Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-14 / 270. szám

1076. NOVEMBER 14., VASÁRNAP 3 Űj hajtás: a mtmkásszekdók Beszélgetés egy Pest megyei kongresszusi küldöttel Kétmillió 8«« ezer szövetkezeti tag képviseletében TOO küldött, vala­mint nagyszámú hazai és külföldi vendég részvételével hétfőn délután összeül a fogyasztási szövetkezetek VIII. kongresszusa. A megelőző kongresszus óta eltelt időszak mérlegét megvonó, az elkövetkező öt év fő feladatait meghatározó, nagy jelentőségű tanácskozást a M£MOSZ székházában rendezik. A fogyasztási szövetkezetek legutóbbi kongresszusa felhív­ta az ÁFÉSZ-eket, hogy te­gyenek nagyobb erőfeszítése­ket a munkáslakta települé- 1 sek jobb ellátásáért, a dolgozó nők életkörülményeinek javí­tásáért. A hétfőn kezdődő VIII. kongresszuson bizonyára eredményekben gazdag, ám gondokban is bővelkedő hely­zetkép bontakozik majd ki a küldöttek felszólalásaiból. Tu- za Sándorné, a Pest megyei MÉSZÖV elnökével az ország legnépesebb, s a fejlődést te­kintve talán legellentmondá-' sosabb megyéjének szövetke­zeti munkájáról beszélgettünk. Cipekedo tízezrek 1 — Milyen felelősséget és tennivalókat rótt Pest megye 29 általános fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetére a nagy­számú, munkáslakta település színvonalasabb áruellátásának ügye? — Talán nem felesleges tisztázni, hogy mit is értünk megyénkben a mamikástaikta település fogalmán. Legtöbben ugyanis a fővárost körbefogó, agglomeráció néven ismert te­lepülésgyűrűre gondolnak, amely valóban egyik fontos munkaerőforrását jelenti a fő­város iparának. De nagyon sok munkásember él a megye máp jelentős ipari központjainak közelében is, s ők is rendsze­resen utaznak. Pest megyében ezért nagy az ingázó munkások száma. Felmérések szerint az ország­ban a munkahelytől távolabb lakó emberek — zömmel fizi­kai dolgozók — egynegyede Pest megyei. Az ÁFÉSZ-ek nagy felelősségét mindennapos látvány jelzi. Az óriási ember­tömegé, amely nehéz szaty­rokkal, csomagokkal megra­kodva nemcsak az utazás fá­radalmaitól elcsigázva érkezik haza. S ez a látvány a tenni­valókra is figyelmeztet: a me­gye járási vonzáskörzeteiben, megosztva a feladatokat az állami kereskedelemmel, az üzlethálózat erőteljes fejlesz­tésével meg kell teremteni a Városi áruválasztékot nyújtó kereskedelem feltételeit, több szakosított üzletre van szük­ség az áruházak mellett. A ki­sebb településeken pedig első­sorban az alapvető élelmisze­rek és napi cikkek gazdag vá­lasztékát, ugyancsak városi színvonalú kínálatát célszerű kialakítani. A kongresszus ha­tározatai nyomán lényegében ezt az üzletpolitikát követték a megye kiskereskedelmi for­galmának mintegy felét lebo­nyolító fogyasztási szövetkeze­tek. — A cipekedők tábora szemmel láthatóan kevéssé csökkent. Hogyan értékelhet­jük tehát a jó üzletpolitika megvalósításának eredmé­nyeit? — Valóban nem mondhat­juk, hogy céljainkat sikerült már elérni. Pest megyében ma is 15 százalékkal alacso­nyabb az országos átlagnál az egy főre jutó élelmiszer-for­galom. Egyes településeinken 40—50 százalékkal kevesebb élelmiszert vásárolnak hely­ben, mint az ország más te­rületein. Érdekes módon e vonatkozásban Szabolcs-Szat- már megyéhez állunk a leg­közelebb. — Az okok? — Évtizedes mulasztásokat kell pótolnunk, s ez nem megy egyik évről a másikra. Hosz- szú ideig nem tartott lépést a megyei üzlethálózat fejleszté­se sem az igényekkel, sem pe­dig az építés, korszerűsítés ütemének országos átlagával. Nem egy közepes nagyságú te­lepülésen három évtized alatt megháromszorozódott a lakos­ság, de egyetlen új üzlet sem épült. Ilyen elmaradások sür­gették a felzárkózást, amely erőteljesebb mértékben éppen az elmúlt tervidőszakban in­dult meg. Az utóbbi négy-hat évben 9 nagyáruház épült a megye legfontosabb körzetei­ben, ám ezzel még nem nyílt meg a lehetőség a szakosítás­ra. A jelenlegi tervidőszakban — hogy könnyebbé váljanak az utazószatyrok — az ABC- program gyorsított megvalósí­tását tartjuk a legfontosabb­nak. Erre igyekszünk összpon­tosítani az anyagi erőket is. A megye fogyasztási szövetke­zetei öt év alatt 25 korszerű, 260—1100 négyzetméter alap- területű ABC-áruházat nyit­nak meg. Énnek egyharmadát a jövő esztendő áprilisáig sze­retnék átadni. Nem tudom, évente hány tonna élelmiszert cipelnek haza a vonaton az ingázók, de remélhető, hogy az új üzletekben ennek már legalább felét megvásárolhat­ják otthonuk közelében. Népszerű kezdeményezés — Az előző kongresszuson szó esett egy érdekes kezde­ményezésről, amely a mozga­lom fejlődésének új vonásaira hívta fel a figyelmet. — Igen, a fejlődés tényei bi­zonyították, hogy a fogyasztá­si szövetkezetek falusi jellege már a múlté. A tagság sorai­ban mind nagyobb arányban jelennek meg az ipari munká­sok és alkalmazottak. Ezért alakúit ki a sürgető igény: lé­tesüljenek a fogyasztási szö­vetkezetiekben munkásszek- ciók. E réteg sajátos fo­gyasztói érdekei alapján saját önkormányzat, a munkások el­lenőrzése mellett vállalkozza­nak az üzemeken belüli ellátás javítására. Csepeli, dunaújvá­Vo lánosok MHSZ-klubja Színes diakockák vetítése vezette be tegnap Cegléden, a pártszékházban a Magyar Honvédelmi Szövetség helybeli Volán honvédelmi klubjának nyilvános közgyűlését. Nem­csak a klubtagok, hanem min­den jelenlevő már a tanács­kozás előtt megismerhette sokoldalú, nagy társadalmi hasznú tevékenységüket. Molnár Péter, a Volán hon­védelmi klub elnöke köszön­tötte a megjelenteket és az el­nökségben helyet foglaló Laj­tai Jánost, az. MHSZ országos központjának főelőadóját, Si­mon Istvánt, a KISZ városi bizottságának titkárát és Ró- zsavölgyi Józsefet, a Volán 1. vállalat szakszervezeti bizott­ságának munkatársát. Az elmúlt évek eredményes munkájáról Ambrus János, a klub titkára számolt be. Boros János, a járási KISZ- bizottság titkára a klubbal ki­alakult jó együttműködést méltatta. Kiskun Gézáné, a ceglédi 2. számú postahivatal vezetője, mint a klub pártoló tagja, fejezte ki elismerő véle­ményét. Ócsai István, a Föld­vári Károly általános iskola igazgatója, az úttörőmozgalom korábbi eredményeit foglalta össze, tekintettel a cselekvő hazafiságra. Ambrus Jánosné tanárnő, a klub vezetőségi tag­ja javasolta, lépjen be minél több nő a tagok sorába. Hor­váth Géza, a ceglédi munkás- őrszázad parancsnoka javasol­ta, ismertessék meg a város többi üzemével is a klub mű­ködését és jó eredményeit. Balog György, a városi párt- bizottság osztályvezetője elis­merését fejezte ki az eredmé­nyekért. Szuhár János, az MHSZ Pest megyei vezetősé­gének titkárhelyettese az új honvédelmi törvény jelentősé­gét gyakorlati példákkal vilá­gította meg. Kelényi Jenöné, a Volán 1/11. Vállalatának osz­tályvezetője a társadalmi munkáról szólt. Dr. Horváth Géza, a városi tanács igazga­tási osztályának vezetője a ta­nácsapparátus és az ifjúság kapcsolatáról beszélt. T. T. rosi és várpalotai példák alapján szerte az országban, így Pest megyében is munkás­tagozatok alakultak. Megyénk­ben hét üzemben toborozták tagságukat. Átvették, kibőví­tették az üzemi konyhát, a bü­fét. Megszervezték a tízórai bevásárlását és kiosztását a munkapad mellett. Egyes he­lyeken a gyárkapu közelében kisebb üzletet építettek, ahol a családanyák reggel leadhat­tál!: megrendeléseiket, műszak végeztével pedig sorbanállás nélkül kapták meg az összeál­lított csomagokat. Megszervez­ték a téli alma, és vöröshagy­ma, sőt, helyenként a tüzelő hazaszállítását — kedvezmé­nyes áron. A mozgalom e fia­tal hajtásának a fejlődése mégis lassabb a kívántnál, mert számos üzem vezetői idegenkednek ettől a megol­dástól. Pártszervezetek — sajátos helyzetben — Végül engedjen meg egy személyesnek tűnő kérdést, ön mielőtt a szövetkezeti mozgalomba került volna, hosszú ideig pártmunkás volt. Hogyan ítéli meg az ÁFÉSZ- pártszervezetek szerepét e ne­héz feladatok sikerrevitelé- ben? — Az ÁFÉSZ-pártszerveze- tek sajátos körülmények kö­zött őrködnek a párt politiká­jának helyes értelmezésén és ösztönzik e politikát szolgáló cselekvést. A pártszervezetek tagjai a szövetkezet alkalma­zottai közül kerülnek ki. Egy­részt a szövetkezeti tagság al­kalmazottai, másrészt maguk is szövetkezeti tagok. Állás- foglalásaikban, agitációjukban sajátosan kell ötvözniük az al­kalmazotti, a tagsági érdeke­ket — tehát, két, olykor kü­lönböző csoportérdeket — és a társadalmi érdeket. Mindez azért is rendkívül bonyolult feladat, mert a szövetkezeti démokráciá bevált fórumai, s a tulajdonosi ellenőrzést gya­korló választott testületek, ért­hető módon, elsősorban a cso­portérdeket tartják szem előtt. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy általában a társadalmi érdekkel szambán. A szövetkezet irányításában a tagságé, a testületeké a döntő szó. A népgazdasági érdekeket az országos és a megyei érdek- képviseleti szövetségek közve­títik legerőteljesebben a szö­vetkezetekhez és teremtik meg, ha szükséges, a kívánt összhangot. A pártszervezet feladata tehát abban van, hogy egész tevékenységével mindezt „alulról” sugározza, s a lehető legjobb kapcsolatot alakítsa ki a szövetkezet veze­tésében, testületéiben, helyi szervezeteiben dolgozó kom­munistákkal. Nagy szerepe van a vezetői káderutánpótlás nevelésében, s a dolgozók kö­rében a szocialista kereskede­lem normáinak kialakításá­ban. Rajtuk is múlik, hogy elégedetten távozmak-e a vá­sárlók az üzletekből, hogy a belső ellenőrzés betölti-e fel­adatát, hogy az úgynevezett „gebines” üzletekbe becsületes kereskedők kerülnek-e. Fele­lősek érte, hogy mennyire van lehetőségük a dolgozóknak az önképzésre, politikai-szak­mai ismereteik, műveltségük gyarapítására. A pártszerveze­tek segítsége nélkül aligha bon­takozhatott volna ki és fejlőd­hetne mindinkább tömegmére­tűvé a szocialista munkaver- seny-mozgalom. Az ÁFÉSZ- ekben kiemelt fontosságú pél­dául a párt nőpolitikái határo­zatainak színvonalas végre­hajtása, hiszen a pult mögött állók 68 százaléka családos asz- szony vagy leány. Talán eny- nyi is magyarázza, miért kül­dünk alkalmanként meghívót a szövetkezeti párttitkároknak is, amikor a megyében az el­nökökkel tanácskozunk. Mint az élet minden terüle­tén, a szövetkezeti mozgalom­ban is irányító, ellenőrző, segí­tő szerep hárul a pártszerveze­tekre. Éppúgy vállalhatják, magukénak érezhetik az elért eredményeket, mint a gyenge­ségeket és hibákat, amelyekről szólni szeretnék, ha szót kapok a kongresszuson. K. Gy. A. Az igényeknek megfelelően fejlődött n pártszervezetek munkastílusa A FEJLETT SZOCIALISTA társadalom építése újabb és újabb követelményeiket állít az irányító pártbizottságok, a párt- alapszervezetek tagsága elé. Ezeknek a köve­telményeknek a különböző szintű pártszervek csak a párt munkamódszerének, munkastílusá­nak fejlesztésével képesek eleget tenni. Ezt kí­vánta' segíteni az elmúlt években a Központi Bizottság az 1972. március 21-i határozatával, amely bővítette az irányító községi, üzemi pártbizottságok hatáskörét. Az irányító párt­bizottságok apparátusában továbbfejlesztették a területi reszortmunkát, erősítették az alap­szervezetek tartalmi munkáját. Sok év gyakorlata bizonyította már, hogy a határozatok megvalósítása, a munka színvo­nalának emelése elsősorban az alapszerveze­ti tevékenység minőségén, az első vonal helyt­állásán múlik. A XI. pártkongresszus határo­zatainak szellemében az MSZMP Pest megyei Bizottsága arra ösztönözte az irányító pártbi­zottságokat, hogy állandóan segítsék, ellen­őrizzék az alapszervezetek működését. Ennek is köszönhető, hogy a pártbizottságok, a járási, városi pártbizottságok apparátusa, de gyak­ran a megyei pártbizottság apparátusa, akti­vistái is, rendszeresen részt vettek a pártalap- szervezetek vezetőségi ülésein, taggyűlésein, szerepet játszottak a testületi ülések előké­szítő munkájában. Az elmúlt években továbbfejlődött a párt ellenőrző szerepe. Külön érdemes szólni az alapszervezetek ilyen irányú fejlődéséről. A vezetők többsége megértette, hogy a pártel­lenőrzés lényege a határozatok végrehajtásá­nak segítése, az adott terület helyzetének hi­teles felmérése, megfelelő javaslatok kidolgo­zása, a jó tapasztalatok általánosítása. Ma már csaknem mindenütt tudják, hogy a pártellen­őrzés elsődleges célja, feladata, nem egysze­rűen csak a hibák feltárása, a felelősök meg­büntetésének kezdeményezése, hanem sokkal inkább a hibák, a tévedések megelőzése, a he­lyes út meghatározása. A kívánságnak megfelelően, az utóbbi évek­ben erősödött a pártmunka mozgalmi jellege. Ez mindenekelőtt tartalmi és nem formai fej­lődés. Bevált az a módszer, hogy a pártren­dezvényeket munkaidőn kívül tartják. Jó, hogy a pártbizottsági és végrehajtó bizottsági üléseket a délutáni órákban kezdik. A korábbi kéthetenként megtartott községi pártbizottsági ülések helyett jelenleg négyhetenként ülé­seznek. Látszólag ez formai változtatás, intéz­kedés. Valójában azonban az irányitó párt­szervek tartalmi munkájának erősödését jel­zik. Nem vonják el fontos, hasznos gazdasági munkájuktól, a pártmunkásokat, a mozgalmi tevékenység nem hátráltatja a gazdasági kő-; teíességek teljesítését. M IKÉNT ERŐSÖDIK az egyes párttagok felkészültsége, fokozódik felelősségérzete a munkában, úgy teljesedik ki, formáló­dik az alapszervezetek élete, válik tartalma­sabbá az egész kollektíva tevékenysége. Igé­nyesek, átgondoltak a testületek elé kerülő előterjesztések, lényegretörőek a határozatok, megfelelnek politikai céljainknak. Az előter­jesztések jó alapot szolgáltatnak az érdemi vitához, s ezek az elvi viták hozzájárulnak a legfontosabb feladatok meghatározásához. Így például a községi pártbizottságokat a négy- hetenkénti végrehajtó bizottsági ülések arra késztetik, hogy a fontos tennivalók közül is kiválasszák a Igefontosabbakat, s azokat tűz­zék napirendre. A felszabadult idővel pedig úgy gazdálkodnak okosan, hogy többet tartóz­kodnak a vb tagjai az alapszervezeteknél, konkrét segítséget adva számukra a helyszí­nen. Példaként említhető a váci járási pártbizott­ság néhány héttel ezelőtt tartott ülése, ame­lyen a Központi Bizottság 1973. novemberi határozata alapján a kádermunkáról tárgyal­tak. A színvonalas, jó, írásos előterjesztés, a rövid szóbeli kiegészítés alapján tizenketten szólaltak fel, megfelelő javaslatokat tettek a kádarmunka javítására, a nevelés színvonala­sabbá tételére. A pártbizottsági ülés csupán két és fél óra hosszáig tartott, látszólag rövid ideig, mégis betöltötte a szerepét, a figyelmet a legfontosabb tennivalókra irányította. Ehhez hasonlóan formai törekvésnek szá­mít — természetesen csak, ha felszínesen íté­lünk —•, hogy a kis létszámú, netm termelő jellegű alapszervezeteket egy községi alap­szervezetbe egyesítsük. Valójában azonban ennek az a célja, hogy ütőképes, cselekvésre kész, az eddiginél erősebb pártközöirségek működjenek, képesek legyenek a község poli­tikai feladatainak átfogó ismeretére, a párt vezető szerepének helyi érvényesítésére. Az ÁFÉSZ, a községi tanács, a területi, a kis gaz­dasági egységek szervezetei külön-külön nem képviselhetnek olyan erőt, mintha a feladatok végrehajtására egységesen készülnek fel, azo­kat egységesen valósítják meg. A társadalom- politikai rendezvényeket szélesebb alapokon nyugvó ismeretek birtokában szervezheti meg. A cselekvési egység pedig nagyon is lényegi kérdés. A PÁRTELET tartalmi munkáját jelzik a mind gyakrabban szervezett kommunis­ta műszakok. Szervezőiben, részvevői­ben egyaránt él a szocialista társadalom irán­ti bizalom, a hűség megnyilvánulásai ezek. Szabad szombatokon, hétvégeken önként dol­gozók teljesítenek műszakot, szolidaritásukat kifejezve más népek elnyomása ellen, vagy saját községük, üzemük gyermekintézményed- nek megvalósításában segítenek. A párt irányítása a szocialista építőmunka során változik, tartalmasabbá válik. Rugal­masan alkalmazkodik a gazdasági irányítás fejlődéséhez. így például a felsőbb pártszer­vek kezdeményezték az 1976-os gazdasági cé­lok elérését szolgáló cselekvési programok ki­dolgozását, végrehajtását. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek egyesülése folytán meg­változtak az ott működő pártszervezetek fel­adatai is. Az eddig 25—40 tagot számláló alap- szervezetek 150—200 fős párttagságot képvise­lő termelőszövetkezeti pártbizottságok, illetve pártvezetőségek irányítása alá kerülnek. Ter­mészetes velejárója a termelés koncentrálásá­nak, a pártmunka összpontosítása is. Zömében megfelelően képzett párttitkárok, vezetőségi tagok, végrehajtó bizottságok irányítják a ter­melőszövetkezetek politikai életét és befolyá­solják a gazdasági gyarapodást. A csoportér­dekeket igyekeznek a népgazdasági érdekek­kel rugalmasan egyeztetni, a követelmények­nek eleget tudnak tenni. Ezt igazolja az 1976-os év, amikor rossz időjárási viszonyok között is helytálltak. A pártszervezetek helyzetfelismerésének, mozgó­sító erejének is köszönhető, hogy jól fejező­dött be a betakarítás, eredményes volt az őszi vetés. AI megyei pártbizottság — elemezve a tsz-pártszervezeteknek munkáját — azt is megállapította, hogy sikerrel foglalkoztak a termelőszövetkezeti tagság eszmei-politikai nevelésével, tudatának formáiásával. Vala­mennyi, de kivált a váci és a gödöllői járá­sokban eredményes volt a pártbizottságok szervező munkája, amikor az államigazgatás fejlesztésével összhangban kialakították az irányító pártszerveket. Nem hamarkodjuk el, ha kimondjuk —, beváltak az elképzelései?, s a helyenként négy községet is egyesítő közös tanácsok irányító pártbizottságai betöltik hi­vatásukat. Szemmel látható fejlődésnek va­gyunk tanúi ezekben a községekben: a közös összefogás, a jól koordinált munkamegosztás, az átgondolt politikai irányítás meghozta gyümölcsét. Különösen sok érdem fűződik nevükhöz, a székhely és társközségek érde­keinek összehangolásában, a községek fej­lesztésében. A pártmunka mozgalmi jellegének erősíté­se azt is igényli a felsőbb és a helyi párt­szervektől, hogy mindenkor érzékenyen rea­gáljanak a lakosság hangulatát befolyásoló tényezőkre, jelenségekre. Tudnak saját ha­táskörükben is sok mindent tenni, intézked­ni, de igényelhetik a felsőbb pártszervek segít­ségét is. T ÖBB MINT 40 000 párttaggal beszél­gettünk a XI. pártkongresszus határo­zata alapján Pest megyében. Jelenleg a munka befejező szakaszához érkeztünk —, megkezdődtek a tagkönyvcserék. A budai já­rásban, Gödöllő városában a múlt héten több száz kommunista vette át ünnepi taggyűlésen új párttagsági könyvét. Az aktus ünnepélyes formaságok között zajlik. Az igazi tartalom azonban az, hogy a párttagság vállalja a tag- könyvvel járó magasabb követelményeket, a több munkát, felelősséget a szocialista társa­dalom felépítéséért. Vállalják, hogy nem csu­pán megismerik a párt céljait, hanem terjesz­tik, védik —, cselekszenek érte. Magatartásuk­kal, tettükkel bizonyítják, hogy méltóak a kommunista névre, a kollektíva bizalmára. A pártmunka stílusának fejlődése, követel­ményekhez igazodása nemcsak szervezeti vál­tozásokat, külsőségeket takar, hanem elsősor­ban jelzi a szervezeti élet lényegi, tartalmi erősödését, a követelmények fokozódását, azt, hogy minden pártszervezet és alapszervezet eleget kíván tenni a párt vezető szerepéből rájuk háruló kötelességeknek. Ennek jegyében fejlődött a párt munkastílusa a XI. kongresz- szus óta, melynek kedvező hatása érezhető a megye pártéletének fejlődésében. ARATÓ ANDRÁS A Minsszleitanács határozata alapján Kedvezmény a zöldségtermelőknek - pályázattal A Minisztertanács — mint ismeretes — megvizsgálta a zöldségtermelés helyzetét, s határozatot hozott a felvásár­lási árak emeléséről és a fej­lesztéshez nyújtott állami tá­mogatások növeléséről. A ter­melés fellendítése érdekében egyéb kedvezményekben is részesülhetnek a termelők, ezeket részben pályázat útján nyerhetik el. A MÉM meghatározta a pá­lyázat feltételeit; a zöldség- termelést számottevő mérték­ben fejlesztő mezőgazdasági nagyüzemek — pályázat alap­ján — a szocialista kereske­delemnek és az iparnak érté­kesített zöldségből származó árbevételük tíz százalékának megfelelő mértékű, a fejlesztési alapok bőví­tését szolgáló támogatás­ban részesülhetnek. A pályázatot az állami gazdaságok az Állami Gazda­ságok Központjához, a terme­lőszövetkezetek pedig a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályához nyújthatják be az adott év január 31-ig. A mezőgazdasá­gi nagyüzem az elfogadott pályázat alapján a támogatást fej­lesztési támogatásként Igé­nyelheti. Egyéb kedvezményeket is kapnak a termelők; egyebek között például a zöldségter­melő modellgazdaságokat és a zöldségvetőmag-termelő me­zőgazdasági nagyüzemeket meghatározott feltételek mel­lett fejlesztésiaiap-juttatás- ban lehet részesíteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom