Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-27 / 254. szám

4 1976. OKTÓBER. 27., SZERDA Ihm mindegyikük váHdja... Esti iskola — a nők szemszögéből A művelődési közösségek tevékenysége Emberformáló erő Három kincses hajót keresnek Szocialista szerződés Nem könnyű munka és csa­lád mellett beülni az iskola­padba, felkészülni és felelni, drukkolni az órákon. Ha pedig mégis elszánja magát az em­ber és elvégzi az általános is­kolát, közvetlen anyagi haszna ebből nincs, önmagában véve ezért a végzettségért még nem lehet fizetést emelni. Miért éppen róluk? Egy átlagos Pest megyei nagyüzembe, az Ipari Szerel­vény- és Gépgyár törökbálinti gyáregységébe látogattunk el. A tanulással kapcsolatban miért éppen a nők helyzetéről fagattuk a nőbizottság tagjait és a vszb-titkárt? Úgy hisszük, ez nem szorul különösebb ma­gyarázatra. A nőknek otthoni kötelezettségeik miatt nem könnyű időt szakítaniuk a ta­nulásra, a környezetük általá­ban nem várja el tőlük a munkahelyi előrelépést és az esetleges kudarcoktól, való fé­lelmükben is nehezebben ha­tározzák el magukat a tanu­lásra, mint a férfiak. Az ISG 3400 dolgozójának mintegy 30 százaléka nő, s húsz százalékuk nem végezte el az általános iskolát. A szak­munkásoknak is csupán 2—3 százaléka nő. Az 1976—77-es tanévben húszán járnak a dol­gozók általános iskolájába, köztük öt nő. Az adatok ön­magukért beszélnek. Ahhoz pedig, hogy valaki szakmun­kás legyen, az általános isko­lai végzettség feltétlenül szük­séges. Három beszélgetés N. Lajosné negyvenkét éves, a műszaki raktárban kiadó. Törékeny, vékonycsontú asz- szony, csak ősz haja árulkodik a koráról. 1948-ban a nyolca­dik- vében hagyta abba a tanulása. * Az ötödik osztálytól kezdte újra. Hogy miért? A férjem főiskolát végzett, a há­rom gyerek közül kettő zenei középiskolába jár és a harma­dik is továbbtanul majd. — Restelltem, hogy nekem még a nyolc általános sincs meg. Nem voltak könnyűek ezek az évek, de így vissza­nézve nem is volt olyan nehéz, és feltétlenül megérte. Délelőt­tös műszakban hetente kétszer négy óra lekötöttséget jelentett az iskola, délutános műszakban pedig munkaidő-kedvezményt kaptunk. Tulajdonképpen sze­rettem volna továbbtanulni a i———■■niill'll« ■■ul» ll—ni-« gimnáziumban is, de most épít­keztünk, a gyerekekkel is van még éppen elég dolog, szóval nem megy — mondta kicsit le­mondó hangsúllyal. E. Mária még nincs tizen­nyolc éves. Nagyon halk szavú és nagyon ijedt kislány. Szülei a hetedik osztályból vették ki. Nem volt senki, aki vigyázzon a kisebbekre és művelje a ker­tet, hát otthon tartották a nagylányt. Marika egy évig volt odahaza mindenes, azután fellázadt. Rokonai tanácsára jelentkezett a gyárba, fiatalko­rú kisegítőnek vették fel. Szü­lei ezután kitették a szűrét, így került a lányszállásra. — Hogyan szánta rá magát a gyári munkára, a tanulásra, mi szeretne lenni? — érdek­lődtünk. — Nem akarok konyhalány vagy takarítónő lenni, és ta­nulni is szeretek. Sokat segí­tenek itt is, és az iskolában is — mondta, vagy inkább sut­togta, és láthatóan nagyon sze­retett volna kívül kerülni az ajtón. Sz. Gyuláné vidám, mozgé­kony, 38 év körül asszony. Hét osztályt végzett, három gyerek anyja. — Hogy én megint beüljek az iskolapadba, no, nem, ki­nőttem én már abból — mond­ta nevetve. — Korábban meg azért nem vágtam bele, mert mindig volt otthon kicsi gye­rek, valamelyikünknek otthon kellett ülni esténként. A fér­jem estin végezte el a 7—8. osztályt, azután pedig marxis­ta egyetefnre járt. Elég egy tu­dós a családban. Tudja, külön­ben is ismerem magam annyi­ra, hogy elég lenne egy rossz felelet és én szégyenemben otthagynék csapot, papot. Hát inkább neki sem kezdek. Zárójelben ✓ Passzívabbak a nők, érdek­telenebbek? Ha igen, a környezetük teszi azzá őket. A társadalom és az egyén elvárásai még mindig sokszor ellentmondanak egy­másnak. Ma is még sok nőnek kell választania: vagy hivatás és közéleti tevékenység, vagy kiegyensúlyozott családi élet. És befejezésül még egy adat: a budai járásban élő nők 50 százaléka nem végezte el az ál­talános iskolát. Szomorú és elgondolkodtató tények. Hámor Sylvia A közművelődés formái, módszerei, változnak. Mikor, mit kíván az élet, a közműve­lődésnek ahhoz kell igazodnia, mert csak akkor töltheti be a társadalomban elfoglalt helyét, szerepét. Ez fogalmazódott meg majd három esztendővel ezelőtt a közművelődési párt- határozatban, a közelmúltban pedig a közművelődési tör­vényben is. A technika mind erőtelje­sebb térhódítása azonban ma­gával hozta a szakműveltség növelésének szükségességét. Érthető tehát, ha mind na­gyobb teret kapott a művelő­dési házak életében a különbö­ző szaktanfolyamok szervezé­se. Technikai jellegű klubok, szakkörök alakultak, s az is­meretterjesztés is egyre in­kább a szakműveltség gazda­gításához kívánt segítséget nyújtani. Ennek hatására meg­változott a közművelődés szer­kezete: a nagy termi rendezvé­nyek helyett a kisebb műve­lődési közösségek tevékenysé­gére tevődött át a hangsúly. Ezt az időszakot a klubmozga­lom fellendülése jellemezte, amelynek eredményeként mintegy másfélszáz szakjelle­gű klub jött létre. Ugyanakkor jelentősen nőtt a szakkörök száma is. % Hasznos hobbyk Lényegében minden szakkör alapja a hobby. Az egy érdek­lődési körű emberek azért jön­nek össze, szerveződnek szak­körökbe, hogy közösen hódol­hassanak hasznos szenvedé­lyüknek. A bagi művelődési központban például ma már ti­zenhat szakkör működik. Tag­ságuk zömmel diákokból ver­buválódott. Ez egyúttal meg­határozza e kis művelődési közösségek célját: kiegészíte. ni, begyakorolni mindazt a tu­dást, amelyhez alapot az isko­la ad. A dunakeszi József Attila Művelődési Központ szakkö­reinek mintegy ezerkétszáz tagja van. Zömmel munkás­emberek, akik a nagyközség üzemeiben dolgoznak. Bélye­get gyűjtenek, galambokat te­nyésztenek, méhészkednek, rajzolnak és festenek, fény­képeznek és filmeznek vagy éppen a horgászás nemes szen­vedélyének hódolnak. Mindez látszólag csak szórakozás. Ám aki figyelmesen elolvassa e Bemutató előtt - nyári élményekről Szentpál Mimika előadóestje Nagykátán és Zebegénybcn KÉT ÉVTIZEDES EGYETE­MI emlék: ifjú bölcsészhallga­tóként körülültünk egy szemi­náriumi asztalt, áhitat és csend, ahogyan ülendő a tudo­mány templomában, professzo­runk fojtott szenvedéllyel skandál egy jambikus Radnóti sort: Az emberek mind vére­set vizelnek..., s ekkor egy re­negát, egy divatból-kényelem- ből-bölc&ósznő felvihog... 1976. április 20-i emlék Nagykátáról, ahová — mert még építik a Radnóti Színpa­dot, ahol a műsor majd a kő­színházi környezetben, igazi dobogóról hangozhat él — Szentpál Mónika meghív az egyik előzetes, nem hivatalos bemutatóra: kifogástalan szín­házlátogatói öltözékben szocia­lista brigádok tagjai seregle­nek a járási könyvtár nézőtér­ré átalakított olvasótermébe, a pártbizottság titkárának szép megnyitó beszéde ad súlyt az eseménynek, majd felhangzik XI. századi magyarsággal a Praefatio, azaz elüljáró beszéd a Salamon királynak Markalf- fal való tréfaibeszédes könyvé­ből... És a nagyikátaiak, bár nem­hogy a régi magyarsághoz, de a jambusi mértékhez sem szoktak, megbabonázva, moc­canatlanul ülnek a vaslábú székeken. Előbb csak a színjá­ték, a látvány örök varázsa, a köznapitól eltérő, talán pré- dikációs régiségűnek feltűn­hető színházi beszéd tartja fogva őket, de hamarosan gyö­nyörűséggel tapasztalom, hogy Liszti László Magyarország-le­írását már nemcsak szomjasan hallgatják, hanem értik, Beth­len Miklóson, Gyöngyösin, s főleg Apor Péteren pedig illen­dően derülni is mernek, s ami­kor a szünet előtti utolsó számként Szentpál Mónika bravúros, fergeteges rakéta- gyorsulással pergeti a Tücsök­lakodalom strófáit, a jó ízű, jogos nevetéstől sem tartóztat­ják magúikat. AZ ANYAG ÉS AZ ELŐ­ADÁS ugyanilyen delejezö ha­tását kellett tapasztalnom Ze- begényben, július 22-én, pedig akkor csak egy fél előadást si­került produkálni, mert a tá­gas Szőnyi-porta felső hegyol­dali traktusán kiképzett sza­badtéri színpadon bonyolódó műsort — éppen a mértani kö­zepén — áramszünet okozta sö­tétség szakította félbe. A Du­nakanyarban lassan szállingó­zó alkalmi nyaralóik és festőis- kolások várták Szentpál Mó­nika és a világjáró lantmű­vész, Kecskés András Colle­gium Musicum együttesének felléptét, és akárcsak a nagv- kátai munkásak, a Praefatio után a zebegényi festőnöven­dékek is mindjárt egytömbű, lelkes, közönséggé szerveződtek. Holott mikrofon nélkül kellett a szélbe kiáltani az egyléleg- zetű, hatalmas barokk monda­tokat, és csengettyűzni Gyön­gyösi István finom rímeivel. Ámde a véletlenek közjáté- ka és a hely szelleme mintha éppen hogy hatásosan pótolta volna mindazt, amiről le kel­lett mondaná azon az estén. Reflektorfény híján gyertyák lobogtatták komoran az éjsza­ka sötét kárpitjait; mikrofon- erősítés helyett a zebegényi harang szólalt metg zengőn, s akkor éppen, amikor Szentpál Mónika lantkísébettel aggatta a Gyöngyösi-rímek cserigős kö­söntyűit az istenes életű Zrí­nyi Ilona büszke alabástrom nyakára: Az orcái rózsák, nyaka alabástrom, Maga kelletése szivet győző ostrom, S ahhoz szép beszéde merő orvos-flastrom, Istenes élete majd szcrzetes-klastrom ... MAGA VÁLOGATTA, SZER­KESZTETTE és rendezte szer­ves egésszé ezt a műsort Szent­pál Mónika azzal a céllal, hogy a XVI—XVII. század magyar irodalmából egybe fűzött sze­melvényekkel tudósítson ele­ink szokásairól, étkezéseiről, táncairól, szerelmi életéről, mulatságairól, csúfollkodásaá-, ról, társadalmi és politikai vi­szonyairól, babonáiról, peres­kedéseiről, szóval történelem­mé kövült, mégis feltámaszt­ható és feltámasztandó egy­kori mindennapjairól. Váloga­tása határozott és okos el­gondolást tükröz: a már szóba hozott Praefatio szerint meg­mutatni, hogy voltának böl­csek eleitől fogván, kik az em­bereknek hasznokért és életek megjobbításáért sok külömb- külömbféle dolgokat irtanak, hogy az embereknek légyen előtte mint egy tükör minden­ha az egyebeknek példája. Mos­tani hasznunkat s megjobbítá­szakkörök programját, csakha­mar rájön, hogy a szórakozás minden esetben az ismeretek gazdagodásával párosul. Vagy: o csillagászszakkörök — elsősorban Vácott, Örkény­ben és Pomázon örvendenek nagy népszerűségnek — a vi­lágmindenség titkaival ismer­kedve gyakran foglalkoznak az űrrepüléssel is. A magnósszak­körök — számuk ma már a százat közelíti — nemcsak a zenekedvelőket hozzák egy­máshoz közelebb, fejlesztik tagságuk műszaki ismereteit is. A nyelvi laboratóriumok a nyelvtanulást vannak hivat­va segíteni és hosszan sorol­hatnánk még a közművelődés olyan új formáit, amelyek egy évtizeddel ezelőtt még teljes­séggel ismeretlenek voltak. A klubmozgalom kialakulá­sának kezdeti éveiben elsősor­ban a fiatalok és az öregek ta­láltak otthonra a művelődési házakban. A gyorsan változó világ igényei azonban új típu­sú klubok egész sorát hozták létre. Együttes időtöltés Bár a szocialista brigádmoz­galom nem újkeletű, klubokba azonban alig egy-két éve tö­mörülnek. A szocialista brigá­dok klubjait elsősorban az az igény hívta létre, hogy több se­gítséget kaphassanak kulturá­lis vállalásaik teljesítéséhez. A művelődési házak a szak­mákhoz kapcsolódó ismeret- terjesztő előadásokat' szervez­nek, szakmai vetélkedőket rendeznek, lehetőséget biztosí­tanak a közös mozi- és szín­házlátogatásokra, felhívják a figyelmet a múzeumok kiállí­tásaira és így tovább. És az ismeretek gyarapításán túl je­lentős szerep jut ezekben a klubokban a közösségi életre nevelésnek. Rövid idő alatt vált nép­szerűvé a szentendrei megyei művelődési központban a szo­cialista brigádvezetők klub­ja. csakúgy, mint Tökön, ahol az Egyetértés Termelőszövet­kezet brigádjainak tagsága találkozik rendszeresen. Gö­döllőn ezekben a napokban szerveződik a szocialista bri­gádvezetők klubja. Program- tervezete elsősorban a kultu­rális vállalások tartalmasab­bá tételét kívánja segíteni, ugyanakkor fórumot. teremt majd a tapasztalatok, gondok sunlkat akarja tehát, amikor a régiek tükrébe segít beliatekin- tenünk. De nemcsak azért, hogy az gorombaságban és vé­tekben el ne merüljünk, hanem hogy gyönyörködjünk is a ré­giség velős és szókimondó ter­mészetességében, nyomorúság­ban is vigasztalásra képes köl­tészetében. Szentpál Monika műsora azonban nem csupán színes, idillikus művelődéstör­téneti enciklopédia, a múlt könyvének nem hajtja át feke­te lapjait sem: az országokban való sok romlásoknak okairól éppúgy felelős szava van, mint szorongató me.?kísértései nkről, ördögi nyavalyáinkról. Legna­gyobb eredménye éppen e ter­mészetes hármasság sikerült ábrázolása: a lakjatok vígan!, a sok romlások és az ördögi kísértések egy idejű valahai Magyarországának megidézése, a szociológiai, politikai és pszichológiai teljességű hitele­sítés. NEM SZAKTUDÓS Szent­pál Mónika, hanenrt művész, aki tárgyát, mondanivalóját az előadóművészet modern eszkö­zeivel kelti életre s lelkesíti át. Mégpedig sokoldalúan: nem­csak jelmezeket, arcot vagy előadói tónust vált, ha keil, hanem műfajt is; szaval és táncol, énekel és szerepeket jaszik, mert egy-egy szemel­vény hősének életre keltése megannyi eltérő karakterű sze- repformálóst kíván. Főként hasznosan adagolt humorával képes megízesíteni mindent: ahol a régiség sava, borsa ma már esetleg más képzeteket kelt, mint egykor, ott mostani befogadói ízlésünk, szerint fű­szerez véle élvezetesre. Bemutató: november 20-án a budapesti Radnóti Színpa- . dón. Legyünk ott minél töb ben! l Kovács Sándor Iván 1 és eredmények kicserélésé­hez is. Hasonlóan új a kismama­klub, amelynek legfőbb célja: a szabadságon levő kismamák a gyermekgondozás három esztendeje alatt se szakadja­nak el a közösségtől. A me­gyében Tápiószentmárton- ban alakúit az első. Itt nem­csak programokat szerveznek a kismamák számára, de gon­doskodni tudnak ez idő alatt a gyermekek felügyeletéről is. Szadán, Tóalmáson, Tápió- györgyén, Abonyban már szintén működik hasonló klub, annak ellenére, hogy még nem sikerült mindenütt meg­szervezni a gyermekek fel­ügyeletiét. Szívesen mennek el egy-két órára a kismamáik a művelődési házba. Rövidesen már Gödöllőn is lehetőség nyílik erre. Alkotás és befogadás A művelődő közösségek kö­zé tartoznak az amatőr mű­vészeti együttesek is. Amíg korábban elsősorban az alko­tás, a szereplés vágya hozta össze ezeket a közösségeket, addig ma már tevékenységük kétoldalú. A ma amatőr mű­vésze ugyanis egyszerre két oldalról, a befogadás és az alkotás oldaláról közeledik a műhöz, legyen az színdarab, táncjáték, zene vagy éppen képzőművészeti alkotás. Be­fogadó, amikor ismerkedik az előadandó mű szerzőjével, korával, stílusával, elemzi munkásságának tartalmát. Al­kotóvá a próbákon, a produk­cióra készülve válik, amikor is megjeleníti mindazt, amit a szerző a művel mondani kíván a közönségnek, hogy hasson rá, formálja érzés- és gondolatvilágát Jelenleg csak az irodalom­mal mintegy kilencven együttes foglalkozik megyénk­ben, amelyek összesen ezer­ötszáz embert tömörítenék. És több ezerre tehető azoknak a szánul, akik a muzsika, a tánc, a bábjáték vagy a kép­zőművészeit amatőr művészei, A művészettel élés szorosan hozzátartozik életformájuk­hoz, anélkül azonban, hogy élethivatássá válna. S ez nagyszerű dolog. Nem­csak azért, mert állandóan bővül tudásuk, szélesedik lá­tókörük, hanem azért is, mert ezek a művelődési közösségek hozzásegítenek a szocialista magatartás formálásához, a közösségi szellem alakulásá­hoz, a társadalmi felelősség- érzet és cselekvőképesség fej­lesztéséhez. Az&l\ ezek a mű­velődő közösségek a szocia­lista emberré válás fontos fó­rumai. Prukner Pál a múzeummal Földünk vizei, köztük a Du­na is, a földtörténet, az ember életének egyik legősibb tanú­ja. A vízparton élő, vadászó, halászó, földet művelő, vagy éppen háborúskodó emberek állandó küzdelemben álltak a vízzel. A természeti erőkkel folytatott harc közben a folyó mélyére kerültek halászati eszközök, használati tárgyak, fegyverek, majd a vízen dolgozó gépek, malmok, hajók, csónakok roncsai, de megőrizte a folyammeder a folyam isteneinek bemutatott áldozati tárgyakat, kultikus emlékeket is. Ezek közül ma már nagyon sok a visegrádi múzeum tárlóiban látható. Héjj Miklós, a múzeum igazgatója elmondta, hogy a korábbi években sajnos na­gyon sok elkallódott az érté­kes emlékek közül, a megta­lálók nyereségvágya, nemtö­rődömsége, vagy éppen a kel­lő ismeretek hiánya miatt. A legtöbb műtárgy természete­sen a folyó medrében dolgozó emberek révén kerül felszín­re. Éppen ezért szocialista szerződést kö­töttek a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat szocialista brigádjaival a sóderből és iszapból előke­rülő. értékek megmentésére. Példájukat követte a Magyar Nemzeti Múzeum is. A régi írások, krónikák, az élő népi hagyomány számos mesés kincsről tud, mely a Duna fenekén rejtőzik. Arany­nyal, drágakövekkel megra­kott gályákról, elsüllyedt kin­cseshajókról beszélnek. Ezek közül is leghíresebb hazánk­ban a mohácsi csatavesztés után Visegrád és Komárom között elsüllyedt 3 hajó, mely a legenda szerint az akkori teljes magyar kincstárat szállította. II. Lajos király özvegye, Má­ria mentette volna Bécsbe ezeket az értékeket, melyeket 400 éve rejtenek a Duna hul­lámai. 1974 februárjában az érdek­lődés újra megélénkült e tár­gyak iránt, mikor a meder­kotrás során felszínre került egy 419 gramm súlyú szín­arany tál. A 3 kincseshajót azóta se találták meg. A kö­zeljövőben talán e rejtélyre is fény derül, ha megkezdődnél: a gabcsikovó—nagymarosi vízlépcső építésének munkái. T. A. L. MOZIMŰSOR OKTOBER 28-TOL NOVEMBER 3-IG, CEGLÉD, Szabadság 28—31: Délutáni előadáson: Ruszlán és Ludmilla I—II. 28—31; Az utolsó szolgálat* ^ 1— 3: Délutáni előadáson: Huckleberry Finn és a csirkefogók 1— 3: Üdülök CEGLÉD, Kamara 28—31: A békesség kora 1— 3: Illünk egymáshoz, drágám? 0 GÖDÖLLŐ 28—31: A pillanat embere 1— 3: Bankrablás SZENTENDRE, Terem 28— 31: Bankrablás 1— 3: A pillanat embere VÁC, Madách Imre 29— 31: A nagy Caruso 1— 3; Derszu Uzala I—II. ABONY 28—31: Volt egyszer egy vadnyugat I—II. 1— 3: Az ötödik pecsét BUDAÖRS 28— 31: Rendet csinálok Amerikában és visszatérek 1— 3: De hova tűnt a 7. század? DABAS 29— 31: A cél kiválasztása I—II. 1— 3: A stadion őrültjei DUNAHARASZTI 28—31: De hova tűnt a 7. század? 1— 2: Olcsó regény* DUNAKESZI, Vörös Csillag 28—31: Derszu Uzala I—II. 1— 3: A nagy Caruso *Csak 16 éven felülieknek! DUNAKESZI, Rákóczi 27-28; Joachim dobd a gépbe! 30— 31: A dublőr 1: A nagy Caruso 3— 4: Volt egyszer egy vadnyugat I—II. ÉRD 27— 28: Apacsok y 31— 2: Bizalmi állásban 3— 4: Nincs visszatérés FÓT 28— 31: Vigyázat, vadnyugat! 1— 2: Csillag a földön I—II. GYÁL 28—30: Talpuk alatt fütyül a szél 31— 1; A bűvös kő és a csodakút KISTARCSA 28—31: Pénzt vagy életet! 1— 2: Mese szaltán cárról NAGYKÁTA 28— 31: Talpuk alatt fütyül a szél 1— 3: Fehér agyar visszatér PILISVÜRÖSVÁR 29— 31: A gerolsteini kaland 1— 3: A legendák lovagja POMÁZ 28—31: Mr. Majestyk 1— 2: A kékruhás nő RÁCKEVE 28—29: Volt egyszer egy vadnyugat I—II. 30— 31; Vannak még csodák 1— 2: Jelenetek egy házasságból i—n* SZIGETSZENTMIKLÓS 28—31: Éjfélkor indul útjára a gyönyör* 1— 2: Vannak még csodák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom