Pest Megyi Hírlap, 1976. december (20. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
f Boldog gyermekzsivaj töltötte be a Pest megyei Ta nács VB karácsonyi díszbe öltöztetett új csecsemőottho nát a minap. A gyermekek az őket patronáló brigádok tól csaknem 50 ezer forint értékű játékot kaptak aján dékba. A felékesítcít karácsonyfa körül hamarosan bir tokukba vették a névre szóló játékokat. SiiiiiiiiiiiiiiiiiieiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiniitiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiH iiinri Kellemes | ünnepeket | ^iliiiiiliiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii;iiiiii:iiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii|iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiii XX. ÉVFOLYAM, 305. SZÄM Ára 1,20 forint 1916. DECEMBER 35., SZOMBAT Egymillió karácsony a i Ü nnep reggele van, s ha némikép pen kerekítve is, egymillió ember re virradt a nap Bernecebarátitól Jászkárajenőig, Penctőd Százhalombat táig, PiJisvorösvártól Tápiógyörgyéig, .azaz azon a tájon, amelyre hivatalos iratok, országtánképet böngészők azt mondják, Pest megye. Tegnap született kisded s kilencvenedik esztendejéhez ballagó öreg, ifjú, gyönyörű lányok, éle tűje felén ái'ió nők és férfiak, ugrabugra diákok — hányféle ember ez az egy millió? Aligha tévedünk, ha azt írjuk: egymüüófóle. Mert mindegyikük más, sodr bennük a közös, ám semmivel sem kevesebb az, ami eltérő. Ünnepük, kará csonyuk is egymilliófajta, ■ hiszen egy- egy ember soha nem ismétlődő — s akarva is megismételhetetlen — szerep lője a történelemnek; helyettük mások jönnek, ahogy mi jöttünk apáink, nagy apáink, dédszüleink nyomdokain, de akik újakként sereglenek, soha nem azok, akik mi voltunk. Marx zseniális megállapítása szerint „az idő az a tér, l amelyben az emberi fejlődés végbe megy.” Törvényszerű, hogy a gyermek túlnő szülein, a kivétel csupán a sza bályt erősíti. Törvényszerű, de akarja-e ezt minden szülő, minden gyermek? Avagy az egyéni akaratnak nincs szere pe a történelemben, mindössze az egy szeri emberi életre hat? Nyesés nélkül fa nem nő szépen — így szólal meg múlt századokból a józan bölcsesség. Igaz, de belátni, elfogadni nehéz. Mert hiszen valamennyiünkben feszül, bár kiben több, kiben kevesebb makacsság, mehessünk csak a magunk feje után, a magunk akarata szerint. Micsoda kápráztatóan,színes kép lenne, ha csupán azt megtudhatnék, mi rejlik abban a 148 emberben, akik a megyé ben egy-egy négyzetkilométerre jutnak! Budapest után az ország legsűrűbben la kott területe Pest megye, s ha a 148 te lek múltja, jelene, jövője, szándéka, tet te, terve, vágya, óhaja, álma, akarata kápráztatónak ígérkezne, mennyivel gaz dagabb, már-már fölfoghatatlanul vál tozatos képet alkothatnánk az egymillió ról?! Egymillió karácsony? Igen. S egy- millióféle hétköznap, hónap, esztendő. Különbözőségünk nem elválaszt, ha nem éppen összeköt bennünket. Nem csak férfi keresi, s találja meg társát a nőben, vagy nő a férfiban, hanem a gyermek is, ki először kóstolja a barát ság, az összetartozás, a másokkal törő dés mindennél hódítóbb nektárját. Má sok vagyunk, mint a többiek, de éppen azért, mert ők sem azonosak. Nincse nek tükörképeink, ám tükrünk a szű- ke’ob és tágabb közösség, a társadalom. Meglehet, sokak fejében egész életük folyam:ln nem tudatosodik ez, de ettől még így történik, így igaz. Fél napot el tölteni a községet szépítő társadalmi munkán semmiség, ha arról az oldalról nézzük, hogy egy esztendőben — tavaly volt ennyi — 402 milliárd forint a nem zeti jövedelem. Ha azonban a másik ol dalról nézzük, onnét, hogy a hetven társadalmi munkás esőben, sárban is járhatóvá tette az utcát, akkor a hetven szer fél nap naggyá nő, jelentőssé válik, s nem érne annyit, ha csak hatvankilen- cen, vagy éppen hatvanan fogtak volna ásót, lapátot. A sokszor fél nap, a sokszor néhány óra 1975-ben 191 millió forintra nőtt, ennyi volt a társadalmi munka értéke, a megyében. S ha hozzá tesszük, hogy 1970-ben még csak 78 mil lió, akkor már némi sejtelmünk lehet arról, hogyan változik nemcsak a ben nünket körülfogó táj és település, ha nem az ember, az a bizonyos egymillió. R ózsaszín szemüveg illenék az ünnep meghitt hangulatához, s ezért em líthetjük mindennapjaink szebbik oldalát? Fényesebb és sötétebb mindig összetartozik, mert viszonyítást fejez ki,, ami fényesebb, az a sötéthez, az alig világítóhoz mérten fénylik job ban, s ami sötét, arról, a fényeshez ha sonlítva mondhatjuk meg, mennyire az. Tudjuk, a karácsony csillogása ezen a reggelen szinte minden családnál más. Van, ahol reflektorok fényeként már- már vakít, s akad, ahol gyufalángnyi villanásra futotta. Az egymillióféie ka rácsony nem az ünnep különbözősége, hanem az ünneplőké. Hétköznapjaink vetülnek rá az ünnepekre, s ugyan aikad, aki ilyenkor másnak akar látszani, mint aki, valójában mindenki az ünnepen is az, aki a hétköznapokban. Mert talán- talán, ha lassan, keservesen is, de túl jutunk azon, hogy a fa nagysága, az alatta levő ajándékok száma, értéke, az egy évben egyszeri kivagyiság varázsol na ünnepi hangulatot. Az ember, s az emberi érzelmek fölfénylése az ünnep, s az igazi ajándék az, ha valaki az egész esztendőben a szó igaz, nemes, tiszta, értelmében ember volt, odaha za és munkahelyen, utcán, művelődési házban, üzletben, strandon, mindenütt. Illendő-e a számonkérésbe hajló hang ilyenkor, amikor még a békétlen szomszéd is bök egyet köszönésképp a kalapján? Késő ünnep után kántálni — mondták, valamikor, s nem számonké- rünk, csupán annyit állítunk: az esz tendőt záró napjaink olyanok, amilye nekké égész éven át tettük. Ami első sorban országosan igaz, de úgy is, hogy szűkebbre vonjuk a kört, s megmara dunk az egymillióinál, a tizenkilenc me gye egyikénél, a magunkénál. Csakhogy rögtön tolakszik a kellemetlen kérdés: valóban a magunké? Hiszen mennyien vannak, akik — bár lehet, megjárták a Tátra csúcsait, s Velence lagúnáit, meg csodálták Párizsban a diadalívet, s Moszkvában a Kreml tornyait — hal lomásból sem tudják, merre kanyarog a Galga és a Tápió, hogyan simulnak egymáshoz a dombok Rád, Penc, Cső vár határában, miként szökken az ég felé Százhalombatta csillogó fém erdeje, milyen varázsos egy séta Szent endre főterén. Feltétele, alapja lenne ez a tulajdonjognak s tulajdonérzetnek? Meggyőződésünk szerint igen, ez is része annak, hogy bármire, ami kö zös, azt mondhassuk: a magunké. Hangsúlyozzuk még egyszer: ez is. Sok más között és mellett. Mert hisz- szük, minden mozzanatnak jelentősége és hatása van abban, sorsunk, közös és egyéni sorsunk miként alakul. Az, hogy a búza termésátlaga a megye szövetke zeteiben — egy hektárra számítva — negyven százalékkal magasabb Volt a negyedik, mint a harmadik ötéves terv ben, száraz statisztikai adatnak, a gaz dasági tevékenység egyik summázó té nyének tűnik. Ha azonban a szám, a negyven százalék, a búza sok ezer ton nája mögé nézünk, akkor ' fölbukkan előttünk az ember, aki természetes hangsúllyal mondja, hogy a mi szövet kezetünkben, hogy nálunk, a közösben. Az ember, aki addig soha nem látott gépeket szelídített a keze alá, hombárait gabonasilókká növelte, magot tartó kö tényét egymás nyomában igyekvő vető gépek falkájával cserélte fel, s a magot is bonyolult biológiai folyamatokon át nemesítette. Az az ember bukkan elénk, aiki egyre inkább megtanul élni lehető ségeivel, s nemcsak a földeken, a gyá rakban, hanem mindenütt másutt, mert rájön: élete nem osztható fel szeletek re, munkahelyi és otthoni énre, napok ra és hetekre, mert minden részlet va lahol összegeződik, eggyé lesz. Marx megállapítása szerint „a leg főbb termelőerő maga az ember”, de bátran kiterjeszthetjük e megállapítás tartalmát úgy, hogy nemcsak termelő erőként a legfőbb. Hanem minden más tekintetben is az. Ami nem elvi, hanem gyakorlati igazság. Csakhogy érvényesí tése nem könnyű, nem egyszerű. Még akkor sem, amikor minden feltétel ren delkezésre áll, hát még akkor, amikor a feltételek egy része hiányzik, s csak lassan, olykor kín-keservesen teremthe tő meg! Szentendrén naponta egy kör zeti orvos átlagosan 37 beteget lát el, egy esztendőben 11 ezer vizsgálatot foly tat le. Miféle realitásoktól elrugaszko dó önhittség kellene ahhoz, hogy állít suk: nincs több'tennivaló ebben is, se regnyi másban is? S ha másfelé nyú lunk, azt rögzítve a betűkkel, hogy a legutóbbi öt esztendőben a megyében megkétszereződött a vízvezetékek cső hálózatának hossza, vajon nem az-e a következő lépés, a kézenfekvő kérdés, mikor lesz mindenkinek egészséges ivóvize? Kiábrándító, lehangoló mellék- zöngéje van annak, ha kimondjuk: 1980 után is kell még vízvezetéket építeni? Holott a jelenlegi ötéves terv minden korábbinál nagyobb iramú fejlődést hoz a megye közművesítésében, de még jó néhány karácsony telik el úgy sok családnál, hogy az udvari kútból merik, távoli közkútból hozzák a vizet. Ilyen köznapi dolgok miatt is egymillióféle a karácsony. S persze, nemcsak, elsősor ban nem a karácsony, hanem a többi, 361 nap. T etszetős köntösű tényekkel rakhat juk körül magunkat, ha úgy akar juk. Például azzal, hogy a megye termelőszövetkezeteinek halmozott termelési értéke meghaladja a 11 mil liárd forintot, s ezzel a legnagyobb pénztömeg előállítója a mezőgazdaságot tekintve az ország tizenkilenc megyéje között. Ha csak ezt néznénk, könnyed szárnyú lenne az ünnep, csak simítaná, s nem ráncolná a homlokot. De tudni kell azt is, hogy sok a gond a zöldség éé a burgonyatermesztéssel, a szarvas marha-állomány gyarapodásával, s a gépek egy részének elöregedése miatt. Ami már átvézet a holnapba, a teen dőkbe, abba a szüntelen mozgásiba, melynek fenntartói magunk vagyunk, de sajnos, nem azonosul buzgalommal. Lehet, hogy nemcsak objektív, szemé lyünkön, családunkon kívül állp okok, hanem emiatt is különbözőek a kará csonyok? Minden bizonnyal igen. Mert rövid időszak adhat érdemet az érdem telennek, ám hosszabb távot befutva célba csak az ér, aki vallja, tartja: a legjobb párna a tiszta lelkiismeret. S mi más adhatná meg ezt, mint a becsüle tes munka, a környezetben szüntelenül tanúsított emberség, ha kell, az önzet lenség, az áldozatvállalás. Van, amit ezekből meg kell követelni, így a be csületes munkát. Azt azonban már kö vetelni nem lehet, hogy a becsületes munkát toldja meg a szív, a kötelezett séget tetéző igyekezet. Azt sem kérhet jük számon, hogy kiben mennyi a meg értés, az önzetlenség, ám biztathatunk — közösen s személyes példával — er re. Tanúságát adhatjuk, ha akarjuk, mi az, ami úgy nőtt hozzánk, mint kezünk, lábunk, olyan fontos, nélkülözhetetlen. S mert ennek ezer a módja, a cselekede tek is ezerfélék, ám az a fontos, hogy cselekedetek, s nem puszta tervek, ál modozások, óhajtások, elszánások. E esztendőnként hat-nyolcezer ember telepedik meg a megyében, s egyet len város, Vác lakossága másfél év tized alatt 28 ezerről 34 ezerre nőtt Tekintélyes települést megtöltő tömeg a hatezer ember, a gyarapodás, ám a vá ros úgy fogadta be őket, hogy bár nyö gött a tehertől, de sokuknak nemcsak kenyeret, hanem lakást is, nemcsak utat, világítást, hanem gyermeküknek óvodai helyet is teremtett. Életünk csodálato san tarka képe tárulna elénk, ha meg kérdezhetnénk e hatezer újsütetű váci polgárt, miként követte egyik karácso nyuk a másikat, s hogyan tervezik a kö vetkezőket? Mert ahogy a mögöttünk álló évek, úgy a következők is meg hozzák a gyarapodást, kinek új lakást, jobb munkakörülményeket, kinek jöve delemnövekedést a tanulás ellenében, kinek a megérdemelt pihenést juttatva a közösen termelt javakból. Fölvillanó, s kihúnyó képek: negyvenmilliárd fo rint értékű állóeszköz található a me gye iparában — ennél több csak Bor sodban —, de ezek hasznosítása még mindig, most, az ötödik ötéves terv ide jén is a feladatok élén áll. S elkerülhe tetlenül meg kell birkózni ezzel is, ha azt akarjuk, hogy jövendő karácso nyaink — és jövendő hétköznapjaink — gazdagabbak, szilárdabbak legyenek. Egymillió módon foghatunk hozzá? Vannak közös útjaink, ahol lépni egy szerre kell. Ez azonban nem azonosít ható sem a várakozással, sem az egyéni bizonytalankodással. A remény jó reg geli, de annál silányabb vacsora. Még is, a munkát mímelők, a terhek alá vál tókat nem tevők nagy étvággyal re ményt früstökölnek, s estebédelnek, bíz va abban: majd mások beteljesítik re ményeiket. Akkor humánus-e a társa dalom, ha így cselekszik, vagy akkor humánus igazán, ha a többség érdeké ben leinti, rendre szorítja e kisebbsé get? Fölös kérdés, mert mindannyian tudjuk a választ. Tudjuk, csak éppen nem gyakoroljuk következetesen. F ölvillanó és kihúnyó képek: nyolc- százezer ember üli az ünnepet a megye községeiben. Törvényszerű, hogy a városok fejlesztése mellett most már az ő mindennapjaikra is több figyelem, s ami lényeges, több pénz, eszköz jut. Fölvillanó és kihúnyó képek: 208 gyermek született egy esztendő alatt Százhalombattán. Akiknek a következő években óvoda, majd iskola kell, az után üzlet, végül munka, lakás. Így bő- víthetnénk a képek sorát végeérhetet- lenül, mert a jelenben már itt a holnap, s holnapunkban a holnapután. Ma alig ha akad olyan ember, aki azt tervezi, fontolja, milyen lesz a jövő esztendei karácsonya. Közösen, társadalmi ösz- szességben azonban már készen áll a terv, s úgy lesz való, ha mindenki a maga helyén, a maga dolgát teljesíti. Egymillió karácsony? Igen. Csak ed ne feledjük: 1977-ben a 365 napot is egy millióval kell megszorozni, s a szorzójel a köznapokat összefogó cselekedet. 9
