Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-08 / 238. szám

1976. OKTOBER 8., PÉNTEK 5 ~<ZßU>m Művelődés\ szórakozás a pmceklubhsm Öt méterrel a jártasait alatt DIÓSD, PILISVÖRÖSVÁR Teleknézőben B Az ősz nemcsak a lombhullás, és a sárgult falevél évszaka, hanem az erőgyűjtésé. A napilapok apróhirde- í tés rovatát elárasztják az ingatlan adásvételről besza­I moló hirecskék. De az újságpapír csupán a legfonto­sabb adatokat közli: hol, hány négyszögöl, faházzal, vagy anélkül? Az újságpapír — ahogy mondani szokás — mindent kibír. Barát' szavak Házigazda: a 4-es szalag Rendhagyó nyugdíjas-búcsúzta­tás. Képünk jobb oíaalán az ün­nepelt, Sáfár Mihályné. Halmágyi Péter felvétele Meghitt ünnepség volt Da- bason, a Pest megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat kon­fekcióüzemében. A kultúrte­remben fehér abrosszal terí­tett asztal, rengeteg virág, há­zi rétes és málnaszörp. Az asztalfőn Sáfár Mihályné ült. Búcsúzott a szalagtól, mert számára a pihenés évei követ­keznek. Nyugdíjast búcsúztattak te­hát Dabason. Ez az esemény önmagában nem rendkívüli, minden vállalatnál szokás. Hogy mégis szólunk róla, an­nak oka van. A dabasi nyug- tííjasbúcsúztatót ugyanis Sá­fár Mihályné munkatársai, a 4-es szalag Zó ja és Béke szo­cialista brigádjának tagjai rendezték. Mire az üzemveze­tő a műszak végén elköszönt Sáfárnétól, az asszonyok meg­terítettek, s szívélyesen invi­tálták a vendégeket a kultúr­terembe. A rövid, kedves ün­nepségen nem voltak hangza­tos pohárköszöntők, csak me­leg, baráti szavak. A fehér hajú asszony szemében könny­csepp csillogott, felszárította a fiatalabbak mosolya, cirógató tekintete, a szeretet. A mun­kásközösség búcsúzott a régi munkatárstól, s ezt nem lehet helyettesíteni semmiféle hi­vatalos kézszorítással, papír­ról felolvasott, frázisokkal tűzdelt mondatokkal, egyebek­kel. A pihenés éveiben örök em­lék marad a nyugdíjasnak a búcsúztatás. S nem mindegy, milyen emlék, jó-e vagy rossz. Sáfár Mihályné minden bi­zonnyal szívesen gondol majd arra a fél órára, melyben a szeretet diktálta a szavakat: jó egészséget, jó pihenést, lá­togasson meg bennünket, min­dig várjuk! B. L Űgyszólván az utolsó órá-! ban, csupán néhány nappal tanévkezdet előtt megírtuk, hogy pedagógus kerestetik Tá- pióságon. A község általános iskolájának tantestülete nem teljes, a tanerők fele hiány­zik. Szülési szabadságon, gyer­meknevelési segéllyel a betöl­tött álláshelyekről is többen vannak távol, úgyhogy öten hiányzanak. Most, hogy újra Tápióságra látogattunk, öröm­mel közölték velünk a ta­nácsnál, megoldódott a súlyos probléma, iskolakezdetre tel­jes lett a tantestület létszáma Központi fűtést kap az iskola Cikkünk megjelenése után nyomban egymás után jelent­keztek az iskolában szomszé­dos községekből, igaz. képesí­tés nélküli, fiatal, érettségi­zett lányok, úgvhogy vala­mennyit nem is alkalmazhat­ták. Annál kevésbé, mert a szomszédos alig két kilométer­re levő Tápióbicskéröl gy ott lakó, de nem az ottani isko­lában működő általános isko­lai tanító is megjelent. Ügy­látszik. annak idején elkerül­te figyelmét a meghirdetett pályázat és a Pest megyei Hírlapból értesült a tőszom­széd község iskolájában mu­Amint végigmegy az ember, a kiskunlacházi művelődési ház fala mellett, a főútról nyíló hosszú utcán, pár épü­lettel odább, apró pinceabla­kokat lát. Tulajdonképpen nyí­lások ezek a falon, amelybe a gyarlóbbak autóbuszjegyeket, összegyűrt papírokat, cigaret­tásdobozokat haj-igáinak legin­kább. Gondolom, meglepődné­nek, ha alkalmuk volna e ré­sek (nevezzük ezentúl abla­koknak őket, minthogy azok is) másik oldalának szemlélé­sére. Ahhoz azonban át kelle­ne haladniuk az ÁFÉSZ hely­beli irodaépületén, s az udva­ron szüle vaskerítéseik között jó néhány lépcsőn leereszked­niük a pincébe. Pontosabban a volt pincébe, amelynek a helyén, ma igazán hangulato­sán ' berendezett ifjúsági klub várja a vendégeiket. Bárpult a Fekete Hollóból — Nem is vitás — mondja Földi Ilona, a klubvezető he­lyettese, az ÁFÉSZ statisztiku­sa —, igencsak meglepődné­nek azok, akik hajdan tüze­lőért jártak ide. Korábban sze­nespince volt ez. Tavaly nyi­tottuk meg klubunkat, Itt volt Cine Mihály is, s azóta egyre növekszik a fiatalok érdeklő­dése. Különféle műsorokat, vi­táikat szervezünk. Mindössze egy kötöttségük van az ide el- jövőknek. ÁFÉSZ-tagoknak kell lenniük. A vékony és magas barna lány hallgat pár pillanatig, majd sorolja a klubélet leg­főbb eseményeit. — Sok segítséget kaptunk a tanácstól, de kiváltképp az ÁFÉSZ-tól. A gyerekek hétvé­geken, szabadnapokon társa­dalmi munkában alakították a termet, mondhatom, akadt bő­ven tennivaló. Szerencsére ép­pen selejtezték a ráckevei Fe­kete Holló vendéglő berende­zéseit, s a régi dolgokat ne­künk adták. így kaptuk meg a bárpultot is. Munka valóban lehetett elég. A klub pincemúltjára (azonkí­vül, hogy a járdaszint alatt fekszik körülbelül öt méter­rel) ma már semmi sem emlé­keztet. Boltívbe hajló falait szürkésfehérre vakolták, a vas­keretes — a bevezetőben már említett — ablakokat apró szí­nes üvegekből rakták ki. A bárpult valóban impozáns és kellemes hangulatot árasztó jelenség, oldalt a sarokban mo­dern televízió áll. A pult mel­lett szabályos rendben egy­másra rakott játékok sorakoz­nak, legfelül asztali foci. Egy postaládára emlékeztető doboz­ra valaki ráírta: 5-let. tatkozó tanerőhiányról. Ter­mészetesen az okleveles taní­tó jelentkezését elfogadták. S az is az iskolát érintő új­donság, hogy néhány napja felvonult a Nagykátai Építő­ipari Szövetkezet és az isko­laudvar kijelölt helyén meg­kezdte a talajegyengetést, hogy azután belefogjon a köz­ponti fűtés kazánházának épí­tésébe. Azt, hogy központi fű­téssel korszerűsítik az iskol. ., régebben elhatározta a közsé­gi tanács és idei fejlesztési tervébe be is iktatta. A hozzá szükséges 1 millió 800 ezer forint részben a köz­ségfejlesztési alapból, részben a költségvetésből rendelke­zésre állt, a kazánház és a ve­zetékek építése azonban ka­pacitáshiány miatt elhúzódik. A nagykátai szövetkezet csak szeptember végére vállalta a munka megkezdését, a szere­lést végző Fővárosi Szerelő- ipari Vállalat pedig csak no­vemberben fog munkába. Mindkét kivitelező viszont jö­vő nyárra helyezte kilátásba a befejezés határidejét. Természetesen idén sem ma­rad fűtetlenül az iskola, de a tanítást a szerelési munkák közben kell folytatni, ami bi­zonyára kisebb-nagyobb ne­hézségeket támaszt. Kárpót- I lás-t jelent azonban az, hogy — Klubtagjaink, akik száma most hetven, kicsit szemérme­sek -— folytatja Földi Ilona —, észrevételeiket néhány sorban papírra vetik, amit ebbe a lá­dába dobnak. Később aztán közösen megbeszéljük a dolgo­kat. Sok rendezvényünk van. Akadt közöttük jócskán sike­res, és néha sikertelen is. Sikerek és kudarcok A beszélgetésbe bekapcsoló­dik Nagy Mária, a művelődési ház előadója is, aki szintén klubtag. — Nemrégen előadást hal­lottunk a képzőművészetről. Losonci Miklós művészettörté­nész beszélt az alkotásokban rejlő kimeríthetetlen szépsé­gekről, amelyeket csak az ér­tő szem, a művek keletkezé­sének belső indítékait megér­ző értelem képes a felszínre hozni. Miért szép?, volt a cí­me e nagyon tanulságos elő­adásnak. Szervezünk tájékoz­tatót aktuális politikai kérdé­sekről. Járt nálunk egy jo­gásznő, aki a barátságról, a szerelemről beszélt. Ismét Földi Ilona veszd át a szót. — Persze, az egyéves klub- tevékemys&g még nem ad any- nyi tapasztalatot, amennyi va­lóban kellene. A jó klubveze­tőnek ismernie kell az előadó­kat, a tagok igényeit, sőt me­rem állítani, a fiatalok szem­léletét is. Elkerülhetnénk olyan kudarcokat így, miint amelyet egyik legutóbbi ren­dezvényünk okozott. — Huszár Erikát, az ismert slágerszövegírót hívtuk meg. Elhozta magával azt a szala­got, amely a Kenguru című film zenéjét őrizte. Az volt csupán, a baj, hogy nem értett a fiatalok nyelvén. Nálunk a gyerekek nem értik meg olyan könnyen, mi a szükség a slá­gerszövegek és Kölcsey sorai­nak összehasonlítására. Külön­böző régiókban folyt a társal­gás ... Most már túl vagyunk rajta. Egy tanulsággal, egy tapasztalattal azért gazdagab­bak lettünk. Becsülik a helyet Az ÁFÉSZ ifjúsági klub jó kapcsolatot alakított ki a kis­kunlacházi művelődési házzal. Ennek tudható be, hogy e pin- eeklubbeli beszélgetésünkre Hernádi Ferenc, a művelődési ház igazgatója is eljött. — Lelkesek a gyerekek — mondja —, nincs is ebben az 197J/78-as tanévben talán már egyenletes meleg lesz a tantermekben. Járdaépítés társadalmi munkában Nem függ ugyan össze az is­kolai problémákkal, de arról is beszámolunk, hogy c, idén közel 2000 folyóméterrel lesz hosszabb Tápióság utcáinak szilárd járdaburkolata. Ezer­négyszáz méter hosszan már elkészült, további 200 méter októberben épül meg, éspedig mindez társadalmi munká­ban. Az érintett utcák tanács­tagjai kitűnően megszervez­ték a munkát, a lakosság, ki­ki a saját háza előtt megépí­tette a betonjárdát. A tanács­nak mindössze a cementet kellett megvásárolnia, az pe­dig 103 ezer forintba került. A fejlesztési alapból így még ar­ra is futja, hogy további, mintegy 200 ■ méter járdaépí­tést középületek előtt bér­munkával végeztessen el a ta­nács. Az idei járdaépítés sem je­lenti azonban azt, hogy most már minden utca mindkét ol­dalán szilárd betonpn 'ehet járni. Jövőre és az elkövetke­zendő években azonban foly­tatják a járdaépítést, úgy­hogy néhány esztendőn belül, ha még nem is minden utcá­ban, de néhányban már mind­két oldalon lesz betonjárda. Sz. E. semmi hiba. Az igazság az, hogy a legtöbb tapasztalatot a munka adja. Lehetőségeinktől teiően segítjük a klub mun­káját. Egy kicsit fájlalják a gyerekek, hogy a megyei mű­velődési központ kihagyta őket a vezetők nyári továbbképzé­séből. Persze, támogatás ma is van. Csupán az ÁFÉSZ 30 ezer forintot ad évente a klub fenn­tartására, ifjúsági alapjából. S a fiatalok meg is becsülik a klubot, mivel értik: olyan szórakozási, művelődési lehe­tőséget jelent, amiért másként esetleg kilométereket kellene utazniuk, ha lenne egyáltalán kedvük hozzá munkájuk vé­geztével. Pest megyében, de ország­szerte is terebélyesedik, gazda­godik a klubmpgalom. Hasz­nálhatatlan helyiségeket ala­kítanak át, pincéket hoznak rendbe a fiatalok. Ha így megy tovább, előbb-utóbb el­jutunk oda, hogy mindegyik községben lesz ifjúsági klub. Bizonyítja ezt az is, hogy mintegy 160 ifjúsági klubot tartanak számon napjainkban Pest megyében. Klubjaink te­hát vannak, a mozgalomnak azonban a kiváló jelzőn kívül tartalmasabban, színesebben jelszóval kellene tovább foly­tatódnia. Mert kevés még az olyan jól működő klub, mint a kiskunlacházi. Virág Ferenc Nagyon komolyan veszik Dömsödön a környezetvédel­met. A környezetvédelmi hó­nap alkalmából a művelődési házban október 11-én Az em­beri környezet védelme címen előadást tartanak, de egyéb is történik a célkitűzés jegyében. A környezetvédelemhez szo­rosan hozzátartozik a tiszta­ság, s hogy eredményt érje­nek el e téren, a nagyközségi tanács más községek példáját követve már egy esztendeje bevezette a háziszemét rend­szeres elfuvarozását a kijelölt szemétgyűjtő telepre. Most azonban, amire vidéken nem­igen van példa, a környezetvé­delmi hónap során elszállít a szemetes kocsi mindenféle, a házakban összegyűlt lim­lomot. A háziszemetet valamennyi házban tárolják és a hét előre meghatározott napján a meg­jelölt órában a kapu elé ké­szítik, hogy a pontosan megje­lenő szemeteskocsi elvihesse. Konyhai hulladéktól, egyéb mindennapi szeméttől mente­sek is a dömsödi házak. Még­is sok kacat található a porták padlásain, pincéiben, az udva­rok szegletében, sőt a szekré­nyek mélyén is. Már nem használt, ócskásnak sem kellő bútorok, öreg tűzhelyek, kály­S hogy az apróhirdetés mit takar, néhány ajánlatot felku­tatva végigjártuk Diósdot és Püisvörösvárt. Barátom mellé szegődtem, no meg a komoly szándék mellé, amely cimbo­rámat vezette. Úr a nyeregben A diósdi Csapágyárugyár választóvonal lehetne a község és az üdülőövezet között. Ilyen­kor, szombat délután nincs nagy különbség a pezsdültség- ben, az egyes falurészekben. Enyhén emelkedő út visz az első címhez. Idős hölgy nyit ajtót. — Olvastuk a hirdetést. Megnézzük, hátha megfelel ne­künk. .. A házigazda sajnálatkérő mosollyal állítja meg beszé­dünket: sajnos már elkéstek, A teraszon jóvágású úr ter­peszkedik megelégedetten, fújja a cigarettafüstöt: az új tulajdonos. A katna mellett egy nyugati gyártmányú gépkocsi pihen. Bár megszabadulhatnánk A lejtőn felfelé megyünk. Már mindenki tud rólunk. Odalép hozzánk egy férfi, és jóindulattal tanácsolja: van itt egy telek ócska kalibával. Rontja a látképet. Azt javas­lom keressék fel Pesten a tu­lajdonost, hátha eladja? Ta­valy hébe-hóba járt erre, idén a színét se láttuk. hák, szerszámok, ruhák gyűl­nek össze a régi háztartások­ban. Október 12—14-én ezekért járja be a szemetes egész Dömsödöt és lakói megszaba­dulhatnak minden feleslegessé vált holmijuktól. A lomtalanítás során termé­szetesen előkerülhetnek nép­rajzi szempontból értékes dol­gok is. Ezeket gondosan kivá­logatják és átadják a nagyköz­ségi múzeumnak. A papírhul­ladékot, textíliát, ócskavasat, más fémet pedig a MÉH-nek eladják. Az értült kapott pénzt a víziúttörők társadalmi mun­kában most elkészült csónak­háza bővítésére és felszerelé­séneit kiegészítésére fordít­ják. A népfront, a Vöröske­reszt és a tanács az egész la­kosságot mozgósítja az akció során. Avval is, hogy „őszi nagytakarítás” is lesz a döm­södi utcákon. Társadalmi mun­kát Szerveznek ugyanis a jár­dák mindennapinál gondosabb tisztogatására, amihez október 15-én nemcsak seprűt Vesz­nek kézbe, de az esetleg fel­burjánzó gyomot is kiirtják a járdalapok hézagaiból, meg szélén. Megtisztítják a vízle­vezető útszéli árkokat is. S határozat, hogy a lomtala­nítást ezentúl minden évben kétszer, ősszel és tavasszal megismétlik. Jegyzetelünk, bár sorsunkat nem bízzuk a véletlenre, és be­térünk az útmenti büfébe. A bódé mellett egy terebélyes tölgyfa törzse helyettesíti az apróhirdetési rovatot. Cédulák fent és lent. A rajtuk levő kí­nálat időszerűtlenségét fejezi ki, amint letépett állapotban lógnak. A büfében kérdezősködünk, nedves szemű őslakos társaság okoskodik. — Majd mi eladjuk maguk­nak a lakóházunkat. De 300 ezer alatt nem vagyunk tár­gyalóképesek. Nem tudni, az alkohol öntött beléjük ennyi szakavatottságot, vagy egyébként is ilyenek. Vennénk a kalapunkat, ha nem szólítana meg egy középkorú asszony. — Tudok egy maguknak va­lót. Csupasz telek, ha megfelel telefonáljanak a barátnőmnek. Utcáról utcára kígyózva me­gyünk. Egy tábla állít meg: ez a telek eladó! A lejtős giz- gazos föld bizarrul fest. Víz­re, villanyra semmi remény, magas vételárra sokkal inkább: 70 ezret kérnek érte.... Néhány méterrel arrébb ha­sonló nagyságú telek kerítés­sel, gyümölcsfákkal. Nem alkuszunk — A fiamé — jelenti ki az ajánló, aki a szomszéd kacsa­lábon forgó ház gazdája — en­gem bízott meg, hogy foglal­kozzak a telekkel. (5 külföldön van. — Hatvanért megvesszük — hangzik a kufárkodás. — Ugyan kérem, 62-ért ta­vasszal eladhattuk volna. A fiam hallani sem akart róla. Ebben maradunk. Szembeötlik egy csupasz te­lek. Házaspár dolgozik rajta a határokat jelölik ki fakaróval: — A tavasszal vettük 30-ért, tudja mikor lesz itt ház, vil­lany, víz, meg minden? Tavasz óta csak gyomlálok. Kerti szer­számokat hozok ki és viszek vissza Pestre. Az utolsó állomás Diósdon egy kisebbfajta épitőanyagrak- tár. Pirospozsgás férfi sörhas­sal mutatja portékáját. — A pincézés és az alapozás után megakadtunk a pénzzel. Láthatja a téglát, palát, sódert, homokot. Minden van itt ké­rem, még borpincét is építhet­nek maguknak 120 ezerért adom. Bagóért... Észreveszi, hogy nem állunk rá az üzletre. Legyint egyet, és boros demizsonjával továbbáll, A Zsiguli árából Másnap délelőtt Pilisvörös- várra megyünk. Hivatalosan öttó és környéke. Egymás kö­zött a „Slötyi” bányatavak. A víz mentén ritka madár a faház. A sürgés-forgás jel­lemzi a telkek környékét. Az­tán mégis rátalálunk egy fából készült lakóházra. — Hát kérem szépen, sokba került ez nekünk. Eladtuk a Zsigulit, mert a kettő egyszer­re nem megy. 43 ezerért vet­tük a faházat, egy szoba kom­fortos. Víz, villany nincs még — vetik oda illedelmesen. Az egész család aj tót-ablakot má­zol. A hegyi úton, az ösvény mentén egy fából készült mé­zeskalács házra leszünk figyel­mesek. Itt minden nagyon ki­csi. A házigazda viszont isme­rős erre, és ráadásul rendkívül szolgálatkész. — Két házról tudok, ami el­adó, jöjjenek! Apró ház, nagy telekkel. A feleség kategorikusan beszél: árat nem mondok, amíg nincs itt a férjem — átmutat a szom­széd telekre. — Azt 40-ért ad­tuk, telekmegosztáskor. Hang­súlyozom, baráti áron, ismerős­nek. Az út meredeken visz fölfe­lé. Gyönyörű kertek, látványos faházzal. Egyik sem eladó. Dél van, kicsit bágyadtan rójuk a terepet. Jót tesz a tüdőnek a test­mozgás — Vigasztaljuk egy­mást lemondóan. Megyünk a következő cím­re. .. Kamarás Péter A Taurus Abroncsgyár felvesz férfi és női gumijpari segédmunkásokat Szakmunkásképzés, továbbtanulási lehetőség. Jelentkezés esetén bővebb felvilágositást ad a gyár munkaügyi tőosztálya 1965 Budapest Vili. Kerepesi út 17. (a Keleti pályaudvar mellett). felelőn: 342-385. Változások Tápióságon Cikkünk nyomán kiegészült a tantestület A tiszta községért — Dömsödön

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom