Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-16 / 271. szám
1976. NOVEMBER 16., KEDD Chilei műtárgyak a Néprajzi Múzeumban Fekete-fehér fénykép: öregasszony a házak között. Arcán derű, a hátára vetett poncsón látni vélem a színeket. Szeme körül milliónyi ránc, de a szemgolyó tüzel, fényévnyi távolságok üzenetével. Át- ellenbem szögesdrótot himbál a zord délután, zivataros, kemény időben. Két kcp: egy kiállítás eleje és vége. Szervezője a szolidaritás, a mindennapi élet. Néprajzosok, emigránsok, Magyarországon élő chileiek. Kitaszítottak: egy ruhában, könyvvel, kedves emléktárgy- gyal menekültek. S a tárgyaik, az emlékek most vitrinekbe rendeződtek Egy nép megmenti kultúráját. Ezt a címet viseli a Néprajzi Múzeumban ma délután öt órakor megnyíló kiállítás. Tárgyak az anyaföldről, az egykori otthoniból. Dedikált könyv Orlandó Letelier magánkönyvtárából, csontfarag- ványok Trés Alamoaból. Díszes pumabőr táska, ékszerek, kivert pánizérmékből készült edény: üzenet a koncentrációs táborokból. Rajtuk felirat: Chile — 1976. Egy nép megmenti kultúráját. .. Amikor elhangzott a felhívás, a hazánkban élő emigránsok mindegyike felajánlott valamit. Ezen a kiállításon, amelyhez hasonlót aligha rendeztek eddig múzeumban, minden darab egy- egy embert képvisel. A tárgyak, emlékek pedig egy kultúra értékrendszerét tükrözik. Áttekintést adnak a chilei népművészetről és népi ipar- művészetről, másrészt bemutatják, hogy a nép emigrációban is ápolja kultúráját, soha nem szabadulhat meg tőle. Amikor ma délután Somlyó György József Attila-díjas költő és műfordító megnyitja ezt a rendhagyó kiállítást, sokan Pablo Neruda verssoraira gondolnak majd, Allen- dére és a többiekre, névtelenekre és már nem élőkre: Chile népe gúzsba kötve is folytatja harcát. <M) Kiállítótermekben FEHÉR SZIMFÓNIA Tóth Menyhért festői életműve Tóth Menyhértnek, a Magyar | Népköztársaság érdemes művé* £ szének kiállítása a Műcsarnokit ban tekinthető meg november S 28-ig, hétfő kivételével naponta ll-től 19 óráig. A MŰCSARNOK kimagasló eseménnyel ünnepli jubileumát, azzal, hogy bemutatta Tóth Menyhért életművét. Tárgyilagosan mondhatjuk, most ez a legnagyobb „párizsi” kiállítás Budapesten, egyszerűen azért, mert Tóth Menyhért festményei a világszínvonal élvonalában haladnak. Bemard Shaw mérte önmagát Shakespeare értékeivel, tele kételyekkel. Itt nincs zavar. Tóth Menyhért Van Gogh, Nagy István szintjén alkot, az ő holnapjuk. A szó festői, emberi értelmében egyaránt. Fehér Van Goglh Tóth Menyhért. Rokona, testvére, folytatása, megtisztult növekedése. Együttérzésben, ámulatban, örvénylésben, a jelenségek átható megragadásában az — Van Gogh XX. századi elágazása. Fehér Van Gogh Tóth Menyhért, aki boldog, aki boldog tudott maradni, aki festészettel növeli, terebé- lyesíti boldog, tiszta emberekké szűk és tág környezetének társait. Ez a vonás, ez az érték, ez az erő már a XXI. század. Ha valaki megkérdezné, mi történt Picasso óta, nem jönnénk zavarba, s névsorolvasásunk elején, megfordított ábécé-sorrendben Tóth Menyhért kontinentális fontosságú művészetét említenénk. Túlzás nélkül, a felismert minőség pontosságával, önbizalommal telítve. Tudtuk régen is, hogy él közöttünk egy nagy festő, akinek „,föld, fű, ég, víz” a testvére, fölnevelő társa, aki fákkal beszel és lomha testű állatoktól tanulja a hiteles szerénységet, aJci egyszerre lépett Nagy István, Egry, Van Gogh, Csont- váry félbehagyott ösvényére, aid az óceánnal vitázik, felesel és társalog, aki a fehértörvényeit írja képekké, aki emberben fedezte fel a tájat sűrített jelekkel, felnagyított formákkal. A szavak elragadtatása most nem túlzás, mert a modell megtréfált minket. Még nagyobb, mint sejtettük. Még fontosabb, mert e fehér szuggesztivitás a világot fehéríti, nem reked meg önmaga esztétikumának sterü magaslatán. KÜLÖNÖS MÉLYSÉGEKET tár elénk Tóth Menyhért. Az ivó állat emberi intenzitással kortyolja a vizet, a harmonikaszótól harmonikás redőzetű lesz a muzsikáló teste, gombó- cos ,női feje, mackós kaktusza a festményen sarjad tovább, nedvkeringő növekedése szinte folytatódik. Rajzaiban fergeteges változatokat produkál. Hol a mértani rend, hol a burjánzás barbár ereje, hol a szerkezet tiszta szigora érvé* nyesül — máskor könnyedség, takarékosság hatja át a vonalak magányos vagy tömbös ritmusát. Mindig a lelkűiét állapotától függően. E változatokra azért képes Tóth Menyhért, mert ő belső megújulás természetes képességét birtokolja. Most, amikor a művek inflációja világjelenség, s az indokolatlan felgyorsulás, a szemlélődés fontosságának elvetése a félkészáruk áradását okozta az egész világon, Tóth Menyhért tényleges és készülő életműve arra is bizonyíték, hogy a megfelelő ritmus, a hiánytalan koncentráció teljes műveket eredményez, és csak így érdemes festővé növekedni, festőnek maradni. Ahogy ő az állatot, Afrikát képben, szoborban megragadta — az már a következő század, nemcsak jelenidő. S mindez a mi földünkön, a mi eszményvilágunkban sarjadt — Tóth Menyhért és a nép győzelme. Elgondolni is izgalmas, hogy ahol Petőfi versei térben befejeződtek, ott, Kiskunfélegyháza alatt, Miske környékén, Schöffer Miklóssal azonos időben Tóth Menyhért európai fontosságú festészetet kezdeményez a Duna—Tisza közén, felemelve, humanizálva ezzel e táj eddig csak népművészetig érkező vitalitását. Mindez bartóki tett, új öröm és gazdagság — Egry, Nagy István után valaki újra megszületett egy festőktől eddig néptelen vidéken. EGYSZERŰSÉGE irány az egyetemességhez, romlatlan képzelete most az óceánnal beszélget, mert kezet fogtak egymással a Kanári-szigeteknél. E fehér szimfónia mégsem egyedül a tenger, hanem Miske és a nép metamorfózisa, mert Tóth Menyhért Veres Pé- ter-i sorsa, lelkülete, magatartása önmaga határain túl népünk határtalan lehetőségeit is alapozta, terebélyesítette. Ebben rejlik művészetének önzetlensége és időtlensége is. Losonci Miklós Készlet az Olvasó ember című kompozícióból. Matt, Kempelen űr! Jói felcsigázta a nézők érdeklődését a műsorújság előzetese: azzal kecsegtetett, hogy egy vadonatúj Kempelen-portré kerül képernyőre. Egy olyan árnyalt, megannyi ismeretlen részlettel kiegészített arckép, amely feltalálóként, egyetem- szervezőként, szökőkút-komst- ruktőrként stb., stb. mutatja be a leginkább csak hí rés- hírhedt sakkozógépe révén ismert Kempelen Farkast (1734—1804). Mindezt pedig három estén át —, hogy minél plasztikusadban mutassa meg magát ez a titokzatos figura. Figyeltük is az egymást váltó fejezeteket becsülettel. Egészen a harmadik rész befejezéséig, amelynek zárójelenete után csendes rezignáció- val állapíthattuk meg: sajnos Kempelen úr ebben a legújabb és minden eddiginél teljesebbnek ígért történetben mattot kapott. Kiütötték a filmre vivői: az ilyenkor illendő három dimenzió helyett csupán két dimenziót juttattak neki. Bizony laposra sikeredett ez a Kempelen: papírfigura lett belőle. Olyan valaki, aki ahelyett hogy cselekedett volna, inkább csak beszélt a cselekvésről — kommentálta önmagát. És sajnos ugyanígy tettek a köréje szerkesztett egyéb figurák is. II. József császár például úgy foglalta össze saját uralkodásának szűkre szabott évtizedét, hogy azt bátran átvehetné egy általános iskolai történelem- könyv. A néző — miután gyorsan rájött, hogy Kempelen ürügyén holmi alapfokú históriai didakszisban lesz része — leginkább azzal töltötte a vetítések idejét, hogy a szerződtetett színészeket sajnálta. Szegény Sinkovits Imrét, aki legjobb akarata ellenére sem tudott életet lehelni ebbe a megfogalmazott, ám meg nem írt Kempelenbe; vagy szegény Darvas Ivánt (Lasker profesz- szor), aki megintcsak nem tehetett egyebet minthogy jól bevált gesztusait ismételgette. Egy izgalmas történelmi sakkjátszma 1 helyett ilyenformán egy három esfére elnyújtott dramaturgiai mattot láthatott a néző. Bizony, bizony, nem ezt ígérték, és nem is ezt vártuk. Csak ülök ., • Harmadszorra jelentkezett Vitray Tamás új műsora, a Csak ülök és mesélek... A jópofa első adás és a fiaskónak számító második után ez a válogatás megint a „tetszett” rovatba illik. Talán nem volt benne annyi kacagásra ingerlő személy és poén, ám annál több a meggondolni, sőt megköny- nyezni való. Akár a zenei alapítványtevő házaspár kedves kettősére gondolunk, akár „Tamáska” egykori tanítónénijére — egyiküket sem lehet egyhamar elfelejteni. Láttukon eltűnődve immár világosnak tűnik a Vitray-fé- le műsokoncepció: olyan embereket keres — és egy-két sajnálatos kivételtől eltekintve — talál e sorozat számára, akik azt a régi-régi újságírói közhelyet testesítik meg, amely szerint a téma az utcán hever. E heverő témák vállalkozó kedvű hordozóit leli és szólaltatja meg ő és lelkes kis csapata — új színekkel gazdagítva így a tv műsorát. Magasralítar. Magyarországon minden harmadik, munkaviszonyban álló ember anyagmozgató. Elképesztő arány! Nem csoda hát, hogy súlyos milliárdokat fordítunk az anyagmozgatás, a tárolás gépesítésére. Mint A Hét vasárnap esti műsorából megtudhattuk, egyebek között Törökbálinton is épül egy teljesen gépesített óriásraktár a Corso Cipőnagykereskedelmi Vállalat számára. Ahogyan a sok emeleti magasba fel- emelkedő, lesüllyedő, emelőkarjaival ide-odanyúló szerkezet munkáját láttuk, nem volt nehéz elhinni, hogy az efféle masinák jóvoltából egy évszázadnyit lép most előre ez a minden termelési ágban kényszerűen jelentkező rakos- gatosdi. Akácz László Jelenet a püspükhatvaniak lakodalmas műsorából. Szombaton és vasárnap tovább folytatódott Ácsa és környéke népművészeti és kulturális heteinek programja, amely november 7-től 28- ig tart. November 13-án, szombaton a csővári művelődési házban szlovák könyv- kiállítást nyitottak meg, amelynek vendége volt Hvir- nák Mihály, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének munkatársa. A művelődési ház párthelyiségében bemutatott könyvek hűen tükrözik a magyarországi szlovákok anyanyelvi olvasási lehetőségeit. Ugyanitt a község lakossága által ajándékozott szép, gazdagon díszített nép- művészeti öltözéket is kiállítottak. Vasárnap, november 14-én a csővári művelődési háziban este kulturális együtteseké volt a színpad. A zsúfolásig megtelt művelődési házban elsőnek az erdőkürti iskolások tánccsopartja és énekkara lé(Kép, szöveg: Koppány György) pett színpadra, majd őket követte a galgagyörki leányok tánccsopartja. Ezután a csővári Páiva-kör tagjai mutatták be műsorukat: Nemes Jánosné és Turméj Mihályné szlovák dalokat adtak elő. Az est legnagyobb sikerét a püspökhatvaniak szolgáltatták, akik Lami István gyűjtése alapján mutatták be mintegy ntegyvenperces műsor keretében szlovák lakodalmas műsorukat. A negyven tagú együttes a nyár közepén mutatkozott be ezzel a műsorával, amit már a pozsonyi rádió is közvetített. A vasárnapi kulturális est keretében ezúttal mintegy százan léptek fel a csővári művelődési ház színpadán. A program a héten tovább folytatódik. November 17-én, szerdán este 6 órakor, az acsai presszóban a szobi, a veresegyházi és a házigazda Galgavölgye Tsz irodalmi színpada ad műsort TV-stúdió, Szentendre Palatáblától a televízióig CSŐVÁR Magyar—szlovák kulturális est Ha egyszer valaha oktatástörténeti kiállítást rendeznek, minden bizonnyal érdekei látvány lesz, ha egymás mellé teszik az őstfüzetet, a palatáblát és a XX. század utolsó harmadának legkorszerűbb audiovizuális oktatási eszközét, a zártláncú iskolatelevíziót. S a két tárgy közötti korkülönlbség alig fél évszázad. Bár még nem mondhatjuk általánosan elterjedt oktatási eszköznek a zártláncú is- koiliatelevíziót, de már nem is számit ritkaságnak — különösen a felsőoktatási intézményeidben. Sőt. már néhány középiskola is rendelkezik sáját tv-stúdióvai, ezek közé tartozik a szentendrei Móricz Zsigmond gimnázium is. Az iskola mind a tizenegy tantermében van televíziókészülék és a házi stúdióból egy időben két különböző „műsort” lehet továbbítani. A szentendrei zártláncú iskolatelevízió 1972. április 30-án sugározta első ötperces műsorát, a május 1-i köszöntőt. Azóta a stúdió már részt vesz az iskolai órák többségén: az elmúlt tanév csaknem ezer oktatási órája közül mintegy 830 órához sugároztak műsort. — Stúdiónk berendezései három műsortípushoz alkal- masak — mondta Járai Gábor technikus. — Be tudunk játszani kész ismeretterjesztő és oktatófilmeket, a SONY-tí- pusú képmagnónkkkal rögzíthetjük az Istooliaitelevízió Budapestről sugárzott adását, illetve az iskolai pedagógusok közreműködésével mi magunk is készítün/k műsorokat. Ezeken kívül helyszíni közvetít tésne is alkalmas a stúdiónk: az iskola matematika és fizika előadójából, a bemond ó- füiikéből és a tornateremből. Egyetlen sajnálatos ' problémánk, hogy csak 16 negyvenöt perces kópmagnó-szaliagunk van, így az igazán jól sikerült műsorokat sem tudjuk hosz- szabb ideig megőrizni és esetleg a következő tanévben újra felhasználni.' Ez a gond fokozatosan csökken, hiszen a stúdió fenntartására és fejlesztésére évente több tízezer forintot költ a városi, illetve a megyei tanács, mivel a zártrendszerű iskola- televízió alkalmazása egyértelműen hasznosnak, eredményesnek bizonyult. — Tapasztalatunk szerint a televízió alkalmazásának elsősorban. abban van nagy szerepe, hogy a tanulók képek segítségével élmén yszerüen rögzítik a tananyagot — mondta Kun Péter, a gimnázium igazgatóhelyettese. — Persze, a film neon helyettesítheti a pedagógus előadását, így csak nagyon ritkán adunk az órát teljesen kitöltő műsort. Általában a 10—15 perces adások a legeredményesebbek, ezek illusztrálják és rögzítik a tananyagot. Éppen ezért általában az órák elején, esetleg szükség szerint az órák végén sugározzuk a tv-adást. Természetesen készítünk olyan műsort is, amelyből feladatlapokkal felmérhetjük a diákok tudását. A csaknem egymillió forintos költséggel létrehozott szentendrei zártláncú iskola- televízió célja az oktatás közvetlen segítése. Emellett a stúdió jól hasznosítható a pedagógus-továbbképzésben is. A szentendreiek élnek ezzel a lehetőséggel: például az óvónők továbbképző tanfolyamára három 45 perces műsort készítettek. Ugyanakkor a szentendrei stúdió igyekszik segítséget nyújtani a megye többi középiskolájának is azzal, hogy a legjobb történelem, művészettörténet, irodalom és fizika adásaikról diafilrmet készítenék és a műsor teljes hanganyagát magnetofonszalagra rögzítve csatolják a filmhez. Kr. Gy. TV-FIGYELŐ "• ---- ' ' Ké szül az óvónők továbbképző műsora. A kamera mögött Járai Gábor. r i k
