Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-26 / 253. szám

XlCtifan 1976. OKTÓBER. 26., KEDD Mozibérlet-akció Szocialista brigádoknak szervezték Új politikai könyvek TV-FIGYELŐ Munkácsy. Amolyan nagy filmet akartak csinálni Mun- kácsyról a tévések; dokumen­tumokban gazdagot, tárgyila­gosan elemzőt — egyszóval át akarták rajzolni azt a portrét, amely e nagy magyar festő­ről a köztudatban él. Dicséretes a szándék, ám túlontúl merev, tanárosan ki­oktató volt ez a dokumentum- film. Az álló- és mozgóképek úgy követték benne egymást, mintha nem is egy szenvedé­lyes művész erős érzelmi töl­tésű műveiről lenne szó, ha­nem valami természettudomá­nyos ismeretanyagról. Nagyban fokozta a néző Irossz érzését az a fogás is, hogy csupán egyetlen ember, az oktatószöveg ismertetésére szerződtetett Lukács Sándor jelent meg a képernyőn, ahe­lyett, hogy a Munkácsy élet­művét leginkább ismerő szak­embereket — köztük monog­ráf usát, Végváry Lajos művé­szettörténészt — is láthattuk, hallhattuk volna. Szomorú szívvel állapíthat­juk meg, hogy Munkácsy is a most divatos dokumentarista rendezői szemlélet áldozata lett; egy színesben forgatott szürke jegyzőkönyv készült róla. SpCnÓt. Ki gondolná, hogy egyszer a spenót is főszerep­hez juthat a Hét-ben! S fur­csamód nem azért, mert nincs, hanem azért, mert túlontúl sok termett belőle. Fajszon, a Kék Duna Tsz- ben vették filmre e váratlanul jó termésű főzelékalapanya­got, s ott, meg a konzervgyá­rak, hűtőházak gazdáinál tuda- kolózott Szegváry Katalin szerkesztő-riporter, hogy mi­lyen sors vár majd erre az il­letlenül szapora parajra. A néző két tanulságot von­hatott le e zöld — reméljük, nem örökzöld — téma kap­csán. Az egyik, hogy a tartó­sítható növényeket csak ak­kor lehet maradéktalanul fel­dolgozni, ha mind a konzerv­gyárakban, mind a hűtőházak­ban rendelkezésre áll az ún. pótkapacitás — vagyis ha több az eltenni való, akkor többet tesznek el; a másik meg az, hogy a termesztő is gondol­kozzon jóelöre, s ne az utolsó pillanatban jelentse be a túl­termelést. A film az esztétikai nevelés mellett az ideológiai, politikai orientálásának is egyik fontos eszköze, állapította meg a párt közművelődési határozata s lényegében ugyanez fo­galmazódott meg a napok­ban elfogadott közművelő­dési törvényben is. Ez pedig azt jelenti, hogy o filmszínhá­zak épp úgy a művelődési in­tézmények sorába tartoznak, mint például a könyvtár, a múzeum vagy a művelődési ház. Annál is inkább igaz ez a megállapítás, mert a televí­zió után a mozi tömeghatása a legnagyobb. Számok tanúsítják Számok bizonyítják ezt. A megye múzeumait egy eszten­dő alatt mintegy hatszázezer ember látogatja, akiknek a fe­le nem Pest megyei. A megye tanácsi és szakszervezeti könyvtárai összesen százhat­vanezer beiratkozott olvasót tartanak számon. A művelő­dési házakat pedig hozzávető­legesen másfél millióan láto­gatják egy esztendőben. Ezzel szemben a megye mozijaiban tavaly 3 millió 627 ezren te­kintették meg a bemutatott filmeket. Már szinte hallom is az el­lenérveket: de milyen filme­ket? Való igaz, a bemutatott filmek választéka igen sokré­tű. A klasszikus regényadap­tációktól kezdve a krimikig minden megtalálható. De — s ez nagyon lényeges! — a 3 millió 627 ezer mozilátogató közül 1 millió 641 ezer ember magyar, szovjet és népi de­mokratikus filmet nézett meg, amelyek közvetve vagy köz­vetlenül nemcsak esztétikai, hanem ideológiai, politikai fejlődésüket is segítette. S ha ehhez hozzászámítjuk azt a további egymillió mozilátoga­tót. akik a klasszikus vagy ha­ladó szellemű nyugati filmal­kotásokat látták Pest megye mozijaiban, akkor jogos az a megállapítás, hogy o mozik tö- meanevelő szerepe változatlan. Közelebb a közönséghez A Pest megyei Moziüzemi Vállalat — éppen a tömegne­velő szerepből fakadóan — egyre nagyobb részt kér és vállal a megye közművelődési tevékenységének egészéből. Sokféleképpen teszi ezt. Pél­dául: több mint hatvan isko­lával van a vállalatnak egész évre szóló megállapodása, amelynek alapján elsősorban az iskolai oktatást segítő ma­gyar, szovjet, népi demokrati­kus és klasszikus nyugati filmalkotásokat vetítenek a diákok számára. A megyében már több mint húsz filmklub működik a vál­lalat kezelésében, tizennégy pedig művelődési házakban. Vagyis olyan, önkéntességen alapuló művelődési közössé­geket hoztak létre, amelyek­nek célja a filmkultúra ter­jesztése, a filmtörténetileg és esztétikailag művelt filmköz­vélemény kialakítása. E célok megvalósítása érdekében a filmklubokban ismeretterjesz­tő előadással, illetve vitával egybekötött vetítéseket ren­deznek. Ugyanakor a vetíté­seken és előadásokon kívül még sokoldalú közművelődési tevékenységet fejtenek ki: művész—közönség találkozó­kat, a filmművészettel kapcso­latos kiállításokat és vetélke­dőket rendeznek, vagy éppen ősbemutatót, mint az elmúlt napokban Foton, ahol a Kísér­tet Lublón című új magyar filmet vetítették le s szervez­tek vitát az alkotókkal. Azután: Abonyban. Ceglé­den, Gödöllőn, Monoron, Nagykőrösön és Szentendrén már eredményesen működnek a filmbarátkörök, amelyekben a látott alkotásokat beszélik meg. A viták középpontjába — a rendezői vagy színészi munka értékelése mellett — mind gyakrabban kerül a film hőseinek emberi és poli­tikai magatartása. S itt, ezer a ponton már a közélet fóru­maivá lépnek elő ezek a ren­dezvények, amelyeken emberi magtartásformákról, politikai helytállásról és hovátartozás- ról. a ma emberének eszmény­képeiről alakulnak ki tartal­mas viták. E viták nyomán a fejekben nagyobb lesz a rend, tisztább a látásmód, összefüg­gőbb a világ dolgaira való ki- teikntés. A munkásművelődésért Eddig a moziüzemi vállalat elsősorban az iskolákkal, a művelődési házakkal kereste a kapcsolatot. Most újabb kö- zönségrétegeket kívánnak be­vonni e munkába, mégpedig az ipari üzemek és a termelő­szövetkezetek szocialista bri­gádjait. November elsejétől a megye tíz mozijában — Abonyban, Aszódon. Cegléden. Dunake­szin. Gödöllőn. Kistarcsán. Monoron, Nagykátán, Nagy­kőrösön. Szentendrén és Vá­cott — tíz előadásra szóló mo­zibérletet bocsátanak ki a szo­cialista brigádok részére igen kedvezményes áron. A bérlet tíz szelvénye közül hetet az adott mozik bármelyik filmjé­nek megtekintésére felhasz­nálhatnak a brigódtagok s mindössze három szelvény szól kötött programra. Ez az akció lehetővé teszi, hogy a szocialista brigádok — kulturális vállalásaik kereté­ben — közösen tekinthessék meg a mozi műsorán szerep­lő legértékesebb alkotásokat. Amennyiben a kísérlet bevá­lik, a jövő év tavaszán a me­gye más filmszínházaira is ki­terjesztik ezt az akciót. Ezek a törekvések helyesek, s jól szolgálják azt, hogy az eddiginél jobban összehangol­ják a mozik és a közművelő­dés más ágainak tevékenysé­gét a közös cél, a műveltebb ember érdekében. Prukner Pál November 10—12 F elnőttokta tási konferencia , i ' ■ d jsii. ..íüi'íííümUo „iw November 10. és 12. között rendezik meg Budapesten a II. országos felnőttoktatási konfe­renciát. A két és fél napos ta­nácskozáson mintegy 400 szak­ember vesz részt. Képviselte­tik magukat a dolgozók isko­láinak pedagógusai, a művelő­dési intézmények, a felnőtt­szakmunkásképzés, munkás­továbbképzés szakemberei, és tolmácsolják véleményüket a nagyüzemek képviselői is. Harmincéves az iskolarend­szerű felnőttoktatás. A konfe­rencián áttekintik a három év­tized eredményeit és tapaszta­latait, megvitatják az általá­nos, valamint a középiskolai felnőttoktatás tartalmi és szer­vezeti továbbfejlesztésének út­jait. Részletes elemzésnek vetik alá a munkásművelődés és a munkástovábbképzés helyze­tét, és foglalkoznak az iskola és a közművelődési intézmé­nyek, valamint az iskola és az üzemek együttműködésének kérdéseivel. Könyvismertetésünket nem tematikai szempontok alapján állítottuk össze, hanem az idő­szerűség alapján. Ha egyik- másik kötet a múltról is szól, de a mának. Három Kossuth- könyvet vettünk egy csokorba. Horthy leventéi Gergely Ferenc és Kiss György műve a Horthy-világ- ba kalauzol el bennünket.. A leventeintézményről, annak történetéről ad marxista ér­tékelést. A recenzenst csá­bítja, hogy szubjektív is­mertetésit írjon, hiszen szen­vedője volt a leventeintéz- ménynek, maga is szer­zett keserű tapasztalatokat. Mint gyermek végigpróbálta a leventeoktatók dresszúráit, a katonai kiképzés minden bru­talitását. A ma élő felnőtt nemzedék is élénken emlék­szik még, sőt sok kínos emlé­ket hordoz magában erről az intézményről, amelyet azért hoztak létre, hogy erőszakkal, sok-sok megaláztatással fegy­verforgatásra kényszerítsék a magyar fiatalokat. Tudjuk, hogy a kiképzésnek mi lett a vége: 1944 végén 13—14 éve­sen ezrével küldték a frontra, hurcolták el őket Nyugatra, hogy ott pusztuljanak el ér­telmetlenül. Akik tehát ennek az intéz­ménynek voltak a tagjai, tud­ják, hogy milyen szerepet töl­tött be a leventemozgalom a Horthy-rendszerben. A mai fiatalok azonban nem tudják, esetleg csak apáik elbeszélé­séből sejtik, hogy miért hoz­ták létre, hogyan alakították ki, s milyen fejlődési fokon, szakaszon ment át ez az ifjú­sági szervezet, amely a tizen­éves fiatalok átnevelésére spe­cializálta magát. A szerzők alapos tanulmá­nyozás és dokumentumok ösz- szegyűjtése, hasznosítása nyo­mán hűen adják vissza azt az időszakot, amikor — 1919— 1924 között — még csak . ter­vezték az urak, hogy milyen formában nevelik majd a ma­gyar ifjúságot kommunistael- lenességre, miként készítik fel őket keresztény szellemben a harcra, az úri rend védelmé­re. Vad antikommunista, szov­jetellenes, antiszemita elva- kultságukban csak az uralko­dó osztály érdekeit tekintet­ték, s soviniszta, nacionalista gőgjükben az egész nemzetet revizionista céloknak, Nagy- Magyarország szolgálatába akarták állítani. A kötet ezután megismertet bennünket azzal az Időszakkal, amelyben a fasiszta törekvé­sek szolgálatában a levente- intézményt megteremtették, kiszélesítették, s a levente­sport és a testnevelés szüksé­gességének hangoztatásával lé­nyegében katonai kiképzést kaptak a fiatalok. Végül fog­lalkoznak azzal a szakasszal is, amelyben már a háború szolgálata volt a cél. A szerzők sokoldalú és ala­pos munkát végeztek, megnyi­tották az utat a levanteintéz- mény történetének tanulmá­nyozásához. Bizonyára ebben a tekintetben is sok még a fel­tárásra és megírásra váró munka. A kötetet Réz Miklós­áé szerkesztette, a borító és a kötésterv Rényi Katalin mun­kája. És vándorbotot vettem a kezembe Bognár Ferenc visszaemlé­kező kötete éppen azt mutat­ja meg, hogy milyen is volt az a világ, amely nem tudta el­tartani, nem adott neki ke­nyeret, üldözte a haladó gon­dolkodású embereket, sőt emigrációba kényszerítette őket. Erről az életútról, an­nak ezernyi kalandjáról, az iz­galmas epizódokkal tarkított évekről szól a kötet, amelyet az átélt élmények líraisúga, szenvedélyes szuggesztivitása tesz lebilincselő olvasmánnyá. A kötetben attól kezdve kö­vethetjük nyomon Bognár Fe­renc életét, amikor apátlan- anyátlan, munkás fiatalember­ként elhagyja hazáját, s 1930- ban megérkezik a párizsi Gare de I’Est-re, egészen addig amíg 1975 elején Ciprus szi­getén — mint a Magyar Nép- köztársaság kereskedelmi ki- rendeltségének vezetője — a török és görög fegyverek fele­selését hallgatja. Addig azonban sok minde­nen ment keresztül. S ezt raj­zolja meg hitelesen. Megjele­níti a harmincas évek Fran­ciaországét, ahol fésűt árul. Hányattatásos időszak után újra Magyarország, majd két év után Franciaország követ­kezik, de rövidesen kiutasít­ják. Menekülnie kell, s a pok­lok poklába, Francia-Guaya- nába utazik, aho} megir&ggak bujkálásra kényszerül. Ezt kö­vetően hajóra száll, Brazília felé tart, tífuszt kap, már-már azt hiszi, hogy a tengeren pusztul el, amikor végül is Rio de Janeiro, majd Sao Pau­lo következik, mindenféle munka, megpróbáltatás, talál­kozás a kommunista mozga­lommal, a párt szolgálata, ha­zatérés — s a szocialista Ma­gyarország fiaként újra Brazí­lia és végül Ciprus. Kalandregény-e Bognár Fe­renc könyve? Nem. Inkább annak története, hogy egy nyi­tott szemű munkásfiatal ho­gyan válik kommunistává, mi­ként harcol az eszme megva­lósításáért. Közben persze sok- sok kalandon, megpróbáltatá­son esik át, b ezt igen őszintén, olvasmányosan veti papírra, s így válik krónikásává eay korszaknak. A szökevény Földes Mihály könyve már a mai világot mutatja be. Re­gényes megközelítéssel, egy lágymányosi üzem szocialista brigádjának életét, történetét írta meg. A regény olvasása során megismerkedhetünk Stoll Viktorral és barátaival, akik közül néhányan munka­helyet változtatnak. Stoll megpróbálja kideríteni, mi az oka a brigád felbomlásának, s eközben nem csupán a tíz em­ber jellemével, családi körül­ményeivel, egyéni sorsával, hanem az üzem légkörével, mai életünk sok-sok érdekes jelehségével ismerkedhetünk meg. Az író jól látja a mai visz- szósságokat, az embereket iz­gató kérdéseket, van mesélő­készsége is, hogy a munkás hétköznapok eseményeit az ol­vasó számára érdekessé tegye. Mindezt azért tudja elérni, mert ismeri a munkásember életét, tud helyzeteket, szituá­ciókat megrajzolni, otthonos a munkások belső, érzelmi vi­lágában. Földes Mihály mai életünk egyik eleven problémáját írta meg, a mai emberek gondjai­nak adott hangot a valóságot hűen ábrázoló munkásregé­nyében. Gáli Sándor Akácz László Bánk bán __ r * Bemutató az Állami Déryné Színházban Aki többször látta már a Bánk bánt. összehasonlítást tud tenni a különböző előadá­sok, színészi alakítások és rendezői felfogások között. A Déryné Színház a legeldugot­tabb falvakba és településekre eljutva azonban olyan közön­ségnek is játszik, mely először találkozik színpadon Bánk bán tragikus történetével. S nem mindegy, hogy ez az első találkozás milyen élményt ad. Ezért fokozott a Déryné Szín­ház felelőssége, amikor or­szágjáró turnéra viszi Illyés Gyula átigazitásában Katona József remekművét. Elsőként szóljunk talán az átigazításróL Nem átírásról, hanem átigazításról, mint Illyés Gyula fogalmazza mun­kásságát. A drámát ebben az új formájában először ez év áprilisában mutatták be a pécsi Nemzeti Színházban. A premier előtt Illyés Gyula így nyilatkozott: A darab len­dületét és feszültségét nem­egyszer megbénította egy-egy ködös figura. Például: Melin­da afféle halovány Ophélia volt, és csak néhány sort kel­lett beillesztenem ahhoz, hogy urához méltó, harcos, tragikus alakká váljon. A ki­rályt pedig Katona József tutyi-mutyi figurának ábrá­zolta, akit elvakított a nem­zeti elfogultság. Gertrudis nem a kor német boszorká­nya volt, hanem sokkal sokré­tűbb figura, mint ahogy a da­rabban megmutatkozik. Kato­na József a túlságosan pattogó jambusok foglya volt. Amit átigazítottam, azt én is jam- busokban írtam, nyelvezetben alázatosan alkalmazkodva hozzá, csak a túlzott pattogást mellőztem. Az a célom, hogy a közönség észre se vegye, hogy valamiféle változás tör­tént. A dráma szerkezete any- nyira feszült, hogy a monda­nivalónak szárnyalnia kell, ha azt bontjuk ki belőle, amit Katona József is ki akart bon­tani, de különböző okok miatt nem tudott megvalósítani. Az átigazított Ránk bán most a Déryné Színház já­tékrendjére került. A drámá­ban sok minden közérthetőbb és áttekinthetőbb lett. A sze­replők egymáshoz való viszo­nya, a szándékok és az indu­latok tisztázottabbak. Bánk bán nem kényszerül leselked­ni többé, hogy lopva tudja meg az igazságot. A nagyúr államférfi, aki határoz és dönt, aki mindenkivel szem­től szemben keresi az igazát. Előnyére vált az is átigazítás- nak, hogy Petur halála a nyílt színen történik. így hitele­sebb és meggyőzőbb. Illyés Gyula tolla leginkább az ötö­dik szakaszhoz nyúlt hozzá. Szerencsésen sűrítette az ese­ményeket, hogy Bánk igazát ne homályosítsa és késleltes­se semmi. A dráma végét azonban négy sorral megtol­dotta. II. Endre az eredeti szöveg szerint így zárta a da­rabot : Magyarok! igen jól ismerem — szeretnek. Kurírnek! — Hogy ily nemes szivekkel egybe Férkőzni nem tudtál Gertrudisom 1 A király az új befejezésben nemcsak Gertrudistól búcsú­zik, hanem a viszálykodások­ból ocsúdva és okulva már előre tekint és keresi nemzete számára a kivezető utat: Tegyük le 6t oly sírba, mely körül a gyász csöndet mond a viszálynak is, hazánkat oly békére szelídítve amely minden bajt orvosolni kezd. A rendező Petrik József élt azokkal a lehetőségekkel, me­lyeket Illyés Gyula átigazítása biztosított számára. A jelle­mek és az alakok jól körülha­tároltak, minden cselekedet­nek és mozdulatnak megvan ebben az előadásban a logikus miértje, dramaturgiai funk­ciója. Ez a Bánk bán nem egy tabló, hanem valóban olyan történelmi dráma, amelyben úgy sűrűsödnek az indulatok, hogy a parányi színpad falait szinte kitágítják. Szigeti Gé­za kemény és határozott Bánk, Hraszin Tibor pedig nem a hagyományos italgőzös Peturt látssza, hanem egy nemzetéért aggódó és tenni- kész főurat.' Kitűnő drámai egyéniség, Várnagy Katalin alakítja Gertrudis királynét, aki különösen Mikhállal és Bánkkal való utolsó jelene­tében érte el szerepe csúcs­pontját. Nemcsak dekoratív, hanem igen emberi és meg­győző Melinda szerepében Réz Edit, aki megrázó fájda­lommal éli át, miként lesz a tisztesség és hűség az ármány áldozata. Higgadt és számító, minden külső eszköztől men­tes Vereczkey Zoltán Bibe- rachja, nem szánalomkeltő és szánalmat kereső, hanem a nép igazáért küzdő Tiborc Hajdú Endre, s dicséret illeti mind a többieket is: Lestyán Katalint, Torday Gábort, Dömsödi Jánost, Botár Endrét, B. László Dezsőt, Karczag Fe­rencet, Orosz Istvánt és Salin­ger Gábort. A kis színpadtér lehetőségeit jól kihasználó díszleteket és a történelmi kort idéző jelmezeket Piros Sándor tervezte alapos gond­dal és színes fantáziával. Ágh Tihamér AZ ELSŐ BÚTORIPARI EGYESÜLÉS MINTABOLTJÁBAN nagy választékban kaphatók AGRIA garnitúrák, stílkomódok, SZATMAR lakószobák, SZIDÓNIA kárpitozott garnitúrák, színes és fautónzatú szekrénysorok, könyvszekrények, ágyneműtartók, étkezőasztalok, teleszkópos asztalok, székek, PILLE fotelok. Címünk: Budapest III., Raktár u. 13. Megközelíthető a 11-es és a 33-as villamossal, valamint a 6-os, az 55-ös és a 86-os busszal. Telefon: 886-762. OTP-ügyintézés a helyszínen. (a Flórián térnél). Nyitva: 10-től 18 óráig, szombaton 10-től 15 óráig. EISÖBÚIDm EGYESÜLÉS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom