Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-31 / 258. szám

* Új óvoda ópiil Az iskolára készülnek A nagycsoportban a rajzolás már tantárgy Zátonyi Tibor felvétele Csömörön a napköziottho­nos óvoda már nem elégíti ki a jelenlegi igényeket. A 130 férőhelyes épületben 160 gyer­meket fogadnak ebben az év­ben is. A gyermekek száma évről évre örvendetesen nő, így fontos, hogy az elhelyezé­sükről gondoskodjanak. Ott- jártunkkor éppen Horváth Er­zsébet óvónő foglalkozott az apróságokkal. Tőle érdeklőd­tünk az óvoda életéről, gond­jairól. — Négy csoportban tartunk játékos foglalkozásokat, az ötödik csoportban az iskolára készítjük elő a kicsiket. Az előírások szerint matematika, irodalöm, ének-zene, ábrázo­lás, kézimunka és testnevelé­si foglalkozásokat tartunk. Ilyen komoly feladatokat ter­mészetesen csak az iskolába készülő gyermekek kapnak. Az általános iskolákban megnőtt a követelmény, a gyermekek tudása, érettsége iránt. Ehhez igyekszünk mi alapot adni já­tékos szemléltetéssel. Így mi­előtt az iskolába kerülné­nek, mindenki elér egy bizo­nyos tudásszintet, melyről az iskolaérettségi vizsgán kapunk I pontos képet Ilyenkor az ér­telmi fejlettségen kívül a tes­ti fejlettséget is vizsgáljuk, az I orvos közreműködésével. Az a I gyermek, aki nem bizonyul is­kolaérettnek, meg egy évet tölt az óvodában. Ez nem je­lent számára hátrányt, hiszen a következő évben már fejlet­tebben. felkészültebben kezdi a tanulást. — A szülőket is igyekszünk bevonni az oktató-nevelő munkába. Családlátogatás al­kalmával meggyőződünk a gyermek családi körülmé­nyeiről és tanácsot adunk, ho­gyan segítsék a tanulást. — Várhatóan 1977 augusz­tusában átadásra kerül egy új óvoda, amely enyhít majd gondjainkon, s a következő munkaévet szeptemberben már ott szeretnénk kezdeni. Barabás Eleonóra III. ÉVFOLYAM, 258. SZÁM 1976. OKTÓBER 31., VASÁRNAP November 1-iől 7-ig A szovjet kultúra hete Gazdiig kulturális és tudományos program Holnap gazdag kulturális és tudományos programmal megr kezdődik Gödöllőn a szovjet kultúra hete. Kiemelkedő je­lentőségű a november 4-i ese­mény: ekkor írják alá ünne­pélyes keretek között a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza, valamint a gödöllői járás és Gödöllő együttműködési megálla­podását. A hét ünnepi eseménysorozata hétfőn, a Ganz Árammérőgyár nagytermében kezdődik, ahol megnyitják a Szovjet Észak című fotókiállítást; délután pedig a város és a járás veze­tői, szovjet vendégekkel jóru­mon találkoznak a dolgozók­kal. Egy hét múlva, vasárnap, november 7-én, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom év­fordulóján a gödöllői teme­tőben rendezendő koszorúzást ünnepséggel fejeződik be az eseménysorozat. A nagy ötletek egyszerű kö­rülmények között születnek. Gödöllőnek már korábban is jó kapcsolata volt a Szovjet Kultúra és Tudomány Házával. Utazások Kelet-Afrikában (II.) Szellemek, fétisek, amulettek A rushában járva csodáltam meg igazán a makonde művészek alkotásait. Az utcát róva, nézegetve az árusok szobrait, tűnt fel, mennyi for­ma, ízlés és misztikum ele­gyedik a művészi faragások­ban. Álmélkodásom egyre fo­kozódott: egyik szebb, mint a másik. Rövid alkudozással si­került egy igen érdekes, gon­dosan elkészített maszáj ál­arcot kiválasztanom és meg­vásárolnom. Tangai utamon a , tangai Dávid, a makonde faragások művésze megismertetett alko­tásaival és megajándékozott barátságával. Méteres ébenfa­törzsekben faragta népének harci és táncalakzatait. Kom­pozícióinak jellegzetessége a különböző mozgások harmoni­kus összhangja. Élettől' lüktet a fekete ébenfába faragott, lándzsát hajító ifjú maszáj férfi, amint ördögi táncmoz­dulattal feszülő teste készül elhárítani a halálos veszélyt. Afrika még gyarmati sorban élő népeinek keserű voná­sait tükrözi a fiatal, aszott testű, kisgyermekét batyuban a hátán cipelő anya alakja. Nagyobbik gyermeke vizeskor­sót átölelve kapaszkodik belé­je. Az anya keze oly gyengé­den, puhán, mint a virág szir­ma, nyugszik kisfia vállán. Kemények az anya vonásai, agyongyötörtek. Mintha min­den erőt kiszívtak volna tes­téből éhes kicsinyei, a gyakori nélkülözések, félelmek és ret­tegések. A korsót átkaroló gyermek arca bájos, derűs, ér­telmes. Vigyázón óvja a forró, hevesen sugárzó napon életet jelentő drága kincset, a korsó vizet. Gyönyörűek a fiatal, karcsú, ringó csípőjű, kecses, fenséges fejtartású nőkről készült alko­tások. A fiatal lányok izmos, hajlékony teste párduc szépsé­gű mozgásra lendül. A szabadság fennkölt érzé­sét sugározza az ébenfába fa­ragott daloló ifjak csoportja. Vékony, izmos karjaikkal, fá­radhatatlanul továbbítják az őserdő színesbőrű lakosainak híradását A „sötét” Afrikát képviseli a szintén ébenfából készült mganga alakja, ö az afrikai doktor, a kegyetlen, fé­lelmetes, mindenható varázs­ló. Kezében oroszlánsörényből készült ostor, a gyógyítás pri­mitív eszköze. A mahagóniba faragott nők bizakodó tekin­tettel végzik monoton életet adó munkájukat, a rizstörést. 9 enyűgöző látványt nyújta­-*~J nak az Afrika vadjait megelevenítő faragások: szin­te élnek, mozognak. Elbűvö- lőek a játékos elefántbébik, majmok. Szépek a gepárdok, leopárdok, zsiráfok, impalák, oroszlánok, zebrák szobrai, melyek világos kámforfából és meleg színű mahagóniból van­nak faragva; a nagy elefánt­szobrok ébenfából. Érdekesek a vadászjelenetet ábrázoló faragott dombormű­vek és szobrok A hazájukat szerető, szabadságukat féltő, markáns férfiak arcára a mű­vész odavarázsolta az igazi ba­rátság meleg vonásait. Ez a gyengédség árad a művész egyéniségéből is, aki barátjá­nak tekinti mindazokat, akik barátként érkeznek és éreznek hazája iránt. Aki szereti Tan­zániát és együtt érez a néppel, az barátom — mondta és meg- i szorította a kezem. A makondék nemcsak a ke­reskedelemnek és a turisták­nak készítenek faragásokat, hanem a körülöttük élő afri­kai törzseknek is, főleg a va­rázslóknak, misztikus szertar­tásaikhoz és különböző isten­ségeket (fétiseket). Ezeket a szülők a túlvilági lelkek meg- idézéséhez, elvesztett gyerme­keik, családtagjaik emlékeze­tére vásárolják. A szobrokat otthonukban úgy tisztelik, mintha élőlény volna. Sok he­lyen ételt és italt raknak mel­lé. időnként cserélik, frissítik. Nagyon érdekes a makonde törzs ruhaviselete. Ma már elég kevert, de némely he­lyen még a külső hatás elle­nére is megmaradt ősi öltöz­ködési módjuk. Nők, férfiak csak szeméremövet, vagy ágyékkötőt használnak, testük többi része fedetlen. A szemé- remövek inkább ékszerhez ha­sonlítanak. mint takaróeszköz­höz. Ezüstláncot, tele fitye- gőkkel, esetleg átlyuggatott fémpénzekkel. Ezeket nem szeméremérzésből viselik kar­jukon, nyakukon, derekukon, bokájukon, hanem babonából. A karperecek, csüngök, györ? gyf üzérek hitük szerint védi őket a rontó varázslat veszélyétől és a gyötrő beteg­ségektől. ÍVJ inden ékszer, amit a ke­LT't let-afrikai törzsek hasz­nálnak, legyen az fül-, vagy orrkarika, készüljön csontból, férőből, fából vagy bőrből — védelmező amulett. De utal­hat társadalmi osztályra, tör­zsi hovatartozásra is, jelenthe­ti a családi állapotot. Még a hajviselet is fontos. Más a fri­zurája az asszonynak, leány­nak, de a menyasszonynak is. Egyéb megkülönböztető jelük is van az afrikai törzseknek: a tetoválás. Hogy minél mara­dandóbb legyen, nem riadnak vissza a veszélyes és brutális módszerektől sem, a fogak ki­törésétől, vagy amint a szudá- ni törzseknél általános, az ar­con ejtett vágásoktól. Ignácz Ferenc (Vege) Egyik igen prózai magyaráza­ta: a városban lakik a kultúra házának egyik munkatársa, aki kezdeményezte, szervezte és ápolta az együttműködést. Nem volt ez nehéz, hiszen a Gödöllőn működő tudományos intézetek, vállalatok, üzemek, intézmények is gyakran fogad­tak szovjet vendégeket és saját követeiket is rendszeresen el­küldték szovjet testvérintéz­ményekbe. Mint minden igazi barátságnak, a városok, inté­zetek közöttinek is éltetője a közös munka, az együttgondolkodás, a tudo­mányos, műszaki és művé­szi tapasztalatok kicseré­lése. Az ideérkező testvéri szovjet népek küldöttei sem jöttek üres kézzel: elhozták és meg­osztották magyar barátaikkal munkájuk, tudományos kuta­tásaik során szerzett ismeretei­ket, bemutatták népük művé­szi alkotásait, s természetesen, fordítva is igaz ez. Alig néhány hete tüntették ki az Agrártu­dományi Egyetemen Arzuman- ján professzort, a Tyimirjazev Akadémia és az egyetem több éves kapcsolatainak ápolásá­ban szerzett érdemeiért. A sort hosszan folytathatnánk. Nemrégiben összeszámolták azokat a gödöllői és járási társadalmi, politikai, gazda­sági vezetőket, mérnököket és más szakembereket, akik ösz­töndíjasként a Szovjetunió valamely felsőfokú oktatási intézményében szerezték diplo­májukat. Éppen ötvenen van­nak. A két nép közötti barát­ság ápolásában nekik mindig jelentős szerepük volt, hiszen a kinn töltött évek alatt kö­zelről megismerkedhettek a szovjet népek tudományos, kulturális, technikai eredmé­nyeivel. Ákad, aki onnan ho­zott férjet, illetve feleséget, őket még szorosabb kötelékek fűzik ^mindkét néphez. Az együttműködési megálla­podásnak voltaképpen az a lé­nyege, hogy ezeket a bizonyos mértékben mégis csak vélet­lenszerű találkozásokat szerve­zett keretek között rendszeres­sé tegyék. A kapcsolatok szélesítésével, mélyítésével kívánnak hozzájárulni a két nép már eddig is nagyon ered­ményes, gyümölcsöző együttműködésének to­vábbi erősítéséhez. Köztudomású: a néhány éve megnyílt Szovjet Kultúra és Tudomány Háza nagyszerű le­hetőséget kínál a szovjet népek kultúrájának, tudományának, termelési, gazdasági eredmé­nyeinek megismeréséhez. Rendszeresen tartanak előadá­sokat a legkülönbözőbb tudo­mányos, műszaki és művészeti ágak képviselői, sikeresen mű­ködik a szocialista brigádok klubja, a kicsinyeknek is na­gyon sokféle programot ren­deznek. Gazdag könyvtár fo­gadja az ízlésesen berendezett tágas épületben a látogatókat, a kirakatok csodálatos népmű­vészeti tárgyakkal vonzzák a szemet. És ne felejtsük el a ki­tűnő hanglemezeket, amelyek e hónapban ismét 20 százalék­kal olcsóbbak. Ebből a gazdag választékból — éppen a megállapodás révén — Gödöllő és a járás lakossá­ga ezután még könnyebben meríthet. Természetesen nem­csak „kapunk”, „adunk” is. A szerződés szerint városunk és a járás kötelezettséget vállal, hogy megszervezi a hazánkba látogató szovjet művészeti cso­portok vendégtol'éoé^eit. szor­galmazza a két nép amatőr művészeti együttesei közötti testvéri kapcsolatok kiépítését, szakmai tapasztalatcseréket és művész—közönség találkozókat szervez a Szovjetunióból ha­zánkba látogató képzőművé­szek és a városban, járásban élő alkotók, valamint az ér­deklődők között. A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza képviselőjével történt előzetes egyeztetés után megszervezik a sikeresen működő amatőr együtteseink vendégszereplését. Megalakítják a Szovjetunióban tanult ösztöndíjasok klubját. A Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza a többi között vál­lalja, hogy gazdasági, tudomá­nyos, kulturális, művészeti éle­tét bemutató kiállítási anya­gokat bocsát rendelkezésünkre, módszertani segítséget ad szín­vonalas megrendezéséhez; rendszeresen kölcsönöz tudo­mányos ismeretterjesztő és do- kumentumfilmeket; az orosz nyelv sikeres oktatásához se­gédanyagokat biztosít. Előzetesként ennyi talán elég is. __ A megállapodás megköté­sét féléves gondos munka előzte meg. Ám akármilyen alaposan ké­szítették is elő a szerződést, az igazi munka csak ezután kez­dődik. Az egyszerű ötletből sarjadt együttműködés vessze­jét terebélyes, dús lombú fává csak akkor növeszthetjük, ha valahányan, akiknek tehetsé­gük és hivataluk van hozzá, napról napra mindent elköve­tünk a szerződés betűjének és szellemének valóra váltásáért. Ha így teszünk, a megállapo­dás több lesz, mint kulturális és tudományos termékek cse­réje: politikai együttműködés, politikai tett. Kör Pál Burkolatot kapott a vérségi József Attila utca Néhány héttel ezelőtt pana­szos hangon írtam arról, hogy Versag belterületén, a József Attila utca esős időben járha­tatlan, sártengerré válik. A tanácselnök pénzhiányról pa­naszkodott, az ott lakók pedig legEzívesebben lezárták volna a mintegy 250 méteres útsza­kaszt. A gödöllői Volán főnök- ságién is régóta kifogásolták, hogy a községben nincs autó­busz-forduló. Egyik lehetőség­ként éppen a József Attila ut­ca bitumenezése vetődött fel. A cikk megjelenése óta je­lentős változások történtek. Kelemen Mihály tanácselnök először a Nógrád megyei Út­építő Vállalatot kereste meg, a vállalat vezetősége azonban gépi és kézi munkaerőhiányra hivatkozva, nem vállalta a munkát. Ezután a hatvani vá­rosi tanács költségvetési üze­mének ajtaján kopogtatott, ők vállaltaik az út építését. Rövi­desen megjelent az üzem bri­gádja és hozzáfogtak az alapo­záshoz. Sajnos, az utca nedves iszapos felső rétegét mintegy 50 centiméter mélységben ki kellett cserélni, amihez renge­teg homokra volt szükség. Ne­hezítette a szállítást az a kö­rülmény, hogy a termelőszö­vetkezetben ekkor folytak a sürgős őszi munkák. Az üzem jó szervezéssel áthidalta a ne­hézségeket. Körülbelül kétszáz- kilencvennégy köbméter földet mozgattak meg, jelenleg már az alapot készítik zúzott kőből, amire rövidesen az építkezés utolsó mozzanataként ráterítik a bitument. -A három méter széles utat november 7-én ad­ják át a forgalomnak. Egycsapással két gond oldó­dott meg a községben, burko­latot kapott egy belterületi ut­ca, ugyanakkor a buszok is megfordulhatnak. B. M. Helyet változtatott a piac, kijavították az aknafedőkel Pécelen, a Gagarin téri laká­sok építése miatt más helyet jelöltek ki a piacnak. Leg­utóbb már itt gyülekeztek vá­sárlók és eladók, a kínálat jó­val nagyobb volt, mint a régi helyen. Lapunkban is szóvá tettük: a péceli Erzsébet sétányon a felbontott aknafedők veszé­lyeztetik a közlekedést. A hi­bát azóta kijavították, meg­szüntették az út hiányosságait is, igaz, nem a legjobb minő­ségű munkát végezték az épí­tővállalat dolgozói. NEM VOLT KEGYES AZ IDŐJÁRÁS Mégis jó a termés A Rákosvölgye MGTSZ III. számú kertészete az üzemegy­ségek közötti versenyben évek óta az első helyein végez. A 40 hektáron főként hajtatott salátát, paprikát, paradicso­mot, káposztát és őszibarackot termesztő kertészek mindössze harmincötén vannak. Mintegy két holdnyi terü­let jut egy emberre, és ha meggondoljuk, hogy mennyire munkaigényes a kertészeti növénytermesztés, látnivaló, hogy sokat dolgoz­nak az itteniek. — Idén nem volt éppen ke­gyes hozzánk az időjárás. — mondta Kovács István részleg- vezető. aki 16 éve tagja a szö­vetkezetnek. — A hajtatást egyhónapos késéssel kezdhet, tűk meg. Nyáron aztán min­den erőnket az öntözésre kel­lett fordítanunk. Most láttuk igazán nagy hasznát a néhány éve megépített víztárolónak Azonban még így is volt né­hány hét. mikor alig tudtuk az életet tartani a növényekben A szerencsével is hadilábon álltunk, mert a néhány perces nyári zá­porok is elkerültek ben­nünket. Előfordult, hogy már az iro­daépületeinket mosta az eső, kint pedig porzott a föld a szárazságtól. Ennek ellenére nem panasz­kodhatunk. mert a szerződés­nek megfelelően tudtunk szál­lítani a Zöldértnek. A megnö­vekedett kereslet következté­ben az árak is stabilak voltak ezért a tervezett 3.3 millió fo­rint helvett 4 millió forintos árbevételre számítunk. — Milyen volt a minőség? — Meglehetősen vegyes, mint ahogy arra az időjárási viszonyok alapján számítani lehetett. A paradicsomunk ta­lán az előző éveknél is szebb­nek mondható. Még október közepén is szállítottunk négy vagonnal belőle. Ugyanakkor például a salátánk és az őszi karfiolunk egészséges, de a megszokottnál lényegesen ap­róbb fejű volt A nehéz év ellenére tehát eleget tett tehát vállalásai­nak a Rákosvölgye MGTSZ legjobb részlege. A magyarázat talán éppen ab­ban keresendő, hogy a kerté­szek többsége hosszú évek óta együtt dolgozik. Nem [Panasz­kodnak, megtalálják a számí­tásaikat. Az órabérek 14—16 forint között mozognak. Eh­hez hozzájöhet még a 10 szá­zalék teljesítményoréimium. és a tagsági kiegészítő részesedés is. Amit végeznek, nem cse­kélység, hiszen palántázáskor, öntözés idején vagy a termés begyűjtésekor itt. pirkadattól napnyugtáig folyik a megfeszített mun­ka. Talán ez okozza, hogy a ked- vező kereseti lehetőségek el­lenére is munkaerőgondokkal küszködnek. Nem csupán az a baj hogy kevesen vannak, hanem, hogy a régi összeszo­kott gárda lassacskán kiöreg­szik. Pedig a kertészek esküsz­nek rá. hogy aki egyszer ebbe a szakmába belekóstol az nem vágyik el innen. G. F. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom