Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-13 / 269. szám
1976. NOVEMBER 13., SZOMBAT x/Mtm A tervezettnél több fonál, szövet Szép eredményekről számolhat be a pomázi fonoda és szövődé az esztendő első kilenc hónapjának adatai alapján. A textilipar rekonstrukciójának keretében végrehajtott korszerűsítés, a munkásnők erőfeszítései a vártnál is sikeresebbek voltaik az idén. A fonoda 48.2 tonnával több fonalat gyártott a tervezettnél, a tavalyi mennyiséget pedig 88 tonnával haladták meg a fonónőle A szövődé idei programja — gyári szakkifejezéssel élve — „millió vetésben” magasabb a tavalyinál. Ha nem a felvetések számát tekintjük, hanem méterben mérünk, akkor talán mást mutat a terv, az viszont biztos, hogy a tavalyi teljesítménynél 186 ezer 700 méterrel több szövet készült el a három negyedév alatt. A víz éve Csobánkán Jövőre csordulnak meg a csapok Csobánka, a kétezer lakosú kis község elsősorban fekvésével, természeti környezetével érdemel figyelmet. Sokan magyar Svájcnak nevezik — nem érdemtelenül. 1971-ban egyike lett a 44, agglomerációs övezetbe tartozó községnek és ugyanakkor kiemelt üdülőterületté nyilvánították. Ékről Tóth Tibor elnök csak annyit jegyez meg, hogy a Dunakanyar Intéző Bizottságtól mindössze egyszer kaptak 46 ezer forint támogatást, a Főtér rendezésére. Nemcsak a kétezer helyben lakónak, a Csepel Vasművek gyermeküdülőjének és a 450 hétvégi ház tulajdonosának, hanem a télen-nyánon erre látogató sokszáz turistának • is érdeke a jó ivóvíz. A község mind a 16 utcájának van Ketten a példamutatók közül Szientendre sokszáz, a közösségért mindenkor tettre kész lakosa közül kettőt mutatunk be ezúttal. Novem- ben 5-én a városi művelődési központ és könyvtár nagytermében megtartott ünnepségen őket is az elnöki asztalhoz szólította Simon János, a városi pártbizottság első titkára. Rédei Józsefnéröl, a PEVDI készáru-meósáról és Fettich Dezsőről, a Vasbetonipari Művek szentendrei gyára szb-titkáráról lesz szó. Rédei né kiváló könyvterjesztő munkájáért érdemelte ki a Kossuth Könyvkiadó kiváló terjesztő plakettjét, Fettich Dezső pedig a vállalati MSZBT-tagjok elnökeként munkálkodott példamutatóan, amiért kitüntető oklevelet kapott. Rédei Józsefné katonafeleség, kis megszakítással 15 éve a PEVDI dolgozója. A gyári pártvezetőség agit-proposa és a pártmunkán túl is lelkes harcosa a közművelődésnek. Nemcsak a különböző politikai szemináriumok hallgatói számára teremti elő a mindenkori tankönyveket, jegyzeteket, igen jó kapcsolatokat alakított ki a Kossuth Könyvkiadóval is. Rendszeresen kapja tőlük a mintapéldányokat a legújabb kiadványokból. Úgy intézi napi munkáját, hogy legyen ideje ezekkel a könyvekkel nemcsak az állandó vásárlóit, hanem mindig újabb és újabb műhelyrészeket is felkeresni és felhívni a figyelmet a kiadvány mondanivalójára. Öt év alatt, amióta ezt a feladatot vállalta, szabályos rendelőköre alakult ki, akik elsősorban hozzá fordulnak, ha valamilyen szakkönyvet keresnek. örömmel számol be tapasztalatairól, arról, hogy miután az üzemben főleg nők dolgoznak, körükben elsősorban a praktikus könyv, a kötés-horgolás, a szakácskönyv a kelendő. Azután lassan rákapnak más művekre is. Mind többen veszik közülük a rendszeresen megjelenő, a mai valóságot bemutató folyóiratokat. Állandó vásárlói vannak az üzemben a Pártéletnek, a Valóságnak és a Társadalmi Szemlének. Különösen kedvelt a természettudományi ismereteket közlő Univerzum, ebből het- ven-nyolcvan darabot rendel. Fettich Dezsőt nem volt könnyű megtalálni a nagy kiterjedésű üzemben. Hol itt, hol ott látták. Ahogy á munkatársai mondják — legritkábban a szakszervezeti irodában lehet ráakadni. öszes hajú. testes férfi. Még 1946-ban kötötte össze pártmunkáját a magyar—szovjet barátság ápolásával és azóta szakadatlanul munkálkodik. — A társaság neve ugyan változott — mondja —, de célja, feladata nem: kölcsönösen megismertetik egymással egy kis és egy nagy ország életét. Célunk közös és ez jelenti a segítséget. Gyárunkban 1972- ben alakult meg a Magyar— Szovjet Baráti Társaság. Any- nyival könnyebb munkánk, tartalmasabb a programunk, hogy ez az üzem szovjet berendezésekkel dolgozik, onnan vesszük át a tapasztalatokat. Dolgozóink közül két-három hónapig ismerkedtek a beton- gyártás legújabb módszereivel a leningrádi Barrikád-gyár- ban. Jómagam is töltöttem ott néhány hetet. Azóta a barátságvonatokon mindig van az üzemünkből olyan dolgozó, aki jó munkája jutalmául vehet részt ezen az utazáson. Munkásaink azután rendszeresen felkeresik a leningrádi üzemet, ahol nagy szeretettel fogadják őket. A gyári MSZBT-tagságot idén különösen nagy megtiszteltetés érte. Mert annak éreztük, hogy az országos kongresszuson Danyi Istvánné darus képviselt minket és most ezt az oklevelet is, amit az országos elnökség adott a kitüntető jelvénnyel. Igaz, hogy a nevemre szól, de valameny- nyiünk munkáját ismeri el. — Hogy mit tettünk az elmúlt években? Közös megemlékezéseket tartottunk, vetélkedőket, nyelvtanfolyamokat, szakmai ismeretterjesztőket. Falitáblákon, kiadványokban ismertetjük a testvérország politikáját, gazdasági eredményeit. A hétköznapokkal is ismerkedünk: s szovjet munkások, katonák gyakran látogatnak el hozzánk, amikor a hivatalos programon túl is jut idő baráti eszmecserére. k. m. ugyan közhasznú kútja, de a vizük a szokásosnál is fertő- zötiebb colibacilussal. Vannak, akik Pomázról hordják az egészséges ivóvizet, mert az ittenit csak a háztartás ellátására használják. Éppen ezért osztatlan örömet keltett, amikor hírét vették, hogy községünket is érinti a Dunakanyar Regionális Vízrendszer gerincvezetéke. En ne:k tudatában, azonnal hozzákezdtek a Csobánkai Ivóvíz- társulat szervezéséhez, még 1973-ban. Mintegy 11.5 kilométer hosszúságú hálózat szükséges ahhoz, hogy a 658 lakás bár melyikétől se legyen 150 méternél távolabbra a közkifolyó. Tavalyig a lakosság nyolcvan százaléka jelentkezett. Egyúttal közölték, hogy az utcai vezetéktől a lakásukig saját költségükön bevezetik az ivóvizet. Az ivóvíztársulat tagjai egyenként 6 ezer forint közköltség megfizetését vállalták, amit az OTP hitelez számukra, s tíz éven át havi 50 forinttal fizetik vissza. A vízhasználatért néhány forintos díjat kell majd lakásomként fizetniük. Némileg hátráltatta a társulati munkát, hogy a Béke és a Dózsa úti lakosok meggyőzése a jó ivóvíz használatáról csak lassan sikerült. A regionális vízmű tartályainak nyomáspróbáit a napokban tartják. Ennek építkezése is késett fél évet. akárcsak a községi belső vezeték elkészítőjének, a Po- mázon székelő Du namenti Vízgazdálkodása Társulatnak a munkája. Sokan elégedetlenek emiatt, hiszen a vízbevezetési díjat idestova két éve fizetik. Anyaghiány, elsősorban a nagyforgalmú utak alatt átvezető acélcsövek vontatott szállítása miatt nem haladhattak olyan ütemben, mint amilyenre szerződtek. Néhány helyen a tala j adottságok is rosz- szabbák voltak a számítottnál. A Szabadsághegy! utcában csak robbantással lehetett a csőfektetésihez szükséges árkokat kialakítani. — 1977 esztendő már a víz éve lesz Csobánkán — mondta bizakodón Pinkola Sebestyén, az ivóvlztársuliat pénzügyi vezetője. Jó átlagtermés almából Szüret után Pomázon A Pomázi Munkaterápiás Intézet csaknem 1200 hektárnyi területen gazdálkodik. Jelentős részén — több mint 500 hektáron — gyümölcsöt termesztenek. Mintegy 300 hektárnyi szántójuk és csaknem 150 hektárnyi legelőjük van, amely elsősorban juhaiknak ad bőséges táplálékot. Földben a mag Szántóik Piliskovácsiban, Dolinán és a Duna-parti üzemegységükben találhatók. Ezek jó részét előkészítették az őszi vetéshez, illetve zömmel el is vetették már az őszi búzát és egy kisebb területen az őszi árpát is. Hatvan hektáron befejeződött a tavaszi vetések alá a talaj előkészítés is. Akár a megye más területéin, itt sem volt könnyű a mezőgazdasági munka, őket is hátráltatta a kedvezőtlen időjárás. Ennek ellenére a gyümölcsszüret kedvezőbben alakult, mint az elmúlt esztendőben. Szeptemberben megkezdték az almaszüretet — jórészt be is fejezték — s lényegesen jobb az átlagtermésük, mint amit reméltek. Kelendő a piacokon A gyümölcsértékesítés még javában tart, jelentős mennyiséget vásárol tőlük a budapesti Zöldért, a Főszövker, a Budapesti Likőrgyár ás a Kecskeméti Konzervgyár.. Megveszik gyümölcseikét az országhatáron túl is. A Hun- garofruct közvetítésével az Intézet gyümölcsei — elsősorban az alma — számos szocialista és tőkésországba is eljut. Talajerő-utánpótlás Füzesséry Györgyné, üzemgazdásztól megtudtuk, hogy pillanatnyilag legfontosabb feladatuk a műtrágyázás. Gondot okozott, hogy a foszfor, illetve káli nehezen beszerezhető importcikk. Asztalára műtőt, örömmel emeli fel a táviratot: az oly régóta várt és nélkülözhetetlen anyag megérkezett. A múzeumi hónapról — Sikeres volt, jó, eredménnyel zárult nálunk a múzeumi hónap — állapította meg Ladányi István adminisztratív igazgató. — Ezt bizonyítják - a statisztikák, is, amelyeket a jelentős rendezvénysorozat után összeálílí tettunk. Szentendre múzeumait, kiállítóter- meit összesen 52 ezer 741-en keresték jel. Társadalmi munkában Az év végéig 6000 méter járda épül társadalmi munkában Pomázon. Eddig a lakosság több mint 5 ezer métert már elkészített, s jelenleg is dolgoznak. Képünkön: Romlási Sándor és Lacsán István a járdát alapozzák. Nagy ívin felvétele Ömlesztett irathalomból keletkezett a díjnyertes pályamű Négyszemközt a szentendrei helytörténésszel Mikor és hogyan került a szentendrei Ferenczy Múzeumba az 1918 őszétől 1919 nyár derekáig kelt iratokból álló papírhalom, nem tudni, de ha rendezetlenül is, természetesen megőrizték. Nem maradhatott ömlesztett állapotban, sor került tehát arra, hogy egyenként kézbevegye valamennyit a múzeum egyik történész munkatársa. Azután az idei megyei helytörténeti pályázat első díját dr. Sin Edit, a Ferenczy Múzeum történész-muzeológusa nyerte el, Szentendre az 1918—19-es forradalmakban című munkájával. Most pedig a pályadíjnyertessel ezzel kezdjük a beszélgetést: * Érdeklődés és szív — Sokak, talán az emberek többségének, hiedelme szerint helytörténettel műkedvelők és nem hivatásos történészek foglalkoznak. De ha megfigyelte, a pályázaton díjat, jutalmat nyertek túlnyomó többsége pedagógus, nagyrészt történelemtanár. — Történelmi érdeklődés szükséges hozzá, meg némi ír- nitudás, a város vagy a község szeretete pedig elengedhetetlen — állapítja meg. — Vagyis ön szentendrei születésű? — Nem. Mindössze három esztendeje kerültem ide — véletlenül. Ügy. hogy a férjem, dr. Gaál Mihály, az itteni szakrendelő-intézet sebész főorvosa lett, A megelőző három évben Monoron éltünk, ott voltam a József Attila gimnáziumban történelem—magyar tanár. Azelőtt pedig tizenegy évig a békéscsabai szakmunkásnevelő intézetben tanítottam. — Most először vesz részt pályázaton? — Igen. Hosszadalmas kutatómunka nélkül ahhoz hozzá sem szabad fogni. Tanítani, naponta készülni a másnapi előadásra, vezetni a háztartást, nevelni két kislányomat ... Az idősebb most tizennégy éves ... Múzeum adta lehetősé" c5 — Pedig — folytatja —böngészni a forrásokban, ahhoz volt mindig kedvem. Egyetemista koromban sokat kutattam, kellett is államvizsga- dolgozatomhoz, aztán később a doktori disszertációmhoz. De hosszú évekig nem értem rá. Meg is örültem, hogy Szentendrén, amikor idekerültünk, nem volt történelem—magyar szakos tanári állás üresedésben és engem a múzeumban helyeztek el, mert tudtam, hogy a kutatás egyik munkaköri kötelességem lesz. A várost és lakóit pedig úgyszólván pillanatok alatt megszerettem. Nem lennék azonban történész, ha csak mai életük érdekelne. A történelem valamennyi korszakával behatóan egyetlen történész sem foglalkozik. Tanácsköztársaság idején keletkezett iratok is a halamban, meg a Szentendrei Néplap és az Űj Kor példányai. — Céduláztam minden iratot, így mondjuk muzeológus nyelven, de közben, magamnak is készítettem jegyzeteket. Tudtam, hogy a két forradalom szentendrei történetét még senki sem írta meg. Elhatároztam, megírom én. Ehhez azonban még sok-sok adatot kellett feltárnom a Széchényi Könyvtárban, az országos, meg a megyei levéltárban. A városi pártbizottság gyűjti a helyi munkásmozgalmi emlékeket, természetesen betekintést engedett azokba és sok érdekes, eddig ismeretlen adatra leltem bennük. Mind- ezenkívül felkerestem a két forradalom még élő tanúit, főleg tevékeny részeseit — s tőlük is sok mindent megtudtam. így készült a pályamunkám. A bíráló bizottság szerint dr. Sin Edit eddig sok ismeretlen adatot tárt fel a város forradalmi történetéből. Az egész munka nyomdakész állapotban levő kézirat, publikálni kellene. A tanításhoz is Nem feltételezhető, hogy ez a történészasszony most megpihen, frissen szerzett babé- rain. Meg is kérdezzük, múzeumi feladatai mellett, mivel munkálkodik jelenleg. — Történész és régész kollegáimmal együtt azt mérlegeljük, hogyan hasznosíthatnánk múzeumunk anyagát a helyi iskolák történelemoktatásában. Szokoly Endre i t Az örökségképpen főleg tárgyi emlékeket hagyó történelemelőtti őskor, az ókor és bizonyos mértékig a középkor, főként a régészt foglalkoztatja. Az újabb korokkal pedig a történészek is tagozódva foglalkoznak. — Engem a XX. század történelme érdekel, elsősorban az első világháborút követő forradalmak — mondja dr. Sin Edit. — Alig melegedtem meg Szentendrén, hozzáláttam a város történetének tanulmányozásához, a város felszabadulása óta. Sok adatot találtam a múzeumban, kutattam levéltárakban, végül megírtam. Ez a munkám megjelent nyomtatásban — mondja minden dicsekvés nélkül, szerényen, csak éppen közölve. Leltározással kezdődött — Aztán rendeznie, leltároznia kellett az említett irat- halmot. Először csupa, a ti- zennyolcas forradalom idején keletkezett aktát, a város Nemzeti Tanácsának iratait. Az egyikből kiderült, hogy a város még a tizes évek elején választott képviselőtestülete és a Nemzeti Tanács együtt is ülésezett, a közellátást tárgyalta. Aztán Perjéssy Sándor, a forradalomig városi rendőrkapitány (akkor még nem volt a városban államrendőrség), a nemzetőrség parancsnokaként jelentést tett a jó közbiztonságról. Voltak a
