Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-29 / 256. szám
1976. OKTÓBER. 29.. PÉNTEK \V/íV3«r> A szentendrei építők negyedszázada Milliomos lakásgazdák Kerékpáron vitték a téglát 1951 szeptemberét írtaik. Sorifa alakultak országszerte az egykori kisiparosokból a szö- v-etkezetek, nem volt tehát újdonság az, mikor Szentendrén 17 építőiparos úgy döntött: szövetkezetei alakítva folytatja, most már közösen, a munkát. Röviden így jött létre a Szentendrei Járási és Városi Építő- Lakáskarbantartó Szövetkezet, amely sok hányattatás után ma a város egyik legfőbb építőipari bázisa. Egy bezárt ajtó Az első munkanap 1951 október 1-re esett. A fiatal szövetkezet tagsága hónapokon át kisebb javítási munkákat, magánosok által megrendelt falazásokat vállalt hozott anyagból. A tagság bontásból származó téglát vásárolt, s ezt — szállítóeszköz híján — saját kerékpáron, kölcsön kért négykerekű kiskocsikon szállította az építkezések színhelyére. Fehér András, a szövetkezet egyik alapító tagja, s mai elnöke így emlékezett vissza néhány nappal az október közepén megtartott jubileumi közgyűlés után a megalakulást követő hőskorszak első napjaira. — A megválasztott tisztség- viselők mellé Molnár Ferencet szavaztuk meg közfelkiáltással pénztárosunknak. Kissé formálisnak tűnő megbízatás volt ez, hiszen a pénztárban egyetlen árva fillér sem volt. Molnár saját ötezer forintját tette a kasszába, hogy az apróbb napi kiadásainkat fedezhessük valamiből. A pénz arra mindenesetre elegendő volt, hogy a munkát elkezdjük, hozzálássunk á' szövetkezet aiiyagi alapjáinak megteremtéséhez. A szentendrei tizenhetek első mérlegzáró közgyűlésére 1952 végén került sor. Egy év leforgása alatt majdnem egymillió forint volt a tagság munkája után járó árbevétel, s az azt követő négy évben — egészen pontosam 1956-ra — a Szövetkezetnek sikerült elérnie az évi hárommmillió forintos termelési értéket. 1956 őszén a szentendreiek fejlődése is megtorpant. 1957 elején ismét kezdődhetett a harc a pénztelenséggel, a megrendelőkért. Furcsa időszak volt ez. A két — hajdan egy — szövetkezetei egy bezárt ajtó választotta el egymástól. Négy évig tartott a versengés, amikor aztán 1960 utolsó napjaiban megint egyesült a két szövetkezet. Végre egyenesben A külön utakon járás éveiben is jól helytálló kollektívák ereje egy csapásra megsokszorozódott. Megerősödve láttak munkához, többszöri második és harmadik helyezés után, 1985-ben végre sikerült' munkájukkal kiérdemelniük a Pest megyei pártbizottság vándorzászlaját és az ezzel járó Pest megyei Kiváló szövetkezete címet. Az egyesülés után azonban még évekre volt szükség ahhoz, hogy a szövetkezet megtalálja végleges profilját. Az első ilyen megrendelés 1964-ben a Pest megyei OTP- től érkezett. Szentendrén a vasúti villasor lakótelepén ekkor többszintes lakóházak építését vállalták, amelyek közül 1966-ban 32-t, két évvel később pedig újabb 28-at adtak át Egyre jelentősebb megrendelésekhez jutott a szövetkezet. Egy elkészült gyermekorvosi rendelőintézet, s a KlSZ-laká- sok tucatjai jelzik a 60-as évek közepének szorgalmát, eredményességét. 1968-ban a tagság létszáma már jóval 150 fölött járt. a termelési érték pedig megközelítette a 13 millió forintot. Az azóta eltelt hét év a legdinamikusabb fejlődés időszaka a Szentendre* Építőipari Szövetkezet életében. 1975 novemberében már Í361 tagja volt és 61 millió forint az egy esztendő alatt előállított termelési érték. A szövetkezet saját vagyona is szépen gyarapodott. A hét évvel ezelőtti 3 millió forintról 24 és fél millióra nőtt a saját gépek, az épületek, egyszóval a közös vagyon értéke. Eközben egyre több lakást épített fel a SZÉSZ kollektívája helyben, Szentendrén. Az ő szorgalmukat dicséri például a szentendrei művésztelep 13 Iákása, 60, az OTP számára felépült lakás, s az újabb 165, amely a Vasvári Pál utcai lakótelepen készült el. A nagyobb megrendelések közül említésre méltó a Szabadság- forrás úti 50 személyes óvoda, amely rekordidő alatt készült el. Felépítéséhez mindössze 10 hónapra volt szükség. 5 ezer — 25 millió Az elmúlt tíz év alatt 380 lakást építettek. 125 pedig befejezés előtt áll. Idő előtt, október elejére teljesítették idei vállalásukat: 100 szentendrei lakás átadását. Az OKISZ- kongresszus tiszteletére pedig most új felajánlást tett a kollektíva. Elhatározták, hogy munkájuk eredményeként még az idén újabb 40 szentendrei család költözhet új lakásba. Az út, amelyet a szentendrei szövetkezet kollektívája Molnár Ferenc 5 ezer forintjától a mai, majdnem 25 millió forintos vagyon megteremtéséig megtett, hosszú volt. Időközben alaposan megfogyatkozott az egykori 17-ek száma. Ma a 25 éves törzsigárd aj el vényt csupán egyetlen ember viseli a szövetkezetben: Fehér András, az elnök. Ö egyébként az a fajta, aki nyugodtan letagadhatna párat éveinek számából. Fiatalosan tervez, szorgosan munkálkodik a szövetkezet jövőjén. Szeretne meghonosítani egy új, termelékeny építőipari technológiát Szentendrén, amelynek révén a lakásépítés gyorsasága más- félszeresére nőhetne. Szükség van a korszerű munkamódszerekre —• mondja —, mert a szövetkezetre az V. ötéves terv időszakában nem kevesebb, minit 500 lakás felépítése vár. Berkó Pál HÁROM MEGYE RESZVETELEVEL Új kamarai bizottság alakult A külkereskideiemben érdekelt vállalatok tevékenységének összehangolására a Magyar Kereskedelmi Kamara eddig már három tájegységben, Szeged, Pécs és Győr székhellyel alakította meg az összekötő bizottságot. Csütörtökön Miskolcon került sor a negyedik, az észak-magyar- oxszági összekötő bizottság megalakításáraA bizottság, amely három megye: Borsod, Heves és Nógrád külkereskedelemben érdekelt és a kamara hetvenöt tagvállalatának képviselőiből alakult meg, hivatott többek között az üzemek egymás közötti kooperációjának összehangolására, a külkereskedelmi információk cseréjére. Észak-Magyarország három megyéjéből saját jogon tizenhárom vállalat, közte a diósgyőri Lenin Kohászati Művek, a kazincbarcikai Borsodi Vegyi Kombinát, az egri Agria Bútorgyár, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, míg több mint 60 vállalat, a tröszt, illetve az „anyavállalat” révén tagja a Magyar Kereskedelmi Kamarának. Az észak-magyarországi ösz- szekötő bizottság csütörtöki álakuló ülésén részt vettek az érdekéit vállalatok képviselőin kívül a három megye párt- és állami szerveinek vezetői. Ott volt az alakuló ülésen Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke is. Az alakuló ülésen megválasztották a kilenctagú elnökséget, valamint kereskedelmi bizottságot létesítettek. Befejeződött az BÍRT oktatási konferenciája Csütörtökön plenáris üléssel zárult Egerben a szocialista országok rádiós és televíziós társasága — az OIRT — a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és Eger város tanácsa által együttesen rendezett nemzetközi oktatási és nevelési konferencia. A tanácskozáson összegezték a legjelentősebb nemzetközi tapasztalatokat, majd szekciókban beszélték meg a rádiós és televíziós szakértők sajátos és kölcsönös feladatait. A napirendek között szerepelt az iskolára való felkészítést szolgáló, a 10—14 éves tanulók, a 14—18 éves korú diákok, valamint a felnőttoktatás számára készült műsorok tartalmának, módszereinek vizsgálata. 3 kilométeren A Pest megyei KEV pilisvörösvári kirendeltségének útépítő munkásai három kilométeres szakaszon aszfaltozzák az utat Budaörs határában. Bozsán Péter felvétele A község ifjúsága összefog Pusztavacstól Hirtelen (kanyarral fordul az út Pusztavacs felé. Napsütéses kora délután van, amolyan tél eleji; néhány rög megcsi- kordul az ember lába alatt, minthogy éjszakánként olykor már fagy is. A falu szivében fekvő őspark cserjéi, bokrai közül vidám gyermeikzsi vaj halliiík a körben futó betonúira, Tanítás vége van, amikor is a fiúk és a lányok, régi szökésinkhöz híven, sebtében bekapják ebédjüket, s rohannak a drótkerítéssel körbe vett — játszóhelyek felé. Majdhogy-. nem a park közepén terrnés- kövekből egymásra rakott kis emlékmű áll, rajta tábla hirdeti: Pusztavacs, Magyarország mértani közepe. A valóságos középpont azonban a falu határában található. — Nekünk naigyon is sóikat jelent ez n környék — magyarázza Kovács Miklós, á helybeli iskola tanára, az úttörő- csapat vezetője. — Ebben a parkiban rejlenek az úttörők őrseinek búvóhelyei, ahol az összejöveteleiket tartják. Többnyire itt is játszanak. Akárhogy is van, jó ideig eltart, míg valaki a legközelebbi községig, Örkényig eljut, úgyhogy más választás híján az Munkások egy kisüzemben A PEVDI dobosi konfekciórészlegének eredményei Négy szalagon 140 asszonylány dolgozik Dabason a Pest megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat konfekcióüzemében. Két műszakban havonta 18—20 ezer női ruhát, nadrágot, szoknyát varrnak. A vállalat központja Cegléden van, a szabászat onnan látja el munkával a dabasiakat is. Méhes József üzemvezetőnek nincs nehéz dolga, amikor a varrodák teljesítményéről beszél. Jó eredményekről könnyű tájékoztatná: — Mondhatnám úgy is, jó nálunk a csapatjáték. Az első három negyedév alatt a szalagok átlagos teljesítménye 104,5 százalékos. Ez nem rossz. Kilenc szocialista brigádunk van, valamennyi becsülettel helytáll, nem mernék arra vállalkozni, hogy munkájukban, magatartásukban szembetűnő különbséget keressek. Zömmel külföldi megrendelésre dolgoznak, főleg a lökés országokba kerülnek termékeik. A hazai ruházati boltokban is lehet 'kapni azokból a szoknyákból, nadrágokból, amelyeket Dabason varrnak, mert a belkereskedelem számára is szállítanak árut. A színvonal megtartása tehát fontos feladat, külföldre és belföldre egyaránt csak kifogástalan minőségű ruhákat lehet készíteni. Az üzemben gyakorlott. ö'sze'zokott gárda ül a gépek mellett. Kulturált körülmények között dolgoznak a dabasi asszonyok. Képünkön: Pál Agnes kéttűs gépe mellett. Halmágyi Péter felvétele A munkaerő-vándorlás Itt szinte ismeretlen. A pártszervezet titkára, Ozs- váth Sándorné próbálta ecsetelni, miért nincsenek munkaerőgondjai az üzemnek. Az asszonyok Dabason laknak, kényelmesen, helyből járnak munkába. A varrodák szociális létesítményei minden igényt kielégítenek. Egészséges a munkahelyi légkör is, fiatalok, idősebbek — körülbelül felefele arányban — dolgoznak együtt, nincs köztük súrlódás, jól megértik egymást. A vállalat központja nem érezteti, hogy vidéki kisüzem munkásai, minden támogatást megkapnak. Erre egy jó példa: év elején 4,7 százalékos bérfejlesztést kaptak, majd a félév végén a kimagasló teljesítmények elismeréseként újabb 3,5 százalékot emeltek a kollektíva bérszínvonalán. Ügy szervezik a szalagokat, hogy minden gyermekgondozási szabadságról visszatérő kismamát zökkenőmentesen tudunk fogadni. Az üzem megfelelő önállósággal rendelkezik, s jó munkakörülményeket teremt dolgozóinak. Az asszonyok munkaidőn kívül is szeretnek együtt dolgozni. A brigádok óvodát, iskolát patronálnak, úttörőcsapatokkal alakítottak ki eleven, rendszeres kapcsolatokat, Szívesen vesznek részt a közéletben is. Egyszóval igazi munkások ülnek a gépek mellett a kicsi üzemben«. Mindig' és mindenben lehet rájuk számítani. B. I. életet, a szórakozást itt Puszta- vacson kell az embereknek megszervezniük. Erdei pihenepcrk — Tudják ezt a fiatalok és tesznek érte eleget, hogy kényelmesebbé varázsolják környezetüket — fűzi tovább a szavaikat Kovács Miklós. — Ifjúsági klubunk kialakításakor is sokat szorgoskodtak; hétvégeken, munka után segítették építését, berendezését — társadalmi munkában. Megértették: itt helyben kell a szórakozás., a művelődés feltételeit megszervezniük, megteremteniük. A beszélgetésbe bekapcsolódik Cserepkei Ibolya, aki a napközit vezeti, s egyben a lakóterületi 25 tagú KJSZ-alap- szervezet titkára. — Éppen új vállalkozásba fogtunk: pihenő-játszó parkot alkarunk kialakítaná a Pusz- tavaes melletti erdőiben. Szemet gyönyörködtető a táj, a kisebb kirándulásokat kedvelők éppen ezért keresik fel gyakran. Munkánkat segíti az úttörőcsapat, a KISZ-szervezet, az erdészet és az egyik honvédelmi alakulata. — Négyszer dolgoztunk már augusztus óta az erdőiben. Utakat, kocogópályákat készítettünk, szalonnasütő helyeket alakítottunk ki, homokozót építettünk a gyerekeknek. A közeli erdészettől és a fafeldolgozó üzemtől szétfűrészelt fatörzseket kaptunk, amelyekből padok lesznek majd... 290 Ionná vas Isimét Kovács Miklós veszi át a szót. — Ugyanez a helyzet az úttörőcsapatnál is — magyarázza.. — Ha valamit szerezni akarunk, magunknak kell többnyire előteremteni mindent. A kirándulások előtt sokszor társadalmi munkát vállalnak a pajtások. Nem panaszkodhatunk: szívesen jönnek a gyerekek. Érvényes ez akkor is, ha a csapat felszerelésiének, az úttörőélet tartozékainak felújításáról van szó. Idén. néhány rendezvényük, teljesítményük magára vonta a megye más úttörőszervezeteinek figyelmét is. Ebben (a mindenképpen joggal mondha- tóan) világtól elzárt községben annyi fém-, papír- és rongy- hulladékot gyűjtöttek a gyerekek, mint sehol máshol Pest megyében, Sőt, az országos versenyen is negyedikek lettek. — Szorgalmasak voltak — mondja Kovács Miklós. — Csupán vashulladékból 200 tonnányit gyűjtöttek. Végigjárták a a környező termelőszövetkezeteket, kisebb-nagyobb üzemeket. A munkának persze megvolt a jutalma is. Négy pajtás Zánkán üdült a nyáron, és sok pénz, 80 ezer forint vándorolt a csapatkasszába. Ebből fedeztük igazán sikeres nyári túránkat is. — Nem mondom, volt mire költenünk a pénzt. Dobokat vettünk, felújítottuk a rangjelzéseket, a jelvényeket ,és az őrsi zászlókat... A munka azonban nem fejeződött be. Idén a MÉH Vállalat társadalmi be- gyüjiöhelyek kialakítására,hívta fél az úttörőcsapatokat. Mi már létrehoztunk egy ilyen hegyű j tőhelyet/ ami azt jelenti, hogy meghatározott időnként végiglátogatjuk az üzemeket a papírért és a rongyért, vagy ők jönnek el hozzánk a hasznosítható hulladékokkal, simát aztán átadunk a MÉH-nek. Gyalog az országútim És az imént említett nyári kirándulás valóban felejthetetlen élményt jelentett a pajtád , soknak, úttörő vezetőknek. Huszonhat gyerek és hat felnőtt, sátrakkal, kondérokkal felszerelve vágott neki a Balaton mellett vezető országúinak, hogy végiggyalogolja e festői táj sok helységét, és felkeresse a történelemből is jól ismert településeket. — Révfülöpről indultunk —• emlékezik Kovács Miklós. — Itt van a dabasi járás úttörőtábora. Gyalogszerrel, hátizsákokkal, jól összecsomagolt sátrakkal vágtunk neki az útnak. Nehéz lenne pontosan összeszámolni, hány kilométert is tettünk meg. Erdőkben táboroztunk. A pajtások őrködtek, s ügyeltek a rendre. Természetesen a táborozás, a gyalogtúra igencsak bonyodalmas dolog. Előfordult, hogy ragyogó időben, verőfényes napsütésben érkeztek a, gyerekek az egyik táborhelyre, s néhány óra múlva viharos szél jött és zápor. Patakokban folyt a víz a sátrak között, s akik gondosság nélkül feszítették ki a ponyvát, azoknak a sátrában is. — Nevettünk is eleget az eseten — szólal meg egy barna hajú, magasra nyúlt, vékony úttörő, Cserepkei Sándor, — De jó tanulság volt! — Láttunk nagyon sok szép tájakat, amikor jutott rá idő, fürödtünk a Balatonban. Érdekes volt a csobáncl, a hegyesdi várrom, megmásztak a badacsonyi — bazaltoszlopok tarkította — hegyet, ahonnan naigyon messzire elláthattunk. Tapolca volt útiunk végcélja. Ösztönző jutalom A kirándulás, a szorgalmas munka jutalma ma is beszédtéma az iskolában. És nemcsak azok a felnőttek, gyerekek szólnak róla, akik ott voltaik, végigjárták a Balaton északi partját, s emlékek, ismeretek sokaságával tértek vissza, hanem a többiek is. — Ügy gondoljuk — teszi még hozzá Kovács Miklós — hogy a közös munka összekovácsolja a közösséget, melyben 187 úttörő és kisdobos tevé- kenykedik. A jutalom pedig, különösképpen, ha ilyen értékes, újabb munkára ösztö- nöz... Virágh Ferenc A, i
