Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-09 / 239. szám

2 xMdtm 1976. OKTOBER 9., SZOMBAT A szabad előrehaladás lehefőségét minden nép számára biztosítani kell Sarlós István beszéde a fejlődési béke-világkonferencián Losonczi Pál beszéde a venezuelai parlamentben Á budapesti fejlődési béke­világkonferencia első napján, Bognár József megnyitóját követően Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára emelkedett szólásra. A nemzetközi tanácskozás jelentőségéről szólva kiemel­te, hogy a világkonferencia részvevői a világ jövője szem­pontjából döntő fontosságú kérdéssel, a gazdaságilag je­lenleg még elmaradott, vagy kevéssé fejlett országok előre­haladásának kérdéseivel fog­lalkoznak. A világ jövőjének alakulásáról van szó, mert ko­runkban az egyes népek sorsa összefügg a többiével, mert minden nép boldogulása csak akkor válhat teljessé, ha a sza­bad fejlődés lehetőségei min­denki számára biztosítottak. Az öt világrészben élő népek lehetőségei — a klíma, a nyersanyagkészletek, a föld termőképessége és a társadal­mi berendezkedés szempontjá­ból — eltérnek egymástól, ilyen szempontból vannak és mindig is lesznek különbségek az egyes országok között. Ez azonban nem jelentheti azt, I hogy valami örökké érvényes rangsor alakul ki, amelyben alá- és fölérendeltségi viszony van az egyes népek és az őket vezető kormány között. A mostani konferencián olyan országok jelenéről és jövőjéről szólunk — mondot­ta —, amelyeknek népei nem felelősek elmaradottságukért; azok felelősek érte, akik gyak­ran virágzó kultúrájú orszá­gokat taszítottak gyarmati sorba. Arról kell szólnunk, hogy az erőszakkal létrehozott nehézségeket hogyan, milyen módon lehet leküzdeni. Sarlós István ezután hang­súlyozta: mindehhez nélkülöz­hetetlen feltétel, hogy béke le­gyen az egész földkerekségen; hogy a népek szabadok és függetlenek legyenek, önállóan válasszák meg az a társadal­mi formát, amelyben élni és alkotni akarnak. — Ha a világon felhalmo­zott emberi tudást az emberi­ség javára használjuk fel, mfl- velhetővé tehetjük a ma még megműveletlen földeken — folytatta. — Ha az emberek­ben élő tehetség szabadon bontakozhat ki, elő tudjuk te­remteni a jobb élethez szük­séges eszközöket. Ha megszű­nik a diszkrimináció, s a vi­lág ügyévé válik az éhség fel­számolása, világméretű össze­fogással egészséges létfeltéte­leket tudunk minden ember számára biztosítani. A ma élő emberek kötelessége, hogy olyan világot teremtsenek, amelyben lehetetlenné válik, hogy az emberiség alkotta ér­tékeket háborúk semmisítsék meg. — Ez a fejlődés politikai fel­tétele — szögezte le a szónok. — De egyidejűleg, már most közös feladatunk az egészség- védelem megszervezése, isko­lák építése, korszerű oktatási rendszerek kialakítása. S kö­telességünk az is. hogv meg­találjuk a gazdasági átalaku­lás lehetőségeit, hogy létre­hozzuk a mindenki egészséges táplálkozását biztosító gazda­ságot, megoldjuk a feltáratlan nyersanyagkészletek kiakná­zását és közös munkával el­indítsuk az érintett országokat az iparosodás útján. Ezeknek az országoknak jogos igényeik vannak azokkal szemben, akik a gyarmatosítás idején egy- egy terület természeti kincseit saját hasznukra vették igény­be és ugyanakkor a tényleges tulajdonjoggal rendelkező né­peket elnyomták. Rámutatott, hogy a fejlő­désnek azonban nem kevéssé fontos külső feltétele a segít­ség, amelyet a haladó gondol­kodású emberek, pártok, moz­galmak és kormányok — két­oldalú, vagy sokoldalú megál­lapodások révén — anyagi eszközökben, szakértelemben, vezetési tapasztatok átadásá­val nyújtanak az érdekeltek­nek. Ugyanezek a haladó erők — többek között a Béke-világ- tanács kezdeményezésére — bármikor készek arra, hogy az újonnan keletkező nehézségek és az i. oerializmus által elő­idézett veszélyek elhárításában gyorsan és hatékonyan az adott országok segítségére le­gyenek. — A mostani tanácskozás az Európán kívüli, szabaddá vált, vagy szabaddá váló országok jövőjéről szól. A magyar nép nevében tolmácsolom jókíván­ságainkat azoknak a százmil­lióknak, akik ma még létbi­zonytalanságban élnek, éhez­nek, vagy az éhínség fenyege- ,tésével néznek szembe. Kívá­nom: e tanácskozás dolgozzon ki olyan programot, javaslato­kat, amelyek elősegítik, hogy már a közeljövőben a világ valamennyi népe és országa számára ismeretlenné váljék a munkanélküliség, az emberi­séget tizedelő sok-sok beteg­ség, valóra váljék az élet- és létbiztonság, hogy minden fia­tal a biztos jövő tudatában in­dulhasson el az élet útján, mert a békeszerető emberiség az ő javára, a felnövekvő nemzedék, az utódok javára dolgozik és harcol. Jó mun­kát, sikeres tanácskozást! — fejezte be a résztvevők nagy tapsa közben beszédét Sarlós István. NEW YORK Púja Frigyes találkozói Púja Frigyes külügyminisz­ter csütörtökön New Yorkban találkozott Willibald Pahr osztrák külügyminiszterrel és Muhammed Szaleh Mutijával, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszte­rével. A megbeszéléseken a közgyűlés napirendjén szerep­lő, valamint a magyar—osztrák és a magyar—jemeni kapcsola­tokat érintő kérdésekről volt szó. MADRID Negyvennégy év után... 1932 óta első alkalommal tart Spanyolországban kongresszust a Spanyol Szocialista Munkás­párt „történelmi frakciója”. A szombaton kezdődő kongresz- szus napirendjén a spanyolor­szági politikai helyzetnek, va­lamint a párt újraegyesítésé­nek tanulmányozása szerepel. vai villamosgépgyárban pén­teken nagygyűlést rendeztek, amelyen megjelent és felszó­lalt Agostinho Neto, az Ango­lai Népi Köztársaság elnöke, aki párt- és állami delegáció élén csütörtök óta tartózkodik hivatalos látogatáson s Szov­jetunióban. Agostinho Neto ezt követően villásreggelit adott szovjet ven­déglátói tiszteletére. Délután folytatódtak a tár­gyalások a szovjet és az ango­lai vezetők között. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára megbeszélést folytatott a Kremlben Agostinho Netóvát, az MPLA és a Angolai Népi Köztársaság elnökével. A meg­beszélésről kiadott hivatalos jelentés szerint ezt az eszme­cserét is „barátság és szívé­lyesség, teljes és kölcsönös megértés” légköre jellemezte. Brezsnyev és Neto pénteken másodszor találkozott, ezt meg­előzően csütörtökön a két or­szág tárgyaló delegációját ve­zették a Kreml-beli hivatalos Az ENSZ-kÖZgyŰléS 31. ülés­szakán folyó általános poli­tikai vita immár tíz napja tart. Csaknem száz küldött­ségvezető — többségükben külügyminiszter — ismertette kormánya álláspontját. A vi­ta alakulása azt mutatja, hogy a tagországok zöme a béke és biztonság megszilárdításának konstruktív módjait kutatja. Az alaphangot elvitathatat- lanul a Szovjetunió adta meg. A fegyverkezési hajsza be­szüntetésével és a leszerelés­sel foglalkozó memoranduma, a nemzetközi gazdasági kap­csolatokról szóló kormány- nyilatkozata és javaslata, hogy a világ országai mondjanak le az erőszak nemzetközi életben történő alkalmazásáról, egy­aránt korunk legégetőbb problémáinak megoldását hi­vatott elősegíteni, s így nem csodálható, hogy a felszólalók döntő többségét élénken fog­lalkoztatták. Ügy értékelték, hogy azt a béke. a biztonság és a nemzetközi együttműkö­dés érdekei diktálták. (Az erő­szakról való lemondásról szóló szovjet javaslatot pótlólag az ülésszak napirendjére is tűz­ték.) A Szovjetunió aktivitása, tu­datos külpolitikai vonalveze­tése mellett különösen feltűnő volt az Amerikai Egyesült Ál­lamok kormányának passzivi­tása. Egy hónappal az elnök- választás előtt természetesen ezen senki sem csodálkozott. Az USA kormányának a vita során ismertetett álláspontja a világ kérdéseiről azonban még így is feltűnően kevés újat tartalmazott. Az pedig, hogy ' — az amerikai jobbol­dalnak az enyhülési politika elleni heves támadásai elle­nére — az amerikai külügy­miniszter a Szovjetunióval való tárgyalások szükségessé­Pénteken, venezuelai tartóz­kodásának harmadik napján Losonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke ellátogatott a ve­nezuelai parlamentbe. A magyar államfőt ünnepé­lyes külsőségek között fogad­ták a honatyák. Carlos Ca- nache Mata, a szenátus alel- nöke, a kongresszus ügyveze­tő elnöke meleg szavakkal kö­szöntötte Losonczi Pált. Az ünnepi ülésen az Elnöki Tanács elnöke beszédet mon­dott. Részletesen szólt a szo­cialista Magyarország eredmé­nyeiről, majd így folytatta: Mostani látogatásunkkal új szakaszt kívánunk nyitni két­oldalú kapcsolataink fejlesz­tésében, megítélésem szerint még távolról sem merítettük ki a kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködésünk, kapcsolataink bővítésének minden lehetőségét. megbeszéléseken. A pénteki eszmecsere alkalmával a szov­jet és az angolai vezető hang­súlyozta, az SZKP és az MPLA nézetednek azonosságát a nem­zetközi politika fő kérdéseiben. A megbeszélésen nagy figyel­met szenteltek a pártközi. kap­csolatok szorosabbra fűzésével kapcsolatos kérdéseknek. Moszkvában pénteken befe­jeződtek a meleg, baráti lég­körben folytatott szovjet—an­golai tárgyalások. A tárgyalá­sok befejeztével a nagy Kreml palotában szovjet—angolai, do­kumentumokat írtak alá. Aláírták a Szovjet Szocialis­ta Köztársaságok szövetsége és az Angolai Népi Köztársaság barátsági és együttműködési szerződését; a Szovjetunió Kommunista Pártja és az Angolai Népi Felszabadí- tájsi Mozgalom (MPLA) együtt­működéséről ■ szóló megálla­podást, továbbá a szovjet— angolai közös nyilatkozatot. Mindhárom okmányt szovjet részről Leonyid Brezsnyev, an­golai részről pedig Agostinho Neto írta alá. géről beszélt, a Szovjetunió diplomáciájának sikere. Ugyanígy az a tény is, hogy a zsákutcába jutott közel-ke­leti helyzetben Washington bejelentette hajlandóságát a genfi békekonferencia munká­jának felújítására. Az ameri­kai kormánynyilatkozatból végül világosan kitűnt az is, hogy a Dél-Afrikára vonatko­zó amerikai tervek körül tel­jes a bizonytalanság s Wa­shington borúlátóbban ítéli meg a Nyugat helyzetét a világnak ebben a térségébeii. mint valaha. Feltűnő volt, hogy Anthony Crosland brit külügyminisz­ter megküldte a leszerelési probléma bármiféle konkrét kérdéseinek érintését. bár nem győzte ugyanakkor elég­gé hangsúlyozni, hogy „mér­sékletet kell tanúsítani” a fegyverzetek közötti ellenőrzés kérdésében. Természetesen érdeklődés kísérte a Kínai Népköztársa­ság külügyminiszterének, Csiao Kuan-huának felszóla­lását. ám ‘korábbi állásfoglalá­saitól lényeges vonatkozások­ban nem különbözött beszéde Miközben nyomatékosan hangsúlyozta, hogy Kína foly­tatja a Mao Ce-tung által ki­dolgozott külpolitikát, kijelen­tette: a nemzetközi helyzet „zűrzavaros”, ám egyúttal „ki­tűnő”, s az előrevezető út „küzdelmes”, de az emberiség jövője mégis „ragyogó”. E különös rabulisztikát termé­szetesen kiegészítette azzal, hogy az enyhülés „üres frá­zis”, s hogy Európát a helsinki értekezlet nyomán „nagy ve­szély” fenyegeti. A Kínai Népköztársaság külügyminisz­terének beszédéből ezúttal sem hiányoztak a Szovjetunió ellen irányuló, minősíthetet­A Magyar Népköztársaság részéről a Venezuelai Köztár­saság irányába folytatott poli­tikánk szervesen illeszkedik bele nemzetközi tevékenysé­günk általános irányvonalába. Külpolitikánk alapvető fel­adata: kedvező feltételeket te­remteni országunk társadal­mának és gazdaságának békés szándékú és célú építőmunká­jához. Külpolitikánk hármas alappilléren nyugszik: testvéri összefogás a szocialista orszá­gokkal; az önzetlen támogatás előnyeit nyújtó szoros együtt­működés és szolidaritás a fej­lődő országokkal; valamint a kölcsönös előnyökön alapuló sokoldalú kapcsolatok a fej­lett tőkésországokkal. A bé­kés egymás mellett élés elvé­től vezéreltetve, minden erőnkkel a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítá­sáért. a népek közötti kölcsö­nös megértés és együttműkö­dés megteremtéséért küzdünk. Ezeknek az erőfeszítéseknek az útját olyan mérföldkő jel­zi, mint Helsinki. Mélységes meggyőződéssel valljuk, hogy az enyhülési politika térnye­réséhez valamennyi ország­nak hozzá kell járulnia, nagy­nak és kicsinynek egyaránt. Kategorikusan tagadj üli azt, hogy az úgynevezett kis orszá­gok ezen a téren semmit sem tehetnek. Örömünkre szolgál, hogy Venezuela kormánya — élén Carlos András Pérez elnök úr­ral — szintén azon fáradozik, hogy enyhüljön a nemzetközi feszültség, fokozódjék az együttműködés és a bizalom — mondotta. Szeretném megmondani, hogy a magyar nép és kormá­nya nagy rokonszenvvel kíséri a venezuelai kormánynak azo­kat a törekvéseit, amelyek ar­ra irányulnak, hogy szakadat­lanul erősödjék az ország füg­getlensége, hogy a nép, a haza javára hasznosítsák az ország természeti, gazdasági kincseit. Ugyancsak nagyra értékeljük a venezuelai kormánynak a nemzetközi kapcsolatok küzdő­terén tanúsított fokozódó akti­vitását, mellyel a népek közöt­ti együttműködés, de különö­sen a latin-ameri'kai országok gazdasági integrációjának ne­mes céljait szándékozik elő­mozdítani — mondotta Lo­sonczi Pál nagy tetszéssel fo­gadott beszédében. len hangvételű támadásai. Azt állította, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államokkal ver­sengve igyekszik növelni be­folyását, s arra biztatja a Nyugatot, hogy „ne féljen” a Szovjetuniótól. E beszéd, ezek után nem is csodálható, sem­mi nyomot sem hagyott a to­vábbá vitában. Annál feltűnőbb volt, hogy a napok múltával egyre erősö­dött a fejlődő országok kor­mányainak állásfoglalásában a nemzetközi gazdasági kapcso­latok átalakításának kérdései­ről szóló kormánynyilatkozat visszhangja. A. Lavrentyev, az APN kommentátora világí­tott rá legélesebben ennek okára. A feilődő országok egy­re növekvő kereskedelmi mér­leghiánya tavaly már 40 mil­liárd dollárt tett ki, külföldi adóságaik pedig az év vé­géig elérik a kétszáz milliárd dollárt. Mindennek természe­tesen az egyszerű emberek életszínvonala látja kárát. Az Ázsiában, Afrikában és Latin- Amerikában élő kétmilliárd embernek csaknem a fele éhezik és betegségekben szen­ved, nyolcszázmillió ember nem tud írni-olvasni. Az ENSZ adatai szerint a fejlődő országokban az egy főre jutó évi jövedélem a mostani év­tized végére csak 265 dollárt tesz majd ki, ugyanakkor amikor a nyugati ipari orszá­gokban eléri a 3600 dollárt. A leszerelés, az erőszakról való lemondás és a nemzetkö­zi gazdasági kapcsolatok át­alakítása nem ok nélkül töl­tötte ki az általános politikai vita eddigi tíz napját — telje­sen. Alacs B. Tamás Romesh Chandra referátuma A konferencián Romesh Chandra, a Béke-világtanács főtitkára tartott vitaindító re­ferátumot: — Az emberiség történeté­nek új periódusában élünk, a békéért és a nemzeti függet­lenségért kiharcolt győzelmek, feszültségek nemzetközi eny­hülésének szakaszában. A viet­nami, a laoszi és a kambodzsai győzelmek korszakában, An­gola, Mozambik és Guinea- Bissau felszabadulásának, a portugáliai és görögországi fa­sizmus legyőzésének korszaká­ban. E győzelmek bizonyítják azt az alapvető realitást, hogy ha a népek együtt, bátran és elszántan harcolnak, akkor az imperializmus — alkalmazzon bármilyen barbár és kegyetlen agressziót -— nem képes meg­ölni a szabadságvágyat. — Milliók éhsége fenyegeti a békét és az enyhülés egész folyamatát — mondotta a to­vábbiakban a BVT főtitkára. — Béke és éhség nem létezhet együtt, „kéz a kézben” a sze­génység és az enyhülés nem növekedhet egymás oldalán. A szegénység fenyegeti az eny­hülést, ám a másik oldalon az enyhülés új, kedvező feltétele­ket teremt a szegénység likvi­dálására. A fejlődés és a leszerelés összefüggéseiről a többi között elmondotta: — Évente százmilliókat fe­Üzenetek és üdvözletek A tanácskozás plénuma előtt ismertették Indira Gan­dhinak, az Indiai Köztársaság miniszterelnökének, Seewosa- gur Ramgoolamnak, Mauritius miniszterelnökének, az Afrikai Egységszervezet soros elnöké­nek, Hasszán Al-Bakrnak, az Iraki Köztársaság elnökének és Dániel Oduber Quirosnak, a Costa Rica-i köztársasági el­nöknek a világkonferenciához intézett üzenetét. Romesh Chandra referátu­mát követően a nemzetközi szervezetek képviselői üdvö­zölték a világkonferenciát. Ja- nez Sztanovnik, az Európai I Gazdasági Bizottság főtitkára, dr. Kurt Waldheim személyes képviseletében tolmácsolta az ENSZ főtitkárának üdvözletét. Abdul Rahmann Khane, az ENSZ Iparfejlesztési Szerveze­tének (UNIDO), Szálai Sándor akadémikus, az ENSZ Oktatá­si és Kutatási Intézetének (UNITAR), Paul Berthoud. az ENSZ Kereskedelmi és Fej- | lesztési Konferenciájának (UNCTAD), Appiah Patemara- jas, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) és az Egészségügyi Világszervezet­nek (WHO), Diego de Gáspár. az Egyházak Világtanácsának. Charles Porter, az Egyesült Államok kongresszusának. A. N. Rumjancev akadémikus, a szovjet küldöttség vezetője a szovjet békeharcosok és az egész szovjet társadalom, dr Eduardo Lopez Peréz, Vene­zuela gazdaságügyi miniszté­riumának, Raymond Chasle nagykövet Mauritius kormá­nyának, B. Hagwati, az Indiai Szakszervezeti Szövetségnek. Aziz Sherif, az Iraki Szolidari­tási Bizottságnak, Forgács Pál, csérelrek el az új tömegpusz­tító fegyverekkel kapcsolatos kutatásokra. Ha ennek a hatal­mas összegnek csak kis száza­lékát az új világ építésére le­hetne fordítani, kevesebb gyermek halna éhen, pusztul­na eL A továbbiakban a népék, a közvélemény erejéről és szere­péről beszélt. — Sem az ENSZ, sem az egyéb kormányközi szerveze­tek sürgős nemzetközi problé­mákról hozott határozatai nem hajthatók végre eredménye­sen a világ országai nagy tö­megeinek teljes támogatása és részvétele nélkül — mon­dotta. — A fejlődő országok gazdaságpolitikájának szocia­lista orientációja életfontossá­gú a gazdasági függetlenség irányába való haladásukhoz. — A fejlődő országok közöt­ti egység, valamint ezeknek az országoknak az egysége a szo­cialista országokkal és a fel­lett kapitalista országok de­mokratikus erőivel, biztosítja győzelmünket. Győzhetünk, mert tudjuk, hogy kik okozzák az éhséget és a szegénységet. Az éhség és a szegénység elle­ni harc egyben küzdelem azon erők ellen, amelyek felelősek az éhségért és a szegénységért A fejlődési világkonferencia az egység konferenciája, az opti­mizmus és a bizakodás konfe­renciája — mondta nagy taps­sal fogadott referátuma végén Romesh Chandra. a Szakszervezeti Világszövet­ségnek nevében köszöntötte a világkonferenciát. A Nemzetközi ENSZ Társa­ságok képviselője, Frank Swift és Avelas Nunes, a por­tugál coimbrai egyetem pro­fesszora után a Dél-afrikai Felszabadító Mozgalom nevé­ben Isaac Nyathi, a zimbabwei Afrikai Nemzeti Tanács képvi­selője szólalt fel. Tran Hoai Nam, a Vietnami Szocialista Köztársaság küldötte tolmá­csolta Phan Vám Dong minisz­terelnök üdvözletét. Szót ka­pott Nouri Abdülrazzah, az afro-ázsiai népek szolidaritási szervezetének főtitkárhelyette­se és Freda Brown, a Nem­zetközi Demokratikus Nőszö­vetség elnöke. Ebrahima Boye, Lécrpóld-Sédar-Senghornak, a Szenegáli Köztársaság elnöké­nek üzenetét tolmácsolta. Ezt követően Harald Edelstam svéd nagykövet, Cyril Prim­mer szenátor, az Ausztrál Munkáspárt képviselője, Os­car Pino Santos gazdasági ta­nácsadó, kubai küldött, Araby Awad, a Palesztinái Felszaba- dítósi Szervezet képviselője, Carlos Imbaud, az Argentin Fejlesztési Bizottság vezetője, Elemaga Vrvlova, a Bolgár Bé­ketanács titkára, Alain Louvel, a francia békemozgalom orszá­gos titkára, Manuel Coss, a Nemzetközi Diákszövetség tit­kára, Lucy Webster, a Föde- ralisták Világszövetségének képviselője és dr. Vasco Cab­ral, Guinea-Bissau gazdasági minisztere szólalt fel. Ezzel a fejlődési béke-világ- konferencia első munkanapja véget ért. A tanácskozást ma bizottsági üléseken folytatják. Agostinho Neto Moszkvában Befejeződtek a tárgyalások Szovjet-angolai dokumentumokat írtak alá A Lenin nevét viselő moszk­Tíz nap mérlege

Next

/
Oldalképek
Tartalom