Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-08 / 238. szám

1976. OKTOBER 8., PÉNTEK %Mihm Hűtőházi kísérlet V "TT A Kertészeti Egyetem szigeteséin kísérleti hűíőházáfcan szabályozott légterű hűtőkamrákat állítottak be. A kísérleti kamrákban azt vizsgálják, hogy különböző gyümölcsök meny­nyi ideig tarthatók, milyen az ideális páratartalom és mek­kora légtér szükséges. A kísérleteket Horn Endre kertész- mérnök vezeti. A tapasztalatok kincsestára Eredményesen segíti a párttagság a gazdasági munkát a megyében „Az alapszervezeti összege­ző taggyűlések elsősorban gaz­daságpolitikai kérdésekkel fog­lalkoztak” — olvasta a nagy­üzemi pártbizottság titkára az összesítő jelentésében. — „Ezt a mondatot ki kell húzni’ — Jelentette ki határozottan. Ma­ga is érezte, hogy némi ma­gyarázattal tartozik, ezért hoz­zátette: — A pántban első a po­litikai munka. A gazdasági kérdések csak azután jöhetnék. Ha ezt így hagyjuk, odafenn még félreértenék. Azt hinnék, hogy a mi pártszervezeteink kiveszik az irányítást a gazda­sági vezetés kezéből. Nem szembe állítva Hogy is állunk azzal a kér­déssel, hogy mi az előbbre- való: a politikai vagy a gazda­sági munka? Kétségtelen, hogy az első a politika. Ám úgy első, hogy egy pillanatra sem. szoríthatja háttérbe a gaz­dasági tevékenységet. Téves az a felfogás, amely — szembeál­lítva a kettőt egymással —úgy osztja fel szakaszokra a szo­cialista forradalom korszakát, hogy egyszer a politika kerül előtérbe, másszor a gazdasági építőmunka. Nos, ezek szerint most, amikor hazánkban na­gyobb figyelmet szentelünk a gazdaságirányítás tökéletesíté­sének, az új szabályzók érvé­nyesülésének, a takarékosság­nak, a piac igényeinek — ne­Házi szociális ellátás Pest megyében Az emberség nevében — Egyéves korom óta gép­ben van mindkét lábam — mondja Keresztúri Erzsébet és arca, hangja nem árul el ér­zést. Egyedül lakom hét éve, mióta meghalt édesapám. Utóbb már ő is nagyon beteg volt. A Tarkóék segítettek, hogy meglegyünk valahogy. Régről ismerjük egymást, negyven éve vette édesapám ezt a házat, már akkor is így nézett ki. Igaz, öt éve új nád­tetőt kapott. Nehezen spó­roltam ki az árát abból a ha­vi kilencszázból, amit a taná­csiak adnak: szociális segély­ként. Máshonnan nem is vár­hatnék támogatást, a testvé­reim öregek már, hisz’ én is túl vagyok a hatvanon. Dol­gozni, iskolába járni sohasem tudtam, most meg már örü­lök, ha megfőzök magamnak, a többi az mind segítség, oda- átról. Felkutatják a rászorulókat Odaát Tarkó Antalék lak­nak, a most elkészült három- szobás családi házban. Az asszony csaknem tizenöt éve jár át Keresztúri Erzsébethez, bevásárol, vizet visz, takarít, mos. Nem köti őket rokonság, csupán emberségből teszi. Pe­dig Tarkónénak otthon is le­het dolga a két gyerekével és a háztartásával. De tudja, hogy Keresztúri Erzsébetnek nincs, aki segítsen, ezért vállalta a többletíáradságot egy külső „családtaggal”. Ha szükséges, a nagyobb munkát is elvégzi Tarkóné, meg a két lánya: ta­vasszal szép fehérre meszelték kívülről az öreg nádfedeles házat, rendbe hozták a kaput, a kerítést. Skanzenba illő ta­karos kis portát varázsoltak az abonyi mellékutcában, szem­ben az ő tekintélyes házukkal. Abony. A ma már több mint 17 000 lakosú község központ­ja városias képet mutat, távo­labb már hamisítatlan magyar falu, amelyet hatszáz tanya vesz körül. Jellegzetes Pest megyei település a fejlődés és az öregedés ezernyi gondjával. Ifjú Bárány Pálné, a nagyköz­ségi tanács igazgatási előadója az öregek gondjaival foglalko­zik, azokkal az öregekkel, akik nem tudnak saját ellátá­sukról gondoskodni. — Jelenleg tizennégy rossz körülmények között élő, idős, beteg embert gondozunk tár­sadalmi aktívák és kis kollek­tívák segítségével — számolt be ifjú Bárány Pálné. — Ez a házi szociális ellátás azt je­lenti, hogy a gondozottakat a saját megszokott környezetük­ben, a lakásukon igyekszünk támogatni. A rászorultság mértékétől függően különböző a segítségnyújtás mértéké is, van akinek csak á bevásárlást kell elvégezni és van, aki tel­jes ellátásra szorul. A társa­dalmi aktívákkal, illetve a kollektívákkal megállapodást kötött a tanács. Erre elsősor­ban a gondozott öregeknek van szükségük: hogy bizton­ságban érezzék magukat. A rendszeres ellenőrzéseink so­rán meggyőződtünk arról, hogy a gondozók áldozatkész lelkiismeretességgel tesznek eleget önként vállalat kötele­zettségüknek. A valóságosnál így, mintha egy kicsit felhőtlenebbnek tűnne a házi szociális ellátás­ról kialakított kép. Pedig van még tennivaló is, gond is elég. Abonyban a legsürgősebb fel­adat a jelzőszolgálat kiépítése, azaz olyan szervezet létreho­zása, amely felkutatja a továb. hi rászorultakat, mert számuk minden bizonnyal többszörö­sen meghaladja a már gondo­zottakét. S ámint a nagyközsé­gi, tanács titkára elmondta: megvan a lehetőség a házi szociális ellátás további kiter­jesztésére. De az igazán nagy gondot a tanyák jelentik. A körülmények miatt nehéz tár­sadalmi aktivistákat találni, hiszen. ha a tanyaszomszéd nem tudja vállalni, akkor a nagy távolságok megnehezítik a rászorultak ellátását. Pedig a tanyákon fokozott problémát jelent a lakosság magas átlag- életkora. Saját erőből Persze nemcsak a tanyákon. A lakosság öregedése Pest me­gyében is meggyorsult az utób­bi tíz-tizenöt év alatt, bár még mindig nem éri el az országos átlagot. — Megyénk az elsők között volt 1973-ban a házi szociális ellátás megszervezésében — mondta Dávid Istvánná, a me­gyei tanács egészségügyi osztá­lyának főelőadója. — Kizáró­lag megyei erőforrásokra tá­maszkodva hoztuk létre a gon­dozáshoz szükséges szerveze­tet, amely városi, járási és községi szinten is működik. A megyében 20 szervező látja el a munka irányítását és a gon­dozottak száma megközelítően 1200, összesen 751 társadalmi aktíva és 186 kollektíva — úttörő-, KISZ-szervezetek és szociálisig brigádok — kap­csolódott be a gondozásba. A velük kötött megállapodások alapján és a gondozás mérté­kétől függően tiszteletdíjat fi­zetünk az aktivistáknak. A házi szociális ellátásra a me­gyei tanács 1975-ben 2,7 millió forintot költött. Talán a számoknál is többet mond, hogy minden gondozott ügyét „egyedi esetként” keze­lik, körültekintő emberséggel, figyelemmel és szeretettel. S az emberségre az öregeknek legalább annyira szükségük van, mint a tiszta szobára, a meleg ételre. Sokuk számára a gondozó, vagy a gondozók jelentik a kapcsolatot a külvi­lággal, a lakóhely közösségé­vel. És. a segítség ki tudja hány régen magukba zárt lelki sérü­lést simíthat el az öregek szí­vében. Ezek teszik igazán tar­talmassá, tiszteletre méltóvá a gondozottak és a gondozók emberi kapcsolatát. — Szeretnénk minél több rászoruló idős embert bevonni a házi szociális ellátásba. Ép­pen ezért a területen dolgozó szervezők fontos feladata, hogy felkutassák ezeket az embereket és megkeressék azokat is akik vállalják a gon­dozást. Ehhez már eddig is nagy segítséget kaptunk a Vö­röskereszt-szervezetektől, és a Hazafias Népfront aktivistái­tól. Az együttműködés figye­lemre méltó példája, hogy Ráckevén, a Hazafias Nép­fronttal közösen megalakítot­ták az öregek tanácsadó szol­gálatát, ahol orvosi, jogi és szociális ügyekben adnak el-, igazítást, sőt, ha szükséges: in­tézkednek is. Összevont formák A házi szociális ellátás in­tézményes továbbfejlesztésé­nek egyik lehetséges módja, hogy összevonják a különböző gondozási formákat. Erre is megtörtént Pest megyében az első kísérleti lépés: Vácon kö­zös irányítás alá kerültek a szociális otthonok, a házi szo­ciális ellátás és az öregek napközi otthona. A gondozási' központ létrehozásának tapasz­talatai kedvező képet mutat­nak, de újabbak kialakításá­hoz még jó néhány objektív és szubjektív feltételt . kell megteremteni. Kriszt György tán szünetel az ideológiai ne- velőmunika?! Az idézett nagyüzemi pb-tit- kár alábecsülte a fölöttes párt- szeiveket akkor, amikor attól félt, hogy „odafenn” félreértik az alapszervezetek fokozott érdeklődését a gazdaságpoliti­kai kérdések iránt. Ellenkező­leg: nagyon jól tudják, hogy épp a párt fogalmazta meg a vezetőieket szembeni hármas követelményt, amiben épp oly hangsúlyt kap a politikai fel- készültség, mint a szakmai is­meret, s hogy épp a Központi Bizottság volt az, amely java­solta: a pártszervezetek — fi­gyelembe véve a sok tekintet­ben megváltozott gazdasági körülményeket, a megnagyob­bodott követelményeket —, ké­szítsenek cselekvési progra­mot az 1976. évi tervfeladatok végrehajtásának politikai tá­mogatására. Beszélgetések nyomán Ami. pedig a kommunisták­kal folytatott beszélgetéseket, s az ezek tapasztalatait össze­gező taggyűléseket illeti: párt­tagságunk olyan jó gazda mód­ján foglalt állást a gazdasó.gi élet kérdéseiben, hogy arra igazán érdemes odafigyelni. A váci Forte-gyárban például e beszélgetések nyomán tettek intézkedéseket a munkafegye­lem megszilárdítására, a mun­kaintenzitás növelésére, A gö­döllői járásban a kommunis­táikkal folytatott eszmecsere olyan — nem lebecsülendő gazdasági — haszonnal is járt, hogy egyik-másik község be­járó munkásai felajánlották: ezentúl ők is termesztenek zöldséget, tartanak állatot a portájukon, hogy ezzel is eny­hítsenek a közellátási gondo­kon. Százhalombattán a párt­tagokkal folytatott beszélgetés érlelte meg azt az elhatározást a városi pártbizottságban, hogy az év végéig felméri a város munkaerőhelyzetét és -gondjait, s intézkedéseket tesz a két nagyüzem beruházásán tapasztalható munkáscsábítás, a nem kívánatos mértékű fluk­tuáció ellen. Aztán meg azért sem értet­ték volna félre a dolgot „oda­fenn”, mert a kihúzott mondat után ez állt a jelen­tésben : „A párttagok közül so­kan tették szóvá a pártélettel kapcsolatos javaslatukat, kriti­kájukat is.” Így igaz, és erre sorolhatunk jó pár példát. Nagyon sok kommunista kifogásolta a párbmegbizatá- sok, tisztségek egyenlőtlen el­osztását, némelyek túlterhelt­ségét, miközben vannak — igaz, nem sokan —, akik sza­bad idejükből egy percet sem áldoznak szívesen a közösség­re, annál . többet saját anyagi gyarapodásukra. Jó néhány nagyüzemben bírálták a kom­munisták azt a szellemet, ami­vel a társaiért fáradozó, poli­tikai ismereteit gyarapító munkást veszik körül a mel­lékkereset után kapaszkodó „ügyeskedők”. Voltak, akik a saját párthatározatok sorsát, kérték számon az alapszerve­zet vezetőségétől, megfogal­mazva azt a véleményt, a tag­gyűlésen hozott döntés épp úgy kötelezi a vezetőséget és a párttagságot, mint a felsőbb pártszerv vagy a Központi Bi­zottság határozata. Formális a pártélet ott, ahol csupán a fe­lettes pártszerv szavának van súlya, tekintélye, a kommunis­ták taggyűlésének nincs vagy csak alig-alig. Ki vegye komo­lyan a kommunista kollektí­vát, az alapszervezetet, ha sa­ját vezetősége sem?! Tanulságok hosszú időre A beszélgetések lezárultak, sőt, a tanulságokat összegyűjtő taggyűlések is. Ám kár lenne ezzel az ügyet kipipálni. E kétoldalú eszmecsere kínál annyi tanulságot, jó’ tanácsot, útmutatást, amennyiből jó ideig meríthetnek a pártszer­vezetek. Kell is, hogy merítse­nek, különben kárba vész az egész fáradozás, idő, amit a beszélgetésekre fordítottak, el­csitul, el nyugszik az az eleven pezsgés, érdeklődés, ami meg­mozgatta a tagságot, a párt- szervezeteket. Valaki a tapasztalatok kin­csestárának nevezte a beszélge­tésekről készült összegezéseket: merítsünk hát minél többször, minél többet belőle. Nyíri Éva KGST-adaibank Nemzetközi adatbank kezdi meg a közeljövőben működését a Könyvtártudományi és Mód­szertani Központban, a nem­zetközi tudományos műszaki információsrendszer egyik al- szolgálataként. Az új szolgálat összegyűjti a KGST-országok- ból és más országokból is a könyvtári és tájékoztatási in­tézmények felszereléseire, technikai berendezéseire vo­natkozó információkat, azokat rendszerezi, tárolja és a tagor­szágok, az érdeklődők rendel­kezésére bocsátja. A bázisszerv a későbbiekben prognózistanulmányokat is ké­szít, tanácsot, felvilágosítást nyújt a berendezések kiválasz­tásában. Évente várhatóan 1500—2000 információt fogad és dolgoz fel, áttekintést nyújt a választékról, s megszünteti a párhuzamos tájékozódást, tá­jékoztatást. Janez Sztanovnik, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságá­nak főtitkára október 5—7 kö­zött megbeszéléseket folyta­tott dr. Szita János miniszter- helyettessel, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok tit­kárságának vezetőjével. Átte­kintették az Európai Gazdasá­gi Bizottság tevékenységét, Magyarországnak a szervezet munkájában való részvételét. Megvitatták az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet záróokmányában fog­lalt rendelkezések végrehajtá­sával kapcsolatban gazdasági téren adódó feladatokat. Nagy figyelmet szenteltek az ener­getikai, a közlekedési és a környezetvédelmi együttmű­ködés továbbfejlesztése érde­kében — a Szovjetunió javas­latára — összehívandó össz­európai tanácskozásoknak. Az EGB főtitkárát fogadta dr. Szekér Gyula, a Miniszter­tanács elnökhelyettese, Bondor József építésügyi és városfej­lesztési, Rödönyi Károly köz­lekedés- és postaügyi, dr. Si­mon Pál nehézipari miniszter, valamint Nagy János külügy­miniszterhelyettes. Janez Sztanovnik péntektől a budapesti fejlődési béke-világ­konferencián vesz részt. Napirenden az agglamsráció kizegészségiigye Higiénikusok vándorgyűlése Szentendrén A Magyar Higiénikuson Társasága háromnapos, XXI. vándorgyűlése a Pest megyei Művelődési Központban, Szent­endrén csütörtökön reggel kez­dődött meg dr. Zsögön Éva egészségügyi államtitkár, Ba­rinkat Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke fővédnökságe és dr. Simon János, a szentendrei pártbizott­ság első titkára, Marosvölgyi Lajos, a szentendrei városi ta­nács , elnöke, valamint tír. Gács Ferenc, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője védnöksége mellett. A vándorgyűlés első napján az előadók legtöbbje az agg­lomeráció egészségügyi prob­lémáival foglalkozott, miután a Higiénikus Társaság ezt a kérdést jelölte meg mostani gyűlése fő témájának. Egyéb egészségügyi vonatkozású meg­állapítások mellett ezzel a kérdéssel foglalkozott dr. Zsö­gön Éva államtitkár is. A megyei tanácselnök a fejlesztésről Utána dr. Mondok Pál tár­tott előadást. Rámutatott, hogy az agglomerációs település né­pessége 20 év alatt megdup• lázódott, ma 400 ezernél több ember lakja. A főváros ipara sokezarszám vonzotta a mun­kakeresőket, de az életbe­léptetett letelepedési korláto­zás következtében a budapesti munkavállalók a főváros kör­nyékén telepedtek le. A népes­ség rövid idő alatt történt gyors növekedése jelentős tár­sadalmi terhet és feladatot je­lentett, amit mostanáig csak részben lehetett megoldani. Az övezet ellátása a fővárosihoz és az országoshoz viszonyítva is elmaradott. Az agglomerá­ció településfejlesztési terve jelöld meg a javulás útját 2000- ig. 1980 végéig az övezet la­kosságának 80 százaléka már vezetékes vizet iszik, épülnek csatornák is, valamint óvo­dák meg iskolák. Növelni kell a bölcsődék és a szociális ott­honok befogadóképessét. Az V. ötéves terv időszakában 20 ezer korszerű lakás építése igen jelentősen megjavítja a terület lakásviszonyait. Az egészségügyi ellátás kezd már­is elfogadható lenni. További nagy javulás következik be, amikor 1978-ban megépül a kistarcsai kórház és a szak­rendelő-hálózat fejlesztési ter­ve 1981-ig megvalósul. Dr. Bakács Tibor, az Orvos­továbbképző Intézet közegész­ségügyi tanszékének vezetője előadásában megállapította, hogy az agglomerációs gyűrű­ben az urbanizációs ártalmak tömegesebbek, mint a főváros­ban, s azok csökkentéséhez a szükséges teendőkre is rámu­tatott. Dr. Tengelyi Vilmos megyei főorvos arról beszélt, hogy az övezet nagyrészt a főváros kiszolgáló területe, né­pesedési, foglalkoztatási, ellá­tási és egészségügyi problémái azonban már kihatnak a szo­rosan vett agglomerációs öve­zeten kívül eső Pest megyei területekre is. Tudományos előadások Az agglomeráció ipari fejlő­désével kapcsolatos munka-, és környezet-egészségügyi kérdé­sekkel dr. Medgyesi Péter, dr. Somosi György, Dömötör La­jos, Pázmányt Sándorné (Pest megyei KÖJÁL) foglalkozott. Dr. Madár János, a megyei KÖJÁL igazgató-főorvosa, va­- I lamint dr. Straub Ilona, dr.- Adumis Éva, Hajnal Anna, Schönig Margit előadása az agglomeráció sajátos járvány- viszonyait taglalta, majd ugyancsak dr. Madár János adta közre a munkatársai, dr. Jakab Éva, dr. Tóth Emese, Tarczinszky Kázmérné és Ga- csó István társaságában Gyá- lott és Budaörsön folytatott felmérésének eredményeit. A megyei KÖJÁL munkatársai közül a gyűlés első napján még dr. Kelemen Erzsébet, a Pest megyei bölcsődék közegész­ségügyi vizsgálatának tapasz­talatairól, valamint dr. Várnai Éva és Menner Tiborné az agglomeráció óvodáiról, vala­mint iskoláiról tartott előadá­sa hangzott el. A vándorgyűlésen az ország minden részéből mintegy 350 közegészségügyi szakember vesz részt és hallgat meg a három nap alatt összesen 109 előadást. A Pest megyei KÖ­JÁL munkatársainak tíz elő­adása főképpen agglomerációs problémákkal foglalkozik. Sz. E. M 1 h EGB főtitkárának budapesti megbeszélései

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom