Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-24 / 278. szám

A PE S T ME G Y Él HÍRLAP K ÜLŐNK IA DA S A A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRÉ XX. ÉVFOLYAM, 278. SZÁM 1976. NOVEMBER 24., SZERDA A konferencia után Feladatok a felnőttoktatásban Sok múlik a szervezésen Néhány évvel ezelőtt meg­rendítő kisfilmet vetítettek a mozik. A vásznon hosszú pilla­natokon keresztül csak egy re­megő, pennát markoló kezet lehetett látni. A keserves moz­dulatoktól sercegett a papír. Egy-két perc múlva a kamera lassan felemelkedett, a kép va­lamennyire kitágult és a gör­csösen formált betűkből egyet­len mondat állt össze.,A mon­dat így szólt: Magyarországon 1972-ben 230 ezer az anafabé- ták száma. Ez az adat mindenképpen elgondolkodtató, még akkor Ls, ha tudjuk, hogy a felszabadu­lás előtt háromszor ennyi írás- tudatlan akadt hazánkban. Elgondolkoztató, hiszen 230 ezer ember számára ered­ménytelen maradt az elemi is­mereteket adni akaró falujáró mozgalom a 40-es évek végén, a több ízben felerősödő agitá- ciós hullám, nekik hiába áll­tak és állnak nyitva az iskolák kapui: nem tudtak vagy nem akartak tanulni. Ez az arányaiban viszonylag kicsi, de elemi szükségessége folytán fontos téma — leg­alábbis pedagógiai értelem­ben — a felnőttoktatás gond­jai közé tartozik. Ezért került egyebek között szóba a napok­ban megrendezett felnőttokta­tási konferencián, amelyen Berkó Árpád, a váci dolgozók i^iájának igazgatója is részt \ -d. Uj módszerekkel 1 — Tizenhárom év után, miért éppen most került sor erre a tornácskozásra? — A tanköteles korú gyere­kek 10 százaléka nem végzkel az általános iskolát, a munká­sok időszakos továbbképzése a termelés fejlődésével szüksé­gessé vált, az egész felnőttok - tatásban más módszerek kidol­gozására van szükség, mint amilyeneket a gyerekekében alkalmaznak, és még sokáig folytathatnám a sürgető fel­adatok felsorolását. Alapve­tően arról van szó, hogy lezá­rult a mennyiségi fejlődés időszaka, és most a minőségi munkának kell következnie. A 70-es évek közepére ugyanis elfogytak a dolgozók iskolájá­ba viszonylag könnyen bevon­hatók, akiknek elég volt a puszta lehetőség, jöttek ma­guktól. Ezeknek az emberek­nek nagy része 1945 előtt nem tanulhatott, azután, a megvál­tozott 1 körülmények között mindent megtettek, hogy pó­tolják hiányaikat. Hozzáte­szem, ebben az időszakban sem ment minden simán, de a most következő minőségi sza­kaszban jobbára az eddig moz­dulatlan réteget kell új mód­szerekkel a tanulásra ösztö­nöznünk. Debreceni kezdeményezések — Nem könnyű a feladat. — Nálunk a felnőttoktatás elmélete, az andragógia tudo­mánya még gyerekcipőben jár. A helyiséggondok általánosak. Tantermeinket mi is béreljük, az összevont tanári-igazgatói szoba nem sokkal nagyobb egy portásfülkénél. Tavaly el­mentünk az itt tanító pedagó­gusokkal Debrecenbe, és meg­néztük, milyen egy modern kaibinetrendszerű dolgozók is­kolája? Ott már sikerült a kis­gyerekes mamák oktatását is megoldani: amíg az anyák ta­núinak, addig az egészségügyi szakiskola diákjai játszanak a gyerekekkel. Az idén, mosto­hább körülmények között ugyan, de mi is meghirdettünk egy ilyen csoportot. Nem volt jelentkező. — Mi ösztönzi az embere­ket az általános iskola befeje­zésére? — Leginkább a továbbtanu­lás lehetősége, egy magasabb állás betöltésének reménye, ritkábban a puszta önnevelés szándéka. Az tény, hogy a rá­beszélés önmagában nem so­kat segít, főleg amíg a szak­képzetlen munkát jól megfize­tik. Mégis érdemes odafigyel­nünk egy másik debreceni kez­deményezésre, amely szerint, a dolgozót, a nyolcadikos bizo­nyítvány megszerzésével együtt, textilipari betanított munkássá is képezik. Az üzemekben is — Az eredményes oktatás­hoz szükség lenne olyan tan­könyvek, eszközök, tanítási programok kidolgozására, ame­lyek figyelembe veszik a fel­nőtt ember élettapasztalatát, minél tágabb teret adnak a kö­tetlenebb, iskolán kívüli taní­tási formáknak. Az első ilyen újszerű kísérletünk a Mindenki iskolája a televízióban. — S hogyan tevékenykedik a váci dolgozók általános isko­lája, melyek a napi gondjaik? — Részben itt, a Kőkapu ut­cai iskolában tanítunk, részben kint, az üzemekben, feltéve, ha tizenöten jelentkeznek egy- egy évfolyamra. Sok múlilj a szervezésen. A DCM-ben, amióta megkezdődött a terme­lés, mindig is volt kihelyezett osztályunk. Nem így, mondjuk, a gumigyárban, vagy a hajó­gyárban, ahol 160 ember nem végezte el az általános isko­lát. Babus Endre Ingyenes jogi tanácsadás Ma, szerdán, délután 3 és 4 óra között, dr. Polácsy Beat­rix, a Váci Járási Ügyvédi Munkaközösség dunakeszi ki- rendeltségének tagja, ingye­nes jogi tanácsadást tart a dunakeszi nagyközségi tanács épületében. Vácott, a szakmaközi bi­zottság szervezésében, holnap, csütörtökön, délután 5 órától tartanak ingyenes jogi ta­nácsadást, a párt- és tömeg­szervezeti székház (Lenin út 45.) első emeletén: a Váci Já­rási Ügyvédi Munkaközösség ügyeletes tagja ad felvilágo­sítást a jogi vonatkozású kér­désekre. Idős emberek köszöntése Évek óta hagyomány így, tél elején, hogy a művelődési házban vacsorán látják ven­dégül Szob idős lakóit. Idén Balázsi Károly, a művelődé­si ház igazgatója" köszöntötte az idős nemzedék tagjait, akik közül többen, vacsora után táncra is perdültek. A 72 éves Sipos Mihályné régi, szép versekkel szórakoz­tatta kortársait. Tanácsadó bélyegek Eddigi tervét sikerült teljesítenie ÖSSZEMÉRTÉK TUDÁSUKAT Vác és Gödöllő városának és két járás tizenkét helyisé­gének élelmiszerboltjaiból gyűltek egybe a Vác és Kör­nyéke Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat szocialista bri­gádtagjai, tanácskozásra. Ezer dolgozó, 39 brigád képvisele­tében, több mint kétszázan je­lentek meg. A január 3-án megalakulásának negyedszáza­dos. jubileumát ünneplő, fiata­lodó válalat 194 nyugdíjast, 146 gyermekgondozási szabad­ságon levő kismamát tart szá­mon, aktív dolgozóinak 73 százaléka nő, 60 százaléka nem töltötte be a harmincadik élet­évét. A szocialista brigádtalálko­zót dr. Bartos Antalné szb-tit- kár nyitotta meg, majd Révay János igazgató tartott vitain­dítót. Mint elmondotta, az első tíz hónap eredményei alapján, még mindig tartja, sőt túlszárnyalja a vállalat azt a színvonalat, amiért megkap­ta a Belkereskedelmi Minisz­térium dicsérő oklevelét, s a váci városi pártbizottság ván­dorzászlóját. Külön szólt a váci új élel­miszer-áruház eddig elért eredményeiről: a bolt tervét teljesítette, az élelmiszer-áru­házát látogató magas szintű párt- és állami vezetőktől, va­lamint az ország legtávolabbi helyéről érkező szakemberek­től is dicséretet kapott. Van még mit tennie, de a mérce így is magasan, és a többi boltnak is ahhoz kell igazod­nia. Számokkal bizonyította, hogy azokban a boltokban, amelyekben szocialista brigá­dok dolgoznak, jobb eredmé­nyeket érnek el. kevesebb a panasz. Sajnos, elég sok még az egy-két személyes bolt, me­lyekben brigád nem alakul­hat. A tanácskozást a már ha­gyományossá vált szellemi ve­télkedő követte, melybe 23 brigád 3—3 tagja nevezett be, szakmai tudásban, történelmi és váci helytörténeti ismere­tekben mérve össze tudását. Az izgalmas vetélkedő, me­lyen az első díjat az árufor­galmi osztály Komplex bri­gádja, a második díjat a sződligeti 6. számú bolt Petőfi brigádja, a harmadik díjat pe­dig az új élelmiszer-áruház Allende brigádja vette át, a késő esti órákban ért véget. M. Gy. Két előadás délután Mazsola, Manó és a többiek A Madách Imre Művelődési Központ november 28-án, va­sárnap, délelőtt 10 órára hirde­tett Mazsola, Manó és a töb­biek című gyermekelőadását, technikai okok miatt, ugyan­aznap délután 2 órakor tartják meg. A nagy érdeklődésre való te­kintettel, a társulat délután 4 órától is tart előadást, amire még kaphatók jegyek. Emléksorok a brigádnaplóba Pályaválasztási bélyegkiállítás nyílt a Gábor József utcai iskola aulájában. A megnyitó beszédet Kovács József, az út­törőház igazgatója mondta. Zárdái felvétele­A kitüntetett Mindig a közösségért Tapintattal, emberismerettel Losonczi Józseffel, a Magyar Selyemipar Váci Bélésszövő­gyárának energetikusával epi­zódokat elevenítünk fel, 1946 elejét idézzük, amikor a mai­tól eltérő gondokkal kellett megküzdenie. Egyike volt ő is azoknak, akik önkéntes köz­munkásként, kézi erővel haj­tották a Pest-vidéki Nyomda Vállalat hideg munkatermé­ben a gépeket, hogy az első helyi demokratikus sajtó eljut­hasson az olvasókhoz. A város történetírója Karcsú Arzén emlékezete A IIiradástechnikai Anyagok Gyárában rendezett, a lap vasárnapi számában ismertetett Tamási Áron emlékesten készült a felvétel: az író özvegye a romhányi gyáregység nép­viseletbe öltözött szocialista brigádtagjainak naplójába jegyez emléksorolcat s köszöni meg az ajándékul kapott, szintén eredeti népviseletbe öltöztetett babát. Rózsavölgyi Károly felvétele Az utóbbi hetekben a szoká­sosnál is többször került szó­ba a neves váci történetíró, Karcsú Arzén neve. A nemrég lezajlott budapesti könyv­aukción az egyik legkereset­tebb kötet éppen Vócz város története című munkája volt, másrészt az ugyancsak mos­tanában zajló helytörténeti vetélkedőkön is sokszor em­legetik őt. Ki volt Karcsú Arzén, S'ho­gyan került kapcsolatba Vác városával? Korrajz, kilenc kötetben Mikor 18 éves korában, 1845-ben átutazott Vácon, na­gyon megtetszhetett neki a vá­ros, mert mindent megtett azért, hogy ide költözhessen. 1863-ban már a ferencesren­diek kolostorában van, s ott, 14 éves, türelmes munkával összegyűjtötte a városról fel­lelhető adatokat, majd nyolc év alatt, 1880-tól 88-ig, meg­írta Vácz város történetét. Életműve ma is a helytör­téneti kutatás alapja, de más megyék, városok történetének kutatói is felhasználják, mint korrajzot. Karcsú Arzén ki- lenckötetes munkáját az an­tikváriumok is mint ritkasá­got, csak aukciókon bocsátják áruba. Érdekes a könyv megjelené­sének története. A szerző irodalmi törekvé­seit Peitler Antal püspök tá­mogatta, de annak halála után, 1886-tól, nem sokan mél­tányolták. „Sőt a káptalan... azokat az iratokat, amelyeket Kar­csú fel akart használni, n^m engedte a levéltárból hazavi­tetni. Nem lehetetlen, hogy er­re Haulik József levéltárno­kot eskü alatt kötelezték. Igen ám, de ez az eskü nem terjedt ki a levéltár szolgájá­ra, aki egy ezüst húszasért a bő köpenye alatt hordta a fó- liáhsokat.” (Farkasfalvi Imre 1927-ben mondott emlékbeszé­déből.) Csak néhány az országban Így ment ez évekig, míg összeállt a nagy mű. Karcsú előfizetőket gyűjtött, nyomdát szerzett, és saját költségen nyomatta ki kilenc kötetes munkáját. Már a nyomdai költséget is alig tudta előteremteni, s mint a könyv utószavában írja, „a hosszú idő alatt 80 előfizető­ből 30 meghalt”, így a nyakán maradt a könyv. Amikor Konstantin püspök megtudta, hogy a munkát ki­nyomatták, elment a kolostor­ba. Hogy mi történt, senki sem tudja, de Karesú Arzén­nak azonnal él kellett hagynia a várost. A legmélyebb bánat­tal nyúlt vándorbotjához, csak a legszükségesebb holmiját vihette magával. A kinyomatott és „nyakán maradt” könyvek mind eltűn­tek. Ma már alig található be­lőlük néhány az országban. A püspök haragja nyilván­valóan onnan származott, hogv a várostörténeti okmá­nyokban nem mindenkor nyi­latkoztak dicsérőleg a város földesuráról, a mindenkori püspökről. Ezeknek az okmá­nyoknak a kiadását a város­atyák még a V1IJ. század leg­erőszakosabb püspöki prefek­tusától, Anehely Jánostól is megtagadták, „minthogy a jegyzőkönyv különféle titko­kat foglal magában, melyeket ővele közölni veszélyes lenne." (Karcsú, II. 169. oldal.) Nos, éppen ezek a titkok kerültek, mindenki által közérthető nyelven, magyarul kinyomta­tásra. Karcsú így fejezte be mun­káját: „Egy negyedszázadot töltöt­tem el oly sok lelki fájdalom, keserűség, méltatlankodás, gond, bú, bánat, aggodalmak és sértések közt azok részéről, akiktől megfeszített fáradal­maim és áldozataimért forró hálákat és megbecsülést érde­meltem volna.” Máig is kincsesbánya Hatvanhat éves korában halt meg, Szolnokon, 1893. február 7-én. Több váci lakos fordult a megyéhez, hogy Vá­con temessék el a város tör­ténetíróját. Az engedély végül megjött, s halálára egy hó- nanra, március 23-án. Galvadi Béla költségére hazahozatták, majd az alsóvárosi temetőben temették el. Karcsú Arzén helytörténeti munkáját korábban Dudás Gyula a Századokban és dr. Acsády Ignác a Pesti Napló­ban súlyos kritikával illette. Kétségtelen, hogy Karcsú munkáját kritikus szemmel kell olvasni, hiszen mint múlt századi szerzetes írta meg a város történetét. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy máig is kincsesbányája a vá­ros múltját kutatóknak, a helytörténészeknek. Mészáros Gyula Ma a Rádi úti üzemben tölti be az energetikus tisztséget. Nevét az egész városban isme­rik, mert a városi tanács egyik legrégebbi tagjaként, évek óta részt vesz a lakásügyi társa­dalmi bizottság munkájában, annak elnöke. Feladatuk nem könnyű, s nem mindig népsze­rű: a beadott kérelmeket kell ellenőrizniük, helyszíni meg­beszélések alapján. A kérelme­zők otthonában tartott szemlék után tesznek javaslatot a szak- igazgatási szervnek, a végre­hajtó bizottságnak a kérés el­fogadásáról vagy elutasításá­ról. Hozzájuk tartozik az eltartá­si szerződések felülvizsgálata, a vállalt kötelezettségek meg­tartásának ellenőrzése. Ez is, csakúgy mint az előző, sok ta­pintatot, emberismeretet igé­nyel. A rutint talán a felsza­badulást követő hónapokban szerezte, amikor az elhelyezé­si bizottság tagjaként döntött hasonló témákban, lakás­ügyekben. A pártnak 1945 óta tagja. Nehéz lenne felsorolnunk, a sok funkciót, amelyet az e.telt 21 évben viselt. Fiatalon be­választották a vác-alsóvárosi területi pártszervezet vezetősé­gébe. Sok fáradsággal, társa­dalmi munkával segítette a termelőszövetkezetek létreho­zását. Ott volt a munkásőrség első tagjai között. Helytállt az árvíz elleni küzdelemben. Évek óta propagandista, ma is nagyon kedvelik munkahelyén, az MSV Váci Bélésszövőgyá­rában színes külpolitikai elő­adásait, fejtegetéseit. Meglepte, amikor meghív­ták, a Pest megyei Tanács öreg épületébe, ahol dr. Mondok Pál, a megyei tanács elnöke átnyújtotta neki a Munka Ér­demrend bronz fokozata kitün­tetést, a könnyűipar kiváló dolgozója, a Felszabadulási Emlékérem, s az egyéb, szép elismerések után. Fapp Rezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom