Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

A JOVO HETEN Megkezdődhetnek az ellenzéki pártok és a kormány tárgyalásai Santiago Carril­lo, a Spanyol Kommunista Párt csütörtök délután szabadon bocsá­tott főtitkára a luxemburgi rádió­nak adott nyilat­kozatában politi­kai meglepetés­nek nevezte gyors kiszabadulását. Szabadon bocsá­tásom nem jelenti a kommunista párt legalizálását, de fontos lépés afelé — mondotta, majd kijelentette, hogy szabadulása a testvérpártok, a Santiago Carrillo, miután elhagyta csütörtö­kön a madridi Caraöanchel börtönt. A szovjet kozmikus év 1976-ban a Szovjetunióban összesen 121 kozmikus szerke­zetet bocsátottak fel a világ­űrbe, ezek közül 101 tartozott a „Kozmosz”-sorozathoz. A most befejeződött évben szovjet földről három ember­vezette űrhajó szállt fel. Kö­zülük a Szojúz—21 legénysége 50 napot dolgozott á Szaljut—5 űrállomás fedélzetén. Az Interkozmosz-program keretében széles körű kutató­munka folyik. Szovjet űrhajó­sok kipróbáltak egy minden eddiginél hatékonyabb fotoro- botot, amely az NDK-beli Zeiss Művekben készült. Len­gyelországból, Csehszlovákiá­ból és az NDK-ból megérkez­tek az első űrhajósjelöltek. Hamarosan más szocialista or­szágok, köztük Magyarország űrrepülésre felkészítendő piló­tái is csatlakoznak hozzájült. Folytatódnak az időjárás­kutató szputnyikokkal végzett kísérletek, hét Molnyija típu­sú távközlési műholdat bocsá­tottak fel. A Luna—24 jelzésű szovjet automatikus űrállomás újabb adag és minden eddiginél na­gyobb mélységből származó holdkőzettel tért vissza a föld­re. A szocialista országok közötti űrkutatási együttműködés kereté­ben 1978. október 14-én 1512 kilo­méter magasságú, Föld körüli pá­lyára bocsátották a Vertical geo­fizikai rakétát, amely lehetővé teszi a Föld légköre és az ionosz­féra, valamint a Nap rövidhullá­mú sugárzása és a légkör közötti kapcsolat tudományos vizsgálatát. Képünkön: kilövésre készen áll a Vertical... demokratikus erők és a spanyol nép fellé­pésének eredménye. Carrillo közölte, hogy párt­ja mindenképpen indul az ál­talános választásokon, s re­méli, hogy addigra engedé­lyezik valamennyi demokra­tikus párt részvételét. A Spanyol Kommunista Párt bejelentette, hogy a vá­lasztásokon indítandó jelöltek között lesz Santiago Carillo és Dolores Ibárruri is. A kommu- nlsita. vezetőik letartóztatása el­odázta az ellenzéki pártok és a kormány megbeszéléseinek kezdetét Ezek során a két­kamarás nemzetgyűlésről és a demokratikus alkotmányról döntő népszavazás kérdésedről lesz szó. Az ellenzéki pártok csütörtök este bejelentették, hogy Carrillo kiszabadulása után a megbeszéléseket a jövő héten megkezdhetik, bár nyil­ván nehézségeket okoz Cairril- lónak a választásokra való je­lölése, mivel azit Suarez kor­mányfő ellenzi. .★ Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt vezetőségé­nek tagja, csütörtökön Kómá­ban fogadta a Spanyol Kom­munista Párt küldöttségét, amelyet Oarrillo főtitkár fia vezetett. A két delegáció meg­beszélésén az OKP megerősí­tette a spanyol kommunisták iránti szolidaritását. A Spanyol Nemzeti Szövet­ség (UNE) csütörtökön beje­lentette, hogy a közelgő vá­lasztásokra való tekintettel csatlakozik a különféle politi­kai erőket tömörítő Spanyol Népi Szövetséghez (UDPE). Az erről kiadott közlemény hang­súlyozza, hogy az UNE a csat­lakozás után továbbra is fenn­tartja o spanyol tradíciókon és a lcatolikus doktrínákon ala­puló nézeteit. Tizenkét évvel ezelőtt 1965. január 12-én vette kezdetét a Palesztinái felszabadítási moz­galom szervezett fegyveres harca a szülőföldre való visz- szatérés jogáért a Palesztinái arab nép nemzeti jogainak ér­vényesítéséért. Erre emlékezve a palesztinai arab nép és vele együtt az egész haladó nem­zetközi közvélemény január 1-ét a palesztin forradalom év­fordulójaként ünnepli — közli a nyilatkozat, amelyet pénte­ken hozott nyilvánosságra a Magyar Szolidaritási Bizott­ság. A magyar közvélemény, a Magyar Szolidaritási Mozga­lom kezdettől fogva segíti a palesztinai arab nép küzdel­mét. A Palesztinái Felszabadí­tás! Szervezet diplomáciai jo­gokat élvező képviselettel ren­delkezik Budapesten. E képvi­selet révén anyagi támogatást nyújtunk a harcoló palesztin Carter válasza Leonyid Brezsnyev nyilatkozatára James Carter, az Egyesült Államok megválasztott elnöke csütörtökön reagált L eonyift Brezsnyev válaszaira, amelye­ket Joseph Kingsbury-Smith amerikai politikai kommentá­tor kérdéseire adott. Carter kijelentette: örömmel fogad­ta Brezsnyev nyilatkozatát, amelyben jelezte, hogy 1977- ben kész találkozni az Egye­sült Államok elnökével. Ez megegyezik az én óhajommal — mondotta Carter és hozzá­tette, hogy a találkozó idő­pontját és helyét még nem ha­tározták meg. A január 20-án hivatalba lé­pő elnök csütörtökön rövid újévi üzenetet intézett az amerikai néphez, mely szerint az előttünk álló év nem lesz könnyű. Carter egy másik felhívását szóvivője, Jody Powell ismer­tette. Mint mondotta, az el­szigetelődést Ivarosnak tartó elnök szívesen vesz bármilyen javaslatot, amely a közvéle­ménnyel való közvetlen kap­csolattartás lehetséges formái­ra vonatkozik. Az ötleteket egy Nép jeligéjű washingtoni postafiókba lehet küldeni. mozgalomnak, gyógykezelésben részesítünk sebesülteket, segít­jük a palesztin nemzeti káde­rek felkészítését. Országunk­nak a közel-keleti helyzet rendezésére, a palesztin prob­léma megoldására vonatkozó álláspontját az utóbbi években számos nemzeti és nemzetközi fórumon kifejeztük — hangoz­tatja egyebek közt a nyilatko­zat, majd hozzáfűzi: A palesztinai arab nép a Pa­lesztinai Felszabadítási Szer­vezet harcában igaz barátokra támaszkodik és élvezi a világ összes imperialistaellenes erői­nek támogatását. A független, demokratikus palesztin állam létrehozásáért folytatott küz­delemben a palesztinai arab nép ezután is számíthat a ma­gyar béke- és szolidaritási mozgalom, a magyar nép ro- konszenvére és segítőkészsé­gére — hangoztatja a nyilat­kozat. Tizenkét esztendő A Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozata a palesztin forradalom évfordulóján = A világpolitika az eltávozott E évben kétfajta tényező hatá- E sara fejlődött. Egyrészt: a tar- E tós békéhez és a leszereléshez | vezető utak aktív keresésének = az utóbbi években raeggyüke- E resedett fő tendenciája, más- z részt: egyes nyugati országok- = ban a politikai konjunktúra = ingadozásai jelentkeztek — = olykor egészen kitapintható E formában —, amit igyekeztek E kihasználni a saját érdekük- E ben ezeknek az országoknak = a militarista és konzervatív = körei. Az enyhülés problémái E az idén éles ellenállásba üt- E köztek a nemzetközi poron- E dón. Az új és a régi közti E harc elkerülhetetlen. Kimene- | telét végeredményben a kö- E vetkezők határozzák meg: a E népek létérdekei, valamint az E a következetesség, amellyel ez E a külpolitikai kezdeményező = lépésekben . megtestesül. A nemzetközi politika 1976- os indulásakor erőteljes im­pulzust kapott az SZKP XXV. kongresszusának külpolitikai határozataiban; ez a kongresz- szus az előző kongresszustól vette át a békeprogram stafé­tabotját. Az enyhülés minden­képpen! elmélyítésének fő irányvonala azoknak az új szovjet javaslatoknak az ösz- sziességében bon:takozik ki sok­oldalúan, amelyek úgy kerül­tek be a közitudatba, mint a békéért, és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlensé­géért vívott további harc programja. A nemzetközi köz­vélemény nyomban felfigyelt arra, hogy ebben a program­ban a hangsúly a leszerelésen és annak az elvnek a szente­sítésén van, hogy nem alkal­maznak erét, ez pedig a nem­zetközi élet vitathatatlan tör­vénye. E célok elérésének útjait és eszközeit következetesen konkretizálja azoknak a javas­latoknak a sorozata, amelye­ket a Szovjetunió terjesztett Enyhülés, 1976 Harc — út közben A múlt év néhány külpolitikai eredményének margójára elő a szocialista partnereinek és a fiatal államok túlnyomó többségének támogatásával az ENSZ 31. ülésszakán. Ha a múlt év még nem is vált a reális leszerelés eszten­dejévé — sajnos lankadatlan erővel folytatódott a harci fegyverek kolosszális felhal­mozása — de legalább annak jegyében telt el, hogy határo­zottan napirenden tartották olyan halaszthatatlan intézke­dések foganatosítását, amelyek véget vetnek a halálos tűzerő meggondolatlan és esztelen eszikalációjának. Az enyhülés elmélyítéséért vívott harc másik igen fontos területe toVábhra is Európa és a kelet—nyugati békés egy­más mellett élés egész problé­maköre, közte a szovjet—ame­rikai viszony maradt. Az ese­mények fejlődését ebben az irányban elsősorban az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet eredményei, valamint a kormányok és tár­sadalmi erők azon tevékenysé­ge határozta meg, amelyet a helsinki magállapodások reali­zálása érdekében fejtettek ki. A szocialista országok egyön­tetű véleménye alapján, amely kifejezésre jutott a Varsói Szerződésben részt vevő álla­mok vezetőinek nemrégi bu­karesti értkeztetén, teljes jog­gal pozitívan értékelhetjük az Európán belüli kapcsolatok He'sinki utáni fejlődését. Bővül a különböző társadal­mi rendszerű államok közötti politikai konzultációk és kap­csolatok gyakorlata. E találko­zók és tárgyalások során alá­írtak a gazdasági, tudományos­műszaki és kulturális kapcso­latokról, valamint az emberek közötti kapcsolatok fejlődésé­ről szóló fontos államközi do­kumentumokat, egyezménye­ket. Lépéseket tettek az infor­mációcsere kibővítésére. Beve­zették a gyakorlatba a nagy­szabású hadgyakorlatok beje­lentését és azokra külföldi megfigyelők meghívását. Mert a politikai enyhülésnek kato­nai térre való kiterjesztése nemcsak az európai, hanem a világpolitika feltétlen priori­tása. Szóban mindenki egyet­ért ezzel, sajnos azonban a valóságban még nem szüntet­ték meg a különböző álláspon­tok közötti szakadékot. A las­sú előrehaladás a bécsi had- erőcsökkentési tárgyalásokon, valamint a támadó hadászati fegyverek csökkentésével kap­csolatos szovjet—amerikai tár­gyalások lelassúbbodása úgy­szintén a negativ hatást tük­rözi. Ám a Szovjetunió és a többi szocialista ország hajlandó ki­szélesíteni az enyhülés front­ját, hozzáfogni az azonnali le­szereléshez. „A Moszkvából érkező jelzések komolyak és okosak — jegyezte meg nem­régiben a Christian Science Monitor című amerikai lap, amikor a washingtoni sze­mélycserére való szovjet rea­gálást elemezte.” Az egyetlen Béke, szabadság és függetienség — az emberiség régi álmai öltöt­tek testet az SZKP XXV. kong­resszusának beszámolójában. Feb­ruár 24-én a Kreml Kongresszusi Palotájában nyílt meg a szovjet kommunisták tanácskozása, amely nemzetközi vonatkozásban újebb nagyszabású békeprogrammal állt a világ elé. ésszerű alternatívát világosan kifejezik a szocialista országok békeprogramjad, körvonalai észrevehetően kibontakoznak azoknak a nyugati korma nyoknak a külpolitikai állás pontjában, amelyek nem vol­tak hajlandók a politikai csel­szövések mocsarába süllyesz­teni az enyhülés stfétabotját, valamint egy olyan tekintélyes nemzetközi fórum határozatai­ban, mint amilyen 1976-ban az el nem kötelezett országok ve­zetőinek colomból értekezlete volt Szpartak Beglov. az APN politikai saemleirója 1977. JANUÁR 1., SZOMBAT A győzelem napja Kubában Kuba nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának elnöke táviratban üdvözölte dr. Fidel Castro Ruzt, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának elnökét. A Szakszervezetek Országos Tanácsa a kubai forradalom győ­zelmének évfordulóján táviratban köszöntötte testvérszervezetét, a Kubai Dolgozók Központját. Kubában ilyenkor köszönt be a száraE évszak, ami azt jelenti, hogy fél évig nem esik eső. Nemzeti ünnepükre ké­szülve, már feldíszítették a pálmaiigeteket, tereket, utcá­kat, házakat. A szokásokhoz hívein, a szigetország lakói, a kellemes 22—25 fokos meleg­ben, az utcán köszöntik az új esztendőt, az új év első óráit: a győzelem napját. Azon az éjszakán — 1959-re virradóan — a havannai rá­dióállomások közölték: a véres zsarnok, Bartista elmenekült. Győzött a forradalom. Ez a győzelem éve — mondták a felkelő hadsereg katonái. Ez, és a többi, a gondok éve lesz — mondta Fidel Castro, aki a legendás 3ierra Maestra hegy­ségben fogadta az örömhírt. Majd néhány nap után — ma­ga mögött a 27 hónapi véres küzdelemmel — győztes csa­pata élén, bevonult Havanná­ba. Ezt köveitő éveikben a gon­dokból kijutott bőven. Az amerikai totális blokád, pro­vokációk, szabotázsakciók, a forradalom megfojtására irá­nyuló megannyi kísérlet jelle­mezte a hatvanas éveket A tévedések, az útkeresések és újrakezdések után a hetvenes évek . elejére, a kubai nép megvívta hősi csatáját. Hatal­mát megszilárdítva, az USA- tól 150 kilométerre, elsőként az amerikai kontinensen, egy új élet építéséhez kezdett. Ku­ba, a Szovjetunió, a szocialista közösség többi országának — köztük hazánknak — a testvé­rt támogatás á val legyőzte a gazdasági nehézségeiket, s ma új sikerek jegyében, köszönti az 1977-es évet. Alá ismeri a kubaiak lelki­világát, azt a tulajdonságu­kat, hogy érzéseiket a külsősé­gekben is szeretik kifejezni, az nem lepődik meg azon, hogy ezekben a napokban transzparensek, jelmondatok, karikatúrák és hatalmas fest­mények, plakátok „tarkítják” a városokat, falvakat. Üj da­lok, új versek születtek — a győzelem napjának köszönté­sére. A forradalom úgynevezett „in lézmén yes ítés i folyamatá­ban” a most záréit évben, Kuba lakói februárban nép­szavazáson hagyták jóvá a földrész első szocialista alkot­mányát, amely kimondja: minden hatalom a dolgozó né­pe. A nyáron került sor az or­szág — a mai élethez igazodó — új adminisztratív területi felosztására. December ele­jén pedig összeült az első szo­cialista parlament. 1976-ban, a testvéri országokkal egyez­tetett ötéves terv végrehajtá­sához kezdtek. Gazdasági épi- tómunkájukban hasznosítják azokat a lehetőségeket, ame­lyeket a KGST-tagság nyújt Ami Latin-Amerika több mint 30 országában ma még álom, az Kubában már való­ság. Ingyenes az orvosi ellá­tás, az oktatás. Nincs kérege- tő koldus, éhező szegény. Öt év alatt kétszázezer család költözik új, állami lakásba. Oj gyárakat, iskolákat, kórhá­zakat építenék. Ezek számadatai ott olvas­hatók a havannai utcákon, a falvak terein. Az emelvények­ről zenekarok szolgáltatják a 6zilveszteid talpalávalót. Mert hát az új év, a győzelem nap­jának köszöntése el sem kép­zelhető másként, mint hajnalig tartó rumb ázással. Ilyen önfeledten csak egy felszabadult nép tud vigadni, örülni. Király Ferenc A chilei kommunisták ünnepe ~, 4 Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban udvozoitc a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságát a párt meg­alakulásának 55. évfordulója alkalmából. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa és a Magyar Országos Béketanács üdvözlő táviratot kül­dött Moszkvába Luis Corvalánnak, a Chilei Kommunista Párt főtitká­rának. A Chilei Kommunista Párt nyilatkozatot tett közzé Mexikóváros­ban Luis Corvalán szabadon bocsátásával kapcsolatban, mely leszü- gezi, hogy ez_ rendkívüli jelentőségű esemény volt, a szolidaritás moz­galmának győzelme. A Chilei Kommunista Párt azon a véleményen van, hogy Luis Corvalán — immár szabadon — képességeit és energiá­it.3^ chilei antifasiszta erők egységének elmélyítésére, a fasiszta dik­tatúra megdöntéséért folyó harc kiszélesítésére fordíthatja, ahogy ezt a koncentrációs táborokban tette, megőrizve méltóságát és szilárdsá­gát, az igazi forradalmár tulajdonságait. Ötvenöt éve, 1922. január 2-án alakult meg Chile Kom­munista Pártja. A chilei munkásmozgalom a századforduló táján kezdett megizmosodni. A korábbi kis műhelyekből kinövő gyárak dolgozói, a salétrom- és a réz­bányák munkásai érdekvédel­mi szervezeteket alakítottak. 1912-ben jött létre Chile Szo­cialista Munkáspártja, amely­nek kiemelkedő vezetője Luis Emilió Recabarren, a nyom­dászból lett marxista munkás- vezér/volt. Eleinte a párt nem volt következetesen forradal­mi állásponton; de a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom nyomán érvényesítette prog­ramját a forradalmi marxista csoport. Rancagua városban tartották a párt IV. kongresz- szusát 1922. január 1-én és 2-án. A tanácskozáson részt vevő osztályharcos munkások Recabarren javaslatára létre­hozták Chile, Kommunista Pártját, a Kommunista Inter- nacionálé chilei szekcióját, de ez nemcsak névváltoztatást jelentett. Mérföldkő volt ez a nap Chile történetében. Megkezdte működését az osztályharcos munkásság marxista—leninis­ta pártja. Az 1938-ban tartott elnökvá­lasztáson a két évvel korábban létrejött népfront jelöltje, a radikális párti Pedro Aguirre Cerda győzött. 1948-ban a hi­degháború következtében — a parlament megszavazta „a de­mokrácia védelméről” szóló törvényt, amely elsősorban a kommunista párt és a szak- szervezetek ellen irányult. A párt tíz évig üldöztetéseknek volt kitéve, de az illegalitás sem törte meg erejét. A bal­oldali összefogás jegyében meg­alakult a FRAP, a Népi Ak­ciófront, amelynek elnök jelölt­je három alkalommal is a szo­cialista Salvador Allende volt. Az 1970. év ismét történelmi fordulatot hozott. Az 1969 de­cemberében alakult Népi Egy­ség pártjai — a kommunisták, a szocialisták, a radikálisok és kisebb baloldali erők — ismét Allendét jelölték elnöknek, áld ezúttal a választásokon az első helyen végzett. Megkezdődött a chilei társadalom szocialista irányú átalakítása,! amely ha­talmas energiákat szabadított föl az elnyomott és kizsákmá­nyolt rétegekben. A Népi Egy­ség kormánya számos fontos törvényt hozott, de — mini minden társadalomátalakító fo­lyamatban — hibák is voltaic. Ezeket használták ki a hazai és a külföldi jobboldali erőle, amelyek kezdettől fogva a szo­cialista átalakulás megakadá­lyozására szövetkeztek. 1973. szeptember 11-én példátlan kegyetlen katonai puccsot haj­tottak végre, s az ellenforra­dalom erői átvették a hatal­mat. Pinochet Chiléjében a legel­ső pillanattól, fogva, szünet nélkül folyik a boszorkányül­dözés, amelynek áldozatai el­sősorban a kommunisták. Tíz­ezrével kerültek börtönbe vagy koncentrációs táborba, s a fasiszta junta mintegy tizen­kétezer kommunista életét ol­totta ki. Ezért is okozott nagy örömei a világ minden részén, hogy Luis Corvalán, Chile Kommu­nista Pártjának főtitkára de­cember második felében — több mint háromévi ' rabság után — kiszabadult a junta börtönéből. Corvalán nemrég Moszkvában a következőket mondta: „Továbbra is teljesít­jük forradalmunk feladatát, mindent megteszünk, hogy Chile minél hamarabb a de­mokrácia országa legyen.” X. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom