Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-26 / 280. szám

1916. NOVEMBER 36., PÉNTEK ’kMAod Az aszódi életmentők kitüntetése Amint arról már beszámol­tunk, szeptember 15-én a kora hajnali órákban Aszódon egy etilénes tartálykocsi nekiütkö­zött a Pesti út 2. számú ház­nak. Két nap megfeszített mentési munkálataival sike­rült megakadályozni az etilén felrobbanását, s ez a megyei és a gödöllői járási párt- és állami szerveknek, valamint a fegyelmezett lakosságnak volt köszönhető. Rendőrök, tűzoltók, honvédségi alakula­tok vettek részt a kétnapos megfeszített küzdelemben. Tegnap délután az aszódi nagyközségi tanács termében kitüntették a leigderekasabban helytállt életmentőket. Az ün­nepségen az elnökségben he­Az ünnepség elnökségében balról jobbra Arató András, Fehér Béla, Körösi György, dr. Hont! János. lyet foglalt: Körösi György rendőr vezérőrnagy, a belügy­miniszter helyettese, Arató András, az MSZMP Pest me­gyei bizottságának titkára, dr. Hanti János rendőr vezérőr­nagy, a megyei párt-végrehaj­tóbizottság tagja, megyei rendőrfőkapitány, Szász Ká­roly, a Nehézipari Miniszté­rium főosztályvezetője, dr Csalótzky György, a Pest me­gyei Tanács végrehajtó bizott­ságának titkára, Huszár An­dor, a Tiszai Vegyikombinát vezérigazgatója, valamint Bo­kor József honvéd ezredes, a hátországvédelmi parancsnok­ság képviselője. Először dr. Konti János ve­zérőrnagy felidézte a szeptem­ber 15- és 16-i eseményeket, méltatva a társadalmi összefo­gás sikerét. Ezután Körösi György a belügyminiszter ne­vében kitüntetéseket, jutal­maikat adott át. A Haza Szol­gálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta: Mihály Ist­ván rendőr alezredes, a gödöl­lői járási rendőrkapitányság vezetője, Takács Jenő rendőr őrnagy, a Pest megyei belügyi szervek pártbizottságának tit­kára, Fehér Béla, a gödöllői járási pártbizottság első titká­ra, valamint Újvári András tűzoltó ezredes, Pest megyei tűzoltóparancsnok. Az érdem­érem ezüst fokozatát Kiss Ká­roly, az aszódi nagyközségi ta­nács elnöke kapta. Közbiztonsági Érem arany fokozatát Szénást Tibor, a Tiszai Vegyikombinát vezér­igazgató-helyettese, dr. Kürti József orvos-hadnagy, Bócsai Tibor honvéd pedig a kitünte­tés ezüst fokozatát kapta. Ju­talmat kaptak ketten. Tizen­egyen részesültek a megyei főkapitány dicséretében. K. P„ Szekcióülések az országos iittöroparlamenten Zalai felfedezőúton a küldöttek A Zalaegerszegen tanács­kozó VI. országos úttörőpar- lament küldöttei csütörtökön, 6 munkacsoportban folytatták a munkát. Tanácskozássoroza­tuk témája az úttörőélet gondjait megoldó, a mozgal­mat előbbre vivő tervek, ja­vaslatok és ötletek megvita­tása volt. Az egyik csoport a Törvényeink szellemében té­mát, a másik az Otthonunk az iskola, a harmadik az Út­törőtetteink, a negyedik a Kö­zösség szolgálata, az ötödik a Játsszunk együtt, míg a hato­dik munkacsoport a Menjünk a szabadba témáról tanácsko­zott. A délelőtti munkacsoport ülések után felfedező útra in­dultaik a pajtások. Zalaeger­szegről kiindulva hat külön­böző helységet kerestek fel, ahol a helyi úttörők voltak a vendéglátók. A felfedező ki­rándulás alapján kellemes él­ményeikkel gyarapodtak a pajtások. A találkozókon a helyi úttörőkön kívül sok za­lai szülő is löszt vett. Munkásbecsületről - munkafegyelemről Beszélgetés a Gödöllői Építőipari Szövetkezetben — Volt már arra példa, hogy valakit elbocsátottak igazolatlan hiányzás, a mun­kafegyelem sorozatos megsze­gése miatt? Berencsi János, a Gödöllői Építőipari Szövetkezet elnöke nem sokáig kutat az emléke­zetében : — Volt, éppen egy hónapja! Aszódról jött hozzánk egy fiatalember az év elején, nor­másnak. Tíz hónapig, míg itt dolgozott, még véletlenül sem jött be pontosan, a munkaidő kezdetére. Megtörtént, hogy egy hétig félénk sem nézett. Ilyennel még életemben nem találkoztam. A legszomorúbb, hogy párttag az illető. Fel- mondtam neki: vannak itt kívüle is elegen, akik hadilá­bon állnak a munkafegyelem­mel. — És mi történt? — Panaszt tett ellenünk a városi pártbizottságon, fel­lebbezett a munkaügyi döntő- bizottságnál! — Remélem, mindkettőt hiába tette?! — Természetesen. Az épí­tőiparban nem állunk olyan jól öntudat, kötelességérzet és fegyelem dolgában, hogy még az alkalmazottak is rossz pél­dát mutassanak. — Nos, éppen ezért jöttem, hogy ezekről beszélgessünk: öntudatról, kötelességérzetről, munkásbecsületről, munkafe­gyelemről. És mindenekelőtt: a kommunisták példamuta­tásáról. Az ipar előiskolája Orth Mihály, a szövetkezet műszaki vezető-főmérnöke azt mondja: — Gondolom, nem most hallja először, hogy az építő­ipar — az ipar előiskolája. Kőműveseink, szakiparosaink között egyre kevesebb az olyan, akinek már az apja, nagyapja is ezt a szakmát űz­te, attól pedig, hogy valaki hizonyos ideje az építőiparban dolgozik, még nem lesz ipari munkás. A többség a mező- gazdaságból áramlott be, elő­ször — nagyobb számban — a tsz-szervezés idején, majd — kisebb hullámokban — azóta is jönnek, akik a me­zőgazdaság gépesítése folytán úgy érzik, fölöslegessé vál­tak. Ezek az emberek maguk­kal hozzák másfajta szokásai­kat, erkölcseiket, még az élet­ritmusuk, munkatempójuk is más, mint a vekker ébresz­téséhez, a gyári szirénajelzé­sekhez, a bályegzőórákhoz szokott üzemi munkásoké. — A bélyegzőórákról jut eszembe: a mezőgazdasági vi­dékeken létesített üzemek, gyáregységek példája tanúsít­ja, hogy eleinte még ott is gyerekcipőben jár a munka- fegyelem, pedig azok négy fal között működő, úgynevezett települt üzemek. Még ezek­ben is megtörtént, hogy a munkásnők reggel hazaszalad­tak, megetetni a baromfit, meg a hízót. Hát altkor ná­lunk, ahol ahány építkezés, felújítás, annyi munkahely! És egyik távolabb a központtól, mint a másik. Az emberek egyik nap még az aszódi ne­velőintézet renoválásán dol­goznak, másnap pedig Gödöl­lőn, a Szabadság téri lakás­építkezéseken. — Azok az emberek — ma­gyarázza ismét az elnök —, akik öt éve még alkalmi meg idénymunkákból éltek, itt ta­lálkoztak először munkáskol­lektívával. Olyan fogalmakkal kellett, megismerkedniük, mint a szakmai öntudat — a vér­beli épitömunkás büszke az alkotására és megnézi, hogy mit ad ki a kezéből —, a kö­zösségi érzés, az áldozatvál­lalás. Aztán van aki megszo­kik, van aki megszökik. Nem könnyíti meg a dolgunkat az iparágban eluralkodott anya­giasság sem; mostanában meg­fordultak nálunk olyan mun­kát keresője, akik maguk akar­ták diktálni a feltételeket: ha nem kapnak ennyit, meg any- nyit, akkor nem jönnek. Hát pedig nem kaptak... Már három év után... A szövetkezet vezetődnek a legnagyobb gondot a növekvő fluktuáció, és a feltartózhatat- lan létszámcsökkenés okozza. Annak ellenére, hogy a gö­döllői munkahelyeik közül itt a legmagasabb az egy főire jutó éves átlagbér — 36 ezer forint —, az év eleje óta is apadt a termelő létszám. Je­jogos, bár olykor túlzott igé­nyeiket. Mi akarjuk, sőt táp­láljuk, hogy nőjenek ezek az igények —, de az anyagi jó­lét, i az életszínvonal emelke­dése természetesen nem jár együtt a tudat hasonlóan gyors fejlődésével. KÉRDÉS: Az újfajta gyártási eljárásokat, az automata gépek kezelését, a műtrágya hasznát viszonylag gyorsabban meg lehet tanítani, meg lehet értet­ni a dolgozókkal — nehezebb azonban megértetni egy-egy folyamat, egy-egy intézkedés hatását, szükségességét. Nehe­zebb elérni, hogy a szocializ­mus építői szocialista módon éljenek. Mégis, önök milyen eszközökkel siettetik a tudat formálását? TODOR NANOV: Általában a dolgozók egyetértenek a párt- és a kormányhatároza­tokkal. Azt azonban már ne­hezebb elérni, hogy minden­ki a maga posztján tegyen is érte, gondolkodjon a megvaló­sítás legjobb módján. Minden­ki bensejéből fakadjon a vál­toztatás, a fejlesztés igénye. Mind a párt XI. kongresszusán, mind a júliusi plénumon hangsúlyozták: nemcsak vár­ni kell a szocializmustól, ha­nem adni is kell érte! Min­denki tehetségével, tudásával, no meg szorgalmával járuljon hozzá a haladáshoz, ha jól, s a mainál jobban akarunk élni. KÉRDÉS: Milyen ideológiai témákra gondol elsősorban, amelyek előtérbe kerültek? TODOR NANOV: Őszintén mondom, mindenkinek nagy a felelőssége azért, hogy az ész­lelt hibákat kijavítsuk. Ne en­gedjük, hogy egyesek hajszol­ják a pénzt; az egyéni java­kért, meggazdagodásért, annyi energia pocsékolódjék. Ne en­gedjük, — persze nem admi­nisztratív intézkedésre gondo­lok —, hogy egyes középveze­tők a látványosabb, gyorsabb sikerekért feláldozzák a minő­séget. Azokra támaszkodjunk, akik mindig újítanak, vállal­ják a felelősséget az újért és nem ragadnak meg a réginél csupán kényelemszeretet miatt. Vagyis: sok az ellentmondás abban, hogy a jó, a mindenki által támogatott határozatok megvalósításáig hosszú az út. Szeretnénk megértetni, hogy a kis igazság része a nagy igaz­ságnak, nem állhat egyik a másikkal szemben. Ez határozza meg ideológiai munkánk tartalmát. Nem nyugtatjuk magunkat azzal, hogy a tudatformálás hosszú folyamat. Ma, és minden nap teszünk valamit a változtatá­sért. . Kérdezte, milyen eszkö­zeink vannak a gondoiio ias befolyásolására? Termes'.ebe­sen sok formálója van az ideo­lógiai és propagandamunká­nak. Magam részéről a legfon­tosabbnak az egyéni besz üge­téseket tartom. Nincs hatáso­sabb eszköz, mint a párbeszéd, amikor kétkedésre, a vitára is nyomban válaszolni lehet. Egy­aránt gondolok a párttagokkal és pártonkívüliekkel való kö­tetlen beszélgetésre. Az egyéni beszélgetés után a csoportos beszélgetéseket említeném. Másfajta módszer, de nélkülöz­hetetlen a politikai oktatás. A pártban, az ifjúsági szervezet­ben és a szakszervezetben is rendszeresen szerveznek poli­tikai tanfolyamokat. Idén pél­dául valamennyi oktatási for­mán feldolgozzák a párt XI. kongresszusának határozatait. KÉRDÉS: Kérem, beszéljen néhány szót a pártoktatási for­mákról. TODOR NANOV: Dolgozóink 32 oktatási formán tanulnak. A hagyományos filozófia, tör­ténelem, szociológia, aktuális témák, politikai gazdaságtan, tudományos szocializmus mel­lett indítunk szemináriumokat például: a Szovjetunió a kom­munizmus felépítésének orszá­ga címmel, vagy: A világ szo­cialista rendszerének felépíté­se, említhetem a szocialista or­szágok életével ismerkedő tan­folyamokat is. Ezek mellett van egy felső pártakadémiánk. Azon párt- és gazdasági vezetőket készítenek fel, de már magasabb fokon. Ezek két-három éves iskolák. Ide többnyire olyan pártmun­kások kerülnek, akik már vé­geztek egyetemet, főiskolát. Ezenkívül működnek megyei pártiskolák is. A fővárosiakkal közös iskolán tanulnak a Szó­fia megyei pártmunkások is. KÉRDÉS: A politikai képzés mellett szerveznek-e szakmai továbbképzőket? TODOR NANOV: A gazdasá­gi fejlődés megkívánja a ma­gasabb szaktudást is. Ma már nem lehet a korszerű, drága gépeken képzettség nélkül dol­gozni. Az intenzív termelés egyik feltétele, hogy több szak­munkás legyen és kevesebb anyagmozgató segédmunkás Az általános gimnázium is biz­tosít némely szakmai képesí­tést. A technikumok sokasága pedig épp a szakképzést szol­gálja. Az állami oktatáson kí­vül a nagyobb ipari üzemek saját dolgozóik számára is szerveznek szakmunkáskép­zést. KÉRDÉS: Hallottam, de ma­gam is láttam, meglehetősen nagy az idegenforgalom Bulgá­riában. Jelent-e ez gondot az eszmei fronton? TODOR NANOV: Természe­tesen a turizmus révén sokféle nézetű, gondolkodású ember érkezik hozzánk. Vannak, akik féltik is dolgozóinkat ezektől a hatásoktól, és szívesen lezár­nák a határokat. Csakhogy nem ez a megoldás. Ügy kell felkészítenünk — ideológiailag dolgozóinkat, hogy vitaképesek legyenek, tudjanak érvelni, magabiztosak legyenek néze­teikben. Az ideológiának nin­csenek határai. Lássanak, ta­pasztaljanak az emberek, de ez párosuljon felvértezettséggel, azzal, hogy meg tudják külön­böztetni a felszínt, a látszatot a lényegtől. Bulgária keresztút Közel-Kelet és Közép-, vala­mint Nyugat-Európa között. Hiba lenne ezt kihasználatla­nul hagyni. KÉRDÉS: Mint mondotta, önök jártak hazánkban, sőt Pest megyében is. Mi tett önökre legnagyobb hatást? TODOR NANOV: A magya­rok vendégszeretete közismert, őszinte véleményük, hazánk iránti megbecsülésük, segítő- készségük mély oenyomássui voltak ránk. Ezenkívül nagyon tetszett á káderek itatásának módszere. Ismerjük z megyei pártbizottság mellett műkő3c oktatási igazgatóság tevékeny­ségét — az ottani tapasztala­tokból már sokat átvettünk. Kiváló nevelő formának tart­juk az esti egyetemet, színvo­nalas képzést biztosítanak a munka mellett tanulóknak. Nálunk is indítottunk ehhez hasonlót. Tavaly például már 1500 pártmunkás kezdett esti tanuláshoz. Áttérünk az ötéves oktatási gyakorlatra. Mi azon­ban szakmák szerint szakosít- jut a tanfolyamokat, hogy sa­játos problémáikkal is fog- lalkozhasanak az üzemben, vagy a mezőgazdaságban dol­gozók. A párttagok mellett képe­zünk pártonkívülieket is. így az ifjúsági szövetségben dol­gozókat, szakszervezeti funk­cionáriusokat. A tanulók húsz százaléka párton kívüli. KÉRDÉS: Említette, hogy a nézetek alakításának több fon­tos forrása van: első helyen az egyéni beszélgetésekről szólott, majd a csoportos agitációról, elemezte a gyűlések hatását, s a politikai oktatás jelentőségét méltatta. Mit tart még nélkü­lözhetetlen eszköznek a tudat- formálásban? TODOR NANOV: Ha nem újságíróval beszélgetnék, ak­kor is azt válaszolnám, hogy politikánk számára az ideoló­giai nevelésben, a propagandá­ban nélkülözhetetlen eszköz a sajtó. A Sofiskaja Pravda. Szófia megye újságja sokat se­gít munkánkban. A szerkesz­tőség dolgozóit napi kapcsolat fűzi a megyei pártbizottsághoz. Nincs olyan feladat, probléma, amelynek megoldásában ne venné ki a maga részét a sajtó. A megyei orgánumon kívül több üzemi újság is sajátos eszközeivel az ideológiai, poli­tikai tennivalók, a párthatáro­zatok megvalósításának fóru­ma. így, valamennyi agitációs és propagandamódszer egy­szerre és együtt töltheti be a tudatformálás, a dolgozók eszmei, politikai nevelésének feladatát —, fejezte a beszél­getést Todor Nanov, megye: ideológiai titkár. Sági Ágnes * lenleg mindössze 250-en van­nak — tagokat, alkalmazotta­kat is beleértve —, a felada­tok pedig évről évre nőnek. — Summának is tekintélyes az 52 millió forint — ennyi az idei termelési tervünk —, kü­lönösen olyan, megváltozott termelésszerkezettel, mint a miénk — magyarázza a fő­mérnök —: a korábbinál több karbantartása és felújítási munkát kell végeznünk, ami azzal jár, hogy itt nem kerül­nek beépítésre magyértékű szerkezetek, vagyis csökken az egy főre jutó termelési ér­ték. — Van-e törzsgárdája a szö­vetkezetnek? \ — Még az a szerencséink, hogy van! Körülbelül 160-ra tehető azoknak a száma, akik három évnél hosszabb ideje tagjai a szövetkezetnek... — Szóval itt már három év a törzsgárdatagsáug alsó kor­határa ... . — De vannak, akik több mint húsz éve hűségesen ki­tartanak munkahelyük mellett — siet a folytatással az el­nök. — A törzsigárddstáikat kü­lönböző kedvezmények illetik meg, aiz építkezéshez nyújtott segítségtől a társadalmi mun­kában végzett műszaki ellen­őrzésig, a nyereségrészesedés­ben alkalmazott progresszivi­tástól az ingyenes jutalom- üdülésig. — A párttagokra is kiterjed a fluktuáció? — Jól is néznénk ki! — til­takozik szinte egyszerre az el­nök és a főmérnök. — Őfc a törzsgárda legstabilabb tagjai. Kevesen vannak, az összüét- szám tíz százalékát sem teszik ki: tizenheten. Ők Járnak az élen Szerencsésen választottak párttttkárt — kapom a tájé­koztatást —, mert Koltai Lászlóné munkaügyi csoport- vezető szeret is, tud is bánni az emberekkel. Három párt- csoportot alakították — min­den munkahelyen egyet —, s a pártépítés, a tagnevelés fe­lelőse mindenütt a pártcso­port, közege, színtere pedig a szocialista brigád. Az utóbbiakra nagyon büsz­kék; kilenc van belőlük, hat kőműves-, egy fűtésszerelő-, egy asztalos- és egy ifjúsági lakatos szocialista brigád. Nem mindegyikbe jutott a kommunistákból, de a szövet­kezet társadalmi testületéibe, választott bizottságaiba igen, így mégiscsak sikerült biztosí­tani a párt politikájának ter­jesztését is, mindenhová el­juttatni a párt szavát. Első­sorban épp a kommunisták­nak köszönhető, hogy a sok ki- és belépés, a létszámcsök­kenés, az anyaghiány, s a néha nem időben, nem meg­felelően előkészített munka­helygondok ellenére, egyre több kiváló munkással, szor­galmas brigáddal dicsekedhet­nek. Csonka András fűtéssze­relő és szocialista brigádja, Monori Imre kőműves szocia­lista brigádja — s azon belül is mindenekelőtt Kondek Re­zső —, Nemes Vince asztalos műhelyfőnök, és társai olyan emberek, olyan munkások, akikre igazán lehet számítani. Aztán bárki elé követendő példának állíthatták az ikladi Deszk-fivéreket. Pált. a kőmű­vest és Józsefet, a gépkezelőt. Ök amolyan magányos farka­sok. nem tartoznak egvik bri- 'Tádhoz sem. és arról híresek, hogv nem maradhat meg mel­lettük olyan segédmunkás, aki munkaidőben iszik. Meg arról, hogy anyagot felhasználatla­nul. pár négyzetméter falat vakolatlanul még sosem hagy­tak csak azért, mert 4 óra lett, letelt a munkaidő. Sorolhat­nánk tovább: Bánvávszki Lászlót, az egvik kőműves szocialista brigád veze+őiét. s munkatársait, meg Korbely Lajos kőműves brigádját — ők azok. akik a nehézségek, gondok ellenére is mindent elkövetnek, hogy év végére teliesölienek a szövetkezet termelési tervei Kezük nyomát iskolák, la­kások, műhelyek, óvodák hir­detik. Nyíri Éva A kitüntetettek egy csoportja. Nagy Iván felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom