Pest Megyi Hírlap, 1976. december (20. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-05 / 288. szám
Nem a kezelőkön múlik 1983-ra Crossbar telefonközpont? Ritkán múlik el nap, hogy vórcuikorszintünk állapotát ne befolyásolná kedvezőtlenül ci vilizációnk első, s tán mind eddig a legtöbb bosszúságot okozó gépi távközlő vívmánya, a telefon. Aki Gödöllő vagy a járás távbeszélő viszonyait dicséri, az a posta dolgozóinak akar rosszat: ők már nagyon várják a tevezett új központot. Jelenleg a postaépület emele tén egy kis teremben találhat juk meg a CB-típusú, kézikap csolású, a helyi fce’zS' <*ot<s®e,-et illetően gépi számlálású be rendezést. az egységek előtt ülő, s a dugókat megállás nél kül ide-oda rakosgató kezelő- személyzetet. Halász Gézánét, a telefon- központ vezetőjét kényelmet len kérdésekkel zaklattuk. Mi az oka annak, hogy egyszer azonnal jelentkezik a központ, máskor pedig percekig hiába tárcsázunk ? — A berendezés kilenc ke zelő állásába tizenhárom dol gozónk van, s bár éjszaka és hét végén nincs nagyüzem, ez a létszám mégis nagyon kevés. A befutó hívásokat felvillanó fehér lámpák jelzik, kivéve a A kézügyesség és a buzgalom nem hiányzik. — S vajon mért van, hogy néha akaratunkon kívül ki hallgatjuk mások beszélgeté seit? — A kezelők egymás táblá ját nem tudják figyelni, s ha a szaggatott hang nem jelez mentők, rendőrség, tűzoltóság nekik — márpedig ez gyakran vonalait, ezek érthető módon előfordul — foglalt vonalba is elsőbbséget élveznek, s ezért, bekapcsolják az új hívót. Gya- megkülönfoöztető jelzőik van- j korlátlan telefonkezelővel pe- nak. A hívások sorrendjét azon- ' dig megtörténhet, hogy a jel- ban nem tudjuk rögzítem. í<*v* zés ellenére is vét. ha egyszerre sokan telefonál nak. előfordulhat, hogv a sok fehér lámpa „gazdája” közül valaki lemarad. A tervezett új postaépület nek 1980-ra kellene elkészül nie. A helyét már kijelölték, a jelenlegivel szemben, a Kos- Ma is időszerű tanulság Munkálkodjunk az újért, a jobbért Népi kollégisták és egyetemisták találkozója Három évtizede indult el a népi kollégiumok rövid életű, ám annál tartalmasabb moz galma. Paraszti és munkás származású közép- és főisko lás ifjak seregeitek egybe, volt földesúri villákat, kasté lyokat foglaltak le, forradal mi lendülettel teremtették meg az ország újjáépítésének nehéz korszakában a tanulás feltételeit. Nem tanultunk róluk sokat, nem tudunk részletesen akko ri tetteikről, küzdelmeikről, kudarcaikról, mindennapi éle tükről sem. Pedig alig egy évvel a felszabadulás után, a népi kollégisták teremtettek forradalmi hagyományokat az ifjúsági mozgalomban, a szo cialista nevelésügyben, a nép hez hű értelmiség kiválasztá sában. Nevükkel nap nap után találkozhatunk közéleti személyek, állami és társadal mi vezetők, szellemi és gya korlati szakembereink között. Módszereik felelevenítésének, tapasztalataik átadásának és felhasználásának napjaink ban sem szabad elmaradnia! Ezt célozta az „Áchim And rás” és a „Somogyi Imre” né pi kollégiumok volt tagjainak és a gödöllői Agrártudomá nyi Egyetem hallgatóina]!: ta lálkozója is. A szervezők gazdag, kétnapos programot állítottak össze. Az „öreg harcosok” fogadá sa után Bánházi János ifjú sági felelős az egyetemi párt- szervezet végrehaitó bizottsá ga nevében, dr. Pannonhalmi Kálmán, a kollégium igazga tója és Kovács Dezső egyete mi KISZ-titkár tartott rövid bevezetőt, illetve ismertetőt a kollégium „hosszú halijában”. A Gorka-teremben berende zett NÉKOSZ-kiállí tást dr. Lőrincz Gyula, a kollégium tanácsadó testületének titkára nyitotta meg. Az összegyűj tött. nagy dokumentációs ér tékű anyag átfogó kénét ad a népi kollégiumokról, benillan- tást enged az akkor még fia tal. kooottas rtiháíú és lobogó lelkesedése atyáink életébe. Az egvetem stúdióiának és amatőr filmklubiának műsora előzte meg a baráti találkozót, amely az egyetem pinceklub jában az est fénypontja volt A hallgatók kezdeti elfogó dottsága ugyan késleltette a közvetlen hangulat kialakulá sét de aztán belelendültek s a beszélgetés mindannviuk meg elégedésére zailott le. A rendezvénysorozat zéró aktusa az 1. sz. tanteremben megtartott nagygyűlés volt; dr. Lőrincz Gyula mondott ünnepi beszédet s felszólalt dr. Romany Pál mezőgazdasá gi és élelmezésügyi miniszter, a kollégium tanácsadó testü letének tiszteletbeli elnöke is. Hadd idézzünk dr. Lőrincz Gyula visszaemlékezéséből: Ma is aktuális a népi kollé giumoknak az a pedagógiai alapelve, hogy az újért, a jobbért, a társadalmi demok ratizmusért folyó küzdelem az elsődleges — ez adja a mun ka, a tanulás, az élet értel mét! Vas suth Lajos utcában. Aggódva látjuk; még nem kezdték meg az előkészületeket. • — Az új épületben kapna helyet a teljesen automata, távhívási rendszerbe is bekap csolt Crossbar-központ. Leg korábban 1933-ra lehet rá re ményünk. Nem mondhatunk el sok jót a járás községeit összekötő kapcsolatról sem. Csömörrel érthetően beszélni szinte lehe tetlen. — Az ottani állomások hat számjegyűek, Budapesten ke resztül mennek a vonalak, s öregek, rosszak. A kezelők fárad hatatl am ú kapcsolnak, szerencsére fül hallgató van rajtuk — külön ben saját szavukat sem érte nék. Csúcsforgalmi időben olyan a kapcsolótábla, mint a csillagos ég, ember legyen a talpán, aki egyszer-egyszer nem téveszti el, s ez mégis rit kán fordul elő. — Havonta tizenháromezer- hétszázharmincöt kiinduló in- terbeszélgetést és hetvenezer helyi kapcsolást kell ellátni, az utóbbiakat három egységen. Kétszáz előfizető négyjegyű számmal rendelkezik, velük nincs gondunk: automatikusan megy a dolog. Hétszázharminc állomás kézi kapcsolású. — Sokan várnak arra, hogy telefont kapjanak. Miben re ménykedhetnek? — Ök is csak egy új köz ponttól várhatják igényeik ki elégítését. G. Z. III. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM 1976. DECEMBER 5., VASÁRNAP Világviszonylatban is jelentős Kutatás, nagy gazdasági haszonnal — Az ország első s mind máig egyetlen lúdtenyésztő telepe a babatpusztai, de ta lán a világon sincs tíznél több ilyen létesítmény. A lúdtenyésztés korszerűsítésé nek kutatását szolgálja, s az egyetemi kutatócsoport bázi sa. Dr. Magyari Andrással, a telep „eszmei” irányítójával, a gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egye temi tanárával, a biológiai tudományok doktorával be szélgetünk. Vajon akad-e, akit a lúd, közismertebb nevén liba, saját zsírjában sült má jának képzete nem késztet némi elmerengésre, vagy az íze, vagy az ára miatt? Nagyüzemi módon — Hazánkban hagyomá nyai vannak a lúdtartásnak, ezek azonban a külterjes mezőgazdaság és a kisüzemi gazdálkodás viszonyai között alakultak lei. Néhány éve fel merült a kérdés, vajon gaz daságos-e, érdemes-e a bel- terjesedő és nagyüzemivé fej lődő viszonyok között libate nyésztéssel foglalkozni? Vála szunk: igen, méghozzá több okból. A lúd termékei a vi lágpiacon nagyon keresettek, a piackutatások szerint még sokáig nem kell értékesítési nehézségekkel számolni, vi szonylag olcsó a telepkikép zés, jól lehet hasznosítani a hazai növényekből összeállí tott, olcsó takarmányokat. — Tanszékünkön dolgoztuk ki hazánkban először azt a komplex kutatási programot, amely magában fog'alia a piackutatást, a nemesítést, Decemberi sorsforduló II. Á harcok véae Alag—Főt—Mogyoród—Kere pes környékét a 2. Ukrán Front 7. gárdaezredének 30. lövész hadteste és 93. lövész hadosz tálya szabadította fel. Csorná don december 10-én reggel 7 óra körül jelentek meg a szov jet előőrsök Sződ irányából, a harc egész nap folyt a falu ban. Veresegyházra a Cigány végbe az első szovjet katonák délután 2 óra körül érkeztek az erdővárosi állomás felől. Először a község központját és a Fölvéget szabadították fel. A Kálvin téren, a Cene- parton és a Cigányvégben be ásták magukat, ezeken a he lyeken álltak a tüzérség katyu- sái. A front vonala ekkor nagyjából a vasút mentén hú zódott, mert jelentős német erők tartózkodtak Gödöllőn, Mogyoródon, a Somlyóban és Foton. AZ ÁLLOMÁS környékének és a Tópartnak december 11-i felszabadítására így emlékezik egy szemtanú: „Az első csoport Tópart feletti telkekre, ott jól lehetett látni a fahídon át me nekülő németeket, akik a tó túlsó oldalára mentek. Egy orosz üteg az Árpád utca 26. számú ház udvarában csinált magának lőállást. A németek a tó másik irányából lőni kezdték az orosz tüzérséget, a ház mellett álló ágyút el is ta lálták, három orosz tüzér esett áldozatul. A tűzharc nem tar tott sokáig, az orosz csapat pár óra alatt elűzte Csornád és Mogyoród felé a németeket.” A Csonkás tetején kisebb né met ellenállás volt még, amit könnyen felszámoltak a szov jet lövészek és ezzel a front végleg eltávolodott déli irány ba. A VERESEGYHAZON állo másozó szovjet alakú lát a kö vetkező napon, december 12-én tábori kórházat rendezett be a katolikus plébánia épületében. Egy hét múlva, december 19- én tovább vonult, követve a frontot. Az új élet megindulá- haladt, ez a csoport elzavarta sának első jele, hogy a helyi a vasúti vágányok mentén a Szent Imre utca mögötti tel ken levő kis számú német gép puskást. A másik csoport az Árpád utca végéig nyomult előre. Egy ukrán rohamsza kasz a Kemény Kálmán utcá ba a Véesei-ház kertjén jött keresztül, és a Dreer-udvaron át, ahol a kerítésléceket bon tottuk le, hogy a nehéz gép puskákkal könnyen átjöhesse nek a Garai utcába. Innen az orosz főhadnagy kívánságára a házak udvarán vezettem őket a Fürdő utcába, onnan a szovjet parancsnok, Pasztu- senkó ezredes összehívatta a patika épületébe a község ve zetőit: Hajdi János bírót, a „sztarosztát”, a papokat, és Pádli Aladár tolmács segítsé gével ismertette álláspontját a szovjet katonaság és a lakos ság viszonyára nézve Eszerint: „A személy- és vagyonbizton ságra vigyáznak, a nőket bán ták lelövetnek, az egyházak tartsanak istentiszteleteket, az orosz és a magyar törvények irányadók, az oroszok csak megszállók, de nem hódítók. Magyarország belügyeibe nem avatkoznak.” A parancsnokság akkor bejelentette a szovjet katonaság ellátására vonatkozó igényeit is, teljesíttetésével Hajdi János bírót bízták meg, aki a németek által kifosztott faluban igen nehezen tudott megfelelni a rárótt kötelezett ségeknek. Az Anna Gőzmalom ettől kezdve kizárólag a szov jet katonaságnak őrölt, a töb bi malom a lakosságnak. Az utolsó lövedékek Veresegyház ra december 24-én, vasárnap hullottak, rövid időre a helyi ek még egyszer lekényszerül tek a pincébe. A FELSZAGGATOTT vasút miatt 1945 első hónapjaiban a veresegyházi munkások 8—10 kilométert gyalogoltak regge lente Gödöllőre á HÉV-hez, vagy keresztül a határon a szentjakabi állomáshoz és ugyanígy haza este és éjjel. Amikor 1945 nyarán Vác felé szovjet katonai segítséggel helyreállították a vasúti közle kedést, sokan Vácon keresztül utaztak budapesti munkahe lyükre. Veresegyház ideiglenes vasútállomása ekkor a jelenle gi Erdőkertes felé eső sorom pónál volt. A vasút teljes hely reállítása 1945 őszén fejező dött be a Veresegyház—Buda pest közötti pálya újjáépítésé vel. A korábbi, sokak által di csért villamosvasút ekkor szűnt meg ezen a vonalon és attól kezdve a 70-es évek elejéig közlekedett a „fekete vonat”. Veresegyház és Gödöllő között pedig a „Muki”. (Vége.) (Horváth Lajos) takarmányozást, építészetet, gépesítést, az állategészség ügyet, a termékfeldolgozást, az üzem- és munkaszervezést. Ez az összetett módszer ter mészetesen a nagyüzemi és belterjes tenyésztésre vonat kozik, de a hagyományos tartást is bátorítjuk; nagyon sok lakóházhoz közeli legelő területen, ezer és ezer lúd te nyésztésére is alkalmas szín, ól áll kihasználatlanul és sok falusi háziasszonynak nyújt hatna jó, eddig még ki nem aknázott kereseti ^lehetőséget. A kutatógárda nem sajátít ja ki a sikereket, de kétség telenül nagyban hozzájárult az elmúlt időszak jó eredmé nyeihez. Májexport — A libamájexport 1968- ban 142 tonna volt, ekkor a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium távlati tervként 200—250 tonna eléré sét . irányozta elő. A tényle ges export viszont már 1973- ban 304, 1974-ben 326, 1975- ben pedig 406 tonna, ez tavaly 30.8 millió dollár és 3,4 millió rubel exportbevételt jelentett. Legfontosabb feladatunk most az, hogy minőségben is a ve zető franciák, izraeliek nyo mába eredjünk. A babati tele pen kinemesített hibridünk már az Országos Fajtaminősí tő Bizottság előtt van. Ez elő nyös tulajdonságokat egyesít, mája átlag félkilós. Tartása egyszerűbb, mint a kényes, francia „landesi”-é, viszont mája sokkal nagyobb és jobb, mint a magyar fajtáé. — A babati telep 1973. ja nuárjától működik ebben a formában. Nagy változásokon ment át a környék, az embe rek is. Itt tizenöt évvel ezelőtt a dolgozók fele nem tudott ol vasni. írni. Mivel messze es tek a falutól, az uradalomnak nem sok gondja volt a kintia tokra. Ma már szakmunká sok, tanulnak, képzik magu kat, javulnak a lakáskörül ményeik, három szocialista brigádunk van. — Milyen hatásai vannak a megye, a járás tenyésztőire az itteni kísérletek? Ifj. Fekete József felvételei — A péceli mezőgazdasági szakmunkásképző intézet ba romfitenyésztő tanulói rend szeresen kijárnak hozzánk, a megye szakembereinek tájé koztatókat, bemutatókat tar tunk és azt szeretnénk, ha a fajtaelismerés után a szaporí tótelep valamelyik Pest me gyei gazdaságban létesülne. Gúnárok és tojók Koplik Györbyné tudomá nyos munkatárssal indultunk a telepre, ahol a dolgozók ép pen politikai oktatáson vettek részt. Dr. Pacs István, a telep vezetője, tudományos főmun katárs sietve elmondta, hogy az ezres ólon kívül 140 elit ketrecben és 40 tesztólban tartják az állatokat. Az előne velőben hatezer naposliba fér el, a nyári szálláson tízezer ludat gondozhatnak. Itt csak gúnárok vannak, a tojókat már „melegen” tartják. A kel tetőben kilenc modern géppel érik el a 85—86 százalékos ke- lési arányt. Tavaly nyolcvan- ezer tojást keltettek. A tömő házban három, három és fél hetes időszakokban egyszerre 600 libát tömhetnek. A szak szerű tömés az esvik alapve tő feltétele a jó májnövekedés nek. Nem véletlen, hogy külföl dön is nagy az érdeklődés az itteni kísérletek iránt. A nemrégiben megrendezett tu dományos lúdtenyésztési ta nácskozáson sok újdonságot hallhattak a vendégek. A ter melési rendszer kidolgozásá nak lépései éppúgy szóba ke rültek, mint számos, a te nyésztési technológia fejlődé sét bizonyító eljárási fogás. Csak az egyik legszellemeseb bet idézzük: — A ludak természetüknél fogva a leghosszabb téli na pok után kezdik a „házaséle tet” s a leghosszabb nyári napig tojnak. Kutatóink ötle tén alapul a kétciklusos ter melés. A nyár derekán sötét ben tartjuk az állatokat, majd fokozatosan növeljük a napi fénymennyiséget: az ered mény nem marad el. Gáti Zoltán
