Pest Megyi Hírlap, 1976. december (20. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-14 / 295. szám
I PETERI KISZ-alapszervezet alakult Hosszú évek óta nem műkö dött KISZ-alapszer vezet a já rás egyik legkisebb községé ben, Péteriben. A napokban megalakult a KlSZ-alapszer- vezet, amelynek tizenhárom tagja van. Az alakuló első taggyűlésen részt vett Radnits Erzsébet, a KISZ monori járási bizottsá gának poiitikai munkatársa is. SÜLYSÁP Szociális létesítmények A Monori Állami Gazdaság kerületeiben a szociális léte sítményeket szinte minden év ben korszerűsítik, bővítik. Jö vőre a szentmártonkátai kerü let sülysápi üzemegységében alakítanak ki új és korszerű szociális létesítményeket: für dőt, öltözőt építenek az ott dolgozóknak. XVIII. ÉVFOLYAM, 895. SZÁM 1976. DECEMBER 14., KEDD Kisiparosok közgyűlése Társadalmi munkát is vállalnak Kevesebb az adóhátralék Vecsésen a kisiparosok min den évben összejönnek, hogy közgyűlésen beszéljék meg kö zös dolgaikat. Az idei közgyűlésen Skribek Pál, a KIOSZ körzeti csoport jának titkára, beszámolójában elsőnek a kontárkárdásről és az engedély nélkül ipart űzőkről szólt, elmondva, számuk, an nak ellenére sem csökkent, hogy fokozták a tanáccsal kö zös ellenőrzéseket. Tizenegy el lenőrzést tartottak, és sok fel- IDEmZARAS Jobban játszott, mint az elődje A vecsési labdarúgók meg lehetősen kiegyensúlyozottan szerepeltek a járási bajnok ságban, főleg az utóbbi hóna pokban. Hétszer győzelemmel, kétszer döntetlennel és egy szer vereséggel hagyták el a játékteret. Az ellenfél hálóját 28-szor zörgették meg, míg kapusuknak csak kilencszer kellett a gólvonalon túlról ki hoznia a labdát. — Pedig — tette hozzá Müller Béla, a sportkör el nökhelyettese, a labdarúgó csapat edzője —, ebben az év ben is sok gonddal, bajjal kellett megküzdenünk. Az el ső csapat augusztusban szét esett, mindössze négyen ma radtak meg a régiek közül. A vecsési csapat öt éve ke rült először válságba. A veze tők, a labdarúgást féltő szur kolók akkor elhatározták, hogy az úgynevezett idegen- légiósok helyét vecsésiekkel töltik be. E törekvés szellemé ben kezdődött el a helybeli tehetséges fiatalok felkutatá sa, amelynek eredményekép pen, jelenleg 70 vecsési játé kos van, akik közül 60—65 rendszeresen el is jár az edzé sekre. Ezért nem estek a vezetők kétségbe, ezért volt az, hogy a sebtiben összeverbuvált csapat, amelyben, most élő- ezör, egyetlen más községbeli játékos sem kapott helyet, még jobban játszott, mint az elődje: az őszi végeredmény szerint csak gólaránnyal ma radt az első helyezett üllői csapat mögött. — Hátha még összeszokot- tabbak lettek volna a fiúk! — mondja Müller Béla. — Nem is beszélve arról, hogy játé kosaink egyénileg sokkal többre képesele annál, amit nyújtottak. Közepesen ját szottak, de a szeptemberijén alakult csapattól még nem lehetett mást vámunk. A legjobb játékot Szécsényi Pál, Nagymarosi József, Far kas József, Ladoneczky Fe renc és Bajkó József nyújtot ta. de jól látszott Huzlinger József és Sarkadi Ádám is, akit Vecsésen egyébként a jö vő ígéretének tartanaié. Kon koly Károlytól szintén sokat várnak. A legtöbb gólt Szécsényi Pál és Nagymarosi József rúgta, mindketten 9-szer ta láltak a hálóba. — A csapat tagjai nemcsak fegyelmezetten játszottak, ha nem tisztelettudóak és lelke sek is — teszi hozzá Török Vince, a beszélgetéskor je lenlevő sportköri elnök. — Ezt bizonyítja az is, hogy az idei volt az első olyan év, amely ben négy csapatból egyetlen játékosunkat sem állították ki. Fiatal labdarúgóink meg szokták a kemény, de sport szerű játékot. ' Határozottak, és a technikával sem állnak hadilábon. A közösségi szel lem jó. A csapat tagiai sok társadalmi munkát vállaltak. Kerítést festettek, éoítettek. — Es a tárgyi feltételek? — A felszerelésünk kitűnő. is, Elkészült az új edzőpálya a régi előbbrehelyezésével, ahol végre nemcsak aktív sportolóink, hanem a sportot kedvelő fiatalok, úttörők és üzemiek is akár reggeltől es tig rúghatják a labdát. Szé csényi Lajos szakosztály ve zet ő, Papp Mihály intéző és a Lukács-házaspár, a gondno kok is sokat tettek a csapatok idei jó szerepléséért. — Céljaik? — Ha figyelembe vesszük — mondja Müller Béla —, hogy csapatunk öt év alatt öt osztállyal esett vissza, és emiatt nemcsak régi hírne vünket, de szurkolóink nagy táborát is elveszítettük, szép eredménynek tartjuk azt, hogy végre van egy teljesen új és ütőképes csapatunk, amely második helyen végzett az őszi idényben. A második helyet szeretnénk megtartani egyelőre. Az első csapat január 9-én újra elkezdi edzéseit. Legne hezebb ellenfelei az üllőiek és a mendeiek, de nehéz lesz nyernie Úriban és Gyomron is. (k. gy.) Az iparosok, mint azt Skrd- bek Pál megállapította, a köz ség fejlesztéséből és szépítésé ből is derekasan kivették a részüket. A szakmaközi bizottság székhazában ők végezték el társadalmi vállalásként, az asztalos, üveges, bádogos szakmunkákon túl, a külső pucolást is. Akadt, aki arra járva és látva ott dolgozó iparos társait, szó nélkül beállt közéjük. Az anyagot is a kisiparosok adták, ingyen. Elhatározták, hogy társadal mi 'munkában kitatarozzák szákházukat és főleg oktatóéi intézmények részére ajánlottak fel még több társadalmi mun kát. Kovács György A nap kulturális programja MOZIK Gyömrő: Indul az űrhajó! Maglód: A gerolsteini kaland. Mende: Volt egyszer egy vad nyugat, I—II. Monor: Olaszok hihetetlen kalandjai Lenin- grádban. Pilis: A bűvös kő és a csodakút. Üllő: Derszu Uza- la, I—II. Vecsés: Csizmás Kandúr. MŰVELŐDÉSI HÁZAK Ecseren, 18-tól 20 óráig: az iskolai népi tánccsoport pró bája. Gombán, 8-tól 12-ig: tornaóra.' álsótálozafösoknak, 17-től 19-ig: könyvtári órák. Gyomron, 15-től: orosz levele zők foglalkozása, 15.30-tól: a gyermekkórus próbája és szol fézs tanfolyam, 18-tól: a mag nós és ifjúsági klub, valamint a kertbarátok körének össze jövetele. Mendén, 18-tól: a tánccsoport próbája. Péteri ben, 18-tól 22-ig: ifjúsági klubfoglalkozás. jelentést tettek kevés ered ménnyel. Még több ellenőrzésre, a kisiparosok hathatósabb se gítségére és a büntetések összegének emelésére lenne szükség. Részletesen szólt Skribek Pál az adókérdésről is. Az adókive tés előkészítésébe jóval több embert kellene bevonni, hogy aiz minél körültekintőbb legyen- Javult az adómorál — és ezzel az adóhivatal jelenlevő vezető je is egyetértett —, egyrészt mivel a bevallások egyre in kább megközelítik a valóságot, másrészt nincs már annyi adó- hátralékos, mint amennyi volt az előző években. A téli hónapokban előadá sokat tartanak az új adó rendeletek gyakorlati értel mezéséről. Az előadókat már meg is hívták. A beszámoló részletesen fog lalkozott a kisiparosok erkölcsi kötelességeivel, a társadalom ban betöltött jelenlegi helyze tükkel, az anyagellátással, az árkalkuláció gyakorlati kérdé seivel. Vecsésen jelenleg 187 kisipa ros tevékenykedik. Számuk, mivel ugyanannyian távoztak, ahányan új ipart váltottak, ál landó. Legtöbben, főleg akik nyugdíjba kerülve, ipart válta nak, a magas SZTK-térítési di jak miatt lépnek vissza, noha a fellebbezések után, ezidáig ki vétel nélkül leszállították a 360 forintos díjat 80 forintra, — Ha ez igy van — mondot ták a hozzászólók —, miért nem annyit vetnek ki már az első hónapban is? A kisiparos nők hátrányos helyzetéről is szóltak: a nők nem kapnak rendszeres és há rom évig tartó gyermekgondo zási segélyt, noha egészen ma gas SZTK-térítési díjat fizet nek. Megvalósulóban a cselekvési program Befejeződtek a tagkönyvcserék a Monori Állami Gazdaság pártaiapszervezeteiben Az MSZMP Központi Bizott sága tavaly októberben hozott határozatot a párttagsági könyvek cseréjéről. Ahogyan a járás többi pártalapszerveze- fceiiben, a Monori Állami Gaz daságéiban is gondos előkészí tő munka előzte meg a tagsági könyvek cseréjét. Amint Godó János, a gazdaság pártbizott ságának titkára elmondta, a párttagokkal való egyéni be szélgetések márciusban kez dődtek meg. Az első, úgynevezett miu- tabeszélgetés a szerviz üzemben zajlott le, melyen részt vett több járásbeli párttitkár is. A beszélgetéseket őszinte, nyílt légkör jellemezte. A kömimun-sták bátran elmond ták véleményüket a munkahe lyi gondokról. Szinte vala mennyien á közösség problé máiról ejtettek szót, javaslato kat, ötleteket adtak a munka még jobb végzéséhez. Megálla pítható, hogy a gazdaságbeli kommunisták tudatosan ké szültek fel az egyéni beszélge tésekre, melyeken szóba került a gazdaság cselekvési program jának végrehajtása is. A párt- határozatok nyomán, először készült ilyen program, s az ed digi tapasztalatok kedvezőek. Ezt állapította meg a járá si párt-végrehajtó bizottság is. amely a közelmúltban értékelte a cselekvési program végrehajtását. A gazdaság pártbizottsági tit kára a megyei pártbizottságon is beszámolt a tapasztalatokról. Az ünnepélyes tagkönyvki- osztó taggyűléseket a közel múltban tartották, meg a 7 alapszervezetben. E taggyűlé sekre még azok az idős kom munisták is elmentek, akik már nem tudnak konkrét párt munkát végezni. Az alapszer vezeti párttitkárok visszate kintettek az előző évekre, is mertették a párt történetét. Egyöntetű volt a megállapí tás: a párttagkönyvcsere elér te célját, a párt eszmei, politi kai. cselekvési egysége tovább erősödött a gazdaság alapszer vezeteiben is. Kétszázkilenc kommunista vehette át ünnepélyesen a taggyűléseken új párttag sági könyvét, amely ez után még többre kötelezi őket. Továbbra is a párt politiká jának szellemében kell élniük, dolgozniuk, továbbra Is élen kell járniuk a mindennapi munkában, példát kell mutat niuk a pártonikívülieknek. G. J. Agrárszakemberek találkozója Bemutató a kukorlcafeitíalyozó-üzemben Használják fel a tapasztalatokat A Magyar Agrártudományi Egyesület monpri csoportjá nak tagjai, gazdaságok vezetői, ismert mezőgazdasági szakem berek, a múlt hét végén meg tekintették a Monori Állami Gazdaságban a csévharaszti- kukoricafeldolgozó üzemet. Hajdinák János igazgató- helyettes részletes tájékozta tója után a kukoricából ké szült termékeket sorra meg kóstolták a találkozó részt vevői. Az állami gazdaság tevé kenységéről Kis Lajos igaz gató, a csoport elnöke tartott ismertetést, majd a vita során felszólalt Cselényi Dezső, a monori járási pártbizottság első titkára is: értékelte a já rás mezőgazdasági nagyüze meinek idei tevékenységét, és az 1977. évi népgazdasági ter vekből eredő feladatokról be szélt. — Járásunk felelősségét nö veli, hogy több termelési rendszer gesztorgazdasága van itt, például Üllőn és Pilisen, valamint kiemelkedő a Mo nori Állami Gazdaság szarvas marha-tenyésztői és termelő munkája, következésképpen még jobban kell támaszkodni a tapasztalatokra. A helyi csoport tagjai és a jelenlevő meghívottak igen sikeresen fejezték be idei utolsó programjukat. Ismét bizonyítottá vált, hogy a szak emberek rendszeres, baráti találkozói jól segítik, az em beri kapcsolatok elmélyítésén túl, a népgazdaság terveinek összehangolását is. (h. j.) Visszapillantó tükör Legeltetőpuszták, juhhodályok, birgeúsztatók ¥ A húsételeket változatosan készítették el A XVIII. század végéig a mai Pest megye területének az Alföld felé eső részein java részt szilajon, vagyis télen- nyáron szabad ég alatt tartot ták a ménest, a gulyát, a nyá jat, a legnagyobb fagyban sem terelték .istállóba az állato kat. Ez a tartásmód azonban — az akkori társadalmi-gaz dasági viszonyok között — már túlhaladottá vált. A le geltetőpuszták óriási területe ket vontak el a mezőgazdasá gi művelés elől. Nehézkes volt az állatállomány adó alá írá sa s a ridegpásztorok ellenőr zése is. A szilajpásztorkodás ugyanis bő alkalmat adott a tolvajlásokra, a lopott jószág rejtegetésére. Szigorú paragrafusok A vármegyei hatóságok I796tban megrendszabályozták a pásztorokat. ,,A’ Tolvajok nak és más Rossz-embereknek megzabolázására tzélozó Rend- Tartás’’ a szilajpásztorkodás visszaszorítására irányult, hogy az „el-hatalmazott Mar ha-lopás, a’ Tolvajok’ lappan gása és a’ lopott jószágnak el rejtése, ha nem lehetetlenné, legalább nehézzé tétessen.” A rendelet — szigorú pa ragrafusaival és a kilátásba helyezett büntetésekkel — el érte tulajdonképpeni célját. Az elavult tartási mód néhány év alatt visszaszorult, rátértek az istállózó állattenyésztésre, megkezdhették a legeltető puszták feltörését, termőre fo gását — gazdaságosabb ki használását. Az állatok tartá sa a községek közvetlen köze lében levő pusztákon koncent rálódott. Az uradalmi .gazdasági nap lók és egyéb írásos emlékek tanúsága szerint, a múlt szá zad 60-as, 70-es éveiig Monor és Gomba környékén az állat- tenyésztésben a juhtartás ját szott fő szerepet. Az 1828-as jobbágyösszeírás során a jó szágot is számba vették: Mo nor on 409 juhot, és 40 sertést, Gombán 75 juhot és 18 sertést tartottak a jobbágyok. A nagy gazdák juhnyájai 60—400, az uradalmi juhnyájak általában 800—1000 jószágot számláltak. Monoron az egri főikáptalan volt a helység földesura, mintegy 3 ezer nemesített- gyapjas-fajta juh tulajdonosá nak mondhatta magát. Szürettől — disznóölésig A környék viszonylag nagy juhtartása befolyásolta a táp lálkozási szokásokat is. (Erről Borzsák Endre tanulmányá ban bővebben olvashatunk!) A juhhús fő táplálékká vált Fertályszámra, azaz négyfelé darabolták a birgét (a com bokkal egybevágták a negyed oldalast), ha hosszabb időre szándékoztak eltenni a húst. Néhány napig sóban állott a hús, majd füstre akasztották, füstölés után pedig a padlásra vitték, tavasszal meg, „hogy a szél tovább ne érje”, a kam rába. Húsosládába rakták, szőlővenyige hamuja közé. Az így elrakott hús nem penésze dért és a legnagyobb meleg ben sem lett szotyós (nem eresztett levet, nem puhult meg), fogyasztásra alkalmas állapotban maradt. Disznóöléskor is vágtak bir gét, ám abból legfeljebb az oldalas került a füstre, mert egyéb részeit, amit lehetett, a kolbászba keverték. Néhány helyen csak disznóbelet vet tek, s a kolbászt tisztán birge- húsból készítették. A mátkái takart A juhhúsból — a hagyomá nyos gulyáson, pörkőttön és juhhúskásán kívül — igazi ínyencfalatokat is* készítettek. Ilyen volt a birgehurka: sós paprikás kenyérrel töltött juh- végbél, amelyet zsírban sütöt tek ki, vagy a bográcshús te tején párolták. Különlegesség volt a kirántott bárányfarok is. (Tavasszal a nőstény bárá nyok farkát megkurtították.) A levágott farkakat megtisztí tották, sós vízben abálták, majd lisztben, tojásban, mor zsában meghernpergették, for ró zsírban kirár torták. A monoriak legkedveltebb, birkahúsból készült étele volt a mátkái takart. Nevét az egri káptalan hasonló nevű pusztá járól kaphatta, ahol a mono nak sokáig legeltették jószá gaikat. A következőképpen ké szítették: bő zsírban hagymát pirítottak, ráfordították a húst, elsősorban az oldalast és a kö vér vésés részt, megsózták, megpaprikázták; mikor a hús elfőtte a magából eresztett le vet, savanyú káposztát tettek hozzá, kevés vöröshagymát karikáztak bele. s utána köles kását tettek még rá; az egé szet összeforgatták, kevés víz hozzáadásával, lassú tűzön főzték. Tálaláskor zsírban pi rított hagymát raktak a tete jére. Erre az ételre csúszott aztán igazán jól a bar a strá- zsahegyi pinceszereken. A monoriak azonban nem csak a különféle juhhúsos éte lek elkészitéséhez (és elfo gyasztásához) értettek. A bel terjes gazdálkodásra való át téréskor — mivel a juhállo mány valamelyest csökkent — belátták, szükséges az álla tok több irányú hasznosításá ra való áttérés. A gazdaságok és a gazdák tenyészirányt vál toztattak. A kistestű, finom- gyapjas merinó helyett, a nagytestű, jobb húsú és job ban tejelő, de durvagyapjas angol és francia fajtákat kezdték tartani. ★ A XIX. század végén Pest megyében níind több parlag földet vontak mezőgazdasági művelés alá. A legeltetőpusz ták területe egyre fogyott, á juhtartás hanyatlani kezdett. Pest megye juhállománya 1884 és 1895 között a felére apadt. A hanyatlás az első világhá ború éveire érte el mélypont ját. A két világháború között a régi monori nagy juhtartás- ra már csak* hatalmas juhho- dályromok és használaton kí vüli birgeúsztatók emlékeztet tek. Vörös István m 4 A gazdák — kellő értékesítés hiányában — többet fogyasz tottak állataikból, de az is, aki saját részére nem vágott, csak juhhúst vásárolt a székben. (Az 1825-ös monori hússzéki jegyzetek szerint, közfogyasz tásra 179 juhot vágtak, de egyetlenegy sertést sem.) A húsételeket rendkívül sokféleképp, változatosan ké szítették el. Az első birkává gás ideje többnyire egybeesett a szüret kezdetével.- (A régi monori szüreteken — akárhány napig is tartottak azok — csak bir kahúst ettek.) Az első nap gu- lyásos levest vagy pörkőttet főztek, a többi napokon föl váltva készítették a juhhúsos kását, a juhhúsos káposztát és a fokhagymás ürücombot. Szürettől az újévi disznóölé sig — akik tehették — csak birkahúson éltek. Módosabb helyeken hetente vágtak egy- egy birkát. Az állat lévágása és megnyúzása után, a birka feje — kisebb-nagyobb nyaka- résszel — mindig a juhászt il lette. (A birka szemét ínyenc- falatnak tekintették!) A húst sajátos módon „konzerválták” is. Ha rövid időre akarták el tenni a juhhúst, hosszában kettéhasították a birgét, és a padláson szikkasztották a húst, szükség szerint kanyarít- va le belőle egy-egy darabot.
