Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-08 / 6. szám

Vasad Állattartók Vasadon 26 gazda hatvan­négy szarvasmarhát nevel a háztáji gazdaságokban. A ser­tések száma tavaly száz-sjáz- h ússzál növekedett, részint azért, mert a pilisi Aranyka­lász Tsz tizenöt vemhes kocát helyzett ki a községbe. • • Ügyeletes orvos Gombán. Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Bajcsy-Zs. u. 3.), Gyomron és Péteriben: központi ügyelet (Gyömrő, Steinmetz kapitány u. 12., telefon: 26.), Monoron és Monori-erdön: központi ügyelet (Monor, Petőfi Sán­dor u. 30., telefon: 407.), Mag­lódon és Ecseren: dr. Móczár István (Maglód), Pilisen, Nyáregyházán, Csévharaszton és Vasadon: dr. Czinder Bá­lint (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon, Üriban és Men- dén: dr. Zolesz László (Süly­sáp), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen: dr. Németh' Gábor tart ügyeletet vasárnap. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Já­nos utcai. Ügyeletes állatorvos: dr. Varga Dénes (Pilis, Kossuth L. u. 49.). Négyszázkilenc éves iskola líj tanterv, felkészült pedagógusuk Társadalmi munkát is végeznek Egy régi dokumentum sze­rint, 1770-ben a Helytartóta­nács hat kérdésre várt választ a vármegyéktől, melyek mind­egyike az iskolával foglalko­zott A közelmúltban került elő a monori Kossuth iskola elődjének válasza az Országos Levéltárban. A levél bizonyít­ja, hogy az iskola több mint 400 éves múlttal dicsekedhet. Az iratból megtudjuk a ta- nítő nevét, s az is kiderül, az egykori tanító meglehetős jó­módban élt bár csak 76 tanít­ványa volt Tanított elemi is­mereteket, írásból, olvasásból, nyelvtanból, ’katekizmusból és számtanból. A módszerek iránt is érdeklődött a Helytartóta­nács, de a válasz erre a kér­désre nem tért ki. bár a tan­tárgyak sorrendje jelzi az egy­kori műveltségideált: a kate­kizmus megelőzi a számtant. Az egykori móclszerszegény- eég ma már ismeretlen az öreg épületben,, amelynek falai kö­zött haladó szellemű, állan­dóan az újon munkálkodó kol­lektíva dolgozik. Hunyadi Lászlóné igazgató vezetésével, erős pedagógusközösség ala­kult ki, mely nehéz feladatait Emlékezetes sikerek után lános iskolát, Budapesten sze­retnék szakközépiskolában to­vábbtanulni. Edzőmmel meg­beszéltük, ha jól megy a ver­senyzés és az iskola is, 1978- ra kiadnak a Bp. Spartacus- nak. Szeretnék abban az egye­sületben versenyezni amelynek példaképem, Monspart Sarol­ta is tagja. Az utolsó mono- ri-erdei évet nagyon sikere­sen, sok jó eredménnyel aka­rom zárni. ★ Timkó Márta 14 éves. A monori járásban ilyen fiata­lon még soha senki nem lett az év legjobb sportolója. (sz.) az iskolaszerei.!) szülők segítsé­gével igyekszik megoldani. Minden évben adódott vala­mi jelentős társadalmi munka, melyet a szülői munkaközös­ség tagjai végeztek. Leg­utóbb példáiul a padlástér át­alakítása erdőkében mozgósí­tottak mindenkit, és az ered­mény körülbelül háromszáz- ezer forint értékű társadalmi munka lett. Ott jártunkkor éppen mate­matika továbbképzésben ré­szesültek az iskolában a fel­sős szakos tanárok. A bemu­tató órán Nagy Tiborné tanít­ványaival ízelítőt adott a het­venes évek végén általánossá váló korszerű matematikaok­tatásból. A ma még csak né­hány iskolában érvényben levő új matematikai tantervet ma­gabiztosan. jól hajtják végre a Kossuth iskolában. A szakmai továbbképzésen Nagy Sándorné igazgatóhe­lyettesnek többen megköszön­ték a vendégszerető fogadta­tást, és azt, hogy megismer­kedhettek az iskola fejlődésé­vel, foglalkozhattak tantár­gyuk gondjaival. Egyértelmű volt a megálla­pítás: a jövőre megtartandó négyszáztizedik születésnapon hosszan lehet majd sorolni az iskola munkáját segítő mód­szereket. Lukács István Mit játszanak a filmszínházak? Gomba: Azonosítás. Gyöm­rő: A bűvös kő és a csodakút. Maglód: Bizalmi állásban. Mende: Szerelmes Blume. Monor: Üdülők. Éjszakai elő­adáson: Rivaldafény. Pilis: A felső tízezer. Sülysáp: Labi­rintus. Üllő: Olcsó regény. Vecsés: Vannak még csodák! Éjszakai előadáson: Gawein és a zöld lovag. MONOR'VIDfD A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIX. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 1977. JANUÁR 8., SZOMBAT Szakszervezeti küldöttértekezlet A demokratizmus még teljesebb érvényesítéséért Százszázalékos a tanácsi dolgozók szervezettsége A: óév vége, a: új év fiB eleje mindenltor az ered­mények, kudarcok számba­vételének, a tervek. eVcé- szitésének időszaka. Sok ünnepélyes eszmény, ta­nácskozás, közgyűlés zaj­lik le ilyenkor, amelyek­nek többségéről a hírközlő szervek is rendre beszá­molnak. Az elkövetkező napokban, hetekben a mi lapunk hasábjain is gyak­rabban olvasható majd olyan tudósítás, riport, amely egy-egy kisebb-na­gyobb közösség tavalyi munkáját igyekszik össze­gezni, hírt adva terveiről, kitűzött céljairól is. Természetes, hogy a leg­több embert elsősorban a gazdasági, tehát termelő­kollektívák mérlege teszi kíváncsivá, nem szabad azonban megfeledkeznünk azokról a tényezőkről sem, amelyek ennek a mérleg­nek a nyelvét erre vagy ar­ra billenthetik. Részletes beszámoló A járásban a legnagyobb létszámmal a Közalkalmazot­tak Szakszervezetének mono­ri járási tanácsi alapszerveze­te dicsekedhet, amelynek bi­zottsága e héten küldöttérte­kezleten értékelte mozgalmi feladatainak végrehajtását. Az értekezleten, amelyen Magócsi Károly, azszib elnöke köszöntötte a megjelenteket, részt vett dr. Bencsik Mihály, a járási hivatal elnöke és Horsik József, a járási hiva­tal elnökhelyettese ás. Erdélyi Lajos járási szb­títkár részletes beszámolójá­ban megemlítette, hogy mű­ködési területükön a szérve- zettség százszázalékos, tehát minden tanácsi dolgozó tagja a Közalkalmazottak Szakszer- veretének. Az összlétszám 379, a 379 közül 286 aktív dol­gozó, huszonötén gyermek­gondozási szabadságon van­nak, 64 szakszervezeti tag nyugdíjas, négy pedig jog­fenntartó. A küldöttértekezlet elé ter­jesztett beszámolóban tájé­koztató hangzott el arról, hogy a múlt évben hányszor, hol és milyen feladatok megoldása érdekében tanácskozott a szakszervezeti bizottság. Er­délyi Lajos elmondta, hogy 1976. évi programtervezetük a Nem könnyű Miért vállalják? Minden segítséget megkapnak Ki, miért nem végezte el az általános iskola nyolc osztá­lyát? Sokszor elhangzik ez a kérdés, s általában a válaszok is sokfélék. A középkorúak és az idősebbek egyetlen, ke­RECI DICSŐSÉGÜNK... Legyen kézilabdacsapat Vecsésen ADOTTAK A LEHETŐSÉGEK Az emlékezet, az újságcik­kek megőrizték: Vecsésen is szurkoltak már ezren a helyi kézilabdacsapat győzelméért: 1968-ban, a Bem SE elleni mérkőzésen ennyien örültek a vecsési kézilabdázók győzel­mének, a megyei bajnoki címnek. Nyolc év múltán, ha vala­ki Vecsésen a kézilabdasport- ról érdeklődik, igencsak meg­lepődik. Sehol semmi. Azaz, csak egyesületi szinten van. Mert az iskolák évről évre ontják a tehetségeket, nincs olyan év. hogy vecsési csa­pat ne legyen járási döntő­ben. Tavaly csak tényleg az a os hajszál választotta el a Martinovics téri iskola csapatát áz országos döntő­be jutástól. A megyei döntőn olyan imponáló fölénnyel nyert, amilyenre már^ rég nem volt példa. Ősszel, a Novem­ber 7. Kupán, a felsőtelepi is­kola csapata brillirozott, szin­te úgy és akkor dobta a gó­lokat, ahogy és amikor akar­ta. És ezek a nagyon tehetsé­ges gyerekek az iskola után abbahagyják a kézilabdázást. Nem szűkölködött ez a sportág kiválóságokban: Já­nya, Drabek, Strohmayer, Bo­da, a Szopper-fivérek, Veres, Mátyás, Tolnai, Helfenbein. Körmöczi, Tölgyesi, Eisen... Végtelenül hosszú lenne a névsor, bizonyára sokat ki is felejtettünk. Mind-mind igen magas színvonalon játszottak. Valamikor — de hát ez már túl messzire, az 50-es évek elejére nyúlik vissza — a vi­dék legjobbja volt a vecsési gárda. Most meg — nincs csapati Vajon a sok-sok kitűnő sportember nem segítene? Szakember volna: két olyan kitűnő, a kézilabdához igen jól értő testnevelő, mint Öt­vös József és Csuba Jenő. A járásban a kézilabda- sport ma még elég halvány képet mutat. A gyömrői ké­zilabdázókon kívül, Üllőn és Üriban működik szakosztály, de azért, higgyük el, mert így van, hiányzik a vecsési! A hagyományai, kitűnőségei, szakemberei, sőt, még a játé­kosai is megvannak. A most kezdődött év talán már csa­patot is formál ebből a sok lehetőségből, y Jobb későn, mint soha. Sz. A. serű legyintése gyakran tra­gikus életút szégyenlős lep­lezése. Pedig legtöbbjükkel éppenhogy szégyentelenül bánt el az a történelmi kor, amely­ben felcsepered'tek. A fiata­labbak magyarázata is lehet érthető, ha nem is minden esetben elfogadható. Végül is nem az a lényeg, hogy akkor miért nem járt valaki iskolá­ba, hanem az, hogy maigyek- szik-e pótolni a hiányt? Dolgozók esti iskolája szin­te a járás valamennyi közsé­gében működik, hol kisebb, hol. nagyobb népszerűségnek örvendve. Az egyik téli estén a monori Kossuth iskolába lá­togattunk el, s ott ezt a kér­dést tettük fel: — Ki, miért tanul? — Nem könnyű munka után. a család gondjain töp­rengve tanulni, készülni az órára — mondta Ákos Pál, a Pest megyei Kéményseprő, Cserépkályhaépítő és Gázsze­relő Vállalat nyáregyházi ki- rendeltségének dolgozója. — Itt, az iskolában ugyanúgy drukkolunk, felelünk, mint gyerekkorunkban, de erre számítottunk, vállaltuk. Ma már egyre kevesebb a hagyo­mányos módszerrel — felsze­reléssel dolgozó kéményseprő. A többszintes épületek kémé­nyeit csak műszeres berende­zéssel lehet igazán kitisztíta­ni. A füstöt, a koromszeny- nyezettséget is egy, az NSZK- ból importált v készülékkel mérjük. Annak, aki a rend­kívül érzékeny műszerekkel akar dolgozni, feltétlenül el A küldöttértekezlet elnöksége. Erdélyi Lajos szb-titkár a beszámolót terjeszti elő. Varjú Zoltán felvétele szakszervezetek 1971-ben meg­tartott VII. és az 1975-ben összeült VIII. kongresszusá­nak határozatain alapult Közös felelősség — Legfőbb elvünknek min­denkor a demokratizmus ér­vényesítését tartottuk és tart­juk —' mondotta az szb-titkár. — Természetesen gyakorlati eredményekre törekszünk. Az eredményesség érdekében a legtöbb községi, nagyközségi tanácson sikeresen tevékeny­kedtek osztálybizottságaink és a bizalmiak. Erdélyi Lajos beszámolójá­ban részletesen ismertette és dicsérőleg értékelte a külön­böző társadalmi bizottságok tavalyi tevékenységét. Való­színűleg a küldöttek számára gyakorlati segítséget jelentett és sok problémát tisztázott a beszámolónak a szakszervezet jogaival, a jogok érvényesíté­sével foglalkozó része. A hozzászólásokból kide­rült, hogy a mindennapi mun­kában is a jogérvényesítés okozza a legtöbb gondot., Két­ségtelen, nagyon sok vitát, té­vedést sikerült volna meg­előzni s az előfordult vissza­éléseket is meg lehetett volna akadályozni, ha az osztáűybi- zottságok, bizalmiak és szak- szervezeti tagok nemcsak tisztában lettek volna jogaik­kal, hanem igyekeztek is vol­na azokat érvényre juttatni. Az erkölcsi felelősség minden esetben közös, hiszen a taná­csok tekintélye, munkájának eredménye forog kockán, ha az apparátus egyik-másik tag­ja vét a közéleti normák, ne­tán á törvények ellen. Érzékeny műszer A legnagyobb sikere a kül­döttértekezleten Erdei Gábor üllői tanácselnök tartalmas hozzászólásának volt. — A szakszervezet helyi szervei a legtökéletesebb se­gítői az irányító munkának — mondotta Erdei Gábor. — Jó érzés tudni, hogy az osztály­bizottság, képletesen szólva, a legérzékenyebb műszernél is biztosabban jelzi a kollektíva gondjait, problémáit, hangu­latát, persze, csakis akkor, ha a tanácsi vezetők mindig. fon­tosnak tartják a szakszerve­zeti szerveket s nemcsak olyankor hivatkoznak rájuk, ha valami különös érdekük fűződik hozzá. A beszámoló és a hozzászó­lások elhangzása után, a szak- szervezeti bizottság nevében Erdélyi Lajos szb-titikár 30 különösen eredményesen dol­gozó aktivistának nyújtott át jutalmat. A küldöttértekezlet jóvá­hagyta a szakszervezeti bizott­ság idei első félévi munka­tervét és egész évre szóló költségvetését. V. J. kell végeznie a nyolc általá­nost. © Lóránt Béla, a MEZŐGÉP Vállalat gépkocsivezetője: — Sokan azt mondják, nyolc általános nélkül is lehet va­laki jó sofőr. Biztosan igaz, de ma már az általános művelt­ség megszerzésének alapfelté­tele az általános iskolai tan­anyag ismerete. — Mit szóltak a munkahe­lyén, amikor bejelentette, hogy tanulni akar? — Ügy láttam, örömmel fo­gadták. Minden segítséget megkapok azóta is, sőt egy- egy osztály elvégzéséért 200— 200 forint jutalmat is adnak. — Én pedig azért járok is­kolába, mert nem akarok el­maradni a férjem mögött — mondta Lóránt Béláné. — Mind a ketten a negyedik osztálytól folytattuk a tanu­lást, most végezzük a nyol­cadikat. © Juhász Kedves Sándomét szintén az a vágy hajtja, hogy utolérje a férjét: — O — mondja —, nemcsak a nyolc osztályt végezte el, hanem a marxista középisko­lát is. Én se;m elégszem meg az általános iskolai végzett­ség megszerzésével, később szakmát akarok tanulni, s esetleg bolti eladóként fogok dolgozni. ★ a Négy esti iskolás válaszát fegyeztük le, négy olyan fel­nőtt emberét, akik előre néz­nek, tervezik a jövőjüket, ök már tudják, hogy vágyakat is csak megfelelő alapokkal le­het valóra váltani. (vitéz) I Timkó Márta, a Monori SE fiatal tájfutója, a Monor és Vidéke tudósítói és a járási spprtfeltigyelöség szavazatai alapján, a monori járásban az 1376-os év legjobb női sportoló­ja óimét kapta meg. — Két évvel ezelőtt indul­tam először tájékozódási fu­tóversenyen. Az első óv még nem hozott igazán jelentős si­kereket, bár már akkor is majdnem bekerültem a me­gyei úttörő-olimpia döntőjé- be. A következő évben már elértem egy-két jobb ered­ményt, megnyertem az Édes Hazánk emlékversenyt, má­sodik lettem a megyei egye­sületi bajnokságon, harmadi­kak lettünk, Bákonyival, csa­patban, a megyei úttörő-olim­pián. Akkor ért a legnagyobb csalódás is: 7. lettem az egyé­niben és az országos döntő­re csak a legjobb hat készü­lődhetett. A múlt esztendő kegyes volt hozzám. A me­gyei válogató versenyekre meghívtak, mert egy verseny­ző lemondta a részvételt. Na­gyon jól ment a válogatóver­senyeken, s harmadikként, bekerültem az országos dön­tőbe jutott csapatba. Közben megnyertük a megyei C, majd B fokozatú csapatbajnoksá­got, megnyertük a váltóbaj­nokságot. Az olimpia előtt nagyon jó formában éreztem magam, a főpróbán, a Nyári Kupán, ami igen jelentős or­szágos verseny, 2. lettem, húsz másodperccel a győztes mö­gött, aki két héttel később megnyerte az út törő-olim piát. Az úttörő-olimpián az egyé­niben nagyon idegesen verse­nyeztünk, sokkal jobb helye­zést vártak tőlünk. Az azon­ban jólesett, hogy edzőnk egyetlen korholó szót sem szólt, csak másnap, a váltó- verseny előtt hívott össze bennünket: „A tegnapot fe­lejtsük el, ma mindent hely­rehozhatunk”. Persze, nem az elsőségre gondoltunk, de úgy éreztük, az első hat közé be­kerülhetünk. A versenyt meg­nyertük. Most, utólag, egy ki­csit futkos a hideg a háta­mon, ha arra gondolok, a csapatgy őzelem rajtam mú­lott, hiszen az utolsó váltóig, a három fotó teljesen egy­szerre haladt. Kockáztattam, nyertem. Nagyon nagy bol­dogság volt a dobogón áll- nom, jó lenne még sokszor át­élnem. — Az olimpia után nyaral­tam, pihentem, ősszel pedig újra iskola és versenyek. Meg­nyertük a megyei úttörő­olimpián a csapatversenyt, egyéniben második lettem. Is­mét készülődhetünk az orszá­gos döntőre, amelyre szeret­nék eljutni és azon jól szere­pelni. Az idén az egyesület­ben is még jobban szeretnénk szerepelni, a tervek szerint, hármunknak be kell kerül­nünk a hazai ranglista élcso­portjába, ami igen nagy fel­adatnak tűnik. — Idén befejezem az álfa­Az ér legjobb női sportolója, Még nagyobb feladatok várnak rá

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom