Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-03 / 260. szám

*ir mmm A PESTMEfrYLI HÍRLAP KÓLÓIM KIADÁSA XX. ÉVFOLYAM, 2G0. SZÁM 1976. NOVEMBER 3., SZERDA Jól fejlődnek a korai vetések Bő termést ad a cukorrépa A Mészáros János Termelő- szövetkezetben, az őszi szán­tás-vetési, s betakarítási mun­kákról érdeklődtünk. — A kedvező időben — mondotta Bozsó Bertalan fő­mezőgazdász — sorra elvégez­zük az őszi munkát. A jól előkészített gabonaföl­dekbe elvetettük az őszi A árpát 360 héktáron, rozsot 770 hektáron, búzát 1170 hektáron. A korai vetések jól fejlődnek. — A szőlő-szürettel a múlt héten végeztünk. Sajnos a téli és a tavaszi fagyok miatt a tervezettnél kevesebb lett a termés. Kedvezőbb eredményt ad a cukorrépa, melynek na­gyobb részét már betakarítot­tuk, s úgy látjuk, hogy hektá­ronként megadja a 350 mázsát. — 670 hektár kukoricánkat 4 kombájn töri. Jól halad a munka. A termés azonban kevesebb a múlt évi meny- nyiségnél, és miután nem ért be kellően, szárítani kell. — őszi mélyszántási tervün­ket teljesítjük. Miután az idén vásárolt nagy teljesítményű új szántógépeink még nem érkez­tek meg, 400 hektár földet, a kocséri Petőfi Tsz két, hétekés Rába-Steiger gépével szánta­iunk. egy műszak alatt 20—20 hektárt hagyunk magunk mö­gött. — Tekintve, hogy 500 tehe­nünk, 250 nagy és vemhes üszőnk, s 550 hízó és növendék szarvasmarhánk van, nagy gondot fordítottunk jószágaink téli takarmányozására. A nyáron gyűjtött lucerna és réti széna mellé 900 va­gon silótakarmányt készí­tettünk zoldbonsóindából, a fő- és má­sodvetésű takarmányokból, va­Nőtt a belföldi értékesítés A szokásos havi termelési tanácskozást október végén tartották meg a Nagykőrösi Konzervgyárban. A megbeszé­lésen elsőként dr. Harmos Csa­ba üzemi főorvos beszélt az érelmeszesedés és szívinfark­tus megelőzésére, illetve csök­kentésére végzett szűrővizsgá­latokról. Ezután Görbe Ferenc igazg*tó ismerteti «Jaz év ed­digi 10 hónapjának eredmé­nyeit. Mint elmondotta, a gyár termelési értéice1 a tavaszi hó­napokhoz képest 6 százalékkal nőtt, belföldi értékesítése 1 az eímúlt év első 10 hónapjához viszonyítva 12 százalékkal ma­gasabb. A gyár 46 millió fo­rintot kap az anyagmozgatás és -csomagolás fejlesztésére, korszerűsítésére a következő három esztendőben. Októberben a vártnál több paraj és karfiol érkezett a gyárba. Az elmúlt 3 évben nem volt olyan jó karfiolter­més, mint az idén: eddig 90 vagonnyit tartósítottak. A gyár termeltetési osztálya már megkezdte a jövő évre sz '.ló nyersanyagszállítási szerződé­sek kötését. Eddig 5443 hektár­nyi területről több mint 47 ezer tonna zöldség átvételéről állapodtak meg. Dr. Konrád Zoltán Mit látunk ma a moziban? Vörös kányafa. Színes, szinkronizált, szovjet film. Kísérőműsor: "Pedig. Előadá­sok kezdete: 5 és 7 órakor. KISKÖRZETI MOZI A BANO'MI ISKOLÁBAN A túsz. Szovjet film. Elő­adás kezdete: 6 órakor. lamint cukorrépafejből és ré­pacsíkból. Kopa Új rendelő- társadalmi munkában Dr. Pál Endre, a Tüdőbeteg­gondozó Intézet főorvosa, már évekkel ezelőtt felvetette, hogy a városi Egészségházban, a Tüdő- és Nemibeteggondo- zó Intézet mellett, egy külön rendelőt kellene kialakítani, a nem tbc-s és asztmás bete­geknek, ahol a bronchitísben szenvedők légzőtorna-kezelést is kaphatnának. A kezdeményezést a városi tanács magáévá tette, és az idén, amikor az egészségház udvarán egy épület megürült, azt erre a célra kijelölték. Az épület szükséges átalakítását a konzervgyár szocialista bri­gádjainak dolgozói társadal­mi munkában vállalták. Az építőanyagokat a tanács adja. A munka több mint egy hó­napja kezdődött, és az egész­ségházban rövidesen elkészül a most még nagyon hiányzó új rendelő, melynek berendezésé­ről a városi tanács gondosko­dik. A konzervgyár szocialis­ta brigádjai társadalmi mun­kájának értéke megközelít a 200 ezer forintot. Változás az orvosi rendelésben Az SZTK városi rendelő- intézete közli, hogy dr. Mikó Miklós megbetegedése miatt a ládagyár üzemi rendelőjében szünetel a betegellátás. Fel- gyógyulásáig dr. K. Kiss Dá­niel látja el az odatartozó be­tegeket délelőttönként 11 órá­tól 14 óráig, délután pedig 13—19 óráig az SZTK ren­delőintézetben. Sertésszelet — almával Táplálkozási hónap kezdő­dött — mondta reggel a rádió, s a férfi, mert éppen reggeli­jét fogyasztotta, érdeklődéssel figyelt a híi-re. „Fogorvosok, orvosok tartanak előadásokat a helyes táplálkozásról” — folytatta a bemondó. „Köszö­nöm, van elképzelésem róla” gondolta az utolsó korty tej­nél. „Kinek van ideje szakács- könyvek korszerű receptjeivel bíbelődni?” — tűnődött, de azért odaült a rádió mellé, hogy meghallgassa a lányok- asszonyok főzési tanácsadóját. Lányok, asszonyok főzzetek — férfiak egyétek! Miért nem családi főzési tanácsadó?” Annyira bosszantotta a műsor címe, hogy érdeklődése elle­nére alig-alig jegyzett meg valamit a rég elfelejtett fű­szerek kiválóságát ecsetelő szavakra. Ki is ment a fejéből az egész táplálkozási hónap, s csak este gondolt rá ismét, amikor nekifogott a vacsorára szánt pörköltnek. „Lám, csak. ez sem valami korszerű étel. Meg kellene próbálni mást is.” Másnap elballagott az élel­miszerboltba, s felmérte a helyzetet. „Tulajdonképpen minden van, pontosabban sok mindent lehet kapni, ami a modern ételekhez kell” — ál­lapította meg félórás szemlé­lődés után. „Curry, szerecsen­dió, sáfrány és tárkony ugyan nincsen, de ezen alig múlik a korszerűség.” Délután a szakácskönyv se­gítségével megtervezte a heti! étrendet, ügyelve, hogy a ki­választott ételek nyersanya­gait mind beszerezze. így az­tán, az említett curry miatt kimaradt ugyan az olvasva is ínycsiklandó, indiai módra ké­szült csirke, s nem vette fel a listára a virslis ököruszályt sem, abból a meggondolásból, hogy ököruszály biztosan nincs is, sajtóhiba az egész, de maradt még jó recept bő­ségesen. Még aznap este — majd én megmutatom felkiáltással — elkészítette remekművét: saj­tos sertésszeletet almával es hozzá zeller vinaigrettet. Cse­metéit, s a konyhából ideigle­nesen száműzött élete párját olyan büszkeséggel terelte asztalhoz, mintha a világ leg- I újabb csodáját akarná meg­mutatni. Am a vacsora még­sem sikerült olyan fényesen, mint szerette volna, őszintén megvallotta, hogy a lelkese­déssel fűszerezett első falatok után furcsa ízeket kezdett érezni a nyelvén, s lelki sze­mei előtt minden l^rapásnál megjelent az előző napi pör­költ. A gyerekek is csak ím- mel-ámmal ették a húst, a vi- naigrette-hez pedig hozzá sem nyúltak, sőt, egyikük szemte­lennek tűnő hangon — meg­jegyezte, hogy a zsíroskenyér­nél nincs jobb étel. A vacsora bőséges roncsai felett merengve a férfi elis­merte, hogy túlzásba esett. „A korszerű táplálkozást sem le­het a közepén kezdeni. Vala­hol hozzá kell szokni, az étel- készítést is meg kell tanulni.” „Az ám, de hol?” S mert a kérdésre sehogy­sem találta meg a választ, elő­vett egy almát, s boldogan be­leharapott. „Végtere — gon­dolta — az alma sertésszelet nélkül, is roppant korszerű és egészséges táplálék. És még jó is.” Farkas Péter Tűzoltók találkozóján A piros tűzoltóautó, a fecs­kendőkocsi, most nem sziréná­zik. Kényelmesen elférünk benne kilencen, s nem is ráz nagyon, pedig amikor megpil­lantottam a fapadot, elfogott az aggodalom. Ügy ülünk bent az. autóban, mi civilek — a társaságból csak Szűcs Dezső és Farkas József visel egyenruhát — mintha ez a világ legtermésze­tesebb dolga volna. A látszat azonban csal. Kí­vülem mindenki tűzoltó. Az egyenruhások kivételével nyugdíjasok. Cigarettát ve­szek elő. Egyszeriben szemre­hányó tekintetek kereszttüzé­ben érzem magam. — Vonulás közben nem szoktunk dohányozni — mond­ják többen is. — Dehát most... — igye­keznék mentegetőzni. — Persze, most éppen lehet­ne, de megszoktuk, hogy nem. Az autó robog tovább, az emlékek felé. ★ A ceglédi tűzoltó-parancs­nokságon már türelmetlenül várnak ránk, bár nem késtünk egy percet sem. Akik már megérkeztek, nyugdíjas évei­ket meghazudtolva sietnek elénk. „Megjöttek a körösiek!” „Szervusz, János! Hogy vagy, alezredes elvtárs?” — hallom mindenfelől. Félrehúzódom. Ez a perc az emlékeké, a találkozás örö­méé. A következő pedig — már bent a fogadóteremben — a kegyeleté. A 26 nyugdíjas némán áll vigyázzban, s kép­zeletben talán sorban elvonul­nak előttük a nevek, az arcok. Boros Károly, Csete István. Dajka János, Juhász Sándor, Pavolek Béla. Ők már nem le­hetnek itt. i Nehezen oldódik a csend ... Pavolek Béla még nyugdíjas sem volt. Szolgálatteljesítés közben vesztette életét. Juhász Sándor pedig mindössze fél napig élvezte a pihenést. A tanítványok, a mai- tűz­oltók terelik vissza a gondola­tokat a jelenbe, s talán néhány percre mindenki úgy érzi: szolgálatban van. Gyorsan meg kell tudni, mi változott azóta. Hátha szükség lesz rá. Kocsis József őrnagy a mai járási és városi parancsnok jó emberis­merő : alapos részletességgel sorolja fel az utóbbi néhány év eseményeit, mintha krónikát írna. „Ha itt lehettem volna!” — sóhajtja valaki. A termet vidám lárma tölti meg. „Emlékeztek még?” A nevetés rá a bizonyság: igen, mindenki emlékszik. Arra, amikor nyitott kocsiban vonul­tak tüzet oltani, s rájuk fa­gyott a ruha. Arra, amikor már ők is alig éltek, de men­tették az életet. „Iskola mellett lakom. Ha csöngetnek, mindig ugranék, mintha nekem szólna: siess, tűz van.” idősebbek jó tanítók. A tűzol­tók munkája akkor kezdődik, ha valahol baj van. S ezt a munkát nem lehet elfelejteni, sőt, nem lehet rá nem emlé­kezni. S aki emlékezik — ta­nít is. Körbejárjuk a parancsnok­ság épületét. A hálótermek­ben katonás rendben sorakoz­nak az ágyak („Ez volt az enyém!. Ebben meg én alud­tam!” — mondják a nézelő- dők). A hatalmas garázsban indulásra készen állnak az autók. Rend mindenütt. Rend az emlékekben is. Vége a találkozónak. A nagykőrösiek, Kapta Gyula, Váry László, Farsang János, Mártiik Ferenc, Békés Sándor, Gregor József. Tóth. Ferenc, Nyikos Ambrus, Erdős Amb­rus Dezső, Kása István és Ko­vács István búcsút vesznek a ceglédi régi barátoktól^ — Nagykőrösön 21 évig vol­tam parancsnok — mondja Kapta. Gyula. Itt volt a leg­jobb közösség, amivel talál­koztam életemben. Csönd van, csak a motor zúg. A piros autó kényelmes tempóban nyeli a kilométere­ket hazafelé. farkas „Ma is éppen olyan éberen alszom, mint akkoriban. S ha álmodom, ugyan miről is ál­modhatnék? Reggelre kelve mindig csodálkozom, hogy ho­vá lett az egyenruhám.’” A zaj el-elcsitul néhány percre, félbemaradnak a tör­ténetek. Monostori János alez­redes, aztán a 77 éves Peszeki István főtörzsőrmester, majd Váry László őrnagy mond kö­szönetét a nyugdíjastalálko­zóért. — Nem a lelkesedés miatt határoztuk el, hogy a jövőben gyakrabban rendezünk — nyugdíjastalálkczót — mondja Újvári András tűzoltó alezre­des, megyei parancsnok. A megyében megalakult a nyug­díjas bizottságunk, elsősorban azzal a céllal, hogy nyugdíja­sainkat szervezetten támogas­suk. S azt is szeretnénk, ha állandó és szoros kapcsolatban lennének a mai aktív tűzol­tókkal. Ez a nyugdíjas korosz­tály teremtette meg az állami tűzoltóságot 1948-ban, mégpe­dig nagyon rossz körülmények között. Életük, tűzben és fagy­ban edződött hivatástudatuk — példa lehet. Ezért a talál­kozókon ott kell lenni a fiata­loknak is, hogy lássák ezt a példát,- hogy tanuljanak. S az A házgyári lakásokhoz Importtakarékosság - kooperációval Rövidesen , hazánkban is megkezdik a padlókigyenlítő massza gyártását, egy osztrák céggel kooperálva. \ massza a házgyári lakásépítéseknél, a betonalapozás egyenetlenségei­nek megszüntetéséhez szüksé­ges. A késztermék csiszolható, s így a felületre a szőnyeg- padló közvetlenül ráhelyezhe­tő.1 Eddig ezt a terméket fő­ként importból szerezte be az építőipar, de a gyors ütemű lakásépítkezés állandóan nö­veli az igényeket, s ezért szük­ségessé vált a hazai gyártás megkezdése. A kooperációs szerződést a napokban írták alá a Chemol- impex és Mineralimpex, va­lamint az osztrák Chemische Werke cég képviselői. A part­nereket az Intercooperation Rt hozta össze. SPORT Középiskolás labdarúgók A megyei legjobb négy kö­zé jutásért a Kinizsi-sportte­lepen kettős visszavágó-mér­kőzést vívtak, míg az élelmi­szeripariak Cegléden léptek pályára. Nk. Gimnázium—Váci Gép­ipari Szakközépiskola 0:3 Végig nagy volt a küzdelem. Mivel mindkét mérkőzés dön­tetlen volt, a körösiek az ide­genben rúgott gólok alapján jutottak tovább. Nk. Szakmunkásképző— Ceglédi Szakmunkásképző 2:1 (1:0). A körösiek behozhatták volna 3 gólos hátrányukat, de a vártnál gyengébben játszottak. 1 :l-nél két helyi játékost ki­állítottak. Góllövők: Kovács Z. és Hajdú. Nk. Toldi—Ceglédi Gim­názium 4:2 (0:1). Végig nagy volt az iram és a Lakatosok A Ceglédi Építőipari Vállalat helyi lakatosüzeme évente nem kevés munkával növe­li a vállalat bevételét. Képünkön Dudás Pál szocialista brigádjának tagjai nagy méretű szárnyasajtókat készítenék. , varga írén felvétele küzdelem, a toldisok idegen­ben bravúrral visszavágtak a hazai 1 gólos vereségért és be­jutottak a legjobb 4 közé a megyei labdarúgó kupában. A gólokat Leskó (3) és Bódi lőt­ték. Diákbajnokságban Nk. Toldi—Nk. Szak­munkásképző 2:1 (0:1). Az első félidőben a 224-esek (két 11-est is kihagytak), szü­net után a toldisok voltak a jobbak. A győztes gól az utol­só percben esett. Góllövők: Jusics és Lórik, illetve Bűz. SZAKMUNKÁSTANULÓK Cegléden rendezték a szak­munkástanulók megyei kispá­lyás labdarúgó villámtorná­ját. A 9 csapatot 2 csoportba osztották. Az Nk. 224-es Szakmunkásképző minden mérkőzését megnyerte és még gólt sem kapott. A körösiek a 2 csoportgyőztes által játszott döntő mérkőzésen 3:2 arányú vereséget szenvedtek a nagy- kátaiak-tól és a második he­lyen végeztek. ÜTTÖRÖ LABDARÜGÓK, NAGYPÁLYÁN Az Ifjúsági sporttelepen 4 játéknapon került sor az ál­talános iskolák részére kiírt Kinizsi Kupa labdarúgó mér­kőzéssorozatra, amely az út­törő-olimpia városi, I. korcso­portbeli vetélkedője is volt egyben. Eredmények: Arany iskola—Kossuth iskola 2:0 Rákóczi iskola—Petőfi iskola 1:1, Arany—Rákóczi 5:2, Pe­tőfi—Kossuth 1:1, Arány—Pe­tőfi 2:0, Rákóczi—Kossuth 3:1 A végeredmény: 1. Arany is­kola; 2. Rákóczi; 3. Pefőfi; 4 Kossuth. A győztes csapat tagjai -.La­katos és Hubai — Abonyi, Fa­ragó, Sóber, Szabó, Toricska, Balogh, Bánhegyesi, Demcsik, Szeleczki, Déri, Dobozi, Ju­hász, Párizs, Csikós P. és Csi­kós Z. voltak. S. Z. SZERDAI SPORTMŰSOR Labdarúgás Kinizsi-sporttelep, 14 óra: Nk. Kinizsi ifi—Monori SE ifi, megyei bajnoki mérkőzés. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom