Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-07 / 264. szám

4

%fCniav

1976. NOVEMBER 7., VASÄRNAP

TV-FIGYELO

Molnár Antal beszél. Az ör

vendetesen megszaporodott — , mondjuk így: nagy — interjúk sorában Molnár Antal zenetudós szólalt meg csütörtökön éjjel. Bizonyára sok néző ismert rá különös zengésű hangjára, amely jó okkal olyan ismerős: tudós gazdája hosszú évtizedeken át beszélt a zene szépségéről — a rádióban.

Most, hogy a képernyőn is alkalmunk nyílt találkozni, végre megérthettük az ő nagy- nagy zeneszeretetét.

Bónis Ferenc, szavaiból egyrészt az derült ki, hogy egész pályájának két nagy magyar muzsikus szabott irányt: Bartók és Kodály; másrészt az, hogy Molnár Antal már igen korán megtalálta azokat a tudományterületeket, amelyeknek művelésére korábban senki nem vállalkozott: a zeneesztétika és a zeneszociológia hazai kidolgozását.

Hosszú élete — most ünnepli születésének nyolcvanötödik évfordulóját — e két zenei és e két kutatási téma szolgálatában telt el. Vagyis örökös munkálkodásban: az újabb és újabb könyvek, tanulmányok, cikkek írásában.

Színes egyénisége, mondatai bizonyára sok, a zene iránt eddig csak kevéssé érdeklődő nézőben keltette fel a vágyat, hogy a muzsika világához közelebb kerüljön.

Aki mer... Miután végigizgultuk A felügyelő legújabb kalandjait — e sorozat záródarabját, másfajta izgalom igényével kezdtük figyelni az Aki vier ... sorozat harmadik elődöntőjét.

Figyeltük, figyeltük, ám ez a másfajta izgalom csak nem akart az igényből valósággá válni. Nem is válhatott, hiszen Egri Jánosnak ez. a játéka nem igazán játék! Egyszerűen egy átlagolvasó, egy átlagnéző ismereteit felmérni hivatott — mondjuk divatos szóval — tesztrendszer.

Egy szűkebb körű klubban, talán kellemes időtöltés lehet az efféle kérdezz-felelek, áfn a televízió egy órán át tartó adásában bizony mindez nagyon unalmas.

Egyéb nagy sorozat híján most a februárban kezdődő Ki mit tud?-ban reménykedünk... Akácz László

A MUNKÁS

*

Gondolatok az emlékmű előtt

| Százhalombatta | szülatési-----------------—------- leg vadonatúj város. Üj abban is, hogy az elektromosság és az oJa j — e két, legújabbkori energia — városa. Az erőmű és a finomító munkásainak többsége fehér köpenyben áll vagy ül a műszerek sokaságával felszerelt kapcsolótáblák előtt; vezérel és irányít; az eszét használja fizikai ereje helyett.

Ez

ért történhetett, hogy amikor tegnap délután lehullt a lepel Varga Imre bazaltba és bronzba fogalmazott monumentális munkásemlékművé- ről, amelyet a tanácsháza szomszédságában állítottak fel, voltak, akiik érteden arccal rácsodálkoztak a robusztus figurára; ha nem is mondták ki hangosan, de a fejükben megfordult a gondolat: mi már nem ilyenek vagyunk.

Valóban, a Százhalombattán dolgozó munkásemberek már nem olyanok, mint Varga Imre bazalttestű, a védőkesztyűkben is összeszorított öiklű munkásembere. Varga munkása számára a munka még inkább robot volt, mint ember- formáló erő. Robot, amely megfosztja az embert az alkotásban rejlő szépségtől és lendülettől, mindattól, ami szebbé, tartalmasabbá teheti életét. De — s ez Varga Imre művének legfőbb tartalmi értéke — jól példázza: Százhalombatta ma sem lenne több egy csöppnyi paraszíalunál az olyan mumkáselődök nélkül, akik a lélekölő robotban is emberek tudtak maradni, bizakodó, küzdő emberek.

| Ma azoknak | művet áiií------------------------ tani — ez

ar

s poeticája —, akiknek mad valóságunkat, kiteljesedő életünket köszönhetjük. Ezt a hitvallást nem csupán ez a mű példázza, hanem korábbi alkotásainak egész sora. A sorsát vállaló, a méltóságát halálig megőrző embert szimbolizáló Radnóti nyugtalanítóan valószerű figurája vagy éppen a Hősi emlékmű pátosz nélküli, mély humanitása

mindenki számára érthetően jelzi: az áldozatból az emberi élet új lehetősége, új formája született. Ezzel Varga történelmi pillanatokat idéző szobrai nem csupán emléket állítanak, a mához is szólnak, méghozzá oly módon, hogy értsék azt a holnap emberei is.-------- egyfajta elköteI Mindez | lezettséget tük----------------- röz Varga Imre

mű

vészetében: számára nincs más út, más lehetőség, mint népének és múltjának vállalása. Bizonyos értelemben

olyan ez, mint folyónak a part, meghatározza útját, nemcsak tartalmában, de formai mértéket is ad. Ez a formai mérték: az összekapcsolódó ellentétek egysége. Gondoljunk

csak Radnóti szobrára, melyet a költészet és próza — kifejezően szép arc s az ormótlan bakancsba bújtatott, szűrke bazalükövön. nyugvó láb — egymásra épülő és egymásra Ható ellentétek összecsengéss emelt szinte korszakos jelentőségű alkotássá. Most felállított Munkás-át ugyanez a kettősség — a munkásságában is rusztikus bazalttömb és a kidolgozatlanságában is műves- séget sejtető bronz — teszi igazán hatalmassá s nem a méretek monumentalitása.

Ez az alkotói módszer alkalmas annak jelzésére, hogy ma olyan bonyolult, átmeneti időszakban élünk, amely tele van megoldatlan problémával, ám minden bonyolultsága ellenére is előbbre vezet. A művészet feladata a maga sajátos jelrendszerével: könnyíteni, segíteni az eligazodásba«.--------------------------------- való| A l

epindennapiM | ság:

.............. ' ' az ember csak az általa teremtett harmóniában tud élni. Ennek a harmóniáinak a megteremtésében a művészek feladata: tükröt tartani az emberek elé. Varga Imre művészete a való életet tükrözi azzal, hogy a világot, a környezetet humanizálja az emberben, a megismerés folyamatát 6egíti elő.

Pr

ukner Pál

Harminchat év szolgálat

MUNKÁK

ÉS MINDENNAPOK

A ceglédi vasútállomás forgalmát, jelentőségét tekintve az ország nagy rendezőpályaudvarai után következik a sorban, ami a tehervonatokat illeti. A személyszállításban is nagjy csomópontnak számít, naponta sok százan jönnek- memnek a peronon, indulnak, érkeznek, átszállnak, nyüzsögnek. Él az állomás. Dolgoznak a vasutasok, de munkájukat nem nagyon veszik észre az utasok, egészen addig, míg minden rendben megy. Cegléden általában észrevétlenek maradnak.

Akit sosem látnak

Évente több millió utas ül a vonatokon. Az emberek akárhová indulnak, bárhová érkeznek, mindenütt találkoznak a vasúti pénztárossal, forgalmi szolgálattevővel, kalauzzal, láthatják a mozdonyvezetőt is, de az állomásfőnököt szinte sosem látják. A főnök rejtve tartja kezében a szálakat, róla semmit sem tudnak, de ő mindenről tud. hiszen az egész állomásért felel. Kérdezem Nagy Sándort, a ceglédi állomás főnökét, mi is a dolga tulajdonképpen?

Mint minden vezetőnek, nekem is alapvető feladatom a munka irányítása, ellenőrzése. Mivel a vasút veszélyes üzem, felelős vagyok a személyi-, vagyon- és forgalombiztonságért. Intézkednem kell a személyes áruforgalom szervezettsége, összehangolása érdekében. S van egy sor politikai, gazdasági tennivalóm, amelyek a vezetéssel együtt járnak. Dióhéjban ennyi.

Hát Igen, dióhéjban csakugyan ennyi. De míg beszélgetünk, folyton csörög valamelyik a három telefon közül. Utasításokat kémek, döntést várnák a munkatársak. Az asztalon papírhalmaz, ki tudja megszámlálni, hányféle ügy fut át naponta a főnöki irodán. Elméletileg nyolc és fél óra a munkaidő, de a gyakorlat erre sokszor rácáfol. A vonatoknak menni kell, ha probléma van, megoldás helyett nem mondhatja az áilomásfő- nök: letelt a munkaidőm, majd holnap elintézem. A vasúton nincs holnap, csak ma van és azonnal. Első a szolgálat.

Nevetett a pályaudvaron

Nagy Sándor a szobi kőbányában dolgozott a háború előtt. A követ tehervonatokon szállították el a bányából, közvetlen kapcsolatban voltaik kőfejtők és vasutasok. Ügy gondolta, húszévesen, jobb lenne a vasútnál. Irkáíta a kérvényeket, amiket azután sorra elutasítottak. Nem adta fel. Végre, 1941-ben, fölvették a szobi vasútállomásra. Föllélegezhetett: bekerült. Akkoriban nagy $zó volt bejutni a MÄV- hoz, nagyon megnézték, ki léphet^sSolgálatba. Nyugdíjas hely volt, versengtek érte az emberek.

Nyolc hónap alatt három vizsgát tett, megfelelt forgalmi szolgálattevőnek, távir- dásznak, pénztárosnak. Huszonnégy óra szolgálat, ugyanannyi szabad. Rendkívüli körülmények között, háborús időben. S rendkívüli követelményekkel. Meséli, hogy vasutasélete kezdetén, mai szemmel nézve, igen komikus fe- lelőeségrevonásban volt része. Megbírságolták egy pengőre, mert — az indoklás szerint — nevetve szaladt a pályaudvaron. Hogy miért szaladt, arra emlékszik: nem akarta, hogy egy nemzetközi vonat álljon a bejárati jelzőnél, gyorsan akart intézkedni. Hogy miért nevetett? A jó ég tudja. Húszéves volt. Rengeteg oka lehetett a nevetésre.

A forgalmi-kereskedelmi szakszolgálat valamennyi munkakörében otthonos, mindegyikben eltöltött néhány esztendőt. Mondhatom, soha sen-i kit még nem hallottam ilyen szépen beszélni a munkáról. A vasút az élete.

Vonatokhoz kötött élet

— Nem számít nekem, hogy a napnak melyik órája, ünnepnap vagy vasárnap, egyre

A műveltség nyomában

A Dabasi Nyomdában a fiatal üzem fiataljaival

Ez a riport tulajdonképpen i nem az elmúlt napokban kéz- j dődött, amikor a Dabasi Nyomdában jártam, hanem már korábban, néhány héttel ezelőtt, a parlament folyosóján, a közművelődési törvény- tervezet vitájának szüneteiben.

Mit kell tudnia egy művelt embernek?

Eire a kérdésre keresték a ' választ az egymással folytatott beszélgetések közben a megye képviselői, s azok a meghívottak. akik az országgyűlési képviselők vendégeként hallgatták végig a vitát.

A válaszokból egyértelműen kiderült: a műveltségnek gyakorlati értéke van. Vagyis, ahogy Földes György, a Dabasi Nyomda igazgatója monA

Kertész Józsefné, a nyomda személyzeti vezetője számokkal, nevekkel bizonyít.

— Tavaly nyolcán fejezték be az általános iskola nyolcadik osztályát, jelenleg pedig négyen végzik. Rajtuk kívül talán még nyolc embernek hiányzik ez a képzettsége. Gimnáziumban négyen tanulnak. Szakközépiskolában hu- szonketten. Közülük huszonegyen itt, a dabasi gimnáziumban, ahol szeptemberben indítottuk még a nyomdaipari szakközépiskola első osztályát. Szakmunkásképzéssel negyedik esztendeje foglalkozunk, ezért ma már saját nevelésű munkásokkal is büszkélkedhetünk. Jelenleg huszonkilenc fiatal tanulja a szakmát. A kétéves gyors- és gépíró iskolába hatan járnak, a két-, illetve hároméves kalkulátori iskolába heten és a nyomdaipari főiskolán is van dolgozónk, Kápolnás Edit, a forma- készítő üzemrész művezetője. Ez eddig he.tvankilenc tanuló ember, akivel szerződése van üzemünknek: ahány évig tanulnak, legalább annyi esztendeig maradnak nálunk. És ez csak az iskolai rendszerű oktatás. A különböző továbbképmegy. A vasutasnak csa\ a menetrend lehet a fontos, ünnepeken még nagyobb szükség van minden emberünkre, hiszen olyankor sok az utasunk, fokozottabban ügyelünk a rendre, a biztonságra. Aki vasutas mert lenni, annak ilyen az/életrend je. Tudta előre. Én is tudtam, de már akkor se bantam, ma se bánom, hogy a vonatokhoz kötöttem a sorsomat.

Megszállott. Nincs kiválasztott munkaköre, amit különösen szeretett volna. Bárhová vezényelte a szolgálat, mindenütt bizonyította hivatástudatát. Ezeket a szavakat nem használta, míg a régebbi időkre emlékezett, de ahogy mesélt, abból nyilvánvaló, hogy csak így lehetett. Mesélt, nagyon természetesen, nagyon őszintén, frázisok nélkül.

— Voltam segédhivatal-vezető, menetirányító a budapesti igazgatóságion, voltam távirdász. Ekkor történt, hogy azt mondta egyik - főnököm: Nagy úr, írni az iskolában tanították, mi ez itt? Egy táviratot tartott a kezében, az A betűről hiányzott az ékezet. De csak* neki. Megsértődhettem volna, de abban az időben nem lehetett. Ki kellett tartani, sokat nyelni, ha vasutas akartam maradni.

Ragaszkodik a vasúthoz. Ma már nem szalad nevetve a pályaudvaron. Szereti viszont a fiatalokat, akik ezt teszik.

A hűség jutalma

Nem mondaná, ha nem faggatnám, nem dicsekvő természetű. A harminchat év szolgálat alatt tizenegyszer kapott kiváló dolgozó elismerést, az Érdemes Vasutas és a Kiváló Vasutas kitüntetés birtokosa. Megbecsült törzsgárdatag. Kitűnő felkészültségének, hűségének jutalma az is, hogy annak az állomásnak lett a ve—

dotta: a tudás a gyakorlat próbáján válik igazi és értelmes műveltséggé.

Akkor, az ülésszak szüneteiben nem jutott idő arra, hogy példákkal is Igazolja megfogalmazott véleményét. Ezért is invitált Dabasra: a helyszínen folytassuk tovább a megkezdett, de be nem fejezett beszélgetést.

— Teljes szakmai biztonság a munkában, mondotta az egyik képviselő — idézte a néhány héttel korábban kezdett beszélgetést Földes György. — Nálunk ez került az első helyre, s a legfontosabb közművelődési feladatnak tartjuk ma is. Ezért nemcsak segítjük azokat, akik tanulni szándékoznak, hanem ösztönözzünk mindenkit a tanulásra.

munkások felé iskolapadban

ző tanfolyamoknak eddig százötven hallgatója volt. A párt-, KISZ- és szakszervezeti oktatásban pedig nyolcvanan vesznek részt. Vagyis: dolgozóink több mint féle jelenleg is tanul.

Külföldi tapasztalatok

A tanulásnak, a több tudás megszerzésének természetesen még sok más módja van. Ezek közé tartoznak a külföldi tanulmányutak. Farkas László gépkezelő tavaly Svédországban ismerkedett a Solna-gé- pek technikájával. A kötészet négy dolgozója: Cziróczki Ferenc, Dömök Antal, Mészáros Jánosné és Gebora Ferencné Lipcsében járt a kötészeti gépek kezelésének elsajátítására. Az idén Lackó György a TMK-ból két hetet töltött Stockholmban a rotációs gépek tanulmányozásával. Helik Miklós, ugyancsak a TMK- ból a nyugat-berlini Rotaprint cégűéi,' Lieszkovszki Nándor főművezető a wiesbadeni Karle cégnél volt két hétig. Szálai Kálmán főmérnök és Deicő András művezető pedig a lipzetője, amelyen kezdte a vasutaspályát. Szabón volit áüo- másfőnök, mielőtt Ceglédre került. A maga érdemeiről nem beszél, de büszkén mondja el, hogy 1960-tól annak, a szolgálati helynek a kollektívája, melynek vezetője volt, Elüzem kitüntetésiben, vagy vezérigazgatói dicséretben részesült, minden évDen.

— Nagy-nagy szerencsém volt, hogy sikerült, jó munkatársakkal dolgoznom. A vezető mit sem ér munkatársak nélkül. Szobán is, itt is nagyszerű vasutasokkal voltam körülvéve, mindig olyanokkal, akik szeretik a vasutat, szív- vel-lélefkkel teszik, amit tenniük kell. Egy biztos: ezt a munkát csak az tudja becsülettel elvégezni, aki szereti. S az én munkatársaim ilyenek.

Ha nem tartanék attól, hogy miattam kell alaposan meg- toldania munkaidejét, órákig beszéltetném, olyan jó hallgatni. Jó látni, hogy bár arcára görbén futó ráncokat rajzolt az idő, nem vesztett lelkesedéséből, mindent akarásából, tartásából, semmiből, ami annyira emberré teszi. Nagyszerűvé és esendővé, igazivá, hozzánk közelállóvá. Olyanná, amilyeneknek majd fiainkat szeretnénk látni. Olyanná, akikből sok van, de még több kellene ebben a hazában. Tulajdonképpen sosem csinált semmi korszakalkotót, csak dolgozott hűséggel, kitartóan, legjobb tudása szerint, mint ma is. De nem pusztán kötelességből. Szívből.

Harminchat év alatt egyszer sem ment haza azzal az érzéssel, hogy mindent elvégzett, már semmi dolga. Mindvégig eiégedetlen maradt önmagával, s az még ma is.

— Ügy hírlik, az a jó vezető, alti munkaidő alatt megoldja minden feladatát. Én 60sem‘ tudom azt mondani, befejeztem ...

Bálint Ibolya i

csei vásáron ismerkedett a legújabb nyomdagépekkel. Ezek a tanulmányutak nemcsak al nagyobb szakmai biztonságot hivatottak elősegíteni, hanem az így szerzett tapasztalatok hasznosítását és továbbítását is, ami szintén beletartozik a műveltség fogalomkörébe.

Eleven klubélet- Ami a művészetekben és az irodalomban való jártasságot, s a közösségi magatartás formálását illeti: a napokban avattak könyvtárat, ifjúsági klubot az üzemen belül.

— A rágd irodaházat alakították át eirre a célra a fiatalok — mondotta Kancsár Lászlóné művezető. — Takarítottak, parkettát csiszoltak, Lakkoztak; a szakszervezet vásárolta kulturális alapjából a berendezést és a játékokat.

Hogy mi szükség volt a klubra?

— A nyomda dolgozóinak hatvan százaléka harminc évnél fiatalabb! A nagyközség művelődési házában évek óta alig-alig van valamiféle közösségi élet, mivel igazgatója és művészeti előadója már hosszú ideje gyermekgondozási szabadságon van. Így aztán magunk cselekedtünk. Már lekötöttünk a fiataloknak egy tizenkét előadásból álló ismeretterjesztő sorozatot. A többi program: író-olvasó találkozók, közös színház- és múzeumlátogatások szervezése, vetélkedők rendezése, az irodalmi színpad munkájának irányítása már a fiatalok dolga lesz.

Segít a könyvtár

Ide került a könyvtár is, amely eddig az ebédlő egyik sarkában zsúfolódott. Vezetését Dari Józsefné titkárnő vállalta.

— Mintegy nyolcszáz kötet könyvünk van most. Nem sok, de az induláshoz elegendő. Még az idén ötezer forintért szeretnénk újabb könyveket vásárolni. így az év végét már ezer kötettel zárnánk. Most, hogy átköltöztünk a könyvtárba, külön szoba áll rendelkezésünkre, olvasni pedig a klub többi helyiségében is lehet. Fiatal'üzem vagyunk, de már van két szocialista és egy KISZ KB okleveles brigádunk. A könyvtár sok segítséget nyújthat kulturális vállalásaik teijesítéséhaz.

— S ahhoz is — mondotta a könyvtár és a klub bemutatása közben Gáspár Zsuzsa adminisztrátor, az üzemi KISZ-vezetőság tagja —, hogy mielőbb újabb brigádok szerezhessék meg a megtisztelő szocialista címet. A könyvtári tagság, s a rendszeres olvasás fontos pontja lehet a kulturális vállalásoknak. És természetesen. annak is, hogy az ember szebbé, tartalmasabbá tehesse életét.

— Igaza van Zsuzsának — hagyta helyben Dari Józsefné.

— Magamról tudom, hogy mi mindent köszönhetek én a könyveknek. Önfegyelmet, bizakodást, ami nélkül semmire sem juthat az ember, türelmet és egyre szélesedő képet a világról. Mindez nélkülözhetetlen része a műveltségnek, akárcsak a nagyobb szakmai tudás vagy a jobb eligazodás a világ dolgaiban.

Az új kettőssége

— Könnyű is, nehéz is ne- * künk — összegezte beszélgetésünket a nyomda igazgatója. — Könnyű, mert új itt minden, az emberek és a gépek egyaránt és nehéz, mert egészen új alapokról kellett elindulnunk, munkásmúlt és szakmai rutin nélkül.

P. P.

■