Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-19 / 247. szám

197«. OKTOBER 19., KEDD Okos ötletekkel, dallal, játékkal Járási és városi úttörőparlamentek Mint arról már tájékoztattuk olvasóinkat, megye- szerte folynak a járási és városi üttörőparlamentek, melyeknek feladata az, hogy kijelöljék a pajtások szá­mára azt az utat, amelyen az úttörőmozgalomnak az elkövetkezendő időszakban járnia kell. Vasárnap és hétfőn SzigetszentmáTtonban a ráckevei járás, Buda­örsön a budai járás, Szentendrén pedig a város úttörő- csapatainak képviselői rendeztek úttörőparlamentet. Ráckevei járás: parképítés A szigetszentmártoni Jókai Mór Művelődési Ház kapuja felett transzparens: A párttal, a néppel egy az utunk! A fel­irat nem véletlenül került oda, a ráckevei járás kétnapos úttörőparlamenti ülésének adott otthont vasárnap és hét­főn a művelődési ház. A járás úttörőit, kisdobo­sait, 92 küldött képviselte. A nyitóünnepségen megjelent Klamó József, az MSZMP ráckevei járási bizottságának titkára, s mindkét munkana­pon részt vett Suhajda Jó- zsefné, az Országos Üttörőel- nökség tagja, a Budapesti Úttörőelnökség elnöke. Ünnepi beszédében Német Sándorné járási úttörőelnök értékelte az elmúlt két év mozgalmi munkájának ered­ményeit. — Élénk vitát váltott ki a csapatparlamenteken a szak­köri tevékenység. Az úttörők javaslatai közrejátszottak ab­ban, hogy csökkent az elmé­leti szakkörök száma, s gya- rapszanak az ügyességet igénylő barkácsoló-, modelle­ző-, báb-, tánc, honvédelmi és kulturális szakkörök — mon­dotta. Ezután örömhírt jelentett be a járási úttörőelnök. Már az előző úttörőparlamenten elhangzott: járási úttörőtábort kellene építeni Balatonakalin. Az ötletből valóság lett. A dunavarsányi Petőfi, a dömsö- di Dózsa, a szigetcsépi Lenin és a ráckevei Aranykalász tsz két és fél millió forintot teremtett elő, s ebből jövőre elkezdik a táborépítést. Este — mivel szakadt az eső — jelképes tábortűzzel folytatódott a program, s a második napot a munkacso­portok üléseinek szentelték. Az Üttörő tetteink szekcióban Kiss János ráckevei pajtás arról számolt be, hogy társai­val rendszeresen gondoskod­nak a parkrendezésről. Né­meth Györgyi tököli úttörő a tisztasági mozgalom szélesíté­séről szólt, Bartha Zsuzsanna Taksonyból pedig azt újsá­golta, hogy pajtásaival az is­Budai járás: A budai járás úttörőparla­mentjét Budaörsön, a MEZŐ­GÉP Tröszt tanácstermében tartották, melyen részt vett Krassnai Lajos, az MSZMP Budai Járási Bizottságának el­ső titkára, Szviatovszki And­rás, a KISZ járási Bizottságá­nak titkára és Hájra Júlia, a Pest megyei Üttörőelnökség titkára. Az Országos Üttörő Központot Nagy Erzsébet, a csillebérci úttörőtábor munka­társa képviselte. A mintegy 90 úttörő és kis­dobos képviselő előtt Kar- lovszky Mária, járási úttörőtit­kár ismertette a Nem térkép e táj és az Őrizzük a lángot mozgalmak eredményeit, s szólt az úttörőtanácsok növek­vő önállóságáról, sikereiről. kola környékének szépítését, fásítását vállalták. A szekcióülésen a pajtások felhívást fogalmaztak, mely­ben a járás összes úttörőit felszólítják: kapcsolódjanak be az országos Értéket teremtünk mozgalomba, s a virágos ja- luért, városért szorgalmas munkával vállaljanak véd­nökséget a terek, parkok fe­lett Délután 2 órakor kezdődött a záró plenáris ülés, melyen határozatot hoztak, többek kö­zött a kis közösségek — őrsök, rajok — további erősítéséről s megválasztották a megyei út­törőparlament 12 küldöttjét. játékolimpia A plenáris ülést követően a Sütőipari Vállalat 4. számú üzemének dolgozói sütemény­nyel, a HUNGAROFKUCT he­lyi hűtőházának dolgozói pe­dig almával vendégelték meg a fiatalokat. A nap szekcióülésekkel foly­tatódott. Horváth Tünde, pilisvörös- vári pajtás javasolta: játék­olimpiát kellene rendezni. Ke­mencéi Zsuzsanna, perbáli kis­dobos pedig elmondta, hogy társai szeretnék, ha lehetne kapni könyvet, mely az elmúlt 30 év úttörődalait és -játékait gyűjti egybe. S ha már a játék került szóba, rögtön el is kezd­ték a pajtások, és tánccal, dal- i lal folytatták. Szentendre: ötletbörze Szentendrén a Pest megyei Művelődési Központban is dallal, tánccal, igazi fiatalos jó­kedvvel kezdődött tegnap reg­gel a városi úttörőcsapatok megbízottainak részvételével az úttörőparlament munkája. Ezerkétszáz szentendrei pajtás képviseletében ötvenen mun­kálkodtak az egész napon át tartó úttörőparlament ülésén azon, hogy új ötletekkel gazda­gítsák, s hibák őszinte fel­tárásával javítsák a három út­törőcsapat ifjúsági mozgalmá­nak hétköznapjait. Az úttörő­parlament meghívott vendégei között ott volt Bender Katalin, a városi pártbizottság tömeg­szervezeti osztályának vezető­je. Benkovics György, a KISZ városi bizottságának titkára, Martinász Ferenc, a Pest me­gyei Úttörőelnökség tagja, Micskei Tivadar, a Hazafias Népfront szentendrei városi Bizottságának elnöke, Kovács Árpádné, városi és Gönczy Já­nos járási úttörőelnök. Télre készül a legnagyobb magyar hőerőmű A DHV eredményes' ' éve Szeptember végéig 6,3 mil­lió megawattóra villamosener­giát fejlesztett a Dunamenti Hőerőmű Vállalat, 2,8 száza­lékkal többet a tervezettnél. Az erőmű saját felhasználása áz össztermelés 4,6 százaléka, ami a vártnál 3,5 százalékkal kevesebb. Verle Győző, a vál­lalat műszaki igazgatóhelyet­tese tájékoztatta lapunkat a legnagyobb magyarországi hő­erőmű munkájáról. — Mint ismeretes, a hazánkban fejlesztett összes villamosenergia 53 százalékát Százhalombatta adja. Nekünk vannak a legkorsze­rűbb berendezéseink, s itt a szomszédban a kőolaj. (A ti- szapalkanyai, oroszlányi hő­erőmű annyi áramot ad, mint nálunk egy-egy blokk). Óriási részesedésünk á terme­lésből természetesen hallatlan felelősséget ró ránk. A téli felkészülést szinte órára pon­tosan megszerveztük. A nyá­ron kijavítottuk berendezé­seinket, amelyekből mind töb­bet helyezünk üzembe az energiafogyasztás növekedésé­nek megfelelően. Az „energia- szezon” szeptemberben kezdő­dött a fogyasztás fokozatosan növekszik december 15—16-ig. E napok egyikén 17 órakor, Il­letve 17 óra 30 perckor lesz a legmagasabb az áramfogyasz­tás, tehát nekünk is akkorra kell időzítenünk berendezé­seink maximális kihasználá­sát. A téli csúcskor 4470 me­gawatt az ország áramigénye, ehhez jelentős mennyiséget importálunk a Szovjetunióból. Ilyenkor a beépített névleges kapacitásnál több áramot ter­melünk, ami különös gondosságot és a szokásosnál fegyelmezet­tebb, figyelmesebb mun­kát igényel. De nemcsak az országos te­herelosztó által előre jelzett napokon dolgozunk majd „tel­jes gőzzel”, hanem előtte és utána Is, ugyanis a KGST egyesített energiarendszere ré­vén a százhalombattai áramot más szocialista országban is használják. Cz. V. A nem sokkal 9 óra előtt kezdődött plenáris ülésen Pét- rovics Gyöngyi, az országos munkacsoport tagja, a Ráby Mátyás úttörőcsapat tagja tar­tott beszámolót, az ötödik or­szágos úttörőparlament meg­rendezése óta eltelt időszak eseményeiről, majd a három szentendrei úttörőcsapat ta­nácsainak titkárai számoltak be az őrizzük a lángot akció tapasztalatairól. A beszámolókat ötletbörze követte, majd az úttörőcsapa­tok Képviselői szekcióüléseken folytatták munkájukat :az út­törőéletről, az iskoláról, mint második otthonról, a pajtások feladatairól, a szabad idő el­töltésének lehetőségeiről mondva véleményt és sora­koztatva fel a jövő számára a hasznos javaslatok sokaságát. Délután az újonnan megala­kuló városi úttörőtanács meg­választásával folytatta mun­káját a parlament. A fiatalok felelősséggel döntöttek arról is, kik képviseljék a város isko­láit, ezen belül is a szentend­rei pajtásokat a november el­ső napjaiban megrendezendő megyei úttörőparlament ülé­sein. A pajtások e fórumra há­rom társukat delegálták. V. G. P. B. P. 100 tétel, 2 perc A fővárosi élelmiszerkeres- kedelmi pénztárosok kezdtek hétfőn az önkiszolgáló bolti pénztárosok ötödik országos versenyén, amelyet október 22- ig bonyolítanak le. a KPVT>SZ budapesti Jókai utcai színház- termében. Az országos verseny döntő­jében az élelmiszerkereskede­lem 240 legjobb pénztárosának 100 különféle árut kell leblok- kolniia, az értük járó pénzt át­vennie, az aprót visszaadnia minél rövidébb idő alatt, hi­bátlanul. A hagyományos vetélkedő tulajdonképpen szakmai tapasztalatcsere, a legjobbak tudásának össze­mérésén túlmenően lehetőséget ad a legjobb módszerek megis­merésére. Az eddigi versenyek hasznosságát is igazolja, hogy a mostani legjobbak két és fél perc alatt végzik el azt a munkát, amire néhány éve a győzteseknek 5—6 percre volt szükségük. Fodrászat a gyárban A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárában a közelmúltban adták át rendeltetésének a kávézóhelyiséget. Az új létesítménynek máris sikere van. A dolgozók helyzeté­nek könnyítésére a vállalat vezetősége már korábban fodrász­üzemet is létesített a gyár területén. Találtam egy gyereket Találtam, bár ő még nem tudja, hogy elveszett. Nem tud­hatja. Ott kapirgál jámbor békességgel az országút köze­pén, lehet olyan kétesztendős. Istentelen rossz út ez itt, Tá- piószele és Tápiószentmárton között. Mosdótálnyi gödrökből vigyorog elő a rugótörés lehe­tősége. Lassan hajt tehát az ember, éviekéi a kátyúk kö­zött, még szerencse, hogy for­galom semmi, délelőtt van, ti­zenegy felé. Azután látja, va­lami, valaki ott előtte... Szél hajtotta ördögszekér, rongy­csomó, kutya? A mindenségit, gyerek! ★ Értelmesnek látszó ember­nek sem jut mindig okos dolog az eszébe. Mint nekem, mikor a pöttöm mellé állok, s meg­kérdem, hát te, miként kerül­tél ide? Holott láthatom, vá­laszt nem kaphatok, mert va­karcs ez a legényke vagy leány, jó, ha a nevét tudja. Buggyokat vet a melegítő raj­ta, lábán kunkori orrú cipő, szöszke haja takarja a fülét No, lássuk csak: hogy hívnak? Néz föl a pöttöm, ágacska a kezében, azzal kapirgálta a földet, leguggolok, látom, pa­lack fémkupakját préselte be­le a kocsikerék, azt akarja ki­szabadítani. Mosolyog, s vala­mint mond, de csak annyit ér­tek, hogy ke., ke... vagy te... te... Lássuk csak. Ház a közelben sehol, távol a Sőregi erdő bar­nás-vörös csíkja, s ott, mintha ház teteje szürkéllene az őszi párában. Igenám, de az út túl­só felén, jó messze, másik ház. Merre és hogyan? Toronyiránt, neki a földeknek, töretlen ku­korica között, derékig érő gaz­ban, cuppogós sárteknőkben? Kocsival semerre, két lábon merre? A fenébe is, ennek a kölyöknek pont... Azután rös- telkedve leintem magam. Mit tehet róla ez a jámbor, hogy ment az orra után. Ha jönne valaki. De nem jön. S ha még­is, hóimét tudná, ki fia, lánya a gyerek, hiszen országút ez, nem falu mellékutcája, ahol minden kerítés mögül nézik az idegent. Beviszem a rendőrség­re. Okos — dicsérem magam enyhe gúnnyal a remek ötle­tért. Először is: míg megtalá­lod a körzeti megbízott irodá­ját, azután ott van-e egyálta­lán, azután a jegyzőkönyve­zés... Akkor a tanácsra, be Szelére, vagy Szentmártonba. Na, igen, s közben az anyját megeszi a félelem fenéje. Vagy azt, akire rábízták pöttömöt Jól rábízták. ★ Egy cigaretta, mintha az ad­na tanácsot Fújom a füstöt, a srác — fiú ez biztos, ha így el- csavargott — a kocsit kapir- gálja, teszed le azt az ágat... Nem átallja a megmentőjének karcolászni a kocsiját...! Kuncogok magamon, mert ér­zem, minden méreghólyag csak azért fújódik fel bennem, mert még mindig nem tudom, mi­tévő legyek. Fölkapom a srá­cot — fiú vagy?, vihog, ahogy repül a levegőben, sikong, amikor elkapom —, be a ko­csiba. Megyünk a tanácsra. Mi­re indítanék, a srác már a pad­lón, mászik, tapogatja az ülés­állító kart. Felültetem, de lá­tom, reménytelen, kiveszem a kocsiból, s már mondanám mérgemben, hogy jöjjön valaki érte, de csak legyintek. Bezá­rom a kocsit, neki a földnek, tíz lépés után vissza, ragad a cipőm, a nadrágom a sáros maszattól, no, ez nem megy. Valami dűlőút. Egy se, azután kettő is. Persze, egymásra, el­lentétes oldalon. Melyikre? Hónom alatt a kölyök, enge­delmes, lógatja a lábát, mint jerke, a pásztor nyakába ke­rítve, sőt, élvezi a dolgot, én, bevallom, nem. ★ Tizenhat perc. Dögnehéz vagy, mondom verítékemet tö­rölve, te sószsák, odacsaplak. Vigyorog. Ha nagyobb lenne, pracliját a tenyerembe rakná, s biztosítana róla, hogy bará­tok vagyunk. Tizenhat perc. Ekkor érünk a tanya közelébe, s ott megállít a veszett acsar- kodás. Még jó, hogy lánc van rajtad, mormogom, s mivel a srác — miért srác, s ha lány? — lapul hozzám, sejtem, nem idevaló. Sajnos. Várok, várunk, senki nem kerül elő, akkor lá­tom, vaspánt, lakat az ajtón, a tyúkok a kutya védelmében, itt bizony nincs senki. Kiabá­lok, a kutya majd kifordítja a láncfogó karót, de nem moz­dul senki. Hallod-e, unlak, mondom a pöttömnek, nem úgy igaziból, de azért majd­nem úgy. Vissza a dűlőn, szekérkerék harapta hegyhátakat taposva, botladozva, hónom alatt a sós­zsák, fene nehéz. ★ Újra a kocsi mellett, most merre? Jöjjön már erre valaki! Sehol, senkinek nyoma. Csak este tudnak felbukkanni, a kétkerekűn az öngyilkosjelöl­tek, most eszükbe sincsen ... Ne dühöngj, ostobaság, a gye­reknek haza kell jutni, azóta már rémülten keresik, mennek a rendőrségre rövidesen, ha... Újra a dűlőúton, másikon. Ho­vá visz? Mindegy. Valahová. Legalább fölfedezed Szentmár- ton határát. Körülfog a natúr természet, nem úgy, mint a kocsi ablakán át... Az ember marhaságokkal is elfüstölheti a mérgét. Sikerült. Ház, s látom, vannak ott. Idősebb asszony jön ki az útig a kutyaugatás­ra. Köszönök, köszön, mondom, találtam az országúton, nézi a pöttömöt, húzza a vállát. Az­után asszonyi praktikussággal megleli a választ, fiú-e vagy lány — mit tesz velem a sors, lány — s véli, talán B.-ék gyereke, azoknak van sok. Mondja, menjek vissza az or­szágúira, s ott hogyan találom a következő csapást, melyen eljuthatok B.-ékhez. A földe­ken át is lehetne éppen, de nem ajánlja. Mondanám, hogy otthagyom nála, ő mégis isme­ri B.-éket, meg egyáltalán, asszony, jobb helyen van nála a gyerek, ám már megy befe­lé, végzett velem. ★ Kutyátok van? Pöttöm visít, mérges, mert letettem, fölve­szem, erre hálásan mormogja, dünnyögi, tutya, tutya. Van? Persze, nem felel, süket vagy te, mondom, nevet, szívja az orrát, ahogy ring az oldalamon, el-elkapja a fülemet. Oldalaz­va megyek a ház felé, pörög a szemem, mint a szélvitorla, honnét ugrik nexem egy meg­veszekedett korcs, de semmi. Csönd. Aztán a hallóra gyere­kek futnak elő, kettő, három, négy. No, mennyi lesz még? Nincs több. Mire kinyitnám a számat — mert a gyerekek csak néznek riadtan, mukkan­ni sem mernek —, előkerül a nagy testű asszony, s már mondja a rossebeket a meg- szeppenten álló gyerekeknek. mert megint hagytátok, hogy a Rózsi... Jónapot. Jónapot — feleli kelletlenül, s mezítelen talpá­val giz-gazzal kevert piszkot rúgdos félre, mintha most és így kellene söpörni. A magáé ugye? Bólint, mit kell ilyesmi­re vesztegetni a szót. Rózsi már ott ugrál a többiek előtt, egyikük kétes tisztaságú rongydarabbal megtörli az or­rát. Az országúton volt, mon­dom, fölöslegesen, mert az asz- szony úgy áll ott, mint aki nem lát. Elüthették volna, folytatom, s érzem, jön fel bennem a düh, hiszen hogyan lehetnek ennyire felelőtlenek, közömbösek, ilyen pici gye­rek ... Elment ez már máskor is, nem tud megütni helyiében, azután hazakerült — így az asszony, nem pimaszul, de ok- tatóan, mit kell ezen berezel- ni. Még a nevét se tudja a gye­rek — vetem oda ingerülten. Majd megtanulja — kapom a választ. Nyelek, nyelek, cigarettát dugok a számba, hogy szólni ne tudjak. Fordulok, úgy mon­dom, már a hátam mögé a jó- n apó tot, s hallom a gyerekek bizonytalan kórusát, ahogy el- dünnyögik: csókolom. M. O.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom