Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-16 / 13. szám

1977. JANUÄR 16., VASÁRNAP %MAob Építi a PAEV Kerekasztal-beszélgefés a vállalói vezetőivel Nem régen adtuk hírül, hogy felavatták a penci obszervató­riumot. Akik személyesen látták az építményt, lelkesednek: ritka-szép, korszerű alkotás. Lajttal vittek az építkezéshez a vizet, az áramot aggregátor szolgáltatta: s ami elkészült, a mo­dern építészet remeke. Az obszervatóriumot a PAÉV építette. Ha vendéget fogadunk Pest megyében, ritkán kerüljük el a szentendrei új lakótelepet, a váci vagy a szentendrei művelő­dési központot: építette a PAÉV. Emlegetjük azonban akkor is a vállalatot, amikor az épí­tés hibáiról szól .ink: alig készült el a váci Komócsin Zoltán kollégium, máris tatarozni kellett. Bezártak két színháztermet a csodálatosan szép művelődési központban.' Késve készült el a gödöllői lakótelep 1976. évre eső szakasza. Sok bírálat érte a KISZ sződligeti vezetőképző épületét is. Építette a PAÉV. Meghívtuk szerkesztőségünkbe a vállalat néhány vezetőjét, beszélgessünk a PAÉV munkájáról, terveiről, hogy olvasóink képet alko.hassanak a 3100 dolgozót alkalmazó, öt év alatt több milliárd forint építési tervet megvalósító vállalat tevé­kenységéről : Molnár János, a vállalat igazgatója, Barna Már­ton, a vállalati pártbizottság titkára, dr. Kaponya Endre személyzeti és szociális főosztályvezető, a pártbizottság mellett működő gazdaság-politikai bizottság vezetője, József Gá­bor, a sajtó- és propagandaosztály vezetője vett részt a beszélgetésben. A Pest megyei Hírlapot Sági Agnes főszerkesztő-helyettes, Mészáros Janos, a szerkesztőség pártái ipszervezetének titkára, Baumann László gazdaság- politikai rovatvezető képviselte. Szerkesztőség: Több hónappal ezelőtt az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottsága bírálta a vállalatnál még meglevő bajo­kat. Mint akkor mondották, a PAÉV jelentős szerepet tölt be Pest megye építési feladatainak teljesítésében, de néhány alap­vető dolgot kifogásoltak: a be­ruházó és a tervező vállalattal való viszonyt, a gyakran rosz- szul összehangolt munkát, a laza fegyelmet, az anyagellá­tás szervezetlenségét, eseten­ként a drága gépek kihaszná­latlanságát, az élőerővel való pazarlást. Jobb minőségi mun­kát kértek a vállalattól és -a kijelölt határidők betartását. Mindebben meghatározták a PÁÉV pártbizottságának tenni­valóit is. Molnár János: Nem lettünk úrrá valamennyi gondunkon, de vállalatunk fejlődik, jó irányán halad. Szerkesztősás: A vállalat termelési mutatói azt bizonyít­ják, mintha lassú lenne a fej­lődés. az igaz, hogy a koráb­ban emlegetett mélypontról ki­mozdultak. Mivel magyarázzák lassú előrehaladásukat? Molnár János: Fejlődésünk valóban lassú. Ha valaki ab­ból ítél, hogy a »vállalatnak csupán 40 millió forint az össz- nyerejige —, akkor rossz vé­leményt alakíthat ki mun­kánkról. Ha azonban figyelem­be veszi, hogy 1972-ben a nul­láról indultunk, nyereség nél­kül dolgoztunk, akkor észre­veszi, hogy a 40 millió fo­rint mögött nagy szorgalom, erőfeszítés húzódik meg. En­gedjék meg, hogy néhány szá­mot ismertessek: 1971-ben csupán 408 millió forint volt évi saját termelési volume­nünk. 1975-ben már 637 mil­lió, és 1976-ban ez 700 mil­lió forintra emelkedett. 1971- ben 25 400 forint volt a vál­lalat bérszínvonala, ma 37 ezer. A számokkal csak azt szeretném érzékeltetni, hogy a szerény fejlődés a vállalat stabilizálódását mutatja. Az utóbbi években alapvető változás következett be a PÁÉV működésében. Koráb­ban az ipari jellegű építő munka határozta meg profi­lunkat, m® azonban inkább a lakás-, a kommunális épít­kezés. Ez nem egyszerű elha­tározást jelentett, hanem ma­gával vonta a termékszerke­zet megváltoztatását, a dolgozók felkészültségének átalakítását, az új minőségi követelmények megformálását. Barna Márton: Olyan mély­pontról indultunk, hogy dol­gozóinknak is csak 1975-ben oszthattunk először nyereség- részesedést. Állóeszközérté­künk bár 1975-ben százmillió forinttal növekedett, még mindig nem elégíti ki az igé­nyeket. Mindenki tudja, hogy az építőipar a munkások szá­mára az ipar előiskolája, ami azt jelenti: a 3100 dolgozó kö­zött éppúgy megtalálhatjuk az 1200 törzsgárdatagot, kétszázan tíz évnél régebben hűségesek a vállalathoz — de vannak olyanok, akik még a nyolc ál­talános osztályt sem végezték el, nehezen fegyelmezhetők, vándorolnak, nehéz a tudatuk­ra hatni. Molnár János: A vállalat te­vékenységét kétfajta vállal­kozás határozza meg. A Vá­rosfejlesztési és Építésügyi Minisztérium jelöli ki a fel­adatok egyik részét, s a mi­nisztérium határozza meg a kijelölt munkák határidejét is. A vállalkozás másik részét az úgynevezett szabad vállalás képezi. Ide tartozik a lakóte­lep-építés, a kommunális feladatok teljesítése. Vagyis nekünk kell lehetőségeink ha­tárain belül a kétfajta fel­adatot összehangolni. Globáli­san eredményesen zártuk az évet. Szerkesztőség: Tehát a PAÉV-en múlik, hogy ne vál­laljon erején felüli feladatot. Miért történik meg mégis új­ra meg újra, hogy a vállalások meghatódják a vállalat kapa­citását? Sokszor hallani azt a véleményt: azért vállal erején felül a PAÉV, hogy a későbbi minőségi ^libákat, határidő- elcsúszásokat ezzel magyaráz­hassa. Molnár János: Amikor a megyei vezetőkkel, a beruhá­zókkal tárgyalóasztalhoz ülünk, mindig nagy vita ala­kul ki, mit bír és mit nem tud vállalni a PÁÉV. A vége még­is mindig az, hogy túl feszí­tett a tervünk. Ennek pedig nagyon egyszerű a magyaráza­ta. A lakás-, az iskola-, az óvoda-, a kórházépítés, de még a művelődési házak épí­tése is politikai feladat. Tu­datában vagyunk milyen ne­hézségekkel küzd a megye. Lehetetlen lett volna például nem elkezdeni a kistarcsai kórház, vagy a már említett művelődési központok építését, lemondani az alsóparki vagy a szentendrei lakótelep felépíté­séről, valamennyire nemcsak joggal büszkék lehetünk, de tudjuk, hogy nélkülözhetetle­nek is. Gondjaink inkább az épít­kezések rossz előkészítéséből származnak. Nem bontják le a régi , házakat, nincsenek időre készen a tervek, van amikor az építkezést terv nél­kül kezdjük meg. Az is elő­fordul, hogy nem ismerjük egy-egy város tervét, s menet közben derül ki: mást kép­zeltek a város vezetői, mint amire mi megrendelést kap­tunk. Ilyenkor kapkodás, terv- módosítás következik, ami késlelteti az építést, de minő­ségi hibákhbz is vezet. Szerkesztőség: Nem az ügy látja-e kárát annak, hogy ma Is sok idő vész el a gondok, bajok okainak bizonygatésával, ahelyett, hogy jobban koordi­nálják a munkát? Molnár János:' Van javíta­ni való a kapcsolaton, de a koordinálás nem csak miat­tunk akadozik olykor. Ide tartoznak a szűk határidők, amelyek a szükség kénysze­réből fakadnak ugyan, de a legnagyobb igyekezettel is csak hajrával tudjuk teljesíte­ni a feladatot. A hajrá pedig sok hibalehetőséget rejt. 1976-ban 120 lakás kivitele­zését kezdtük meg a 894 lakás­ból. Ne is szóljanak közbe, magunk is tudjuk: kevés. Ah­hoz, hogy évente ezer lakást megépíthessünk, az előző esz­tendőben legalább a terv öt­ven százalékát kell előkészí­teni szerkezetileg. 1977-re már javult az előkészítés, de iga­zi hatását csak 1978-ban le­het majd érezni. Az ötödik ötéves tervre a vállalat már 1974 júniusában kezdte meg a készülődést. Már akkor láttuk, hogy az 1976-os esztendő sok nehéz­séget rejt számunkra, épp az előbb említett okok miatt. ■ Szerkesztőség: Valaha a vil­ii lalamak több volt a megyén fel kívüli érdekeltsége, mint Pest fel megyében. Ezért is joggal ka- B pott sok bírálatot. Barna Márton: Ez már a múlté. Kapacitásunk 85—90 százalékát Pest megyében kö­töttük le. Ebben természete­sen az ipari építkezések is bennfoglaltatnak. Ezen belül a tanácsi megrendelések 55— 60 százalékot tesznek ki. Így érthető, hogy a negyedik öt­éves tervben 3600 lakást épí­tettünk fel. Bondor József miniszter dicséretben részesí­tett bennünket. Az azonban nem titok, hogy sajnos az épít­kezés üteme egyenetlen: 1971- ben 264 lakást, 1975-ben már 1059 lakást építettünk. I Szerkesztőség: A vállalat az új rendelkezések szerint az A- kategóriába tartozik, ami azt jelenti, hogy korlátozás nélkül vehet fel munkaerőt. Molnár János: Ennek ellené­re nehéz a vállalat káder­helyzete, kiapadt a munkaerő­utánpótlás forrása. Nógrádból is fuvarozunk naponta dolgo­zókat. Évi 12 millió forintba kerül ezer ember szállítása — és ez, gondolhatják, sehol sem térül meg. Hiába van lehető­ségünk munkaerő-felvételre, nem erre építjük jövőnket, in­kább az üzemszervezésre. Három alagútzsalus be­rendezést vásároltunk 1971- ben. Nagy befektetés volt, mert csak 1973-ban tudtuk teljesen kihasználni. A negye­dik ötéves terv alatt változ­tattuk meg technológiánkat, „vagyis vezettük be a panelos építkezést. Az ötödik ötéves tervben már ez az építési mód a meghatározó. 1980-ig 90 millió forintos be­ruházást hajtunk végre. Ennek leglényegesebb mozzanata: fokozni kívánjuk az elő- regvártást. Arra törekszünk, hogy az építkezés helyszínén helyettesítsük az élőmunkát. Emiatt bővíteni kell a raktá­rozási lehetőséget és korsze­rűsíteni a szállítást. Erre is­mét egyetlen példát: Sopron­ban vásároljuk a szőnyeget. Azt már konténerben szál­lítjuk a vállalathoz, ott azon­ban ki sem rakodjuk, csak felhasználáskor, a helyszínen bontjuk meg a szállítmányt. Fejlesztjük betontechnoló­giánkat is. Ehhez is korszerű szállítóeszközökre, sok kisgép­re van szükség. Dr. Kaponya Endre: Üjra területi elv szerint dolgozunk. Szakosított termelési egysé­geket alakítottunk ki — tech­nológiára szakosítottunk. Ért­hetőbben: a szakmunkáscso­portokat vándoroltatjuk előre- szervezés, koncentrálás alap­ján. Mobilizált, nagy haté­konyságú szervezetet hoz­tunk létre. Ezáltal gyorsabb, minőségileg jebb lesz a mun­ka, s nemcsak az élő-, de a gépi munkát is jobban kihasz­náljuk. Ilyen a földgépek, a betongéplánc mozgatása, az alagútzsalus — valamint ház­gyári és egyéb szerelőrészleg, a teljes ácsrészleg, a padló­burkolók, a vasbeton-előre­gyártó és szerelő részleg munkaszervezése. A pártalapszervezeteket is a gazdasági területekhez ala­kítottuk. De gondunk volt pél­dául arra is, hogy képezzük dolgozóinkat, hatszáz tanulónk van. Az építőiparban mindig nehéz volt megszervezni az ok­tatást, hiszen szétszórt te­rületen találhatók a munká­sok. Mi ebben is újítottunk — télre koncentráltuk a fog­lalkozásokat. Rájöttünk, hogy a hagyományos oktatással sok idő vész el a munkából és a dolgozók szabad idejéből is. Nem is szólva arról, hogy ok­tatási napon az utazásra hi­vatkozva nem lehetett haté­kony munkára számítani. Most január, február, március hó­napokban, vagyis az építkezés számára holtidőben fél-fél na­pokra sűrítjük az oktatást. Megnyújtjuk az előadások és a szemináriumok óraszámát, s a csúcs dologidőben az így el­veszett munkaórákat pótoltat­juk. I Szerkesztőség: Az ötödik öt­éves terv első éve lezárult. Mi­lyen tapasztalatok , birtokában folytatják munkájukat? Molnár János: Nagy és fe­lelősségteljes feladatokról szá­molhatunk be. 1976-ban 1975- höz képest tíz százalékkal több feladatot bíztak ránk. 1977-ben ismét tíz százalékos növekedésről számolhatunk be. 1978 szintén nehéz lész számunkra. A lakásépítéssel kezdem. Idén 700 lakást épí­tünk, jövőre 1200 lakást vár­nak tőlünk. Az öt év alatt Dunakeszin 1000—1100, Szent­endrén 3—400, Vácott 7—800 lakást várnak tőlünk. De épít­kezünk Gödöllőn, Szigetszent- miklóson, Érden is. Szentend­rén, Dunakeszin 1978-ra fel kell építenünk egy-egy isko­lát. Másutt óvodáikat várnak ■ tőlünk. Saját termelési ter­vünk 4 milliárd 700 ezer fo­rint, teljes termelési tervünk 5 milliárd 300 ezer forint. Nem beszéltünk még a kis­tarcsai kórház építéséről, amely az egész megyét érinti. 1976 viszonylag könnyű év volt számunkra, a kórház épí­tését tekintve, hiszen még al­vállalkozók nélkül kellett ter­veinket teljesíteni, idén már nehezebb lesz. Ugyanakkor szigorúan köt a vállalt befe­jezési határidő: 1978. decem­ber 1. Ilyen rövid határidő alatt Magyarországon /még nem épült 'fel kórház. Ügy látszik, hiába foglalt már min­den kapacitásunk, mi építjük meg a gödöllői művelődési házat, Vállalatunk felada­tai közé tartozik a Diósdi Csapágygyár rekonstrukciója, érdekeltek vagyunk a Csepel Autógyár járműgyártási fej­lesztésében is, s úgyszintén a bugyi telefongyárban. Szerkesztőség: Hogyan segí­ti a vállalat pártbizottsága a valóban nagy feladatok megol­dását, a szemléletváltozást, azt, hogy mindenki a maga poszt­ján felelősségteljesen dolgozzon és ne a kibúvókat keresse, a gondokra hivatkozzon? Barna Márton: A legfonto­sabbal kezdem: jó az összhang a pártbizottság és a vállalat vezetősége között. Az igazga­tó tagja a végrehajtó bizott­ságnak, ott időnként beszá­mol a munkáról. Mint emlí­tettük, a vállalatnak sok hűséges, jó dolgozója van, akik szintén segítenek. 119 szocialista brigádban 1300 munkás dolgozik, saját ügyük­nek érzik a minőségi, jó mun­kát. Nyolc alapszervezetünk­ben 337 párttag dolgozik, többségük példamutató a termelésben. Nincs olyan vb- tagunk, aki valamilyen párt­iskolát vagy esti egyetemet ne végzett volna. Munkánkat a cselekvési program szerint végezzük. Pártbizottsági vagy végrehaj­tó bizottsági üléseinken gyak­ran tárgyalunk gazdasági té­mákról. Így a többi között: szeptemberben megvitattuk az 1976. évi lakásátadás tel­jesítését, decemberben az 1977. évi tervkoncepció sze­repelt, e napokban, január 4- én számoltattuk be a gazda­ságpolitikai bizottságot tevé­kenységükről. De foglalko­zunk időnként a munkaerő- helyzettel, a gépek kihasznált­ságával, az anyaggazdálkodás­sal, az üzem- és munkaszerve­zéssel. József Gábor: A pártbizott­ság mindennapi munkájának része a dolgozók körülményei­vel való foglalkozás. Kultu­rális életükkel, személyes gondjaikkal, lakásügyükkel is törődik. 132 munkáslakást adtunk át saját dolgozóinknak a negyedik ötéves tervben, az ötödik ötéves tervben újabb 180 dolgozó jut lakáshoz. Molnár János: Azt szerettük volna érzékeltetni, hogy min­den erőnket összpontosítjuk munkánk javítására. A szá­mokkal is azt óhajtottuk bi­zonyítani, hogy nemcsak sza­vakban értettünk egyet a Pest megyei párt-végrehajtóbizott­ság határozatával, hanem jó úton vagyunk a határozat vég­rehajtásában is. Ne értsenek félre, nem állíthatjuk, hogy minden objektív és szubjektív tartalékot feltártunk már, ha ezt mondanánk, nem lenne igáz. Az azonban bizonyos, hogy amit az ötödik ötéves terv során tőlünk várnak —, az akadályozó tényezők ellené­re is —, igyekszünk jó mi­nőségben, határidőre, köz- megelégedésre megvalósítani. Érezzük felelősségünket. Egy levél nyomában Gépek a hó alatt A sár és a fagy fogta a hegyen a bogiak silózóját / Levelet kaptunk lapunk egyik olvasójától, melyben megírta, hogy Bag határában, a Magasvölgyi út mellett két betakarító gépet lep a hó, ver- az eső. A kukorica is töretlen, zsákszámra hordják a kör­nyékbeliek. A meredek domboldalon szinte araszolva haladt a ko­csi. A domboldalon, a magas- feszültségű vezeték árnyéká­ban megpillantottuk a hóban kulcsoló két gépet. Ügy álltak ott, mint a nyakukat nyújto­gató, szárnyaszegett gólyák. A dűlőút és az erdő közötti területet egy mély árok szeli át, s ezen mindössze egy kis hídszerű alkotmányon tudják átvinni a gépeket. Az egyik silózó az erdő aljától mintegy 40 méternyire ásta be magát a meredek domboldalon. A szá­rat is levágta, aztán tengelyig elült a talajban. Szovjet gyárt­mányú KC—2,6-os, a száma 9481. Bér alaposan megviselte az idő, nem lehet több 3—4 évesnél. A másik a Budapesti Mezőgépgyár terméke, Hurri­kán típusú szecskázó. A szá, ma: 4858. Ez 40 méterrel lej­jebb akadt el hasonló körül­mények között a. tábla másik végén. A kukorica — szárából ítél­ve inkább csalamádé — na­gyon gyenge, mindössze egyet­len, arasznyi csövet találtunk rajta. Alapos munkát végez­hettek., akik megtöltöttek be­lőle egy zsákot. Nehéz betakarítás A Petőfi Tsz irodáján Do- lányi Sándor párttitkárt talál­tuk, tőle kérdeztük meg, ho­gyan maradtak kint a gépek? 1— A terület a miénk, tehái nyilván a gépek is — mondta. Azt nem tudom, miért marad­tak kint, de az biztos, hogy december közepén szigorú utasítást kapott a gépcsoport vezetője: a betakarítás végez­tével minden gépet azonnal be kell hozni a telepre és meg kell kezdeni a téli nagyjaví­tást. Az. erdő alá mintegy 8 hektáron kései silókukoricát vetettünk. Tény, hogy az idő­járás és a munkatorlódás miatt elkéstünk. Az egész Nagyvölgy hihetetlenül nehezen művelhe­tő terület. Az ősszel például volt olyan nap, hogy 24 óra alatt több csapadék gyűlt ott össze, mint másutt egész év­ben. Az esőzések arra kény­szerítettek bennünket, hogy a jobb minőségű, nagyobb ter­mést adó földeikről takarítsuk be először a kukoricát. Nem­csak a saját kotnibájnjaink dolgoztak, hanem segítséget is kantunk más gazdaságoktól, néha 2—3 erőgép húzott egy betakarító gépet. Aztán ezek is eltűntek, 50 vagont kézzel kellett letörni. Így végeztünk december 17-re a kukoricával két helyen szárítottunk, de az üzemek vagy szabad szom­batot tartottak, vagy délig fo. gadtak csak terményt ezen a naoon. Vasárnap szóba se áll­tak velünk. Cukorrépából ja­nuár 5-én fogadta az utolsó szállítmányt a hatvani cukor- syár. Előfordult, hogy csak na- Di egy fuvart vittünk. Gép- és emberpróbáló idő volt ez... Ismeretlen vandálok Kiss István sépcsooortvezető minden erő- és munkagépről el tudott számolni. — A KC-t mi vittük ki de­cemberben — de csak a két traktor tudott kijönni a táb­lából. Aztán jött a hó. most fel se tud menni az ■ MTZ a 16 fokos lejtőn. A Hurrikánt a A ■ takarmányosok vitték ki, meg- I próbálták menteni a siókukori­cát. Sajnos az is beragadt. Egyiket se tudtuk behozni. Ez azonban még nem minden. Karácsony előtt Kartal hatá­rában szántott a Rába—Stei- gerünk, elromlott a vonó- szerkezete. Leakasztották áz ekét, s beállt a műhelybe so­ron kívüli javításra. Mire visszaért (még ugyanazon a | napon) használhatatlan álla­potban találta az ekét. Tizen­két helyen vágták k:i a gumi­ját, úgy, hogy meg se tudtuk javítani. Amíg be nem sikerül szerezni az új gumikat, ezt se tudjuk behozni. Az eke ára 150 ezer forint, a közvetlen kár 8—10 ezer, A tettes termé­szetesen ismeretlen. Munkában a szerelők Az épülő M—3-as autópálya mellett, hatalmas, bekerített udvaron sorakoznak a közös gazdaság gépei javításra, vagy már a tavaszi munkákra vár­va. A most tatarozott gépmű­helyben 10 szerelő ápolja, ja­vítja azokat. Normann László főagronómus helyreigazít, Jjj.-, szén nem mi i dén gép áll az udvaron: a Rába—Steigernek külön színt építettek, s a cső­szerelőkkel és egyéb kapcso­lódó szakmák képviselőivel- összesen 18-an dolgoznak a műhelyben. — A már említett három gé­pen kívül néhány MTZ és pót­kocsi hiányzik az udvarról, melyekkel a szervestrágyát hordjuk a földekre — mondta — A betakarítás után 75 hektárt már megtrágyáztunk, még 150 van hátra. Február 10-re ez is meglesz. Akkor az erőgépek jönnek be javításra, a trágyát pedig elterítik a. Pest megyei Növényvédő Állo­más robbantok Nemcsak mun­kaerőt takarítunk meg ezzel,, hanem mintegy 80 százalékkal olcsóbb is ez az eljárás. Szólni is lehetne! t A műhelyben friss festék- szag csapja meg a belépő or-; rát: a közelmúltban befejezték a tetőszerkezet szigetelését és a műhely csinosítását. Kelle­mes melegben dolgoznak a sze­relők. — Most már akár pufajka nélkül is dolgozhatunk — mondta Albert Tibor —, aki éppen az egyik MTZ-t szedte alkatrészeire. .— Tavaly még alig 1—2 fókkal volt melegebb itt bent, mint az udvaron. A munkaidőnk egyharmádát me­legedéssel töltöttük. Dolányi Sándor a jó gazda szemével mérte végig a gépe­ket, s a fütyörészve dolgozó embereket. — Jó érzés, látni, hogy van értelme a munkánknak — mondta. — A szanáláskor 34 százalékos volt a géppark. A r első évben 2,4, tavaly 3,7, s terveink szerint az idén több, mint 6 millió forintot költünk gépbeszerzésre. Ez egyben azt is jelenti, hogy van miből. En­nek ellenére szinte I naponta kapjuk a csúnyábbnál csú­nyább névtelen leveleket, megrágalmaznak, kiszúrják az eke kerekét. Nem tudom, hon- nét származik információjuk, nem is érdekel. De ha a levél­írójuk valóban jóindulatú és a közösség érdekeit védik, mi­ért nem szólnak nekünk? An­nak ellenére megköszöntük volna az értesítést, hogy tud­juk mi történt, s lehet csak hetek múlva tudunk felmenni a gépekért... T. Ágoston László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom