Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-16 / 245. szám
Bölcsőde épül A Nógrád megyei Építőipari Vállalat dolgozói építik Gödöllőn az alsóparki bölcsődét. A lalak már állnak, jelenleg a csatornázás folyik. / • Ifj. Fekete József felvétele Rekonstrukció a régi telepeken A sertéshústermelós-növelés az V. ötéves tervben r—n r I m m rco i III. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM megyei hírlap különkiadása 1976. OKTÓBER 16., SZOMBAT >4 gazdálkodás hatékonyságáért, a szocialista jelleg erősítéséért ki eszmei, politikai és kulturális nevetömunka eredményeiről és feladatairól tanácskoztak a járási aktívaértekezleten Az V. ötéves tervidőszakban a forgalomba kerülő hús 60 százalékát adó sertéshústermelés 9 százalékkal növekszik. Az eredmény eléréséhez az ez évre tervezett 7,6 milliós sertésállományt öt év alatt 7,9 millióra kell növelni. A fejlesztésből a korábbi évekhez képest nagyobb arányban veszik ki részüket a nagyüzemek. A nagyüzemi termelés fellendítésének feltételei részben már adottak. A 280 szakosított sertéstelep árukibocsátása növekvőben van, de — amint a vizsgálatok bebizonyították —■' a lehetőségekkel még nem mindenhol éltek. Tavaly például a telepek 2,5 milliós kapacitását csak részben sikerült kihasználni, azokon csak 2,1 millió sertést tartottak. A termelés színvonalában Is nagyok a különbségek; a tíz legjobb telepen az egy kocára eső húshozam 1900 kilogramm volt tavaly, ugyanakkor a tíz legroszabb eredménnyel gazdálkodó üzem átA TAKARÉKOS gróf Gras- salkovich Antal fia és unokája, II. és III. Grassalkovich Antal herceg nagy kártyások, nagy pazarlók voltak, bár ez utóbbi Széchenyi István gróf hatására adakozó is (ő adta az első Nemzeti Színház telkét). III. Antal birtokai kétszer is zárgondokság alá kerültek. Az első 1796-tól 1807-ig tartott. Gróf galántai Eszterházy Ferenc, mosoni főispán Grassalkovich sógora lett a zárgondnok. Sikerült is neki felvirágoztatni az uradalmat, mert őmaga is hozzáértéssel kezelte az ügyeket, s gondja volt rá, hogy kiváló szakembereket alkalmazzon. Elbocsátotta a visszaélésekkel vádolt Kovács Imre prefektust, s a helyébe lépő Vietorisz János, majd Benyovszky Imre teljesen rendbe szedte az uradalmat. Arról már nem tehetnek, hogy a herceg 1825-ben ismét csődbe juttatta. Wellmann Imrének a Gras- salkovich-uradalomról szóló alapvető művében olvassuk; „Eszterházy kiküldöttje, Benyovszky jószágkormányzó 1799-i körútja alkalmával alig talál olyan épületet, amelynek az állapotával meg lehet elégedni ... sunt in lurido, sunt in pesimo,” (gonosz, a lehető 1 egrosszabb állapotban vannak). Több összeomlással fenyeget, vagy víz folyik be a tetején. Másutt ezt írja: .,... megesett, hogy a gulyás idegen marhát is őrzött a maga zsebére, ily módon fűbérrel károsította az uradalmat ... a prefektus is összeszűrte velük a levet. Amikor Benyovszky Örkényre érkezett, feltűnt neki, hogy a gulya népesebbnek látszik az előírtnál, de a számlálást addig húzták, halasztották, amíg laga alig haladta meg az 1100 kilogrammot. A szakemberek szerint a telepek jobb kihasználásával különösebb befektetés nélkül fokozni lehet a hústermelést. A fejlesztés nyomán 1980-ra a korszerű, úgynevezett szakosított és rotációs telepek — ahol magas fokú termelési programozást valósítanak meg — adják majd a nagyüzemi termelés mintegy 70 százalékát. A tervidőszak utolsó évére tervezett sertésállomány elhelyezésére öt év alatt országosan 430 ezres befogadó- képességű, új létesítményeket kell építeni az időközben elavuló és felszámolásra kerülő épületek helyett. Emellett 930 ezer hizlalóhelyet rekonstrukcióval korszerűsítenek — ezek a létesítmények gazdaságosan felújíthatok — és további 160 ezer sertés elhelyezésére bővítik a már meglevő telepeket, hizlaldákat. este lett, fel kellett vele hagy- ni: vallatóra fogta tehát a gulyást, mire kiderült, hogy a főtiszt tudtával egész sereg idegen marha legelt a többi közt.” KÉNYTELENEK vagyunk ebből a két adatból kiindulni, mert a kiváló közgazdászmérnöknek életrajza nincs megírva, munkássága föltáratlan. Az idézett részekből kitűnik, hogy Benyovszky gondosan nyomozta az uradalom állapotát, s ámbár a külterjes gazdálkodás az akkor még jóvátehetetlen elmaradottság folytán megmaradt, mégis, rövid idő alatt jövedelmezővé szervezte a szétzilált uradalmat kellő ellenőrzéssel, hozzáértő rendezéssel. Különösen az állattenyésztéssel, a tejgazdaság, a selyem- birka tartás bevezetésével fokozta nagymértékben az uradalom bevételeit. Benyovszky nem szorult jelentésekre: maga szállt ki, ahova csak kellett, maga vett számba mindent. A legfőbb jövedelmi forrás: az uradalom állattenyésztése meg éppen nem választható el Benyovszky nevétől, az uradalomban is ő volt ennek legfőbb szervezője, s egy könyvében is első helyre teszi a „pecuaria”, az állattenyésztés problémáját. Nemcsak gyakorlati munkássága tette nevét ismertté a mező- gazdasághoz értő emberek és a birtokosok előtt, hanem említett értekezése is. Ezt 1’804- ben adta ki latin nyelven. Címe: .Troctatus liberior Re- gulationem Alvei Fluvii Ti- bisci Exsiccationemque eius- dem Stagnorum.” Azaz: Kötetlen (értsd könnyed modorú) értekezés a Tisza medrének szabályozásáról, valamint mocsarasainak kiszárításáról (toA Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága június 18-án megvitatta és elfogadta a megye termelőszövetkezeteiben folyó eszmei, politikai és kulturális nevelőmunka-helyzetéről és feladatairól szóló előterjesztést. Ennek alapján a járási párt- bizottságok is napirendre tűzték a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom további fejlődése, a szövetkezeti tulajdon erősödése szempontjából nagy jelentőségű kérdést. A gödöllői járási pártbizottság kibővített ülésén vitatta meg az eredményeket és a feladatokat. Az ülésen részt vettek a járásban működő termelőszövetkezetek párttitkárai, elnökei, a községek párt-, tanácsi és közművelődési vezetői, munkatársai. Megjelent és felszólalt a tanácskozáson Gabányi Lajos, a Pest megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetője. Járjapka József, a járási párt- bizottság titkára ismertette a járás termelőszövetkezeteinek jellegzetességeit, az eszmei, politikai és kulturális nevelőmunkában elért eredményeket, a gondokat, megoldandó feladatokat. Nem elég a jó terv Abból indult ki, hogy a járás mezőgazdasági jellegű, épvábbá) a nemes Szabolcs megyei Csege helységtől egészen nemes Bács megyében fekvő Magyarkanizsa mezővárosig és nemes Torontál megyében fekvő Törökkanizsa helységig terjedő kiöntéseiről, nemkülönben az állattenyésztésnek ezen munkálat folytán bekövetkező különös megnövekedéséről és más várható közhasznokról. Könnyed modorban előadva. Benyófalvi Benyovszky Imre a nemes Magyarország hites földmérőjének műve. Budán jelent meg a királyi Pesti Egyetem betűivel. EZUTÁN AJÄNLÄSOK következnek az érdekelt birtokosokhoz. ezek több oldalt töltenek meg. Egyenkint megszólítja az érdekelt nemes urakat összes hosszú címeikkel és rangjaikkal, akiknek birtokait érintette ez a folyamszabályozási terv. Jellemző a feudális viszonyokra, hogy ezzel kellett kezdeni a meggyőzést. Akkor még hiába. Fábián Gyula írja meg a víz- , ügyi folyóirat hasábjain megjelent drámájában (várható a televízióban is), hogy ez még Vásárhelyi Pálnak is halálát okozta. Amikor a Duna-sza- bályozás befejeztével a Tisza- szabályozásról tárgyalt a Tisza menti birtokosokkal, azok olyan gyilkos gúnnyal és durvasággal támadnak rá. hogy nem élte túl. Egy-két példa a kor hangulatának felidézése végett ezekből az ajánlásokból: „Szabó András úrnak nagytekintetű kassai első püspöknek; kegyelmes és nevezetes gróf Székhelyi Maj- láth József valóságos belső államtanácsosnak, stb. A sorozatot ezen szavak zárják be: „És még a többi kiváló és nemes famíliának összesen és egyenként mint a Tisza folyó partjain földbirtokokkal rendelkező földesuraknak, leg- méltóságosabb című uraimnak, Gödöllő 1804. szeptember 28. napján. Heltai Miklós (Folytatjuk.) pen ezért a termelőszövetkezeteknek saját dolgozói művelődési, kulturális igényeinek kielégítésén kívül a községek közművelődési költségvetéséhez is hozzá kell járulniuk. A pártszervezetek mindenütt ki- , dolgozták ötéves oktatáspolitikai és hosszú távú közművelődési terveiket. Ezek megfelelnek a kitűzött céloknak. Megvalósításukkal azonban korántsem lehetünk ennyire elégedettek. A szövetkezetek tagságának jövedelme ugrásszerűen emelkedett az elmúlt esztendőkben. A községek arculatán is szem- betűnőek a fejlődés nyomai, nem kevésbé a lakosság vásárlóerején, anyagi helyzetén. A gyarapodással azonban nem tartott lépést a tudati, ideológiai-kulturális színvonal emelkedése. Aligha szorul bizonyításra: az emberformáló tevékenység legjobb színtere a munkahely. Éppen ezért a szövetkezetek pártszervezeteinek nem szabad leszűkíteniük az eszmei nevelést, minden lehetséges fórumot fel kell használni az elavult ideológiai nézetek visszaszorítására, a kulturális szint emelésére. Nagy nyomatékkai szólt az előadó a pártszervezetek kezdeményező, szervező és ellenőrző munkájáról. Bírálta azokat a pártvezetőségeket, ahol egyetlen ember, a párttitkár törődik a jó művelődési tervek megvalósításával. Nemcsak a pártvezetőségek minden tagjának, re_ szortosainak, de az állami és gazdasági vezetőknek is kötelessége latba vetni erejét e célok elérésére. Mire költik a pénzt? A következő témakörben a téeszekben működő szocialista brigádokkal foglalkoztak. Nyolcvannégy a szocialista címet már elért és még több, a I címért küzdő brigád dolgozik a gazdaságokban. — Jó volna végre túllépni azon az elavult szemléleten — mondotta Járjapka József —, hogy termelésnövelő mozgalomról van szó. A brigádmozgalom ennél sokkal több — mint a hármas jelszó is megfogalmazza —, viszont az is igaz, hogy nemritkán hiányoznak a feltételek a kulturális vállalások teljesítéséhez. Tizenegy termelőszövetkezetben készítettek felmérést a gazdaságban folyó közművelődési munkáról. A vizsgált sző- ' vetkezetekben összesen 2 millió 750 ezer forint jutott a kulturális alapra. Ezt az összeget azonban nem mindig használták föl rendeltetésének megfelelően. Szinte mindenütt kedvelt a belföldi és külföldi utazás. Sajnos, ezek a kirándulások sokszor célt tévesztenek. Nem a látnivaló — a di- nomdánom kap főszerepet. A külföldi programok szervezői néha megfeledkeznek arról, hogy kelet felé is vezetnek utak, arra is vannak szép tájak, történelmi nevezetességek, múzeumok, képtárak. A gazdaságoknak is érdekük Már a bevezetőben utaltunk rá: a gödöllői járás mezőgazdasági vidék. A községek termelőszövetkezetei rendelkeznek a legjelentősebb anyagi eszközökkel. Tudnivaló, a művelődéshez a többi között pénz is szükséges. Bár a tanácsok és művelődési intézmények nemcsak a szövetkezetek támogatásából „élnek”, a közművelődési határozat végrehajtásához mégis nélkülözhetetlen. A tanácsok és szövetkezetek azonban nem működhetnek árualapon. A téesz nem megrendelő, s a művelődési háznak nem elsősorban az a dolga, hogy az anyagi támogatás fejében bizonyos kulturális szolgáltatásokat nyújtson. A tanácsok nem könyöradományokat kérnek, hangoztatta az előadó, később a hozzászólók is. A téesznek, a tanácsnak és a művelődési intézményeknek egy közös célt kell szolgálniuk: a területükön élő lakosság kulturáiis, művelődési igényeinek kielégítését. Mindegyiknek a maga eszközeivel. Járjapka József beszéde után többen kértek szót, s mondták el véleményüket, javaslataikat. Kovács László, a Szilasmenti Tsz párttitkára elmondta: a szövetkezetek egyesülésekor a kilencvenkét vezető 10.8 százalékának volt megfelelő politikai végzettsége. Azóta ez a szám 39-re nőtt: az idei oktatási évben tizenkilencen járnak marxista—leninista esti egyetemre. A népi kulturális hagyomány sorsa Polónyi Péter járási népművelési felügyelő hangsúlyozta: a termelőszövetkezetek saját dolgozóik művelődésén kívül felelősséggel tartoznak a közvetlen környezet — a község — és a járás kulturális felemelkedéséért is. Példákkal bizonyította; a kulturális alapot nem mindenhol használják közművelődési célokra. A csoport- és társadalmi érdek legtöbbször a környezet támogatásában ütközik. Mecénásokra ma is szükség van — hangoztatta. Kik legyenek, ha nem a téeszek?! A Galga menti népi kultúra hovatovább elsorvad, mert nincs pénz az istápolásra. Végül a technikád felszereltség — dia-, hangosfilmvetítő — hiányát tette szóvá. Galambos Bertalan, a Szilasmenti Tsz agrármérnöke saját tapasztalataiból merítve mondta, minden alkalmat meg kell ragadni a műveltség terj.esz- tésére. Gazdaságukban például a nőnapon a szál virág mellé egy-egy könyv is kerül. Javasolta: a gazdaságokban dolgozó értelmiségieket kedvük és tehetségük szerint vonják be az oktató-nevelő munkába. Minősítésükkor is vegyék figyelembe, mennyire szolgálják a közművelődés nemes céljait. Gabányi Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője párhuzamot vont a járás termelőszövetkezeteinek gazdasági és kulturális munkája között. A termelési eredmények jók, az eszmei, politikai, kulturális tevékenység vegyes képet mutat. Némelyek azt hiszik, tönkremennek, ha kultúrára áldoznak. A gödöllői járás bizonyos tekintetben állja a versenyt a megye más járásaival, más vonatkozásban nem. A Mindenki iskolájának Pest megyében csak ebben a járásban van konzultációs központja, méghozzá kettő. Hét helyen van kihelyezett általános iskola, négy a gödöllői járásban. A kulturális intézmények közös fenntartására viszont, a legtöbb járásban jóval többet költenek a szövetkezeti gazdaságok. Az aktívaértekezlet tanulságait Járjapka József foglalta össze, majd Nyiry Tibor a köz- művelődési határozat végrehajtásának járási feladattervét ismertette. kör Könnyed modorban előadott értekezés (1.) Folyamszabályozás a mezőgazdaság fellendítésére S' omlatl jegyzet Búcsú Vasárnapi sétámon soka- dalomra lettem figyelmes. Az ilyesmi ellenálhatatla- nul vonz. Közelebb érve meglepődtem: búcsúba tévedtem. Nem ám .valami messzi bakonyi faluban, hanem a főváros egyik kerületében. Megtalálható volt a tömegben minden korosztály, a karonülötől az aggastyánig. Közös vonásuk: valamennyien ki voltak öltözve. Mintha még a különben igen lezseren öltöző tizen- és huszonévesek is feszesebbek lettek volna. Hullámzott a tömeg, forogtak a hinták, ropogtak a fegyverek. Kelendő volt a csillogó karkötő. A falvédőkön korhoz illő feliratok: „Kislány a zongoránál.’’ „Ott ahol él anyám, ott van az én hazám.” Forradalmi hevületükben még a magamfajta gyerekemberek is azt hit-, ték annak idején, az ember át- és újjáformálása egyetlen rohammal megoldható. Több volt hitnél: akarat és meggyőzés. Az a légvonat, véltük, amely kisöpörte az országból le- vitézlett urait, elég erős lesz hozzá, hogy az emberi tudatból, lélekből is kifújja a lerakodott törmeléket: maradiságot, tévhiteket, babonákat. Nemcsak az ósdi gondolatokat, a korszerűtlen életérzést is. Észre se vettük a nagy lendületben, hogy sokszor túllőttünk a célon. Elavult címén olyan szokások és ünnepek felett is meghúztuk a lélekharangot, amelyeket ma újra igyekszünk, ha nem is föltámasztani, megmenteni az utókornak — bizonyos népszokásokat. Akkoriban persze mindannak, amit elhagyni kívántunk, megvolt az alternatívája: szívvel-lélekkel éneklő munkáskórusok a gyárakban, amatőr színjátszó együttesek falun és városon, tánckarok, népi zenekarok. Közelinek látszott az idő, amikor az új társadalomban újfajta közösségi élet sarjad. Ma, harminc év tapasztalataival gazdagabban nemcsak tudjuk, érezzük is: az ember változtatható a legnehezebben. Hiába, hogy sosem látott lehetősége nyílott mindannyiunknak a művelődésre; hiába, hogy anyagilag is egyre szélesebb a köre a kulturális kincseknek, hozzáférhető számunkra — a lehetségesnél sokkal kevésbé élünk vele. Szememben a falusi búcsúban összpontosult mindaz, ami szokás elfelejtendő, elhagyható. Hiszen az évente oly áhítattal várt népünnepélynél alig tudtam lehangolóbbat. Harminc év után mindezzel a fővárosban találkoztam. Az egészben azonban nem ez a legérdekesebb. Látnivaló volt, ezek az emberek elsősorban a közösségért rándul- tak a térre. Nem a körhintáért, célbalövésért áldozták fel vasárnapi pihenőjüket. Azt, s még sokkal különb látványosságot naponta láthatnak, a Vidámpark Rákosszentmihálytól sincs messze. Ezek a férfiak, asszonyok, leányok, legények — hadd használjam ezt az elavult szót — azért mentek a térre, mert tudták, mások ott lesznek. A szomszéd, a messzibb lakó rokon. Azért jöttek ide, mert ők is azt akarták látni, hallani, élvezni, mint a többiek. A szemlélődő arcokon a közösség, a közös élmény iránti vágyat véltem leolvasni. Egyfajta nyugalom és derű is áradt a tekintetekből: megtalálták, amit kerestek. Az újfajta közösségek — ellentétben korábbi hitünkkel — még mindig csak formálódnak. Biztató, hogy éppen napjainkban mintha meggyorsult volna ennek folyamata. Ez azzal kecsegtet, hogy a közösség után vágyók előbb-utóbb nem a búcsúban lelik meg, hanem másutt. Ahol nemcsak szemlélődök, de cselekvő részesei lesznek a társaséletnek. Kör Pál \ i i
