Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-28 / 282. szám
4 1976. NOVEMBER 28., VASÄRNAP Szoboravató, ünnepi ülés Érvek és tények Megkezdődtek a Immár hagyomány, hogy évről évre november végén megrendezik a Taksony-napo- kat. Hogy miért éppen novemberre esett a választás? Ekkor ünnepük a község névadójának, Árpád fejedelem unokájának, Taksony vezérnek halála évfordulóját. A másik ok: 1944 novemberében szabadult fel a község a német uralom alól. E két jubileum nevében kezdődött a négynapos rendezvénysorozat tegnap délelőtt az általános iskolában, ahol megkoszorúzták Taksony vezér emléktábláját. Ezt követően gyermekrajz-, valamint a községi könyvtár életét bemutató kiállítás nyílt a művelődési házban. Az eseménysorozat délután fél négykor folytatódott. A tanácsházával szemközti téren felavatták Taksony vezér szoborportréját, amelyet Domokos Béla érdi szobrászművész készített. Ezután az ünneplő közönség a temetőbe vonult, ahol . elhelyezték az emlékezés koszorúit és virágait a szovjet hősök sírjainál. A község felszabadulásáért Barinkai Oszkárné ünnepi beszédét mondja. Az első sorban balról jobbra: Tarjányi Béláné, néger Antal, Nyeste István. életüket áldozó szovjet harcosokra Oltai Antal, a Hazafias Népfront községi bizottságának alelnöke emlékezett. Délután öt órakor ünnepi ülés kezdődött a községi filmszínházban, amelyen megjelent Barinkai Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, Jónás Zoltán, a ráckevei járási pártbizottság első titkára, Raffai Béla, a ráckevei járási hivatal elnöke, Képér Antal országgyűlési képTV-FIGYELO Szovjet CSt. Gazdag ajándékkosárral lepte meg a magyar nézőket pénteken délután és este a Szovjet Televízió. Szinte felsorolhatatlanul sokféle műsort láthattunk — kezdve a hangulatos tájfilmektől egészen a T urUeny ev-müből készült Fantáziáig. Két nagy művész, a balerina Pliszeckaja, meg a színész Szmoktunovszkij libegte, tűnődte át ezt a besorolhatatlan művet, s mindketten úgy, hogy mozdulatuk, játékuk szavuk maga volt a megelevenedő Csajkovszkij-mu75Íka. Dicséretére a Fantázia készítőinek, sehol nem éltek a nagyon is csábító lehetőségekkel, s egyszerűre, tisztára komponálták a film képi világát. Ne restelljük kimondani: remekművet láttunk! Ellenőrzés. Nemrég e tv-figye- lőben szóvá tettük, hogy néhány jelentkezés után rendre eltűnnek a képernyőről a szóban előadott jegyzetek. Valószínűleg azért jutottak erre a sorsra, mert nem voltak eléggé tv-szerűek — vagyis hiányzott belőlük a figyelmet lekötő íáí- vány. Pintér József most a talpáról a fejére állította ezeket a mindeddig sikertelen próbálkozásokat, s mozgó képekkel illusztrálta gondolatait. Személyesen meg sem jelent a képernyőn, csalk a filmfelvételek alá mondta el, amit az ellenőrzés fontosságáról közölni akart. Ügyes, érdekes, hasznos kis műsor lett így ez a tíz perc. Várjuk a folytatását! Műsorszerkesztés. Hiába, nem lehet szó nélkül hagyni a műsorszerkesztés legújabb balfogását. Ördögh Szilveszter fiatal József Attila-díjas író Húsvét című filmjének besorolásáról van szó; arról, hogy miért éppen az elmúlt kedd estén, és miért a második csatornán tűzték műsorra, amikor a nézők túlnyomó többsége a Századunk harmadik adását nézte, illetve a beharangozott, de sajnos elmaradt futballmeccs közvetítésére várt. Ugyan hányán kapcsoltak át, hogy e tehetséges író sűrű indulatokkal terhes világával megismerkedjenek? Nem lehettek valami sokan, s ezt más lapok is szóvá tették — jogosan. Ki érti, s főképp ki magyarázza meg ezt? AlróT.ác7lá viselő, a Magyarországi Németek D&moitratiKus Szövetségének főtitkára, Majnek Attila, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének titkára és Tarjányi Beláné pedagógus, országgyűlési képviselő. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Tiefen- beck Katalin, hetedik osztályos tanuló szavalta el Váci Mihály Pacsirta című versét, majd Nyeste István köszöntötte a megjelenteket. Ezután Barinkai Oszkárné a magyar nép történelmének nagy sorsfordulóira emlékezve hangsúlyozta, a felszabadulás óta eltelt harmincegy esztendő alapvető változásokat hozott népünk életeben, így a takso- nyi emberele életéoen is. Felsorolni is nehéz lenne, mondotta, mi minden épült, változott csak ebben az egyetlen községben is azóta, hogy néhány napig innen, Borbas néni kis názából irányította a szovjet hadsereg előrenyomulását Malinovszkij marsall. Ezután Réger Antal a nemet, a szlovák és a délszláv szövetség nevében előbb magyarul, majd német nyelven üdvözölte a község lakosságát, akik között igen. sok a német nemzetiségi. A rövid köszöntő után Szabó Imre, a községi pártvezetőség titkára adta át á Taksonyért Emlékérmet. A falu felvirágoztatása érdekében végzet munkáért az idén Horváth Józsefné nyugdíjas tanácselnököt, Juhász Andrásáé nyugdíjast, Kertész Ottó gazdasági mérnököt, Kaltenecker Ferenc tsz- üzemvezetőt, valamint a Taksony és Vidéke ÁFÉSZ Táncsics, valamint Puskás Tivadar szocialista brigádját. Az ünnepi ülést követően nyolc — német, szlovák és délszláv — énekkar adott hangversenyt. p, p. Inasévektől V as aranygyűrűig — Tulajdonképpen mi a dolga egy fejlesztőintézetben a főtechnológusnak ? — Ott van csak igazán sok! — mondja Mikulik János, a Szerszámgépipari Művek halásztelki fejlesztőintézetének főtechnológusa —, hiszen itt állandóan bővítjük a gépcsa- láMokat, s új meg új konstrukciókat, számjegyvezérlésű gépeket fejlesztünk ki. Jómagam tulajdonképpen gyártás- előkészítési osztályvezető vagyok, ehhez járult négy éve a másik megbízatás, a főtechnológusa. a kooperációs és a program cső port munkájának irányítása, valamint a gyártóeszköz-gazdálkodás. „Volt egyszer egy szegény ember...” — Meséljen magáitól — kérlelem, de nehezen áll kötélnek. Az ő élete, úgymond, tipikus szocialista karrier, amilyen tízezrével akad az országban. „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegényember, aki meghalt három héttel a fia születése előtt.. — Ez a fiú vagyok én — vált át meséről a valóságra. — Apám liftszerelő volt, megfázott egy építkezésen, s elvitte a tüdőgyulladás. Anyám sokáig nem ment férjhez, gyári munkás volt; nehezen éltünk a keresetéből, öt elemi után után még négy polgárira futotta a zsebéből, aztán géplakatosinas lettem az erzsébeti Fegyver- és Gépgyárban. Ma ez a SZIM Esztergagépgyára, s én tavaly megkaptam a 35 éves törzsgárdatagságot jutalmazó, vállalati aranygyűrűt Ami az inasévek és a jubileumi aranygyűrű között történt — az az élete. — A háború idején szerencsém volt: akkor akartak kivinni a leventékkel Nyugatra, amikor már bezárult- az ostromgyűrű Budapest körül. Budakeszi alól néhányan megszöktünk, s 1944- karácsony éjjelén hazamentem. Az ünnep miatt aznap a nyilasok nem razziáztak, utána pedig már csak két hétig kellett „dek- kolmom”: Pesterzsébet január 9-én felszabadult. Három hónapig gépkocsimotorokat javított a szovjet hadseregnek a mai Óragyárban, majd augusztusban felvették a WM Gépgyár javítóüzemébe. Tízezrek útja — Ettől kezdve megváltozott az életem: sínre kerültem. Mint fiatal párttagot, felvettek a gyárban működő Felső Ipariskolába; a következő évben kiemeltek üzemi szerkesztőnek; 1950-ben pedig gépészmérnök-hallgató lettem a Műszaki Egyetem esti tagozatán. Épp félidőben voltam, amikor a minisztérium javaslatára áthelyeztek a SZIMFI elődjébe, a Mintagépgyárba, technológusnak. Itt már úgy haladtam előre, mintha valaki fogná a kezem: 1954 elején kineveztek a szerszámsaerkesztés csoport- vezetőjének, nyáron megkaptam a mérnöki diplomát, a következő évben műszaki osztályvezető lettem; 1960—62-ig szerszámgépész szakmérnöki képesítést szereztem, ’68-ban a gyártásolőkészitő osztály vezetője lettem, 1972-ben főtechnológus is. Mi ez, ha nem tízezrek útja? — Mikor és miért lépett be a munkásőrségbe? — Hogy-hogy miért?! Elmondtam, hogy én ebben a társadalmi rendszerben válhat- tap tanult emberré, nem?! — Azt is mondta, hogy ebben tízezrekkel osztozik az or- szágban. Azok mégsem mind lettek munkásőrök. — Az az ő dolguk, az meg az enyém, hogy mit teszek. Tudja, tényleg van bennem valami dafkeség. Egyszer éjszakai gyakorlaton voltunk a tököld erdőben. A zászlóaljunk Eladnak egv iskolát Nem hittem el, amikor először hallottam: Táborfalván eladnak egy iskolát. Hiszen Táborfalván az általános iskola meglehetősen nagy helyiséggondokkal küszködik, új iskola pedig nem épült. Nem hittem, de meggyőződtem róla, hogy kis hazánkban minden megtörténhet. Nehéz helyzetben — Milyen is a táborfalvai egyetlen általános iskola tanterem-ellátottsága ? — Nehéz, rengeteg a gondunk — válaszolt Magi János igazgató. — A hat tantermünkben 382 gyereket kellene tanítani, egy teremre 63— 64 tanuló jutna, ráadásul 15 osztályt kellett létrehozni. Ezért kénytelenéit voltunk, az iskolai műhelyt is osztállyá alakítani, sőt a művelődési ház egyik helyiségét is igénybe vesszük tanteremnek. Szeretnénk elérni, hogy a községi sportkör két helyiségét is osztályteremmé alakítsuk. De erre nem sok esélyünk van, mert a sportkör ezeket a helyiségeket bérbe adta egy tsz- nek, hogy bevételhez jusson. Jelenleg két műszakban tanítunk: reggel fél nyolctól este háromnegyed hatig. Ez problémákat okoz — bár az autóbusz-közlekedésünk jó —, mert körzetünkben még ma is sok a tanya és az autóbusztól még kilométereket gyalogolnak a gyerekek. — Tudomásom szerint néhány évvel ezelőtt a községben még három iskola volt. Hogyan szűnt meg a másik kettő? — Erről semmilyen felvilágosítással nem szolgálhatok — hangzott a válasz. — Én csak egy éve dolgozom itt, korábban Örkényben tanítottam. — Táborfalva Örkénnyel közös tanácsú község. Mégsem ismerte korábban az itteni helyzetet? — Nem tudok felvilágosítást adni. Hát, ez van! Ha van, miért nincs? A művelődési előadót kerestem az Örkényi közös tanácsnál. Sajnos, hiába. Van ugyan művelődési előadó, de nem a művelődési ügyeket intézi, ez meg is látszik a négy közös község közművelődési munkáján. Az előadó jelenleg éppen a szociálpolitikai ügyintézőt helyettesíti és a népesség-nyilvántartást is ő vezeti. terepkutató feladatot kapott, csatárláncban fésültük át az erdőt. Ősz volt, kitartóan zuhogott az eső, meglátszott a lehelletünk. Mikor leszálltunk a gépkocsiról, rosszul ugrottam, s a lábam borzasztóan fájt, hasogatott minden lépésnél. összeszorítottaim a fogam, s végigcsináltam a gyakorlatot. Mikor otthon levettem a bakancsomat, nem bírtam többé lábra állni. Másnap, az orvosnál derült ki, hogy elrepedt a harántcsontom. Még öt év, acélszürkében Nézem az öklét, vastag keretes szemüvegét, derűs nyugalmát. amit csak a fia miatti aggódás zavar meg mostanában. Keresi a gyerek a helyét a nap alatt. — Gimnáziumban érettségizett, azt akartam, ne legyenek olyan műveltségi hézagai az egyetemen, mint nekem annak idején, aztán ez lett a veszte. Népművelés szakra jelentkezett az egyetemen, nem vették fel. Tagja volt a 25. Színház stúdiójának, a második félévi rostán kiesett. Mihez kezdjen egy gimnáziumi érettségivel? A technika nem érdekli, most fizikai állományú laboráns Csepelen, a Vasműben. A lányom más típus; tudja, mit akar. Tanítónő a szigetszent- miklósi általános iskolában. — Meddig akar munkásőr maradni? — Ameddig a vérnyomásom engedi — mondja őszintén. — Néhány éve felfedezték, hogy kicsit magas: 170—190 között ugrál, néha felszökik 200-ra is. Nincs képesítése a művelődési munkára és nem is ismeri ezt a feladatkört.--A megszüntetett két iskola történetéről nem tudott felvilágosítást adni. „Forduljon a vb-titkárhoz” — mondta. — Az említett két iskola még 1970 előtt, a közös tanács megalakulását megelőzően szűnt meg — tájékoztatott Mihalkovics Mihály, a végrehajtó bizottság titkára. — Az épületek évekig üresen álltak, mert a táborfalvi központi iskolába vonták össze a tanulókat, de a gyerek is viszonylag kevés volt. Az egyik iskola a honvédség területén állt és korábban a honvédség tulajdona is volt. így ezt az épületet visszaadtuk és cserében 400 000 forintot kaptunk óvodaépítéshez. A másik iskolában a Haladás Mgtsz rendezett be bútorüzemet. A közeljövőben ezt az épületet felértékeltetjük és eladjuk a termelőszövetkezetnek, a tőlük kapott pénzt is az óvoda építésére akarjuk fordítani. Sajnos, ezekkel az összegekkel együtt sem elég a pénzünk jelenleg, a tervbe vett, 50 személyes óvoda felépítésére. Kiderült hát, hogy a Rákóczi úti iskolát még nem adták el, de el akarják adni. Ugyanakkor — ha sikerül további pénzügyi fedezetet teremteni — két tanteremmel bővítenék a központi iskolát, de ez még bizonytalan. A pedagógusok véleménye — A honvédségnek átadott iskolában én még 1972-ben is tanítottam — mondta Szalay Vilmosné tanárnő. — Három tanterem volt és műhelyterem, meg szertárak, ezenkívül konyha a napköziseknek. Átmenetileg csökkent a gyerekek létszáma, az is indokolt, hogy a jobb szakmai ellátás érdekében körzetesítették az iskolákat és a felsőtagozatos osztályokat a központi iskolába vonták össze. Mindez azonban nem indokolta az iskola megszüntetését. S a honvédség csak azért kérte az épületet, mert két évig teljesen üresen állt, pontosabban kukoricát tároltak az osztályokban. Megtudtam, hogy az iskolaépületen a honvédség semmiféle átalakítást nem végzett, csak helyrehozta és használja. Lehet abból még egyszer iskola... — Én most itt a téesznél amolyan mindenes vagyok, — mondta a Rákóczi úti iskola Tavaly azért aláírtam további öt évnek. A húszéves szolgálati jubileumomat még egyenruhában szeretném megérni. — Kedvenc időtöltése, hobbyja? — Ilyet filmszínészektől szoktak kérdezni, nem? Azért nekem is vannak költséges passzióim — mondja nevetve —: szeretek autózni, három éve vettünk egy Skodát, azzal szoktuk felkeresni a bel- és külföldi rokonságot, kertészkedni, fényképezni. Van egy bélyeggyűjteményem is, amit az utóbbi években hűtlenül elhanyagolok, és szeretek kuk- tálkodni a konyhában. Piskótát például gyorsabban sütök, mint a feleségem. Tudja, a nőknél sok az üresjárat, én meg mindent odakészítek előre a kezem ügyébe, előre. Precízein, tervszerűen. Otthon is kibújik belőlem a műszaki ember, a gyártáselőkészíts... Nyíri Éva volt igazigatója, aM már nyugdíjas. — Itt még 1971-ben is tanítottunk. Két szép nagy tanterem van. Hallom, most eladják, pedig az iskola mellett két pedagóguslakás is van, az egyikben még én lakom. Ebben az iskolában sok gyereket megtanítottunk inni, ide járt még elemibe Szalay Vilmosaié is. Alsótagozatnak nagyon megtenné most is ez az iskola, amíg egy új nem épül, amíg odaát akkora a zsúfoltság. — Nem jelentene problémát, ha a Rákóczi úti iskolába járnának az alsótagozatosok — mondta Sipeki Gyuláné tanítónő. — Az autóbusszal tíz perc alatt kiérnénk a központi iskolától és a megálló éppen az iskolaépület előtt van. A körülmények összehasonlítha- tatUmul jobbak volnának, mint a művelődési házban, vagy akár a sportkörtől kért helyiségben. — Ha nem adnák el a Rákóczi úti iskolát, az nagy segítség volna számukra — kapcsolódott a beszélgetésibe Magi János igazgató. — Őszintén megmondom: úgy tudtam, hogy már el is adták a régi iskolát. Ha mégis megkapnánk, akkor négy alsótagozatos osztályt kihelyeznénk és ezzel jelentősen javulnának az oktatás feltételei, csökkenne a zsúfoltság a központi iskolában. Ez annál is inkább fontos lenne, mert várhatóan egy-két éven belül növekedni fog a tanulók száma, tehát esetleg át kell térni a három műszakos oktatásra. Fontos az előrelátás Ilyen helyzetben csupán azért adnának el egy, már meglévő és használható iskolaépületet, hogy az árából előteremtsék az óvoda építési költségeinek egy részét? Ráadásul az új, 50 személyes óvoda sem oldaná meg véglegesen a gyermekek elhelyezését, csak enyhítené a gondoltat. S a kérdés során az is felmerül: miért álltak évekig kihasználatlanul a régi iskola- épületek? — Az iskolák összevonásakor átmenetileg alacsonyabb volt a tanulók létszáma — tájékoztatott Bai Józsefné, aki a dabasi járási hivatalnál az oktatási intézmények gazdasági felügyelője. — Az akkori kép azt mutatta, hogy a körzetesítéssel, megszüntethető a két kisebb iskola. Nem lehetett egykönnyen dönteni a sorsukról, különösen a Rákóczi úti iskola hasznosítását szerettük volna megoldani. Az volt az elképzelésünk, hogy óvodának rendezzük be, de ehhez konyhát kellett volna építeni. Pénzügyi források hiányában ezt nem tudtuk megvalósítani. Tehát inkább új óvoda építése mellett döntöttünk. Így az iskola épületét bérbe adtuk a Haladás MGTSZ-nek. Kétségtelen, ha akkor előrelátób- ban tervezünk, számíthattunk volna arra, hogy a tanulók száma jelentősen növekedni fog. Ha nem lenne érvényben jelenleg is a téesz és a községi tanács szerződése az iskola használatára, akkor már egy évvel ezelőt is újra osztályokat helyeztünk volna a Rákóczi útra. így viszont a jelenlegi döntés értelmében rövidesen felértékeljük a Rákóczi úti iskolát és eladjuk a téesz- nek. Pedig ez az iskola akár 6—8 éves távlatban is megoldaná a táborfalvai oktatás problémáit, amint ezt valamennyi szakember egybehangzó véleménye biztosítja. Mondjuk ki: a korábban hozott döntések hibásak voltak. A körzetesítést különösebb előrelátó tervezés nélkül hajtották végre, s ami most van, az is csak névleges összevonás, mert működik kihelyezett ..szükségosztály”. A körzetesítés nem feltétlenül az iskolák megszüntetését jelenti; sokkal inkább az összevont szakmai irányítás biztosítását. Éppen ezért érdemes volna még egyszer végiggondolni a jelenlegi helyzetet, még mielőtt eladnák az iskolát. A hosszabb távú. társadalmi hasznosság szempontjából kellene feltenni a kérdést: kinek jó ez? Kriszt György
