Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-20 / 248. szám

1976. OKTÓBER 20., SZERDA kMmod A VII. KONGRESSZUS ELŐTT Kiegyensúlyozottan fejlődik a szövetkezeti ipar Az OKISZ sajtótájékoztatója A szövetkezeti mozgalom ötéves gazdasági, társa­dalmi tevékenységéről von mérleget, s a továbbfejlő­dés irányát, főbb feladatait jelöli meg az ipari szövet­kezetek VII. kongresszusa, október 27—28-án. Az Or­szágház Gobelin-termében Lakatos Ernő, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese nyi­totta meg tegnap délelőtt azt a sajtótájékoztatót, ame­lyen Rév Lajos, az OKISZ elnöke ismertette a sajtó képviselőivel a kongresszus munkájának főbb irányel­veit, a szövetkezeti ipar negyedik ötéves tervben elért eredményeit, az ötödik ötéves tervidőszak legfontosabb gazdasági, szövetkezetpolitikai tennivalóit. A hazai ipari szövetkezetek­ben jelenleg több mint 300 ezer tag és alkalmazott dolgo­zik. A múlt tervidőszakban számottevően gyarapodott az oszthatatlan szövetkezeti tulaj­don, a tagság által jegyzett részjegyek összege tavaly el­érte a 428 millió forintot, 2,6 százalékát a 16,4 milliárd fo­rintnyi szövetkezeti vagyon­nak. Az ipari szövetkezetek ta­valy 45 milliárd forint ér­téket termeltek, ebből 8,3 milliárd volt az épí­tők, 2,2 milliárd a szolgáltatók teljesítményének értéke. (A negyedik ötéves terv során Pest megye ipari szövetkeze­tei 81 százalékos fejlődést ér­lek el az ipari termelésben, az építőiparban pedig 77 százalé­kos volt a gyarapodás, össze­sen 80 millió forintot költöttek SZÉPÜLŐ VIDÉKI ETTERMEK Változó étkezési szokások - korszerűbb vendéglátás Az, hogy a családok jelentős részének jövedelme a buda­pesti agglomerációban és a vi­déki városok környékén a me ­zőgazdaság mellett mindin­kább ipari munkából szárma­zik,, nagy változást okozott és okoz a lakosság életkörülmé­nyeiben. Megnőttek anyagi és kulturális igényei, másképpen öltöznek, másképpen élnek az emberek, mint akár húsz évvel ezelőtt. S az utóbbi években a vidéki ipartelepítések hatására megváltoztak az étkezési szokások is. Nagyon sokan munkahelyü­kön, az üzemi étkezdében ebé­delnék. Mind gyakrabban jár­nak vidéken is étterembe, ami megnöveli a Pest megyei Ven­déglátóipari Vállalattal szem­ben támasztott igényeket. Er­ről beszélgetünk Tóth B. And­rással, a vállalat vezérigazga­tó-helyettesével. — Nő a meleg étel iránti igény. Tavaly például 16 szá­zalékkal emelkedett az étlap szerinti fogyasztás, 14,5 száza­lékkal a közétkeztetés és 15 százalékkal a büféáru-forga­lom. A vállalat összes forgal­ma 8,2 százalékkal volt maga­sabb az előző évinél, tehát az ételfogyasztás sokkal dinami­kusabban, gyorsabb ütemben fejlődik, mint az italforgalom. Ebben természetesen szere­pe van a vállalat keresletala­kító, -irányító politikájának, hiszen presszón kívül új üzle­tet nem építenek melegkony­ha nélkül, s a meglevő italbol ­tokat is sorra átalakítják. — Az ételforgalom gyors növekedésére serkenti a ven­déglátó vállalatokat, s köztük minket is, a Belkereskedelmi Minisztérium különféle anyagi támogatásokkal. Ételbárok sokszor nem is olyan olcsó gépeit mini­mális térítés ellenében kaphatják meg a pályá­zók. Mi eddig három ételbárhoz kaptuk meg a legkorszerűbb konyhai gyorssütőket, hűtőket, szörpautomatákat, és így to­vább, mégpedig a már üze­melő vácihoz, a most épülő, illetve italboltokból átalakí­tandó szentendreihez és rác­keveihez. — Nyilván nemcsak a mi­nisztériumra támaszkodnak... — Természetesen saját pénzeszközeinket is ide irá­nyítjuk. Monoron például a Vigadó Éttermet építettük át, Pomázon pedig hamarosan megnyílik a Pipacs Étterem. A Magyar Nemzeti Bank is jelentős hitellel segíti terveink megvalósítását. Mintegy 5 millió forintért kívánunk ugyanis könnyű- szerkezetes éttermeket és ételbárokat nyitni. Gödöllőn és Vácott nagy, 280 négyzetméteres, Sződligeten, Szentendrén és Budakeszin 96 négyzetméter alapterületű étel­bárt és kisvendéglőt építünk. — Az új létesítmények mel­lett milyen technikai, szerve­zési intézkedésekkel kívánják fokozni az ételforgalmat? — A technikai újdonságok­kal kezdeném: nagyobb étter­meinkben csomagológépeket helyeztünk üzembe, ezeken büféárut: szendvicseket, pogá­csákat, sajtosrudakat fóliá­zunk. A legközelebbi tervünk pedig, hogy bevezetjük a me­legszendvics-készítést az ital­boltokban. A grillfelszerelést megvesszük minden olyan üz­let számára, ahol a szakmai felkészültség és a berendezé­sek működéséhez szükséges áramerősség megvan (körülbe­lül 30—40 üzletben). — Legfőbb szervezési fel­adatunk, hogy a már átépített, korszerűsített üzleteink forgal­mát mielőbb optimálisra fej­lesszük. A váci üzletünkben ez jól sikerült, ott persze a kedvező objektív körülmények is közrejátszottak abban, hogy a forgalom szinte robbanássze­rűen megnőtt. Igen szép a be­vétele a gödöllői Vadász boro­zóból melegkonyhás sörözővé alakított egységünknek is, vi­szont lassabban nő a piliscsa­bai Mozi és a pilisvörösvári Gazda vendéglő ételforgalma Ezekben az üzletekben ügyes reklámfogásokkal, jó propa­gandamunkával növelni lehet az ételfogyasztást — mondta befejezésül a vezérigazgató­helyettes. Czibor Valéria szolgáltatásfejlesztő beruházá­sokra.) Az ötödik ötéves tervidő­szakban az ipari szövetkezetek tagjainak, tisztségviselőinek és vezetőinek egyaránt azon kell munkálkodniuk, hogy minél tökéletesebben sikerüljön meg­valósítani a szövetkezeti ipar gazdasági és társadalmi cél­jait. A gazdasági célok elérésé­ben elengedhetetlen a la­kosságot érintő árualapok választékának növelése, a szolgáltatások bővítése, a tő­kés export fokozása, a lakás­építés és az állami nagyipart kiegészítő termelés fejlesztése. A szövetkezeti ipar termelése 1980-ig mintegy 50 százalék­kal, az építőiparé pedig 34— 36 százalékkal emelkedik. (Hasonló arányban növekedik a tervek szerint a Pest megyei építőipari szövetkezetek ter­melése is. összesen 2248 lakást adnak át az ötéves terv ide­jén, ebből 1958-at a négy kije­lölt lakásépítő , szövetkezet épít.) Az ötödik ötéves tervidő­szakban bővíteni kell a szö­vetkezetek egymás közötti, va- lamiht állami vállalatokkal kialakított termelési kapcsola­tát, szorgalmazni a nagyválla­latoknál már nem gazdaságos, de a szövetkezeteknél még eredményesen művelhető tevé­kenységek folyamatos átvéte­lét. (Egyre több Pest megyei szövetkezet vesz részt a ki­emelt ipari programokhoz tar­tozó termékek gyártásában, egységes kooperációs kapcsola­tokat hozva létre, amelyek elősegítették a szövetkezetek műszaki-technológiai korszerű­sítését is.) Fontos, hogy az ex­porttermelés elősegítse az ál­lamközi megállapodásokban rögzített kötelezettségek mara­déktalan teljesítését, a tőkés exportot több mint 100 száza­lékkal kell növelni 1980-ig a szövetkezeti iparban. Az ötö­dik ötéves terv céljainak való­ra váltásához mintegy 8,5 milliárd forint értékű beruházásra van le­hetőség. A szövetkezeti mozgalom alapvető feladata a szövetkeze­tek szocialista vonásainak erő­sítése. Ez olyan tudatos és előre tervezett tevékenységet feltételez, amely a szövetkezeti demokrácián alapulva helye­sen értelmezett önállóságot va­lósít meg. Mindezeknek szel­lemében fogalmazta meg az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa a VII. kongresszus irányelveit, az ipari szövetke­zetek előtt álló feladatokat. B. I. Nemcsak a banánhéj... Zaj ufón csend Műszaki bizonytalanság Sok kis seprő Apró eset, mert sok tucat­nyi ilyen van, jó messziről. Amikor az amerikai haditen­gerészet megterveztette az F—111 jelű harci gépet, a haj­tóműveket — első nekifutásra kétezer darabot — a Pratt & Whitney cégnél rendelte meg. Ahogy ez szokás, szerződésben kötöttek ki sok mindent, így' az árat is, a darabonkénti 270 ezer dollárt. A vállalat beru­házott, felszerszámozott, gyár­tott, s végül 700 ezer dollárt kért és kapott a motorok da­rabjáért. Az indok: a fejlesz­tés előre nem látható költsé­gei, váratlan áttervezések, a műszaki akadályok gyors el­hárítása ... Ismerős, no persze, nem repülőgépmotorokkal kapcsolatban. Veszélyes könnyelműség Képletesen ugyan, de a be­ruházások terepe, s környéke tele van eldobált banánhéjak­kal. Hol előre láthatóan, hol váratlanul kerülnek a talp alá, s csúszik rajtuk, miattuk — a határidő, a költség. Velük a műszaki korszerűség, a terve­zett haszon. Szabályt erősítő kivétel: a Dunamenti Hőerő­mű Vállalat bővítését — a gyorsítási programnak kö­szönhetően — a megszabott ■költségeken, s az előírt határ­időn belül fejezték be; ugyan­így zajlott le az a beruházás, amely a Híradástechnikai Anyagok Gyárában a színes tv-gyűrű gyártást fejlesztette. Idén január és augusztus között összesen 74,5 milliárd forintot adtak ki a szocialista szektor beruházásaira. Ebből 32,5 milliárdot állami, 42 mil- liárdot viszont vállalati dönté­si körbe tartozó beruházásokra fordítottak. Az adatok ismere­tében aligha állíthatja bárki: csak az a fontos, ami az állami beruházásoknál történik. A banánhéjak szétszórásának ve­szélyes könnyelműsége „lábtö­rést” okozhat a vállalati fej­lesztéseknél is, s mivel az el­költött pénz több mint az álla­mi beruházások esetében, a kö­vetkezmények is — összege- ződve — súlyosabbak lehet­nek. Az állami beruházások­nál viszont a szerepkör ki- emeltsége növeli meg a mu­lasztások gondját. Nincsenek apróságok Tételezzük fel: csúszik az említett beruházás a Híradás- technikai Anyagok Gyárában. A következmény: importból Egy folyó — nyolc ország A SZENTENDREI TANÁCSKOZÁS MARGÓJÁRA A sajtó nagyhatalom, szok- ■r*- ták mondogatni, ha a nagy példányszámban megje­lenő újságokról esik szó. Való­ban az, különösen, ha nem egy lapról, hanem nyolc ország összes sajátorgánumáról be­szélünk, mint most, az októ­ber 15 és 19 között a Szent­endrén tartott Egy folyó — nyolc ország nemzetközi új­ságíró tanácskozás esetében. Ennek a hatalomnak most az a célja, hogy a maga eszközei­vel elősegítse a helsinki záró­okmányba foglalt eszmék és ajánlások megvalósítását, erő­sítse a népek barátságát, Euró­pa békéjét. Nem véletlenül, s nem csupán formai meggon­dolásból fogadták el Paizs Gá­bor javaslatát, mely szerint a továbbiakban — az ideit mó­dosítva — a Nyolc ország — egy folyó nevet kapja a kon­ferencia, mely jövőre Po­zsonyban ül össze. Ezzel is az összetartozást, a közös célért munkálkodást akarják kife­jezni. Lényegében egyetlen szó se esett politikáról. A Dunával kapcsolatos környezetvédelmi, kulturális, sport, turisztikai és gazdasági együttműködés­ről, a fejlesztés öszehangolá- sáról beszéltek a résztvevők. Azt azonban mindannyian tudták, hogy a nyolc ország politikai és gazdasági vezetői nélkül mindez csak írott ma- laszt marad. Az újságírók fel­adata elsősorban az, hogy támogassák és népszerűsítsék az enyhülési politikát, tájé­koztassák olvasóikat és olyan információkat közöljenek, me­lyek erősítik a népek barátsá­gát, megismertetik őket egy­más kultúrájával, gazdasági és társadalmi viszonyaival. Miért fontos ez nekünk, Pest megyeieknek? A négy hazai idegenforgalmi körzet közül kettő, a Dunakanyar és a ráckevei Duna-ág Pest megyében van. S ha még to­vább boncolgatjuk, nemzetisé­geink között megtalálhatjuk a szlovákokat, német ajkúnkat és a délszlávokat, szinte min­den Duna menti nép képvise­lőjét. Nagyon sok községben, múzeumban őrzik a helyi népi hagyományokat, eszközöket, egymás után alakultak és alakulnak a népi együttesek, melyek nemcsak a megyében, hanem külföldön is nagy si­kert aratnak. De hivatkozhat­nék testvérkapcsolatainkra is. Köztudott, hogy testvérmegyei kapcsolatban állunk az NDK- beli Suhl megyével, a váci já­rás ugyancsak gyümölcsöző testvérkapcsolatot alakított ki a szlovákiai Nove-zámky já­rással. Itt a tervek szerint ha­marosan megszervezik a kis- határforgalmat. Nekünk nem új dolog a népek barátsága, kell behozni e fontos alkat­részt a színes televíziók gyár­tásához. Az import devizát kö­vetel, de mivel terven kívüli az igény, a valutát valahonnét el kell venni, azaz, ahonnét el­vonják, ott nem áll rendelke­zésre a kívánt összeg. Ott mó­dosul a fejlesztési vagy gyár­tási terv ... Egyetlen beruhá­zás késedelme iparágak, nép- gazdasági területek sorát érin­ti, ami úgy ölt alakot, hogy a késedelem okozta veszteségek megtöbbszöröződnek, lánc­reakciót indítanak el. A tervekben szereplő, de ha­táridőre elő nem szállított anyag, félkészáru, termék stb. miatt bekövetkező zavarokat, csak többlet kiadásokkal lehet — amikor lehet — ellensú­lyozni. Az, hogy a Középma­gyarországi Tejipari Vállalat váci tejüzeme — 116 millió forintos beruházás — csak ké­sedelemmel készül el. jelentős terven felüli költségekkel ter­heli a vállalatot, rontja tehát gazdasági eredményét, s ugyanakkor nehézségeket okoz a lakosság ellátásában is, mert a régi tejüzem már kép­telen megbirkózni feladatai­val. Igaza van az Állami Fej­lesztési Bank elnökének, ami­kor azt hangsúlyozza: a beru­házási tevékenységben nin­csenek apróságok. Végül összeadják húzásoknál az előirányzott és a tényleges költségek közötti tetemes különbségek okait. Ki­derült: a közhiedelemmel el­lentétben annak csak kisebb része az árak emelkedésének következménye. A nagyobb hányad a tervek műszaki bi­zonytalanságából, elnagyoltsá­gából, illetve jóváhagyásuk utáni megváltoztatásukból származik. Köznapibban szól­va, abból, hogy alapos előké­szítés nélkül vágtak neki a be­ruházásnak, s nem tudták minden részletre vonatkozóan eldönteni sem a beruházók, sem a tervezők, kivitelezők, pontosan mit és hogyan, mi­korra akarnak. A tervek késedelmes, s úgy is rohamtempóban történő el­készítése, a tervezési, konst­rukciós hibák, a létszám- és anyaghiány, a gépek, berende­zések határidőn túli szállítá­sa, a többlet- és pótmunkák serege, az építkezés közbeni átterveztetések külön-külön talán nem okoznának nagy ké­sedelmet és költségnöveke­dést, összegeződve annál in­kább erre vezetnek. Végül ugyanis a mulasztások, ballé­pések tömeget kell összeadni, s ez nem ritkán húsz-ötven­millió forint 1 Minden beruházás az adott Szervezet számára nagy mun­ka. A nagy munkáknak azon­ban nincsenek nagy, meg kis felelősei, egyetlen mulasztás elég ahhoz, hogy mások dere- kas igyekezetének eredményét megsemmisítse. Az alvállalko­zók alvállalkozói sem érezhe­tik kisebbnek a felelősségü­ket, mint a generálkivitelező, de, ehhez alapvetően változtat­ni kellene a beruházásoknál közreműködők szemléletén, amelynek az a sarkpontja: mindig más a hibás. A banán­héjat mindig mások dobják el. S mivel sok a banánhéj, úgy tűnhet e hamis érvelés, mint ami igaz. A gyanúsan hangos ricsajt legtöbbször azután csend követi. Sikerült elhitet­ni, hogy ami történt, azért valójában senki sem felelős. Az idő pénz Sokszorosan az. A késedel­mes átadás miatt füstbement termelést már lehetetlen pó­tolni. S folynak a megyében olyan beruházások, ahol a napi termelés értéke két-há- rommillió forint! Csupán egy hónap késedelem ötvenmillió­val egyenlő! Az, hogy az Autó- fenntartó Ipari Tröszt ceglédi karbantartó állomásának elké­szülte távolra került az erede­ti határidőtől, súlyos zavaro­kat nem okoz népgazdasági méretekben, ám éppen elég gond, bosszúság azoknak, akik körbefutkoshatják a járást, míg gépkocsijukat rendbeho­zathatják. Az már beleszól jó néhány népgazdasági súlyú feladat végrehajtásába, hogy Szobon, a Pestvidéki Kőbánya Vállalat kettes számot viselő előtörőműve csúszkál a banán­héjakon. Annak viszont már népgazdasági hordereje van, hogy a Dunai Kőolajipari Vál­lalat termelőegységei a terve­zettnek megfelelően készül­nek-e el. Az Országos Anyag- és Ár­hivatal elemezte a nagyberu­Lassú változás Egy másik elemzés, melyet az Állami Fejlesztési Bank hajtott végre, a nagyberuházá­sok gazdaságosságát vizsgálta. Megállapították, hogy az átla­gos megtérülési idő 8—9 esztendő. Ami a nemzetközi összehasonlításban elég hosz- szú. Hát még akkor milyen távoli, ha a társadalom befek­tetett pénzének kamatozását lelassítja az átadási késede­lem, lecsíp e kamatokból a többletráfordítás! A terv sze­rint már a haszonnak kellene befolynia a pénztárba, a való­ságban még mindig csak ki­adásokat könyvelnek el, pót­hiteleket követelnek — ez az, amit végső soron a társadalom egésze fizet meg. S persze, nemcsak a nagyberuházások­nál, amikre az elemzések vo­natkoznak, hanem általában, mindenfajta fejlesztési befek­tetésnél. A megyében jelenleg olyan beruházásokat valósítanak meg, mint a 750 kilovoltos távvezeték s albertirsai alál- lomása — a teljes költség itt _ 4,5 milliárd forint —, a Dunai i Kőolajipari Vállalat bővítése — összesen 6,3 milliárd —, a Rákos és Űjszász közötti vas- útvillamosítás és vágányépítés, a kistarcsai 580 ágyas kórház tető alá hozása, a Csepel Autó­gyárban a padlóvázgyártás fejlesztése. Sorsuk talán már kedvezőbb lesz, mint elődeiké. A reményre némi alapot ad, hogy valamelyest rövidült a megyében a beruházások átla­gos kivitelezési ideje, de az eredetileg tervezett átlagot még mindig meghaladja. Azaz annyi történt, hogy kevesebb a késés, de van. Több ízben is foglalkozott a kormány a legutóbbi két esz­tendőben a beruházási tevé­kenységgel, s január óta úí pénzügyi rendszer szabja meg a beruházások kereteit. A Mi­nisztertanács minden esetben jogos elégedetlenséggel állapí­totta meg, hogy bár változás kétségtelenül van, mértéke lassú. Hasonlatunknál marad­va: a banánhéjak egy részét már eltakarították a beruhá­zásoknál, s a korábbinál job­ban ügyelnek arra, kik kezé­ből hullanak szerteszét. Ma­radt azonban még mindig ele­gendő! S nincsen, sajnos, olyan csodaseprő, amellyel egyetlen lendülettel félresodorhatnánk/ talpunk alól a banánhéjakat. Van viszont sok-sok kis sep­rő. Valamennyi fő- és alvállal­kozó, bedolgozó, szállító, terve­ző kezében. S ezeket a kis seprőket a mainál jobban kel­lene forgatni. Attól a tudattól vezérelve, hogy bár a beruhá­zásban közreműködők megbí­zatása, feladata különböző, er­kölcsi kötelezettségük egymás­sal és a társadalommal szem­ben azonos, megegyező értékű. E tudat bizonyítéka csak egy valami lehet: a tisztességgel teljesített munka. M. O. A határeseményeket kivizsgáló magyar—osztrák bizottság ülése A határeseményeket kivizs­gáló magyar—osztrák bizottság október 12. és 19. között Bécs- ben tartotta ülészakát. A konstruktív és baráti lég­körben lezajlott tárgyalásokon a magyar küldöttséget Sztan- kovics Imre nagykövet, az osztrák delegációt dr. Armin Hermann miniszteri tanácsos vezette. k szilárd alapokkal rendelke­zünk, melyeket nem lesz ne­héz továbbfejleszteni. A Duna mint vízi országút köti össze a köré települt né­peket. Sok hasonlóság van az itt élő emberek szokásai, élet- körülményei, kultúrája között. Ez azonban nem minden, hi­szen ez a folyó óriási áruszál­lítási lehetőséget és energia- tartalékokat rejt magában, amit a nyolc nemzet összefogásával Közép-Európa gazdasági felvi­rágoztatására lehet — és kell is — felhasználni. Már elkez­dődtek a Duna—Majna—Raj­na-csatorna munkálatai. Ezen az úton két tengerre jutnak majd ki az óceánoktól elzárt szárazföldi országok. A Dunán egymás után épülnek a hajó­zás megkönnyítését, a környe­zetvédelmet, a turizmust, a mezőgazdaság öntözését és hz energiát adó erőművek építé­sét szolgáló vízilépcsők. Olyan nagy beruházások ezek, me­lyeket csak az érintett orszá­gok összefogásával, anyagi le­hetőségeinek összehangolásá­val lehet megoldani. Ehhez kell a kormányok, a népek összefogása, s ezt kívánják támogatni a maguk sajátos eszközeivel az újságírók. T. Ágoston László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom