Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-13 / 269. szám
A jövő eladói Mii# Éter r i Gödöllőn a Kazinczy lakótelepi ABC-áruházfoam immái bét éve működik az az oktatóterem, ahol összesen negyven kereskedelmi tanuló sajátítja el a jövendő szakmájának gyakorlati részét. Képünkön: Urban István boltvezető és gyakorlati oktató az ám helyes csomagolásét tanítja. Ifj. Fekete József felvétele Hét vállalat szocialista szerződése Nydcszáztizenhat lakás az ötéves terv végére Tegnap délután a Középmagyarországi Közmű- es Mélyépítő Vállalat gödöllői központjában szocialista szerződést írt alá hét vállalat, a városban építendő 816 lakás és a kapcsolódó létesítmények — óvoda, bölcsőde, iskola — 1979. december 31-ig történő felépítésére, átadására. A Szabadság téren épülő lakótelep Gödöllő ötéves tervének legnagyobb beruházása. A város pártbizottsága, tanácsa ezért is tartja fontosnak az itt folyó munkák zavartalanságát, ütemességét. A közreműködő hét vállalat együttműködését eddig is igyekeztek elősegíteni, a mostani szerződés, amelyet egyébként a KKMV I-es számú párt alap- szervezete kezdeményezett — várhatóan javítja a kivitelezők kapcsolatait. A szerződést aláírók vállalták, hogy tevékenységüket magas színvonalon koordinál-, ják. A kitűzött cél elérését a a társadalmi szervezetek politikai munkával, a munkaverseny ösztönzésével, a brigádok mozgósításával támogatják. A gödöllői tanács végrehajtó bizottsága a munka összehangolására védnökséget vállal. A szerződést a Pest megyei Beruházási Vállalat, a Pest megyei Tanács Tervező Vállalata, az Általános Épülettervező Vállalat, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat, a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat, a Gödöllői Építőipari Szövetkezet, valamint a Nógrád megyei Építőipari Vállalat nevében az igazgató, a párttátkár, a KISZ- és szak- szervezeti titkár írta alá. Ellátta kézjegyével a szerződést a gödöllői városi pártbizottság első titkára és a városi tanács elnöke, valamint a városi KISZ-bizottság titkára is. Xli III. ÉVFOLYAM, 269. SZÁM 1976. NOVEMBER 13., SZOMBAT Sikeres volt a szovjet kultúra hete Már a jövő évi programon dolgoznak Immár hat nap telt el a szovjet kultúra hete rendezvénysorozatának befejezése óta. A tapasztalatok összefoglalására kértük Plutzer Miklóst, a városi és Fehér Bélát, a járási pártbizottság első titkárát. Mindketten egyetértettek abban, hogy a kezdeményezés sikeres volt. Plutzer Miklós annyit tett hozzá, hogy nem minden rendezvényre áll ez. Az egyik tervezett program el is maradt, egy másikon a szervezés elégtelensége miatt kevesen jelentek meg. November 7-e körül más években is sor került olyan rendezvényekre, amelyek a magyar—szovjet barátság ápolását szolgálták, ízelítőt adtak a szovjet nép életéből, kulturális, tudományos eredményeiből. A mostani kulturális héttel a gödöllőiek bizonyítani is akartak, mégpedig azt, hogy többre képesek, szervezettebben, tartalmasabban ünnepük meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját. Fehér Béla szerint is a tartalmasságon van a hangsúly. Az eddig is meglévő kapcsolatokat kell bővíteni, fejleszteni azt ami eddig bizonyos tekintetben öntevékenység eredAz Egy igaz embernél — A lelencházból hároméves koromban kerültem Valkóra Papp János családjába — meséli Tóth Ferenc. — Galambősz hajú nevelőapám és gondoskodó nevelőanyám mindig szeretettel bántak velem. Náluk éltem meg a felszabadulást is, amikor a szovjet csapatok házról házra űzték ki a fasisztákat. A mai gyerekek talán azt a világot el sym tudják képzelni. 13 éves voltam és még nem ettem addig csokoládét. Amikor a mi házunkhoz értek a szovjet katonák, féltem, hiszen gyermekfejjeí még nem tudtam felfogni az új életet. Az egyik bejött a szobánkba, én a mama szoknyájához bújtam. Ö bár nem tudott magyarul és sohasem látott, mégis csokoládéval kínált. — Nem sokkal később már munkába álltam. Először gyári munkás, aztán cipészkifutó, később cipészinas lettem. A koalíciós időkben én éppen a kommunista pártiakkal voltam. 1949-ben megalakult a Szak- szervezetek Ifjúsági Tanácsa, ahol titkár lettem. Közben a Magyar Szabadságharcos Szövetségben repültem. Ebben az időben láttam filmen, majd később olvastam Polevoj: Egy igaz ember című regényét. Megragadott a főhős, Alekszej Petrovics Mareszjev kitartása, hogy törött lábakkal 18 napon keresztül kúszott az övéihez. Amikor elvesztette mindkét lábát, műlábbal tanult meg táncolni, ismét a frontra kérte magát és tovább harcolt. Öt választottam példaképemnek. — 1949-beír a Világifjúsági Találkozót Magyarországon rendezték. Mint SZIT-titkár, tagja lehettem éppen annak a fogadóbizottságnak, amely Mareszjev elvtársat várta. Nagyon izgultam, hiszen erre a találkozásra már régóta vártam. Kedves volt és barátságos. Amikor megtudta, hogy én is repülök, röviden elbeszélgetett velem. Mareszjevvel 27 év után — Azután sorra szaladtak az évek. Repülőtiszt voltam, majd a Magyar Repülőszövetség motoros és vitorlázó oktatója lettem. Minden szabad időmet a gépmadarak között töltöttem. 1967-ben mint oktató szálltam fel egy növendékkel. A fiú a levegőben sokkot kapott, lezuhantunk. Ettől kezdve egyedül nem vezethettem többé. Lábfejem leszakadt, töréseim súlyosaknak bizonyultak Felgyógyulásom után, ami sajnos nem volt teljes, ismét visszamentem a repülőklubba. Titkárhelyettes és politikai megbízott lettem. — Ebben ' az esztendőben egy turistacsoporttal utaztam Moszkvába. A magyar katonai attasétól kértem, hogy ha lehetséges, adja át Mareszjevnek / Zátonyi Tibor reprodukciója üdvözletemet Moszkvából. A Szovjet Háborús Veteránok Szövetségének főtitkára, Mareszjev még emlékezett 27 évvel ezelőtti találkozásunkra. Gépkocsit küldött értem s meglátogattam a munkahelyén. Elbeszélgettünk repülős élményeinkről, családunkról és felelevenítettük az 1949-es VIT emlékeit. Szívélyes hangú eszmecserénk végén meghívtam, hogy szabadsága alatt látogasson el repülőklubunkba. A meghívást elfogadta, s ennek a Magyar Honvédelmi Szövetség MALÉV ejtőernyőséi repülőklubjának minden tágja szívből örült. Reméljük, hogy nemsokára tiszteletbeli klubtagként köszönthetjük körünkben. Udvari Gábor menye volt, kell szervezettebbé és rendszeresebbé tenni. Az Agrártudományi Egyetemet, és a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetet fűzték talán a legszorosabb kötelékek a szovjet testvérintézményekhez, most ezeket a kapcsolatok is tervszeírűbbeké válnak. A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza szerződésben vállalta, hogy ide irányít szakembereket, akik révén lehetőség nyílik a még szorosabb kapcsolatok kiépítésére. A járásból alkalomszerűen eddig is kijutottak a Szovjetunióba —, az utóbbi években a barátságvonatokkal, egyre többen. A szerződés lehetővé teszi, hogy a galgamenti népi kultúra mind több gyöngyszeme jusson el a szovjet közönséghez. Arra is lesz lehetőség, hogy a Szovjet/Tudomány és Kultúra Házában is fellépjenek a községekben működő együttesek, népművészek. A szovjet kultúra hetében a megállapodásból eredő kötelezettségének Gödöllő város és a járás eleget tett. Máris a jövőre gondolnak, hiszen minden esztendőben január végéig kell elkészíteni az arra az évre szóló keretprogramot. Az illetékes szervek, a járási és városi pártbizottság művelődési és propagandaosztályai, illetve a járási hivatal és a városi tanács művelődési osztályaira vár á feladat, hogy — Fehér Béla szavaival élve — aprópénzre váltsák a megállapodásban foglaltakat. A városi és a járási pártbizottság első titkárai megerősítették: a szovjet kultúra hetének megszervezésében is nagyon jó volt a két pártbizottság együttműködése. Jóllehet a program Gödöllőre korlátozódott, ez korántsem jelentette a járás háttérbe szorulását. — A járás nélkül nehéz lett volna megvalósítani a megállapodásban vállaltakat — hangsúlyozta Plutzer Miklós. — Mi nem' tudnánk annyit nyújtani, szegényesebb lenne a kínálatunk. Az a célunk, hogy a Galgavidék gazdag néphagyományát minél több szovjet emberrel megismertessük, s cserébe mi is igyekszünk a szovjet népek kultúráját, népművészeti kincseit a gödöllői járás valamennyi községébe eljuttatni. Nemcsak a város, a járás központi szervei dolgoznak ki programot — az intézmények is terveznek. A lehetőségeket figyelembe véve mérik fel az osztályok, a szocialista brigádok igényeit, hogy például milyen ismeretterjesztő előadásokat, s milyen témában hallanának szívesen. Pontos adatok nem állnak rendelkezésre arról, hogy a szovjet kultúra hetének rendezvényein hányán vettek részt, de bízvást becsülhetjük a megjelentek számát 2—3 ezerre. A legtöbben az áram- mérőgyárban megrendezett fórumon voltak, mintegy 400-an. A csütörtöki ünnepi gyűlésen, az egyetemen is megtelt az aula. Ebből arra következtethetünk — hangoztatta a két első titkár —, hogy a lakosság is megértette a hét jelentőségét. S ha a propaganda, a szervezés széles körűbb, valószínűleg még többen elmentek volna az eseményekre. A szovjet nép iránti érdeklődést a gyermekraj z-kiállítás is ékesen bizonyítja. Olyan gyermekek' rajzolták megnyerő hitellel a szovjet emberek életének egy-egy pillanatát, akik sohasem jártak még a Szovjetunióban. Nyilvánvalóan azért történhetett ez, rnert tanáraik sokat és hitelesen beszéltek nekik az ottani életről. A városi pártbizottság első titkárának címeztük a következő kérdést: az üzemekben és intézményekben dolgozókat nem nehéz megnyerni a jó programokhoz, de miképpen érhetik el azokat, akik csak laknak Gödöllőn. —- Itt kap jelentős szerepet a népfront és a KISZ —, hangzott a válasz. — Az ifjúkommunistákra különben is számítanak. Nagy szükség van szervező és agiíációs munkájukra. Jövőre ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját. Ebből az alkalomból megrendezik Gödöllőn a Szovjet—Magyar Kultúra Hetét. Ehhez a szovjet kultúra és tudomány háza is segítséget ad. Az oroszlánrészt azonban nekünk kell elvégezni. Ezért helyes már januárban hozzálátni a tennivalókhoz. K—P Ifjúsági klubvezetők tanfolyama Élő modellen próbálják ki az elméletet Ifjúsági klubvezetők tanfolyama kezdődik ma, szombaton, 13-án Hévizgyörkön. A már aktiv és leendő klubvezetők a jövő év májusáig havonta egy alkalommal kapnak módszertani, elméleti képzést. A foglalkozásokat mindig más községiben tartják. így módjuk lesz az ottani Ifjúsági klub munkájával is megismerkedni. A tervek szerint néhány előadás után a klubvezetők is klubot alakítanak; saját, élő mod ellj ükön próbálhatják ki a tanultakat. Májusban az addig eredményesen szereplőket egyhetes bentlakásos tanfolyamon készítik majd fel a vizsgára. A járási hivatal művelődési osztálya és a KISZ-bizottság által szervezett foglalkozásokon 45 leendő, illetve gyakorló ifiklubvezető vesz részt. Lányok úttörő-olimpiai selejtezője Az úttörőbőlimpia kézilabda városi selejtezőjének döntőjében: 1. Damjanich János általános iskola 25-14 6 2. Légszesz úti általános iskola 22-13 3 3. Petőfi Sándor általános iskola 18-33 2 4. Imre úti általános iskola 10-15 1 A győztes, a, továbbjutáson kívül elnyerte a Bartók Béla úttörőcsapat által felajánlott kupát is. A legeredményesebb játékos Hutier Katalin, a Damjanich iskola tanulója volt, 20 góllal járult hozzá csapata elsőségéhez. Sr omletti jegyzet Mienk Sajnálkozom. Sajnálkozom és töprengek azon, hogy gyakran milyen mostoha a sorsa egy-egy közös vívmányunknak. Nem értem meg, mi aiz o-lra, hogy amit embertársaink verej- tékes munkájukkal létrehoznak, megépítenek, mások miért teszik tönkre, miért rongálják, miért pusztítják? Minden anyagról, tárgyról tudjuk, hogy egy idő után természetes úton is megrongálódik, elbomlik, átalakul, pusztul — ezért rendeltetését, amelyre eredetileg szántuk, már nem tudja betölteni. Ha pedig ez, a természet törvényéből következően így történik, akkor hanyag magatartásunkkal, egy-egy könnyelmű mozdulatunkkal, gyakran tudatosan, miért siettetjük a pusztulását? Gondolom, nem vagyok egyedül, aki ezen néha eltöpreng. A sok kérdésre, a miértekre adandó válasz helyett egyszerűbb, ha arra felelünk, kié az, amit időnap előtt tönkreteszünk — ki azzal, hogy szánt szándékkal rongálja, ki azzal, hogy nem ítéli el az ilyen cselekedeteket, vagy hogy nem csípi fülön a tettest, még ha látja is — nos mindez kié? Azt már egy tizenéves is tudja, hogy kié a járda, a sokszor rongált tömegközlekedési eszköz, a közúti jelzőtábla, a telefonfülke, a közvilágítási berendezés. Nem kell mást tennie, csak el kell sorolnia a személyes névmások egyszerű birtokosait: a járda az enyém, tied, övé, miénk... Azt hiszem, a fő hiba, hogy rosz- szul értelmezzük a „miénk” valódi tartalmát. Mintha még ma is gyakran elfelejtenénk arra gondolni, hogy a „miénk”-ben benne van az „enyém” is! Ha ennek valódi, tiszta értelme eljutott a tudatunkig — sosem lesz hajlamunk arra, hogy a miénket rongáljuk, s másoktól károsítani hagyjuk. Egyszerű, mindennapos példa: városunkban nénány éve a tanács bevezetett egy hasznos kezdeményezést. Az egyes tanácstagi körzetek bizonyos — eddig egyformán húszezer forintos — pénzösszeget kaptak legsürgősebb helyi gondjaik megoldásához. E pénzből és a lakosság nagyra becsülendő társadalmi munkájából járdák, parkok, játszóterek épültek. Más helyeken — nem kis költséggel — a tanács a városgazdálkodási vállalattal építtetett közműveket. Az építkezésekről, a járdaépítők munkájáról, egy-egy pillanatfelvétel erejéig lapunkban is többször hírt adtunk, s adunk a jövőben is, mert ez igen nagy öröm. Annál nagyobb bosszúság, ha azt észleljük, hogy a járda építésére fordított közös tulajdonú anyagokat és az emberek munkáját sokan semmibe veszik. Mert mit lehet mondani azokról a dömper- vagy gépkocsivezetőkről, akik minden arcizom- rándulás nélkül keresztülgázolnak a Gödöllő Étterem előtti korszerű betonlapos járdán, vagy azokról, akik a Kazinczy-telepi élelmiszer-áruházzal szemközti járda öt betonlapso- rából kettőt már a sárba tapostak. Csak azt mondhatjuk, hogy ez az ember nem tiszteli a talán nálánál is verejtékezőbb munkatársát! A járdát, a játszóteret, a telefonfülkét mind-mind abból a pénzből építjük, amelyért egyszer már közösen megdolgoztunk. A mi adóinkból, község- és városfejlesztési pénzeinkből hoztuk létre, amelyekért eddig is, a jövőben is meg kell dolgoznunk. Egyebek között ezért lenne érdemes jobban vigyázni a miénkre, ami — nemcsak távolról a miénk. Kaposi Z. Pál i
