Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-04 / 261. szám
4 1976. NOVEMBER 4., CSÜTÖRTÖK MfcUi mW/ Ü xJÍEwhn* EGY OKTATÁSI FORMA GONDOKKAL Megoldást várnak Budapest közelsége okozza, hogy a szakközépiskolai oktatás aránya megyénkben viszonylag kisebb jelentőségű, mint a más oktatási formáké. De a megyei oktatás egészén belül is mutatkozott korábban egy nem éppen kedvező aránytalanság: a gimnáziumi hallgatók száma tetemesen meghaladta a szakközépiskolai tanulókét. Tovább sorolhatnánk a kedvezőtlen arányeltolódásokat a szakközépiskolai oktatásban is. Például az ipari és mezőgazdasági szakiskolák iránt kisebb az érdeklődés, minit a nem termelő ágazati képzés iránt. Ezekben az arányokban vitathatatlanul megmutatkozik az egyéni érdeklődés és a társadalmi igény közötti ellentmondás. Javultak a teltételek Ennek feloldása, vagy legalábbis csökkentése csak közvetett úton történhet: azaz a tudatformálás mellett mind vonzóbbá kell tenni a szakközépiskolai tanulási formát. A kezdeti lépéseket már megtettük. Mindenekelőtt azzal, hogy a meglevő szakközépiskolákban javultak az oktatás feltételei. Például az aszódi általános gépészeti szakközépiskolában új tanműhely készült el az elmúlt tanévben, említhetnénk a ceglédi egészségügyi szakiskolát is, ahol a helyi kórházzal összefogva sikerült magas szintre emelni a gyakorlati képzést. Javítja a szakközépiskolai oktatás iránti érdeklődést az is, hogy új oktatási profilok állnak a fiatalok rendelkezésére. Dunaharasztin, a gimnáziumban megkezdődött a vízügyi szakközépiskolai oktatás, Szigetszentmiklóson, a 208-as intézetben autószerelő szakközépiskolás osztály indult, a váci közgazdasági szakiskolában pénzügyi tagozaton is megkezdődött az oktatás. Bizonyára már ezeknek az intézkedéseknek is részük van abban, hogy a most kezdődött tanévben emelkedett a szakközépiskolai tanulók száma, Míg tavaly 2347 volt a tanulók száma, addig az idén 3048 hallgató kezdte meg szakközépiskoláinkban a tanévet. Kisebb hányaduk — Az érdeklődés növekedését bizonyítja az is, hogy az 1975—76-ban végzett 680 hallgató helyett az új tanévben 882 első osztályossal kezdtük meg a tanítást — tájékoztatott Oberczán József, a megyei tanács oktatási osztályának vezető főelőadója. — Jelenleg 10 intézményben folytatunk szakközépiskolai képzést, több oktatási ágazatban emelkedett az első osztályok száma, így például az ipari; az egészségügyi; és az óvónői szakközépiskolákban. Ezeknek az iskoláknak a többségében középfokú munkakör betöltésére kapnak előképzést a fiatalok és kétéves szakmai gyakorlat után technikusi vizsgát tehetnek. A gyakorlati, mondhatnánk üzemi tapasztalatok azt mutat- ' ják, hogy a szakközépiskolát végzett fiataloknak csak egy kisebb hányada keres és kap középfokú beosztást. Többségük munkásként, illetve alapfokú beosztásban helyezkedik el. Éppen ezért jelent — most már hosszú évek óta — gondot, hogy a fiatalok a szakközépiskolai bizonyítvánnyal együtt nem kapnak szakmunkásképesítést. Várható-e megoldás? — Ez a kérdés nem vetődik fel az óvónői, az egészségügyi és a közgazdasági szakközép- iskolák elvégzése után, mert ezekben az intézményekben már specializált képzés folyik. Annál inkább indokolt az ipari és a mezőgazdasági szakiskolát végzett fiataloknál — válaszolt Oberczán József. — Minden bizonnyal sokkal több fiatalt vonzana ez az oktatási forma, ha az érettségivel együtt szakmunkás-bizonyítványt is kapnának. Ezt igazolja az a néhány iskola, ahol már sikerült megteremteni a feltételeket a speciális szakmunkásképzésre. Előreláthatóan 1978-tól várható, hogy a szakmunikás-bizonyítvány megszerzéséhez széles körben megteremtjük a feltételeket a szakközépiskolai oktatáson belül is. Mennyire tölti be? Messzire vezetne — bár óhatatlanul felmerül — az a kérdés is, hogy a szakközépiskolai képzés mennyire tölti be hivatását, mennyire felel meg a társadalmi és az egyéni igényeknek. Hasznosnak tűnne egy országos méretű utóvizsgálat, amely megkísérelné felderíteni, hogy a szakközépiskolát végzett fiatalok sorsa hogyan alakult, hogy hányán maradtak meg tanult szakterületükön és milyen szinten dolgoznak. Kriszt György Több mint 300 alkotás a szovjet filmek fesztiválján BARÁTI TALÁLKOZÓ A KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY HÁZÁBAN A hazánkban tartózkodó szovjet filmművész delegáció tagjaival találkoztak kedden az újságírók a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A vendégeket dr. Gombár József, a Mckóp igazgatója köszöntötte, s beszámolt a november 4-töl 17-ig tartó rendezvénysorozat programjáról. A kéthetes fesztiválprogram keretében az ország másfél ezer mozijában, több mint 300 szovjet filmet mutatnak be. Közöttük a szovjet filmművészet elmúlt 25 évének legértékesebb alkotásait. A műsoron ezúttal is szerepednek olyan, a közelmúltban készült filmek, amelyeket először mutatnak be a hazai nézőközönség előtt. Ez utóbbiak sorában Szergej Mikaeljan izgalmas, társadalmi kérdéseket feszegető vitadrámáját, a Prémiumot előzi meg a legnagyobb érdeklődés. Témája nem ismeretlen a magyar közönség előtt: az idén tévéjáték-válto- zatát láthatták a nézők, néhány hete pedig Egy ülés jegyzőkönyve címmel a Nemzeti Színház nagy sikerrel játssza a darabot. A fesztivál másik újdonsága Andrej Mihalkov—Iíoncsa- lovszkij Szerelmesek románca című lírai hangvételű kétréTV-FIGYELO Hunya István Igaz. a műsorújság tíz évvel megtoldotta Hunya István életkorát, s nem — mint valójában — nyolcvankét, hanem kilencvenkét évesként köszöntötte, ám aki végighallgatta a kedden késő este sugárzott vallomását, joggal gondolhatja: ugyanilyen jó erőben, egészségben láthatjuk majd viszont egy évtized múlva is,.. Az egykori mezőgazdasági munkást sokféle önként vállalt és kényszerűen elszenvedett megpróbáltatás edzette ilyen tisztedetreméltóan keménnyé. A fiatal korában végzett kubikosmunJca éppúgy, mint azok az orosz, majd olasz fronton katonaként, fogolyként átélt évek, amelyekről ugyancsak részletesen beszélt, dr. Szakács Kálmán egyetemi ta- már kérdéseire felelgetve. Hanem emlékezését nem is ezek a szorosan vett életrajzi adatok tették igazán izgalmassá, hanem az egykori kubikosnak az a szellemi fejlődése, öntudati gyarapodása, amelynek eredményeképp az ellen- forradalmi Magyarországon a húszas években kibontakozott földmunkásmozgalom kiemelkedő vezetőjévé, az újsághasábokon is szót kérő irányítójává vált. Múltat idéző szavai akkor izofctak fel igazán, amikor arról szólt: miért, kikért vállalta a meg-megismétlődő utat a szántóföldről á börtönbe... Hunya István ma, mint a MEDOSZ elnöke végez közéleti munkát, emellett irodalmi munkásságot is folytat. Könyvét — amelyet a nézőknek is bemutattak — Emelt fővel címmel jelentette meg. Hosszú életének szép és találó összefoglalása ez az elnevezés! A. L. szes műve, amely a fiatalok érzelmeiről, a személyiség alakításának örömeiről, gondjairól szól. Ugyancsak először vetítik filmszínházaink Leonyid Gajdajnak Nősülni tudni kell című komédiáját, amely a szatíra eszközével három történet keretében vall a házasság ünneip- és hétköznapjairól A Győzelem örölcösei című alkotás pedig a Szovjetunió katonai erejét mutatja be páratlanul érdekes dokumentum- felvételek segítségével: a filmben a Vörös Hadsereg útját kísérhetjük nyomon megszületésétől napjainkig. Újra vetítik filmszínházaink A cél kiválasztása, a Lomb- hullás és a Derszu Vzala cí- mű filmeket, s iámét bemutatják a világhírű szovjet filmrendező, Eisenstein Patyomkin páncélos című alkotását. A fesztivál idején A varázssapka címmel fi lmszí nházaink új, színes mesesorozatot és számos más gyermek-, illetve ifjúsági filmet vetítenek. A tájékoztatót követő baráti beszélgetésen a szovjet filmművész delegáció tagjai — Szergej Mikaeljan, a Prémium című film rendezője, Irina Kupcsenko, A szerelmesek románca című film szereplője, és Valentyina Tyelicskina a Nősülni tudni kell című film egyik főszereplője — válaszoltak az újságírók kérdéseire. Díszelőadás az Uránia Filmszínházban A szovjet filmek fesztiváljának nyitányaként szerdán Budapesten az Uránia moziban díszelőadásom mutatták be Szergej Mikaeljan rendező alkotását, a Prémium című filmet. A díszbemutatón megjelent Kornidesz Mihály, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője, Pozsgay Imre kulturális, miniszter:, továbbá politikai és kulturális életünk számos más vezető személyisége. Képviseltette maigát a Szovjetunió budapesti nagykövetsége, és ott volt a szovjet filmművész delegáció, élén Leonyid Moszinnal, a Szovjetunió Állami Filmbizottságának elnökhelyettesével. A díszelőadáson Szabó B. István, a Kulturális Minisztérium film-fői gazgatóságdnak vezetője mondott beszédet. Szakszerűen, gyorsan Irattárba — mit és hogyan ? — Irattárba csak iktatott, iktató- és tételszámmal ellátott, már elintézett irat helyezhető el, éspedig mindig az előzményekkel, vagyis a szóban forgó irat tárgyával kapcsolatos előbb keletkezett iratokkal együtt — válaszol Kaufmann Györgyné, az Ik- laki Műszergyár iratkezelő csoportjának vezetője a vizsgakérdésre, amit a bizottság elnöke, dr. Lakatos Ernő, a Pest megyei Levéltár igazgatója tett fel, miután a vizsgázó írásbeli dolgozatát a bizottság már elfogadta. Dicsérettel megfelelt összesen 13 felnőtt diák, közöttük csak egyetlen férfi ül szorongva a levéltár dísztermében, ahol most kérik számon tőlük, mit tanultak az első, Pest megyében rendezett irattáros-továbbképzésen. Azaz az Agrártudományi Egyetem, és ugyancsak Gödöllőn, a Ganz Árammérőgyár már tartott, ám csak saját, iratkezeléssel megbízott dolgozói részére hasonló tanfolyamot, de a mostanin részt veitekkel együtt is alig ötven „képesített” irattáros van Pest megyében. Vizsga után a tanfolyam elvégzéséről igazolást kaptak. Valamennyibe beírták: „megfelelt”, sőt a többség igazolásába „dicsérettel megfelelt” került. Köztudomású, hogy az elintézett ügyiratokat vállalatnak, szövetkezetnek, intézménynek meg kell őrizni. Soha nem lehet tudni, valami okból mindig szükség lehet egy-egy régebbi iratra. Ezért kell mindenféle szervnél az irattár, és van is századok óta. Vagy kétszáz esztendeje, II. József korában szabályozták intézményesen először az iratkezelést, azóta persze többször módosították a szabályokat. Mindig igyekeztek áttekinthetőbbé, rendszerezettebbé tenni az iratrendezést. Legutóbb bárom éve korszerűsítették a szabályokat Percek alatt fél nap helyett — Az újabb iratok azóta percek alatt elővehetők az irattárból — mondja ÍCauf- manné, akivel a vizsga után beszélgetünk. — Nálunk az ikladi gyár alapítása, tehát negyed század óta őrizzük az iratokat, éspedig többféle rendszer szerint, mert ezalatt jó néhányszor változtak a szabályok. Tegnap egy tizennyolc éves ügyiratra volt szükség, fél nap beletelt, amíg megtaláltuk. Vizsgázik itt most például a halásztelki SZIM Fejlesztési Intézet, az Abony és Vidéke ÁFÉSZ, a ceglédi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet, a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, a monori Magtermel- tető és Értékesítő Vállalat egy- egy dolgozója. A 18 vizsgázó közül több panaszolja, szűk az irattár helyisége, egyesek viszont megfelelőnek találják. Természetesen, ha az idők végezetéig kellene minden iratot megőrizni, a legtágasabb irattár is összeszűkülne. — Beszéljen a selejtezésről — szól a vizsgabizottság elnöke Mészáros Lajosnéhoz, a KPM Pest megyei Közúti Igazgatósága irodavezetőjéhez. Bizottság selejtez — ötévenként — hangzik a válasz — az igazgató háromtagú selejtező bizottságot jelöl ki. A bizottság az öt évnél régebbi iratokból a feleslegeseket kiselejtezi. Azt, hogy mit kell selejtnek minősíteni, minden szerv maga határozza meg, ahogy azt is, hogy mit és mikor kell, mert tartalma fontos, átadni a megyei levéltárnak. Többfajta irat sohasem selejtezhető ki, például a személyi iratok, mert azokat az irattárban meg kell őrizni. A most zárult tanfolyamot Pest megye szentendrei művelődési központja szervezte, és szó van róla, hogy rövidesen líjabbat indít. A továbbképző jellegű oktatásért a megyei levéltár felel. A levéltárak ügyviteli szabályzata ugyanis kimondja, hogy a megyei levéltárak részt vesznek az illetékességi körükbe tartozó szervek iratkezelőinek továbbképzésében. Azok, akik most végezték el a tanfolyamot, egyöntetűen hangoztatják, hogy munkájukban a tanultak nagy segítséget jelentenek. A helyesen kezelt irattár elősegíti, meggyorsítja az ügyvitelt, sőt csökkenti a bürokráciát is. Szokoly Endre HETI FILMJEGYZET Prémium Jelenet a, Prémium című filmből Az évenként megrendezésre kerülő szovjet filmhét az idén több kitűnő alkotással ismerteti meg a magyar nézőket. A legjelentősebb közülük az a film, amelynek tévéváltozatát a közelmúltban nálunk is bemutatták: Alexandr Gelman Prémium című műve, Szergej Mikaeljan rendezésében. Ez a film az utóbbi évek talán legnagyobb visszhangot kiváltó alkotása volt a Szovjetunióban. Viták, vélemény- cserék központjába került, a nézők tízezrei mondták el gondolataikat a filmről — vagy még inkább arról a témáról, amiről a film szól. Gelman művének jelentősége ugyanis témájában rejlik. Olyasmiről beszél, ami manapság tulajdonképpen minden szocialista országban az egyik legjelentősebb kérdéskör: a munkamorálról, a szocialista erkölcsről, a szocialista ember és a termelés, a munka kapcsolatának eszmeiségéről. Mindezek igen szépen hangzanak, s akár meg is maradhatnának a filmben egyfajta emelkedett eszmei szinten, a vértelen példázatok elvont magasságában. Csakhogy a Prémium nem ideológiai értekezés kíván lenni, hanem élő, művészi alkotás. S ezt el is éri. Méghozzá egy látszólag igen egyszerű fogással. Ám ez az egyszerű fogás a dolog lényeges része. Hogy ne beszéljünk a levegőbe, konkretizáljuk mi is a mondandónkat. Gelman és Mikaeljan filmje — mint az már ismerős a tévéjátékból — arról szól, hogy egy nagy építkezésen az egyik betonozóbrigád, melynek vezetője bizonyos Potapov, nem hajlandó felvenni a prémiumot. Nem azért, mert keveslik, nem azért, mert megsértődtek, mert valamelyik másik brigád (amelyik esetleg rosszabbul dolgozott náluk) több pénzt kapott. Nem hajlandók felvenni a pénzt, mert úgy vélik, nem érdemelték meg, hiszen egy indokolatlanul, ravaszkodásokkal „megmagyarázott”, erősen leszállított tervet teljesítettek, noha az eredeti terv is teljesíthető lett volna, ha jobb a munkaszervezés, kevesebb a felületesség, ha mindenki teljes erőbedobással dolgozik stb. És ebben az esetben az alapkereset is jóval magasabb lett volna, mint most a kereset plusz a prémium. A brigád mindezt pontos számítások alapján fejti lei, s az ügy olyan komollyá válik, hogy végül is pártbizottsági ülésen kell vele foglalkozni. A film maga nem más, mint ennék az ülésnek a bemutatása. Az a ritka eset áll elő, hogy a fiknidő egybeesik a valóságos idővel. Azaz a cselekmény annyi idő alatt zajlik le, ameddig a moziban ütünk. Ez alatt a másfél óra alatt ismerjük meg Pota- povék álláspontját, az építkezés különböző szintű Vezetőit, a vállalat igazgatóját, munkásokat, munkásnőket, s a párt- titkárt, alánéit végül is döntenie kell az ügyben. Gelman írói erényeit dicséri, hogy miközben a legélesebb viták zajlanak a legfontosabb kérdésekről, ezeket úgy írja meg, hogy fel tudja rajzolni egyúttal a szereplők emberi arculatát is. Magatartásuk mozgatórugóit éppúgy megismerjük, mint az ezekkel összefüggő nézeteiket. E másfél óra végére nemcsak az derül lei, hogy Po- tapovéknak Igazuk van, mert egyszerűen tűrhetetlen, hogy rosszul, felületesen, nemtörődöm módra dolgoznak emberek, és ezért még jutalmat is kapnak, s tűrhetetlen az is, hogy ezt szinte követelmény- nyé emelik. Kiderül az is, hogy emögött az elégedetlenség mögött egy magasabb erkölcsi eszményt képviselő, néha még csak öntudatlanul jelenlevő, néha már meg is fogalmazott szocialista emberi igény áll, s a brigád tulajképpen ennek a nevében cselekszik. S azt is megtudjuk, hogy ezt az eszményt nem könnyű érvényre juttatni, mert vagy nem ismerik fel az emberek, vagy ha felismerik, egyéni érdekeikkel nem vág egybe, s ezért nem rohannak, hogy érvényesítsék. A Prémium társad almunk néhány alapkérdéséről szól, izgalmasan, húsbavágóan. Hatása' ezért olyan nagy. S mivel a filmet szinte dokumentumstílusban forgatta le Mi- kaeljan, a tettenért valóság érzete még nagyobb, a néző még inkább úgy érzi, hogy valóban egy pártbizottsági ülés jegyzőkönyve (a tévé- és színpadi változat címe már ez), amit olvas, illetve megelevenedni lát. Ehhez a szándékhoz igazodik a színészek egyszerű, sallangmentes játéka is; a hagyományos értelemben vett színészi alakításokról nem is igen beszélhetünk, hiszen mindegyik szereplő a figura teljesen valósághű megfogalmazását igyekszik adni. Bizonyosra vehető, hogy a film, nálunk is rendkívül aktuális témájánál fogva, nagy közönségvisszhangot vált majd ki. Szerelmesek románca Amilyen izgalmas alkotás tematikailag a Prémium, olyan érdekes (és nem kevesebb vitát kiváltó) Andrej Mihalkov- Koncsalovszkij filmje a megfogalmazást, a formai megoldásokat illetően. A Szerelmesek románca tudnillik — mese. De, mint a meséknek általában, ennek is megvan a maga valóságmagja. S ez a mag olyannyira reális, hogy igen sok — elsősorban fiatal — néző nem a megvalósítást, a filmnyelv érdekességét, költői realizmusát vette észre elsősorban, hanem azokat az etikai kérdéseket, melyeket a film két főhősének, Szergej- nek és Lányának • a konkrét története felvet. Maga ez a történet igen-igen egyszerű, szándékosan meseszerű és jelképes. Arról szól, hogy két, szinte még gyerek fiatal ember az első nagy szerelem lázában megfogad ja: so- ha nem válnak el, majd az élet fordulatai úgy hozzák, hogy ebből a szép fogadkozásból nem valósulhat meg semmi. Ám az élet nem áll meg, s mindegyikük megy a maga útján, a külön-külön megtalált boldogság és szerelem ösvényén. És pontosan ez a megoldás volt az, amit oly sók vitával fogadtak a szovjet filmnézők ifjabb rétegei. Mert a Szerelmesek románca romantikus, néhol erősen felfokozott képi hatásokkal operáló film ugyan, de alapjában vébe arról szól, hogy hogyan is kell élnünk és szeretnünk, hogyan is kell embernek lennünk, s hogyan is lehet emberi módon vállalnunk érzéseinket. A film a szerelmesekről és a szerelemről szól — azaz az életről. Takács István
