Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-07 / 264. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ‘■Á­III. ÉVFOLYAM, 264. SZÁM 1976. NOVEMBER 7., VASÁRNAP Szocialista lakóközösség Ötmillió forint értékű társadalmi munka az első félévben A szocialista forradalmi mozgalomban mindig volt irányzat, amely az új, maga­sa bbrendű társadalmi rend megteremtését úgy vélte meg­oldani, hogy előbb kialakít­ják az újfajta embertípust, amely aztán környezetét is a maga képére formálja. A má­sik véglet képviselői szerint, ha a társadalmi viszony már szocialista lesz, nincs messze az idő, hogy azzá, legyenek a benne élő ©gyedek is. Ne fecséreljük az időt e téves né­zetek cáfolásával. Érjük be annyival, a kettőnek, ha nem is abszolút szinkronban, de egy időben kell történnie. Ez a gondolat fogalma^dott meg a XI. pártkongresszSon is, ami­kor úgy foglaltak állást, hogy a munkahelyeken kialakuló szocialista vonásokat át kell plántálni a lakóhelyi együtt­élésibe is. Ha már léteznek a jövőbe mutató jellegzetességek, föltehetően igény is mutatko­zik arra, hogy ezek ne csak a munkahelyen érvényesüljenek, ne maradjanak olyan sajátos­ságok, amelyeket a munkakö­pennyel vesznek le és föl. S ha már léteznek, megpróbál­kozhatunk kiterjesztésükkel. Fejleszteni a meglevőt zelhetö, ha a saját portája előtt mindeniki rendet tart, az egésszel sem lehet baj. A létrehozandó környezetvédelmi társadalmi őrség több lesz: átfogóan ügyel egy-egy na­gyobb tájegység, az ország természetvédelmére. A negyedik a véradómoz- galom. Ezt elsősorban azért vették be, hogy olyanok, akik kisebb üzemben, illetve ott­hon dolgoznak adhassanak vért. Az ötödilk pontja a kö­vetelményrendszernek az. ol­vasó népért mozgalom. Arra törekszenek, hogy minél több családba eljusson a könyv. ß Értékelés — hogyan? A szocialista lakóközöstségi mozgalmat minden évben a fenti szempontok szerint bí­rálják el, természetesen fi­gyelembe véve az eltérő adottságokat. Az évi munkát első fokon maguk a közössé­gek értékelik, tanácstagi kör­zetenként. Véglegesen a vá­rosi tanács politikai és tár­sadalmi szervezet bevonásá­val hagyja jóvá. A helyezé­sek alapján egy-egy körzet pénze — az évente kiutalt húszezerről — akár ötven- hatvanra is emelkedhet. A mozgalom szervezésében, irá­nyításában a tanácstag, a pártösszekötők mellett részt vállal a 3—5 tagú lakó- va,gy utcabdzottság. Ahol van ön­álló KISZ-szervezet, a KISZ- összekötőket is bevonják. Ismét Vilmos György sza­vait idézzük: csodát nem vá­runk ettől a mozgalomtól, Körülbelül ilyen értelemben mondta Vilmos György, a vá­rosi népfrontbizottság titkára: nem találtak föl semmi újat, amikor bizonyos kérdésekre irányították a figyelmet. A szocialista lakóközösség kiala­kításának igénye sem többet, sem kevesebbet nem -jelent, mint a már meglevő szocialis­ta jellemvonások hatókörének bővítését. Világosan és egy­szerűen : lakóhelyünkön is szocialista emberhez méltóan éljünk, tartsuk meg az együtt­élés szocialista szabályait. Civilizált közösségekben ele­mi követelmény: nem faljuk fel egymást. Mi ehhez hozzá­tesszük: segítsük egymást. Lát­szólag primitív a példa, de a lényeget sűríti: viselkedjünk a folyosón, a parkban, az ut­cán, a villamoson is úgy, mint otthon. Ez már több, mint, hogy nem dobjuk el a csikket: helyet csinálunk neki. Több, mint, hogy nem tépem ki az elültetett facsemetét: gondozom a fát, a füvet, ha leszakad, megjavítom a hin­tát. Nemcsak én. más is: mi. nem hisszük, hogy egyik év­ről a másikra városunk vala­mennyi polgára közösségi emberré válik. Abban bí­zunk, hogy a Lakosság szé­les rétegeiben megértésre ta­lálunk, s valamelyest a lakó- közösségi mozgalom is hoz­zájárul a szocialista embertí­pus kialakításához. Ami nem egy, és nem öt esztendő feladata. Arra sem gondolnak a mozgalom szem­pontjainak kidolgozói, hogy egyszer s mindenkorra meg­találták a közösségi ember követelményrendszerét, er­kölcsi kódexét. Az idő is vál­toztatni fog rajta, de szívesen fogadnak minden ötletet, ér­kezzen bárkitől, ami ’ jobbá, teljesebbé teheti a mozgalmat, elősegíti a közös cél közös megvalósítását. Ami nem mérhető számokkal Lassan elérkezik az első ér­tékelés ideje, talán nem in­dokolatlan a kérdés, mik az első év tapasztalatai. Ami mérhető: Gödöllő városa a IV. ötéves tervben az egy főre jutó társadalmi munka érté­ke tekintetében Pest megye városai között a sor végén kullogott. Tavaly 7—8 millió volt, ezzel a második lett, az idei első félévben 5 millió a közért végzett munka értéke Ami viszont nem, vagy cs-ak nehezen mérhető, az a tudat változása. Remélhetőleg 4—5 év múlva érezhető lesz. S ez többet mondana minden értékelésnél. K—P Aranyai érő, kihasználatlan lehetősé}» Lesz-e üdülőövezet Pécelen? Sokat vitatkoznak napjaink­ban az aktív pihenés mibenlé­téiéi. Némelyek úgy véleked­nek, hogy a megnövekedett szabad időt akkor használják fel értelmesen, ha azt ismere­teik gyarapítására fordítják, mások az izmokat megmozgató fiziikai munka áldásaira es­küsznek, s egyre többen van­nak amellett, hogy a közössé­gi érdekeket sem eíég pusztán munkaidőben szem előtt tarta­ni. A leghelyesebb minden bi­zonnyal az arany, középút: a fentiek szintézise. Hadd szól­jak most az urbanizáció sza­bad időre gyakorolt hatásáról; a telkek, a nyaralóépiiletek, a kertészkedés adta elfoglaltsá­gokról, gondokról. Ha telek tulajdonosokkal be­szélgetek, saját terméssel, a szépülő kertekkel való büsz- kélkedésen kívül mindig szóba kerülnek a gondok, seregeinek a panaszok. Sokan nehezen ér­tik mag, hogy olyan területen, ahol nemrég csak a gaz bur­jánzóit, óriási összegekbe kerül a közművesítés, s az érdekeltek anyagi hozzájárulásához na­gyon sokat kell hozzátenni, hogy a kulturált környezet ne óhaj legyen csupán. Pécelen is így fest a dolog. A nagyközségi tanács bár­mennyire 'belátja, a vízvezeték, a villanyihálózat kiépítésének szükségességét, a gombamód szaporodó házacskáik megfele­lő ellátásáért a maga erejéből vajmi keveset tud tenni. Más- honmét sem ártana a segítő­készség, a telkek gazdáinak is ötletekkel, nagyobb pénzbeli hozzájámlással kellene előruk­kolni. Egy másik főváros mel­letti községben például tízezer forintot fizettek vízhozzájáru­lás, h-atezerötszáz forintot pe­dig aiz útépítés támogatása cí­mén. Ily módon Pécelen is előbbre lehetne vinni az üdü­lőtelep élelmiszerellátásának ügyét, vagy meg| lehetne olda­ná a házak felett húzódó ma­gasfeszültségű vezeték leágaz­ta tását. A község Isasaeg felőli ré­szén a, tőzegkitermelés befeje­zése után tavacskáikba gyűlt a víz, odébb fiatal erdő kínálko- záik parképítésre. Kihasználha­tó lehetőség tehát van bőven. A főváros közelében ezek ara­nyat érnek. Nem lehet azon­ban 'azt kívánni, hogy egy-egy község a maga erejéből elvé­gezze a hasznosítást. K. I. ■4 magyar-—szovjet barátság ápolására Ösztöndíjasok klubja Gödöllőn ma befejeződik a szovjet kultúra és tudomány hete. Az elmúlt napokban ki­állításokon, előadásokon, ba­ráti találkozókon ismerkedhe­tett a város lakossága a szov­jet nép életével, tudományos, kulturális eredményeivel, nép­művészetével, a szovjet embe­rek hétköznapi életével. A néhány napja aláírt megál­lapodás a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában minden bizonnyal még jobbá, benső­ségesebbé teszi a város és a járás intézményeinek, válla­latainak együttműködését a szovjet testvérintézményekkel. Rendszeresen tartanák 'majd bemutatókat, kiállításokat, ta­pasztalatcseréket; szocialista brigádok, a város és közsé­gek küldöttségei ellátogatnak a Szovjetunióba és itt is fo­gadnak szovjet vendégeket. A barátság ápolását, a ma­gyar—szovjet kapcsolatok szé­lesítését tűzte ki célul a rövi­desen megalakuló ösztöndíja­sok klubja. Pontosabban fo­galmazva: a Szovjetunióban végzett volt ösztöndíjasokról van szó. A járásban pontosan ötven azoknak a száma, akik moszkvai, leningrádi és más egyetemeken, főiskolákon sze­reztek diplomát. Három-öt évet töltöttek a Szovjetunió­ban, ők a leghivatottabbak ar­ra, hogy hű képet adjanak az ott folyó szocialista építésről, a szovjet népek életmódjá­ról, művészetéről, tudományá­ról. Néhányan már nem Gö­döllőn dolgoznak a volt ösz­töndíjasok közül, valamelyik megyei szervnél, vagy éppen a Központi Bizottságban. Ök is jelentkeztek, taígjad kíván­nak lenni a klubnak. Ható­sugara ily módon nem szűkül a járásra, városra. — Nem zártkörű társaság leszünk —• mondja Sári Kata­lin. a klub egyik lelkes szer­vezője, aki szintén a Szovjet- I unióban végzett, s jelenleg a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának munkatársa. Azt tűztük ki célul, folytatja, hogy erőnk és tehetségünk szerint erősítjük a magyar— szovjet testvéri barátságot. Mindenki a saját munkate­rületén igyekszik megismer­tetni a mezőgazdaság, az ipar, a tudomány, a kultúra szov- jetunióbeli eredményeit. Sári Katalin művészettör­ténész elsősorban a szovjet képzőművészetet igyekszik népszerűsíteni. — Közel áll hozzám a népművészet is, na­gyon sok ilyen jellegű szov­jet könyvem, kiadványom van. Természetes, hogy ezeket másoknak is hozzáférhetővé teszem, ne csak a szobám fa­lát díszítsék. Személyes kap­csolataimat Is a gödöllői já­rás és a kultúra háza baráti kapcsolatainak szolgálatába állítom. — A Szovjet Kultúra és Tudomány Házának húsz munkatársa van, nem juthat­nak el mindenhová, hiszen rengeteg helyről kapnak meg­hívást. Klubunk tagjai ezért is tartják kötelességüknek, hogy munkahelyükön előadá­sokat tartsanak szakmájuk időszerű szovjet vonatkozású kérdéseiről. Persze nemcsak intézeten belül, a TIT kereté­ben is A klub szó hallatán az em­ber önkéntelenül arra gondol, oda csak tagsági igazol­vánnyal rendelkezők léphet­nek be. A volt ösztöndíjasoké nem ilyen. Tartanak szűkebb körű baráti összejöveteleket is, ám ezeket is arra használ­ják föl, hogy kicseréljék ta­pasztalataikat, megkeressék az ismeretterjesztés legjobb for­máit. Távlati terveik között szerepel a klub bővítése, a vá­rosban élő orosz nyelvet ok­tató tanárokkal. K Bemutatók, tanfolyamok a gépkísérleti intézetben Az ország különböző részei­ből érkezett szakemberek is­merkednek ’meg Gödöllőn, a Mezőgazdasági Gépikísérleti Intézet műszaki továbbképző irodájának tanfolyamaim, a legújabb mezőgazdasági gépelt alkalmazásával, kezelésével és karba nitartásával. Az első, még szeptemberben megtartott tanfolyamon a me­A követelményrendszer A városi politiikaii és társa­dalmi szervek a szocialista la­kóközösség értékelésére kidol­gozott követelményrendszer­ben hivatalosabban fogal­maznak: ne légy közömbös lakóihelyed iránt, töiődj a magukra maradt idősekkel — élő szocialista közösségben nem is maradhatnak, lé­vén ők is tagjai a kollektí­vának —, ne maradj közöm­bös a veszélyeztetett gyerme­kekkel szemben. Még négy ehhez hasonló követelményfélét dolgoztak ki. Végezzél tásadalmi mun­kát közvetlen lakóhelyed és városod javára. Ami ne ér­jen véget azzal, hogy ledol­goztál ennyi és ennyi órát; a fölépült bölcsödét, óvodát parkot óvjad, gondozd. _ A harmadik a környezetvédel­met foglalja magába. Me­gint csak nem úgy, hogy ha magam, magunk kis körében lakótömbünk körül, utcánk­ban rend van, pihenünk ba­bérjainkon. Mit ér mindez, ha néhány utcával arrébb szennyezik a Tevegőt, vizet. Primitív fokon úgy is elkép­Újra tanulóknak érzik magukat 1978-ban átadják az M—3-as autópálya első szakaszát munkákat végeztünk el, ami­ket csak nagysokára tudtak volna megcsinálni. Vélemé­nyem szerint Pest megye köz­lekedési lehetőségei öt évvel megelőzik az országos átlagot. Ha Mogyoród után kitekin­tünk a robogó HÉV ablakán, a lankás dombok között meg­pillanthatjuk a készülő autó­pályát. Másik oldalon a hár­mas főközlekedési út. Csúcs­forgalmi időben akár egy csigahad, úgy vánszorog raj­ta a teherautók, buszok, sze­mélykocsik serege. Az északi iparvidék egyre szaporodó szállítmányai, a növekvő tranzitforgalom, a kirándulók hétvégi sokasága már-már szétfeszíti a vékony sávokat. Ha kész lenne a sztráda, ak­kor is késett volna. Vajon mikor fogalmazhatunk kije­lentő módban? — Két szakasz átadási ha­táridejéről döntött már 1 az Állami Tervbizottság — kez­di a tájékoztatást Kisteleki Antal, a Betonútépítő Válla­lat M—3-as autópálya főépí­tésvezetőségének főmérnöke — a fővárostól Gödöllőig hú­zódó szakasz átadására 1978- ban. a Gödöllő és Hatvan kö­zötti rész megnyitására pedig 1980-ban kerül sor. — Nagy összpontosítással folyik a munka. Vannak-e partnereik a. betonútépítők­nek? — Az autópálya építése rendkívül összetett feladat. Ha az egyetemi építőipari szakemberképzésre tekintünk, nem találunk olyan szakága­zatot, amire itt ne lenne szükség. Bár mi magunk jó­formán valamennyi tevékeny­ségfajtához értünk, a koope­ráció elengedhetetlen. Sajnos, alvállalkozóink koránt sincse­nek ügy felkészülve, mint ahogyan szeretnénk. Kényte­lenek voltunk például búcsút venni a Közép-magyarorszá­gi Közmű- és Mélyépítő Vál­lalattól, késedelmek, elmara­dások jellemezték munkáju­kat. Helyettük a Hídépítő Vállalatra vár a bagi viadukt, az aszódi felüljáró, a Galga- patak hídjának megépítése. Idén még ők sem sokat pro­dukáltak, de most már na­gyobb erőkkel törekednek a hiánytalan teljesítésre. — Hogyan hasznosítják az M—7-esen szerzett tapaszta­latokat? — A balatoni utat általá­ban úgy emlegetik, mint amolyan tanulópályát. Való­ban volt mit és min tanulni, a végén csaknem elhittük, hogy már tudunk sztrádát építeni. Mióta az M—3-ason dolgozunk, újra tanulóknak érezzük magunkat. Elsősor­ban azért, mert a két mun­ka különbözik egymástól. Az előzőt autóútként kezdtük, be­tonborítással, most egyszuszra nályát építünk, aszfaltburko­lattal. A laikus nem is sejti, milyen nagy eltérések ezek. Az M—7-esnél használt tech­nológiák közül keveset tud­tunk hasznosítani. Menet köz­ben kell kidolgoznunk, kikí­sértet ennünk az új megoldáso­kat. Modern génnark, nagy tudású szakemberek kelle­nek! — Vannak? — Vannak is, meg lesznek is. Dolgozóink képzése folya­matos. A „lapátos ember” ha­marosan eltűnik az utak mellől, gépkezelőkké, tech­nikusokká válnak. Nagyon várjuk, hogy hosszúlejáratú géph Ítélünk végleg szabad jelzést kapjon. Meglehet, a tőkés import drága mulatság, de a korszerű gépláncokat csak Olaszországból, az NSZK-ból tudjuk behozni. Rengeteg bírálat ért bennün­ket a Budapest—Martonvásár közötti' pályaszakasz enyhén szólva gyenge elkészítéséért. Az oka pedig főként az volt, hogy egyszerűen nem volt mivel jól megcsinálni. — Ez bizony még a klasz- szikus „rév—vám” eset ta­nulságain is túltesz. A pálya mentén falvak, városok van­nak. Mit jelent a környék la­kóinak az építkezés? — Barátságos viszonyba«, ál­lunk egymással. Okulva a du­nántúli nézeteltérésekből, itt már jó élőre rendbehoztuk, megerősítettük a szállítóútvo­nalakat. Hatalmas masináink, teherszállító gépkocsijaink tönkretennék a gyenge_ alapo­zású, keskeny bekötőutakat, a községek utcáit. Eddig 80 kilo­méternyi asztfaltszőnyeget te­rítettünk le a legmodernebb eljárással. M; építettük a 3-as út előzősávjait, szabad kapa­citásunkat kihasználva olyan — Mi igaz a szóbeszédből, valóban fizetni kell majd az út használatáért? — Volt róla szó, hogy a méregdrága létesítmény igény­bevevőit ilyen módon „adóz­tassák” meg. A döntést azon­ban elhalasztották. Bármilyen furcsán is hangzik, nincs rá pénz, hogy pénzt szedjünk. Az ezzel járó kiadások ugyanis legalább tíz százalékkal emel­nék a költségeket. — Tudvalevő, hogy az út­építés télen-nyáron folyik. Mit tesznek a munkásellátás, a munkavédelem javításáért? — Az építésvezetőség 800 dolgozót foglalkoztat. Ebből csak nyolcvanan műszaki irá­nyítók. Minden héten összeül az „üzemi négyszög”. Meg­beszélik a szállások építését, a meglévők állapotát, az étkez­tetés, a szállítás, a kulturális ellátás teendőit. Egy p&da az utóbbi témakörből; Gödöllőn a Petőfi Sándor iskola patro- nálásával kihelyezett általá­nos iskolai tagozat működik, 50—60 dolgozónk vesz részt az oktatásban. A munkavédelmi intézkedések, érthetetlen mó­don, gyakran drákói szigorral érvényesíthetők. A bukósisak viselésének esetleges kényel­metlenségei nem érnek fel vé­delmi előnyeivel? Valameny- nyi dolgozónk új, jobb minő­ségű munkaruhát kapott, ha a hőmérséklet 5 fok alá süly- lyed, teát hordanak szét az út mellett. Főzzék kellemesen forróra azt a teát — ugyancsak meg­érdemlik! Gáti Zoltán zőgépgyártó vállalatok terve­zői, a szakiskolák oktatói is­merkedhettek a mezőgazdasá­gi gépek hidraulikus berende­zéseinek újszerű megoldásai­val, különösen az egyre több gépen alkalmazott hidroszta­tikus erőátviteli rendszerek­kel. Ezt követően a hallgatók egy újabb csoportja az új, a hazai mezőgazdaságban eddig még nem használt MTZ—80 és az MTZ—82 traktorok fel­építésével, üzemeltetési kérdé­seivel foglalkozó tanfolyamon vehetett részt az MGI-ben. A tanfolyamnak az adott külön, aktualitást, hogy e nagyabb teljesítményű, MTZ-traktorok- ból az idén mintegy 450 da­rab érkezik hazánkba a Szov­jetunióból. A legnagyobb sikere annak az intézeti tanfolyamnak volt, amelyet — a jelentkezők nagy száma miatt — háromszor is meg kellett ismételni, s amely a nagyüzemi tehenészeti és hiz­lalótelepek korszerűsítésének lehetőségeivel foglalkozott. F. I. Tömegsport Galgamácsán Befejeződött a kispályás bajnokság Befejeződött Galgamácsán az összefogás Termelőszövet­kezet tömegsportbrtottsága ál­tal kiírt kispályás körzeti lab­darúgó-bajnokság. Rövidesen megtartják az évzáró értekez­letet, amelyen kiosztják az el­ső három helyezettnek az ér­meket, a legsportszerűbb csa­patnak felajánlott díjat. November 7-én délelőtt, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulója tisztele­tére a tömegsportbizottság a művelődési ház klubjában sakk- és asztalitenisz-versenyt rendez, délután serdülőknek kispályás labdarúgó-mérkő­zést. Az idei kispályás bajnokság végeredménye: 1. Taped SE 23 pont 2. SE öregfiúk 21 pont 3. Galgamúcsai KISZ 18 pont i. Tsz Agronómia 17 pont 5. Kéripusztai AG 15 pont 6. Vácegresi KISZ 11 pont 7. Váekiísújfaln 3 pont 8. Vácegres 2 pont *

Next

/
Oldalképek
Tartalom