Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-03 / 260. szám

A iiiunkásniűvelödési hetek megnyitója Ma, szerdán, délután 3 óra­kor n>;,ja meg a munkásmű- velőd^si heteket Manor on, a MEZŐGÉP Vállalat művelő­dési termében Jólesz Sándor, az MSZMP nagyközségi bizott­ságának titkára, majd fél 4- kor a Nagy István képzőmű­vészeti csoport kiállításának megnyitójára kerül sor, a vál­lalat ebédlőjében. A tárlatve­zető ifj. Pál Mihály szobrász- művész. Ugyancsak ma, este 6 óra­kor, a művelődési házban fó­rumot rendeznek, Nagyközsé­günk jelene és jövője címmel. A lakosság kérdéseire Jóiesz Sándor, dr. Zimányi Gyula ta­nácselnök, dr. Varga Ilona, a tanács vb-titkára, Berlinger János, a Hazafias Népfront monori bizottságának titkára, valamint a nagyközségi tanács szakigazgatási szervének cso­portvezetői válaszolnak. A P E'S t M E G Y E I H Í R l A P K 0 LÖ N KIADASA XVIII. ÉVFOLYAM, 260. SZÁM 1976. NOVEMBER 3., SZERDA 0 Uj osztályfőnöki tanterv, Nagyobb alkotói szabadság a pedagógusoknak Iskolaigazgatók értekezlete Maglódon Az általános iskolák igazga­tóinak munlzaközösségi meg­beszélésén, melyen részt vett a járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője, Magócsi Károly is, az osztályfőnöki Kiállításra készül Reitz János maglódi amatőr szobrász és festő önálló ki­állítása november 4-én, IS órakor nyílik meg a Budai Ifjúsági Vízivárosi Pinceklubban (Budapest, II., Kapás u. 55.). A tár­lat tíz napig tekinthető. meg. Képünkön: az aniatőr művész Háborús csendélet című olajfestményén végzi az utolsó ecset­vonásokat. Wonke Rézsű felvétele munkaközösségek tevékenysé­géről és annak igazgatói segí­téséről volt szó. Vitaindító előadásában dr. Majzlik Lászlóné főiskolai ad­junktus, az Országos Pedagó­giai Intézet munkatársa, részletesen elemezte az osztályfőnöki munkát és a jövő feladatait. Beszélt az 1978-ban beveze­tésre kerülő új osztályfőnöki tantervről is. Elmondta, hogy ennek keretében számos tema­tikai változás lesz, s nagyobb alkotói szabadságot biztosít a pedagógusoknak. Az általános iskola . harma­dik és negyedik osztályában is bevezetik az osztályfőnöki órát. Az új tanterv kiemelke­dően fontos iránymutatása hangsúlyozza: az osztályfőnöki óra a közösségi élet fóruma legyen. Ennek érdekében még nagyobb szerepet kap majd az iskolán belül az osztályfőnöki munkaközösségek és az iskola- igazgatók koordinálása, együt­tes tevékenysége. Az előadás után Spengler Györgyné és Ősz Béla igazga­tók adtak tájékoztatót iskolá­juk munkájáról. A két korreferátumot köve­tően, élénk vita alakult ki az osztályfőnöki tevékeny­ségről, az oktató-nevelő munka hatékonyságáról cs az úttörőmozgalom helyi gondjairól. Az igazgatói munkaértekez­let végén Kiss László, a mag­lódi nagyközségi tanács elnöke tájékoztatta a járás általános iskoláinak vezetőit az épülő tornateremről. Elmondta, hogy a maglódiak szívügyüknek te­kintik az építkezést, és anya­gi, valamint társadalmi munkafelaján- lásokkal vették ki részü­ket a mintegy 8 millió fo­rintot érő tornaterem lét­rehozásából. Jelentős támogatást kapnak a községekben működő üzemek­től is. Szeretnék, ha a létesít­mény majd az egész község ,testkultúrájának központja i lenne. Pesti Imre ünnepségek a járási székhelyen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján Monoron, a járási székhe­lyen is minden előkészület megtörtént a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. év­fordulója méltó megünneplé­sére. Az ünnepségsorozat már tegnap megkezdődött: a kefe­gyárban átadták rendeltetésé­nek a másfél millió forintos költséggel létesített új öntödei üzemet. Ma, november 3-án, ünne­pélyesen megnyitják a munkásművelődési hete­ket. November 4-én tartják meg az állami gazdaság művelődé­si termében, 15 órai kezdet­tel, a járási kiemelt ünnepsé­get. melyen Göndics Zoltán, az. MSZMP Pest megyei Bizottsá­ga oktatási igazgatóságának vezetője mond ünnepi beszé­det. Ugyanezen a napon a közsé­gi MHSZ-klub ünnepélyes köz­gyűlést tart. November 5-én rendezik meg a községi ünnepségeket. Délután 2 órakor átadják ren­deltetésének a bölcsőde kibő­vített szárnyát. Délután fél 4­Negyedszázada alakult Munkájára a jövőben is szüksége van a népgazdaságnak Jubilált a Monori Vasipari Szövetkezet Ünnepi közgyűlést tartott a művelődési ház nagytermében a Monori Vasipari Szövetkezet vezetősége és tagsága: a szö­vetkezet fennállásának hu­szonötödik évfordulóját ülték meg. Jelen volt Boros Gyuláné dr, a megyei KISZÖV elnöke, Hangyái Andrásné, a KISZÖV osztályvezetője, s helyet foglalt az ünneplők között dr. Varga János, a 11. számú választó- kerület országgyűlési képvise­lője, ott voltak a helyi párt- bizottság és a tanács képvise­lői. Varró Géza, a szövetkezet elnöke emlékezett az indulás­ra, az első lépésekre, amikor, vegyesipari szövetkezet néven, harmincöt taggal, szétszórt részlegekben, az alapító­tagok szerszámaival kezd­tek dolgozni. Sok gond akadt akkoriban, az eredmények azonban lassan­ként igazolták a vállalkozás életképességét. 1957-ben már saját telephelyet vásárolhat­tak, később teljes vasipari profillal kezdhették el a gaz­dálkodást. Ma termékeiknek — különösen a hajtóműnek — már külföldön is híre van. Modern gépekkel, nagy szere­lőcsarnokokban és irodákban dolgozhatnak, tanműhelyük­ben oktathatják az új szak­embergárdát, nyereségüket milliókban számolhatják. Boros Gyuláné köszöntő szavai után arról szólt, hogy a vasipari szövetkezet mun­kájára a jövőben is nagy szük­sége van a népgazdaságnak. A jubileum alkalmából, s eddigi tevékenysége elis­meréséül, a szövetkezetnek átadta az OK1SZ elnöksé­ge díszoklevelét. Több dolgozó kitüntetést, pénz­jutalmat kapott. A szocialista brigádverseny helyezettjei is jutalmat vettek át. Az ünnepség hivatalos ré­szének végeztével, fehér asz­tal mellett, miközben zene is szólt, csaknem reggelig marad­tak együtt a szövetkezet dol­gozói. (k. zs.) A járás munkásmozgalmának történetéből (19.) Emlékek és-dokumentumok >nes úton, tánloríthatatlanul Egyei 1924 tavaszán már úgy érez­tük, elég erősek vagyunk arra, hogy a községben létrehozzuk a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetét. Négy társammal, H. Kovács Istvánnal, Schmidt Henrikkel, Steiner Józseffel és Kéri Károllyal indítottUK meg az agitációt. Hozzánk m.nd több munkás, sőt parasztok is •— jónevűek és ismert balolda­liak — csatlakoztak, Kajli Im­re, Laborcz József és mások. Kijelöltük a megalakulás nap­ját, mely számunkra fordula­tot jelentett. Tanácsokkal se­gítette munkánkat Babinszki András és Bekker Imre. Az alakuló nagygyűlésre a Herczeg-féle vendéglőben ke­rült sor. Nemcsak mi készül­tünk fel rá, hanem a hatóság is. A főszolgabíró a járásban összevonta a csendőröket. Gya­logos és lovas járőrök lepték el a községet, a vendéglő kör­nyékét. A kivezényelt csendőrök ellenére is, több mint száz em­ber hallgatta meg a gyűlés elő­adóját, akinek sikerült az em­berekbe egy kis bátorságot ön­tenie. A gyűlés után megnöveke­dett a belépők száma. Most már arra is gondolnunk kel­lett, hogy a gazdasági és poli­tikai csoportok tevékenységét összehangoljuk, ezért bizonyos időközönként, közös megbeszé­lést tartottunk. Akkor kerül­tem szorosabb kapcsolatba több olyan elvtárssal, altivei később az illegális kommunis­ta pártot szerveztük meg, Cel­laó Károllyal, H. Kovács Já­nossal és másokkal. Megismer­tük a Szociáldemokrata Párt kettős politikai arculatát, az úgynevezett Bethlen—Peyer- féle paktumot. ★ Elkeserítő volt felismeré­sünk, nem is tudtuk szó nél­kül hagyni. Kimondtuk jó né­hányszor hangosan is, hogy ami történt, egyenlő az árulás­sal. A tagság kezdett Két la­borra oszlani, és mind sűrűb­ben kaptunk vendégeket a Szo­ciáldemokrata Pártközpontból. A vendégjárás két évig tar­tott. A vita vége az lett, hogy erőszakos módon kizáratíak bennünket a vezetőségből. De számításuk nem sikerült. A szervezetben maradtunk, és befolyásunkat nemcsak meg­tartottuk, de meg is erősítet­tük. Lelepleztük a tagság kö­rében Steinherz Simon és Schramm Gyula, akkori fő­pénztáros fenyegetőzéseinek hátterét. 1931-ben, a Szociáldemokra­ta Párt programjával, Kajli ímrét és engem megválasztó;- tak községi képviselővé. Előt­te azonban, 1925—26-ban, meg­próbálkoztunk az MSZMP szervezésével is. Próbálkozá­sunk nem járt sikerrel. 1928-ban már az illegális KMP-t kezdtük óvatosan épí­teni, és nem sikertelenül. Olyan elvtársakkal kerültünk kapcsolatba, akikkel nemcsak rendszeresen találkoztunk, de akiktől sokat tanulhattunk is. Megbeszéltük az aktuális gaz­dasági és politikai kérdéseket, írásos anyagot is kaptunk. Mindez alkalmas volt látókö­rünk tágítására. A munkában Sinkovics Re­zső segített igen sokat, aki Gyömrőről járt hozzánk. Rendszeresen tájékoztatott bennünket, és ellátott taná­csokkal. Megmagyarázta a konspiráció lényegét, fontossá­gát. A megbeszéléseket az első sejt megalakulásáig Cellaó Ká­roly Ivókút utcai lakásán tar­tottuk. Kezdetben hárman vol­tunk, majd az első sejt létre­hozása előtt, négyen, H. Ko­vács Jánossal. . Amikor a községi, vagyis a helyi központi sejtet megala­pítottuk, Sinkovics slvtárs el­maradt, mert Cellaót más elv­társakkal kapcsolta össze. Megtanultuk a konspiráció sza­bályait. . Cellaó elvtárs 1929 őszéig volt a sejt vezetője, majd a Szovjetunióba került, és H. Kovács János lett az illegális párt községi titkára. k A községben több jelentő­sebb akciót hajtottunk végre. A munkanélküliség ellen til­takozó delegációt küldtünk a hatóságokhoz. Részt vettünk, Kajli Imrével, a választási harcban, és községi képviselők lettünk. A statárium kihirde­tése után, röpgyűlést tartot­tunk a kefegyár előtt. Ered­ményként az ifiket rendes bí­róság vonta felelősségre, 1930- ban. Felvonultattuk a munka- nélkülieket a főszolgabíró elé 1941-ben. Ezt az akciónkat a csendőri beavatkozás ered­ménytelenné tette. Az 1931-es választás idején 75—80 tagú csoportot szerveztünk, tiltako­zásul a titkos szavazás mellő­zése miatt. 1932 május elsején, a maggyárral szemben, a táv­íróvezetéken, két pózna között, vörös zászlót függesztettünk ki. ★ Megkezdődtek a letartózta­tások a környékbeli községek­ben. Rákospalotától Ceglédig, felgöngyölítették az illegális pártot. Monoron a csendőr- nyomozók napokig keresték azt, aki kiadta a tűzoltólétrát, mert szerintük, csak annak a segítségével lehetett a vörös zászlót kitenni. Azt senki sem tudta, hogy a zászlókitétel módszerét az Illegális pártsaj­tóból vettük. Akkor tizenket- tőnket tartóztattak le és hall­gattak ki a községháza udva­rán lévő csendőr- és rendőrőr­szobán, valamint Vecsésen, és Alagon, a csendőrőrsökön. Pünkösd szombatján azután, megbilincselve kísértek ben- nünkét Budapestre, a Markó utcai ügyészségre. A letartóztatottak, rajtam kívül a következők voltak: H. Kovács János, Bajkai Károly, Ragozóczki János, Nagy Imre, Aradi István, Dóczy József, Gyömbér István, Torma Imié, Pintér István, Boros Mihály és Kerekes Pál. A három első, velem együtt a községi közpon­ti sejt tagja volt. A vasútállomáshoz erős csendőri fedezettel kísértek bennünket. A Petőfi utcában vonulásunkat sok ember néz­te végig, és elkísértek az állo­másig. Budapesten azután megis­merkedtünk a Markó utcai, majd a Pestvidéki Fogházzal. Azt is felismertük, hogy a bör­tönben is lehet kommunistá­nak lenni. A Markóban egy­másután két hosszúberekpéte- ri elvtárssal kerültem össze, rövid időre, Jáger Mihállyal és testvérbátyjával, Jáger Pállal. Morse-jelekkel, a fűtési csöve­ken kopogva tartottunk kap­csolatot egymással. Nagyon jóleső érzés volt tudni, hogy a fogházban is él a párt. Krayzell tanácsos folytatta le a tárgyalást. A Krayzeillta- nács H. Kovács Jánost két év f egy házra ítélte, amelyet a sze­gedi csillagbörtönben töltött le. Ragozóczki Jánost hat, Baj­kai Károlyt három hónapi fogházzal sújtotta, nyolcán kaptunk hat-hat heti fogház- büntetést. ★ Szabadulásunk után, öröm­mel tapasztaltuk, hogy he­lyünkre energikus fiatalok áll­tak, akik folytatták, ahol mi abbahagytuk. Hazatérésünket követően, velük tartottunk kapcsolatot. Továbbra is mű­ködtünk a szakszervezetben, a dalkarban és a Szociáldemok­rata Pártban, de vezető tisztsé­get nem töltöttünk be. Megfosztottak községi kép­viselőtestületi tagságomtól és szavazati jogomtól, a rendőr- hatóság pedig felügyelet alá helyezett. Munkásmozgalmi te­vékenységem Monoron 1918- tól 1935 augusztusáig tartott. Akkor Kispestre költöztem. Drapál János (Vége a negyedik résznek) re, a tanácsházára, a Schöl- mann utcai lakótelep leendő lakóit hívták meg ünnepségre. Öt órakor a Marx-ligetben lesz megemlékezés. Beszédet mond dr. Kovács Imre, a nagyközségi KISZ-bizottság titkára. Az ünneplők fáklyákkal a főtérre vonulnak, ahol megkoszorúzzák a-z emlék­művet, majd 6 órakor, a járási műve­lődési házban, Jólesz Sándor, a nagyközségi pártbizottság titkára mond ünnepi beszédet. (—é—) MŰSOR MOZIK Maglód: Az idők kezdetén. Monor: Maréknyi szerelem. Nyáregyháza: A váltságdíj. Vecsés: Az utolsó szolgálat. MŰVELŐDÉSI HÁZAK Gyomron, 13 órától: zene­tanfolyam 18-tól: a fiatal uta­zók klubjának összejövetele. Maglódon, 17-től: az irodalmi színpad próbája és a nyugdí­jasklub foglalkozása (a ktsz klubhelyiségében). Mendén, 17- től 20-ig: könyvtári órák, 18- tól 21-ig: ifjúsági klubfog­lalkozás. Péteriben, 18-tól 22- ig: hangstúdió, felvételkészí­tés. Vecsésen, 17-től: a nagy­község szocialista brigádjainak vetélkedője, területi elődöntő, és a falumúzeum megnyitása (Vecsés, Szép u. 3.). Pályaszéli jegyzet Bízni kell a csapatban Legutóbb, amint szomorúan baktattunk ki a monori sport­pályáról, a Klapka utca felőli kapun, mellettem megszólalt egy kerékpárját toló szurkoló: — Kár ezekre a betűt paza­rolni. — Akkor miért jön ki a mérkőzésükre? — kérdeztem. — Mert mindig reményke­dem, hogy a balsiker után, egyszer majd győznek is a fiúk. — No, látja — feleltem —, helyben vagyunk. Magam, is ezt várom. Ebből az epizódból Is érez­ni lehet, a sorozatos vereségek ellenére, bíznak a szurkolók, hogy a mostani, új szellemű, fiatal gárda eredményekre váltja majd azt a kemény és lelkiismeretes munkát, ame­lyet a felkészülés adta lehető­ségeken belül végez. A legna­gyobb veszély és visszahúzó erő jelenleg a kishitűség, amely nemcsak egyes játéko­sokat, hanem egyik-másik sportvezetőt is a hatalmába • keríthet. Hallani olyan hangokat, hogy most már biztosan ki­esik a csapat, nem tud meg­kapaszkodni. Sajnos, érezni le­het ezt egyes vezetők magatar­tásából is. Lehet akkor csodál­koznunk, hogy Burján, Somo- di, Jarábik és társaik, akik akarnak, akik 90 perces, ke­mény csatában maradnak alul, elvesztik kedvüket, önbizalmu­kat? Láttuk az Albertirsa elleni mérkőzésen a görcsös igyeke­zetét, a mindenáron való gól­szerzési vágyat, és mi lett a vége: gólképtelenség! Pedig nem mondja senki, hogy Jará­bik nem adott bele mindent. Hajtott, felvitte a labdát, gólt akart rúgni, de nem merit ne­ki. Vagy a sérüléséből alig épült László S., nem igaz, hogy nem akart gólt lőni. Egyetlen gól kellett volna csak, és felszabadultan tudott volna játszani a fiatal csapat. A Diósgyőr az NB I. táblázat végén kullogott, amikor le­győzte a Ferencvárost és meg­verte a Csepelt idegenben. Er­re nagyon kevesen számítot­tak. No. lám! A kishitűség nagy veszély, előbb-utóbb fegyelmezetlen­séggel is párosul (Saller el­rugdosta a labdát!). Segíteni kell tehát a játékosoknak, s főleg bízni bennünk. Minden­kinek. Szurkolónak, vezetőnek. S akkor előbb-utóbb meg­lesz a várt eredmény. Hörömpő Jenő Köszönetét mondok mindazok­nak, akik férjem, Galambos László temetésén részt vettek és részvé­tükkel fájdalmamat enyhítették, özv. Galambos Lászlóné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom