenyeli.

— Bent van?

— Bent.

— Mit csinál?

— Még csak nézelődik.

— A Fájdalom észrevette már?

t — Észre.--------------------1 rokonA nyalka, | szenves ar............cú Tropkó

úr bent áll hát a helyszínen, a böhöm Fájdalom gyanakodva föltápászkodik.

— Már kergeti? — kérdezi a gyerek. /

— Nem — nyögi a férfi —, még csalk beszélgetnek.

— Azt kérdezi a Fájdalom, hogy mit akar már megint ^ a Tropkó úr, igaz?. — így a gyerek.

— Azt.

— És Tropkó úr mit válaszol?

— Hogy lesz szíves, Fájdalom úr, elkotródni.

— Kotródik?

— Nem. Azt mondja, nem jókedvéből jár ide, hanem az én érdekemben.