Pest Megyi Hírlap, 1976. december (20. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-30 / 308. szám
4 1976. DECEMBER 30.. CSÜTÖRTÖK Ismeretterjesztés Tápiószecsőn Ki volt Szalmás Piroska? i Munkásdalárda Sz r Kevesen tudják, hogy a munkásmozgalom fáradhatat lan művészét, a harmincötévé elhunyt kiváló zenetanárt, zongoraművészt és kórusve zetőt, Szalmás Piroskát meny nyi szál fűzte Pest megyé hez, a Csepel-sz: gethez. Tavaly óta kutatja az egy kori Szalmás-kórus hátraha gyott emlékeit Szigetszent - miklóson Voő Imre, a honis mereti szakkör vezetője. A kórus históriája ' Szalmás Piroska 1898-ban született, s kezdetben zeneta nárként, zongoraművészként dolgozott. Később híressé vált kórusát 1930-ban alapította férjével, Pécsi Antallal, s öt máz munkással. Első ottho nuk a pesterzsébeti Csili volt. Sikert hozott a kezdet: nagy tömegeket vonzott a munkás- dalárda éneke. A zenével lop ták be magukat, s a munkás mozgalom forradalmi eszméit hallgatóik szívébe. Tevékenységükre csakha mar felfigyel t a rendőrség is, ám hiába tiltották be műso raikat, hiába tartóztattak le nem egy kórusta-got, hiába oszlatták fel négy ízben is a dalárdát, ők más néven dol goztak tovább. Hetenként egy két alkalommal léptek fel a baloldali szociáldemokraták hatóságilag engedélyezett, s a kommunisták illegális össze jövetelein. Zenés játékokkal, paródiával, mozgalmi dalok kal, indulókkal, magyar és külföldi népdalokkal agjíál- tak az emberibb jövő mellett. A kórus 1944-ig, a náci meg szállásig folyamatosan műkö dött, s taglétszáma közben a tízszeresére duzzadt. Madrid halárán... Széles volt a repertoár. Ma ga Szalmás Piroska 1941 au gusztusában bekövetkezett ha láláig nyolcvan zeneszámot, negyvenhat négyszólamú kó rusművet komponált, s hat van dalszöveget írt. Elsőként zenésítette meg József Attila forradalmi verseit, s megírta a Munkásrekviemet. A kórus már 1937-ben mű sorára tűzte a spanyolországi i internacionalisták vérpezs- I dítő indulóját: „Madrid hatá rán álltunk a vártán ..A dalt Párizsból küldték egy le vélben elrejtve. Magyar, szlo vák, román, indián, néger, orosz népdalok hangzottak el a kórus magasszínvonalú elő adásában — s mindez a gics- eses álparasztiság, a fékevesz tett sovinizmus, a vad kom munista- és szovjetellenesség légkörében! A kórus összejöveteleit a háborút közvetlenül megelőző időszaktól Szigetszentmik- lóson tartották, a falu hatá rában levő „buckában”. Itt egy kis telken vásároltak hét végi házait, ahol a horthysta hatóságok elől rejtőzve, nyu godtan pihenhettek, gyakorol hattak, s hallgattak szeminá riumokat. A faluban nem egy támoga tójuk akadt. Így például Or mos Ferencék és Kolozsi Jó zsef né varrónő, aki immár négy évtizede tartja a barát ságot a kórus ma is élő ve teránjaival. Vagy Jakab Sán- dorné tanárnő, aki segített Vöő Imrének az egykori kó rustagok felkutatásában. Kik is voltak ők? Például Pécsi Antal, aki 1921 óta tag ja a pártnak, vagy Péri Mik-, lósné, áld 1936 óta. Tomsits Ilona az utolsó békeévben, 1938-ban lépett a párt tagjai közé. Sokan ma is közéletünk ismert egyéniségei. Így Kis hegyi Árpád operaénekes, Kassitzky Ilona festőművész, Bolgár Imre, a Zrínyi Nyom da vezérigazgatója, Somogyi Zoltán, a SZÓ VOSZ elnöke, . Ruttkai Ottó színházigazgató, vagy Ormos Tibor, a Képző- művészeti Alap lektorátusa- ''•■cwv vezetője. Pécsi Antal 1976. áprilisá ban 79 éves korában hunytéi. Alig két hónappal előtte ke reste fel őt a kutató. Így em lékezett a kórus alapító tag ja: — 1939-ig előbb a termé szetbarátok szigetmonostori telepén, majd az egyik csó nakház tetején tanyáztunk. Draskó Lajos kőművesmester től vettük a szigetszentmikló- si telket, s a házat ő és a kó rustagok építették. A pénz ne hezen gyűlt össze, mindenről le kellett mondanunk. A fel- i lépti díj sem volt sok, .több- ! nyire csak a villamospénzt kaptuk meg. Feleségem, Pi roska is elvesztette tanítvá nyait, hiszen egyetlen jómódú polgár sem taníttatta gyerme két egy „hírhedt” szocialista művésszel. Az eredmény: kiállítás — Vasárnaponként eljöttek a környék öreg munkásai, s velük együtt vitatkoztunk, bi zakodtunk és énekeltünk. A kórus tagjaiból tizenkilencen a csatatereken és a haláltábo rokban vesztek. A háború után ötvenkettőnket jutalmaz tak a Szocialista Hazáért ki tüntetéssel. Mi, akik megma radtunk, ma is a munkásmoz galom és a párt töretlen hívei vagyunk. A veteránok mindmáig őr zik az egykori emlékeket: a megsárguít iratokat, fényké peket. plakátokat, kottákat, könyveket. Ezekből sokat a szigetszentmiklósi gyűjte ménynek ajándékoztak, köz tük két eredeti Szalmás-kéz iratot. A dokumentumokat a helytörténeti gyűjtemény új évkor megnyíló kiállításán te kinthetni meg az érdeklődők. Mészáros László tanár Gazdag az 1976—77-es okta tási év ismeretterjesztő prog ramja Tápiószecsőn. A Szü lők iskolája keretében négy előadás hangzik el, amelyek az iskola és az otthon kapcsolatá nak erősödését kívánják segí teni. A Nők akadémiájának leg főbb célkitűzése a lányok és asszonyok' látókörének kiszé lesítése, a családi élet proble matikájának megvitatása. A nyolc előadás keretében a csa ládtervezéstől a modern ottho nig igen sokszínű tematikával ismerkedhetnek a résztvevők. Az ifjúsági munkásakadémia keretében szintén nyolc elő adásra kerül sor. Az előadások tematikája itt is igen változa tos: a szakszervezeti érdekkép viselettől az űrkutatás legújabb eredményeiig olyan programot állítottak össze a művelődési ház vezetői, amelyek leginkább foglalkoztatják a munkásfiata lokat. A kétezredik év felé a címe annak a nyolc előadásból álló sorozatnak, amelyet a helyi szövőüzem dolgozói részére szervezett a művelődési ház. Az emberi környezet válsága, a naprendszer meghódítása, a tudományos-technikai forra dalom szocialista útja, ilyen és ehhez hasonló témakörökben hangzanak el az előadások. A Központi Múzeumi Igaz gatóság felügyelete alatt működik a műtárgymásoló részleg. Sokféle kerámiáról, ötvösmunkáról, ékszerről készí tenek másolatokat. Az elkészült tárgyakat bíráló bizottság hagyja jóvá. A legkeresetebbek a Habán-edények. Műtárgymásolatok Otthon lenni a világban f HARMINCNÉGY beszélgetés — az emberi gondolkodás tükre. Orvosok, művészek, írók, tudósok — a szerencsés áthallást is felerősítő — hitvallásai az emberről, a bennünket körülvevő világ ról, mindarról, ami mindennapi életünk re kihat, formál és alakít, képessé tesz új összefüggések meglátására. A részt vevők nemcsak egy témakörhöz kap csolódnak — bár a beszélgetések többsé ge a Köznevelés hasábjain látott napvi lágot és kiinduló szálukkal (a szerkesztő Győri György szavait idézve) az ember- formálás járható útjait keresik — annál jóval többre vállalkoznak. Olyan isme retanyagok elsajátítására irányítják a figyelmet, amelyekben szerepel termé szettudományos tétel és humán kultúra egyaránt. S mindez még csak eredője gondolatközlésüknek. A fő vonalat, amely alapjaiban meghatározza szándé kukat, az Ember és műveltség össze csendülő két szavában érhetjük tetten, nemhiába ezt választotta a könyv cí méül a Gondolat Kiadó. Beszélgetések a közművelődésről — olvashatjuk az alcímben, s a megnyerő külsejű könyv máris izgalmassá válik, akár ki is bővíthetjük közműveltsé günkkel. Mert külön véletlenszerű egy beesése az időnek, hogy a közel négy és fél száz oldalas kötet megjelenése alig pár héttel követte az 1976. évi V. tör vényt, amelyet művelődésügyünk, to vábblépve: közművelődésünk továbbfej lődése érdekében fogadott el az ország- gyűlés. A közműveltség részévé válni a legmagasabb mérce, amit emberként magam elé állíthatok — vallja a könyv lapjain László Gyula professzor, és két esztendővel ezelőtt megfogalma zott gondolata szinte összerímel az ex pozét tartó kulturális miniszter monda taival: (a törvény a közművelődést) a teljes személyiség fejlesztésére Vonat koztatja, s az emberi élet egész tarta mára, minden állampolgárra, az egész közösségre kiterjeszti, nem zárva ki be lőle, s nem mentve fel a részvétel alól egyetlen társadalmi réteget sem, a köz- művelődési tevékenység körébe vonja a társadalom minden egységét és a tár sadalmi élet valamennyi színterét. Vagy is, példázva a megszületett törvény és a frissen asztalunkra tett könyv lényegét: csak azonos tőről fakadó egyéni és kö zösségi gondolkodás képes ilyen egyér telmű megfogalmazásra. MEGKAPÖAN beszél erről Szent- ágothai János professzor: „Nemcsak új műveltségideált kell kimunkálni, hanem a maitól eltérő, új életformára is kell nevelni. Olyan embertípust képzelek el, amelytől minden értelemben idegen a rablógazdálkodás, aki közösségi-társa dalmi fogalmakban gondolkodik és eszerint él. Mindez az ismeretszerzés módját is meghatározza. Nem több adat megtanulását és megtanítását kell a jö vőben szorgalmazni, hanem a kritikus gondolkodásra nevelést”. Amit Nemes- kürty Istvánt idézve úgy folytathatunk: Nekünk a múltat elemezve folyton arra kellene rájönnünk, hogy nekem, ne ked, az utcaseprőnek, a lakatosnak, a tanárnak és a tanulónak; mindnyá junknak döntési szerepe van valamiben. Lapozgatva a kötetben és tanulmá nyozva a közművelődési törvényt: meg határozó szerepünk van kultúránkban. S ezt nem szabad leszűkítenünk a tör vény egyszerű végrehajtására. A könyv gondolkodói, legyen az Bernáth Aurél festőművész. Király István irodalomtör ténész vagy Szent-Györgyi Albert, aki az agyat kívánja megszívatni az alkotó munka gyönyörűségével, a legtöbbször azonos elvet vallanak: munkálkodja nak is bármely területen, az emberi kultúra, műveltség nélkül egyikőjük sem jutott volna el munkájának jelen legi magaslatára. S ez olyan természe tességgel fogalmazódik meg, ahogy a fejlődéslélektannal foglalkozó Ransch- burg Jenő mondja: a család ne a gyerek miatt, hanem a gyerekkel legyen együtt, mert csakis ez a fajta megközelítés biz tosítja a Perényi Imre által vázolt alap- műveltség és alaptudás milyenségét. ISKOLA ÉS MŰVELTSÉG, család és pályaválasztás, természettudományos gondolkodás és automatizálás, nemiség és személyiség: valamennyi téma elfér e könyv lapjain. Mintegy egymást ki egészítve válnak a szakemberek mun kálkodása révén mindannyiunk isme retanyagává. S a közlés minősége meg erősít minden nemes szándékot, minden jóra való tettet: az emberi műveltség elválaszthatatlan az iskolától. Mert vé gül is a XX. század harmadik negyedé nek magyar oktatásügye váltotta ki ezt a beszélgetéssorozatot, szólaltatta meg hazai és külföldi kiválóságainkat Bárczi Gézától, Selye Jánosig, Hermann Ist vántól, Illyés Gyuláig, hogy személyes tapasztalataikon keresztül mondják el mindazt, amit fontosnak és lényeges nek tartanak. S valamennyiük gondola tában a jövő embere, a mai gyermek foglalta el a központi helyet: hogyan lehet értőbbé, műveltebbé tenni úgy, hogy ebben a folyamatban már a kö vetkező évezred komplexen látó, értő és cselekvő embere formálódjon. S ez sem véletlen, hogy az alapkészségek, a te hetség mellett a műveltségről esett szó, a legtöbb beszélgetésben: enélkül ugyanis aligha képzelhető el tevékenyen alkotó, dolgozó, gondolkodó ember. A KÖTET, mely az Ember és mű veltség címet viseli nem adalék a közművelődési törvényhez. Rendelte tése: továbbgondolkodtat, megláttat, se gít elhelyezni a jó törekvések úthálóza tában mai valóságunkat. A kettő össze kapcsolása azonban serkentő lehet: él ménye nem egyszeri olvasásra hivatott, apránként kell ízlelgetni, fogyasztani. Még csak nem is példatár, inkább arc képcsarnok; hogyan látják műveltsé günket azok a személyiségek, akik ma guk is nap mint nap alakítják tudatun kat, hol közvetlen, hol áttételesebb for mában. S így adhatnak a közművelődés gyakorló szakembereinek friss töltést, megalapozott elképzeléseikhez újabb erőt. Az olvasó'számára pedig bepillan tást egy olyan világba, amelyben a szaktudományok mellett az egyetemes műveltség mindig is helyet követelt magának. S ebben segítenek nekünk a beszélgetések közreadói is: Bozóky Éva, Csontos Magda, Csulák Mihály, Győri György, Horváth György, Mohás Lívia, N. Sándor László, Szalmási Pál, Vati Papp Ferenc és Zöldi László, akik 1966- tól 1975-ig gondozói voltak ennek a sorozatnak és mindannyiunk gazdago dására szolgál a beszélgetőpartnerek megismerésében. M. Zs. HETI FILMJEGYZET Miért ölnek meg egy bírót? Jelenet a Miért ölnek meg egy -bírót? cimfi olasz fűmből. Jó, „blickfangos” a címe Damiano Damiani olasz rende ző új filmjének. Szemet szúr, kíváncsiságot kelt fel, s bein vitál a moziba. A moziban aztán kiderül, hogy a film nem olyan jó, mint a címe, s hiá ba fémjelzi Damiani neve, nem éri el a rendező korábbi, ha sonló témában liészült filmjei nek (Egy rendőrfelügyelő val lomása az államügyésznek, A vizsgálat lezárult, felejtse el) színvonalát. Nem a mesterségbeli tudást illetően, — Damiani nem lett rosszabb rendező az évek so rán. Sztorit felépíteni, izgalmat kelteni és fokozni, figurákat néhány kemény vonással meg rajzolni ma is éppúgy tud, mint régebben. Sőt, talán még biztosabbá vált a keze, még ki- esiszoltabb a rutinja. Ez a filmje is „nézeti magát”, el tudja sodorni lendületével, fordulataival a nézőt. És ez nem lebecsülendő dolog egy bűnügyi film esetében. Akkor hát mi a baj? Mindössze annyi, hogy Da- mianit utolérte az a sors, ami több olasz kollégáját is: a néhány évvel ezelőtt szenzá ciósnak számító, az olasz köz életi vezetők, állami és bűn üldözési funkcionáriusok, va lamint az alvilág, a maffia kapcsolatait leleplező filmek ből a botrány, a viták, stb. el ülte után divat lett, s az iz galmas, széles körű társadalmi érdeklődésre számot tartó té makör szép lassan konszolidá lódott, esetenként konformizá- lódott is. Miközben maga a társadalom, az olasz polgári- kapitalista államrend mit sem változott, vagy csak igen ke veset, a társadalombíráló fil mek elbátortalanodtak, jól megcsinált, de az éleket, tüs kéket szépen legömbölyítő, ki kerülő filmekké szelídültek. Csak annyit tartottak meg a témakör izgalmasságából, amennyi a közönségnek a mo ziba történő bevonzásához kel lett. Több olasz film kapcsán elmondtuk már ezt, legutóbb A rendőrnő című munkáról szólva, — de most először, lát ható a folyamat egy olyan mű vész esetében, aki annak ide jén egyike volt a témakört „kitaláló”, az első, e témában már-már klasszikusnak számi tó alkotásokat létrehozó művé szeidnek. Damiani ebben a művében is látszólag ugyanúgy nyúl a té mához, mint korábban. Mon danivalója éles: hőse, a film v rendező Solaris egy olyan fű met készít, amely leleplezi a bíróság és a maffia kapcsola tait. A filmbeli bírót lelövik, mert a maffiának ez áll érde kében. S a valóságban is léte zik egy bíró, akinek kapcsola tai vannak a maffiával, és ő is lelövik. Damiani úgy tesz. fel a kérdést, hogy vajon So laris filmje okozza-e ezt a- eseményt? Felbujtó erejű-e ; film, mint a jobboldali polif kusok állítják, vagy sem? I történet során kiderül, hogy . bírót — a valóságos bírót — nem a maffia tette el láb aló' nem is azok, akiket elítélt, - nem is valami szélsöbaloldal szervezet. Az ok banális, — de mire eddig eljut Solaris, a" is kiderül, hogy végül is égés sereg embernek lett volna ok a bíró megölésére. Így aztá' mindenki csalódik; Solari* azért, mert elképzelései nem igazolódnak, s filmje is in kább csak tetszetős, mint igaz. A maffia és a politikai jobb oldal azért, mert a bírót nem a szélsőbaloldal tette el láb álól; a szélsőbaloldal me? azért, mert nem a maffia a tettes. És csalódnak a nagy hűhót csapó, szenzációhajhá- újságok is, mert nincs mi’ „feldobni”, nincs kit látványo san pellengérre állítani.1 Min den marad a régiben, és Da miani még a reményt se igen hagyja nyitva, hogy valaha b megváltozik ez az egész sötét szövevény. És pontosan itt van a film gyengesége. Damiani nem tuá már hinni abban, hogy a le leplezés, a szókimondás segít a bajokon. A néző önkéntele nül is párhuzamot von a ren dező, és a filmbeli film ren dezője,. Solaris között, s az a benyomása támad, hogy Da miani is inkább csak a szép, hangzatos odamondogatás mö gé menekül, mint hőse. Sem mi olyan nincs ugyanis ebben a filmben, amit korábban már vagy egy tucat hasonló alko tásban ne láttunk volna (ré szint magának Damianinak c filmjeiben). Az pedig, hogy ez' az egész zavaros, valóban ijesztően korrupt világot szin te felmenti azzal, hogy Trai- ni bírót a felesége szeretője lövi le, még azt a kevés kriti kát is szirupos szerelmi drá mában oldja fel, ami addig c filmben előfordult. A társada lom haladó, értékes részének jogos ítéletéből így egy baná lis háromszögdráma lesz. A négy testőr Íme, itt a folytatás, Richard Lester kétrészes Dumas-adap- tációjának második fele. A sztárparádé folytatódik, s folytatódik Lester ötletpará déja is. Ebben a részben épp úgy nem tiszteli Dumas regé nyének eredeti anyagát, mint az elsőben. De végül is miért tisztelné? Dumas népszerű műve nem szentírás — és ma már a szerzői jog sem védi. A történetből szinte csak a sze replők nevét tartja meg, s ön álló sztorit kreál köréjük. Meg változtatja az egyes figurák jellemét, a cselekményt, s fő ként a regény romantikus tó nusát. Mai hangvételű, az úgy nevezett fekete humorral bő ven élő, kegyetlen krimi lesz A Milady bosszúja alcímet viselő filmből, eltűnik a ne mes, lovagias magatartásoknak az utolsó nyoma is. A néző* elszórakoztatják a fordulatok, de ahogy ezeket a fordula tokat megcsinálja Lester, attól a stílustól egy kicsit el is riad S alighanem ez is a cél: ked ves nézők, ne tessenek elanda- lodni ezen a histórián, hiszen ezek a derék testőrök, lovagok, hercegek, bíborosok, királyok királynék tulajdonképpen elég gé kegyetlen, erőszakos, sem mitől vissza nem riadó, vérben gázoló emberek voltak. Akkor hát mit idealizáljunk rajtuk? Lester voltaképpen semmi mást nem tesz, mint deroman- tizálja a történetet, leszedi ró la a cirádákat és megfosztja túlcukrozott izétől. Csokoládé marad ez így is, de keserű cso koládé, és azt nem mindenki szereti. Takács István
