Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-14 / 243. szám

CjßRtw 1976. OKTOBER 14., CSÜTÖRTÖK A TIT programjában Első helyen a munkásművelődés A TIT olyan sajátos köz- művelődési intézmény, amely önállóan vagy más intézmé­nyekkel közösen szervezi és tömegméretekben terjeszti a tudományokat. Tevékenysége — a közoktatás mellett és azt kiegészítve — gyarapítja a tö­megek általános műveltségét, ugyanakkor alapokat nyújt a korszerű szakmai tudás elsa­játításához is, Célja mindez­zel: feltárni és megértetni az embereknek a világban, a mai társadalomban betöltött he­lyét, feladatát; a tudományok segítségével megmagyarázni a társadalom fejlődésének el­lentmondásait — így segítve a környezetét s önmagát ala­kító ember formálását. 240 ezer hallgató A TIT Pest megyei szerve­zete az 1975—76-os oktatási évben jól oldotta meg ezt a feladatát. Hétezer 167 isme­retterjesztő rendezvényt tar­tottak ez idő alatt, hétszázzal .többet, mint egy esztendővel korábban. A huszonkét szak­osztály 6327 előadásának 240 ezer hallgatója volt. Az előbb- relépés itt is szembetűnő az előző oktatási évhez viszonyít­va: hétszázzal több ' előadás, húszezerrel több hallgató. A fokozódó érdeklődés legfőbb magyarázata: az előadások több mint kilencven százaléka kü­lönböző akadémiák, szabad- egyetemek és komplex elő­adássorozatok keretében hang­zott el. Vagyis a korábbi éve­ket jellemző egyes előadáso­kat felváltották a nyolc-tíz ^előadásból álló sorozatok, ami azt is jelenti, hogy a hallga­tók így sokoldalúbb ismere­tekhez jutnak. Érdemes megemlíteni, hogy a kétszázhatvan akadémiai elő­adássorozatból negyvenötöt ki­zárólag ipari munkások szá­mára szerveztek, s ennél is több volt a munkásfiatalok számára rendezett ifjúsági akadémia. Ez jól szemlélteti, hogy a TIT Pest megyei szer­vezete tevékenységének 1 kö­zéppontjában az iparban dol­gozó munkások politikai öntu­datának, általános és szakmai műveltségének fejlesztése állt, különös tekintettel a szocialis­ta brigádok - tagjai körében vállalt ismeretterjesztő mun­kára, mivel az akadémiák hallgatóinak többsége min­denütt a szocialista brigádok tagjaiból kerültek ki. Ha még néni is ilyen mértékben, de érvényes ez a megállapítás a mezőgazdaságban dolgozókra is. Tagcsoportok A munka eredményességét segítette, hogy a megyei, il­letve járási szervezetek mel­lett tovább emelkedett a he­lyi TIT-csoportok száma. Ma már a megye huszonhat tele­pülésén működik helyi TIT- csoport, ami lehetővé teszi a még hatékonyabb ismeretter­jesztő munkát. És a munka­helyi csoportok alakulása is egyre számottevőbb. A gödöl­lői Agrártudományi - Egyete­men kettő, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetnél, a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalatnál és a Váci Kötöttárugyárban pedig egy- egy tevékenykedik igen ered­ményesen. Mindez lehetővé teszi, hogy a közelmúltban kezdődött új oktatási évben a tavalyinál is gazdagabV'és sokrétűbb isme­retterjesztő tevékenység bon­takozhasson ki, amelynek el­sődleges célja ismét a mun- kásművelödés fokozottabb se­gítése. Ennek érdekében - to­vább kívánják növelni a komplex természettudományi sorozatok számát, amelyek hallgatóinak zöme már tavaly is elsősorban a munkásokból, azon belül is a szocialista brigádok tagjaiból került ki. Ugyanakkor a meglevők mel­lett újabb munkás- illetve mezőgazdasági akadémia szer­vezésére is mód nyílik. Sokrétűbb programok Sok érdekes előadássorozat is indult vagy indul az elkö­vetkező napokban. A szocia­lista életmód kérdéseiről tíz előadást hallgathatnak majd a résztvevőik. Tudomány— élet— társadalom és Társada­lom, természet, technika cím­mel komplex előadásorozatok bővítik majd az ismereteket S ami változatlan jellemzője lesz az idei oktatási évnek: egyre több előadássorozat ke­retében rendeznek vitát, kon­zultációt, megteremtve a le­hetőségét annak, hogy az ed­dig passzív hallgatókból aktív közreműködők lehessenek. A sokrétű program valóra váltásának fontos feltétele, hogy a TIT minél nagyobb számban kapcsolja be a me­gye értelmiségét az ismeret- terjesztő munkába. Történt előbbrelépés ebben is. A szervezet taglétszáma egy hí­ján ezerhétszázra emelkedett. örvendetes, hogy egyre több egyetemi, illetve főiskolai hallgató is bekapcsolódik az ismeretek terjesztésének igen fontos munkájába. S hogy jól felkészült előadói gárda vé­gezhesse nagyon fontos fel­adatát. a TIT megyei szerve­zete egyre több előadói kon­ferenciát rendez részükre, így biztosítva minél alaposabb felkészülésüket Közgyűlésre készülve A TIT nagyon fontos sze­repet tölt be a közművelődés­ben. Nemcsak azért, mert e munka nyomán növekszik a lakosság természettudomá­nyos és műszaki-technikai műveltsége, hanem azért is, mert csak az ismeretek állan­dó gyarapítása segítheti elő a termelés technikai és tech­nológiai megújulását az ipar­ban és a mezőgazdaságban egyaránt Gazdasági fejlődé­sünk jelenlegi szakaszában ez elengedhetetlen feltétele a to­vábblépésnek. A most kezdődött oktatási évad egyébként a számvetés időszaka is, mivel jövőre ren­dezik meg a TIT tisztújító közgyűléseit a helyi csopor­toktól kezdődően egészen az országos választmányig. E közgyűléseken az eltelt öt esz­tendő munkájáról kell majd számot adniuk 'a szervezet tagjainak: mit tettek a lakos­ság politikai, általános és szakműveltségének gyarapítá­sa érdekében. Hogy minél po­zitívabb lehessen ez a szám­vetés, annak érdekében még sokat tehetnek az idei okta­tási évben is. Prukner Pál Diákköri konferencia Küldöttek a szocialista országokból Ez év október 26—31 között Pécsett, illetve Budapesten rendezik meg a 'szocialista or­szágok I. tudományos diákkö­ri konferenciáját — jelentet­te be dr. Nagy Sándor, a KISZ Központi Bizottságának tikára szerdán a. Hotel Ifjú­ságban megtartott sajtótájé­koztatón. Az első nemzetközi konfe­renciára meghívást kaptak az európai szocialista országok, továbbá a Kubai Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Mongol Nép- köztársaság és a Vietnami Szocialista Köztársaság test­vérszervezetei. Az ünnepi megnyitó ülést a Pécsi Orvos­tudományi Egyetemen október 27-én tartják, a záróülósre 30- án Budapesten, a Magyar Tu­dományos Akadémia díszter­mében kerül sor. A 15 tagú delegációk 11 szekcióban ta­nácskoznak: ezek ülésein mu­tatják be legjobb tudományos dolgozataikat. A magyar elő­készítő bizottság javaslatai alapján a tanácskozás-sorozat ideje alatt kidolgozzák a tu­dományos diákköri konferen­ciák megrendezésének hosszú­távú programját. BEFEJEZŐDÖTT AZ EGRI FŐRUM Szerdán Egerben befejező­dött a szocialista hazafiság kérdéseivel foglalkozó orszá­gos tanácskozás. A kétnapos hagyományos eszmecsere résztvevői ezúttal az interna­cionalizmussal és a békés egy­más mellett éléssel összefüg­gésben vizsgálták a témát. A tanácskozás szerdai zá- róúlé6én Dobozy Imre, a Ma­gyar írók Szövetségének el­nöke mondott beszédet: hasz­nosnak és eredményesnek ítél­te a kétnapos egri fórumot. Az ezt követő fogadáson át­adták azokat a kitüntetéseket, amelyeket a Magyar Népköz- társaság honvédelmi miniszte­re adományozott a hazafias nevelés terén elért eredmé­nyekért. HETI FILMJEGYZET Az utolsó szolgálat Jack" Nicholson (Jobbról) és Randy Quaid, Az utolsó szolgálat című amerikai film ’főszereplői. ^ Visszaérkezés a szülőföldre MIKUS SÁNDOR GÖDI SZOBRA Homérosz vagy Petőfi szüle­tésének helyéért versengtek a görög városok, illetve a ma­gyar települések. Mikus Sán­dor esetében is megismétlődött e vonzó vita, melynek oka az életmű nagysága. Mikus Sán­dor a lexikonok adatai szerint Szódon látta meg a napvilágot, saját megjegyzése alapján a gödi Ilka majorban született, Szódon csak anyakönyvezték a tényt Mindennek a közlése önma­ga fontosságán túl azért idő­Páva szonatina — Lear király A bratislavai Szlovák Nem­zeti Színház három előadással vendégszerepeit hazánkban. Ebből egyet (Ján Solovic Me­ridián című színművét) Kecs­keméten és Békéscsabán mu­tattak be. A fővárosban két produkciójukat láthattuk: Os- vald Zahradnik (ismert szlovák drámaíró, egyébként a szín­ház prózai társulatának veze­tője és egyben fődramaturg) Páva szonatina című színmű­vét, és Shakespeare Lear ki­rály című tragédiáját. (Előbbit a József Attila Színházban, utóbbit a Fővárosi Operettszín­házban játszották el). A Páva szonatina mai törté­net. Ügy is mondhatnánk; di­vatos mai történet. Divat ugyanis regényt, drámát írni, filmet készíteni a magányról, az elmagányosodásról, az el­idegenedésről. Zahradniknak is ez a témája. Főhőse, Titusz Gara, Amerikát megjárt bá­nyász, kissé rokkantán és na­gyon magányosan él egy pa­nelházakból álló lakótelep egyik jellegtelen lakásában. Emberi kapcsolatokra vágyik, beszélgetni szeretne, tartozni valakihez. Hirdetéseket ad fel nemlétező tárgyak eladásáról, s a jelentkező vevőkkel társa­logva enyhíti magányát. Míg­nem egy napon egy másik ma­gányos férfi jön az eladásra kí­nált (de nem eladó) barokk gyertyatartó megvásárlására: Marian Bélán, ö is magányos, ő is emberi kapcsolatokra vá­gyik. De ugyanilyen árva (csak ráadásul még gonosz és önző Is) a szomszédasszony, annak bejárónője (aki viszont félszeg és riadt), meg egy szép, fiatal nő, aki egy repülőbalesetnél megbénult és tolókocsival jár. Zahradnik ezeknek a magá­nyos embereknek a történeté­vel — s a történet tragikus végkicsengésével — azt akar­ja tudtunkra adni, hogy job­ban oda kell figyelnünk egy­másra, mert a magány súlyos emberi drámákhoz vezethet. Az előadásból feltétlenül ki­emelkedő a jó színészi játék. A mindössze hat szereplős da­rabban a két férfi figuráé a vezető szólam. Tituszt Gustáv Valach, Mariant Ivan Hajnink játszotta sok színnel, sok jó, pontos megfigyeléssel. Viera Strnisková mint bejárónő, Bo- zidara Turzonová mint Milica, a béna kislány, Beta Ponicano- vá, mint a szomszédasszony korrekt és jól kidolgozott epi­zódalakításokkal tették teljes­A Szlovák Nemzeti Színház vendégjátéka Budapesten sé a Milos Pietor rendezte elő­adást. A Lear király — bármilyen hihetetlen — még sohasem sze­repelt az 1920-ban alakult szín­ház műsorán. Ilyképpen (fur­csa, de így van) tulajdonkép­pen egy ősbemutató tanúi le­hettünk. Tradíciók és korábbi előadások tapasztalatai híján Pavol Haspra rendező helyze­te egyszerre volt könnyű és igen nehéz. Könnyű, mert nem kötötte semmi, s nehéz, mert nem kötődhetett semmihez. Az előadás így érdekes keverékét mutatta egy friss fantáziájú, modern színpadi mozgásban és képekben gondolkodó játék­mester és a hagyományosabb drámaértelmezést magáévá te­vő rendező munkájának. Ez valószínűleg azért történt így, mert Hasprának egyik fontos feladata magának a műnek a megismertetése volt. Közönsé­gét egy tradicionálisabb rende­zői és színészi koncepcióval bi­zonyára közélebb tudta hozni a drámához. Az igen népes szereplőgár­dából kiemelkedő a Leart ját­szó (több filmből nálunk is jól ismert) Karol Machata, a Bo- j lond alakítója, Leopold Haveri, j Julius Pántik (Kent) és Sona i Valentová (Cordelia). I T. L I 7 szerű, mert nemrégen avatták fel szülőhelyén, Gödön egyik alkotását, az Országos Villa­mos Távvezeték Vállalat terü­letén, az irodarész belső kert­jében. Fű, kaktusz és fenyő­fák övezik a medencét, amely­nek peremén helyezkedik el Mikus Sándor pompás bronz- aktja, mely a tájon első fel­állított szobra. A kert szíve az asszonyi szépség a maga sér­tetlen ifjúságával, örömsugár­zó formáinak tökéletességével. Az arányok harmóniája a szo­borban is biztosított, de nagy­sága megegyezik a kert és az épület léptékével éppen a szobrászat és építészet haté­kony szövetsége eredménye­ként. Nem a medence szökő­kút ja a forrás,' hanem a nő, aki szépségének tökélyével megfürdet minket álmok zu- hatagával, elhinti bennünk a mindennél fontosabb alkotó türelmetlenséget, s közben ön­nön látványával boldogít. Málnást István gondnok em­líti, hogy sokan nézik az OVIT dolgozói közül a szobrot, s többször előfordul, hogy virá­got helyeznek a talapzatra. Megismétlődik Heine esete, öt a Milói Vénusz, a gödi munká­sokat Mikus Sándor szobra ej­ti csodálatba. S ebben a moz­zanatban rádöbbenünk egy fontos összefüggésre. Mikus Márton számadó juhász a szobrász nagyapja, Mikus Sán­dor, a művész édesapja erdő­kerülő volt valaha Űj Bécsán, Ilka majorban, s az unoka, a fiú országos hírű alkotó lett. Kossuth-díjas Kiváló művész, akit messze földön ismernek. Mozdult az idő nálunk, moz­dul a világon, nem vesznek el többé a tehetség energiái, ha­nem teljesednek. Mikus Sándor példája is igazolja ezt, ak: szoborral érkezett vissza Göd­re, ahonnan mezítlábas gyerek­ként indult, ahol először lá­tott fehér ökröket inni a gé- meskút vizéből, ahol először pillantott meg evezősöket a Dunán, ahol megkomponálód- tak szobrokká emelkedő álmai. Losonci Miklós Az U. S. Navy, az amerikai J haditengerészet két öreg mat­rózára rábíznak egy harmadi- | kát, egy zöldfülű újoncot, I hogy kísérjék el a haditenge- i részeti börtönbe. Buddusky és | Mulhall (ez a két tengeri I medve neve) átszeli az őrize­tessel (akit Meadomsnak hív­na) egész Amerikát a nyugati parttól a keletiig. Ezt a kalan­dokban gazdag, néhány napos utat kíséri nyomon a film, Hal Ashby rendező alkotása. (A forgatókönyvet Darryl Poni- csan regényéből Robert Tow- ne írta.) Egyszerű történet, ismert forma. Mielőtt a film felfedez­te volna az utazásban mint cselekménykeretben rejlő le­hetőségeket, már rég alkal­mazta az Irodalom. Ott p ika- reszk regénynek nevezték az ebbe a műfajba tartozó mun­kákat, a film (kicsit összefog­laló jelleggel) kalandfilmként tartja számon az effajta alko­tásokat. A kalandfilmnek per­sze sokféle változata lehetsé­ges, a westernektől a regé­nyek (Verne, Jókai) adaptá­cióiig. Ashby filmje egyike a legújabb variációknak. Roko­nai közt olyan filmek találha­tók, mint a Megbilincseltek (Tony Curtis és Sidney Poitier kitűnő filmje) vagy — hogy egy másik szélsőséges példát említsünk — a Madárijesztő (Gene Hackman és AI Pacino most is a mozikban futó alko­tása.) Vajon érdemes-e filmtörté­neti utalásokba bocsátkozni Az utolsó szolgálat kapcsán? Annyiban igen, hogy a film egy újabb forma, újabb dra­maturgiai módszer jó példája, s e téren előzményei vannak. Ashby hősei úgy járjaf végig útjukat, hogy közben mindent megtudunk róluk. Tulajdon­képpen nem is maguk az előttünk lepergő kalandók az igazán érdekesek, hanem az, amit ezek a hol nyers baka­humort, hol elérzékenyülést kiváltó groteszk lírát sugárzó jelenetek a három fő figurá­ból kiváltanak Azok az em­lékmorzsák, önvallomás-töre­dékek, azok a néha durvaság­gal palástolt érzések, ame­lyekből lassan kibontakozil három jellem és három sors. és a film végére szinte elfe­ledtetik velünk, hogy itt tu­lajdonképpen egy pofonegy­szerű sztorit láttunk. Hát igen, erre képes a film (úgy értem, a jó film). Ha Az utolsó szolgálat meséjét le­írva látjuk, aligha olvasunk ki belőle valami izgalmas le­hetőséget. De a filmművészet eszköztára lehetővé teszi, hogy még ebből a majdhogynem banális történetből is igaz, jó alkotás készüljön. A forgató- könyv és a rendező oly sok mindennel dúsítja fel ezt az alapanyagot, hogy a film élő, húsvér anyaga- mögött majd- nek eltűnik a sztori nem is túlságosan stabil csontváza. S még valami: ennek az uta­zásnak egyfajta szociológiája is van. Ahol a három tenge­rész megfordul, az egyáltalán nem a reklámfilmek Ameri­kája. Koszlott kis kocsmák, ócska szállodák, mellékutcák szemetes járdái, sivár vasúti várótermek, vedlett nyilvá­nosházak, személytelen higié- niájú vonatok, közömbös em­berek, a szolid, de határozott nyomor és az ijesztő bomírt- ság jegyei — Michael Chap­man kamerája egy dokumen­tumfilm pontosságával mutat­ja meg hőseink útját, ezt a fárasztó, kisszerű, néha nyo­masztó, néha keserű nevetés­re késztető mai Odüsszeiát. A három főszereplő egyéb­ként nem kis mértékben járul hozzá a film sikeréhez. Jack Nicholson (szinkronja Latino- vits Zoltán) a csak nemrég látott Foglalkozása riporter világból kivonuló, enervált in- tellektuel újságírója után itt egy káromkodós, verekedés, nagyszájú, erőszakos, agresz- szív, de a felszín mögött csu­paszív és érzős zupás altisztet játszik. A másik altiszt, Mul­hall, a néger megszemélyesí­tője a több filmből ugyancsak ismerős Otis Young. Az őrize­tes újoncot, ezt a bumfordi, féiszeg laklit kitűnően játssza Randy Quaid. Illünk egymáshoz, drágám? Nemrég egy , csehszlovák filmvígjátékban már főszere­pet kapott a komputer (Joa­chim, dobd a gépbe). Most új­ból ez a fránya masina áll a középpontban egy másik csehszlovák filmvígjátékban, a Petr Schulhoff által rende­zett (és írt) Illünk egymás­hoz. drágám? című munká­ban. És nem is akármilyen kom­puterről van szó. Ez a gép ugyanis párokat boronái ösz- sze. A betáplált adatok alap­ján tévedhetetlenül közli, ki­nek milyen házastárs lenne az ideális. És pontosan ebből származnak a bonyodalmak. Mert lehet, hogy a gép téved­hetetlen a még csak ezután kötendő házasságokat illetően, de a már megkötöttek eseté­ben már nem annyira megbíz­ható. S mivel a, film két fő­hőse, Marta és Viktor egy sze­szélyes ötlettől vezérelve, tíz­évi boldog és zavartalan há­zasság után kérdezik meg a masinát, vajon illenek-e egy­máshoz, és mivel a válasz az. hogy egyáltalán nem, a végéi addig haboznak, vajon saját élő tapasztalataik vagy a gép válaszai a hitelesek, hogy csendben felbomlik a házas­ságuk. Ezt a malőrt csak a komputer hozhatja helyre. Üjabb kérdőívek, újabb ered­mény: a derék Viktor és a kedves Marta a világ legösz- szeillöbb párja. Puff neki! Té­vedett volna a gép az első elemzéskor? Nem. És most sem tévedett, mert ugyanazt az eredményt hozta ki, de a technikus — némi megveszte­getés fejében — hazudott. Nem humortalan, nem szel­lemtelen történetet mond el ez a film. Hibája talán any- nyi, hogy kisé vontatott, né­hol körülményeskedő és tem- pótlan. Viszont a Martát ala­kító Jana Breichová rendkí­vül csinos, és a Viktort játszó Vlastimil Brodski igen jó színész. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom