Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-21 / 276. szám

%tätaP 1976. NOVEMBER 21., VASÁRNAP A bolgár zene napjai Zenei életünk kiemelkedő eseménye lesz a bolgár zene napjainak november 25-én kezdődő rendezvénysorozata. Az eseményekben gazdag, egyhetes program műsoraiban neves bolgár énekművészek, muzsikusok és együttesek mu- takoznak be a hazai közön­ségnek. A többi között Bu­dapestre látogat a szófiai Nemzeti Opera társulatának 300 tagja, akik öt estén ven­dégszerepeinek az Operaház­ban. Hétszínű virág TAMÁSI ÁRON EMLÉKEST VÁCOTT Szombaton este zsúfolásig megtelt a váci Híradástechni­kai Anyagok Gyára művelődé­si otthonának díszterme. Az olvasó munkásért mozgalom keretében, a gyár szakszerve' zeti bizottsága, üzemi könyv­tára, a Művelt Nép Könyvrer- jesztő Vállalat és a népfront városi bizottsága Hétszínű vi­rág címmel emlékezett Tamási TV-FIGYELÓ Fekete doboz. Vannak a te­levíziónak kevéssé méltányolt műsorai. Ilyen egyebek között az Ipari kaleidoszkóp, amely mozgóképes magazinként szá­mol be az ipar különféle új­donságairól, s mutatja be azo­kat, akiknek ezek az újdonsá­gok köszönhetők. Legutóbbi, csütörtökön ko­raeste közvetített összeállí­tásában ilyen címszavakhoz kötődnek az adás egyes fe­jezetei: Ahoi a nyárimikulás készül, Ivkemencecsalád, öt- percenként egy hordó, A fe­kete doboz. Bizony akárme­lyik képes hetilap tartalom- jegyzékének is dicséretére válna ez a színes, érdekes té­mafelsorolás ! És éppen úgy az is, aho­gyan a műsor fiatal szerkesz­tője, riportere, Puch Tamás e témákat a nézőkkel megis­merteti. Hozzáértő, ám nem tudálékos; közvetlen, ám nem bizalmaskodó — egyszóval if­jú kora ellenére máris az egyik legügyesebb műsorveze­tője a televíziónak. Azt pedig, hogy kérdező- íaggatózó riporternek sem akármilyen, legutóbbi műso­rának záródarabját hallgatva- nézve jól lemérhettük. A fen­tebb már elmíltett fekete do­bozról — a repülőgépeknek e kellékéről — készített egy képsort Ferihegyen, s ez a felvétele bármely más profi ri­porternek is dicséretére vált volna. v -Elsősorban azért, hogy any- nyi mendemonda, kibogozha­tatlan szóbeszéd után végre nézőközeibe hozta azt a bi­zonyos fekete dobozt, amely — mint láthattuk — sem nem fekete (a képernyőn egészen világosnak tűnt), sem nem doboz. Jól megtermett diny- nyéhez hasonlíthatnánk. Funkciója szerint pedig nem is a pilóták beszélgetését rög­zíti — emberi szó nem kerül rá a végtelenített szalagjaira —, hanem a repülés műszaki jellemzőit rögzíti már a het­ven kilométeres sebesség el­érése után-: a magasságot, a kormány helyzetét, a hajtó­művek fordulatszámát stb., stb. Annyian repülnek manap­ság — ezért hát nagyon ügyes dolog volt ezt a fekete dobozt ilyen alaposan, érdekesen be­mutatni ! Rendezői soroznt. a televízió rendezői közül elsőként Esz­tergályos Károlyt érte az a megtiszteltetés, hogy az álta­la rendzett tv-játékokat, tv- filmeket sorozatban bemutat­ják. A második csatornán ke­rül sor az ismétlésekre. Pén­teken például a Sarkadi Imre művéből készített Bolond és szörnyeteg volt műsoron. Persze nemcsak a nézőknek szól ez a sorozat — hanem a kritikusoknak is. Mint Szán­tó Erika dramaturg a mű­sorújságban nem kis indulat­tal megírta, ezek az újraját­szások tulajdonképpen jó ér­telemben vett provokációk arra, hogy az illetékes ítélet­mondók végre észrevegyék: rendezői egyéniségek dolgoz­nak a tv-stúdiókban is. ön­álló témavilággal, önálló lá­tásmóddal. Manapság ugyanis még mindig az a helyzet, hogy rendezőnek csak az számít igazán, aki a filmgyárban for­gat —, aki a tv-jstúdiókat vá­lasztotta munkahelyéül, az dolgozzon bár ötször többet és tízszer jobban, nem mi­nősül érdeme szerint rende­zővé. Furcsa helyzet, tarthatatlan állapot; talán majd ezek a rendezői sorozatok alakíta­nak valamit rajta... Akácz László Áronra, a tíz évvel ezelőtt el­hunyt Kossuth-díjas íróra. Bevezetésként a HAGY rom- hányi gyáregységének Petőfi Sándor és Zrínyi Miklós szo­cialista brigádja köszöntötte a megjelenteket. Nógrádi nép­viseletbe öltözött húsz asszony és lány üdvözölte Tamási Áronné Bokor Ágotát, akinek hímzett térítőt, s népviseletbe öltöztetett babát adtak át. Weisz György, a városi ta­nács elnöke mondta a megnyi­tó beszédet, majd hangszalag­ról idézték Darvas Józsefnek, 1972. április 29-én, Vácott el­hangzott beszédét, amelyben a Székelyföld mesélőj ének éle­tét és munkásságát méltatta. Dr. Czine Mihály egyetemi ta­nár Tamási Áron művei, a magyar irodalomban címmel tartott előadást, Páskándi Gé­za író, Tamási sorsválasztásá­ról és a modernséghez való kapcsolatáról beszélt, Saág Katalin, a kaposvári Csiky Gergely Színház rendező asszisztense, a hazai és külföl­di színpadokon egyaránt nagy sikert aratott Tamási-művek színpadra vitelét méltatta. Az előadások közben Sellei Zoltán előadóművész szemel­vényeket mutatott be Tamási legjelentősebb alkotásaiból. Gurszky János, a Magyar Ál­lami Operaház magánénekese, erdélyi dalokat énekelt, Pusz­tai Róbert klarinétművész Bartók- és Kókai-műveket szólaltatott meg hangszerén. Dr. Koncz Károly, vállalati igazgató zárszavában megkö­szönte Petővári Gyula könyv­tárosnak immár tizedik sike­res, a város határain túl is ér­deklődést keltő, rangos ren­dezvényét, s megköszönte a gyár szocialista brigádjainak az esten való fáradozását. Va­lamennyi résztvevő megkapta Tamási Hazai tükör című kö­tetét és a Németh Kálmán képzőművész tervezte szép em­léklapot. Papp Rezső — Irodalmi est. Jóslás a te idődről címmel november 22-én, hétfőn este 18 órai kezdettel rendezik meg Csoóri Sándor, József Atti- la-díjas költő szerzői estjét a szentendrei megyei művelő­dési központban. A műsor­ban közreműködik Unger Pálma és N. Szabó Sándor, a pécsi Nemzeti Színház két művésze. Mában a holnapért A szocialista brigádok mozgalma Vácott Vác egyik büszkesége a Madách Imre munkás és if­júsági művelődési központ. A város üzemeinek, intézmé­nyeinek jelentős anyagi tá­mogatásával épült feL Ez a nagyszabású összefo­gás nem csupán erre az egy alkalomra szólt: az intézmé­nyek és üzemek részt kérnek és vállalnak a művelődési központ fenntartásából is. Már elkészült a szocialista szerződések tervezete, aláírá­sukra a közeli napokban ke­rül sor. E szerződések értel­mében mintegy háromnegyed­millió forintos támogatást nyújtanak évente a művelő­dési központnak, cserébe a különböző speciális közműve­lődési szolgáltatásért. Középpontban: a munkásművelődés Vác a megye legnagyobb ipara városa. Ebből követke­zik, hogy a művelődési köz­pont tevékenységének közép­pontjában a munkásművelő­dés áll. Ez a munka már a régi épületben elkezdődött, s hogy nem volt sikertelen, azt bizonyítja a kiváló cím is. Jelenleg több, mint negy­ven klub, szakkör, illetve tan­folyam működik a művelő­dési központban. A résztvevők többsége ipari munkás vagy munkásfiatal. Ezek mellett színház és hangverseny, tár­lat és filmvetítés teszi sok­színűbbé, változatosabbá a programokat. Ami a speciális szolgáltatá­sokat illeti ezek közé tarto­zik például a gyári igények szerinti szakmunkás-tovább­képzés, amelynek szintén a művelődési központ a szerve­zője és lebonyolítója. Mint ahogy ez az intézmény volt a megyében az egyik kezde­ményezője azoknak a mind nagyobb szabású pontszerző versenyeknek is, amelyeket a szocialista brigádok számára szerveztek, így segítve kultu­rális vállalásaik teljesítését. Ez a váci kezdeményezés azóta jó néhány helyen — a többi között Cegléden és Ér­den — követőkre talált, s válik egyre népszerűbbé a a munkásemberek táborában. Ez érthető, hiszen mindenki tudja, aki e kérdéssel már foglalkozott, hogy még ma is gyakran formális a szocialis­ta brigádok egy részének kul­turális vállalása. Ez nem el­sősorban azok hibájául róható fel. Ahhoz, hogy jobban, ered­ményesebben dolgozzanak, konkrét segítséget kapnak az üzemekben, műhelyekben. A legkülönbözőbb társadalmi munkákhoz is rendszeresen kérik a segítségüket. A leg­I kevesebb támogatást azonban kulturális vállalások elké­szítéséhez és teljesítéséhez kapják. Ebben jórészt ma­gukra maradnak. Nem vélet­lenül fogalmazódott meg a párt közművelődési hatá­rozatában, s a közelmúltban elfogadott közművelődési tör­vényben, hogy a szocialista brigádoknak nagyobb segítsé­get kell kapniuk kulturális vállalásaik elkészítéséhez és azok megvalósításához. Egy lépéssel tovább A párthatározat és a tör­vény széliemében fogalmazó­dott meg a művelődési köz­pont új kezdeményezése, a Mában a holnapért mozga­lom, felhívását — az Egye­sült Izzó váci gyárával közö­sen — a város felszabadulá­sának napján, december 8-án teszik közzé. Hogy mi a Mában a holna­pért mozgalom célja? A szo­cialista brigádmozgalom hár­mas jelszavának — szocialis­ta módon élni, dolgozni, mű­velődni — maradéktalan tel­jesítése. Ennek érdekében a művelődési központ kidolgoz­ta a különböző brigádfokoza­tok eléréséhez szükséges kul­turális vállalásokat, s azok teljesítéséhez minden lehető­séget biztosít. Ugyanakkor a kulturális vállalások teljesí­tését a művelődési központ igazolja. Vagyis: a szocialis­ta brigádok kulturális válla­lásainak szervezéséti bonyolí­tását és a teljesítés igazolá­sát a művelődési központ át­vállalja a gyáraktól és üze­mektől. Ez nem csupán a gyárak és üzemek versenyíe- lelőseinek munkáját könnyíti, hanem biztosíték arra is, hogy e vállalások többé ne Nyitott szemmel a világban E hónapnak második napján barátságvonat indult a Szov­jetunióba, Pest megye küldöt­teivel. Az utasok között volt Farkas György is, a fóti Vö­rösmarty Tsz rakodómunkása. Még sohasem járt külföldön. Nagy izgalommal készült az útra, rendezgette magában, mi mindent kell feltétlenül meg­néznie Kijevben, Leningrád- ban, Moszkvában. Egy hete ér­kezett haza, eszében, szívében sok-sok maradandó élménnyel. A barátságvon&tra szóló je­gyet jutalomként kapta, azo­kért az évekért, amelyeket ma­ga mögött tud a szövetkezeti gazdaságban, a községben, a járásban. Azokért, amelyekben szinte mindent félretéve fára­dozott a közért. Szó nélkül ? Beszélgetésünk elején kissé akadozott a szava, majd egyre jobban belelendült, s lassan kikerekedett, hogy mindenben legfontosabb az ember. — Igyekeztem kapcsolatot teremteni a Szovjetunióban is az emberekkel. Szerintem bár­merre visz valakit az útja, mindig az emberek a leglénye­gesebbek, akikkel találkozik. Csak figyelni kell őket. Visel­kedésük, a legapróbb cseleke­detük, munkájuk árulkodik a gondolatvilágukról, jellemük­ről, egész önmagukról. S ha is­merem az embereket, köny- nyebben ítélem meg azt, amit csinálnak. Hogy jól-e vagy rosszul? Nem biztos, hogy az a helyes, amit én gondolok. Az valóban nem biztos. De Farkas György éppen önmagá­nak legszigorúbb bírája. Talán ezért is van joga ahhoz, hogy mást — másokat — is kritikus szemmel nézzen. S hogy szól­jon, ha valami nincs rendjén, kötelessége. Ügy érzi. — Én sohasem az embert bírálom, a személyt. Csak azt, amit tesz. Ügy érzem, azzal tudok valakinek segíteni, ha szemébe mondom a kritikát. És ez nem tetszik mindenki­nek. Sok rúgást kaptam én már ezért az életben. De hogy hagyjam szó nélkül, ha látom, valami baj van? Mindig ilyen voltam, nem valószínű, hogy valaha más leszek. A jónak örülök. Szóvá teszem azt is, nemcsak a rosszat. A közösség bizalma Nyitott szemmel jár a vi­lágban. Nemcsak néz, Iát is. Talán ez, s még bátor, nyílt szókimondása nyerte meg a nagy közösség bizalmát, ezért választották meg a tsz-pártve- zetőség, a községi pártbizott­ság, s a váci járási párt-végre- hajtőbizottság tagjává is. Gon­dolkodásmódja, meggyőződé­se, politikai felkészültsége al­kalmassá teszi arra, hogy ré­szese legyen olyan fórumok­nak, amelyek a környezetét érintő fontos dolgokban dönte­nek. Kovács Árpád, a termelő- szövetkezet elnöke mondta ró­la, hogy alapos, becsületes em­ber, olyan, akire mindig szá­mítanak, biztonsággal alkot véleményt a szövetkezet és a társadalom ügyeiről. Politikai tennivalói nem gátolják abban, hogy egyéb társadalmi meg­bízatásokat vállaljon. Munkás­őr is. Hogy csinálja? Minden­re jut ideje? — Tulajdonképpen nem sok időm van. Gyakran az éjszaká­ból lopok néhány órát például arra. hogy fölkészüljek egy- egy vb-ülésre. Nem való az, hogy sokat és össze-vissza be­széljen az ember, csak azért, hogy szerepeljen. Csak akkor kapcsolódom be az ülés mun­kájába aktívan, ha valamiről konkrét mondanivalóm van. És igyekszem mindig pártatla­nul. Általában a mezőgazdasá­gi témákban kérek szót, hi­szen azokat ismerem legjob­ban. Dolgoztam azonban vala­mikor az iparban is, és az a véleményem, hogy a paraszt­ságot és a munkásságot nem lehet külön kezelni, hiszen egy pontban találkoznak, s ez a pont a közös érdek. Látóköre nem szűkül le a mezőgazdasági termelésre. Ott­hon van szövetkezetpolitikai, ifjúságpolitikai dolgokban is, szívügye az üzemi, munkahelyi demokrácia. Sokat gondolko­dott oktatáspolitikánk előnyei­ről is, de úgy hiszi, túl sok fiatalt képezünk az íróasztalok mellé, s kevés az érettségizett szakmunkás. Segít a család Farkas György igazán nem sokat tartózkodhat otthonában. Ha a szövetkezet teherautója vidékre szállít, előfordul, hogy két nap múlva keveredik ha­za. Korán megy, későn jön. Ott a munkásőrszolgálat, hívják a közügyek. Mit szól ehhez a csa­ládja? — A feleségem itt dolgozik a tsz-ben. Kétéves kislányunk a bölcsődében, a nagyobb már ötödikes. Teljesen önálló. Tu­dom. hogy a terhek nagy része a feleségem vállán van, de mindenben támogat engem. Ha akad egy kis időm, azt a csa­láddal töltöm. Megcsinálom, amit kell a ház körül, ami már tényleg kizárólag férfimunka. Nem hagyom az asszonyra. Szóval, egy a vége: a csalá­dom segítsége, türelme, meg- i értése nélkül nem tudnám el­végezni mindazt, amit így. Otthonuk ma már igazi családi fészek. Házat építettek, meglett az idén a központi fű­tés is. Nem volt könnyű, de megérte. Belső kényszer A budapesti és Budapest környéki tsz-ek szövetségének küldöttközgyűlése a közelmúlt­ban a TOT tagjává választotta Farkas Györgyöt. Elgondolkod­tató. hogy egy ember, aki alig töltötte be élete harmincadik évét, hogyan is tesz eleget eny- nyi felelősségteljes megbíza­tásnak. Eddig szűkebb hazájá­nak dolgai foglalkoztatták, ezentúl országos gondok köze­lébe kerül. — Nagy felelősség az egész magyar mezőgazdasági szövet­kezeti mozgalom fejlődését szemmel kísérni, támogatni, egyengetni, de talán én is hoz­zájárulhatok valamivel ahhoz, hogy a fejlődés megfelelő irá­nyú legyen. Nem tudok sokat. De ha a mezőgazdaságban töl­tött tizenkét év tapasztalatá­ból, a kétkezi parasztok szem­szögéből nyíltan elmondha­tom, mi a jó, mit kell tovább­vinni, mit elhagyni, úgy gon­dolom, megteszem, amit tudok. Még szinte föl sem fogta, mit jelent számára az új tisztség. Akkor tudta meg, hogy meg­választották, amikor hazahozta a barátságvonat. — Keresem önmagam azóta is. Egy szempillantásra elbi­zonytalanodtam. Megfelelek-e ilyen tisztségre? össze tu- dom-e majd egyeztetni a dol­gaimat, hogy egyik se szen­vedjen hátrányt? Lassan ösz- szeszedem magam. A megle­petést az okozta, hogy éppen én nem bíztam abban a Far­kas Györgyben, akiben min­denki más. Bálint Ibolya legyenek forrná lisak, sem meg­tételükben, sem teljesítésük­ben. Öt fokozat A kulturális vállalásokat az öt brigádfokozatnak megfele­lően alakították ki. Hogy mi az eltérés a különböző szintű vállalások között? Tanulságos megvizsgálni például az első és az ötödik fokozat közötti különbséget. Annak a munkabrigádnak, amelyik első ízben kívánja megszerezni a szocialista cí­met, a következő kulturális vállalásokat kell teljesítenie. A brigád minden, tagja be­iratkozott olvasója legyen va­lamelyik könyvtárnak. Ve­gyenek részt hat ismeretter­jesztő előadáson, két művé­szeti rendezvényen és nézze­nek meg két filmet a műve­lődési központ által javasol­tak közül. Vegyenek részt egy családos rendezvényen, s a felsorolt^ programok valame­lyikén egy alkalommal a bri­gád tagságának hetven száza­léka jelenjen meg. Annak a brigádnak, ame­lyik már az ötödik, vagyis az arany fokozatért küzd, min­den tagja legyen beiratkozott olvasó, s olvasson el öt szép­irodalmi és egy politikai mű­vet az ajánlottak közül. Vá­laszoljanak a munkahelyi könyvtárban kapható irodalmi rejtvénylap kérdéseire. A hat ismeretterjesztő rendezvény közül kettő politikai témájú legyen, egy művészettörténeti, egy földrajzi vagy csillagásza­ti, kettő pedig kiállítás-meg­nyitó. A három kötelező mű­vészeti rendezvény közül az egyik színházi, a másik iro­dalmi, a harmadik pedig ko­molyzenei legyen. Nézzenek meg két filmet a javasoltak közül. Két alkalommal ve­gyenek részt családos rendez­vényen, öt alkalommal pedig a brigád közösen — de legalább a tagság hetven szá­zaléka — jelenjen meg a programokon. Három éven át A Mában a holnapért moz­galom decemberben, a város felszabadulásának napján kez­dődik és a tervek szerint há­rom esztendeig tart. Ezt áron­ban még ebben a hónapban városi közművelődési tanács­kozás előzi meg, amelyre a legilletékesebbeket, a gyárak és üzemek vezetőit, valamint a szocialista brigádok veze­tőit hívják meg. A városban, a felmérések tanúsága szerint ma már több, mint nyolcszáz szocialista bri­gád dolgozik. Eddig a kétéves vetélkedőn közülük százhar­mincnyolc brigád vett részt, mintegy négyezerötszáz tag­gal. Most azt szeretnék, ha a város szocialista brigádjainak a többsége bekapcsolódna az új mozgalomba. Prukner Pál Kétezer éves város a halastóban A Veszprém megyei He­gyeid közelében egy nemrég lecsapolt mesterséges tó fene­kén érdekes régészeti lelete­ket talált Szabadics László villanyszerelő, a környék múltjának lelkes kutatója. A leletek felkeltették a keszthelyi Bakonyi Múzeum szakembereinek figyelmét is. Az iszaptengerben egyelőre nem nyílt lehetőség ásatásra, de a felfedezett épületalapok arra vallanak, hogy hozzáve­tőlegesen kétezer éves telepü­lés maradványaira bukkan­tak. Többek között római kancsók, szíjak, pénzek, hasz­nálati tárgyak, avar nyilak és kelta kések kerültek napvi­lágra. Az értékes leletet a Balato­ni Múzeumba szállították. A halastó újbóli feltöltéséig a régészek tovább folytatják a kutatást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom