Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-28 / 23. szám
1977. JANUÁR 28., PÉNTEK ■»cm ja __ KJuntm Aláírták a kormány és a KISZ egyíítlműködési megállapodását a paksi atomerőmű építésére Csütörtökön a Nehézipari Minisztérium kollégiumi termében aláírták a Magyar Népköztársaság kormánya és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága együttműködési megállapodását a palksi atomerőmű építésére. Dr. Simon Pál nehézipari miniszter köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Maróthy László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára és Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese aláírta a dokumentumot. Az aláírásnál jelen volt Her- czeg Károly, a SZOT főtitkárhelyettese, továbbá állami és társadalmi életünk sok más vezető személyisége. Hazánk első atomerőműve épül Pakson a népgazdaság V. ötéves tervének egyik legnagyobb beruházásaként. A létesítményt a Szovjetunió közreműködésével építik, szerelik és helyezik üzembe a magyar vállalatok. A KISZ IX. kongresszusa a paksi atomerőmű munkálatait KlSZ-építke- zéssé nyilvánította. A most aláírt megállapodás értelmében a munkában élenjáró, politikailag és szakmailag felkészült ifjú szakembereket küld szükség szerint az ifjúsági szövetség KISZ-meg- bízólevéllel a beruházásra. A kormány és az ifjúsági szövetség szorosan együttműködik a beruházás szervezésében, a vállalatok hazai és külföldi kooperációjában, a szovjet tervek lefordításában, a kiviteli tervek elkészítésében, az építkezéshez és a szereléshez szükséges anyagok, berendezések biztosításában, a helyszíni kivitelező munkában és az üzemibe helyezésben. Jelentősen bővül a magyar-szovjet belkereskedelmi választékoséi Január 21-től 27-ig tartották meg Moszkvában a Belkereskedelmi Minisztérium és a Szovjet Kereskedelmi Minisztérium állandó munkacsoportjának ülését a két minisztérium közötti együttműködés és a belkereskedelmi választék- csere kérdéseiről. A tanácskozáson részt vevő magyar küldöttség vezetője dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter volt. A szovjet delegációt A. I. Sztrujev kereskedelmi miniszter vezette. Csütörtökön délután a két miniszter aláírta az 1977. évi tudományos-műszaki együttműködési megállapodást, valamint a magyar—szovjet belkereskedelmi választékcsere- megállapodást, melynek értelmében a két ország az idén 17,2 millió rubel értékben szállít egymásnak fogyasztási cikkeket. Ez az összeg 7,2 millió rubellel haladja meg az általános árucsere-forgglmi megállapodásban foglalt szállítások értékét. A belkereskedelmi választékcsere árulistáján egyebek között Junoszty típusú hordozható tv-készülékek, Vef táskarádiók, kerékpárok, fényképezőgépek, porszívók, italok és halkonzervek szerepelnek. A magyar fél konfekcióárukat, köztük farmeröltönyöket, gépkocsi-üléshuzatokat, szőnyegeket, kozmetikai cikkeket, italokat és más élelmiszereket szállít. Országos ifjúságpolitikai sajtóaktíva Budapesten Országos ifjúságpolitikai újságíró-tanácskozást rendezett csütört kön Budapesten a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Lakatos Ernő, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese. Lehoczky István, a KISZ Központi Bizottságának osztályvezetője köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, a társadalmi és állami szervezetek sajtómunkájának irányítóit, az országos sajtó, valamint a megyei napilapok belpolitikai rovatvezetőit, illetve ifjúságpolitikai témákkal foglalkozó ! munkatársait, a rádió és televízió ifjúsági osztályainak vezetőit, az országos ifjúsági és , úttörősajtó vezetőit és mun- ; katársait, a KISZ megyei bi- j zottságainak agitációs és pro- i pagandatitkárait. | Ezután Barabás János, a ! KISZ Központi Bizottságának ' titkára tartott előadást. Szólt ■ az ifjúság helyzetéről, a KISZ tevékenységének időszerű kérdéseiről, a sajtó tennivalóiról, az ifjúságpolitikai célok elérésében. Az előadást követő vitában az újságírók és az ifjúsági vezetők folytattak véleménycserét az ifjúságpolitikai újságírás soron levő feladatairól. A fénycsőgyártás bázisa Vác Termelési sikerekről hallhattak az Egyesült Izzó munkásgyűlósének részvevői Az Egyesült Izzó váci gyárának dolgozóit éveken át bántotta, hogy az erőfeszítések ellenére, az eredmények messze elmaradnak a várakozástól. Nem is rajtuk múlott, hogy sokáig nem tudtak előrelépni, hanem azon, hogy sok kistételű gyártmánnyal foglalkoztak, s korszerűtlenek voltak a termelőberendezések. Tavaly azonban fordult a kocka — s mint a tegnap délutáni munkásgyűlésen Keré- nyi László, igazgató elmondta — fennállásuk óta most érték el a legjobb eredményt. Termelési tervüket 3,7 százalékkal teljesítették túl, de ez már eleve nagyobb volt a korábbinál 11 százalékkal. A már régebben raktáron fekvő késztermékeket is értékesíteni tudták, ezért árbevételük 20 százalékkal magasabb a tavaly előttinél. Ezen belül a tőkés- exportból származó bevétel 30 százalékkal több a tervezettnél. Még dicséretesebbek ezek nz eredmények, ha tudjuk, nngy tavaly folytatták a profilrendezést. Több régi gyártmányukat telepítették át az Izzó nás üzemeibe, s közben a fénycsőgyártást kellett jelentősen felfuttatniuk. Tavaly 54 százalékkal készítettek több fénycsövet. Jó úton halad tehát az Izzó váci gyára és jelentősen növeli az idén a nagyvállalat nyereségét. Még mindig magasak azonban a költségek, nem e'ég takarékos az egyébként drága anyagok felhasználása. Ezért az idén a brigádok vállalásaik középpontjába éppen az anyagtakarékosságot állítják. Erre annál is inkább szükség van, mert a vállalat átszervezése miatt, az idén viszonylag kevés fénycsőburát, fénycsőport és egyéb gyártáshoz szükséges anyagot kapnak. A tőkésexportból beszerezhető bura ára viszont háromszorosa a hazai gyártásúnak, s hasonló a helyzet a többi anyaggal is. A íénycsőgyátó üzemben pedig az idén ismét jelentősen, 34 százalékkal emelik a tervet. Ha azt is túlteljesítik, a többletet szívesen megveszik a valutával fizető vásárlók. A hazai fénycsőgyártás bázisa lesz Vác, mert az Izzó többi üzemében már nagyon kevés ilyen világítótest készül. Ezért a jövőben az alkatrészek többségét is Vácott készítik. Már épül a legkorszerűbb üvegburagyártó üzem, szovjet—magyar kooperációban újabb gyártósorokat terveznek és Japánból is több berendezést vásárolnak. Régen vajúdó gondja a gyár vezetőinek, hogy nem tudtak megszüntetni a sok helyet foglaló, s a nagyüzemben gazdaságtalan televízió-képcső regenerálást. Most, úgy látszik, sikerül ezt a gondot is megszüntetniük. A Gelka és az Elektromodul, valószínűleg lengyel kooperációban folytatja ezt a tevékenységet, következésképp továbbra sem lesz akadálya a 12 évnél nem idősebb képcsövek felújításának. A munkásgyűlés hozzászólói szóvá tették, hogy eredményes munkájukat továbbra is gátolja a más üzemektől érkező sok rossz minőségű anyag, .de házon belül is akad söpörniVa- ló, mert a burák között szintén sok a selejtes, és egyelőre még a szállítás során is nagy a veszteség. Meghívták a munkásgyűlésre Weisz Györgyöt, a városi tanács elnökét, hogy az érdeklődőknek várospolitikai kérdésekre is választ adhassanak. Többen kérdezték az ötéves városrendezési terv részleteiről, az útjavítások menetrendjéről. örömmel hallhatták, hogy a város a következő években annyi munkáslakást épít, amennyire igényt tartanak az üzemek: csak rajtuk múlik, hogy hány dolgozójuknak tudnak lakásvásárlási támogatást adni. Cs. A. Ülés! tartott a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága A háztáji gazdaságok segítésére (Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően azt az anyagot tárgyalta meg a testület, amely a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelésének fejlesztésében a népfrontbizottságok feladatait részletezi Az előzetesen írásban kiküldött anyaghoz Keserű János, a megyei elnökség tagja, a Herceghalmi Állattenyésztési Kutató Intézet igazgatója fűzött szóbeli kiegészítést. Mind az írásos anyag, mind a szóbeli kiegészítés kiemelte azt a rendkívül fontos szerepet, amelyet a háztáji és a kisegítő gazdaságok a megye mezőgazdasági termelésében elfoglalnak. E tevékenység súlyát egyebek között érzékelteti, hogy a lme- gye lakosságának körülbelül 50 százaléka érdekelt a kistermelésben, s az összesen előállított gyümölcs 59 százalékát e gazdaságok adják. Kitért az írásos anyag éppúgy, mint a szóbeli kiegészítés azokra a megoldatlan gondokra, amelyek nehezítik a kistermelők táborának gyarapítását, s különösen azok számának növelését, akik állattartásra vállalkoznak. A témához Szabó Imre (Dunakeszi), Spreiczer Lajos (Csömör), Belos Péter (Pomáz), és Németh Veronika, a Vöröskereszt megyei titkára szólt hozzá, majd Keserű János foglalta össze az elhangzottakat. Befejezésül a népfront megyei bizottsága a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének fejlesztéséhez nyújtandó sokoldalú támogatásról készített előterjesztést egyhangúlag jóváhagyta. M. O. Tervek és lehetőségek (18.) Csak a termelékenység emelésével A televízió december 23-i műsorát követő cikksorozatban széles körű vitát kiváltó munkaerőgondok vállalatunknál — de feltételezem, hogy más területeken is — alapvetően két problémakört érintenek. Egyrészt hogyan teremtsük elő a szükséges szak-, segédmunkás, illetve műszaki irányító létszámot, másrészt hogyan gazdálkodjunk a meglevő munkaerővel. Ezek a kérdések különösen nagy hangsúllyal jelentkeznek az építőipari vállalatok tevékenységében, így a megye legnagyobb ilyen egységénél, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál is. Tavaly 1971-hez képest azonos árakon számítva mintegy 200 millió forinttal nagyobb épületszerelési termelést értünk el, 66-tal kisebb munkáslétszámmal. Az állandóan csökkenő létszám ennél lényegesen gyorsabb, mivel 200- zal több Irányított munkaerő dolgozik jelenleg vállalatunknál mint korábban. Ezekből az adatokból kitűnik, hogy a termelési eredményeket csak a termelékenység emelésével lehet növelni. Szakmunkások hiányoznak Visszatérve a kiinduló kérdéshez, az építési igények növekedésével jelentkező létszámszükséglet elsősorban szakmunkáshiányt jelez. Vállalatunknál évtizedes hagyományai vannak a szakmunkástanuló-képzésnek. A demográfiai problémák, valamint — véleményünk szerint — a pályaválasztás nem megfelelő orientációja miatt jelentkező beiskolázási gondok ellenére, nagy erőfeszítésekkel kielégítjük a minimális igényeket, de az ifjú szakemberek munkába állása éves átlagban . létszámnövekedést nem jelent. A tanulók beiskolázása az elmúlt években csaknem kizárólagosan a vállalatok feladatává vált, snem egy esetben elvtelen versengés alakul ki a létszámgondokkal küzdő vállalatok között. Építőipari szakmunkás- tanulónak döntő mértékben — vagy csaknem kizárólagosan — azok jelentkeznek, akiket más iskolatípusokba nem vettek fel. rendszerint a gyengébb felkészültségű és tanulmányi előmenetelű fiatalok. Ez alapvető ellentmondás, mert az építőipar technikai, technológiai fejlődése soha korábban nem tapasztalt mértékű. Ehhez megfelelően képzett szakmai és általános műveltségű dolgozók kellenének. Nem hanyagolhatok el a költségek sem. Az ötödik ötéves tervben mintegy 25 millió forint költségráfordítást igényel az I., II., III. évfolyamon évente képzett mintegy 600 tanuló szakmunkássá nevelése. Nem csupán a szakemberhiány megoldása miatt, hanem egyéb társadalmi érdekekre is tekintettel, szakmunkástanulóink között a különböző évfolyamokon évente mintegy 160 az olyan fiatalok száma, akiik kisegítő iskolákba járnak. A hároméves képzés ideje alatt vállalati költségek terhére lehetővé tesszük azt is, hogy elvégezzék az általános iskola 7—8. osztályát. Azt tapasztaljuk, hogy ezek a fiatalok szorgalmukkal, általános emberi magatartásukkal meghálálják mindazt a törődést, amelyet a vállalat irántuk tanúsít. Vándormadarat nem alkalmaznak Az előbbiekben ismertetett adatokból kitűnik, hogy jelentős erőfeszítéseket tettünk a belső tartalékok feltárására. ! A számszerű eredmények nem érzékeltetik megfelelően azokat a gondokat, amelyele ' abból származnak, hogy bár az összes munkáslétszám 1971-hez képest 1976-ig csak hatvanhattal csökkent, milyen nagy volt az év közbeni mozgás. Mintegy 700—800-ra tehető az évente be- és kilépők számaránya, s ez nagyon sok munkaidő-kieséssel jár. Ügy tűnik, hogy a központi intézkedések a kívánt hatást még nem hozták meg, mert a kilépők mintegy 50 százaléka olyan, aki egyetlen évben többször is munkahelyet változtatott. Létszámgondjaink ellenére úgy határoztunk, hogy az ilyen vándormadarakat nem alkalmazzuk, vagy csak kivételesen, olyan esetben, ha valamelyik szocialista brigád befogadja a jelentkezőt és felelősséget vállal érte. A technikai fejdődés azzal is jár, hogy nagy értékű gépekkel dolgozunk. A gépi beruházások eldöntésekor azzal számolunk, hogy az üzembe helyezéssel a termelékenység jelentős mértékben növekedhet. Ha viszont csak az egy- műszakos üzemeltetésit tudjuk megoldani, a kívánt ütemű fejlődés nem következik be. A két műszak megvalósításához viszont mindenképpen több szakképzett munkásra volna szükség. Pártbizottságunk idei gazdaságpolitikai cselekvési programjában. s az igazgató tanács döntésében is az állóeszközök jobb kihasználását irányoztuk elő, a hagy teljesítményű gépek kétműszakos üzemeltetésével, a szállítással foglalkozók létszámának csökkentésével. termelő területen történő foglalkoztatásával, a konténeres anyagmozgatással. Az elmúlt években szervezésfejlesztési intézkedéseket tettünk és a technológiai folyamatoknak megfelelően szakosított üzemeket hoztunk 'étre. Ezáltal lehetővé vált. hogy a korábbi létszámvgénv ezeken a területeken jelentős mértékben lecsökken. A termelés technikai oldalát tekintve kedvezőek a tapasztalatok. Gond viszont, hogy ezáltal gyakrabban változik a munkahely, s ez a közlekedésben, elszállásolásban, étkeztetésben problémát okoz. Ahol értékesebb a társadalmi termék A Pest megyei Hírlapban megjelent sorozat több cikkében a legnagyobb létszámtar- taJéknak a szakmai továbbképzést jelölik meg. Vállalatunknál az üzemi akadémia keretében 1980-ig évi mintegy egymillió forint költséggel minden szakmában tovább képezzük dolgozóinkat, ehhez oktatási központ kialakítását tervezzük. A több szakma megszerzését célzó továbbképzés terveink között máraz elmúlt években is szerepelt, de az eredmények messze elmaradtak a várakozástól, dolgozóink érdeklődésének hiánya miatt. Ezen anyagi és erkölcsi ösztönzők együttes alkalmazásával változtatni kívánunk. Ugyancsak a cikksorozatban vetődött fel, hogy nem megoldott a rendelkezésre álló munkaerő átcsoportosítása. Véleményem szerint a megye területén a munkaerő-közvetítés szabályozásával kapcsolatban megjelent rendelet, s az állásfoglalások a jeleniegi helyzeten nem változtattak. Amikor arra a kérdésre kell válaszolni, hogy az építőipari munkások milyen területen végezzék munkájukat, a mi részünkről a válasz egyértelműen az, hogy az állami építőiparban. Nem azért alaku-lt ki ez a véleményünk, mert ezáltal szőkébb pátriánk gondjait látjuk könnyebben megoldhatónak, hanem azért, mert a nagyobb fokú gépesítéssel, az eszközök jobb kihasználásával jóval magasabb termelékenységgel több, értékesebb társadalmi termék — lakás, iskola, óvoda, ipari épület stto. — állítható elő az állami építőiparban. mint t>7 építőipar egyéb területein. A korábbi nagy aránytalanságok, amelyek a bérezésben tapasztalhatóak voltak, valamelyest csökkentek, de még mind'g olyan mértékűek, hogy az állami évítőipar nem lehe1 versenyképes az elszívó hatással szemben, annak ellenére, hogy szociális ellátásban a dolgozókat magasabb színvonalon elégíti ki. összegezve, tartalmában egyetértek s Pest megyei Hírlapban megjelent gondolatokkal, s a vállalati tapasztalatok az ott leírtakat alátámasztják. A problémakör megoldásához szükségesek az eddiginél nagyobb vállalati erőfeszítések, de úgy vélem, hogy elengedhetetlen további központi intézkedések kiadása is. Molnár János, a PÁÉV igazgatója Jobban kell támaszkodni a dolgozók javaslataira Országszerte nagy gond az ipar és a mezőgazdaság munkaerő-ellátottsága. Nagykőrösön sem más a helyzet, 1975- ben a városi pártértekezlet megállapította: — A munkaerőtartalékok lényegében kimerültek, jelentős létszámbővítéssel egyetlen vállalat, üzem sem számolhat. E tények ismeretében kezdtük meg az ötödik ötéves terv reánk háruló feladatainak megoldását. A mi kollektívánk — a 21-es Volán 2. számú műszaki üzemegysége — elé nagyobb követelményeket állított az a körülmény, hogy a vállalat a meglevő fuvareszközök és a létszám bővítése nélkül, a hatékonyság növelésével kívánt nagyobb eredményeket elérni. Első lépésként a munka minőségének javítását tűztük célul, eredményeként csökkent a visszatérő javítások száma, az így felszabadult kapacitást további gépek javítására tudtuk fordítani. Második lépésként az üzem- és munkaszervezésben rejlő tartalékok feltárását és kihasználását valósítjuk meg. Ezzel párhuzamosan megvizsgáljuk a korszerű javítási | technológiák bevezetésének és továbbfejlesztésének lehetőségeit. A kieső idők elemzése során megállapítottuk, hogy a legtöbb veszteséget az anyagellátás zavarai, nem kellő terv- szerűsége okozza. A probléma megoldása érdekében az egész üzemegységet átfogó diszpécserhálózatot hoztunk létre. Ennek feladata az, hogy a szükséges anyagokat időben a felhasználás helyére juttassa, gondoskodjon a be nem szerezhető alkatrészek gyártásáról. Bevezetjük az úgynevezett egységcsomagos javítási rendszert. Ebben az egységcsomagban van minden olyan anyag, alkatrész, amely az előzetes fődarab javításához szükséges. A rendszer bevezetésével csökken az adminisztráció, az itt felszabaduló kapacitást a döntések előkészítéséhez szükséges információk szélesebb körű biztosításához kívánják felhasználni. Üj szervezeti felépítést dolgoztunk ki. A meglevő szellemi erőt úgy csoportosítottuk, hogy a Jeladatok megjelenéséI nek gyakorisága szerint legyen jelen. E szervezeten belül lét I rehoztunk egy, a távlatokká I foglalkozó osztályt. Alapvetőnek tartjuk, hogy folyamatosan vizsgáljuk a modern javítási technológiák továbbfejlesztésének lehetőségeit, a nehéz fizikai munka csökkentésével, kisgépesítéssel. A módszerek kutatásakor sok segítséget kaptunk a dolgozóktól. Továbbra is rájuk kell támaszkodnunk, fel kell használni javaslataikat, észrevételeiket. Rajtuk kérész tü' kell népszerűsíteni, megértetni, elfogadtatni az ésszerű változásokat. A visszajelzések figyelésével, felhasználásával lehetőség nyílik az ellenőrzésre — bevált-e az új rendszer, vagy nem —, tökéletesítésre, továbbfejlesztésre. Terveink a lehetőségek teljes kihasználását szolgálják, melyre nemcsak a munkaerőtartalékok hiánya, hanem a technikai fejlődés is kényszerít. Tóth Dénes pártalapszervezeti titkár, a Volán 21. sz. Vállalat nagykőrösi üzemegysége i
