Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-28 / 255. szám
t 1976. OKTÓBER 28., CSÜTÖRTÖK Olvasótáborok a közművelődésért A ráckevei járásban az elmúlt évek kedvező tapasztalatai alapján az idén is megrendezték az általános iskolások olvasó tábori találkozóját a szigetszentmártoni úttörőtáborban. A gyerekek rendkívül jól előkészített foglalkozásokon vettek részt, s ennek nyomán tudásuk jelentősen gyarapodott, látókörük szélesedett. De a tábor vezetői ennél is többet akarnak. Most már tudatosan készülnek az elkövetkezendő évek összejöveteleire. Ebben nagy segítséget nyújthat nekik az, hogy megismerik és figyelembe veszik a jövőben a gyerekek véleményét, javaslatait. Az összegyűjtött észrevételeket pedig minden bizonnyal hasznosítani fogják. IfJ- Váczi Károly, Szigetszentmiklós Bú tor kié Hí tás a művelődési házban A nagykőrösi ÁFÉSZ bútor-, háztartási kisgép- és műszaki árukból kiállítást rendezett a kocséri művelődési házban. A helybeliek nagy örömére gyermekbútorokat is kínáltak eladásra. Az itteni nőb’zottság kézimunkái, hímzése subáli díszítették a bemutatót. Azt szeretnénk, ha falunk-,: ban máskor is üdvözölhetnénk hasonló kezdeményezéseket. Boraik Tibor, Kocsér Lassú javítás A hatvani 1004-es számú G-elka-szervizbe ez év augusztus 10-én javításra beszállítottuk AT—650-es típusú Sigma tévénket, s az még mind a mai napig üzemképtelen. Először levélben, majd személyesen kértük a javítását, de alkatrészhiányra hivatkozva ezt nem teljesítették. Mivel tévénk az Orionban készült, írtunk a vállalathoz is, bízva abban, talán tudnak segíteni, de még választ sem kaptunk. Igaz, hogy készülékünk már tízéves, de az eltelt időszakban jelentősebb javítást csak ez év májusában igényelt, amikor képcsövet kellett cserélni. Jelenleg egy sortekercsre lenne szükség, amit sem a Gel- ka, sem mi nem tudunk beszerezni. Űj készüléket nem áll módunkban vásárolni, ezért örülnénk, ha valaki esetleg segíteni tudna rajtunk. Darnyik József, Túra Öregek napja Kemencén A kemencei szakmaközi bizottság — a hozzá tartozó Bernecebar útival közösen — megrendezte az öregek napját. A Béke művelődési otthonban vendégül látták a 70. életévüket betöltött községbelieket. A rendezvény nagyon jól sikerült, hiszen több mint háromszázan vettek részt az ünnepségen. Nagy sikert aratott az óvodások és az iskolások kedves műsora. Ebből az alkalomból került sor néhány ritka jubileumra is; Kemencéről hét, Bernecebarátiból nyolc idős házaspár ünnepelte 50. házassági évfordulóját. Az anyakönyvvezető előtt fogadtak újra örök hűséget egymásnak. Az idős embereket a kemencei községi közös tanács elnöke, Pongrácz János külön is köszöntötte, majd vidám műsor következett. A program a késő esti órákban bállal zárult. Az ünnepség rendezésében nagy szerepet vállalt Csordás Tiborné, a szakmaközi bizottság titkára. Illés Lajos Kemence Rendbe hozták a Lenin utcát Budaörsön, a Danin utca szilárd burkolatot kapott. Az utca lakói nagy örömmel vették tudomásul mindezt. Évek óta emlegetett vágyuk vált így valóra. De jó lenne, ha az itt végighaladó mély árok kitakarítása is mielőbb napirendre kerülne. Tóth István, Budaörs Ázik a padlástér Ez év július 8-án a Pest megyei Hírlapban arról írtam: a gödöllői Agrártudományi Egyetem kertészetkísérleti telepén, valamint a szivattyúház padlásán a födémrész javítását a műszaki osztály karbantartó ről, a sportolásról is szó esett. A jó szervezést még fokozta az a kedvesség, hogy különbuszt béreltek az iskolások számára. Nem véletlen tehát, hogy a tanulók egyöntetű véleménye az volt: hasznos kiránduláson vettek részt. Jómagam pedig, mint az úttörőcsapat vezetője, ezúton is szeretném megköszönni a szövetkezet KISZ-szervezetének a kedves fogadtatást. Szerintem, ez az igazi testvérkapcsolat, csak így érdemes csinálni. Baross Péter Csobánka Csak a javaslatok maradnak ? Az elmúlt év elején már szó- vátettem: a 3-as számú fő közlekedési úton Aszód előtt tábla jelzi, hogy balra 400 méterre Domony, jobbra pedig Sülysáp felé visz az út. Több ismerősöm jött gépkocsival Budapestről, s még külföldről is: Bagót keresték, s a sülysá- pi tábla mellett eljutottak Aszódra, gondolván, hogy bizonyára ott található a keresett útelágazás. Természetesen Aszódon tájékoztatták őket: vissza kell menniük a sülysáp! útjelzőig. Annál is indokoltabb lenne egy másik tábla, mert lassan két éve lesz annak, hogy Bag és Hévizgyörk közös tanácsú Ifjúsági parlament — ÁFESZ-fiataloknak A nagykátai ÁFÉSZ fiataljai megtartották ifjúsági parlamentjüket, 120 fiatal részvételével. Megjelent az eseményen Keszi József, a járási hivatal elnöke is. Kenyó Gyula elnöki megnyitója után Ulviczki József, az ÁFÉSZ igazgatóságának elnöke beszámolt az ifjúsági törvény intézkedési tervének végrehajtásáról és a szövetkezet V, ötéves tervének az ifjúságra háruló feladatairól. Ezt követően Velkei Erzsébet KISZ-titkár a párt- és KISZ- kongresszus határozataiból kiemelte azokat a téziseket, amelyek konkrétan, a helyi adottságok és tennivalók megvalósítását szolgálják. A két beszámolót vita . követte, amelynek jellemzője volt a nagyfokú felkészültség. A felszólalók kérték a vezetőséget, hogy minél előbb tegyék lehetővé a KLSZ-klub létrehozását. A másik javaslat a lakásépítési alapképzést sürgette olyan értelemben, hogy az ÁFÉSZ dolgozói társasházakat építhessenek. Kérték, hogy az 1. számú ABC-áruházban — mint a legnagyobb áruházban — jelöljenek ki egy üvegbeváltó helyet és göngyölegrák- tárt, mert a jelenlegi állapot már veszélyezteti a kulturált kiszolgálást. A vita során felszólalt Keszi József is. Egyebek között nagyobb társadalmi aktivitást kért a fiataloktól és arra buzdította őket, hogy az eddiginél nagyobb részt vállaljanak a közéleti tevékenységből. Ezután megválasztották a szövetkezetek megyei ifjúsági parlamentjére a négy küldöttet, majd egy' chilei szolidaritási dallal zárult a tanácskozás. Kaposi István Nagytó ta nagyközség lett, s a két egymásba épült falu együttesen már igen nagy település. Azt javaslom, hogy legalább a turisták miatt szereljenek fel egy kiegészítő táblát. Iszlai Albert, Bag Késett az újság Elöljáróban szeretném elmondani, hogy nagyon régi előfizetője vagyok lapuknak, s mivel beteg ember vagyok, az újság jelenti számomra a külvilággal való kapcsolatot. Sajnos az utóbbi időben — gondolom, nem én voltam Zsámbékon az egyetlen ilyen előfizető — nagyon rendszertelenül kaptuk a postai küldeményeket, s a lapokat. Ráadásul elég gyakran a nyugdíj sem érkezik meg időben. Nagyon szeretném, ha az érdekeltek segítenének problémánk megoldásában. Seprenyi Kálmán, Zsámbék ★ Horváth József, a zsámbék! postahivatal helyettes vezetője érdeklődésünkre elmondta: a fennakadást az okozta, hogy kilépett a kézbesítőjük, s helyettese rövid időn belül Biatorbágyra került, A jelenlegi helyzet azonban már kedvezőbb: az Érdről érkezett kézbesítő — szintén helyettesít — pontosan továbbítja a küldeményeket. Reméljük egyébként, hogy ezt olvasónk is tapasztalja már. Szerkesztői üzenetek Cs. L., Budapest: Jóleső érzéssel olvastuk sorait. Reméljük, hogy már teljesen egészséges. Versét sajnos nem tudjuk közölni. Azt tanácsoljuk? személyesen vagy írásban mondjon köszönetét az érdekelteknek. N. I., Róka: Hirdetést a Hírlapkiadó Vállalat (Budapest VIII., Blaha Lujza tér 1—3.) hirdetési osztályán adhat fel, személyesen vagy írásban. H. G., Budapest: Mivel levelünkre semmiféle választ nem kaptunk, kénytelenek vagyunk fenntartással fogadni sorait. Ennek ellenére levelét továbbítottuk az illetékeseknek kivizsgálásra. Az eredményről önt is tájékoztatjuk. Névtelen, Aszód: Érthetetlen, miért nem közli pontos nevét és címét. Megpróbálunk segíteni. Az illetékes válaszol Kézigyógyszertár Mon őri-erdőn Dapunk október 14-i számában, a Postabontás rovatban közöltük Mózsa Zoltán mono- ri-erdei olvasónk észrevételét. Szóvá tette, hogy e területen nincs folyamatosan nyitva tartó gyógyszertár, s arra kérte az illetékeseket, hogy segítsenek minél előbb e probléma megoldásában. A napokban levélben tájékoztatta szerkesztőségünket a vizsgálat eredményéről Buzsik Sándor, a Pest megyei Tanács Gyógyszertári Központjának igazgatója. A válaszból kiderült, hogy a monori-erdei gyógyszertárat azért zárták be, mert a mellékfoglalkozású gyógyszerész alkalmazásához már nem járultak hozzá az érdekelt szervek. Most dr. Zegrál Mária körzeti orvosnál kézigyógyszertárat helyeztek el, aki havonta rendszeresen a monori gyógyszertárból szerzi be a szükséges készletet. A kézigyógyszertárból pedig az orvos által felírt szert azonnal megkaphatja a beteg. részlegének,, ,.szakemliereL-.Kä-:;. rom hónapja befejezték. Ä szivattyúház födémszerkezetén azonban egy-egy cserép helye valamilyen oknál fogva kimaradt, s így, ha vihar vagy záporeső van, beázik a padlástér. Számomra érthetetlen, hogy a hibát mind a mai napig nem javították ki, s így az eső tovább csurog a padlásrészbe, rongálva annak állagát. Itt az ősz, s ha most még nem is rossz az idő. gondolni kellene arra is, hogy mi lesz télen. Kelemen János Gödöllő Sikeres vizsga A tököli művelődési házban KRESZ-tanfolyamot szerveztek. amelynek során nemcsak gépkocsira, hanem kismotorra is megszerezhették a jogosítványt az érdeklődők. A vizsga sikeresen zajlott le: 107 hallgató feiezt% be eredményesen a tánfolyamot. Bund.es Péter Tököl Úttörők a villany- szerelőknél A csobánkai Petőfi Sándor úttörőcsapat két évvel ezelőtt t.estvérkaocsolátot teremtett a Budai Villanyszerelő Szövetkezet KISZ-szervezetével. A szerződés egyik pontja kimondja: a KISZ-fiatalok megjavítják és rendben tartják az iskola elektromos berendezéseit. a diákok pedig megismerkednek a szövetkezetiek mun- káiával. Ennek jegyében a csobánkai általános iskola pályaválasztás előtt álló tanulóinak egy csoportja hasznos kirándulásra indult a szövetkezetiekhez. Pontosan látták, hogyan dolgoznak, mit csinálnak a villanyszerelők s a tekercselők. Meglátogatták azt a részlegüket is, ahol a televíziókat, magnókat, háztartási géneket javították. Mindenütt szakemberek kalauzolták a diákokat, részletesen tájékoztatták va- lamennviüket a legapróbb kérdésekről is. Nemcsak a tanulmányi időről, hanem az ösztöndíjról, a kereseti lehetőségSolymári gyűjtemény, ritkaságokkal Egy budakeszi levél nyomán Hosszú évek tapasztalata alapján nyugodtan kijelentjük: lapunk budakeszi tudósítója, Padányi Lajos jól ismeri a budai járást. Nemcsak lakóhelyéről, hanem a környező községek legérdekesebb eseményeiről is, időről időre hírt ad lapunkban. A közelmúltban például az alábbiakat hozta tudomásunkra: Nemrégiben Solymáron jártam, ahol megtekintettem egy olyan helytörténeti gyűjteményt, amely ritkaságszámba megy. Ahogy a helyszínen hallottam, mindez teljes egészében közös erővel, összefogással, létesült, s gyorsan meggyőződhettem arról is, hogy a gyűjteményt hozzáértő, lelkes embereknek köszönhetik a helybeliek. Mindezt azért tartom említésre méltónak — s talán másutt is követhető példának —, mert általános jelenség, hogy az agglomerációban épülő új házak mellett, a régmúltról már egyre inkább csak a könyvek vallanak. A tárgyi emlékek száma észrevehetően csökken. A solymáriak felismerték ezt, és nagyon hatásos módját választották hagyományaik ápolásának. Nem a múltat konzerválják Elgondolkoztató sorok. S mivel mondanivalójával teljes mértékben' egyetértünk, érdemes lesz feleleveníteni a solymári helytörténeti anyag történetét. Annál is inkább megtehetjük ezt, mert nemrégiben múzeummá nyilvánították a Templom téren található gyűjteményt. Magyar Ferenc, a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának elnöke. így magyarázta az előzményeket: iS — A nagyközségi tanács és a népfront mellett működő helytörténeti bizottság serkenti a kutatómunkát. Célunk az, hogy az utókorral is megismertessük értékes tárgyi emlékeinket. Ezzel párhuzamosan pedig feladatunknak tekintjük szellemi értékeink feltárását. A lakótelep új, bevándorlóit, a hétvégi házak víkendezőit is meg kell ismertetni dokumentumainkkal. Meggyőződésem ugyanis, hogy a jövőt csak a múlt értékeinek megbecsülésével építhetjük igazán eredményesen. Kempelen Tünde, a solymári Apáczai Csere János művelődési ház igazgatója még hozzátette az elhangzottakat: — Arra gondoltunk, hogy a felkutatott dalokat, népszokásokat — például a solymári lakodalmast — népfront-kórusunk is előadná. Azt kívánjuk elérni, hogy ne egyszerűen a hagyományok merev konzerválásáról legyen szó, hanem azok ápolásáról, továbbéléséről. Ilyen körülmények között pedig a művelődési ház munkája is szervesen kapcsolódhat ehhez. A helytörténeti gyűjtemény létrehozása az első lépés lehet ezer az úton. Az ásatások A gazdag, dokumentumokat bemutató, gyűjtemény 1972 augusztusában nyílt, meg: a nagyközség apraja-nagyja segített az anyag összehozásában. Vezetője dr. Jablonkay István nyugdíjas pedagógus, aki Solymár történetének szakavatott ismerője. Örömmel újságolta : — A Templom téri épületet a Pilisvölgye tsz bocsátotta rendelkezésünkre. Ez Solymár Pilisvörösvár és Pilisszentiván földjeit egyesítő gazdaság. A helyi tanács pedig hatvanezer forintot adott a tatarozásra. A gyűjtemény anyaga azonban elválaszthatatlan a nagyközség területén végzett ásatásoktól. Dr. Jablonkay István tájékoztatása szerint első ízben Mahler Ede régész 1903- ban nyolc római sírt tárt fel Solymáron. Erről a leletanyagról azonban nem tudnak bővebbet a helybeliek. Huszonöt évvel később, dr. Valkó Arisztid helytörténeti kutató — ma itt cl — megkezdte a solymári vár feltárását; 15 évi kemény munkája eredménye az volt, hogy megtalálta, s kiásta a földből, kevés támogatással, a saját erejéből. A harmadik jelentős feltárás már az elmúlt évekhez kapcsolódik: az új cserépgyár és a vasút1 közötti területen nyolc őskori sírra bukkantak, s a kutatást folytatva, mai és avarkori leletek is felszínre kerültek. Keresztmetszet a látnivalókról A helytörténeti gyűjtemény mindezeknek csak egy részét mutatja be az érdeklődőknek A kapualjban, római sírfedőből készült kútkáva fogadja az érdeklődőket. Az első teremben az őskori, illetve középkori anyagot ‘árják nyilvánosság elé: az előbbi időszakból kerámiák, kancsók maradtak fenn — valamennyit eke fordította ki á földből — az utóbbiból pedig elsősorban a várhoz kapcsolódó emlékek,' fegyverek, nyílhegyek. A nagyközség nevére vonatkozó dokumentumokkal is találkozhatunk. A falon olvasható IV. Béla 1266-ból származó birtokadományozási oklevelének fotókópiája, amely egyértelműen Solomárnak, nevezi a területet. Egy 11 évvel korábbi oklevél még Salmá mák említi, de az 1700-as évekből származó pecséten már Sa- márként szerepel. Mai nevét a múlt század 70-es éveiben kapta a nagyközség. A gyűjtemény néprajzi anyaga — egy XIX. századi parasztszoba teljes berendezése — mindenekelőtt azért említésre méltó, mert minden darabja a helybeliek adománya: poros padlásokon, pincékben kutatva kerültek elő. Tarlós Márton például ágyat, ekét és lócát bocsátott a köz rendelkezésére. S feltétlenül meg kell emlékezni arról is, hogy az úttörők nagy segítséget nyújtottak a megnyitás előtti kutatómunkában. Az 1800-as évek mezőgazdasági művelésre alkalmas eszközei is — a cséplőgép, a szelelőrosta. a favázas eke, s a parasztszekér — e terület jellegzetességei közé tartoznak, s valamennyit a múzeum — stílszerűen — színnek nevezett részében állították ki. A vendégkönyvből Végezetül egyetlen különlegességet még hadd említsünk meg: Forgács István solymári cipész 1921-ben valódi bőrből olyan nagyméretű félcipőt készített, amelyben kényelmesen elüldögélhet, akár egy kétéves kisgyerek is. Munkájával egyébként a korabeli kiállításon második díjat nyert. Természetesen nem vállalkozhatunk a múzeum teljes anyagának a bemutatására. A vendégkönyvből azonban — amelyben egyebek között Tokióból érkezett vendégek bejegyzése is olvasható —, feltétlenül idekívánkozik Hauser József budaörsi látogató véleménye, aki ezeket írta: Régi vágyam teljesült e gyűjtemény megtekintésével. Megfizethetetlen értékű munkát végez dr. Jablonkay István, akinek lelkesedése hozzáértésé a hazafias nevelés sarkkövévé válik. További sikeres tevékenységet kívánok. Ehhez már nincs mit hozzátenni. Falus Gábor « L
