Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-25 / 279. szám

A nap kulturális programja MOZIK Gomba: Játszd újra, Sam! Monor: A pillanat embere. Űri: Vannak még csodák! Ve- csés: Csoda Milánóban. MŰVELŐDÉSI HAZAK Ecser, 17-től 20 óráig az iro­dalmi szakkör, 18.30-tól 21­ig az ifjúsági klub összejöve­tele. Gombán, 17-től 19-ig: könyvtári órák. Gyomron, 13. tói: zenetanfolyam, 18-tól: külpolitikai előadás, A Szov­jetunió és az USA kapcsola­tainak alakulása címmel, elő. adó P. Szabó József. Magló­don, 14-től a honismereti szakkör (az 1. sz. iskolában), 17-től a bélyegszakkör foglal, kozása (a 2. sz. iskolában). Mendén, 18-tól: külpolitikai TIT-előadás a párttagok ée a téglagyári dolgozók részére, a tanácsteremben. Monoron, 15. tői: közművelődési aktíva, ve­zeti Kozák Sándorné és Ma- gócsi Károly. Péteriben, 18- tól 22-ig: ifjúsági klubfoglal­kozás, 19-től 20-ig: sportveze- tőségi értekezlet. MONOMnm A P F S T ME G V Et HÍ R L A P K 0 LÓN K I A DA S A XVIII. ÉVFOLYAM, 279. SZÁM 1976. NOVEMBER 25., CSÜTÖRTÖK Már öt kút használatba vehető Jó ütemben épül a Gyömrő—Üllő vízmű Jövőre elkészül a telephely A negyedik ötéves tervben a monori járás két községé­ben, Ecseren és Úriban léte­sült vízmű, korábban Vecsé- sen fejeződött be a vízműépí­tés. Megnyugtatóan igyekez­nek gondoskodni a járási székhely vízellátásáról is. Az ötödik ötéves tervben valósul meg a Gyömrő—Üllő SZURKOLÓI SZEMMEL? Hasznosabb az őszinte szó Bizonyára nagy gondban volt az a valaki, alá megírta levelét, illetve Szurkolói szem­mel című cikkében, vélemé­nyét a monori labdarúgás helyzetéről és Csurgai Ferenc edző módszereiről. Gondban lehetett, hiszen mindvégig azt állítja, hogy aggódik a csapa­táért, szeretné, ha a tabellán feljebb jutna, segíteni akar, mégsem veit azonban túlságo­san biztos önmagában, mert jobbnak látta inkább a névte­lenség homályában mar.ym. Névtelen levelekre nenő szo­kás válaszolni, mi sem-'^zok- tunk. Most azért teszünk ki­vételt, mert szintéin segíteni akarunk, a nyilvánosság előtt tisztázva az álláspontokat. A levéllel először Csurgai Ferencet kerestük fel, Íriszen az vele foglalkozik legtöbbet, őt marasztalja ei a csapat ál­lítólagos eredménytelensé­géért, elsősorban azért, mert „teljesen fiatalokból álló csa­patot akar”, úgy látja, „csak a régi játékosok adnak öltöt az eltiltásra”, — Amikor Monorra kerül­tem — mondta Csurgai Fe­li enc —, a vezetőiekéi is, a labdarúgókkal is megállapod­tunk, hogy nincs fiatai és öreg játékos, sztár vagy szerényébe képességű csapata®. Mindenki tiszta lappal indult, rajta múlt, hogyan áil helyi a továbbiak­ban? A tavalyi csapatban sze­lepeitek közül akadt, aki sportszerűen közölte, hogy abbahagyja a labdarúgást Így tett például Kalocsa. A több­ség azonban nem nyilatko­zott, az edzésekre sem jár, természetes, hogy nem játszat­hatom őket. Kétségtelen, hogy tisztázni kellene velük a je­lenlegi helyzetet. Ha jönnek, én szívesen látom őket az ed­zéseken és a csapatban is. — Valóban csak a régi já­tékosok fegyelmezetlenked- nek? — Nem. Én nem is csak őket büntetjük. Erie elegendő bizonyíték: Kécskeinek csak nemrégen járt le az eltiltása. Az ismeretlan Monori Szur­koló azt is állítja, hogy az edző vasárnaponként megje­lenő nyilatkozatai rossz han­gulatot keltenek a játékosok körében, akik ezért már eleve kedvetlenül lépnek pályára. Ha valóban ezt tartja a ked­vetlenség döntő okának, na­gyon téved. Ugyanis az előző mérkőzés tapasztalatait az edző és a csapattagok a pén­teki játékosértekezleten beszé­lik meg, mindenki altkor tudja meg, mi róla az edző véle­ménye, s csak az értekezlet után nyilatkozik Csurgai Fe­renc, következésképp amit az újságírónak' elmond, azt a já­tékosok már ismerik. A pá­lyán levők hangulatát sokkal inkább rontja egyik-másik szurkoló gúnyolódó, becsmérlő megjegyzése, bekiabálása. „Nem utolsó szempont az sem (mármint az eredményte­lenséget tekintve — a szerk.), hogy sok játékos nem ott ját­szik, ahol szeretne” — olvas­ható a névtelen levélben. — Amikor Monorra kerül­tem. minden játékossal négy- szemközt megbeszéltem, mi­lyen posztokon futballozott közös vízmű. Ismeretes, hogy | mind a gyömrői, mind az ül­lői kutak vize fertőzött, főleg, colival és nitráttal, ezért ha-1 tározták el a két község veze-! tői, hogy közösen építik meg | a vízmüvet. A programterv már öt évvel j ezelőtt elkészült, majd hozzá- 1 fogtak a kutak fúrásához. Ma j már öt kút áll rendelkezésre, | összesen 2 millió 500 ezer fo-! rintba kerültek. A terv elkészítése ntán, a Pest megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat az év második felében fogott hozzá a vízműépítéshez. Időközben a vállalat és az ivóvíztársulat szerződést kö­tött a vízmű mielőbbi üzem­be állítása érdekében. Erede­tileg öt év alatt készült volna el a létesítmény, az időközbe­ni tárgyalások azonban ered­ménnyel jártak: a vállalat ígérete szerint, másfél évvel előbb, 1979. december 31-ig el­készül. Még az idén megépül a két gerincvezeték, s a két közsé­get átszelő távvezeték. A kút­hálózathoz vezető csőrend­szert már korábban átadták rendeltetésének, a nyomáspró­bát is megtartották. Átfúrták a 3I-es számú főközlekedési utat, amerre a vezeték a gyömrői felső tározóhoz vezet majd. Tizenhat kilométernyi ve­zetéket fektettek le ed­dig, Az év hátralevő részében még sok a tennivaló, ezért más munkahelyekről, újabb brigá­dokat . -yazenxelnek.r majd Gyömrőre. A feladatokról tárgyaltak a napokban a vállalat vezetői is, akik megtekintették a két községben a vízmű építését. Az idén 20 millió forint érté­kű munkát végeznek el jövő­re pedig még többet, hiszen egyebek között a Lengyel ut­cában megépül a vízmű kor­szerű telephelye, amelyben helyet kapnak majd a szociá­lis létesítmények is. A lakosság eddig 2 mil­korábban és hol szeretne a továbbiakban játszani? Mintegy tíz edzőmérkőzésen ki is próbáltam mindany- nyiukat, és kívánságaik sze­rint állítottam össze a csapa­tot. Lehet, hogy néhányan közben meggondolták magu­kat, de nekem csak egyikük szólt — mondta az edző. Véleményéhez tegyük hozzá: mindenkinek lehet kedvenc posztja, de ha azt már nála rátermett társa betölti, egyéni érdekét alá kell rendelnie a csapat érdekeinek, a sportsze­rűség kívánalma szerint. Az edző után felkerestük Szalai Lászlót, a Monori SE labdarúgó-szakosztályának el­nökét és Vámos Gézát, az el­nökség tagját is. Mindketten elmondták, hogy az egyesület í és a szakosztály vezetői elege- ’ dettek Csurgai Ferenc edzői munkájával, helyeslik a mód­szereit. — A csapat korábban nem szokott hozzá az őszinte kri­tikához, ezárt viseli el egyelő­re nehezen. Mi is szívesebben hallanánk dicsérő szavakat, de csak akkor, ha valóban i'á- szoigáltunk. Amikor a játéko­sok vasárnaponként pályára lépnek, arra is gondolniuk kell, hogy egy járási szék­helyt képviselnek, s nem sza­bad erről elfeledkezniük hét­közben sem. Ha megfelelően élnek és valóban lemondanak egyről-másról, akkor nemcsak a közönségnek, hanem maguk­nak is több örömöt tudnak szerezni a mérkőzéseken. A végére hagytuk azt a megjegyzést, mely szerint egy-egy, szendvicsevés köz­beni beszélgetés „... célrave­zetőbb lenne, mint az egyesü­let bajainak nyilvánosság előtti kiteregetése”. A mii véleményünk viszont az, hogy több haszna szárma­zott volna a monori labdarú­gásnak abból, ha az őszinte szó még korábban, egy-két évvel hamarabb válik megszo­kottá a helyi sportberkekben. Az eredmények, illetve a lát­szólagos eredménytelenség mérlegelése alkalmával pedig ne felejtsük el: a csapatnak valójában a járási bajnokság­ban kellett volna szerepelné?, de ha már a szerencse egyszer mellészegődött, az igazi szur­kolónak is támogatnia kell a régi és új csapattagokat, tá­mogatnia az edzőt, aki, to­vábbá a tőle nyilatkozatot kérő újságíró és a valójában jószándékú monori szurkoló sem takarja el a szemét, ami­kor a tényeket kell megvizs­gálnia. Vcreszki János lió 800 ezer forint hozzá­járulást fizetett be a víz­műre. Akadt olyan gyömrői nyugdí­jas, aki a 13 ezer forintot egy­szerre fizette be a társulat számlájára. Több mint háromszázan for­dultak kérelemmel a szociális bizottsághoz, a befizetés el­engedése vagy mérséklése vé­gett. A kérelmeket a közeljö­vőben vizsgálják felül, s az érdekelteket időben értesítik. G. J. Pilis, Aranykalász Tsz Nehéz kukoricabetakarítás A pilisi Aranykalász Tsz- ben még 80 hektár kukorica vár betakarításra. A munkát nehezíti, hogy a szár teljesen elfeküdt a földeken, a kukori­cakombájnok a mély talaj miatt nem tudnak rámenni, a táblára, ezért a közös gazda­ságban valamennyi dolgozó a kukoricát töri ezekben a na­pokban. JEGYZET Nem teljesíthetetlen kívánságok van. A kis háromévesen furcsán áll, de legalább meleg. — Kötött, meleg nadrág, mackónadrág nincs vé- lenül? Nincs. És nincs pici tor­nacipő sem, az óvodai fog­lalkozások elengedhetetlen kelléke. Nincs gyereknek való házicipő, sem olcsón, sem drágán. Kiscsizmából is csak kétféle akad. Vajon miért? Az utcán ráköszönnek egymásra a kockás kabá­tok, a fehér csizmák, az ormótlan, barna, de leg­alább meleg bakancsok. TS icsik a raktárhelyisé- gek, nincs még lehe­tőség a választék bővítésé­re, az üzletekben örülnek, ha azt el tudják helyezni, ami nagyon szükséges. És úgyis felépül az új, a nagt áruház, ahol lehet majd válogatni, mentegetik ma­gukban a monori üzlete­ket a gyerekholmit vá­sárlók. Addig Pestre kell utaz­niuk. Húszforintos tornaci­pőért, harmincforintos házicipőért is. K. Zs. Tóéiig-meddig karácsonyi díszbe öltöztek már a monori főtéri kirakatok is, kínálgatják az ajándéknak szánt portékákat. A meleg holmik vásárlása is csúcs­ideje oen lehet, nagyobb csomagok vándorolnak ki­felé az üzletajtókon, mint egyébkor. Kabátokat pró­bálgatnak a ruházati kis- áruház próbafülkéjében, csizmát a cipöbolt kényel­metlen székein. — Meleg kabátot szeret­nék, hároméves kisfiúra valói. Az udvarias, szolgálat- kész eladó előzékenyen emelgeti a rúdról a kis ka­bátokat: kockásat, kocká­sat és még kockásabbat, kapucnival és anélkül. Az anyuka elképzelte, hogy praktikusat és csinosát vesz majd, például műbőrrel, szőrmével kom- bináltat, hogy esőben is, hidegben is védje a kicsit. Nem teljesíthetetlen kí­vánság. illetve ... Szóval meg kell vennie a kocká­sat, kapucni nélkül, fehér prémgallérral, majdnem hatszáz forintért, mert még ez a legcsinosabb a többi között, és kabátra szükség Koppant a kalapács Az NSZK-ba, Olaszországba, Ausztriába kerültek A lombját sirató sűrű akác­erdő mellett nem porzik a ho­mokos kifutó, amint végig- trappoinak a jóvérű arab s angol telivérek, a fényes sző­rű fél vérek. Nagy izgalom tá­mad a nézőközönség soraiban,1 Hazafelé tart a gulya Már-tnár ritkaságszámba menő látvány: hajtják a gu­lyát hazafelé. Gombán Koncz István, az idős pásztor tereli az állatokat. Aodrássy Győző felvétele MAGLÓD Nevelési értekezlei Nevelési értekezletet tarta­nak a maglódi pedagógusok november 29-én, 15 órakor, az 1. számú általános iskolában. A megbeszélésen szóba kerül­nek közös eredményeik, gond­jaik, terveik is. A Kun Béla téri iskola, Tóth Edit és Nagy Anikó tanárnők vezette 4/a. osztályának kis­dobosai énekkel és tánccal kö­szöntötték a vecsési napközi otthon jelenlegi lakóit, az in­tézmény ötéves fennállása al­kalmából rendezett kis ünnep­ségen. A hálás közönség bősé­ges tapssal jutalmazott min­den produkciót, de amikor Fényi Gabika elropta a ka- násztáncot, felhangzott az él­jenzés is. A gyerekek műsoruk után virágcsokrokkal és maguk ké­szítette képekkel kedvesked­tek az idős embereknek. ★ Vendégek is 'érkeztek. Mo- norról. Bihari Jánosné vezető­nő kíséretében, nyolcán rán- dultak át az ottani öregek napközi otthonának lakói kö­zül, a helyi tanácstól pedig ott volt Monos Fr»encné szociális előadó és Molnár Sándorné gondnok. Famadi Lászióné, a vecsési napközi otthon vezetője, me­leg, közvetlen szavakkal kö­szöntötte a jelenlevőket és megemlékezett az öt év előtti megalakulásról. — A helyiség szegényes volt, a pénz kevés — mon­dotta. — Meg kellett küzdeni az előítéletekkel is. A 25 je­A monori Kirchbauer Fe- rencné táncra kérte a vecsési Berger Pálnét. Példájukat mások is követték. Oxénmayer Teréz 83 éves, mégis ő volt a legfrissebb. A legtöbb dalt Kovács Mihályné tudta, aki­nek a hangja is még mindig igen kellemes. Valaki meg is jegyezte: — ö a második Honthy Hanna! ★ A hangulat tovább emelke­dett, amikor Kirchbauerné eredeti sváb dallal kedveske­dett vendéglátóiknak. Többen is énekelték vele együtt. A ve­csési Kovács Mihályné vi­szonzásul népi rigmust adott elő. Amikor Bihari Jánosné hí­vogatni kezdte a monoriakat, mondván, sötétedik, és Monor messze van, körbeállták, és úgy énekelték: „Nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el, míg minket a házigazda ki nem ver." Az pedig dehogy verte ki, inkább marasztalta őket. Va­lóban sötétedett már, mire búcsúzni kezdtek: — Azután elqyertek Monor- ra! — mondogatták a vecsé- sieknek, amikor haza indultak. Kovács György lentkező közül másnap csak nyolcán jöttek el. Jelenleg huszonketten járnak el az ott­honba. Az alapító tagok közül, sajnos, már csak Böhm Bélá- né és Engler Józsefné van kö­zöttünk. Férfi egy sincs, a férfiak nem jöttek... Elcsukló hangon jelentette be: ezen az ünnepségen ő is búcsúzik, mivel még az idén nyugdíjba vonul. Kocsis Jánosné nehezen állt fel: — Nagyon beteg vagyok, de ma én is eljöttem. Hálásan köszönöm Farnadiriénak mindazt, amit az alapítástól kezdve, értünk tett. ★ A beszélgetés hamar felol­dotta a szomorkás hangulatot. A mononak kezdték a dicsek­vést: emlegették a finom ebédeket, a jó ellátást, és hoz­zátették : — Mi dominózni szoktunk leginkább. A vecsésiek rávágták: — Mi pedig durákozni. Közbekiáltottak: — Mindig az nyer, aki a legjobban tud csalni? Valaki énekelni kezdett. Többen csatlakoztak hozzá, szállt a dal az idős emberek ajkáról. Régi és mai nótákat énekeltek, vegyesen. amikor koppan a kikiáltó ka­lapácsa és felhangzik a kiki­áltási ár. • Az Országos Állattenyészté­si Felügyelőség üllői Dóra­majori telepén lovakat árve­reztek: itt értékesítették a ló­tenyésztő nagy állami és kö­zös gazdaságok állományuk egy részét. Abonyi Imre világbajnok négyesfogatát is láthatta a közönség. Persze, a négy pa­ripa nem került kalapács alá, csupán néhány napos vendég­ségbe érkezett. Korábban he­teket töltöttek a Dóra-major­ban, itt edzettek, innen indul­tak a világversenyre. A délelőtti órákban több mint negyven kantárhoz, nye­reghez szoktatott fiatal állat futott az érdeklődők szeme előtt kitartóan, hosszú kilo­métereket, ugrott hibátlanul méteres magasságot. A szak­értők körüljárva mustrálták a lovak mutatós küllemét, néz­ték, forgatták a származási la­pokat, simogatták, tapogatták, valóban kezesbárány-e a jó­szág? 9 Később, amikor az ismerke­dés kedvezően aiakult, jó­ízűen fogyasztották el a né­met, olasz, osztrák gyomor­nak kissé szokatlan, csípős, fűszeres, bőven adagolt pap­rikás, zsíros sertéspörköltet, a ropogós pirosra sült házikol­bászt, a borssal alaposan be­dörzsölt, tenyérnyi rablóhús­szeleteket. Jól érezték magukat a ven­dégek, s bizony, a Monorvi- déki ÁFÉSZ Napsugár Étter­mének fáradhatatlan felszol­gálója alig győzte hordani Tokaj, Eger, s a Balaton vi­dék hosszú nyakú üvegekbe töltött, folyékony kincseit. A rádió kíváncsi természe­tű riportere is mindenütt ott volt, ahol csoportosulást lá­tott. gyors felvételt készített a déli krónika számára. A délelőtt még annyira szi­laj, _ szinte fékezhetetlennek tűnő lovak az árverésen sze­líden poroszkáltak a tribün előtt, időt engedve az érde­kelteknek az újabb, alapo­sabb szemlélődésre. Gyors egymásutánban kel­tek el, cseréltek gazdát az ér­tékes állatok. Vételáruk 800— 1000 dollár között váltako­zott. A nyugatnémet, olasz, osztrák tulajdonosok megelé­gedetten nézték, amikor a te­herautók ponyvái alatt útra­keltek új otthonuk felé a megvásárolt paripák. Még to­vább emelkedett a jókedv, még gyakrabban, gyorsabban teltek, s ürültek a poharak. Persze, a jó vásár örömére, vevőnek eladónak egyaránt illik áldomást innia! Kiss Sándor Fél évtized után Idős emberek ünnepe Viszonozzák a látogatást

Next

/
Oldalképek
Tartalom