Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-02 / 259. szám

1976. NOVEMBER 2. KEDD X/(íi1an Hafarszemle a budai járásban Jól fizet a Szépül az idő, gyorsulnak a munkák a határban. Jó híre­ket kaptunk a budai járás gazdaságaiból, legalábbis, ami a szántás-vetés-betakarítás tempóját illeti. A hozamokkal már kevésbé lehetnek elége­dettek a gazdák... De halad­junk sorjában! Leczki Lászlóné, a budai já­rási hivatal élelmiszergazda­sági osztályának vezetője ké­résünkre helyzetképet kerekít a hatókörükbe tartozó terme­lőszövetkezetek tennivalóiról, eredményeiről. — Az őszi vetések alá 97 százalékban megforgatták a földet, 4400 hektáron előkészítették a talajt, a tavaszi vetésű növények magágya több mint fele rész­ben készült el, 4200 hektáron fejeződött be a mélyszántás. — A vetés? — A búzatermő terület 85 százalékán, 3757 hektáron a földbe került a mag. Tudjuk jól, hogy a kenyérgabona ve­tésének optimális ideje októ­berben lezárult, ám néhány gazdaságban — s nem a mű­szaki felkészültség hiánya miatt — elmaradt e munka. Az ok? Több táblán a kuko­rica után vetik a búzát, s ezek termése még nem ért be, nem tudták betakarítani. — Térjünk át a betakarítás teendőire. — Befejeződött a silókukori­ca behordása, mégpedig a ter­vezettnél 6 százalékkal na­gyobb területről, 882 hektárról, lévén a gazdaságok az aszály okozta terméskiesés ellensú­lyozására másod vetésben is termesztették e zoldtakar- mányt. — Mit mutat most a takar­mánymérleg? — Nincs takarmányhiány. Igen jónak ígérkezik a kuko­ricatermés is Gazdaságaink eddig 1200 hektárról hordták be a kombájnok vágta-mor­zsolta szemes tengerit, a mun­ka 26.7 százalékával végeztek, eddig a termésátlag: csaknem 50 mázsa hektáronként. Re­ménykedhetünk abban, hogy a nyári szárazság ellenére, s a termelőszövetkezetek gondos talajmunkájának, növényápolásának ered­ményeként az idén is a tavalyi igen jó hozamot könyvelhetjük el. — S az egyéb őszi eredmé­nyek? — A kedvezőtlen időjárás miatt igen gyenge termést ad­tak a budai járás gyümölcsö­sei, szoléi. Az érdi, a pátyi, a toki, a pilisvörösvári, az ürö­mi és a sasadi tsz-ek kései őszibarackja, illetve a pátyiak és a nagykovácsiak téli körté­je — 1053 hektárnyi kert — gyengén fizetett. Kezdetben nagyon szépnek ígérkezett a szőlő, ám a későn jött, de an­nál kitartóbban, heteken át zuhogó eső alaposan megcsap- pantotta a termést, rohamo­san terjedt a szürkepenész, rothadás. Az átlag 70—75 má­zsa, körülbelül. kétszerese ugyan a megyeinek, de mesz- sze elmarad a várt 90 mázsá­tól. Ez utóbbi szintet csak a I toki Egyetértés Tsz-ben érték' el, csakhogy ők 120 mázsára számítottak. Mondhatnám, be­fejeződött a zöldség betakarí­tása is, piacra, feldolgozó üzembe került a káposzta, a gyökér, a különböző másodve- temények. amelyek közül igen gyenge termést adott a zöld­bab. várhatóan jobban fizet majd — az érdi közös gazda­ságban — a- spenót. Ami még hátravan: 23 hektár paradi­csom termésének betakarítása, Tárnokon, ahonnan 70 hektár lének feldolgozott paradicsom jutott el addig a konzervgyár­ba. A járási osztályvezető el­Csak két napig tart az előfizetői verseny. m NIMRÓD NOVEMBER 8-ÁN ÉS 9-én AKI EZEN A KÉT NAPON FIZETI ELŐ 1977-RE A NIMRÓDOT a postahivatalokban, és az igazoló szelvényt beküldi az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat Terjesztési Osztályára (1145 Budapest, Pf.: 164.), SORSOLÁSON VESZ RÉSZT A FÖDlJ EGY SZARVASBIKA Ezenkívül kisorsolunk még két vaddisznót, két őzet, egy vadászrész nyulat és fácánt. CSAK KÉT NAPIG: november 8-án és 9-én. Megyeszerte „élénk a forgalom” a földeken. A képen: zúzógéppel vágják a termést a tököli Vörös Csillag Tsz 103 holdas cukorrépa­földjén. Bozsán Péter felvétele mondta, hogy feltétlenül gyor­sítani kell — túl a vetésen — a cukorrépa beakarítását, no­ha e fontos ipari növény mind­össze 200 hektáron terem a já­rásban. Eddig a terület egy- * negyedéről szedték föl a répát l a pátyi és a tárnoki gazdasá- 1 gok. s szállították az ercsi, il- | letve az ácsi cukorgyárba. Az átlagtermés jó, elérte a 325 mázsát hektáronként. A tár­gyilagosság kedvéért meg kell jegyezni: a betakarítás üteme nem a gazdaságokon múlik, hi­szen a gyári kapacitáshoz, kívánalomhoz igazodva végzik e munkát. A budai járás termelőszövet­kezeti elnökei és párttitkárai egyébként a hét végén a pátyi termelőszövetkezetben ültek össze. Részint, hogy meghány­ják-vessék a személyzeti mun­kát, részint — érthetően —, hogy tapasztalatot cseréljenek az időszerű őszi munkák dol­gában. A. Z. TAJGA TEÄZÖ Tajga Teázó néven bisztrót létesített a salgótarjáni Ka- rancs szálló a város egyik leg­szebb lakónegyedében, a Ke­merovo körúton. Belső beren­dezésének és a felszolgálók stílusos ruházatának megter­vezésében részt vettek a Sal­gótarján szibériai testvérvá­rosából, Kemerovóból itt járt szakemberek is. Átúszva a Dunán Dózsa György zász Az 1514-es Dózsa féle nagy parasztháborúról nem maradt fenn, illetve még nem került elő írásos emlék a Csepel-szi- getről. Valószínű, hogy a pa­rasztfalvak s a négy mezővá­ros szegényebb népsége és a feudális nemességtől szoron­gatott ráckevei rácok egy ré­sze támogatta a népnyúzó föl­desurak ellen felkelő keresz­teseket. Erre mutat néhány későbbi adat is. Gyalogosan, naszádokon Pest-Pilis vármegye job­bágysága a Kis-Duna északi végénél, Gubacs falunál (a mai Soroksár helyén) gyüle­kezett Dózsa hívó szavára. Ve­zetőjük Száleresi Ambrus pesti polgár volt, aki áruló módon kiegyezett az urakkal. Bor­nemissza János budai várnagy ezután könnyűszerrel legyőzte a vezető nélkül maradt ke­reszteseket, akik közül csak azok menekültek meg, akik átúszva a Dunán, elrejtőztek a Csepel-szigeten. A gubacsi menekülők között lehettek a Csepel-szigeti parasztfelkelők Ebben az időben sok Cse­pel-szigeti, ráckevei rác szol­gált a déli végeken zsoldos­ként, naszádosként a török el­len, akik közül többen csat­lakoztak a lázadó rác naszá­dosvezér, Silyánovics István Dózsával szövetkező felkelői­hez. Még a néhány évtizeddel később keletkezett ráckevei török adóösszeírásokban is ta­lálkozunk egy-két Keresztes nevű háztartásfővel, akik ta­lán a felkelésben való rész­vételükről kapták nevüket. Deputáció, Göncről A legfontosabb ráckevei em­lék a Dózsa-féle paraszthábo­rúval kapcsolatban: Tasi Gás­pár kassai kamarai tanácsos 1631. augusztus 19-én egy le­vélben tett jelentést a Császár Péter által vezetett felvidéki parasztfelkelésről, • melynek Gönc mezőváros volt a köz­pontja. A II. Ferdinánd ki­rályhoz Bécsbe küldött levél arról tanúskodik, hogy az 1514-es parasztháború emléke még elevenen élt — egy és negyed évszázad távolából is — a felvidéki szegénység em­lékezetében. A parasztfelkelők gönci táborukban a lelkesedés felszítására egy zászlót hor­doztak, amelyről eskü alatt vallották, hogy a Dózsa György parasztháborújának egyik ha­dizászlója. A Császár Péter- féle parasztfelkelők valaho­gyan hírt szereztek a nagy­becsű ereklyéről, és mindjárt deputációt menesztettek érte az Eszterházy Pál által bir­tokolt Buda alatti Duna-szi- get Ráckeve nevű mezőváro­sába. A Dózsa-féle keresztes­had fehér alapon hatalmas vörös keresztet ábrázoló zász­lóját a felvidéki parasztfelke­lők a kévéi templomban ta­lálták meg, s onnan vitték gönci táborukba. A zászló to­vábbi sorsáról nincs adat, fel­tehetően elkallódott a paraszt- felkelés leverése után. Nem tudjuk, miképpen ke­rült a keresztesek zászlója a ráckeveiek tulajdonába, s az sem ismeretes, hogy a magyar vagy a rác parasztfelkelők vitték-e a templomba a pa­rasztháború vérbefojtása után? Mivel Ráckevének 1514 körül már jelentős magyar népessége is volt, akik a rá­coknál szegényebbek voltak, származhatott tőlük is a zászló. Nyilvánvaló, hogy valahol Bu­da környékén kapták a rác­kevei keresztesek is, talán éppen a gubacsi táborban. Ök könnyebben „hazamenekíthet­ték” a vereség után, mint a Silyánovics naszádjain harcoló kévéi rácok. Azt sem tudjuk, hogy az 1631-es levél melyik templomra vonatkozik. Ugyanis 1517 után Ráckevén három templom is volt: a rá­cok Boldogasszony- és Szent Kereszt-temploma, továbbá a magyarok reformátussá ala­kuló Ábrahám-temploma. Te­kintve, hogy a Dózsa-zászlóról Hírt adó levél csak egy temp­lomról beszél, feltehető, hogy ez alatt a magyarok Ábra­Idézés — megkésve Idézést kaptam a nagy- kátai járási rendőrkapi­tányság bűnügyi alosztályá­tól: tanúként akartak ki­hallgatni október 7-én. Az idézést — a postabélyegző tanúsága szerint — októ­ber 2-án adták fel. A leve­let a posta október 30-án kézbesítette ki nekem a Nagykátától 15 kilométer­nyire levő Tápiószecsőre. A kapitányságon így ter­mészetesen nem jelenhet­tem meg, nem tehettem eleget állampolgári köte­lességemnek. Ha emiatt a rendőrség eljárást indít ellenem, kérni fogom, hogy a postát idézzék be mentő- tanúmnak. (v. i.) Kazánok, kemencék, terményszárítók tűzálló falazatának kivitelezése, javítása, rendszeres karbantartása rövid határidővel. EBekfrontos kemencék javítását, teljes felújítását vállaljuk. A felújításra garanciát adunk. ÜZELESTECHNIKAI ÉS ÉPÍTŐ IPARI SZÖVETKEZEI 1394 BUDAPEST Xffl.HAJDU U t Tüzeléstechnikai és Építő Ipari Szövetkezet Cím: 1394 Budapest XIII., Hajdú u. 9. Ügyintéző: Karády László. Telefon: 290-632. £ gy messzeföldön híres Pest megyei ktsz-től szabályos, több példányos folyamod­vány érkezett a járási fel­ügyeleti szervhez, miszerint a ktsz a jövőben púkat kíván gyártani, s ehhez a felsőbb fórumok beleegyezését kéri. Az illetékes járási hivatal­ban szabályosan iktatták az egyik példányt, a többit pedig aláírással, bélyegzővel szabá­lyosan ellátva tovább küldték az illetékes megyei szervhez jóváhagyás céljából. Itt szin­tén. iktattak, aláírtak, bélye­geztekpostáztak. Az újabb pecsétekkel és aláírásokkal ékesített okmány — biztos, ami biztos — felke­rült az iletékes minisztérium­ba végső jóváhagyás céljából. Miután e hivatalos ügyirat aránylag gyorsan végigjárta a kötelező hivatali szamárlép­cső összes fokát, az illetékes minisztériumi főosztályvezető már-már ráadta áldását a pú­kat gyártására, már-már rá­ütötte nagy lendülettel a leg­hivatalosabb bélyegzőt a P. H. jelzés fölé, amikor az éppen ott tartózkodó miniszterhelyet­tes megkérdezte, hogy mi az a púkat. A magasba emelt főosztály- vezetői jobb lendülete meg­tört, a leghivatalosabb bé­lyegző reménytelen koppanás- sal az asztalra hullt. A fő­osztályvezető kínosan hümmö- gött, feszülten koncentrált, Púkat majd diadalmasan kivágta a mentő ötletet: hivatalos leirat­ban meg kell kérdezni az il­letékes megyei szervet. Vég­tére is egy minisztériumi fő­osztályon nem ismerhetnek minden új speciális gyárt­mányféleséget. Addig a mi­nisztérium semmiképpen nem járulhat hozzá az új termék gyártásához, amíg a megye ér­demben nem válaszol. A megyei szervnél éppen termelési értekezlet folyt, mikor megkapták Fentröl a levelet. Az osztályvezető — emelni akarva az értekezlet színvonalát —, kellő lélektani előkészítés után felolvasta a minisztérium kérdését: „Mi az a púkat?” Az addig viharosan zajló értekezlet kínos csendbe ful­ladt. Kinek-kinek sürgős írni- vagy olvasnivalója akadt a jegyzetei közt. Ehhez a napi­rendi ponthoz egyetlen hozzá­szóló sem jelentkezett. A szolgálatkész titkárnő le­kapta a polcról az Idegen sza­vak szótárát, keresgélni kez­dett. — Pugwash, pukedli, pukli, puklis ... Nincs benne! — kö­zölte kétségbeesve. — Most mi lesz? — Semmi pánik! — szólt a Nagy Főnök, majd megkér­dezzük a járástól. Néhány napon belül meg­kapta a megye hivatalos leve­lét a járási szerv. Óriási kapkodás, fejetlenség, pánik tört ki. A titkárnő, aki felelőtlenül a Kis Főnök elé tolta az okmányt még annak idején aláírás végett, idegösz- szeroppanással kórházba ke­rült. A Kis Főnök, aki felelőt­lenül aláírta, bizalmas ismerő­seinél már új munkahely iránt érdeklődött. Végül a takarítónőnek eszé­be jutott, hogy fel kellene hív­ni telefonon a ktsz-t, azok tán csak tudják, mit akarnak csi­nálni. — Zseniális ötlet! — csa­pott a homlokához a Kis Fő­nök, mintha legalábbis az lett volna az ötlet szülőhelye, és — titkárnő híján — már tár­csázott is. — Elnök elvtárs? Azonnal olvassa be most telefonba ter­vezett új gyártmányuknak, a (hatásos torokköszörülés), a pukatnak a részletes műszaki leírását! Ennek pontos isme­rete nélkül nem áll módom­ban engedélyezni a jelzett terméket! — üvöltötte vészt- jóslóan. — Csak semmi cirkusz, Je­nőkém! — szólt az elnök ful­dokolva a nevetéstől a vonal túlsó végén — Piriké, a kis gépírónőnk összekeverte a bil­lentyűket. Azt akarta írni, hogy „kaput”. (nis) hám-templomát értette, hiszen a XVII. században a kévéi rá­cokról és templomukról alig történik említés. Mindeneset­re a zászlóval kapcsolatos hír­adás egyben azt is tanúsítja, hogy a ráckeveiek nem felej­tették el egy évszázad múltán sem a parasztháború emlékét, sőt az egyetlen fennmaradt re­likviát a település legfonto­sabb fórumában, a templom­ban őrizték, ahol hetente min­den ember láthatta. Ez meg­győzően bizonyítja, hogy a Dózsa-féle nagy parasztháború keresztes zászlóját igen nagy becsben tartották védték és őrizték Ráckevén egy és ne­gyed évszázadon keresztül. Igaz közben a nagymúltú me­zőváros számtalan megpróbál­tatáson ment keresztül átélt tucatnyi török-tatár, német és magyar hadjáratot, sőt a ti­zenötéves háborúban (1805-ig) teljesen felégették, elpusztí­tották. Oklevelek — aranyakért Ráckeve lakóinak a Dózsa- féle parasztháborúban való részvételéről nemcsak a ke­resztes zászló tanúskodik, ha­nem három oklevél is, 1524. május 10-i keltezéssel. Közü­lük kettőt Mária királyné, egyet pedig férje, II. Lajos király adott ki. Rácz Máté fő­bíró a mezőváros nevében el­panaszolta a budai királyi pa­lotában, hogy az ország ne­mesurai, főképpen Váradi Fe­renc erdélyi püspök és gazda­tisztjei a nagy parasztfelkelés leverése után semmibe vették Ráckeve mezőváros szabadság- jogait. Mindenféle módon ezek ellen törtek, akadályozva, fel­tartóztatva, kifosztva és meg­károsítva a püspökség terüle­tén megforduló kévéi kalmá­rokat. Mária királynő a Cse­pel-szigeti uradalom birtoko­sa, a mezőváros mellé állt. s két oklevélben tiltotta el Vár- dai püspököt és embereit az önkényeskedésektől, a rácke­veiek zaklatásaitól és feltar­tóztatásától. Hasonló módon járt el II. Lajos király is, aki azonban az erdélyi püspöksé­gen kívül az ország valameny- nyi főurát és nemességét fel­szólította a ráckevei polgárok mozgásszabadságának, keres­kedelmi és szabad költözködé- si jogainak tiszteletben tar­tására. Ezzel a ráckeveiek végleg megszabadultak a paraszthá­ború résztvevőit sújtó 1514-es terrortörvények béklyóitól, melyek a parasztságot, röghöz kötéssel, valamennyi kiváltság, szabadságjog és mentesség megszüntetésével teljesen ki­szolgáltatták a feudális birto­kos nemességnek. Sok jó, ke­mény aranyforintjukba és ajándékukba kerülhetett a ké­véi rácoknak e három rendkí­vül értékes, az adott korban egy kereskedő-mezőváros szá­mára szinte létfontosságú ok­levél megszerzése, de hát er­ről — érthető, miért — mé­lyen hallgat a fáma... Mészáros László Importtakarékosság kooperációval Rövidesen hazánkban is megkezdik a padlókiegyenlíl- massza gyártását, egy osztrák céggel kooperálva. A massza a házgyári lakásépítkezések­nél, a betonalapozás egyenet lenségeinek megszüntetéséhe: szükséges. A késztermék cs szólható, s így a felületre f. szőnyegpadló közvetlenül rá helyezhető. Eddig ezt a tér méket főként tőkés importba, szerezte be az építőipar, de a gyors ütemű lakásépítkezés állandóan növeli az igénye­ket, s ezért szükségessé vált a hazai gyártás megkezdése. A kooperációs szerződést a napokban írták alá a Che- molimpex és a Mineralimpex, valamint az osztrák Chemi­sche Werke cég képviselői. A partnereket az Intercoopera- tion Rt hozta össze. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom