Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-13 / 10. szám

v/óV?«n 1977. JANUAR 13., CSÜTÖRTÖK > írószövetség tanácskozás I A Magyar Írók Szövetségé­inek meghívására január 11-én és 12-ón Budapesten találkoz­tak a szocialista országok író- szövetségeinek küldöttségei. A találkozón megbeszélték a szocialista országok írószövet­ségi vezetőinek áprilisi, buda­pesti találkozója napirendjét, megvitatták a nyári szófiai nemzetközi írótalálkozóval kapcsolatos együttes teendői­ket, s egyeztették ez évi kül­ügyi tevékenységüket. A ta­nácskozást Dobozv Imre, az Írószövetség elnöke nyitotta meg. a vitát Garat Gábor fő­titkár vezette. A külföldi vendégek tiszteletére szerdán este fogadást adott dr. Mar- czali László kulturális mi­niszterhelyettes. Négy ezrelék híján A felnőttoktatás pótolja a korábbi mulasztást Többször írt már lapunk a tankötelezettségi törvényről. Rendszerint olyan ügyek kap­csán, melyek elégedettségre nemigen adtak okot. Pedig e törvényünket fontos megtarta­ni. Nem mintha a többit nem kellene, de ezúttal a jövőnk- ről van szó. Legalábbis erre utal a törvény célja: a hat-ti­zenhat éves gyerekek szerez­zék meg az általános művelt­ség alapjait, s az általános is­JMLiA Put l eben CSOBÁNKA FESTŐJE Az akvarell évszázadok óta I kedvelt műfaj. Angliában a 1XVIII. századtól sok neves I mester tökéletesítette, fej­lesztette tovább a vízfestést. A XIX. század utolsó harmadá­ban, az impresszionizmus szárnyban tásávai pedig Euró- pa-szerte új életre kelt az akvarell. A magyar képzőmű­vészetben is mindig rangos he­lyet kapott ez a műfaj. Szalóky Sándor Munkáicsy- díjas festőművész eddig tizen­hét nagysikerű önálló tárlat­tal, valamint a nemzeti kiál­lításokon, tematikus és kol­lektív kiállításokon is preg­nánsan bizonyította, hogy az alkvarell hordozója lehet kor­szerű festői programnak. Szalóky Sándor egész élet­műve az akverellben telje­sedett ki. A vízfestés kereteit alaposan kitágította, s külö­nösen az utóbbi öt esztendőben készült alkotásai témájúikban, megnövelt felületükkel, a táb­laképekkel mutatnak sízervi ro­konságot. Amint Pogány ö. Gábor ta­lálóan írta égy Szalóky-kiáÜí- tás katalógusába: „Szalóky Sándor kezén a világ, a kör­nyezet ünnepi köntöst ölt, a valóság igazsággá nemese­dik, mert a kolorisztikusan ár­nyalt festmény észrevéteti a gyakorlatlanabb szemmel is a hétköznapok csodáit, a té­nyek és vágyak interferen­ciájából felszabaduló és ih- Jető feszültséget.” • Sajátos paradoxon, hogy a művész 1939-től Budapesten él, de mindmáig a falu vi­lágában, leginkább Csobánkán leli meg invenciózus piktúrá- jának forrásvidékeit, ihlető élményeit. Szalóky Sándor a vízfestés legnemesebb ha­gyományait összegezi, fej­leszti >tovább. Az akvarelljein elvonuló, megkapó szépségű csobánkai tájak, havas ház­tetők, hangulatos udvarhá­zak, szobabelsők —, mind mélyen megélt élményeik ki- vetítődései. • A Veszprém megyei Nemes- szalókon született, s a dunán­túli tájak szépsége, mélységes szeretete milliónyi élménnyel szívódott fel az eszmélő, vi­lágra csodálkozó fiatalember­ben. Miután budapesti la­kos lett is — szüntelen kereste a kontaktust a magyar tájjal, a föld közelében élő emberek meghitt világával. Járja a Pilist, a budai hegyeket. S éppen egy pilisi kis faluban: Csobánkán találja meg leg­otthonosabb világát. Csobán- ka számára kimerithetetlen té­maforrás. 1940-től rendszere­sen kijár a faluba, később itt rendezi be festői tanyáját. — Nagyon szeretem Csobán- kát, amely számomra az év­szakok, a napszakok és a fé­nyek szüntelen változásaiban mindig más-más arcát mutat­ja. Itt leltem meg azt a for­rást, amelyet gyermekkorom­ban elveszítettem, s aíhit sze­retnék nosztalgia nélkül to­vábbadni másoknak is — val­lotta egyik beszélgetésünk al­kalmával a mester. Sokféle változatban megfes­tette Csohánka udvarházait, utcáit, a paraszti konyhákat. Leggyakrabban mégis a té­li falu hangulatát örökítette I meg. Kedveli a finom szürké- ! két, a lilás árnyalatokat, az okkersárgákat. A tél a fes­tők kedvelt, ősi témája. Sza­lóky Sándor akvarelljein a formák karaktere, a különle­ges színhatások, a hideg leve­gő pregnánsan érzékeltetik a drámai atmoszférát. Szinte a bőrünkön érezzük a levegő nyirkosságát. Máskor kitá­rulkozó koloritjai derűt, a ter­mészet örök megújulását tár­ják elénk. • Kedveli a grafikát is. Na­gyon sok akvarelljének előbb a rajzi alapját teremti meg. Szalókyt sohasem kísértették meg a különböző stílusáram­latok, divatos irányzatok. Em­berekhez szóló, modern formá­ban megjelenített, modern tartalmat hordozó művészete itthon és külföldön egyaránt sok elismerést kapott. Hosszabb tanulmányutakat tett Csehszlovákiában, Olaszor­szágban, Franciaországban, Bulgáriában és a Szovjetunió­ban. O Alapító tagja a Magyar Képzőművészek Szövetségének. A Képzőművészek Szövetsége textilszakosztályának több éven át volt vezetőségi tag­ja. Két szálon fut művészi te­vékenysége. 1958-ig az akva­rell mellett sok időt és ener­giát szentel a dekoratív tex­tiltervezésre. Az 1965-ben a Fényes Adolf teremben ren­dezett kiállítása fontos állomás az életében. Ezen a kiállítá­son összegezte mindazt a tö­rekvést, amit a nagyléotékű, ismétlődő ritmusú textíliában és az akvarellfestészetben el­ért. Alkotó tevékenységé­ben 1970 óta a hangsúly át­tevődött az akverell festésre. Azóta akverell jeinek méretei is megnövekedtek, kompozí­cióit a táblaképek irányába tágította. Szalóky Sándor könnyedén, biztos kézzel alkot. Viszony­lag kevés eszközzel is sokat tud elmondani. Kulturált szín­világ, tiszta fogalmazás jel­lemzi kompozícióit. Festmé­nyeinek ereje éppen abban van, hogy híven adják vissza az első ráfeledkezés hamvas- ságát, a változó fényjelensé­geket, az élmények friss zá­porozását. Alkotásai ma már megtalál­hatók a Nemzeti Galériában, a Történeti Múzeumban, a Kiscelli Múzeumban, a mis­kolci Galériában, a nyírbá­tori Báthori István Múzeum­ban, s számos hazai és külföl­di magángyűjteményben. Az a kvarel 1 fest észetben el­ért kimagasló eredményeit is merte el államunk Munkácsy díjjal 1975-ben. Hamar Imre kola 8. osztályának elvégzésé­vel váljanak képessé arra, hogy megállják helyüket szo­cialista társadalmunk építésé­ben. Alsónémedin elégedettek A község iskolájának igaz­gatója így fogalmaz: a szülők nagy többsége előtt a törvény kényszere nélkül is természe­tes igény gyermekekeinknek általános iskolai oktatása, ne­velése. A szülői munkaközös­ség bekapcsolódik az iskola munkájába. Csak elenyésző azok száma, akik a gyermekek iskolába járatásában mulasz­tásokat követnek el. A 60-as évek óta ez ügyben nagy a változás. Régebben rengeteg felszólító, s nem egy­szer feljelentő levelet kellett írnunk. Ezekből az utóbbi években alig akadt egy-kettő. Az utolsó igazolatlan mulasz­tás miatti feljelentést 1974. szeptemberében írtunk három fel nem mentett nyolcadikos leánytanuló szülei ellen. Azóta ők is elvégezték a 8. osztályt a dolgozók általános iskolá­jában. Ma nincs igazolatlanul mu­lasztó, tehát lemorzsolódásra hajló tanulónk. Sőt! Olyan 8. osztályos diákunk is akad, aki már nem tanköteles, betöltötte a 16. évét, de önként vállalta, hogy minden nap iskolába jár, s befejezi tanulmányait... Iskolánkban 546-an tanul­nak, s közülük 18-an kisegítő osztályban. Figyelemre mél­tóak eredményeink: míg orszá­gosan a tanulók 81 százaléka végzi el 14 éves koráig a 8. osztályt, községünkben ez a szám 89,8 százalék. S akik ugyanezt 16 éves korukig érik el; országosan 90 százalék, ná­lunk 4 ezrelék híján száz. A szervezésen múlik Okkal kiváncsi az olvasó: hogyan sikerült mindezt elér­ni? A válasz egyszerű. A gon­dos iskolai nyilvántartás a megfelelő eszköz. Régebben a védőnők segítettek, s az álta­luk készített születési és egész­ségügyi adatokat tartalmazó névsorok alapján készült a be­iratkozási lista. Üjabban a ta­nács népességnyilvántartása is számos adatot ad, s ezenkívül figyelemmel kísérjük azokat, akik elköltöznek a községből, vagy újonnan érkeznek. Azért akad még gond is. Így például a különélő, vagy elvált szülők gyermekeinek beiskolá­zása. Előfordul néha, hogy a szülő bejelentés nélkül viszi más helyre a gyereket. Ilyen­kor gyorsan kell intézkedni, hogy új lakóhelyén se mulasz- sza el az iskolába járást. A hatás könnyen mérhető. Négy év óta egyetlen tanuló sem akadt, akit a sok igazolat­lan mulasztás miatt, ne tud­tak volna értékelni, osztályoz­ni. ötödére csökkent az évis­métlésre bukó tanulók száma 1970 óta. Felnőtt fejjel Több éves szünet után két esztendővel ezelőtt ismét meg­kezdte működését Alsónéme­din a dolgozók iskolája. Szük­ség is volt erre, hiszen 10—*5 esztendeje még sokan lemor­zsolódtak, s nem szerezték meg az általános iskolai vég­zettséget. A felszabadulás előtt sokaknak a lehetőségük sem volt meg tanulmányaik befeje­zésére. Azóta 27-en vizsgáztak si­kerrel, s jelenleg is 14 felnőtt tanul, a hetedik és nyolcadik osztályban. Megéri. A közel­múltban indított mezőgazda sági szakközépiskola Alsóné- medáre kihelyezett első osztá lyában nem egy dolgozó fel­nőtt tanul, aki az elmúlt két évben végezte el a 8. osztályt. Érdekes a hallgatók kor sze­rinti megoszlása: a tavalyi 15 diákból hatan 40 évesnél idő­sebbek voltak, s ugyanennyien 30 évesnél fiatalabbak, ök már tudják: nem szégyen felnőtt fejjel iskolapadba ülni, s pó­tolni, amit fiatalon elmulasz­tottak. V. G. P. A hónap véyén kezdődik a Csehszlovák Kultúra idei gazdag és sokrétű programsorozata Barátsági est Dobáson —t Ádám Évának — Az elmúlt esztendőben tovább mélyült és gazdagodott a budapesti Csehszlovák Kul­turális és Információs Köz­pont kapcsolata magyarorszá­gi partnereivel: a Hazafias Népfronttal és más társadalmi szervekkel — mondotta a teg­nap megtartott sajtótájékozta­tón Oldrich Tesarik igazgató. — Csaknem 300 rendezvé­nyünket 240 ezren keresték fel, filmvetítéseinken háromne­gyed millióan vettek részt. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy magyar barátaink megis­merjék Csehszlovákia gazda­sági és kulturális életét, törté­nelmi emlékeit, hagyományait. Az érdeklődés évről évre nö­vekszik, s ebben segítségünkre vannak a művészeti szövetsé­gek, a művelődési házak. Kon­certeket, irodalmi és barátsági esteket, művésztalálkozókat, filmvetítéseket tartunk, kiállí­tásokat rendezünk. Tevékeny­ségünk nemcsak Budapestre koncentrálódik, egyre több vi­déki meghívásnak teszünk ele­get.- Oldrich Tesarik, az elmúlt év sikeres rendezvényeinek felidézése mellett ismertette a Csehszlovák Kultúra idei prog­ramját is. Január végén nyit­ják meg a prágai műszaki mú­zeum Adám Évának, Éva Adámnak című kiállítását, ahol többek között olyan tör­ténelmi jelentőségű műszaki találmányokat tekinthetnek meg az érdeklődők, amelyek­kel a férfiak megkönnyítették a nők munkáját. Kiemelke­dőnek ígérkezik a csehszlová­kiai könyvkiadók bemutatója, valamint a már hagyományos képzőművészeti tárlatok mel lett a prágai modellezők kiál lítása. Az idén is több megyében rendeznek magyar—csehszlo­vák barátsági esteket, napo­kat, többek között szeptember végén Dabason. Az idei barát­sági hét eseménysorozatának Győr-Sopron megye ad ott­hont. Megemlékeznek a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójáról, vala­mint fényképkiállítás kereté­ben adnak áttekintést a cseh szlovák—szovjet együttműkö­désről. A zenebarátok májusban a Bratislavai kvartettet, október­ben a prágai Dolezal vonósné­gyes koncertjét hallgathatják meg. De fellép egy popzenekar és egy szlovákiai táncegyüttes is. Májusban tekinthetjük meg Budapesten és vidéken a nem­zetközi hírű prágai Fekete Színház előadásait. A költé­szet kedvelői szerzői esten ta­lálkozhatnak Andrej Plávká- val és Ivan Skálával. A Csehszlovák Kultúra idei programját vetélkedők, elő adások, játék- és dokumen­tumfilmek vetítése színesíti. Továbbra is várják az érdeklő­dőket, azokat, akik alaposabb ismeretekkel akarnak rendel­kezni Csehszlovákia életéről. HETI FILMJEGYZET Gyökértelen fa Gyökértelen xa című filmből. Jobbról Nikolausz Dadov a főszereplő, A téma ismerős; különböző változataival több filmben tatáik oznattunk. Hriszto Hrisz- tov bolgár rendező azt a va­riációt meséli el, amely tragé­dia helyett csendes reziginá- cióval végződik, de a megol­dást ez sem hozhatja meg. Gatju, a film idős főhő­se, egy bolgár falucskában él. Társtalanul, elhagyatottan, céltalanul. Hobbiját, a körte­fák nemesítését, a szövetkezet vezetői nem értékelik, s így az öreg végül enged mérnök fia hívásának: hozzájuk költözik a városba. Az1 új életkörülmé­nyeket azonban már nehezen viseli el Gatju. Hiába igyekez­nek megkönnyíteni a beillesz­kedést a fiatalok, az öreg pa­rasztember már nem tud ha­sonulni a városi életformá­hoz. Társitalan, magányos, nem tud kapcsolatokat terem­teni. Így aztán végül nem ma­rad más választása, mint visz­szatérni a faluba, ahol leg­alább a maga világában élhet, mozoghat. A városiban ő gyö­kértelen fa, jobb, ha vissza- ültetődik az eredeti talajba. Ennyi a film meséje, s talán ennyiből is érezhető, hogy Hrisztov szeretettel és megér­téssel, sőt, nem kevés nosztal­giával figyeli hőse útját, sor­sát. És annyiban igaza is van, hogy az egész életükben falun élt öregek, ha kiszakítják őket a környezetükből, gyakran a tragédiáig fajuló sztresszékkel reagálják le a számukra már elviselhetetlen változásokat. Mit tegyünk hát velük? — kérdi a film. Hrisztov válasza: még az a legemberségesebb megoldás, ha az öregek meg­maradhatnak megszokott he­lyükön. A film igen értékes része a Gatjut alakító Niko­lausz Dadov átélt, hiteles já­téka. Óz, a csodák csodája — avagy tanulságos mese­film az „amerikai álom" ide­jéből. Ezt az alcímet is adhat­nánk g most újra felújított filmmak, mely sok szempont­ból tekinthető egy műfaj klasszikus alkotásának. Victor Fleming rendező és a forgató- könyvet író népes csapat olyan mesefilmet készített 1939-ben, amely ma is kelle­mesen elszórakoztat, gyerme­ket, felnőttet egyaránt. Ez részben a jól kitalált mesé­nek, s a mesén belül a jól ki­talált figuráknak köszönhető. Jó ötlet, hogy a kis Dorothy, a film fő figurája, a várat­lan viharban elveszti az esz­méletét, és a mesevilág álmá­ban jelenik meg előtte. A film ekkor színesbe vált — s ez is a korszak nagy találmánya volt, közönséget meglepő és csalogató ötlet. És mi tagadás, még ma is elámulunk Fleming egyik-másik trükkjén, például a törpék parádéján, vagy a mozgó-beszélő fákkal teli er­dőn. S az is nagy kitalálás, hogy Dorothy az álomban ugyanazokat a figurákat ál­modja maga köré, akik a valóságos életben is körülötte élnek, és ezekből a figurák­ból lesz az álommese gyáva Oroszlánia, szívtelen Bádog­embere és ostoba Madárijesz- tője, sőt, a titokzatos Öz is. A filmben persze végül is győz a mesék igazsága, győz a jó a rossz fölött: a Nyugati Boszorkány mesterkedései ku­darcot vallanak, a gyáva Oroszlán bátorságot igazoló kitüntetést kap, a Madárijesz­tő diplomát, mely igazolja, hogy ő okos, a Bádogémber egy piros ketyegő óraszívet. És amikor Dorothy felébred ájulásából, a jól ismert arco­kat látja maga körül, akik az álom figuráiból visszaváltoz­tak valóságos emberekké: far­merokká, munkásokká, ván­dor bűvészekké. „Amerikai álom” — emlí­tettem fentebb. Igen, ez a film ennek a nagy nemzeti il­lúziónak az égisze alatt szüle­tett. Akkor, amikor az USA állampolgárai még azt hitték, hogy minden létező világok legjobbika az ő államuk. Ne­gédes szépségű, mintakislány­nak kellett lennie ebben a vi­lágban még egy mesefilm hős­nőjének is, mert az ideális amerikai kislány negédes, fi­tos gödröcskés arcú. szőke- confos mintakislány volt. Kö­rülötte csupa sémafigura moz­gott, az álom-Amerika stereo­típ alakjai: a becsületes, árúdé kissé együgyű farmer, a haibó­kos. rosszindulatú vénkisasz- szony, s a többiek. A kisku­tyának, Totónak illett vásott­nak és aranyosnak lenni. A régi filmes mondás: gyerek, kutya a filmen fél siker — itt a végsőkig ki lett aknázva. És az álom-Amerika enyhén giccses műanyag- gipsz- és papírmasévilága, rikító színű művirágai és műtavai, műhá­zai, műdíszletei jelennek meg az immár színes álomban is: a színes képes magazinok és színes rajzos gyermekkiadvá­nyok pontos mása ez a világ. Dorothy csiricsáré rubincipő­jétől a jóságos Glinda tündér hitvesi duplaágyak díszbabái­nak szirupos szépségű tüllru- háihoz hasonló kosztümjéig a film minden színes kockáján ott van ez a számunkra vásá­rinak, kicsit olcsónak tűnő negédeskedés. De hát akkor ez volt a kötelező ízlésnorma, ehhez kellett igazodni. (A csi­ricsáré ma is jelen van az amerikai életben, sőt, jobban, mint valaha, csak éppen egy kicsit változott, annyit, amennyit a kor változott, s az emberek is, 1939 óta.) A film kis hősnője, Dorothy, Judy Garland kedves alakítá­sában jelenik meg a vásznon. Garland (egyébként a nagy­szerű Liza Minelli mamája) ekkor ugyan már nem éppen az a gyereklány volt, akinek a filmen lennie kellett, de ez tulajdonképpen nem is baj. hiszen azt az énekesi-táncosi feladatot, melyet ebben a filmben rábíztak, fiatalabb színész nem is Igen tudta volna megoldani. A felújítás persze így is bi­zonyára jelentős közönségsi­ker lesz, s ebben nem kis részt kér majd az igen jó magyar szinkron. A különös ügynök A különös ügynök egy jó­képű vegyészmérnök, aki kül­földi kiküldetése során nem­csak néhány rendkívül csi­nos lány társaságába kevere­dik egy éjszakai mulatóban, hanem egy meglehetősen bo­nyolult és kényes ipari kém­kedési ügybe is. Savéi Stipoul román rendező filmje krimi, bár annak elé? közepes. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom