Pest Megyi Hírlap, 1976. december (20. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-12 / 294. szám
4 1976. DECEMBER 12., VASÁRNAP Érdekes programok — sok látogatóval A szerződők elégedettek Cegléden Cegléden ebben az évben több mint kilencezer ember vesz részt a párt- és tömeg- szervezeti oktatásban, hallgat ismeretterjesztő előadásokat. Minden eddiginél látogatottab- bak a Kossuth művelődési központ rendezvényei. A szín házi évadra tavaly 520, idén - ezernél több bérletet adtak el. Az üzemek, gyárak, vállalatok es termelőszövetkezetek dolgo zói egyre több színházi és iro dalmi- előadáson vesznek részt. Egy éve kötött együttműkö dést Cegléden nyolc vállalat, három termelőszövetkezet a művelődési központtal. Jelen tős összeget adtak közös prog ramok céljaira. Az együttmű ködés tapasztalatait értékelték a minap a ceglédi művelődési központban. Lür István, a művelődési központ igazgatója elmondotta, hogy a több mint 100 rendez vénynek 10 ezer látogatója volt, nem egy előadást a vál lalati kultúrtermekben tartot tak meg. Ezzel egy időben nö vekedett az érdeklődés a mű velődési központ más program jai iránt is. Fejlődést jelent a város kulturális életében a szocialista brigádok vetélkedő je. Az üzérnek, tsz-ek is sikeres nek ítélték az elmúlt évet és megígérték, hogy a jövőben is gondoskodnak az anyagi felté telekről. Többen pontosan meg fogalmazták, milyen előadások ra, műsorokra tartanak igényt. Eszerint főként egészségügyi, családtervezési témákról, bél és külpolitikai kérdéseikről hal lanának szívesen. Szeretnének kapcsolatot teremteni a szocia lista országok hazánkban mű ködő kulturális képviseleteivel, ezáltal jobban megismerni a baráti népek életét. E. K. Műemlékekhez Az Országos Műemlékvédel mi Felügyelőség visegrádi épí tésvezetőségén nagy gonddal dolgoznak több kastély, vala mint a vértesszentmiklósi ro mán stílusú templom rekonst rukcióján. Képünkön a bajnai kastélyhoz készíti ezeket a bá bokat Jakab Magdolna kőfa ragó. Nagy Iván felvétele TV-FIGYELŐ ZoldmCZŐ 2. Pénteken kora este vetítették a Feltűnés nél kül című riportfikn második részét, amely az Egyesült Zöldmező Tsz munkájáról, tagjainak életéről hozott újabb híradást. Míg a tv-ri- port első fele inkább föld centrikus volt, ez a másik jobbára az állattartás meg annyi hasznát, gondját sora koztatta feL A néző elégedet ten állapíthatta meg, hogy Valkó, Vácszentlászló és Zsámbok lakóinak igazán nem lehet okuk panaszra, hiszen a háztáji állattartást sokféle képpen segíti a közös gazda ság. Balogh Mária riporter per sze nemcsak ezt az általános érvényű tapasztalatot ismer tette meg a nézőkkel, hanem azt a vezetési módszert is, ahogy az Egyesült Zöldmező Tsz-t irányítják. A kamerák és a mikrofonok segítségével ellátogathattunk a közös gaz daság vezetőinek szokásos hétfői értekezletére, amelyen igen szókimondóan, impo nálóan kritikus hangnemben tárgyalták meg a tennivaló kat. Ezt a tanácskozást hall gatva megérthettük, hogy valójában miért is lett olyan sikeres gazdaság az Egyesült Zöldmező — egyszerűen azért, mert hozzáértő, felelősséggel gondolkodó és irányító embe rek intézik ott a dolgokat. Mindenki a helyén van — ahogy mondani szokás. Az elmondottakból immár kiderülhetett, hogy a kétrészes riportfilmnek ez a második fele jobban sikerült, mint az első. Nemcsak azért, mert eb ből szerencsére hiányzott a zsámboki táncosok szabadtéri bokázása meg a szántóföldi citerázás, hanem azért is, mert _ ez a képsor arról szólt, amiről kellett: miért lett kiváló gazdaság az Egyesült Zöld mező — „feltűnés nélkül”... Teleszubjeklív 25. JubiláU a televízió ifjúsági műsora, a Teleszubjektív. Nem tűi vi dám hangulatban. Szomorkás dallamokat muzsikáltak a stú dióba meghívott zenészek, s egy szomorkás témát elevení tett fel a műsorvezető Déri János is. Szomorkás témát? Mondjuk inkább így: elkese- rítöt. Természetesen a pár éve magukra maradt ludast árvákról van szó; pontosab ban az 6 sokak által és fillér- nyi térítés nélkül fölépített házáról. Siralmas állapotban filmezték le ezt a közös ott hont, és az sem volt valami vigasztaló, amit lakóiról meg tudtunk. Akik miatt elsősor ban épült — a kiskorú árvák miatt —, azok mind állami gondozásba kerültek, akik vi szont felnőtt fejjel benne lak nak, enyhén szólva nem úgy törődnek vele, mint ahogy egy ilyen ajándékba kapott otthonnal szokás. Déri János — furcsa mód — azzal ütötte el a dolgot, hogy úgymond, nem tanították meg illendően élni, lakást rendben tartani azokat, akik az ágy alatt keresik a tányér helyét. A jobbérzésű nézők viszont aligha vették magukra ezt a „felelősséget”. Huszonhét, hu szonkilenc éves felnőtt embe rekkel e vonatkozásban bi zony már nincs mit kezdeni, s velük kapcsolatban igen-igen furcsa a társadalmi felelősség emlegetése. Inkább az önzet lenül ajándékozó közösség számonkérési jogát lehetett s kellett volna hangoztatni! Ha már ezt a szomorkás — pon tosabban: elkeserítő — témát elővette a negyedszázadszorra jelentkezett Teleszubjektív... Akácz László Ember a hidegben MUNKÁK ?MM! MésC&Á ^.'f'■# •••■ •' - '-'.n ÉS MINDENNAPOK ; : • '" V/' ■ Erzsébet még nem, de Kata lin már megrázta pendelyét, s hullottak a fehér pihék. Igaz, csak nyomuk van meg itt-ott, de mégis elhozták a telet, je lezve: illik komolyan venni, hogy reggelente fagyos levegő fogad bennünket az utcán. Fá zósan húzzuk össze magunkon a kabátot, aprókat toppantunk a buszmegállónál, hogy mele gítsük várakozástól gémbere- dő lábunkat, s estére kelvén jólesik a fűtött szobában ül dögélni. Mínusz huszonöt... Koncsik István csak nevet ezen. Ahol ő dolgozik, mindig huszonöt fők hideg van. Jó nagydarab ember, nem kövér, de van, ami melegítse a vas tag pufajka alatt is. Széles vállain feszül a pulóver. Mel lén kigombolva, ujja fölgyűr ve. Melege van itt, az irodá ban, ahová leültünk egy kis beszélgetésre. Nem akarta, hogy fagyoskodjam ott, a hű tőraktárban, az csak annak való, aki megszokta. A dunakeszi hűtőház a ma gyar hűtőipar egyik fellegvára. Hat — egyenként kétszáz va- gonnyi áru befogadására alkal mas — hűtőtárolója van. Az a/lagútban mínusz harmincöt fokon fagyasztják a bogyós gyümölcsöket vagy a húst. A kész mirelittermékeket expor tálják, ellátják velük a me gyét. Az ország minden részé ből áramlik a friss hús. és in nen megy tovább hűtőkamio nokban, hidegen, mint a jég. A fagyasztott hús állványokon van az alagútban. Sok min den történik vele, mire a ka mionba kerül. Az állványok ról le kell szedni — miközben állnak a hűtőgépek és a ven tillátorok —, ki kell hordani a tárolóba, máglyázni, majd a máglyából targoncára rakni. Sokszor megemelnek egy-egy fél sertést, negyed marhát, míg minden darabot helyre tesz nek. — Váltjuk egymást a má sak brigáddal. Egyik héten mi megyünk az alagútba, leszed ni, aztán ők. Így mindenkinek egyformán jut a dolog boldo gabb végéből is. A húsok jó nehezek. Van harminckilós da rab, van nyolcvankilós, attól függ, mekkora volt a levágott állat. A marhahúst nem sza bad máglyázni. Igen súlyos, és ha megcsúszik, nagyon balesetveszélyes. Ezen a hé ten mi adjuk ki a kamionok ba a porciót. Napi nyolc-tíz vagon fagyasztott húst moz gatunk meg. Csodálkozik még, hogy nem fázunk? Nem csodálkozom. De lopva jókötésű, izmos karjára pislo gok: erő is van ehhez a mun kához. Hazatérés Szabó Páltól, a hűtőház fia tal főmérnökétől tudom, hogy az „erős emberek” havi át lagkeresete eléri a négy és fél ezer forintot. Órabérből és teljesítménybérből áll össze, ugyanis a megmozgatott súly után „mázsapénz” jár. Nem rossz kereset. De ember legyen a talpán aki megdolgozik ér te abban a hidegben. A napi munkaidő fél órával rövidebb egy normál műszaknál, mint általában az egészségre ártal mas munkakörökben. Kiderül, hogy Koncsik Ist ván még alig két éve dolgo zik a hűtőházban. Kíváncsi va gyok, mit cserélt érte? — Budapesten voltam én munkás 1948-tól. Megszűnt a paplangyár, illetve elköltözött más városba, úgy döntöttem, hazajövök. Eleget utazgattam már, az idő is eljár fölöttem. Jobb itthon. Munkát kerestem magamnak, itt találtam. Sze rencsére. Jó helyem van, meg leltem a számításomat, min denféle tekintetben. Jó a csa pat, tetszik a hűtőház. Ha csak rajtam múlik, ha nem hagy el az erőm, innen megyek nyug díjba. Azt mondja a főmérnök, nemcsak Koncsik István talál ta meg a számítását azzal, hogy hozzájuk jelentkezett. A .hűtőház is nyert vele. A Mező Imre brigád, amelyben dolgo zik, vezetőjévé választotta. Mindenben megfelelt a kiváló dolgozó cím eléréséhez támasz tott követelményeknek. Hogy mégsem kapta meg, annak egyetlen oka van: nem töltött még két évet a vállalatnál. Ritkaságszámba megy, hogy szinte a törzsgárdatagokat il lető tisztelet, megbecsülés öve zi a kollektívában. Szeretik. A fizetség: nagyobb tudás Ifjú kutatók a gödöllői agrár egyetemen Takaros kis könyvecskét for gatok. Kilencvennégy lap, a gödöllői Agrártudományi Egye tem sokszorosító üzemében készült, xerox eljárással. Tar talma: az egyetem két kará nak, valamint a központi inté zetek és tanszékek szervezete tudományos diákköri konfe renciájának anyaga. Pontosab ban a dolgozatok sűrítménye. Vérbeli szakkérdések: A kopo nya arányváltozásai a magyar tarka szarvasmarha egyedfej lődése során. A keresztezés hatása a lúd hústermelő-ké pességére, A puli színöröklése, különös tekintettel a fakó ár nyalatokra, A lucernaszár szárításának és mechanikai tu lajdonságainak vizsgálata — és egy még így köznapi szem mel nézve ijesztő: Két görbe közös kiteríthető felületének szerkesztése és síkba terítése, különös tekintettel a mezőgaz dasági gépészet igényeire. A társadalomtudományi szekció az átlag újságolvasónak is ba rátságosabb témákkal foglal kozott, például: A szocialista életmód, Az emberi kapcsola tok szerveződése egy kis Pest megyei faluban. Nevet szereznek A konferencia annak rendje és módja szerint lezajlott. A diákok előadtak, az opponen sek bíráltak, a bizottság érté kelt. A legjobb pályaművek folytatják útjukat az országos konferenciára, ahol minden bizonnyal öregbítik az egyetem hírnevét. Néhány hallgatónak meg nevet szereznek. Föltehetően az olvasóban is ezek a kérdések ágaskodnak: diákok ilyen súlyos, komoly szakmai kérdésekkel foglal koznak, sőt valamilyen szin ten, meg is oldják őket? Máris ekkora a tudásuk? A kutatás nem megy a tanulás rovására? Mi az egésznek a célja? Erről beszélgettünk dr. Bar csik Zoltánnal, a mezőgazda ságtudományi kar és dr. Szendrő Péterrel, a gépészmér nök kar tudományos diákköri tanácsának elnökével. Mint megtudtuk aggodalom ra nincs ok. Jóllehet valóban nagy terhet vállal magára, aki tagja a diákkörnek, tanu lás mellett tevékenyen bekap csolódik témavezető tanárának vagy tanárainak irányításával egy-egy tudományos probléma kutatásába, ami olykor két- három évig is eltart, számukra mégis a tanulás a legfontosabb. Maga a kutatás is egyfajta ta nulási mód. Nyilvánvalóan kisebb kockázattal — hiszen még diák — ismerkedhet meg a tudományos munka rejtel- Ösztöndíj és juttatásuk A PÁÉV SZAKMUNKÁSFIATALJAINAK Idén összesen 4 millió fo rintot költ szakmunkáskép zésre a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat. A több mint 2 és fél ezer dolgozót foglalkoztató vállalat létszá mához képest nem csekély összeg azonban meglehetősen kevéssé váltja be a befekte téséhez fűzött reményeket. Évente ugyanis 200 és 250 kö zött van azoknak a fiatalok nak a száma, akik ipari tanu lóként a legkülönfélébb szak mákban kezdik meg a válla latnál tanulmányaikat, s akik nek nagyrészével szerződést is köt a PÁÉV. E fiatalok több sége azonban „zsebből” fizeti vissza a tanulmányi idő alatt ösztöndíjként felvett összeget, s mindössze egyharmaduk marad hű a szakmunkásokle vél átvétele után is a válla lathoz. Így érthető az, hogy a PÁÉV — bár a létszám tel jes — bizonyos építőipari szakmunkákat csak betanított munkásokkal, vagy alvállal kozókkal képes elvégeztetni, s ez bizony gyakran megy a korábban kitűzött határidők rovására. Villany- és csősze relők, asztalosok, lakatosok, kőművesek és festők, s más építőipari szakemberek hiá nyoznak egyelőre az építke zésekről, akiknek pótlására olyan tervet dolgozott ki a PÁÉV, amely elsősorban a béren kívüli juttatásokkal kí vánja a vállalathoz kötni a frissen végzett szakembere ket. B. P. Pontosan és kitartóan dolgo zik. Adottságai, jelleme, egész egyénisége rövid idő alatt meggyőzték környezetét arról, hogy alkalmas egy tíztagú kö zösség élére. Jól választottak. Felelősséggel Hosszú időn át megszokott közegből kiszakadni mindig fájdalmas, új körülmények kö zé illeszkedni sohasem köny- nyű. Koncsik István nagyon akarta, hogy meggyökeresed jen. Nem vándorló típus, sok kal inkább hűséges. Jó lóra tett. Ma már sajátjának érzi ezt a munkahelyet. Együtt él gondjaival, örömeivel, nem né zi tétlenül, ha valahol „szorít a cipő”. Akármilyen nehéz hét után ott a helye szombaton, hogy segítsen málnát válogat ni. vagy rendet csinálni a gyü mölcsösrekeszek között. — Társadalmi munka nem azért van, hogy szebb legyen a brigádnapló. Akkor kell be jönni, ha szükség van ránk. Tudja, mi van itt nyáron? Csak ömlenek a ládák százá val, az árut át kell venni, fel dolgozni, akkora összevissza ság támadhat egy nap alatt az udvaron, hogy az isten se ismeri ki magát benne. Na és? Vagyunk itt sokan. Jövünk, és csináljuk. Mert rendnek kell lenni. Ha vasárnap, akkor va sárnap. Nem mindegy? Mun ka van, el kell végezni. Mind nyájan felelősek vagyunk a hűtőházért. Hozzáteszi még, hogy nem kötelező ezt csinálni. Akinek nem súgja valami belülről, hogy a gyümölcsérés szezon jában egy emberként helyt kell állni az egész közösség nek, az maradjon otthon. Aki ledolgozza a nyolc óráját, az tán részéről a fáklyásmenet, ne nevezze magát munkásnak. Együtt a család Pedig Koncsik Istvánnak is megvan a maga tenni-venni- valója munka után. Apjától örökölte családi házban lak nak, akad vele dolga. Meg ott a kert, amiben megtermeli az asszonynak a főznivalót, pa radicsomot, paprikát, uborkát, zöldségféléket. Jut belőle a gyerekeknek, azoknak, akiket már szárnyukra bocsájtott. O is szeret játszani az unokájá val, fürdeni a Dunában. A gye rekei építkeznek, ott is elkel az atyai jótanács, meg a munkás kéz a lapát nyelére. Közös megelégedésre végre együtt van a család. Mégiscsak más tíz perc alatt elkerékpározni a munkahelyre, mint az élet felét utazgatással tölteni. Még iscsak jobb minden este csa ládi körben ülni a vacsoránál, aztán elnyújtózkodni azzal az érzéssel, hogy reggel olyan kö zösség várja, melyben stabil helye van. ahol számítanak rá, barátoknak hiányozva, ha nem érkezne meg. Bálint Ibolya I meivel; már egészen ifjan megtudhatja, mennyi bukta tó, tévút leselkedik a kutatóra. S nem kevésbé: mennyi apró munkát, fárasztó, kitartó bú várkodást igényel még a leg kisebb részsiker is. Munka közben talán jobban tudato sodik benne: ő valóban még tanuló, sok-sok ismeret kell ahhoz, hogy elmondhassa: még mindig nem tud eleget. Elsőühges a hasznosság — Nem a verseny a célunk — hangoztatták beszélgető partnereink. Noha elkerülhe tetlen a vetélkedő jelleg, hi szen sorrendet állapítanak meg a pályázók között. Az ér tékelési rendszer a következő: a bíráló bizottság — amelyben hallgatók is vannak — helye zési sorrendet állapít meg. Jo guk van pontot adni azoknak a vállalatoknak, intézeteknek, gazdaságoknak, amelyek ku tatási témát is javasolnak a hallgatóknak, s persze lehető ségük az arra érdemesek ju talmazására. — Mennyire szabad a téma- választás? — Tehetnek javaslatot a hallgatók is — válaszolja Szendrő Péter. Lényegesebb ennél, hogy bekapcsolódhat nak egy tanszék, egy oktató kutatási munkájába, kísérle tezhetnek, megismerhetnek — nagyon alaposan — egy tu dományos részterületet. A ku tatás nem olcsó, éppen ezért olysmivel foglalkozunk, s a hallgatókat is igyekszünk ilyen irányba terelni, aminek vár hatóan gazdasági, társadalmi, népgazdasági haszna lesz. — Kik lehetnek tagjai a diákköröknek? — A KISZ ajánlólevele alap ján azok, akik bizonyítják, rá termettségüket, akiknek van nak önálló gondolataik, s vál lalják az ezzel járó többlet- munkát. A hallgatóknak körül belül a 20 százaléka tagja je lenleg a diákkörnek, de a le hetőség mindenki számára adott. A vizsgák értelméről és ér tékéről valószínűleg azóta vi táznak, amióta létezik iskola, szervezett oktatás. Akadnak megátalkodott vizsgapártiak, és heves ellenzők. Ha nem be csüljük alá és túl, megvan a jelentősége. Vizsgának tekint hető a diákköri konferencia is, amelyen az ifjú kutatók be számolnak két-hároméves munkájukról. Megtalálják helyüket Sokkal fontosabb azonban, hogy ezek a hallgatók a tanu lás után rendszeresen és folya matosan kísérleteznek, anali zálnak, szakirodalmat bújnak, gazdaságokban, intézetekben járnak, már az egyetemi évek alatt belekóstolnak az életbe, a gyakorlati és elméleti tudomá nyos munkába. Hozzászoknak az önképzéshez, amit — de sokszor mondjuk — életük vé géig nem szabad abbahagyni. Mindez talán ahhoz is hozzáse gíti őket, hogy gyorsabban és kevesebb zökkenővel megta lálják helyüket a szakmában, az életben. Mindezek hangsú lyozása persze korántsem je lenti, hogy kutatásaik nem eredményesek, nincs hasznuk, öncélúak. Cáfolja ezt a már emlitett intézetek, gazdaságok díja is, amelyek az eredménye ket fölhasználják. A diákköri tagság, a korai kutatómunka nem jelenti au tomatikusan, hogy később is ez lesz a dolguk. Sokan kerül nek a diákkörből kutatóintéze tekbe, jó néhányan maradnak az egyetemen, de mennek gaz daságokba is. A körben szer zett tapasztalatok akkor sem vesznek kárba —, mondta Barcsák Zoltán. Kára csak ab ból származik, ha a hallgató azt hiszi, ő már kutató, ifjú tudós. Ezt elkerülendő, nem árt a dolgokat fonákjukról is szemlélni. Gondolom, akik Szendrő doktorral dolgoznak együtt, elsajátítják tőle az ef fajta látásmódot. De nyilván a többiek is óvják fiaikat a fö lösleges kudarcoktól. Kör Pál
