Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-09 / 7. szám

2 %M^ao 1977. JANUAR 9., VASÄRNAP Corvalán- nyilatkozat a francia televízióban A chilei helyzetről nyilat­kozott a francia televíziónak Luis Corvalán, a Chilei KP fő­titkára. A kommunista vezető el­mondotta, hogy a fasiszta hó­hérok a legkegyetlenebb kín­zásokkal próbálják megtörni a hazafiakat. Számos chilei demokratát kínoztak halálra az égő cigaretákkal, az ember­telen verésekkel. A nőket meg­erőszakolták a fasiszta fene- yadak. Chilében a junta nyilatko­zata szerint 3300 személyt tar­tanak fogva, ehhez azonban hozzá kell számítani azt a 2500 személyt, aki eltűnt és akiről nincs semmi hír. Ez a chilei dráma legszomorúbb fe­jezete — mondotta pénteken este sugárzott nyilatkozatában Corvalán. I MA RIJADBAN, Szaúd­'Aráhia fővárosában tartják meg az Izraellel közvetlenül szembenálló arab országok és az őket támogató olajtermelő arab országok külügyminiszte­reinek tanácskozását. Waldheim közel-keleti menetrendje Délkelet-Ázsia békéjéért AZ INDONÉZ parlament j Csütörtökön megnyílt üléssza­kán Suharto elnök számolt be országa súlyos gazdasági ne­hézségeiről. Rámutatott arra, hogy ez nagymértékben a ka­pitalista világban tapasztalha­tó inflációnak, továbbá a nem egyenjogú gazdasági kapcsola­toknak a következménye (hisz a fejlődő országok számukra kedvezőtlen feltételek mellett kénytelenek kereskedni, mivel a kapitalista országok önké­nyesen szabják meg a nyers- anyagárakat, az általuk ex­portált iparcikkek árát pedig felsrófolják). Ezzel szinte egy , időben az ország külügymi­nisztere, Adam Maiik Délke- let-Azsia békéjének megőrzé­sére és együttműködésre szó­lította fel a térség országait, melyeknek egyrészt politikai előnyei származhatnak, más­részt összefogással kilábolhat- nak a gazdasági nehézségek­ből. A miniszter aláhúzta, hogy az együttműködés meg- ‘ teremtése — különös tekintet­tel az indokínai országokra, köztük a Vietnami Szocialista Köztársaságra, továbbá a Dél­kelet-Ázsiai Országok Szövet­ségének (ASEAN) tagjaira — nélkülözhetetlen a térség bé­kéjének fenntartása szem­pontjából. A VSZK és Indo­nézia számos területen mű­ködhet majd együtt — mon­dotta Malik és hozzátette: várható, hogy a vietnami kül­ügyminiszter a közeljövőben Indonéziába látogat. KÖZBEN VIETNAMBAN, a Vietnami Kommunista Párt tavaly decemberi IV. kong­resszusát követően további lendületet vett a békés építő­munka, s készülnek a Vietna­mi Nemzeti Egységfront e hó végén összeülő alakuló kong­resszusára: az ország — újjá­építésének elősegítésére — bekapcsolódott a nemzetközi gazdasági életbe. Még e hó­napban a Világbank gazdasá­gi delegációt küld Vietnamba, hogy tanulmányozza újjáépí­tési kölcsönök lehetőségét. (Ez úgy vált lehetővé, hogy a Viet­nami Szocialista Köztársaság a múlt év végén átvette a sa:- goni rendszer helyét a Világ- . bankban, a Nemzetközi Pénz­ügyi Alapban, és az Ázsiai Fejlesztési Bankban.) Hanoi emellett éberen őrködik a tér­ség országainak egymáshoz való konszolidációs folyamata felett. Épp ezért ítélte el a thaiföldi rezsim Laosz ellen nemrégiben elkövetett katonai provokációit. Rávilágítottak, hogy miközben Bangkok szó­lamokat hangoztat, mely sze­rint normalizálni kívánja kapcsolatait az indokínai or­szágokkal, valójában ellensé­ges akciókat szervez Vietnam. Laosz és Kambodzsa népe el­len. Ezzel a thaiföldi katonai junta, mint az imperializmus kiszolgálója, feszültséget te- . remt a térségben. Vientiánéban is hangoztat­ják, hogy a Laosz területi ép­ségét fenyegető cselekmények szöges ellentétben állnak a múlt év augusztus 3-án aláírt laoszd—thaiföldi közös nyilat­kozat megállapodásaival, a jó szomszédságról és a békés együttműködésről hangozta­tott kijelentésekkel. RANGOONBAN, január 4-én ünnepelték az ország fel- szabadulásának napját. A bur- mai nép nehéz és hosszú nem­zeti felszabadító harc eredmé­nyeképpen 29 évvel ezelőtt űz­te ki végleg a gyarmatosítókat, s a függetlenség útjára lépve óriási feladatokat oldott meg a Szocialista Program Pártjá­nak vezetésével. Most készült el az ország 20 éves távlati gazdaságfejlesztési terve, me­lyet februárban, a párt III. kongresszusán terjesztenek elő megvitatásra. A Burmái Unió Szocialista Köztársaság külpolitikai téren antiimperia- lista álláspontot képvisel, sík- raszáll az elnyomás minden formájának és a gyarmatosí­tás maradványainak felszá­molásáért, az egyenlőségen alapuló nemzetközi együttmű­ködésért, a békéért. A DÉLKELET-AZSIAI bé­kéért folyó küzdelem felvázo­lása kapcsán meg kell még emlékeznünk, hogy Új-Delhi­ben a hét elején elnöki rende­let kibocsátásával életbe lép­tek az indiai alkotmánymódo­sítások, növelve a központi parlament szerepét az eddigi­nél nagyobb mértékben hiva­tottak megakadályozni, hogy a nemzetellenes erők vissza­éljenek a demokratikus sza­badságjogokkal, s növelik In­dia tekintélyét a térségben. A Fülöp-szigeteken is a bé­ke irányában léptek előre, hisz végétért a muzulmán többsé­gű területek elszakadásáért küzdő Moro Nemzeti Felsza- badítási Front és a kormány- csapatok között négy" évig tar­tott fegyveres harc, s a muzul­mánlakta tartományban nép­szavazáson döntenek az auto­nómiáról. Kapcsolatfelvételre került sor Banglades és a Kínai Nép- köztársaság között, s a Peking- ben folytatott tárgyalások so­rán szóba kerültek a nemzet­közi kérdések is, elsősorban Ázsia helyzetéről. AZ ELMÚLT NAPOKBAN Sri Lankából (Ceylon) belpoli­tikai válság robbant ki, Ban- daranaike asszony, az ország miniszterelnöke gyülekezési ti­lalmat rendelt el a fővárosban az ipari munkássáíg sztrájkjai miatt. A sztrájkokat a jobbol­dali, valamint a trockista beál­lítottságú ellenzéki pártok és szakszervezeti központok irá­nyítják. Riadókészültségbe he­lyezték az ország rendőrségét, mivel a miniszterelnök-asz- szony úgy látja, hogy a sztráj­kok politikai színezetűek és kormánya megdöntését céloz­zák. E negatív colomból hírek mindennél ékesebben bizonyít­ják, hogy Délkelet-Ázsia or­szágainak politikai konszolidá­ciója, a népek békeóhaja csak további küzdelem árán válhat valóra, mindenütt fel kell ké­szülniük a reakció elleni harc­ra. Alacs B. Tamás savai kapcsolatos álláspontjá­ról. ENSZ-források szerint a főtitkár a jövő héten intenzív konzultációba kezd a közel- keleti államok ENSZ-képvise- lőivel, valamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok meg- bizottaival. Waldheim pén­teken megbeszélésen fogadta Egyiptom, Szíria és a Szov­jetunió képviselőjét. Az Akhbar el-Jom közlése szerint a világszervezet főtit­kára elsőként — február 1-én — Egyiptomot keresi fel és innen három nap után Szí­riába, majd Jordániába és Izraelbe látogat, New Yorkba való visszautazása előtt pedig még egyszer visszatér Karióba. A felekkel folytatott eszme­cseréről a főtitkár jelentésben számol be február végén a Biztonsági Tanácsnak. Varsói Szerződés Kuiikov hadserefjtabornok kinevezése A Varsói Szerződés tagálla­mainak kormányai az egyesí­tett fegyveres erők főparancs­nokává kinevezték Viktor Kulikov hadseregtábornokot, a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének első helyettesét A szovjet kormány egyben fel­mentette Kulikovot a szovjet fegyveres erők vezérkari fő­nökének tisztsége alól. A Szovjetunió Miniszterta­nácsa Nyikolaj Ogarkóv had­seregtábornokot kinevezte a szovjet fegyveres erők vezér­kari főnökévé és a Szovjet­unió honvédelmi miniszteré­nek első helyettesévé. Viktor Kuiikov hadseregtá­bornok 1921-ben született, 1942 óta az SZKP tagja, 1939- től teljesít szolgálatot a szov­jet hadseregben, 1953-ban el­végezte a katonai akadémiát, 1959-ben pedig a vezérkari akadémiát. Ä háború után több magas katonai tisztséget tbltött be. Nyikolaj Ogarkov hadsereg- tábornok 1917-ben született, 1938-tól szolgál a szovjet had­seregben. 1947-ben elvégezte a hadmérnöki akadémiát, 1959- ben pedig a vezérkari akadé­miát. A háború után több magas katonai posztot töltött be. Mikor folytatódhat a Rhodssia-kon ferenda ? hogy kiderült: a Smith-rezsim erről hallani sem akar. Amint egy mozambiki kormányszó­vivő megjegyezte: a Rhodesia- konferencia angol—amerikai bábái nem a hatalom átadásá­ról, hanem a hatalom megosz­tásáról akarnak egyezményt kicsikarni. (Smith egyébként még a hatalom megosztását is korainak tartja, tulajdonkép­pen egy fekete vezetés alatt álló bábkormányt szeretne, amelyben a fegyveres és bel­biztonsági erők fehér irányí­tás ala*t állnak.) A huzavoná­nak itt is megvannak a tak­tikai céljai, a zimbabwei szer­vezetek egységének megbontá­sa: a legutóbbi napokban két újabb párt alakult, s így most már hat organizáció tart igényt a fekete többség képvi­seletére. Rhodesiából természetesen minden manőver ellenére előbb-utóbb független és fe­kete többségi uralom alatt álló Zimbabwe lesz. Ám a vajúdás és a szülési fájdalmak tanulságul szolgálhatnak, nem a washingtoni kis lépések, ha­nem a felszabadulási mozga­lom erőfeszítései vezetnek célhoz Mi történik Portugáliában ? Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára részt vett a kormánnyal folytatandó tárgyalásokon az ellenzéki párto­kat képviselő „kilencek bizottságá­nak” tanácskozásán. A főtitkár (jobbról) első ízben jelent meg a nyilvánosság előtt azóta, hogy a múlt héten óvadék ellenében sza­badon bocsátották. Balra Felípe Gonzalez, a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkára látható. a demokratikus erők összefo­gásának szükségességére. S vajon csak Portugáliáról van szó? Hiszen éppen e hé­ten kapott Nagy-Britannia 3,9 milliárd dolláros rekorci- kölcsönt (háromnegyedét az USA, az NSZK, Japán és Svájc folyósítja) többek kö­zött azzal a feltétellel, hogy takarékossági programot való­sítanak meg a dolgozók rová­sára. De az a bizonyos nyomás megnyilvánul Rómában is, a szakszervezetek kénytelenek voltak általános sztrájkot is kilátásba helyezni, ha az Andreotti-kormány nem tar­taná be korábbi ígéreteit. (Akkor kölcsönös megszorítá­sokról volt szó, s nem arról, hogy a válság terheit kizáró­lag a tömegekre hárítsak.) A kérdés csupán az, hogy a gazdasági zsarolás eszközeivel tépesek lesznek-e valameny- riyire megerősíteni a NATO gyengébb pontjait, vagy a ha­tás éppen ellenkező irányban lyilvánul majd meg? Réti Ervin Panama nem felejt Panamában befejeződött a nemzeti szuve­renitás hete. Ez annyit jelentett, hogy az el­múlt napokban a kis közép-amerikai ország közvéleménye ünnepségek, rendezvények és tüntetések sorozatával emlékezett meg az 1964 januári eseményekről. Akkor a szokásosnál is nagyobb erővel robbant ki a panamaiak­ból a tiltakozás az Egyesült Államok nyo­masztó katonai, politikai jelenléte miatt. Az események odáig fejlődtek, hogy 1964. január 10-én Panama hivatalosan megszakí­totta diplomáciai kapcsolatait az Egyesült Ál­lamokkal, a csatornaövezetben állomásozó amerikai fegyveres erők pedig tüzet nyitottak a tüntető tömegre. A diplomáciai kapcsolat ugyan még 1964 márciusában helyreállt, de — mint a mostani emlékhét is bizonyította — az akkori történések nem múltak el nyom­talanul Panama életében.. És ami a lényeg: az akkori követelések ma is változatlan erő­vel visszhangzanak a világ stratégiailag-ke- reskedelmileg egyik legfontosabb pontján. A sajátos panamai—amerikai viszony törté­netének lényege közismert. 1856-ban az USA vasúttal köti össze a panamai földszoros két oldalát, és ezen az alapon mindannyiszor csa­patokat küld Panamába, valahányszor valami nem tetszik ott neki. 1903-ban a botrányos körülmények között véget ért hírhedt Les- seps-féle csatornaépítő társaság eladja rész­vényeit Washingtonnak, amely államcsínnyel leszakítja az addig Kolumbiához tartozó tér­séget, és 1903 novemberében kikiáltja a Pa­namai Köztársaságot. A csatorna végül is — amerikai közreműködéssel — 1914-ben nyílt meg. A diktátumszerződés értelmében a csatorna körüli tízmérföldes övezet gyakorlatilag ame­rikai tulajdon, és az Egyesült Államok nevet­ségesen csekély bért fizet a panamai kor­mánynak a csatorna használatáért. A bérösz- szeget a véres tüntetések nyomán azóta több ízben emelték, de a csatornaövezet még min­dig külön világ. Panama jelenlegi kormánya, Omar Torrijos tábornok vezetésével szünet nélkül hivatalosan is követeli az ország nem­zeti követeléseinek kielégítését. Torrijos ki­tűnő kapcsolatokat épített ki Kubával, és a jenki gyámkodás nélküli Latin-Amerika meg­teremtéséért vívott harc egyik fontos alakja lett. Nem véletlen, hogy a kontinens külügymi­niszterei 1975 októberében éppen Panamában alakították meg a Latin-amerikai Gazdasági Rendszert (spanyol rövidítéssel: SELA), amely az észak-amerikai monopóliumok ellen irá­nyul, és amelynek munkájában Kuba is részt vesz. Genf úgy látszik a tárgya­lási szünetek jegyében áll. A Rhodesia-konferenciát erede­tileg novemberben szerették volna befejezni, de erősen kétséges, hogy folytatódhat-e valamikor január végén vagy február elején. Időközben a konferencia brit elnöke, Ri­chard Afrika déli felében in­gázik, hogy megpróbálja men­teni a menthetőt. ia&«*feb • Jl» "I k u ** •m.i -Ä m HU nm mm* wht «*;»* ffl Ian Smith ellen tüntettek Salis- bury-ben, ezúttal fehértelepesek, követelve, hogy fogadja el a Rho­desiára vonatkozó brit javaslato­kat. A fekete felszabadítási moz­galmak álláspontja világos: többségi uralom megvalósítása 1978. március 31-ig s e hata­lom fokozatos bevezetése már Az átmenet jegyei Ibériá­ban, elsősorban természetesen Spanyolországban, de nem el­hanyagolható fejlemények történnek Portugáliában is. A hírek felületén személyi vál­tozások és félreállítások a Portugál Szocialista Pártban: leváltották a párton belüli baloldalhoz tartozó iparügyi minisztert, fegyelmi elé citál­nak munkásképviselőket, akik a Soares-kabinet politikáját bírálták. Mégis több ez, mint a szocialisták családi ügye, sőt egyöntetű a vélemény, hogy a baloldali szocialisták háttérbe szorításával a külső és belső jobboldali erők, a NATO-szövetségesek fokozott nyomásának tesznek enged­ményeket A PKP főtitkára, Cunhal ezért hívott fel ismét A Közel-Kelettel foglalkozó genfi békekonferencia 1973 decemberében mindössze há­rom napon keresztül tanács­kozott, azután felfüggesztette ülését. A szünet hosszúra nyú­lik ma pontosan ezeregyszáz- tizenhatodik napját írják­Azóta sok minden történt: a Sínai-megállapodással kí­sérlet történt a Bax America­na, vagyis az amerikai elkép­zelések szerinti rendezés megvalósítására; polgárhábo­rú tizedelte Libanont; súlyos vérveszteségeket szenvedett a palesztin ellenállás; a jobbra- tolódás kedvezőtlen jelei mu­tatkoztak meg Kairóban; még szövevényesebbé váltak az arabközi kapcsolatok A hely­zet tehát tovább bonyolódott, s nem történt érdemleges ha­ladás a közel-keleti rendezés felé. Márpedig, ha az alap­kérdések — az izraeli meg­szállás felszámolása, a pa­lesztin államiság, a térség va­lamennyi államának biztonsá­ga — nem nyernek megoldást, akkor aligha van remény tar­tós és szilárd békére. Ez esetben reális a veszély, hogy Libanonban, vagy másutt újra meg újra feleselnek majd a fegyverek A rendezés kulcsszava: Genf. Ez a konferencia nyújt­ja a legjobb lehetőséget, hogy az összes érdekeltek részvé­telével, a már kidolgozott el­vi alapokon, a szovjet és az amerikai társelnök közremű­ködésével, végre elmozdul­hassunk a holtpontról. (Ter­mészetesen elengedhetetlen feltétel, hogy a békeértekez­leten a palesztin képviselők is jelen legyenek!) A szovjet diplomácia — egyetértésben a kibontakozást kívánó arab körökkel — ezért indítványoz­ta, hogy kora tavasszal foly­tatódjék a genfi munka: az időpontjavaslatnál már az amerikai elnökváltozásra is tekintettel voltak. A tárgyalá­sok vagy inkább puhatolózá­sok folyamatban vannak — erről tanúskodtak a hét jelen­tései is —, de szemmel látható az ellengőz is. Az időzített iz­raeli kormányválság, a má­jusra tervezett választásokig fennálló ideiglenesség szinte kínálja az érvet, hogy Tel Aviv most képtelen döntésre, s a választási kampány vár­hatóan túlfeszített, hisztérikus légköre ugyancsak nem biztat sok jóval. Mintha kiosztották valna a szerepeket: 1976-ban az amerikai, 1977-ben az iz­raeli belpolitika miatt nem le­het igazán tárgyalni. Ebben a helyzetben különö­sen lényeges lenne egy haté­isin.3z, szeaneiyen Közöl­ték, hogy Kurt Waldheim fő­titkár február elején a Közel- Keletre utazik, hogy tájé­kozódjék az érdekelt feleknek a genfi konferencia felújítá­Varsóban befejeződött a lengyel—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bizott­ság 18. ülésszaka. A megbe­szélések eredményeként konk­rét terveket fogadtak el a szakosodási és termelési koo­peráció továbbfejlesztésére több, népgazdaságilag fontos területen, így például a gép­gyártásban. Megállapodások születtek az árucsereforgalom, valamint a műszaki-tudomá­nyos együttműködés tovább­fejlesztéséről is. Mihail Leszecskót, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnökhelyettesét, aki a szov­jet küldöttség élén érkezett Varsóba, fogadta Edward Gierek, a LEMP KB első tit­kára. A szívélyes, közvetlen hangulatú megbeszélésen részt vett Stefan Olszowski, a LEMP KB PB tagja, a KB titkára, és Kazimierz Olszewski minisz­terelnökhelyettes. Áttekintet­ték a lengyel—szovjet gazdasá­gi, műszaki és tudományos együttműködés dinamikus fej­lődésének néhány kérdését, és a tárgyalóküldöttségek vezetői tájékoztatták Edward Giereket a bizottság ülésszaka munká­latairól. Befejeződött a lengyel—szovjet gazdasági kormányközi bizottság 18. ülésszaka Edward Gierek foaadta Mihail Leszecskót A hét kérdései és képei Genfi kérdőjelek Fejlemények az Ibériai-félszigeten Az év első hetében egyelőre az alapozás jellemezte a világ- politikát. Am közben kirajzolódik a csúcsnaptár: a tíz nap múlva hivatalba lépő Carter első vendége Callaghan, brit kor­mányfő lesz, míg az újjáválasztott bonni kabinet látogatóinak sorába elsőként Andreotti olasz miniszterelnök iratkozot fel. Láthatólag a NATO gyenge pontjait kívánják aládúcolni, de köz­ben nem lehet tartósan félretenni a kelet-nyugati párbeszéd problémáját sem, Carter újra felhívta a figyelmet a magasszintű szzovjet—amerikai tárgyalások fontosságára. Ami pedig a már zajló eséményeket illeti, mindenekelőtt az Ibériai-félsziget, va­lamint a két szünetelő genfi konferencia körül bontakozott ki a politikai és diplomáciai tevékenység. Milyen remény van a genfi újrakezdésre ? Oleg Trojanovszkij, a Szovjet­unió újonnan kinevezett állandó ENSZ-nagykövcte átnyújtotta meg­bízólevelét dr. Kurt Waldheimnek, a világszervezet főtitkárának, keleti rendezés az idei for­dulóban sem ígérkezik köny- nyűnek és egyszerűnek... kony és egységes arab, anti- imperialista front kialakítá­sa. Ehelyett azonban olyan törekvéseket láthatunk, hogy különböző szövetségi tervek­kel egyes arab vezetők is le­hetetlenné akarják tenni a palesztinek részvételét a kon­ferencián. Nem megnyugta­tóak a libanoni hírek sem, s a válságok a válságban tovább­ra is fennállnak. A közel-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom