Pest Megyi Hírlap, 1976. december (20. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-30 / 308. szám
I 1976. DECEMBER 30.. CSÜTÖRTÖK £**«» W K/unav Önzetlenül — a közösségért Gotlasz György, a Ganz Vil lamossági Művek óbudai gyá rának technológiai osztályve zetője. Tanácstagi és közössé gi tevékenységéért . november 7-én, a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta. Mun kahelyén a műszaki dolgozók szakszervezeti titkára. Napon ta HÉV-vel utazik hivatalába, majd vissza Szentendrére. Negyvennégy éves, két gyer mek apja. Azt a kevés sza bad idejét családja körében költi, segít a háztartásban, és a gyermekek nevelésében. Hobbija a bélyeggyűjtés és a vasútmodellezés. Ha jut ideje, olvas és továbbképzi magát. Napi hivatali munkáján kívül a szentendrei^ 46. számú kör zet tanácstagja. A dolog Szentendrén, a KISZ-l&kótelep építésével kez dődött. 1965-ben a lakóbizott ság vezetőségi tagja volt. So kat rohangált, segített a kö zösségért, a közösségnek. Ak kor kóstolt bele, milyen érzés mások dolgainak ügyintézése. Szerette csinálni. Még abban az évben felkérték, hogy vál lalja el a körzeti tanácstag tisztségét. Az 1967-es válasz táson lett első ízben tanács tag, s ugyanakkor a tanács végrehajtó-bizottságának tagja is. Ezeket a tisztségeket a mai napig ellátja, néhány év óta pedig a városfejlesztési bizott ságnak elnöki posztját is be tölti. A körzetéhez nagy terület tartozik. Olyan méretet ölel fel a lakóterület, hogy egyma ga nem is tudja bejárni. A lakók azonban problémáikkal bármikor felkereshetik. Tulaj donképpen fogadónapja nincs is, mert szinte valamennyi es tén csöngetnek, gondjaikkal jelentkeznek az emberek. Hol az útjavítás, vagy betonozás miatt, hol pedig valamilyen la kásproblémával fordulnak hoz zá. Tanácstagsága alatt körzeté ben utat építettek, vizet ve zettek, villanyt szereltek. Ki lincselt a KISZ-lakótelep mel letti Sas utcában nyilt ABC- áruház építéséért. Csaknem ezer ember vásárlási gondján könnyítettek ezzel a beruhá zással. Küzdött az óvoda meg építéséért is. Ma már ez a gyermekintézmény kicsi, de át adása akkor elég sok család nak jelentett könnyebbséget. Már tervbe vették bővítését. Igyekszik mindenhol és mindenkin segíteni. Szerény ember. A dicsérete ket, köszöneteket rendkívül za vartan fogadja. Munkáját — mint mondja — a közösségért, önzetlenül végzi. K. É. Eredményes évet zárnak a nagykátai építők Gyarapodás - változatlan létszámmal Gyarapodott a lakossági szolgáltatás Év vége közeledvén, a Nagy kátai Járási Építőipari Szö vetkezetben is mérlegre tették az elmúlt tizenkét hónap munkájának eredményét. A 270 szövetkezeti tagnak ke nyeret adó közösség — úgy tűnik — idén is eredményes évet zár majd. Az már biztos, hogy az idei esztendőre elő irányzott 42 millió forintos tervüket sikerül túlteljesíte niük, de hogy mennyivel, az csak a jövő év elején derül ki. — 1976-ban több építkezést is befejeztünk — mondja Visegrádi József, a szövetke zet elnöke. — Budapesten la kásokat építettünk a Metalló- glóbus külkereskedelmi vál lalat számára, Tápiógyörgyén pedig 4 a Pomázi Háziipari Szö vetkezet megrendelésére egy új üzemcsarnokot ad tunk át. Tápióbicskén hasonló volt a feladatunk. Ott a Háziipari Export-szövetkezet számára építettünk fel egy üzemet. Több megrendelést kaptunk a MÁV-tól is. Ezek többsége kü lönféle felújítási, karbantartá si munkákra szólt. Nemrég fejeztük be a farmost művelő dési ház felújítását. Az épület műszaki átadása a ka rácsonyt megelőző napokban történt meg. Az építőipari tevékenység mellett nagy hasznot hozott az idén is a szövetkezet lakatos melléküzemága, amelynek legnagyobb megrendelője az Iparszerű Sertéstenyésztési Vállalkozás. A lakatosrészleg üzemeiből az idén több mint 10 millió forint értékben ke rültek az ISV-taggazdaságaiba a legkülönfélébb hatásfokú páradúsító berendezések, a te nyészállatok szakszerű tartá sának e forrás kellékei. A többfajta meretben is készülő felszerelések keresettségére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a lakatosüzem 1977. évi várható kapacitása már most. decemberben teljes egészében lekötött. Az üzem kibocsátóképessége | jövőre várhatóan tovább nö- I vekszik majd, mert az év ele- I jé tői a gépek és az emberek új, a korábbinál lényegesen j tágasabb műhely falai közé költöznek és attól kezdve ott gyártják a szövetkezet számá ra is rendkívül jövedelmező mezőgazdasági berendezéseket. Fontos ez a szövetkezet, de a mezőgazdaság számára is, hi szen a szóban forgó páradúsí- tókat hazánkban kizárólag a nagykátaiak gyártják. Visegrádi József elmondotta azt is. hogy megfelelően fej lődött az idén a szövetkezet és a lakosság kapcsolata, hiszen a tavalyi, alig 'több mint 1 millió forintról annak másfélszeresére nőtt a szolgáltatásból származó bevétel. Ezen belül is nőtt a háztar- tásigép-javító, valamint a rá dió-televízió szerviz forgalma, amelyekhez — a lakosság dol gát megkönnyítve — Nagyká- tán és a környékén felvevő helyeket létesítettek. A Nagykátai Járási Építő ipari Szövetkezet tehát sike res év végén jár. A kollek tíva munkája utáni árbevétel előreláthatólag 44 és 46 millió forint között lesz, a tervek ben szereplő 42 millió forint helyett. Az eredmény várha tóan módosíthat valamit a jö vő évi terveken is, hiszen an nak árbevételét korábban 45 millió forintra tervezték, s az V. ötéves terv utolsó évére kívánják elérni az évi 59 mil lió forintos forgalmat. A szövetkezet — még az év elején — úgy határozott, hogy a tervezett termelésnövelést létszámfejlesztés nélkül, kife jezettén a termelékenység növelé sével, új nagy teljesítmé nyű építőipari gépek és a szolgáltató részlegek gép parkjának felújításával Ma is fiatalos lendülettel Gyémántiakodalom Tökölön. 1916 karácsonyán esküdött örök hűséget Budapesten egy másnak Rehák Ferenc hivatal- Értesitjük o kistermelőket, hogy , 1977. január elsejétől a 100-125 kg közötti hús- és híisjeliegű szerződéses hízósertésekért a felárakkal együtt kilónként legkevesebb 27 forintot fize ünk «• • Kistermelők, sertéshizlalók, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, AFÉSZ-ek és szakcsoportok figyelmébe ajánljuk, hogy a meghirdetett áron felvásárolunk és kilónként 31 forintért eladunk továbbbízlalásra alkalmas kistermelői süldőt Hizlaldáinkból a nagyüzemek számára falkásíiott állományt is értékesítünk A nagyüzemek és a kistermelők hizó-alapanyagra vonatkozó igényét azonnal teljesítjük, vagy kívánságra előjegyezzük. Ha állatot eladni vagy vásárolni kíván, forduljon hozzánk bizalommal. Részletes felvilágositást adnak: kirendeltségeink, körzeti felvásárlóink, illetve a vállalatainkkal együttműködő helyi termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és AFÉSZ-ek. MINDEN KEDVES PARTNERÜNKNEK EREDMÉNYEKEN GAZDAG, BOLDOG ŰJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK: Állatforgalmi és Húsipari Tröszt A Tröszt vállalatai és megbízottai nők és Tóth Rozália zeneta nár. Rövid idő múlva Tökölre költöztek. A fiatal férj on nan járt budapesti munkahe lyére. akkoriban is voltak hát ingázók, csak éppen nem ez zel a névvel illették őket. A fiatalasszony pedig a község ben gyakorolta hivatását, éne ket és zenét tanított az isko lában. Teltek az évelt, évtizedek, már mindenki tősgyökeres tö köknek tekinti őket. Jó né hány esztendeje vonultak nyugalomba, de nem tétlen ségbe. Több lett a szabad ide jük. még többet foglalkoznak a község és a lakosság dolgai val. Rehák Ferenc a társadal mi munkák szervezésében mind a mai napig fáradhatat lan. s 85 éves kora ellenére friss erőben, komolyan tevé kenykedve tölti be a helyi Vö röskereszt-szervezet titkári tisztét. Véradófelelős is, ez pedig sok munkával jár. A felesége, túl a nyolcvanon, a Vöröskereszt titkár-férjnek adminisztratív teendőiben se gít. Tökölön mindenki úgy be szél róluk, a falu Rózsika né nije, a falu Feri bácsija. A nagyközségi tanácsház házasságkötő termében újítot ták meg most egymásnak tett fogadalmukat. Gyermekük so hasem volt, rokonuk sem volt ott az ünnepségen, de nem hiányzott a község politikai és társadalmi vezetői közül gyé mántlakodalmukról egy sem. Sok szép beszéd, ének, szava lat hangzott el, virágerdővel, ajándékokkal halmozták el őket. Aztán a társadalmi szer vezetek fogadást adtak a hat vanéves ritka házassági évfor dulót ünneplő pár tiszteletére. kívánják elérni. Nos, ennek a határozatnak egyelőre sikerült maradéktalanul eleget ten niük. B. P. Szocialista módon... Jól dolgoztak a polgári alkalmazottak a szentendrei katonai főiskolán A Kossuth Lajos Katonai Főiskola szocialista brigádjai és munkáskollektívái a közel múltban tartották tanácskozá sukat. Ilyen szintű megbeszé lésre először került sor az is kola polgári alkalmazottainak körében. Több gyermeknek jut hely Dunaharasztin új helyiségekkel gyarapodott a bölcsőde. Eddig negyven személyes volt, s most nyolcvan gyermeket fo gad. Képünk az egyik új teremben tartott foglalkozáson ké szült. > Nagy Iván felvétele Babos István alezredes be szédében foglalkozott a szo cialista brigádmozgalom és a szocialista kollektíva verseny- mozgalmának eredményeivel. Szólt az ifjúsági versenyről, az újítási tevékenységről, s a Dolgozz hibátlanul munka- rendszerről. A dolgozók vállalásai között szerepelt munkájuk hatékony ságának növelése, az élet- és munkakörülmények javítása, a munkabiztonság fokozása, s az egészségvédelmi feltételek jobbá tétele. Emellett a poli tikai, szakmai és általános műveltség gyarapítását és a munkaverseny-mozgalom szé lesítését is célul tűzték ki. Nem egy munkaközösség nagyszerű eredményeket mondhat magáénak: egy há romszoros szocialista munka kollektíva, egy kiváló brigád, két, kétszeres és egy egysze res szocialista brigád dolgozik a főiskolán. A cím elnyeré séért öt brigád és hét munka- közösség küzd még. Az előadás után a főiskola parancsnoka jutalomban ré szesítette a legjobban dolgozó munkásokat, majd megválasz tották a néphadsereg szocia lista brigádvezetői tanácskozá sának küldöttét: Kövecses Kálmánt, a Kossuth Lajos szocialista brigád tagját. Géczi Sándor GOMBÓ PÁL, Aki hajlandó nyilatkozni PICI PÉTER KALANDJAI ( ^ sengett a telefon. Pici Péter felvette a kagylót, aztán eltartotta magától, mert a hívó fél üvöltött. Lelkes, izgatott hangon: — Óriás P. Péter elvtárs? Orvendek, nagyon örvendek. Itt Vendel Egon személyesen, a Dunántúli Nyomdaipari Előállító Tröszt pro pagandistája vagyok, szervusz. Halló, halló, hallod? — Hallom. Parancsolj. — Szóval, kérlek, kedves barátom, rád esett a választásunk. Olvastuk nagybecsű cikkeidet, kedves Óriás elvtárs és ismételten rád esett a választásunk, halló, halló! Ugyanis vezér- igazgatónk, Szultán János elvtárs személye sen hajlandó lenne neked nyilatkozni, kérlek. Érted?, A lelkes hang hatásszünetet tartott. Péter nem tudta, mit illik mondani. Végül is egy szerűen és logikusan *zt kérdezte; — Miről? — Mindenekelőtt kedves elvtársarb rövide sen fogsz kapni egy vállalatunkat ismertető kis kiadványt, természetesen néhány apró kedvesség kíséretében, naptár, miegymás, lásd mire vagyunk képesek. Namármost eze ket leszel szíves áttanulmányozni és a vezér- igazgató elvtárstól alákérdezni az ismertető kiadványban foglaltakat, ugyebár. Dehát ez csak afféle mindennapi kenyerünk, ugyebár, tudom, én, hogy mi újságírók mindig az exklu zívra helyezzük a hangsúlyt. A vezérigazgató elvtárs meglepetésképpen hangsúlyozni fog még egy rendkívüli érdekességet. Mikor fogsz minket felkeresni kérlek? Természetesen érted jövök kocsival és szállítalak. Ebben maradtak. Még aznap küldönccel megérkezett egy csomag két újévi jókívánság gal, két zsebnaptárral, egy előjegyzési napló val, egy képes asztali naptárral, valamint a kiadvánnyal, melynek címe ez volt: „A Du nántúli Nyomdaipari Előállító Tröszt”, alcíme pedig: „Kiadvány a Tröszt fennállásának 10. évfordulója alkalmából, mely ismerteti a Tröszt eredményeit”. A bőrkötésű, mélynyomó papíron készült és színes ábrákkal díszített kötet első bekezdése tudtul adta: „A Dunántúli Nyomdaipari Előállító Tröszt szép hazánk egyik jelentős tájegységének, a Dunántúlnak igen jelentős iparának, a nyom daiparnak olyan üzemeit fogja össze, amelyek nyomdaipari termékeket állítanak elő olyan kiváló minőségben, amely megnyeri mind a megrendelők, mind a vásárlók, valamint, de nem utolsó-, hanem talán elsősorban felső ha tóságaink elismerését.” Ez az ügy kezdett gyanús lenni. Péter be kopogtatott a főszerkesztőhöz és beszámolt ne-, ki. A főszerkesztő nyugodtan — mivel közben csak két telefonbeszélgetést kellett lebonyo lítania — végighallgatta, majd a legegysze rűbb döntést hozta: — Mindenesetre menj el, aztán majd meg látjuk. Vendel Egon — személyesen! — Volvóval várta Pétert; a Vencsellő utcai bérház épület első emeletét, ahol a tröszt irodái voltak, fa- támok díszítették; Szultán szobáját kiadvá nyokkal telt vitrinek és egy kissé elvirulóban levő Tilike, aki később a konyakot szervíroz ta. Szultán várakozó tekintettel felszólította Pétert, hogy kérdezzen. Péter mondta, hogy ami a könyvben van, azt felesleges kérdeznie, talán mondja el a vezérigazgató elvtárs, mi is az érdekes közlés, amelyért idehívták. Erre Szultán egy papírlapot nyújtott át, melyen ez állt: „Javasolt cím: Sokszínnyomású világszín vonalon álló naptárak exportálásával termel jük ki a dollárt — nyilatkozta Szultán Já nos, a Dunántúli Nyomdaipari Előállító Tröszt vezérigazgatója. A cím alá jönnek a vállalat tevékenységét tartalmazó ismertető kiadványban megfogal mazott válaszok alá feltett munkatársi kér dések, majd a következő szöveg: — Készül-e az Önök trösztje, vezérigazgató elvtárs, valamilyen újdonsággal kilépni? — Igen készülünk — hangzik a válasz, mely kellemesen lep meg. — Évi hatszázhúszezer dollár értékben szándékozunk keményvalutá- ris külföldre többszínnyomású világszínvona lú naptárakat exportálni, ily módon gyarapít va hazánk valutáris bevételeit és szervezve jó hírnevet a magyar iparnak. Természetesen a naptárak képanyaga nem holmi aktokat fog tartalmazni, mint egyes tőkés kiadványoké, hanem néhány idegenforgalmi nevezetessé günk jellemzőit, mint például a Szuper-bár táncosnőinek fellépését stb. — És semmi sem áll e nemes terv útjában — kérdeztem szorongva. — Bizonyos bürokratikus akadályok leküz désével számolunk, ugyanis még nem kaptuk meg az engedélyt egy speciális holland naptár nyomó kombájn (nem azonos a mezőgazdaság ban használt hasonnevű szerkezettel!) beszer zéséhez, holott ennek árát háromévi expor tunkból megtéríthetjük. (A cikk befelyezése a szerkesztő úr tetszése szerint.)” — Van megjegyzése?i — kérdezte Szultán. — Igen — mondotta Péter. — A befejezése szót nem elipszilonnal írják. — Ö, annak megváltoztatását teljesen ön re bízom — válaszolta Szultán. Péter elnézést kért, hogy a Volvót nem ve szi igénybe. Sok értelme nem is lett volna. Az első utcai telefonfülkénél megállt és felhívta a Nemzeti • Bankot, megbeszélte, hogy oda megy. Ott hallott egyetmást, aminek alapján felkereste még a minisztériumot is. Mikor visszaért, bement a főszerkesztőhöz. — No mi volt? — kérdezte az. — Itt az interjú szövege — válaszolta Pé ter és átnyújtotta a papírlapot. A főszerkesztő harsányan nevetett. — Befejezését jével kell írni! — mondotta. — Felhatalmaztak ilyen változtatásra. — És akkor...? — Péter válaszolt, hogy mit gondol „és akkor”. A főszerkesztő egyetértett vele. így történt, hogy az Egyik Lapban cikk jelent Óriás P. Péter tollából a következő címmel: TÖBBE KERÜL(NE) A LEVES, MINT A HÜS. . Az írás egyik trösztünkről szólt, amely nyomdaipari termékeket állít elő, a Dunántú lon. Ez a tröszt olyan holland naptámyomó kombájnt akar vásárolni, amelynek termé kei ugyan exportképesek lennének, és évi hatszázezer dollárt hoznának — csak éppen az előállításukhoz szükséges papír beszerzése évi 800 000 dollárba kerülne. Tanácsolja továbbá a cikk, hogy a vállalat inkább maradjon meg saját profiljánál és vonja vissza azoknak a folyóiratoknak felmondását, amelyek számára nem eléggé jövedelmezők ugyan, de fontos missziót töltenek be. A cikkben se Szultán János, se Vendel Egon neve nem szerepelt és ennek mindketten örültek. Személyesen. Péter egyébként tudta mi az illem: maga is elküldte nekik újévi jókívánságait egy-egy naptár kíséretében, amelyen az Egyik Lap emblémája állt. i
