Pest Megyi Hírlap, 1976. december (20. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-14 / 295. szám
• • Ünnepekre készül FELNŐTTOKTATÁS Minden forma A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat gödöllői cukrász üzemében ezekben a napokban fokozott ütemben készítik az ünnepi asztalokra szánt süteményeket. Képünkön: a Széchenyi Szocialista brigád beiglit „gyárt”. A napi 5—6 ezer tekercs bcigli jórészét korszerű cso magológép segítségével Sípos Istvánné és Sándor Irén fólia bevonattal látja el. Ifj. Fekete József felvételei megtalálható Harminc évvel ezelőtt szüle tett a párthatározat a felnőtt- oktatás, a dolgozók iskoláinak megszervezéséről. Barkóczi Istvánnal, a városi tanács mű velődési osztályának vezetőjé vel, beszélgettünk, aki a minap vett részt Gödöllőn, a művelő dési házban tartott tanácsko záson. Vitaindítójában Fábri Mi hály összegezte a 30 esztendő eredményeit: Megyénkben mintegy háromezer felnőtt ta nul a dolgozók általános isko lájában és hétezer a középisko lában. Városunknak sem kell szégyenkeznie, Gödöllőn 29 éve működik ,ez az oktatási forma, tizenhárom általános iskolai csoportban, jelenleg 150-en tanulnak. Gödöllőn és Veresegyházon a gimnázium nak működnek osztályai, eb ben az évben több mint százan felvételiztek, közöttük sok a 30 éven aluli. Elsősorban azok végzik el az iskolát, akik tud ják, hogy miért és mire vállal koztak. Sajnos a lemorzsoló dás még elég nagy, 20—24 szá zalékos. Négy év alatt 557-en szerez tek általános iskolai bizonyít ványt, 332-en tették le az érett ségit, és 650-en kaptak techni kumi oklevelet. Gödöllő a me gyének az a települése, ahol az oktatás valamennyi formája megtalálható. Így például a szakmunkásképzőben három év alatt szerezhetnek szakkö zépiskolai végzettséget a szak munkások. Évről évre növek szik a magán vizsgázók száma is, az erre készülőknek igé nyük bejelentése után a műve lődési házban biztosítanak konzultációkat. Verseg a háború éveiben (3.) Átélők, szemtanúk XJarmincegy év telt el a II. ■ világháború befejeződése óta. Történelmi mércével rö vid idő, az emberi élettartam felől nézve tekintélyes. De bármilyen régen volt is, tanul ságait sosem feledhetjük. Azok nak az emlékezetében, akik át élték a szörnyű éveket, újra, és újra feltűnnek a háború mozzanatai. Vajon miért? Val lomásaikból kiderül. ★ Walter Mónika édesanyja visszaemlékezését rögzítette magnószalagra: 1944-ben íjnég kicsi voltam, de világosan em lékszem azokra a borzalmakra, amelyek körülöttem történtek. A falu szélén laktunk. Köze lünkben sáncok húzódtak, on nan lőtték a szovjet csapato kat. 1944. december első nap jaiban a bunkerben lapultunk, mert féltünk a. lövöldözéstől és a bombáktól. Hallottuk azok nak a magyar katonáknak a jajgatását is, akik megtagad ták a harcot, s akiket ezért meggyilkoltak a németek. Másnap reggel láttam őket: a sáncok körül legalább 15—20 magyar katona hevert. Ezek hónapokig ott maradtak, egész tavaszig. Nem sokkal ezután elmondhatatlanul brutális tet tek következményét élhettem át. Házunktól nem messze 4 szovjet katonát láttam lenya kazva. Ügy vágták le őket a németek, mint a csirkéket, s a vérüket egy nagy betonból ön tött disznóetető vályúba enged ték. Az idősebbektől tudtam meg, hogy ezek parlamenterek voltak. Odatemették el őket a falubeliek, ahol most az el esett szovjet katonák emlék- tnűve áll, s amelyet minden évben megkoszorúzunk. Jancsek Magda gyűjtésé ből még a következőket tudjuk meg a lemészárolt magyar ka tonákról: a front átvonulása idején a jelenlegi kertészet helyén nagy szalmakazlak álltait, s néhány katona ebbe fúrta be magát, a többiek pe dig a sáncokban bújtak meg. A Kálló felé menekülő néme tek azonban észrevették őket, s mint árulókat, azonnal le- géppuskázták. A vérségiek ak kor csak földet húztak rájuk, tavasszal vitték ki őket a te metőbe. Egyiknek a nevét is tudjuk: Molnár János tizedes. A szovjet parlamenterek fejét bárddal vágták le, előtte végig kellett nézniük társaik kivég zését. Sápi Tiborné hat évvel ezelőtti gyűjtése szerint a szov jet katonák sírjában egy tiszt is nyugszik. Szintén ő jegyezte fel: Kepes néni szerint három katonát temettek az említett helyre, s mind a három közle gény volt. Bomba ütötte őket agyon. Az egyiket Alekszan- dernek hívták, a másikat Mik lósnak — a harmadik nevére nem emlékezett. A magyar katonák számát illetően egy korabeli köz ségi vezető feljegyzését fogad hatjuk el hitelesnek, amit több szemtanú is megerősített: az átállni szándékozók tizen- ketten voltak (Az irat a falu múzeum tulajdonában van.) A versegieknek a németek sáska hadával szembeni ellenszenvét jól érzékelteti Marton Pálné, Gyuri bácsi című könyvének következő jelenete: Éppen reg_ geliztünk a konyhán, nagy apám az istállóban volt még. keresztapám meg nemrég ér kezett. Láttuk, s két német az istállónak megy, 'és figyelni kezdtük a csukott ajtó mögül. Akkor már sejtettük, állatfélét akarnak ... Innen ki nem visz nek semmit, mondom, és erő sen figyeltünk az istálló felé. Nem mentünk ki, gondoltuk, majd szól a nagyapa, ha baj lesz. Pillanat volt az egész, tí zig se számolhattunk volna, lövéseket hallunk, egész soro zatot. Akkor már egymást megelőzve rohantunk az istál lóba. Keresztapám futtában felkapta a pitvarajtóba támasz tott kisbaltát is. Nagyapa a te hén mellett, a jászol előtt áll hatott, mert a jászolba bukva találtuk. A két német a meg vadult tehenet akarta a jászol tól eloldani, ezért nem vettek minket észre. Keresztapám az egyiket csapta tarkón, kisbal- tával, én meg a másikra ugrot tam hátulról. S hogyan emlékeznek a fel- szabadulás első napjaira? A következő vallomás szin tén Walter Mónika magnófel vételéről való: az egyik reggel, nagyon korán, erős zúgásra, kiabálásra ébredtünk. Orosz szavak hallatszottak. Azért is mertük meg, mert a nagybá csim megtanított néhány szót velem, ő ugyanis korábban harcolt orosz földön, és az édesanyám is tudott egyet- kettőt. A bunkerből ő ment ki elsőnek, mi, gyerekek beleka paszkodtunk a szoknyájába és sivalkodtunk. Kinn, amikor megláttak a katonák, elkezdtek nevetni. Aztán a németek fe lől kérdezgettek. Az egyikük Nyolcvannyolc munkásM Újabb létesítményekkel gyarapodott .a város Gödöllő felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából több ünnepi eseményre került sor a városban. Az alsóparki Stromfeld Aurél sétány egyik házában pénteken vették birtokuk ba az oivasók az első lakó telepi klubkönyvtárat, szombaton délben nv!iott az újjáalakított Dózsa György úti patika. Vasárnap reggel fiatalok és öregek gyülekeztek a MÁV-ai- lomáson, ahol Martinak Ferenc alapszerveziOti pérttiltkár mél tatta az évforduló jelentőségét, majd az Árammérőgyár és a Gépgyár kéipviselői a város üzemeinek és intézményeinek nevében, a járási és városi KISZ-bizottsáig az ifjúság nevében helye zett el koszorút a forgalmi épület márványtábláján. Az ünneplők ezután a János utcába siettek, ahol ünnepé lyes külsőségek között a gép gyár nyolcvannyolc munkásá nak adták át új lakásának kul csát. A megjelenteket Plutzer felkapott, bevitt a szobába, gi tárt nyomott a kezembe, s mi közben meg-megpendítette, azt mondta tört magyarsággal: nyugodjak meg, ne sírjak, ő jó bácsi és nem bántanak ben nünket. Aztán egy szovjet ka- tönálány lekvárt hozott, sze dett egy tányérra, hogy egyek belőle. Édesanyámat megkér ték, főzzön teát. és készítsen nekik, valami harapni valót; lement a bunkerbe, s onnan hozott nekik. A katonák aznap ott maradtak, másnap délelőtt mentek tovább. A szovjetek bejövetele után még sokszor megismétlődött, hogy jött egy repülő, s hol itt, hol ott rob bant bomba. Egy ilyen alka lommal éppen az udvaron vol tam, s az egyik közelben lévő szovjet katona vitt be gyorsan a bunkerba ... Borzalmas visszagondolni! Azt hittem, egy idő után elhalványul majd az emlékezetben, de most is világosan emlékszem rá, pe dig, mikor ezek megtörténtek, gyerek voltam még. A háború súlyos károkat okozott Versegen. Jó néhány ház lakhatatlanná vált, és na gyon sok megrongálódott. A határ szintén riasztó képet mutatott. A falumúzeum iratai között, ezt olvashatjuk: a föl deken felrobbant kocsik, ágyúk, tankok, autóroncsok és hullák. Rengeteg robbanó anyag maradt meg, ami a há ború után még sok áldozatot követelt. ecember hatodika min- denki számára kedves nap, de Verseg történetében ennél sokkal többet jelent: ha tárkövet, a szabadság első napját.* S miközben az elmúlt hetekben a honismereti kör tagjai járták a házakat, megta nulták, hogy e nap nem csu pán a búcsúra való készülődést jelzi... Bene Mihály ] (Vége) I A lakótelepi klubkönyvtár adott a Munkácsy úti iskola Miklós, a városi pártbizottság első titkára üdvözölte, méliíat- ta a nap jelentőségét, beszélt a felszabadulás után megtett út ról, az eredményekről, öröm mel állapította meg, hogy el sőnek a gépgyár élt a lehető séggel, hogy a a város egyik lakótelepén nyolcvannyolc munkását juttatta új otthonhoz. A város és a gyár vezetőinek közös erőfeszítése tette lehető vé, hogy a három lakótömbben levő korszerű egy- és kétszo bás otthonokban rövidesen be költözhessenek a gyár munká sai. Nagy István, a PÁÉV gödöl lői építésvezetője elmondta, a vállalat ez idáig tizenkét, egyenként negyvennégy laká sos házat adott át a mos tanán kívül. A Szabadság téren épü- megnyiíásán szép műsort Rigók énekkara. Czangár Gyula felvétele lő 288 hajlék is az „övék”, mi ként a Kossuth Lajos utcában házgyári elemekből készülő háromszázötvennégy lakás is. Szeretnék, ha az eddigihez hasonlóan eze ket is a lakók megelégedé sére adhatnák át. A rövid ünnepség után meg kezdődött a leendő lakók „helyszínelése”. Örömmel szemlélték a lakások szép ta pétáját, a melegpadlót, a kony ha beépített szekrényét, vil lanytűzhelyét és á többi, a la kók kényeimét szolgáló beren dezést. Horányi Péter, Kovács László, Hajdú János, Fazekas Gyula feleségével együtt must rálta jövendő otthonát; boldo gok voltak, akárcsak Gódor Ferencné és a többiek. Cs. J. VÉRSÉGI LUCÁK Miért nem tojnak a tyúkok Az esztendőnek több olyan napja van, amelyhez sok hie delem, babonás szokás fűző dik. December 13-a is ezek kö zé a különleges napok közé tartozik. Mert ugye melyik asszony vesz tűt szívesen a kezébe ezen a napon — ha csak nem varrodában dolgo zik? Napjainkban már csak az emlékezetben élnek az egykor oly elterjedt és tulajdonkép pen szórakoztató hagyomá nyok. Az alábbiakat Versegen gyűjtötték össze a honismereti kör tagjai. Ezen a napon volt szokás búzát szórni, egy edénybe, s azt vízzel bőven meglocsolni. A magok karácsonyig kicsí ráztak, s körülbelül tíz centi magasra megnőttek. Kará csonykor ezzel etették a tyú kokat, hogy a következő esz tendőben sokat tojjanak. Ugyanezért kellett megszúr- kálni előző este piszkafával a baromfiakat, s közben ezt a mondókát ismételgetni: az én tyúkom tojogáljon, a szom szédé kotkodáljon! ★ A Luca és a karácsony kö zötti napok időjárás^ a követ kező esztendő megfelelő hó napjainak időjárását sejtették. A gazdák egy-egy tányérba búzát, rozsot, árpát és zabot tettek, s ezeket a szoba sar kaiban helyezték el. Kará csonykor összehasonlították őket, s ez támpontot adott a jövő évi vetéshez, mert ame lyik gyorsabban fejlődött, az gazdagabb termést ígért. ★ Szokás volt Luca-széket ké szíteni. Mindennap csak egy műveletet lehetett rajta elvé gezni,’ egészen karácsonyig. Akkor a készítő elvitte’ az éj féli misére, ennek végén fel állt rá, s megláthatta a bo szorkányokat. Utána nyomban futnia kellett és mákot szórnia hazáig. így a mákot szedegető banyák nem érhették utol. B. M. AMÍG A KÉSZLET TART! Női pömsz cipők Női félcipők Férfi félcipők 292 Ft helyett 65 Ft-ért 255 Ft helyett 113 Ft-ért 273 Ft helyett 159 Ft-ért Kaphatók a GÖDÖLLŐI RUHÁI ATS BOLTJÁBAN: Szabadság tér 7. I > 4
