Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-04 / 2. szám

S* «n ■djjPs W

1977. JANUÁR 4., KEDD

Elhunyt Bortnyik Sándor

Bortnyik Sándor Kossuth- díjas festőművész 1976. december 31-én 83 éves korában, hosszú betegség után elhunyt.

! ™ . ★

i

Elment hát ő is, tanúja és cselekvő részese az első világháború alatt és után kibontakozó új magyar művészeti törekvéseknek. 17 évesen, 1910- ben költözött szülővárosából,

Marosvásárhelyről Budapestre, hogy Kernstok Károly, Rippl- Rónai József és Vaszary János szabadiskolájában képezze magát. Kiállításokon 1916 óta szerepelt, majd tagja lett Kassák Lajos művészeti csoportosulásának, ahol Uitz Bélával, Ne- mes-Lampérth Józseffel együtt a magyar aktivizmus úttörő jelentőségű mesterévé vált.

Munkássága korai szakaszában nemcsak az új formák iránti igény jelentette művészetének lényegét: baloldali beállítottságú lévén, felfedezte, érzékelte és láttatta a kor társadalmi feszültségeit. A művészetben meghirdetett forradalom egyben társadalmi töltést is jelentett nála, elkötelezettséget, amely nemcsak gondolkodásában, hanem mindenekelőtt grafikai lapjain, festményeiben öltött testet. A Kommunista Köztársaságot! című linómetszete a MA első világnézeti különszámának címlapján látott napvilágot, ae Bortnyik elevenítette meg elsőként a tömegek előtt Lenint is. Erről úgy ír a mester művészetét elemző Körner Eva, hogy nemcsak személyes portré, hanem egyúttal a forradalom hatalmas kváderkövekből kimetszett emlékműve.

Mestere volt a képarchitek- turának. Kassák írta róla 1921- ben, amikor már emigránsként Bécsben élt (később Berlinben és Weimarban): Mikor Bortnyik mappáját magunk elé emeljük, fejünkből töröljük ki a regulákat, és nyissuk ki magunkat az ember előtt, aki színekbe, formákba és vonalakba tördelten szuggerálni akarja nekünk a hitet, amivel ő a vi- lágvariáció végtelenségében hisz, és az erőt, amivel ezt a hitet életprincipiumává emelte.

Hazatérése után egyik részese a modern magyar plakát- művészet megteremtőinek, s többek között reklámművészettel is foglalkozik. A felszabadulást követően a Szabad Művészet című folyóirat szerkesztője, majd a Képzőművészeti Főiskola főigazgatója. Művei gyakran szerepeltek kollektív kiállításokon Budapesttől Frankfurtig, Moszkvától Lipcséig. Művészeti munkássága elismeréseként 1955- ben Munkácsy-díjat, 1973-ban Kossuth-díjat kapott.

Elhunytával olyan alkotótól búcsúzunk, aki mindvégig a társadalmi haladás elkötelezettje volt, műveiben nemcsak az újat kereste, hanem valóra is váltotta korának humanista törekvéseit. ,

(M)

Felvételi vizsgára készülnek

Árunak a hatvanöt tanítónak, akik képesítés nélkül oktatnak Pest megyében, és az 1977—78- as tanévben a Budapesti Tanítóképző Főiskolára jelentkeznek, előkészítő tanfolyamot szerveztek Budakeszin, az. általános iskolában és gimnáziumban. A négynapos tanfolyamon a felvéteni tárgyak — így a magyar irodalom és nyelvtan, valamint történelem — ismeretanyagát tanulmányozzák. Az egésiznapos foglalkozásokon — részben konzultációk formájában — frissítik fel tudásokat, illetve pótolják a hiányosságokat. Kitöltenek feladatlapokat is, és ezzel ellenőrzik ismereteiket. A vizsgára gondos, részletes vázlatok segítségével készülnek. A foglalkozásokat a Pest megyei Pedagógus Továbbképző Kabinet munkatársai vezetik.

Budakeszin ugyanebben az időben a már továbbtanuló levelező hallgatóknak a magyar nyelv és irodalom, valamint a földrajz tárgyakból biztosítanak konzultációs lehetőségieket. Ezeket a foglalkozásokat középiskolai tanárok, valamint egyetemi oktatók tartják.

Kiosztották

a félévi értesítőket

Befejeződött a téli szünet az iskolákban

Egymillió 280 ezer általán.->s- és középiskolás diák számára befejeződött a téli vakáció. Január 3-áru, tegnap megkezdődött az iskolában a tanítás és ezzel kezdetét vette a második félév. A legközelebbi hosszabb szünetre áprilisiig várhatnak a diákok: a tavaszi szünet április 5-én kezdődik és április 13-án fejeződik be.

A tanév ugyan hivatalosan augusztus 31. napjáig tart, a tanítás azonban az általános iskolákban a rendtartás értelmében a június estejét követő szombaton, az idén tehát június 4-én ér véget. Az igazgató — legfeljebb június 20-ig — meghosszabbíthatja a tanítás idejét.

A középiskolák negyedik osztályosai számára — az idén több mint 48 ezren vannak — a tanítás május második szombatján, tehát május 14-én fejeződik be. Az első—második —harmadik osztályosok négy héttel tovább járnak iskolába. Ez utóbbiak számára ugyancsak június 20-ig lehet meghosszabbítani a tanévet.

A második félév megkezdésével egyidejűleg az első tanítási napon megkapták a diákok a félévi értesítőt. A tanulók félévi eredményét korábban összegezték a tantestületek az osztályozó értekezleten, s erről a gyerekeket, il- ■letve a szülőket az ellenőrzőkönyvön keresztül értesítik.

Szerény egyszerűséggel teremti alkotásait

Turi-Tóth Tibor grafikái Pest megyei tájakról

A munkásművelődés egyik fontos ága az amatőr mozgalom, melyben művésszé növekedhetnek a tehetségek. Keretet ehhez a társadalom ad, történelmünk során először. Képesség mindenkiben rejtőzik, s aki jól gazdálkodik adottságaival, aki szigorú önismerettel, szorgalommal rendelkezik, az valamilyen közegben biztos eredményt ér el.

Turi-Tóth Tibor még a betegségét, átmeneti megpróbáltatásait is szerzett, adott élményként, tapasztalatként használta fel arra, hogy évtizedele munkájával egyszer grafikus legyen. Ez a folyamat még tart, de az első eredményekről már beszámolhatunk, mely személyes odaadásán túl közművelődésünk tehetségápolását is dicséri. .Túri-Tóth Tibor 1931-ben született Sár- keresztúron, 1950-ben akva- relljeivel helyezést ért el, mint a szentgotthárdi iskolaszanatórium tanulója. Kettős küzdelem kezdődött életében; legyőzni a tuberkulózist, és grafikákat teremteni. Berény Róbert korrigálta első rajzait, később Mészáros Mihály, Lu- zsicza Lajos, Koren István és Zilahy György tanítványa lett. Köziben dolgozott; marós, esztergályos, fűtő, kocsikísérő volt, jelenleg a Mechanikai Mérőműszerek Gyárában tűzvédelmi előadó.

Fáradhatatlan a munkában és tanulásban. Mohácsi, tokaji művésztelepeken fogadta meg

Néhány mondat jubileumi köszöntő helyett

Nem szokványos dolog manapság hálásnak lenni, emlé- kezőnek. Valahogy kiment a divatból, tudja a csuda, de én gyakorlom, s szívem rajta. Nem nagy dolog, de meg kell említeni, hogy Pest megyében fennállásának tizenötéves jubileumát ünnepli a bélyeggyűjtők köre Szentendrén. E tizenöt évből tizennégy összeköt bennünket, ugyanis felkérésükre az első bélyegzőtervemet 1962-ben készítettem akkori kiállításuk alkalmából. Nem leltározni kívánok, csupán csak megjegyzem, hogy 14 alkalmi bélyegző tervét, rajzát firkantottam papírra, melyek megvalósultak.

Az első bélyegkiállítás, a Rab Ráby-szoboravatás, a Teátrum, a ihűvésztelépi jubileum, a Park Múzeum, a Czóbel Múzeum megnyitása, a Szerb Egyházművészeti Múzeum jubileuma, valamint a Kmetty-emlékkiállítás eseményeit örökítik gyűjteményeikbe, itthon és országhatáron túl e piciny kis bélyegzések.

Most a 15 éves jubileumon újabb linómetszettel köszöntöm

a szentendrei bélyeggyűjtőket. És ki tudja, hátha ebből az ötletből egyszer még bélyeg, is lesz...

Ecsetes tisztelettel;

Szánthő Imre

SZÍNHÁZI estek

Vízkereszt

Shakespeare vígjátéka a József Attila Színházban

Felhőtlen egu komédia? Felületesen olvasva,, s a nem mindig mérvadó előadási tradíciók felől megközelítve, talán annak hat Shakespeare valószínűleg 1602-ben írott játéka. Hiszen van itt minden: balszerencsés módon egymástól elszakadó, majd szerencsés módon- ismét összetalálkozó ikerpár, akik közül a lányt fiúnak nézik, s ebből sok kedves bonyodalom származik, mivel ő beleszeret a nyalka hercegbe, őíbelé meg belészeret a szép grófnő. Aztán van két mihaszna, borissza, ámde a vaskos tréfák dacára is jólelkű fráter, akikhez társul egy eszes bolond és egy jó vérű szolgáló. S van egy önitelt, gőgös, buta, üres fejű hopmester, akiből a vidám cimborák alaposan csúfot űznek — de sebaj: mindenki megleli a maga párját: a herceg a fiúnak vélt Violát, a grófnő Viola bátyját, Sebas- tiant,' Böffen Tóbiás úr Máriát, a cserfes szolgálót. Igaz, hogy Malveli, a hopmester hoppon marad. Keszeg András, a másik boromissza cimbora sem nyeri el a grófnő kezét, és a Bolond sem találja meg a hozzá ülő nőszemiélyt —, de

sebaj. Három menyasszony és három vőlegény épp elég egy vidám lagzihoz.

Csakhogy Shakespeare vígjátéka a felületén ilyen vidám. Ha alakjait jobban megfigyeljük, kiderül, hogy ez a Jókedv nagyon is keserű és erőltetett. Még Böffen Tóbiás úr részeges, nyers tréfáiban is több az idétlenség és kíméletlenség, mint a humor, s az önhitt Mal- volio sem csak kigúnyolásra, megleckéztetésre méltó figura, hanem mélyen, tragikomikus jellem. az egyik legpompá- sabban megírt alak Shakespeare egész hihetetlenül gazdag életművében. És nemcsak gügye, gyáva és ütődött karikatúra Keszeg András úr sem, hanem benne is ott rpjte- keziít a tragikomiikum. Mint ahogyan a szerelmében mór- már nőgyűlölővé váló Orsino herceg látványos mélából a mögött is felrajzolódliik egy művelt, okos, zenét és irodalmat kedvelő ember alakja, s a túlzásba vitt gyász miatt csaknem elsorvadó Olivia grófnőben is ott szunnyad a szerelemre termett, vérbő, szenvedélyes nő. Kétarcú komédia ez, — ha akarjuk, csupa bolondozás, de ha jobban odafigyelünk. akkor oly vígjáték, amely időnként megkeseríti a szánk ízét

Manapság már nem szokás csak bolondozásként, Tóbiás úr és András lovag bugyuta idétlenkedéseiből kiindulva eljátszani a Vízkeresztet. Hogy a József Attila Színházban — mely következetesen, immár negyedik évadjában újít fel ©gy-egy Shakespeare-ví gjáté- kot — mégis ebből az irányból, a felületesebb, a könnyebb ellenállás vonalán haladó csak komédiázás felől közelíti meg az előadás a darabot, annak több oka lehet. Az első és a legfontosabb talán az, hogy — bár a színlap az ő nevét tünteti fel rendezőként — Béré- nyi Gábor csak a próbák kezdeti szakaszában tudott dolgozni a társulattal, később, betegsége miatt, mások vették át a munkát. Így aztán az eredetileg talán más koncepció nem valósult meg

Nem mintha a látható előadás nem lenne szórakoztató, s a közönség nem nevetne sokat és jóízűen. De ez a nevetés inkább fakad a Böffen Tóbiást

játszó Bodrogi Gyula eredendő

komédiázási kedvéből, mint a shakespeare-i figura humorából, vagy Káló Flórián mindig biztosan ülő, nagy rutinú megoldásaiból, mint az általa játszott Malvolio tragikomikus jelleméből. Dégi István (Keszeg András) is'sok mulatságos percet szerez, de ez a figura is sokkal mélyebb, összetettebb annál, mint ahogyan, ő eljátssza. Néhány kulcsfigura (Olivia grófnő, Orsino herceg, Viola) nem a legmegfelelőbb kézbe került: Kovács Nóra f. h. és Ernőd György f. h. még nem érettek ekkora feladatra, Szerencsi Éva pedig csak a kedvességet, a bájt tudta megeleveníteni Viola sokkal kar- eosabb, kamaszosabb figurájából.

Erősen hiányzik a következetes, kemény rendeződ kéz az előadásból, s ez meglátszik még a színpadi mozgások nem mindig logikus megoldásán, vagy a díszletek nem eléggé ötletes kijátszásán is. Az csak dicsérhető, hogy a színház immár évente tart Shakespeare- bemutatót — de éppen a szándék komolysága követeli meg a nagyobb figyelmet Shakespeare iránt. Az előző évadbeli Windsori víg asszonyok mérsékelt sikere már figyelmeztetett: az avoni bárd nem az a szerző, akinek darabjai elviselhetik a félmegoldásokat.

Takács István

öcsai utca

és alkalmazta Szlávik Lajos, Xantus Gyula, Laky Ida tanácsait, műveivel vett részt saját gyárának üzemi tárlatán, továbbá "a Fővárosi Művelődési Házban, Gyulán, ex librisei Biledben szerepeltek Jugoszláviában. Grafikai lapjait közölte a Népszava, Népszabadság, Magyar Hírlap. Legtöbb rajza lapunk vasárnapi mellékletében jelent meg a zsámbéki műemlékről, isasze- gi tájakról, dunaharaszti udvarokról.

Rendszeres önképzéssel tanulta meg a linómetszést, üzemi pályázatokon nyert díjat és oklevelet, megszervezte munkahelyének képzőművészeti szakkörét. Bár ő csak Lengyelországban járt, ahol Krakkó és Zakopane környékén sokat rajzolt, művel Svédországban, Belgiumban és Portugáliában is szerepeltek. Emléklapot kapott Szekszárdon, a

IX. országos amatőr képző- művészeti kiállításon.

Túri-Tóth Tibor szabad idejében ismerkedett meg az évek során a Dunalcanyar pompás látványával, Tahitót- falu, Zebegény, Nagymaros, Kisoroszi bensőséges házaival, az isaszegi tájjal, Máriabes- nyővel, zsámbéki, telki motívumokkal. Ismerkedése mindig rajzokat eredményezett. Most fedezte fel Öcsát. Tusrajzán a gömbakácok, villany- póznák, kerítések szervesen kapcsolódnak a házakhoz, melyeknek felfelé vezető íve; torony. Több ez leírásnál, múlt-, nak, jelennek sűrített képi értelmezése. ’ Már-már bravúros, olyan egyszerű. Ezen az úton szükséges tovább haladnia, mely ócsai tetők, isaszegi dombok, gödöllői részletek segítségével egyre inkább önmagához vezet. Képekkel.

Losonci Miklós

TV-FIGYELŐ

Szilveszter. Ha másra nem,

hát arra jó volt ez a szilveszteri műsor, hogy a legutolsó képe után kiderüljön: bármilyenre is sikeredett, nem dőlt össze a világ.

Persze azért jó volt másra is! Ki-ki hangulatának megfelelően mosolyoghatott, nevethetett, hahotázhatott — úgy, ahogy egy efféle sem túl rossz, sem túl jó kabaréműsoron szokás.

Mert az volt ez a 76-os szilveszteri program: sem túl jó, sem túl rossz. És hagyományos.

Amint az egy ilyen programhoz kell, volt benne két vissza-visszatérő konferanszié féle — Bodrogi Gyula és Agárdi Gábor —, akiknek váratlan és kellemesen vidám felbukkanásai mintegy keretbe foglalták az este első részét. ^ Volt aztán benne egy harsány női csasztuskabrigád — Lorán Lenke, Psota Irén, Voigth Ági —, akik kellő elszántsággal fújták a magukét. S mindemellett «volt még két prózai parodists, Angyal János meg Szuhay, Balázs — az előbbiről ismét kiderült, hogy egyre halványul, az utóbbiról pedig, hogy örvendetesen igazi kaibaréművésszé érik — valamint egy érekes- parodista, Szegedi Molnár Géza, akiről feltűnésekor bizony sokkal jobb véleményünk volt.

Tulajdonképpen még Almást Éva ' meg Márkus László foteliádája is tradicionálisan kabarészerű volt — szerencsére az előbbieknél több politikai — árpolitikai — töltéssel.

Mindezekből már világosan látható, hogy a műsor java | része pódiumra íródott. Maga a képernyő csak elenyészően kevés számot ihletett. Alfon- zóét, aki — szerencséjére a tv szilveszteri műsorainak —, mindig kitalál valamit; valamint a Takács Marika és Varga József -féle hírmagyaráza- i tokát, amelyek amilyen tv- szerűek, olyan ragyogóan szellemesek voltak: az egész mű- ; sorblokk ezekben kulminált.

Kállai István műsorszerkesztői ízlése csak egyetlen egyszer botlott meg; igaz, akkor jó alaposan. Kabos László felléptetésére gondolunk, aki sajnos még jelenkori önmagát is mélyen alámúlta. Szellemtelen szövegén inkább csak maga szórakozott, a nézők már sokkal kevésbé élvezhették. Főképp azután, hogy pár órával korábban már láttak és hallottak egy hasonló magánszámot — Hofi Gézáét —, amely ezúttal is remek példája volt legaktuálisabb dolgaink elevenbe vágó ki- és odamondogatásánafc. A minőségnek két ilyen szélsőséges véglete azért még így, szilveszter táján is sok; a néző szűkebb skálával is megelégszik — az utóbb említett produkció, vagyis a Hofi-féle kiás odamondogatás javára.

Petőfi. Nemes szándék vezette a tv-t, amikor filmre vitte Petőfi vándorszínészkedésének rövid, ám annál tanulságosabb históriáját. A jól— isment, s a kutatók által immár igen részletesen feltárt életrajz egyik, eddig kevésbé elemzett szakasza ez: a családi, az iskolai kötöttségek ellen lázadó ifjú elszakadási, kitörési kísérlete.

Az, hogy a tv e pályaszakasz bemutatásához a színészi megelévenítés, a játékos ábrázolás módját választotta; dicsérendő dolog. Így, „élőben” látva mégdnkább elképzelhető, elhihető a szalkszent- mártoni csapszék meg az egykor odajárt vendégek — köztük a „teátristák” —. színes, zavaros világa.

Hanem az egykori színielőadás reprodukálása már korántsem sikerült úgy, mint a környezeté! Valljuk be: a közreműködő színészek miatt. Deirék igyekezetük ugyanis a kellő átélés, a játék játékának meg nem valósítása miatt, hiábavaló volt. Közhely, de így van: jól parodizálni, egy rossz stílust jól felidézni, csak jó színész tud. Akinek nincs meg ehhez a képessége, attól nem telik ki más, mint értetlen és éretlen bohóckodás.

Bizony nagy kár volt ezt a jószándékú vállalkozást — amelynek irodalomtörténeti szakszerűségét Fekete Sándor szavatolta — így elpuskázni.

Akácz László