Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-18 / 273. szám

m*C YMÉ 1976. NOVEMBER 18., CSÜTÖRTÖK A dalok és táncok szeretete A nagykátai népi együttes díszbemutatója A Tápiómente Szövetkezeti Együttes menettSnca a siófoki országos szövetkezeti néptáncíesztiválon. Bemutatójukkal az első helyezést sze­rezték meg. Pék Lajos felvétele hoz: a nagykátai tanács jóvol­tából külön házat kapott az együttes, amelyben folklór- klub létrehozására is van le­hetőség. Kr. Gy. Legutóbb hétfőn este szere­peltek. A SZÖVOSZ-ikongresszus tiszteletére rendezett díszbe­mutató előtt a Tápiómente Szövetkezeti Együttes kipró­bálta az Állami Déryné Szín­ház színpadát. A táncos lá­nyok és fiúk farmerben, gar­bóban, blúzban és szoknyában ropták a csárdást. A távolsá­got keresték: hol koppan egy- egy lépés, mennyit futhat elő­re a sor, mekkora lehet a körtánc? Csupán egy óra volt hátra a kezdésig. Beszélgetés- re nem éppen a legalkalma­sabb pillanat. A művészeti ve­zető, Dómján Lajos mégis szí­vesen állt kötélnek, hogy be­mutassa az együttest. — Már nyolcadik éve dol­gozunk együtt — mondta Dóm­ján Lajos. — Hatvantagú az együttesünk, a népdalkórus­ban tizenketten vannak, a ze­nekar tizenöt tagú, a többiek néptáncosok. Az ország egész területéről gyűjtjük a népda­lokat és a néptáncos hagyomá­nyokat, majd feldolgozzuk és színpadra alkalmas formában tanuljuk be. Az együttesünk tagjai tanárok, diákok, mun­kások, szövetkezeti dolgozók és egyetemisták. Elsősorban Nagykátán, községünkben sze­repelünk, de nyugodtan mond­hatom, hogy már bejártuk az országot és voltunk többször külföldön is: Lengyelország­ban, Spanyolországban, Olasz­országban és az NSZK-ban. Társulatunkat elsősorban a népdalok és néptáncok szere­tete tartja össze, működé­sünkhöz, a nagykátai lehetősé­geik mellett, a MÉSZÖV Pest megyei bizottságától kapjuk a legtöbb segítséget. A díszbemutatót Pócsai Ist­ván, a nagykátai pártbizottság titkára nyitotta meg. Üdvözöl­te a kongresszus megjelent küldötteit, majd a nagykátai Tápiómente Szövetkezeti Együttes működéséről beszélt. Bemutatta Molnár Tibort, az együttes zenei vezetőjét, Dóm­ján Lajos koreográfust, beszélt a népi együttes csaknem 600 fellépését kísérő sikerekről. A díszbemutató kissé nehe­zen indult, a táncegyüttes ne­hezen találta meg a ritmust, a zenekari hangzáson is érezhe­tő volt egy szemernyi elfogó­dottság, de már a műsor első felének közepére feloldódott a hangulat és minden a „helyére került”. Jó amatőr együttes mutatkozott be a SZÖVOSZ- kongresszus küldöttei előtt, kellemes szórakozást, hangu­latos kikapcsolódást nyújtott a műsor. Néhány fergeteges rit­musú, szépen megkomponált tánckép minden bizonnyal ma­radandó emlék lesz. Ami ta­lán hiányzott: néhány vers. Népballadákkal lehetett volna műfajilag is színessé tenni az előadást, a vígballadák külö­nösen jól illeszkedtek volna a vidám és fiatalos mozgáshoz. Összességében azonban sikeres volt a díszbemutató. Csak dicsérni lehet az együttes vezetőinek azt a ter­vét, hogy a jövőben igyekez­nek felkutatni a saját járásuk népzenei és népi táncos hagyo­mányait és ezeket is beépítik majd műsoraikba. Minden bi­zonnyal színes anyagot gyűjt­hetnek majd össze, ha me­gyénk nemzetiségi-népi hagyo­mányainak fölfedezésére is gondot fordítanak. A lehetőség máris megvan ehhez a munká­Százesztendős aktualitás Az MTA jubileumi sajtótájékoztatója a Magyar Könyvszemléről A könyv, az olvasás és a művelődés tudományos igé­nyű szolgálatát vállalta és teljesítette az elmúlt száz év­ben a Magyar Könyvszemle című folyóirat. Azzal büsz­kélkedhetünk, hogy a világ egyik legrégibb, ma is meg­jelenő könyvtörténeti folyóira­ta Magyarországon jelenik meg.' A Magyar Könyvszemle ala­pításának 100 éves évforduló­ja alkalmából tegnap sajtótá­jékoztatót rendezett a Magyar Tudományos Akadémia. A fo­lyóirat szerkesztői kollektívá­ját Havasi Zoltán társszer­kesztő mutatta be, majd Mát­rai László akadémikus, a szer­kesztő bizottság elnöke ismer­tette a folyóirat célját és méltatta az évforduló jelentő­ségét. — A könyv szerepe /kétsze­resére nő jelenleg .társadal­munkban — hangsúlyozta Mátrai László, — Szocialista Fejlődik a nemzetiségi oktatás Megyei művelődési osztályvezetők értekezlete A nemzetiségi oktatás hely­zetéről és feladatairól tanács­koztak a megyei művelődés- ügyi osztályvezetők az Oktatá­si Minisztériumban. A dr. Gosztonyi János oktatási ál­lamtitkár, a Nemzetiségi Okta­tási Bizottság elnöke vezeté­sével megtartott értekezleten elmondták, hogy a nemzeti­ségi oktatási intézmények munkája megszilárdult, az in­tézmények és a tanulók szá­ma folyamatosan növekszik. Megoldandó: a nemzetiségi óvodákban is tapasztalható óvónőhiány, valamint a képe­sítés nélküli pedagógusok nyelvi és módszertani képzése. Teljessé kell tenni a nemzeti­ségi szakfelügyelői hálózatot is. Szorgalmazni kell, hogy valamennyi olyan iskola kör­zetében, amelyben nemzetiségi tannyelvű oktatás vagy nyelv- oktatás folyik, és nemzetiségi lakosság él, a nyelvet az óvo­dában is oktassák, illetve ha ez megvan, legyen meg a fo­lyamat az általános iskolában is. A Nemzetiségi Oktatási Bi­zottság a további teendőkről több határozatot hozott, s ezeket az Oktatási Miniszté­rium vezetősége is megerősí­tette. Ezek- a határozatok fo­kozzák valamennyi, a nemze­tiségi oktatásért felelős szerv, így a megyei tanácsok felelős­ségét is. Baráti találkozó November 22-én 10 órakor Ráckevén, az Ady Endre gim­náziumban csehszlovák—ma­gyar I^aráti találkozóra kerül sor. Az ünnepségen az iskola növendékei megemlékeznek Ady Endre születésének 99. évfordulójáról is. Ugyanezen a napon kerül sor Tavaszi Noémi festőművész Csehszlo­vák útirajzok című tárlatának megnyitására. forradalmunk mostani szaka­szában a gazdasági és a poli­tikai feltételek megértek ar­ra, hogy a kultúra, a műve­lődés egyre inkább kiszélesed­jen és minőségileg is elmé­lyüljön. Az olvasás iránti fo­kozott igénnyel egy időben erősödik a könyvtörténeti ér­deklődés is. Folyóiratunkkal egyaránt igyekszünk szolgálni az irodalomtörténetet és a történetírást. Ezzel a kettős­séggel azonban mű"?lődés- történeti és kultúmistóriai célt is szolgálunk. A Magyar Könyvszemle el­sősorban könyvtörténeti fo­lyóirat, amelynek alapvető feladata, hogy tudományosan hiteles történelmi adalékokat közöljön az aktuális kutatások eredményei alapján. A folyó­irat tájékoztató forrásként szolgál, nemcsak a tudomá­nyos, hanem a közművelődési könyvtáraknak is. A legfris­sebb, hazai, tudományos ered­mények ismertetése mellett átfogó tájékoztatást nyújt a nemzetközi könyvtári kutatá­sokról és könyvtörténeti ta­nulmányokról, ezért a Magyar Könyvszemle kulturális éle­tünkben nagyon is aktuális szerepet tölt be. Kr. Gy. Vendégművészek az Operában A napokban több neves kül­földi vendégművésszel talál­kozhat az Operaház közön­sége. Tegnap Eberhardt Büch­ner, a berlini Deutsche Staats­oper ismert tenoristája1 éne­kelte a Szöktetés a szerájból Belmonte-ját. Ma pedig Jev- genyij Nyesztyerenkónak, a Moszkvai Nagyszínház vi­lághírű basszistájának tapsol­hat a dalszínház közönsége: a neves művész 18-án és 21-én a Borisz Godunov címszerepé­ben lép fel. Budapestre láto­gat a jeles olasz karmester, Lamberto Gardelli is: novem­ber 19-től a ■ hónap, végéig több alkalommal ő dirigálja az Erkel Színháziban a felújí­tott Rigoletto első előadásait. A Wagner-bemutató után — november 26-án — Ludmilla Dvoraková ismert cseh éne­kesnő lép fel a Lohengrin Qrtrud szerepében. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Paul Klee alkotásai a Műcsarnokban Képzőművészet-politikánk rendszeres gyakorlata, hogy festőink, szobrászaink és a kö­zönség számára a Műcsarnok sorra bemutatja a kortárs- műhelyeket, azokat a száza­dunkban született s immár klasszikus értékeket, amelyek ismerete nélkülözhetetlen az előrehaladáshoz. E kulturális csere részeként, Henry Moore és Chagall életművének be­mutatása után, most Paul Klee művészetét ismerheti meg a közönség, s összegezhetik magukban a fiatal festők, hasznos tanulságul. Paul Klee svájci festő, a modern művészet egyik legna­gyobb hatású alkotója Mün­chenben és a Bauhaus-mozga- lomban is tevékenykedett, s tanított a düsseldorfi akadé­mián. A náci üldözés elől visszatért Svájcba; ott élt 1940-ben bekövetkezett halá­láig. Irracionalizmus, álom, erős gondolatiság határán szü­letnek mindig játékos és egy­úttal bölcseletileg mélyre ha­toló rajzai, festményei, ame­lyek az emberen túl számba veszik a létezés teljességét, madarakra, növényekre, jö­vőre is kiterjesztve. Nagy ösz- szegező Klee. A gyermekrajz számára ugyanúgy forrás, mint 1914-es afrikai utazása, barát­sága Kandinszkijjal. Érzé­kenysége, finomsága, rezigná- ciói mellett Kafka rokona is, telítve szorongással. Szoron­gással és kezdeményezéssel. Eredeti szellem, be nem feje­zett indítványozó rajzai a je­len felhasználható kincse; eb­ben rejlik jelentősége. Ezúttal a düsseldorfi Klee- gyűjtemény kétharmada, hat­vanegy mű vendégeskedik de­A kötéltáncosnő a mocsár felett, 1929. cember 12-ig a Műcsarnokban. Sok minden tisztázódik ezen a tárlaton. Mindenekelőtt az, hogy Rainer Maria Rilkéhez hasonló érzékenyseggel ragad­ta meg az élet költői lényegét, csak ő festészettel. Az is fon­tos mozzanat, hogy éteri mű­veivel ellenpontozta a kubiz- mus vaskosságát, annak nem szükségszerűségét, hanem ki­zárólagosságát kérdőjelezve meg ezzel. Nagy képi meseál­mokkal telítette a szerkezetet a tiszta értelem játékosságá­nak jegyében. Ez alapvető új­donsága művészetének, giottói elem. Teoretikus elme volt, aki tudta és hangoztatta, hogy a művész „teljes csöndben”, azaz hiánytalan koncentráció­val készülhet a testesülő mű fogadására. Technikailag min­dent tudott és megtanult ki­fogástalanul. amire szüksége volt a belső tartalom elmon­dásához. A legtöbbre töreke­dett — szívós szerénységgel. Képtelen volt az ismétlésre. Es ez Klee egyik legnagyobb tanácsa a ma szerzőinek, az, hogy minden új mű valóban új eszközökkel jelenjen meg. Nyilvánvaló igazsága, hiszen a sok ismétlés oka sok festő­nél éppen abban rejlik, hogy új felismerés előtt fest a regi alapanyag nyomán, s ezzei nemcsak ismetel, hanem el re­teszeli önmaga elől a felfede­zéseket. Ez Klee művészeté­nek legidőszerűbb felhívása korunk alkotóihoz, s a magyar festészet gondján is segít. Se­gít, mert képzőművészeink Jó­szándéka nyilvánvaló, de a probléma is: nem minden ecsethúzást hitelesít meditá­ció. Ha a gondolat megvívta küzdelmét, ha a képzelőerő tisztázta az irányt, ha a cél és eszköz a szemléletben tisztá­zott, ha frissen gördül az él­mény, csak ebben az esetben engedélyezett a munka, a fes­tő csak az összetett feszült­ségnek ebben a pillanatában állhat vászna elé. Valóban vonzó, hogy Klee minden műve más sziget, más föld, más gravitáció — mégis, és éppen gondolati bátorsága és minősége következménye­ként, egymással szorosan ösz- szetartozó egységes vonulat. Üdítő, hogy mindig más és szellemiségében mégis ugyan­az; ebben rejlik dialektikája. Szinte előre elmondott min­dent, de a kifejtést utódaira hagyta. Klee nyitány, ezer kü­lönböző irányt jelez előre, ma­gasra, oldalra — amit indítvá­nyoz, azt később Hartungnak, Mirónak, Vasarelynck, Mond- riannak, Soulagesnak, a III felvonás festőinek nevezik. Losonci Miklós HETI FILMJEGYZET Nősülni tudni kell Szvetlána Krjucskova, a Nősülni tudni kell című film egyik fő­szereplője. A film rendezője, Leonyid Gajdaj, több munkájából is­merős nálunk; legutóbb Halló, itt Iván cár! című, Mihail Bulgakov színdarabjából ké­szült komédiáját láthattuk. És ismerős az az író is. akinek novellái alapján Gajdaj ezt a filmet írta és rendezte: Mi­hail Zoscsenko. Szatirikus re­gényei, elbeszélései a húszas évek szovjet valóságának fo­nákságait, a NEP-korszak sok ügyeskedőjének üzelmeit lep­lezik le. Tegyük hozzá; sok esetben úgy, hogy a históriák és a figurák ma is fellelhe­tőek. Gajdaj tehát jól választott, amikor Zoscsenko három no­vellájából készített filmet. Nem fonta egybe a három történetet, hanem meghagyta külöm-külön egységként őket. így mintha egyazon jelenség három különböző oldalát lát­nánk. Az első történet címe: Bűn és bűnhődés. Hőse egy „élelmes” üzletvezető, aki jó­módú életet szerzett össze ma­gának. Ám egy szép napon beviszik a rendőrségre, s míg bent tartózkodik, a család és, a szomszédság gyorsan eladja a holmikat, hogy ne legyenek „bűnjelek”. Csakhogy a rend­őrségen tanúként- hallgatták ki hősünket, így az ijedelem in­dokolatlan volt. Viszont a ház üres, a felesége más férfival állt össze. Hogy azért nagyobb baj ne legyen, egy hét múl­va a rendőrség letartóztatja a derék kereskedőt, most már valós okok alapján. A második történet (Egy mulatságos kaland) két házas­pár családi három- vagy in­kább négyszögét mutatja be: az egyik feleség a másik férj­be, a másik feleség az egyik férjbe szerelmes, és a véletlen úgy hozza, hogy ugyanabban a lakásban randevúznak. Ez a lakás pedg egy többszörös társbérlet, furnírfalakkal, füg- gönyajtókka! és kiismerhetet­len zegzugokkal. A kavarodás sejthető... A harmadik történetben (Egy esküvő története) lagzi­ra készülődnek a lányos ház­nál. Már mindenki ott van, kivéve a vőlegényt, aki azért késik, mert a menyasszonyt eddig csak négyszer látta, es­te, télikabátban, vastag sap­kában, s az éppen dühöngő hóviharban nem találja a lá­nyos házat. Mikor végre rá­bukkan, akkor meg nem is­meri fel a menyasszonyt. Ami’ kor viszont kiderül, ki a sok jelenlevő nő közül a szíve vá­lasztottja, egyben azt is meg­tudja, hogy az erényes ará­nak már három balkézről való gyereke is van... Gajdaj nem csupán a mu­latságos históriák kedvéért nyúlt Zoscsenko írásaihoz. Ügy érezte — és helyesen —, hogy a történeteknek ma is van aktualitásuk: akadnak még vevők kárára ügyeske­dő boltvezetők, kikaf>ós me­nyecskék és félrelépő férjek, és nem ritka az sem, hogy egy fiatal pár mindössze négy szer találkozik, s az ötödik ta­lálkozás már az anyakönyv­vezető előtt zajlik le — a ha­todik meg esetleg a válóperi tárgyaláson. Bizonyára ezt az aktualitást akarta hangsú­lyozni az ironikus eredeti cím­mel (Nye mozset biiy? — Ez lehetetlen?) kettőssége. Vi­szont a film kellemesen szó­rakoztató, néhol elgondolkoz­tató munka. A rendező érde­kes ötlettel él: a húszas évek filmkomédiáinak modorában, az akkori helyszínek, lakások és ruházatok visszaidézésével forgatja le a történeteket. Ez a stílus külön érdekességet kölcsönöz a filmnek. Mivel a színészek játékstílusa is eh­hez az elképzeléshez igazodik, a néző néha úgy érzi, mintlta a húszas évek némafilmjeinek egyikét látná. Ez nem vélet­len, ez szándékos rendezői el­képzelés. Talán vitatható; mindenesetre ehhez a témá­hoz és ezekhez az elbeszélé­sekhez illik. Más témánál, más műfajban nehezen képzelhető el ez a — mondjuk így — archaizálás. Lombhullás Pontosan tíz éve készült ez a szovjet—grúz film, az ak­kor még igen fiatal rendező, Otar Joszcliani alkotása. Ké­sőbb nálunk is bemutatták, úgy, hogy a film most felújí­tásként kerül a mozik műso­rára. Az eltelt évtized azonban nem ártott neki. Ami érték volt benne az ma is az, ami kiemelte a sok hasonló témájú film közül, az ma is érvé­nyes. Miről is van szó? A történet alapjában véve igen egyszerű: egy grúz fia­talember elvégzi a borászati technikumot és egy borkom­binátba kerül dolgozni. Pó­zoló, nagyhangú, törtető ba­rátja is ugyanide kerül, ám amíg hősünk a közvetlen ter­meléssel. a fizikai munkával is kapcsolatba kerül, barátja beügyeskedi magát a kényel­mes és minden felelősségtől megóvó laboratóriumba. A sovány, jelentéktelen külsejű félszeg Niko — ez hősünk ne­ve — azonban egyenes, derék és bátor kis ember. Amikor a kombinátból rossz minősé­gű, kellően ki nem érlelt bort akarnak elszállítani, mert sür­get a tervteljesítés kötelezett­sége, Niko lelkiismerete fel­lázad. Szembeszáll a főnökei­vel, hogy kiverekedje az iga­zát, mert úgy érzi, ez a' ma­nipuláció megengedhetetlen.- És a végén sikerül megvéde­nie a tisztességes kereskede­lem becsületét. Szegényebb lett ugyan néhány illúzióval, egy kicsit fanyarabbra érett a jelleme, de le is tisztult, mint a jó grúz bor. És ami a leg­fontosabb: nem holmi karri­erista hátsó gondolatoktól ve­zérelve tett így, hanem mert egyszerűen nem tudott más­ként tenni. A pár mondatos cselek­ményvázlat azonban igen ke­veset mond erről a filmről. ] Joszeliani annyi apró megfi- ; gyelést, a grúz életnek annyi kicsiny, de jellemző mozza­natát, a tárgyi világ olyan karakterisztikus — és gazidag — képét nyújtja a történet­nek mintegy a háttérben, amit elmondani, leírni alig lehet. Suta báj és félszeg líra hatja át ezt a kedves filmet. Érde­mes megnézni. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom