Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-10 / 240. szám

i A leghűségesebb őriző Látogatás a 91 esztendős Rcmscy Jenő festőművész otthonában GÖDÖLLŐ, ez a hangulatos völgykatlanba zárt kisváros ma is híven őrzi a hajdani művésztelep varázsát, korsza­kos hatását. A leghűségesebb őriző, a ma 91 esztendős Rem­sey Jenő, jelenkori piktúránk nagy öregje, a fáradhatatla­nul tevékenykedő. Az ő festé­szetében él tovább és .ragyog fel izgalmas fénnyel, korsza­kot átívelő sugárzással a gö­döllői iskola egykori hatása. A hajdan volt társak, Kö- rösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor emléke nemcsak az utcanevekben él, művek hosz- szú sora őrzi a századforduló sajátosan magyar szecessziós irányzatának hatását. Ezt tükrözte a néhány éve meg­rendezett 75 esztendős mű­vésztelep jubileumi kiállítása, ez él tovább a fiatal zászló­vivők növekvő táborában is. A látogató, ha Gödöllőre ér­kezik, a szelíd dombok hajla­tában, az enyhén emelkedő Körösfői-Kriesch utcában, leg­előbb is Remsey Jenő portá­jára kopog be, hogy újraélje a vásznakra álmodott táj szép­ségét és köszöntse az ősz mes­tert, aki fiatalos derűvel, lan­kadatlan ' alkotókedvvel, pá­ratlan energiával dolgozik ma is. Parázslóan forró a tekintet, barátságos a kézfogás, ölelés, magával ragadó a lendületes mesélőkedv, ahogy az emléke­zés fátyla alól előbukkan az eddig megélt művészi múlt! A tégelyek, festékek, csillogó tubusok harsány színvilágá­ban, a falra feszített hatalmas, nagyméretű vásznak szinte percenkénti változásában a dinamika ragadja meg a láto­gatót elsősorban. Az örök te­vékenység dinamikája! Munka közben csak vázlatos lehet az életút. A művészet- történet feladata, hogy jelen­tős állomásait, útjelző mér­földköveit kipontozza. Az élénksárgák, vörösek, aranyló ragyogásából csak vázlatos mondatok kelnek életre. Jelző­karók, útbaigazítók. Székesfehérvárott született, 1385. november 2-án, ősrégi csizmadia céhmester ivadéka­ként. 1905-ben, középiskoláit a Markó utcai gimnáziumban végezte. Karinthy Frigyes is ott érettségizett, két esztendő­vel később. Kéve, és baráti köréhez tar­tozik Mednyánszky Lászlónak, Gulácsy Lajosnak, Vaszary Jánosnak, Nagy Baloghnak és másoknak. Szinte mindenna­pos a kor jelentős alkotómű­vészeinek társoaságában. A BERLINI, düsseldorfi, müncheni, drezdai kiállításo­kon csakúgy, mint a Nemzeti Szalon kétévenként ismétlődő kiállításai újrateremtő mű­vészként mutatják be. Vezér­cikkeiben méltatja munkássá­gát a L’Humanité! Expresszív- szecessziós korszakát bibliás képekkel folytatva, a 30-as évek elején tér rá a sávokkal bevont, sugarakkal átívelt sa­játosan egyéni kompozíciókra. E korszak két jelentős alko­tása a Múzsa és a Proletár Madonna. Igen termékeny festői idő­szaka alatt közben irodalom­mal is foglalkozik. Előbb ver­seket illusztrál, és ír tizenhat drámát, szerkeszti a Fáklya című folyóiratbt, kiadják az Eszeveszettek című drámai költeményét, A boldogok szi­getét és más művét. A baráti kör felolvasó estjein Tolsztoj, Dickens, Gorkij, Balzac, Maeterlick, Barbusse művei szereoelnek, hogy a kor égető problémái ezután a vászna­kon is hirdesse a klasszikus reneszánsz, a humanista em^ berközpontűság, a béke és a proletár hétköznapok harcos, változást sürgető, segítő prog­ramját. Szocialista szemlélete a nagy tablók és freskók tő­kés és proletár ábrázolásában a kor égető problémáira utal, s izzó színeiben föllángol mű­vészi alapállása: a munkás­osztály győzelmébe vetett hi­te. Remsey Jenő műveit a bé­csi, a párizsi Balzac Múzeum, a Nemzeti Galéria és más kép­tárak őrzik ma már. De elju­tott korszakteremtő híre Ja­pánba is. Néhány éve, közel a 90. életévéhez. Párizsban járt, életében immár kilencedszer, és termékeny mentoni útja anyagából, tavaly a Csók Ga­léria mutatott be 45 fest­ményt. MÉLTÖ és időben érkezett elismerés ez a kilencvenegy éves Remsey Jenő festőmű­vésznek. Illő lenne az elisme­rés sugárkoszorúját elsősor­ban szülővárosának, Székesfe­hérvárnak is tpvábbszőhie, fölfelé ívelő folytatásként. Nemcsak ennyivel, 'sokkal többel tartozik az crizőnek a mi mai világunk. Kopré József Az aszódi kőkori település és temető feltárása Járásunkban az idei hónap kiemelkedő rendezvénye az az időszaki kiállítás, amely október 9-én, szombaton nyílt az aszódi Petőfi múzeumban. Az Aszód a kőkorszakban című bemutatón dr. Kovács Tibor, a Kulturális Miniszté­rium régésze mondott meg­nyitót. Páratlan leletekkel is­merkedhet meg a közönség. A tárlókban bemutatott darabok történetéről dr. Kalicz Nán­dor kandidátus, a Magyar Tu­dományos Akadémia Régészeti Kutató Intézetének osztály- vezetője tartott előadást. A hét végén járásunk két falumúzeumában is érdekes rendezvényekre került sor. A nagytarcsai falumúzeumban szombaton „100 rovar 200 kép” címmel nyílt kiállítás. Ma, vasárnap a nagytarcsai mú­zeumbarátok autóstúrára in­dultak: úticéljuk az abonyi és a ceglédi múzeum. Ugyancsak ma délelőtt 10 órakor Nagy Ferenc, isaszegi párttitkár megemlékezést tart a falumúzeum előtt, majd a község lakosai megkoszorúz­zák az 1849-es isaszegi csata magyar és lengyel emlék­helyeit. Közérdekű bejelentések, ügyiratok Szmetana Ágost, rajztanára figyel fel elsőként Remsey Jenőre, de biztatják más ta­nárok is, Bayer József, Né- methy Géza, Balassa Imre. Még ebben az esztendőben az országos plakátkiállításon dí­jat nyer. Tagjává választja a Évente 100—120 közérdekű bejelentés, panasz érkezik Gö­döllő város lakosságától a ta­nács ellátásfelügyeleti csoport­jához. A törvényesség szigorú megtartásával sikerült a 30 és 60 napon túl elintézett ügyek számát a minimálisra csökken­teni. Ennek is köszönhető, hogy a határozatok ellen benyújtott fellebbezések száma évente átlagosan csupán 4—5. A pa­naszokon, bejelentéseken kívül 650—700 ügyirattal foglalkozik a csoport. Szőlők a Alargita mellén, III Árendált kocsmák, mészárszékek A árig a szántók és rétek te- ** kíntetében az újraosztó paraszti földközösség keretei között, egy-két kivételtől elte­kintve, alig mutatható ki je­lentősebb vagyoni különbség a XVIII. század elején, addig a szőlők nagyságának vizsgálata, ezek százalékos megoszlása Ve- resegyházon, már jóval tago- zottabb közösségre enged kö­vetkeztetni. Pap István bíró 15 kapás sző­lővel rendelkezik — például — 1715-ben, őt ekkor csak Nagy András és Borbély István kö­zelíti meg fejenként 10 kapás szőlőbirtokkal. A szőlők meg­oszlásának vizsgálata 1715— 1720 között azt mutatja, hogy a termőterület nagymértékű ki­terjesztése mellett előre haladt a társadalmi tagozódás is. Legtöbb a bírónak Minden birtokosnak legalább négy kapás szőlője volt 1715- ben, 1720-ban már egy-három kapás kis szőlők is előfordul­nak és a 4—6 kaoás szőlővel rendelkező középső réteg jócs­kán csökkenő százalékot mu­tat, ugyanakkor kevéssel nőtt a lakosságon belül a szőlővel nem bírók százaléka is. A hat kapás vagy ettől több, tehát mintegy 500 négyszögölnél na­gyobb szőlővel rendelkemk aránya továbbra is változatlan maradt. Az 1728-as összeírás ennek a folyamatnak a továbbhaladá­sát tükrözi. A lakosságnak több mint az egyötöde már semmilyen szőlőt nem birtokol éhben az időben, ezek legna­gyobb része zsellér. Az 1—3 és 4—6 kapás szőlővel rendelke­zők együttesen sem érik el a lakosság tíz százalékát. A sző­lő termőterületét az eltelt nyolc év alatt óriási mértékben ki­terjesztették: 385 kapásról 720 kapásra. Az 1728-as összeírás ezen fe­lül még külön rovatban feltün­teti azokat a szőlőket is, ame­lyek négy évnél fiatalabb tele- pítésűek, vagyis még nem te­remnek ekkor. Pap István — aki 1715-ben bíró volt — 22 kapás szőlőjével az első a ve­resegyháziak között. Utána következik sorrendben Belecz- ky Márton nemes, Hangya András és Nagy Mihály fejen­ként 20 kapással. Az 1728-ban veresegyházi bíró. Újvári Ist­ván 15 kapás szőlőt bír, ami mellett összeírták még a 10 ka­pás és három éves szőlőjét is. A következő években tehát az ő termőterülete lesz a legna­gyobb. Szőlősgazdák innen-onnan Az 1715-ös összeírás még nem, de az 1720—1728-as ösz- szeírások már feltüntetik a nem veresegyházi lakosok szőlőit is a veresegyházi határban. Nagyság szerint az első három — 10—10 kapás — birtok a Kandó-családé, Fejér András pécel: és Molnár Lőrinc szin­tén péceli lakosoké 1720-ban. Lakóhely szerint 4 aszódi, egy- egy hartyáni, zsidói, kerepesi, rákoscsabai stb. birtokos tűnik fel és még néhány a lakóhe­lyük megnevezése nélkül. A Kandó családnak Szadán is volt még 14 kapás szőlője és a hartyáni Pintér Györgynek is a veresegyházi 4 kapáson kívül 8 kapás ugyanott. Az 1728-as összeírásban sze­replő legnagyobb birtok 37 kapás, az aszódi Mészáros Já­nosé. Neki 1720-ban Veresegy­házon csak 7 kapás szőlője volt. Sorban az utána követ­kező Tóth István mogyoródi lakos 20 kapás szőlője, 1720- ban csak 8 kapás szőlővel ír­ták össze. A Kandó család 1728- ra eladta veresegyházi szőlőjét. A termőterület megnöveke­dése mellett megfigyelhető a birtokok jelentős forgalma is a két időpont között. Az 1728- as összeírásból pedig kitűnik, hogy a veresegyházi szőlőhe­gyeken nemcsak a közvetlen környéken, hanem a távolabbi vidéken lakók is vásároltak és fenntartottak szőlőket. Aszód­ról 9, Hévízgyörkről 8, Szádé­ról 4. Szentmiklósról 3, Mogyo­ródról, Hartyánból, Palotáról és Pécelről két-két, Domony- ból, Mácsáról, Kis-Vácról, Tót- györkről, Tóalmásról, Valkó- ról, Tápió-Bicskéről, Bagról és Ceglédről egy-egy szőlőbirto­kos nevét ismerjük. Máshon­nan pedig azt is tudjuk, hogy pestieknek is volt szőlője Ve­resegyházon és Szadán a XVIII. század közepén. Ahol a bort megisszák A feudális kori községek nem lebecsülendő közjavai kö­zé tartoztak a földesuraktól A PEST MÉÖVEÍ Hl RLAP KÜLÖNKIADÁSA | III. ÉVFOLYAM, 240. SZÁM 1976. OKTOBER 10., VASÁRNAP Nyugdíjas párttagok Többségük másnap jelentkezik — Ne sértődjön meg, fia­tal korban el sem tudja kép­zelni az ember, milyen a nyug­díjasok élete. Én se tudtam még tíz évvel ezelőtt sem. Nagyon udvariasan, s ugyan­ilyen határozottan fogalmazott Forgács Ferenc, amikor vala­mi olyasmit mondtam, a nyug­díjból élő idősebb emberek helyzete más, mint ifjabb tár­saiké. Három csoport Véleményét méltányolnom 'Ilik, hiszen 1966 óta nyugdí- lais. Jubilál párttitkárként is: nyomban átjelentkezése után megválasztották Gödöllő 1-es, nyugdíjas pártái a pszerveze té­riek titkárává. — Akkorában alakították ki az új körzeteket, ennek megfe­lelően az alapszervezeteket — azóta csinálom. — Korábban hol dolgozott? — Budapesten, a 4-es szá­mú autójavítóban. Az ellen­forradalomig hűtőbádogos vol­tam; 1956-tól nyugdíjazásomig a munkaügyi és személyzeti osztály vezetője. A nyugdíjasok száma év­ről évre növekszik. Voltaikép­pen most igazán időszerű az a nem újkeletű felismerés: az egészséges idősek legnagyobb ellensége a tétlenség. Egyaránt igaz ez persze párttagra és pártonkíviMire. A párttagok azonban kedvezőbb helyzetben vannak. Hozzászoktak a köz­életben való tevékeny részvé­telhez, többségük a nyugdíjas­években sem bírja nélkülözni. — Három csoportba oszt ha­bérelt, ahogy akkor mondták, árandált kocsmák, mészárszé­kek stb. Az 1769-as években a veresegyházi község fél évre bérelte a váci püspökségtől és a nagyváradi káptalantól azok közös kocsmáit. A „borkocsmá­ban” tehát fél év alatt kimért bor a község háztartását gya­rapította, pálinkát egész évben mérhettek a saját hasznukra. Itt említem meg, hogy külön volt a ..sörkocsma”, amelynek egész évi haszna szintén a községet gyarapította. A kocs­mák bérleti díja egy évre 18 fo­rint és 50 dénár volt. Jól mu­tatja az arányokat, hogy ugyanakkor a mészárszékért csak 4 forintot kellett fizetni évente. Nem újdonság tehát, hogy az emberek nagy része többet költ italra, mint húsra, hogy a művelődésre fordított összegekről most ne is beszél­jünk. Szadán, Gödöllőn, az egész vidéken hasonló rendben bé­relték az italméréseket a föl­desuraktól. Néhány veresegy­házi kocsmáros neve fennma­radt ezekből az időkből. A közkocsmáros 1801-ben Pásztor János volt, a' kocsmája a 121. szám alatt (ekkor még utcák szerint nem számoztak, az egész falu számozása egytől folyamatos volt) várta a szom­jasakat. Ez a kocsma a jelenle­gi gyógyszertár környékén állt. Egy másik kocsmáros az 1820 —3Ö-as években Farkas János volt Veresegyházon. Boltja, úgy látszik, néhány éjszakai szállással is rendelkezett, mert többször „Farkas Vendégfoga­dónak”, vagy „Fehér Farkas­nak” írják a kocsmáját. A je­lenlegi veresegyházi étterem helyén működött. Horváth Lajos (Folytatjuk) tők a nyugdíjba vonuló párt­tagok. Az elsőbe azokat soro­lom, akik a „leszerelés” más­napján jelentkeznek lakóhe­lyük pártszervezetében: mun- Kát kémek. Ök tényleg a pár­tért éltek, képtelenek meglen­ni közösség nélkül; rendszere­sen eljárnak a taggyűlésekre, minden közösségi megmozdu­lásban „benne vannak”. Alig várják, hogy eljöjjön a vita­kör napja, hogy egy kicsit elvitatkozhassanak. Gk azok, akik az idén lezajlott beszél­getéseket ünnepi alkalomnak tekintették. Őszintén szólva, néhány társammal magam is meglepődtem, amikor kiöltöz- ve jelenteik meg. Csak az első nap gondoltuk, de mindvégig így jöttek. — A másik csoportba sorol­nám az üzemben maradókat. Ezt egyébként senki sem tilt­ja, mégsem tartom jónak. Aki nem jár be nap nap után a műhelybe, hivatalba, kiesik a ritmusból. Nem érzi már iga­zán aiz ottani gondokat, s ér­demben hozzászólná sem tud. Eljár a taggyűlésre, a többiek nem éreztetik, hogy vele csak eggyel többen vannak, de ez az igazság. Sajnos, később a nyugdíjasak közé is nehezeb­ben illeszkednek. Mert előbb­' utóbb Öik is átjelentkeznek. Ilyenkor aztán fölösleges, szükségtelen embernek érzik magukat. — A harmadik csoportba azok tartoznak, akik egyálta­lán nem jelentkeznek át. Ke­resni kell őket. Mintha a pártból is nyugdíjba vonultak volna. Többségük beteg is — ki nem ez 60—65-ön felül —, akad köztük sértődött: például kevesli a nyugdíját. Tájékozott várospolitikusok — Nyugdíjasokról révén szó, talán nem különös a kérdés: a beszélgetések után akadt ki­lépő? — Nem sok. Az egészhez vi­szonyítva jelentéktelen a szá­muk. ők mégsem jelentéktele­nek. Levélben közölték, nem kívánnak tovább párttagok lenni. — Említette, a nyugdíjas párttagok zöme szívesen vál­lal és végez pártmunkát. Ha szabad így kérdeznem, mi a kedvenc elfoglaltságuk? — A város élete, gazdaság- politikája nagyon érdekli őket. Városunk tanácsának el­nöke többször tartott előadást nekünk a város időszerű kér­déseiről. Azt hiszem, neki is hasznosak voltak ezek az esz­mecserék. Nekünk rengeteg időnk van. Mindenhol megfor­dulunk. Sokan közülük rend­Kartalon még ebben az esz­tendőben elkezdik építeni a Galgavidéke ÁFÉSZ legna­gyobb beruházását, amely ki­emelkedik az ötéves terv épít­kezései közül. Harminc-negy­ven esztendeje még a falu széle volt az a hely, amelyen rövidesen lerakták az alap­jait egy 500 négyzetméter te­rületű ABC-áruháznak. A terület helyszíni bejárá­sára október 18-án. hétfőn délelőtt 10 órakor kerül sor. ezt követően kérik meg a kis­szeres bevásárlók. Mindig tudjuk, mi van és mí nincs az üzletekben, mit kínálnak el­fogadható áron és mi drága? S miivel az egész város „be­hálózzuk”, pontos informá­ciónk van valamennyi bolt árukészletéről, áruiról. Be kell vallanom, ezek a tanácskozá­sok gyakran a panasznap jel­legét öltik. De hát az öregem­ber különben is szeret panasz­kodni. Lelkes szervezői a társadalmi munkának — Taggyűléseik milyenek? — Többnyire nagyon jók. Alapszervezetünk hetventagú. Néhány an fel vannak mentve, a többiek, ha csak tehetik, ott vannak. Hirtelen nem is emlékszem, mikor -voltunk ha­tározatképtelenek. Nem sza­bad elfelejteni, minket egyik napról a másikra ledönthet valami betegség. Én is Pestre készülök éppen, egyik elvtár­sunkat néhány napja kórház­ba szállították, műteni kell. Az idős nyugdíjas párttagok nemcsak panaszkodni szeret­nek, lelkes szervezői a társa­dalmi munkának és amennyi­re tőlük telik, dolgoznak is. Fákat ültetnek, parkosítanak, járdát építenek — együtt a középkorúakkal és a fiatalok­kal. Részt vesznek a Hazafias Népfront, a lakóbizottságok munkájában. — Akik a párt- és társadal­mi munka során gyakran igénylik a közös szórakozást is. — Az idén kétszer voltunk kirándulni: Tatán és Gyulán. Akadt olyan, aki még sosem volt ezeken a helyeken. Szí­vesen mennénk színházba, m\lzeumba is. A HÉV-vel a közlekedés azonban nekünk már fárasztó. Éjjel különösen. — Mi hiányzik a nyugdíjas párttagoknak? Mi volna a kí­vánságuk? • — Egy klub. Nem öregek napközijére gondolok, nem külön mérnökök, pedagógusok klubjára; olyan meleg fészek­re, ahová bárki, bármikor el­mehetne. Ahol volna újság, könyv, sakk, kártya — ahol kedvünkre tölthetnénk az időt. Remélem, az építendő művelő­dési központtal ez is megol­dódik. ★ Fiatalabb korban gyakran felsóhajtunk, amikor semmire sem jut időnk, majd, ha nyug­díjas leszek, futja erre is, arra is. Nekik meg a sok idő okoz gondot. A párttagok előnyben vannak: megszokták a köz­életi tevékenységet, csinálják is, amíg bírják. S vállalnak más munkát is: Gödöllőn a nyugdíjas párttagok 80 száza­léka dolgozik, vállalatnál, hi­vatalban. Kör Pál áruház építési engedélyét. Só- regi János tanácselnök el­mondta, hogy szómba t-vasar- nap — a bejárás előtt — fel­töltik a területet, amely a fa­lu vályog vető helye volt. A községben tónak hívják ezí a részt, de régen volt itt már víz, nem ingoványos, mocsa­ras a talaj, hanm szilárd, kö­tött, sárga agyagföldre emel­hetik majd az épületet. Az előzetes költségvetés szerint ez az áruház körülbelül nyolc­millió forintba fog kerülni. A Galga vidéke ÁFÉSZ legnagyobb beruházása Kisáruház Kúriaion uf I i(

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom