Pest Megyi Hírlap, 1976. december (20. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-19 / 300. szám
a ^MHííií 1976. DECEMBER 19., VASÁRNAP Zeneművészek közgyűlése ' Szombat délelőtt, a Fészek Művészklub nagytermében megkezdte munkáját a Ma gyar Zeneművészek Szövetsé gének X. közgyűlése. A ta nácskozáson a több mint 300 tagot számláló szervezet veze tősége nevében Sárai Tibor főtitkár számolt be a szövetség csaknem négy éve megtartott legutóbbi közgyűlése óta eltelt időszak zened életének tapasz talatairól, eredményeiről, gondjairól. A közgyűlésen a többi kö zött megvitatják a szövetség kétévtizedes alapszabályának módosítását, és megválasztják a szervezet új tisztségvise lőit. Messziről jöttek Művelődnek a pomázi munkásszálláson A Közép-Dunamenti Vízgaz dálkodási Társulat pomázi munkásszállásán vagyunk. Al kalmi idegenvezetőnkkel, Pa jor József névéi beszélgetünk. — Ilyenkor délután, a munka idő végeztével mindenki ked ve szerint szórakozik. — mond ja. Nagy Károly például Bal- zac-regényt olvas: — Nekem a mindenem a könyv. Az ebédlőben lévő könyvtárban ugyan nem nagy a választék, de azért mindig akad valami olvasnivaló. Egyébként Szolnok megyéből, TV-FIGYELŐ lomegvonzás. Amolyan mélylélektani mintavételnek szánhatták készítői a csütörtö kön délután vetített Tömeg vonzás című filmet. Azt akar ták megtudni, hogy miért töre kednek a nagyvárosba — pontosabban Budapestre — a falusi, kisvárosi fiatalok. Miért hagyják ott békés, nyugodt otthonaikat, hogy egy kétmil liós metropolis utcáin lökdö sődjenek — munkásszállások lakóiként, vagy albérlőként. Aligha van olyan néző, aki ne tudna e faggatózásra lega lább fél tucat típusfeleletet. Kalandvágy; az érvényesülés hez kínálkozó több út és mód; a társkeresés könnyebbsége; nagyobb kínálat a tanuláshoz, a szórakozáshoz stb., stb. Ezért hát joggal vártuk, hogy ha már leforgattak egy ilyen ri portfilmet, abból nemcsak a fonti közhelyek derülnek ki, hanem több is, más is. Sajnos nem így volt! Szinte szó szerint azt hallottuk vissza, amit amúgy is tudtunk, hogy a kalandvágy, az érvényesülés hez kínálkozó több út és mód stb., stb. Noha Albert József szerkesztő-rendező még egy pszichológus szakértelmét is igénybe vette, mégsem telteik meg élettel — igazi érvekkel — a válaszolt. Talán ha egyetlen válaszadó nyílt meg úgy, ahogy azt vár tuk: 'a kisvárosból Pestre sza kadt lány, aki kellő öntudat tal és kellő értelemmel mérte fel saját maga helyzetét, is merte be a nehezen megszer zett fene nagy önállóságnak teljes kudarcát. Dehát ez csak egy volt a sok megszólaltatott közül. Tojáspatkolo. Egy híjáin négyszáz ponttal — 399-cél — végül is Nyíregyháza csapata nyerte meg a Tojáspatkolo döntőjét pénteken este. Igen szoros versenyben, hiszen az utána következő Székesfehér vár 393, Budapest pedig 391 pontot kapott. Ám nemcsak szoros, hanem izgalmas és szórakoztató is volt ez a verseny. Pontosan olyan, amilyet a néző szeret: volt látnivaló, volt min vitat kozni, volt kiknek szurkolni. Valljuk be, nem így indult ez a vetélkedő. Több kritika — rovatunk- is — szóvá tette, hogy túlteng benne a lexikális ismeretanyag, a játék, a pro dukció rovására. Ahogy közeledett a döntő, úgy szabadult fel ez a nép- művészeti ki mit tud. Jó volt ezt a döntőt végig szórakozni, s ugyanilyen jó volt a végén megtudni, hogy voltaképpen kik is művelik, is merik ilyen jól a népművészet legkülönbözőbb ágait. Nem csak az erdők, mezők, tanyák, falvak lakóinak kizárólagos képessége tehát — képletesen szólva — a tojáspatkolás, ha nem mindazoké, akik az ősi művészetek művelésében ked vüket lelik, legyen bár ottho nuk egy-egv vidéki nagyváros, vagy valamely fővárosi kerü let. Mindent egybevetve: egy szépen ívelő sorozat szép záróestje volt! Akácz László Tiszaburáról jöttem, gépkeze lő vagyok. A tornaj monostori (Szolnok megye) Ballók József brigád vezető és földije, V®ss Bálint pinpongozik. A játékos test mozgás pihentet —vallják. A legtöbben azonban a televíziót nézik. Ügy látszik, a passzív szórakozásnak itt is sok híve van. Főleg a filmeket és a té véjátékokat kedvelik. Közben Vassék leteszik az ütőt és a kaucsuklabdát, hogy elmond ják, hogyan szórakoznak, mű velődnek itt, távol otthonuk tól: — A vízgazdálkodási társu lat színház- és mozilátogatáso kat szervez — mondja Vass Bálint. — Ezenkívül évi ötezer forintos szerződése van a po mázi művelődési otthonnal. Ballók József hozzáteszi: — A kirándulásokról sem illik megfeledkezni. Az idén nyáron például harmincnyol cán négynapos jugoszláviai utazáson vettünk részt. Pajor Józsefné az ebédlőbe kalauzol. Konyha nincs — a helyi Pipacs étteremből hozat ják az ételt, minőségére pa naszkodnak: Egyszer túl sok benne a só, másszor meg ke vés. Egyébként csak az ebéd jön a vendéglőből. Ezután Simkó József, a tár sulat főkönyvelője beszél a dolgozók szociális helyzetéről: — Ebben az évben január elsejétől szeptember végéig háromszázötven munkásunk mintegy három és fél millió forint értékű juttatásban ré szesült. Ebből az összegből telt például üdültetésre, utazási kedvezményre, vagy a lakás építés támogatására. Több munkástól kérdeztük; miért jöttek el ide, otthonuk tól oly meszire. (Általában csak a hétvégeken látogatnak haza.) Majd mindegyikük anyagi okokra hivatkozott, azt mondták, Itt jobban megtalál ták a számításukat, mint szű- kebb hazájukban. Akadtak olyanok is — mint például Nagy Károly —, akik nemcsak erről beszéltek. Meg említették, hogy itt, aki be csülettel dolgozik, jól jár. Méltányolják a munkájukat. S ha meggondoljuk, hogy egye sek háromszázhatvan kilomé ter távolságból jöttek ide dol gozni, és itt is maradtak, ez biztosan igaz. Galla Miklós Minden ideköt Középtermetű, negyvenhat éves, csendes szavú, szemüve ges férfi. Néhány perc múlva befejezi a rögtönzött értekez letet, eligazítja munkatársait, aztán zavartalanul beszélget hetünk. A falakon oklevelek: a Rad nóti irodalmi színpad arany koszorús minősítése, amit alig egy hónapja kaptak a Békés csabán rendezett amatőr szín játszók országos fesztiválján. Mellette a Népművelési Intézet nívódíja, amelyet most, decem ber elsején adtak át az együt tesnek. Aztán újabb öt arany koszorús minősítés, valameny- nyit az énekkar kapta. És még egy: a fúvószenekaré. Öt évtized fakóit képei A szemközti falon négy, nagy méretű fénykép, barnára pácolt fakeretben. Régen ké szülhettek, az évek sárgásbar nára színezték valamennyit. De nemcsak a fakóságuk árul kodik erről. Az egyiken éppen ez az épület, a művelődési ház látható. A ház, amelyet ma ki- sebb-nagyobb lakóházak több szörös gyűrűje takar el az alig száz méterre húzódó országút- tól. A képen: közel, s távolban semmi. Se fa, se ház, se utca. Egy másik képen a Járműjaví tó épülete is magányosan áll, mintha egy lakatlan szigetre építették volna. Most új, eme letes épületek sora övezi. — Házak padlásáról kerül tek elő ezek a fényképek — magyarázza az igazgató, Szőnyi Lajos. — Azyizem és a műve lődési ház avatásán készül tek, Éppen ötven esztendeje. Aki rájuk pillant, szó nélkül lemérheti, mennyit változott a falu öt évtized alatt. Ezért is őrzöm őket féltett kincsként. Változó fain — változó szemlélet Hellyel kínál, aztán: folytatja a megkezdett témát. — A ház az üzem munká sainak épült. Egészen a közös fenntartásig a vasutas-szak szervezet volt a legfőbb patró- nusa. Sokat költöttek rá. Az itt dolgozó vasutas munkások érdekében. Például építettek hozzá egy új épületszárnyat. A fűtést ma is az üzem bizto sítja. Csoportérdek — közössé gi érdek. Ma így fogalmazunk. Végül is az utóbbi győzött. Ma már mindenki azt mondja: jó, bogy így történt. A miértre könnyű a válasz. Régen Duna keszinek egyetlen nagy üzeme volt, a Járműjavító. Ma felso rakozott mellé a Mechanikai Labor, a házgyár, a konzerv gyár, a hűtőház, hogy csak a legjelentősebbeket említsem. A jelentéktelen faluból nagyköz ség lett. Holnap pedig talán már város. Sok minden meg változott. A szemlélet is. Bizonyítványa e háznak is Jóleső érzés hallgatni, aho gyan a házról, az üzemről, a falujáról beszél, ahová két esztendeje jött vissza a SZOT kulturális osztályáról. — A nagyapám ács volt. En nek a háznak a tetőszerkezetét még ő készítette. Az apám itt kezdte felnőtt életét a Jár műjavítóban. Az indulás per cétől, 1926-tól haláláig, 1947. decemberéig itt dolgozott. Én váltottam őt, még ha kényszer ből is: anyám beteg volt, ki maradtam a hetedik gimná ziumból, kellett a pénz. Pálya munkásként kezdtem, a faté ren folytattam, később fagép- szakmunkás vizsgát tettem, könyvelői képesítést szereztem, voltam a titkárság vezetője, sőt 1968-ban fél évig ennek a ház nak az igazgatója is. Innen kértek ki a SZOT-hoz, s hogy örömmel jöttem vissza, nem vitás. Engem minden ideköt. Itt óvónő a feleségem. Ildikó, lányom a meó-nál dol gozik. És itt volt lakatos Má- csai Pali, Ildikó vőlegénye is, akire nagyon büszke vagyok. Azért csak volt, mert tavaly elvégezte a szakmunkások egyetemi előkészítőjét, még hozzá olyan sikerrel, hogy szeptember óta a Műszaki Egyetem gépészmérnöki kará nak elsőéves rendes hallgató ja. Amíg tanul, az üzemtől megkapja fizetésének nyolcvan százalékát. S nem ő az egyet len az üzemből! Tavaly hatan vettek részt az előkészítőn, kö zülük három ma már mű- egyetemista, kettő a műszaki főiskolán tanul, egy pedig kedvezményes érettségit tehet. Ez nemcsak a fiatalokat dicsé ri, úgy érzem, egy kicsit a bi zonyítványa ennek a háznak is, amely öt évtizede áll a ta nulás, a művelődés szolgálatá ban. Ha némi kitérővel is, visz- szakanyarodik a beszélgetés oda, ahonnan elindult, a kultú- Együtt — egymásért Szülők parlamentje Vácott Harmadszor rendezték meg i felnőttek tegnap a váci szülők parla- békekötést, mentjét, de először fordult elő, hogy a szülők és pedagógu sok mellett a gyerekeket s az általános iskolákat patronáló üzemek képviselőit is meghív ták a helyszínre, a Madách Imre munkás- és ifjúsági mű velődési központba A konfliktusok forrása A találkozón részt vett Lá bai László, az úttörőszövetség megyei elnöke is. Az idei par lament célja az volt, hogy a résztvevőik közösen, gondolkod janak el azon, miként élnek együtt felnőttek és gyerekek a családban és a családon kívül, milyen a kapcsolat szülők és gyerekeik, pedagógusok és ta nítványaik között. Azt kutat ták, mik azok a leggyakoribb konfliktushelyzetek, melyek megrántják a közösség harmó niáját, a felnőttek ég gyerekek közötti jó viszonyt. \ Ezekről a legtöbb szülőt és gyermeket foglalkoztató kér désekről tartott vitaindítót Szabó László, az Oktatási Mi nisztérium általános iskolai főosztályának helyettes veze tője. Hogy szabadon előadott, de jól átgondolt elmélkedését mégsem követte a várt vita, ezt neki nem lehet felróni. kezdeményezik a jottányit sem engedve természetesen abból az elvből, amit addig is képvi seltek. Mert az a véleménye, hogy jól megfér együtt két kü lönböző dolog: kitartani a he lyes álláspont mellett, s annak mérlegelése, hogy semmilyen nézeteltérés sem adhat okot olyan haragra, amely súlyosab ban megzavarja szülő—gyer mek kapcsolatát. Ez azért is igaz, mert valamennyi egészsé ges szellemű család tagjai min den tevékenységet együtt és egymásért folytatnak. Minden őrsnek patronáló Együtt, egymásért a jelszó, melyet két éven át az úttörő mozgalom is zászlajára tűz. A pedagógusok azt szeretnék, ha ezt a gondolatot az iskolán túl, valamennyi családra is kiter jeszthetnék. Annál is inkább, mert sajnos, minden gyermek közösségben vannak olyanok, akik kedvezőtlen vagy kifeje zetten káros családi környe zetben élnek. Értük is felelős séget kell éreznie mindenki nek, nemcsak a pedagógusok nak, hanem például osztály társak szüleinek is. Be kell vonni őket a közös programok ba, játékokba, s jó lenne — bár erre egyelőre még kevés a példa —, ha az ilyen összejö veteleken a szülők is részt vennének. Ennek a gondolat nak a jegyében az úttörőszö- vetség nemrégiben akciót in dított: minden őrsnek legyen patronáló családja, ahol szíve sen látják őket, ha az iskolán kívül is együtt akarnak ját szani az őrs tagjai. Minél több ilyen vendégszerető csa lád lesz, annál tartalmasab bakká válnak a gyerekek együtt töltött órái, annál job ban gazdagodik érzelemvilá guk, helyesebb irányba fejlő dik személyiségük. Kapcsolat az üzemekkel A hozzászólók az iskoláit és üzemek közötti kapcsolatokról, a szülői munkaközösségek fel adatairól szóltak, keresték a módot, mint is lehet még szo rosabbra fűzni a szálakat az iskola és az otthonok között. Délután valamennyi váci is kola tornaterme megnyílt, hogy a szülők szabad szombatjukból néhány órát ott együtt töltse nek el fiaikkal, lányaikkal. Ezt a játékos közös testedzést sze retnék rendszeressé tenni a jövőben Vác iskoláiban, egy aránt szolgálva gyermek és felnőtt testi és lelki egészsé gét. Bányász Hedvig A tóalmási Cimbora MEGJELENT AZ ŰJ SZÁM Az elvekből nem engedve Az előadó — maga is gya korló apa — azokat a helyze teket elemezte, melyekből a leggyakrabban kerekedik vita a generációk között. Nyilván maga is többször végiggondol ta az ilyen feszültségek felol dásának módját, mert receptet is tudott adni. Igaza van, hogy nem mindig érdemes érvényre juttatni a szülői tekintélyt. Olyan kérdésekben például, hogy mit vegyen fel a kamasz lány, nem szabad megbántva éjszakai álomba merülnie sem a szülőnek, sem a gyerekeknek, bárkinek is legyen igaza a vi tában. Helyesnek tartja, ha a ra Dunakeszi otthonához, amely ma a nagy költő, József Attila nevét viseli. Tizenkét bőkezű mecénás — Korábban három fenntar tója volt a háznak. A vasutas- szakszervezet, a Szakszerveze tek Pest megyei Tanácsa és a Járműjavító. Ez évente két százötvenezer forint támoga tást jelentett. Ma viszont már tizenkét gazdája van a háznak, az említetteken kívül a nagy községi tanács és a helyi üze mek. Ez pedig azt jelenti, hogy évente nyolcszáznyolcvan- nyolcezer forint jut a kultúrá ra. Esztendeje nagy munkába kezdtek. Kívül-belül tataroz zák, korszerűsítik az öt évtize de álló épületet. A munkák több mint egymillió forintba kerülnek, de van rá fedezet. A SZOT egymillióval, a vasutas szakszervezet másfél millióval, a nagyközségi tanács ugyan csak egymillióval járult hoz zá. A helyi üzemek kommu nista szombat bevételét aján lották fel, ami szintén több mint félmillió forintot jelen tett. Ez az összefogás még ar ra is lehetőséget teremtett, hogy egy új kultúrházzal bő- Mindig öröm kézbevenni a tóalmási művelődési ház lap ját, a Cimborát, mely egyre színvonalasabb anyaggal jelen ti magáról életképességét. Van annál perdöntőbb bizonyíték, hogy az idei őszi-téli szám az eddigi legjobb 7 Pedig a leg jobb. Nemcsak, színes, hanem tartalmas is. P. Bálint Irén olyan munkával jelentkezik a cigánykérdés elfogulatlan ér telmezésével, mely találékony anyaggyűjtésének alkotó fel- használásával kis fokozással írói művé testesülhet. Egyál talán, az egész füzet nemcsak Tóalmás környékének helytör- vítsék az épületet, amely az ifjúsági klubnak és a szocia lista brigádvezetők klubjának biztosít otthonit. A munkák igen jó ütemben haladnak: a művelődési központ húszezer kötetes könyvtára július óta már jnűködik és a klubházat is felavatták augusztusban. A teljes rekonstrukcióval már ciusra készülnek el, s attól kezdve ismét teljes lesz a nagyüzem. Gyakorlat lett: üzemekben megrendezve — Az élet persze addig sem állt meg. Művészeti együtte seink, szakköreink addig is dolgoznak. Egy hónapja népi- tánccsoportot alakítottunk a Mechanikai Laborban. Együtt működési szerződést kötöttünk a három általános iskolával és a gimnáziummal. Ha némi ké séssel is, novemberben meg rendeztük a hagyományos mű vészeti napokat. A változás legfeljebb annyi volt, hogy a rendezvények színhelye teljes egészében áttevődött a nagy község üzemeibe. Ez azonban semmi zökkenőt nem okozott, mivel már korábban is gyak ran voltak kihelyezett progra mok. tárlatok, irodalmi estek, hangversenyek az üzemekben. Ez a ház elkészülte után is gyakorlata marad munkásmű velődési programunknak. A beszélgetés nyomán ki rajzolódik: a közös fenntartás megteremtése megújította, még gazdagabbá és tartalmasabbá tette a művelődési központ egész életét. Ma már nem csupán egyetlen üzem munká sainak második otthona, ha nem a fejlődés útját járó egész településé. S ebben nem kis része van Szőnyi Lajosnak is. Prukner Pál téneti feldolgozását vállalta, hanem újságírőjelöltek szak mai továbbképzéséhez is hoz zájárul. írással fémjelzett szi gorú önképzés érződik Bálint Irén szabadidő elemzéséből is, mely szakdolgozatának tárgya. Tanulmányai gazdag könyvé szeti stúdiumokon alapulnak, melyet széljegyzetben közöl, ezzel társait is ilyen elmé lyült munkára ösztönözve. A Cimbora fejlődését abban látom, hogy hála Bényi János olvasószerkesztői, Péter Béla irányító közreműködésének, az ötletesség a tartalmi gazdag ság felé lendül. Rögzítődik a táj egyre árnyaltabb kulturá lis élete, de az írások problé majelző szerepe egyre használ hatóbb elemeket tartalmaz a holnap közművelődése szá mára. Közli a füzet Ratkó József költeményét és a Kis verses antológiában Selmeci György, Bobály Attila, Burai Katalin, Hajdú Eszter, Péter Béla lírai alkotásait. Olvashatunk pályá zatokról, bemutatkozik a Cim borában a tápiószentmártoni ifjúsági klub, , helytörténeti adatokkal, és népszokásokkal is megismerkedhetünk. Jó a szám eszmei, formai elosztása, naplórészletek, adomák szakít ják meg, pihentetésül, a hosz- szabb írásokat. Továbbra is fő helyet kap hasábjain a mun kásművelődés. A Buszrádió műsora sok örömet okozott ed dig is a Budapestre utazó tóal mási dolgozóknak, most grafi kai kiállítást is szerveznek szá mukra. Erről és más fontos kulturális eseményről — ol vasótáborról, zenéről, színház ról —, szintén közöl híreket. P. Bálint Zsuzsa sajtóajánlata, Péter Béla tárlatbeszámolója, Selmeci György karikatúrái és fantasztikus elbeszélése mind- mind azt igazolja, hogy nö vekszik a füzet írógárdája, té maköre. A kalendárium tel jességét közelíti a tóalmási he lyi kiadvány, hiszen kereszt- rejtvény, lapzárta, olvasó hangja, humor, sport, szépiro dalom, honismeret egyaránt található benne. A 100 oldalas terjedelem Is igazolja a mon danivaló sokrétűségét, s azt, hogy a Cimborának nem múlt ja, hanem jelene és holnapja van. L. M.
