Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-02 / 233. szám

A végcél: Isaszeg Török Ignác-emléklúra A Gödöllői Természetbarát Szövetség október 10-én, va­sárnap rendezi meg a Török Ignác emléktúrát; nyílt túra formájában. Találkozó az Örs vezér térd HÉV-végállomáson lesz. A HÉV indul 7 óra 20- kor, s nyolc óra öt perckor érkezika Szabadság téri HÉV- állomásra. Nyolc óra 13 perc­kor megkoszorúzzák a Török A gondoskodás erőt ad Ignác-szobrot. A további útvo­nal : Bolnoka (parkerdő)—Isa­szeg (falumúzeum). A résztve­vőik Isaszegre érkezvén, bekap­csolódhatnak a múzeumi hó­nap isaszegi rendezvényébe, amelyről a túra folyamán a vezető ad tájékoztatást. Úti­költség körülbelül 20 forint, visszautazás Isaszegről vonat­tal. Túravezető: Szalóky G. László. III. ÉVFOLYAM, 233. SZÁM 1976. OKTOBER 2., SZOMBAT Nyugdíjasok az almáskeríken Megfelelő volt a tankönyvellátás, Hogyan készültek a tanévkezdésre? Eredményes as Egy üzem — egy iskola mozgalom A vérségi nyupdijasklub tag­jai szeptember 28-án, kedden reggel a helyi művelődési ház helyiségében gyülekeztek, rendhagyó kirándulásra ké­szülődve. Az autóbusz, ame­lyet az alagi állami gazdaság erdőkertesi üzemegysége indí­tott útnak, a klubtagokat tár­sadalmi munkára egy nagy al­máskertbe vitte. Egy kis ismerkedés Itt találkoztunk Veresegy­ház, Isaszeg és Kerepes nyug­díjasaival, akik szintén vállal­koztak az almaszedésre. A gö­döllői járási művelődésügyi osztály munkatársai gazdag programot állítottak össze a népes társaságnak: reggel 8- tól 2-ig almát szedtünk, utána következett az ebéd, majd ve­télkedőn vettünk részt. Mi vérségiek negyvenen voltunk, s szokatlan volt szá­munkra az apró termetű fák gazdag termését látni, a mi vi­dékünk búza- és kukoricatáb­lái után. Óriási volt a terület, szinte elvesztünk benne. Jó hangulatot teremtett, hogy versenyeztünk az almaszedés­ben. Községenként külön szedtük, válogattuk és ládáztuk a szé­pen fejlett, pirosarcú starking almákat. Kitettek magukért a vérségiek, a teljesítmény 130 láda minőségi alma volt, nem szólva arról a hatalmas meny- nyiségű ,aelejt”-almáiól, amit ömlesztve hordtunk a hatal­mas kádakba. Kellemes, szép idő volt, és dolgozott bennünk a virtus is. bizonyítani akar­tuk, nem vagyunk mi még erőtlenek, ha sok is éveink száma. Igaz. a hetven-nyolc- van évesek közül néhányan jócskán elfárdatak, de a jó­kedv a vérségi csapatra végig jellemző volt. Az almáskerthez kettőkor érkezett meg ismét az autó­busz, s vitte az étterembe a nyugdíjasokat, ahol a gazdaság által megrendelt finom ebéd gőzölgött az asztalkon. A klu­bok csaoatai délután négy óra­kor gyülekeztek a közeli isko­lában, addig kicsit ismerked­tünk az épülő-gyarapodó Er­dőkertessel. Az alig néhány hete megnyílt iskolában jó volt érezni a friss festés, meszelés szagát. Á rögtönző vérségiek A kissé fárasztó fizikai mun­ka után pihenés számba ment a gondolatokat felfrissítő szel­lemi vetélkedő. Köztünk, vér­ségiek közt nincs értelmiségi vagy nyugdíjas tanár, iroda­lomban jártas ember, klu­bunknak kétkezi munkások és gazdaemberek a tagjai, akik­nek mindig kevés idő jutott az olvasásra. De azért mi siem akartunk lemaradni. A járási művelődésügyi osz­tály előkészítette a vetélkedőt, s klubunk vezetőjétől, Véber Gábortól tudtuk meg, hogy délután az 1848—49-es magyar szabadságharcról lesz szó. Kos­suth Lajos alföldi toborzóútjá­rói és többek között a pákoz- di csatáról hangzanak el kér­dések. Nyolc helyes választ kellett adni a kifogástalan eredményhez — a jó felelete­ket pontozták. A vetélkedő után tánc-, ének, népi játék következett. Mi vérségiek csak rögtönözni tudtunk, hiszen klubunk alig néhány hónapos. Viszont an­nak örülünk, hogy már ötve- nen vagyunk, s reméljük, hogy legközelebb egy ilyen találko­zóra műsorral készülhetünk EsL Összeadják a megmaradt erőt Nem dicsekvésképpen, de ír­nom kell a vetélkedő végered­ményéről is. Verseg huszon­négy pontot gyűjtött, s ezzel elnyerte az első helyet. Ki­tűntünk abban is, hogy Ka- puszta János vérségi lakos volt a legidősebb almaszedő, 82 éves, 1894-ben született. Bizony nagyon sokat jelent a mai rohanó, mindennap újat hozó világban, ha akad a fal­vakban olyan vezető, aki törő­dik az idős emberekkel. Aki azon igyekszik, hogy a nyugdí­jas se érezze magát fölösle­gesnek. Igaz, egy idős ember egyszál magában bizony gyen­ge a fizikai munkára, de ha tízan-húszan összeadják a megmaradt erőt, a giazdag élet- tapasztalatokat, nem érzik magukat fölöslegesnek. És erőtlennek sem. Martomné Új óvoda A közeljövőben átadják a megüresedett Szabadság úti is­kolában berendezett új, ötven férőhelyes óvodát, ahol a kör­nyékbeli cigány családok gyer­mekeit is elhelyezik. A tár­saiktól elmaradt gyermekek­nek a Király-telepi iskolában is küjön osztályokat szervez­tek, lehetőséget teremtve a fo­kozottabb egyéni foglalkozta­tásra. A hátrányos helyzetűe- ken más módon igyekeznek se­gíteni. Az elmúlt tanévben pél­dául 72 gyerek, közülük 11 ci­gány, vehetett részt az iskolai életbe való gyorsabb beillesz­kedést szolgáló előkészítő tan­folyamokon. A gödöllői járási-városi népi ellenőrzési bizottság leg­utóbbi ülésén többek között értékelték — országos vizsgá­lati program részeként — az általános és középiskolák tan­évkezdésre való felkészülésé­nek vizsgálatát. Érmek legfon­tosabb célja az volt, hogy meg­állapítsák: az oktatási intéz­mények vezetői, a felügyeleti szervek, illetve fenntartásról gondoskodó tanácsok hogyan szervezik meg a tanévkezdésre való felkészülést, a zavartalan oktató-nevelő munka tárgyi és személyi feltételeit. A vizsgálat a dányi, a karta- li, a galgamácsai és a zsámbo- ki általános iskolát, valamint a gödöllői Török Ignác Gimná­ziumot érintette. Az összefog­laló jelentés — az általános megállapítások sorában — le­szögezi, hogy az iskolák vezetői, a gond­nokságok, valamint a ta­nácsi szervek a költségve­tések készítésekor kellő alapossággal felmérték a feladatokat. Az iskolák költségvetésében I újabb építkezésekre 420 ezer, felújításra több mint 1 millió 600 ezer, míg karbantartásra 2 millió 300 ezer forintot tervez­tek. A különböző javítási és felújítási munkák elvégzésére a tanácsi szervek, valamint az iskolagondnokságok kisiparo­sokkal és a helyi költségvetési üzemekkel kötöttek szerződést. Nem lebecsülendő továbbá az a munkamennyiség sem, ame­lyet az Egy üzem — egy isko­la mozgalom keretében a szo­cialista brigádok végeztek. A legtöbb helyen a szülők is ki­vették részüket a tennivalók­ból, s szívesen segített a la­kosság is. A vizsgált iskolákat segíti például a Dunamenti Regioná­lis Vízmű gödöllői üzemegysé­ge, az ikladi Ipari Műszergyár, a Textilgépgyártó Vállalat, az Agrártudományi Egyetem Tan­gazdasága, valamint a helyi termelőszövetkezetek és az ÁFÉSZ-ek. Megállapították a népi ellen­őrök, hogy a különböző szak­mai felszerelésekre és a szük­séges politechnikai felszerelési eszközök beszerzésére megfe­lelő gondot fordítottak az is­kolák. A helyzetet miegköny- nyítette, hogy a kiskereskedel­mi szervek időben felkészültek a különféle felszerelési tárgyak biztosítására. A kedvezményes füzetakcióban az ÁFÉSZ bolt­egységek időben elküldték megrendeléseiket, s a füzetek beszerzéséről a szülők is idő­ben tudomást szereztek. Megfelelő volt a tankönyv- ellátás is, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat gödöllői 380-as boltegysége időben szállította az isko­láknak a tankönyveket. Ezúttal a szükséges iskolai ruházati cikkekből is megfe­lelő volt a választék. A Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskolában, valamint a dányi általános is­kolában kellő időben befeje­ződtek a kivitelezési munkák, s hasonló volt a helyzet a kartali és a zsámboki iskolá­ban is. Az utóbbiban központi fűtést szereltek és bővítették a konyhát is. A galgamácsai hattarrt érmés általános iskola építését 1974-ben kezdték, a munkálatok kilencven száza­lékban elkészülitek, sajnos az anyagbeszerzési nehézségek sokszor nehezítették az előre­haladást. F. B. Könyvtár nyílik az Alsóparkban — Lámpát szerettünk volna venni, de nem találtunk meg­felelőt. A bútoráruházban azt mondták, hogy a napok­ban érkezik új szállítmány. Lassanként minden együtt lesz — mondta Nagy Lajosné, a gödöllői járási-városi Juhász Gyula könyvtár igazgatója. Hosszas előkészületek után, a közeljövőben fiókkönyvtár nyílik az Alsópark egyik to­ronyházának földszintjén. A városi tanács alakíttatott ki tágas helyiségeket, hogy a la­kótelepen élő körülbelül két­ezer lakos helyben olvashas­son, művelődhessen. A könyv­tár vezetője elmondta, hogy terveik szerint a könyvtár heti három alkalommal lesz nyitva, s itt nemcsak kölcsönözni le­het, hanem újság, folyóirat olvasására is nyílik mód. A Dózsa György úti könyv­tár raktárának polcain már egy sereg új könyv sorakozik, melyet az új intézménybe szán­nak. A berendezés is rendel­kezésre áll, kényelmesek, ott­honosak lesznek a körülmé­nyek. Nem kevés nyugdíjas és kismama él a lakótelepen, így feltehetően még munkaidőben is lesz forgalom. Lesz, ha al­kalmazhatnák könyvtárost, aki kinyitja a helyiséget és köl­csönzi a könyveket. Ma még gond a könyvtáros személye, s nem azért, mintha nem lenne vállalkozó. A lakó­telepiek köziül, s a város más részéből is sokan ajánlkoztak már könyvtárosnak, de eddig senkinek sem mondhattak igent. Mert van helyiség, be­rendezés és könyv, de nincsen pénz arra, hogy könyvtárost alkalmazzanak. Pedig a tervek szépek. A Juhász Gyula könyv­tár vezetői azt szeretnék, ha az alsóparki fiókkönyvtár nem csupán kölcsönzőhelyiség, ha­nem egyben a lakótelepiek klubja is lenne. Mit jegyezhet meg ezután a cikkíró? Egy stá­tus kerestetik! Őszi vetés összesen 2200 hekiáron vetik az őszi gabonát a dányi Magvető Termelőszövetkezetben. E területből 1800 hektárnyit tesznek ki a különböző búzaiajták. Zsákokban érkezik a mag a vetőgépekhez. Bodó Péter feltölti a vetőgép tartályát Négy MTZ—50-es traktor vontatja ahar minckét soros Lajta vetőgépeket. Éppen a zsámboki út menti táblán dolgoznak. Barcza Zsolt felvételei Sz ont Lati feeftfzet Beton Nem szándékom Gödöl­lő város pénztárcáját meg­rövidíteni, sem nehéz vál­lalkozásba hajtani az óvó­nőket. De városunkban is elkelne egy olyan varga­betű, amiről nemrégiben tudósított az Élet és Iro­dalom című hetilap. Az újság szerint egy óvónő pénzt és fáradságot nem kímélve, munkásokat foga­dott, hogy fölbontássá az óvoda gondosan lebetono­zott udvarát. Ügy látszik, országos di­vat az óvoda játszóudvará­nak betonozása, mint hal­lottuk, Gödöllőn is akad ilyen, mégpedig az új, Ka zinczy úti óvodában. Csak­hogy városunkban nem akármilyen ám ez a beton! Az óvónő már több szülő­nek elmagyarázta, hogy fölösleges aggódni, mert ez különleges „puha beton Nyugtatta azt az anyukái is, akinek a gyermeke fej re esett a mászókáról, és hideg kenyérvágó késsel nyomkodta az óvónő a púpot. „Képzelje, kedves anyuka, ha nem puha ez a beton, betört volna a gyermek feje!" Nyugalom azonban nem követte sza­vait, a szülő idegesen ment a munkahelyére. Akadnak olyan anyagok, melyeknek szilárdsága vál tozékony. A vaj például hűtőszekrényben kemény, szobahőmérsékleten puha. A beton viszont — csekély fizikai ismereteim szerint — nem ilyen változékony. Annál különbözőbb a gyer­mekek feje, s a magasság, ahonnan leeshetik. Gondo­lom, hogy puha beton ide, puha beton oda, ha fia­talabb a gyerek, s ügyetlen a mászókán, nem segít a kenyérvágó kés. Bár imponáló irodalmi hetilapunk példája a be­tonbontó óvónőről, mégsem hinném, hogy ez lenne a szerencsés országos gya korlat. Az óvónők dolga, hogy foglalkozzanak a gyermekekkel, s nem pe­dig az építési, tervezési hi­bák kijavítása. Jobb híján leguggolnak, megfogják a talajt, bizonygatják, hogy ez sokkal „rugalmasabb", mint például az épülő M—3-as út. Tehát marad a nyugtató magyarázat és a széles lapú hideg kés, míg az illetékesek nem csele­kednek. A szülő és az óvoda, is­kola kapcsolatáról szólva sokszor mondjuk, hogy ez a viszony az egész társa­dalmat összeköti, hiszen majd máidén munkás szü­lő is egyben. Az építő, épí­tést szervező intézmények munkatársai is óvodába, iskolába küldik gyermekei­ket. A mindent átfogó kapcsolatot példázza az Egy üzem — egy iskola mozgalom, a szocialista brigádok, vállalatok óvo- dapatronálása. Az üzemek sokszor vállalkoznak társa­dalmi munkára, hogy ki­javítsák azt, amit egy má sik üzem (ahol ugyancsak szülök dolgoznak) pénzért elrontott. Sok a vargabetű, még szerencse, hogy akadnak, akik kijavítják. A puha betonra ma még osak a szülők figyelnek, talán lesz majd egy szocialista bri­gád, amelyik valóban pu hává varázsolja a talajt, De a beton mindenképpen kárba ment, akár fölbont ják, akár az óvoda udva­rán marad. És nyitott kér dés, hogy valaha számon kérik-e attól, akinek vaj van a fején, a balesetve szélyes udvar miatt. Nem vitatkozom, hogy az új kezdeményezéseknek teret kell adni, de nem ártana előbb az újítást a gyakorlatban is elképzelni. Egyesek, úgy tűnik, ha kell, ha nem, mindig újabb és újabb megoldásokról ál­modnak. De a szavazattal nem rendelkező illetéktelen arról álmodik, hogy min­dent rendeltetése szerint készítenek. Az óvodát pél­dául füves térrel és homo­kozóval. Ez idáig jól be­vált. Az óvodai beton azért sem tökéletes, men' puha! Ki hallott még ilyet! örszigethy Erzsébet í

Next

/
Oldalképek
Tartalom