Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-16 / 245. szám

1976. OKTOBER. 16., SZOMBAT xXnitm Befejeződött az országgyűlés őszi ülésszaka DR. SIMON PÁL: A nehézipar dinamikus fejlődésének alapja a részvétei a KGST komplex programjában A nehézipari miniszter beve­zetőben rámutatott: a Nehéz­ipari Minisztérium tevékeny­sége összhangban van ipar- politikánkkal, s munkájának egyik fő célja a hazai nyers­anyagkincs mind teljesebb mértékű kihasználása. A há­rom központi fejlesztési prog­ram, amelyről a tisztelt ország- gyűlésnek beszámolok, ezeknek az irányelveknek gyakorlati megvalósítását tűzte ki célul. A programok megvalósításá­nak a IV. ötéves tervvel lezá­rult első szalkasza bizonyítja meghatározó szerepüket a nép- gazdasági tervek teljesítésében, illetve túlteljesítéséiben. Jelen­tősen hozzájárultak ahhoz, hogy a nehézipar túlteljesítet­te IV. ötéves tervét. A prog­ramok megalapozzák a további fejlődést is. Egyértelműen ál­lítható, hogy a fejlesztések a népgazdaság tervszerű, ará­nyos, gyors fejlődését eredmé­nyezik már ma, és várhatóan a jövőben is. Teljesítésük tovább mélyíti a nemzetközi szocialista integ­rációt. A hatékony nemzetközi együttműködés pedig céljaink megvalósításának alapvető fel­tétele. Együttműködés a KGST-országokkal, elsősorban a Szovjetunióval, fejlett szako­sítás és termelési kooperáció szükséges a termelő berendezé­sek előállításához, a szelektív iparfejlesztéshez. E programok megvalósítása tette lehetővé néhány hasznos hosszúlejáratú egyezmény — mint például a szovjet—magyar öleli negyez- mény, a szovjet—magyar alu­míniumegyezmény, a lengyel— magyar vegyisraálegyezmóny, az orenburgi földigázvezeték építésére kötött sok oldalú egyezmény — megkötését a baráti országokkal. A KQST-onszágolc komplex programjához szorosan kapcso­lódó nemzetközi egyezmények iparunkat bekapcsolják a szo­cialista nemzetközi munka­megosztásba. A magyar—szov­jet olefinegyezmány alapján megépült etilénvezeték — amely mint ismeretes Lenin­várost a szovjet-ukrajnai Ki­jussál köti össze —, a komplex program úttörő létesítménye. A központi fejlesztési prog­ramok teljesítése során több nehézséggel, problémával kel­let megbirkóznunk. Gyakran 1 nehéz volt a műszaki célok és a gazdasági lehetőségek egyez­tetése, a népgazdasági haté­konyság és a vállalati érdek összhangjának biztosítása. Meg kellett előlegezni a költségét néhány intézkedésnek, amely csak később hoz eredményt. A IV. ötéves terv folyamán sikerült az érdekeket egyeztet­ni: a programokban részt ve­vő trösztök és vállalátok gaz­dasági tevékenységét beillesz­tettük az általános szabályozó rendszerbe. Ma már megálla­pítható, hogy a központi fej­lesztési programok elérik, egyes esetekben meghaladják az átlagos ipari vállalati jöve­delmezőséget. A programok népgazdasági jtenlőségót érzékeltetve a mi­niszter megemlítette, hogy pél­dául a petroUcémiai program elmaradása esetén 1980-ban a népgazdaság műanyagszükség­letének döntő részét tőkés im­portból kellene fedezni, s ez több százmillió dollárral ter­helné külkereskedelmi mérle­günket. A központi fejlesztési programok számottevően hoz­zájárultak doügozó népünk életszínvonalának növeléséhez. 'gyasztók mintegy kétharmadá­nak lakásában használnak gázt, 300 ezer lakásban pedig azzal fűtenek. De a földgáz­felhasználás gazdasági haté­konysága különösen jó a vegyipariján is, ahol a gáz nemcsak tüzelőanyag, hanem nyersanyag is, az ammóniát és a nitrogénműtrágyát teljes egészében a földgázból állít­juk elő. A földgázprogram beruházá­saira az V. ötéves tervben több mint 20 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez újabb 20—25 település vezetékes gázellátását, 140 ezer új fo~ gítésán, illetve teljesítésén fé­lül 25 millió dollár értékű tő­kés exportot is lehetővé tesz. Ugyancsak a szocialista gazdasági integráció alapján fejlesztettük és fejlesztjük ve­gyiszál termelésünket. A ma­gyar Viscosagyárban az előző ötéves tervidőszakban kezdtük meg a crumeron szál gyártását, most pedig az üzem kapacitá­sát bővítjük tovább. A fejlesz­tés ebből a szálféleségből biz­tosítja a hazai szükséglet tel­jes kielégítését, és megteremti aiz árualapot a nemzetközi együttműködésre. Az V. ötéves tervben 20 mil­liárd forintot fordítunk a prog­ramra. Fontos feladatunk a már megkziedett PVC-, polipro­pilén- és vegyiszál üzemek be­ruházásnak határidőre történő befejezése, továbbá a , mű- anyagfeldolgozó ipar fejleszté­se. Erre a célra 7 milliárd fo­rintot irányoztunk elő. Ugyancsak fontos feladatunk hogy az X. ötéves tervben az 1980 utáni időszak fejlesztését előkészítsük. A petrolkémia szerteágazó családfájából azt a néhányat, kell kiválaszta­nunk, amely legjobban megfe­lel a hazai adottságoknak és lehetőségeknek, a nemzetközi együttműködés igényeinek. Ügy ítéljük meg, hogy a fej­lesztésnek az eddiginél jobban kell szolgálnia gyógyszeripa­runk és növényvédősizer-ipa- runk aiiapanyagiigenyémek ki­elégítését is. gyasztó bekapcsolását és to­vábbi ISO ezer lakás gázf űtését teszi lehetővé. A népgazdaság teherbíró ké­pessége még nem teszi lehe­tővé ebben az ötéves tervidő­szakban minden igény kielégí­tését. Éppen azért az előirány­zott beruházásokkal takaré­koskodnunk kell. Meg kell ke­resnünk a legjobb megoldást, amellyel a lakossági igényeket a lehető legnagyobb mérték­ben, s a lehető legkisebb költ­séggel kielégíthetjük. Az is nyilvánvaló, hogy csak annyi új propán-bután gázfogyasztót tudunk bekapcsolni, amennyit a rendelkezésre álló töltőbe­rendezések, palackok, szállító- berendezések lehetővé tesznek. Szelektív fejlesztés a petrolkémiában Dr. Simon Pál ezután a pet­rol kémiai központi fejlesztési programról szólt. Mint mon­dotta, a cél a kemizálás foko­zása. Közismert, hogy a vegyi folyamatok és a vegyipari ter­mékek elterjedése növeli a ha­tékonyságot a termelésben és a felhasználásban egyaránt. Ez magyarázza, hogy a vegyipar hazánkban már hosszú ideje a legdinamikusabban fejlődő iparág. A miniszter a továbbiakban azt fejtegette, hogy népgazda­ságunkban a műanyagokat és a vegyiszálakat minden ágazat alkalmazza. Mégis, a hazai fej­lesztésnek nem volt és nem is lehetett célja az, hogy mind­ezeket az anyagokat teljes vá­lasztékban gyártsuk. Ezért a petrokémia területén követke­zetesen szelektív iparpolitikát alakítottunk ki, és valósítot­tunk meg. A már említett nemzetközi megállapodások le­hetővé tették, hogy méreteiben gazdaságos, korszerű alap­anyaggyártást létesítsünk Le- ninvárosban — a kőolajfino­mítás egyik terméke, a vegy­ipari benzin felhasználásával. Az olefimművet a IV. ötéves tervben megépítettük és siker­rel üzemibe helyeztük. Az ole- finműben a benzin pirolízisnél 5—6 féle olefin egymás mellett keletkezik. Ezekből mintegy 36—tO féle közbenső terméket lehet előállítani, melyek az­után mintegy 250—300 féle ve­gyi termák, . műanyag vegyi szál gyártását teszik lehe­tővé. A szelektív iparpolitika elvének megfelelően az olefi­neknek ezt az elágazó család­fáját alaposan megnyirbáltuk, hazailag mindössze két alap­anyagot, az etilént és propilént dolgozzuk fel. Ezekből az alap­anyagokból csupán kétféle közbenső terméket gyártunk az V. ötéves terv végéig. Ezek­ből az anyagokból olyan nagy mennyiséget állítunk elő, hogy hosszúlejáratú egyezmények­ben foglalt kötelezettségeinket teljesíteni tudjuk. A program keretében épül meg az V. öt­éves tervben a borsodi vegyi kombinát nagy kapacitású PVC-gyára. Így az ötéves terv utolsó éveiben már 190 ezer tonna PVC-t fogunk termelni, ami a hazai igények, az expori/kötelezettségek kieLé­Űjabb 20—25 település kap vezetékes gázt Dr. Simon Pál ezután rámu­tatott: A földgázfelhasználás központi fejlesztési program­ját hazai szénhidrogénkin­csünk alapozta meg. A hazai kutatások eredménye azonban jelzi, hogy földgázkészletünk csak az elfogyasztott mennyi­ség pótlására elegendő. Ezért épült meg a Testvériség gáz­vezeték, amely a Szovjetunió­ból szállít földgázt, Magyaror­szágra, s épül — KGST-össze- fogással — az orenburgi föld- gázvezeték. Így lehetővé válik, hogy 1980-ra 191 milliárd köb­méteres fogyasztást tervezzünk. Nagyrészt hazai forrásból irá­nyozzuk elő 1980-ra több mint 300 ezer tonna propán-bután gáz felhasználását. A gáz, valamennyi tüzelő­anyag közül a legkevésbé szennyezi a környezetet. Cső- vezetékes szállítása lehetővé teszi szolgáltatóhálózatok lé­tesítését, a propán-bután gáz felhasználása pedig a hálóza­ton kívüli helyeken a korsze. rű tüzelést. A központi fejlesz­tési program kidolgozásakor, ezért nagy gondot fordítottunk annak meghatározására, hogy milyen fogyasztókat lássunk el elsősorban ezzel az értékes energiahordozóval. A számítá­sok azt mutatták, hogy a föld­gázt és a propán-bután gázt leggazdaságosabban a háztar­tásokban lehet hasznosítani. Jelenleg 155 városban, község­ben és településen több mint 700 ezer lakásban van vezeté­kes gáz, s 1,6 millió a propán­bután gázfogyasztók száma. Tehát a számításba vehető fo­Dr. Simon Pál ezután az alumínium1:par ,központi fej­lesztési programjáról adott át­tekintést. Ismeretes — mon­dotta —, hogy a hazai adott­ságok az alumíniumgyártás egyik középső fázisára, az alu­míniumkohászatra nem voltak kedvezőek. Nem rendelkeztünk olcsó villiamosenergiávaiL A szovjet—magyar alumínium- egyezmény megoldotta ezt a problémát, lehetővé tette, hogy timföldünkért kohóalumíniu­mot kapjunk. Így kapcsolódik a gyakorlatban a szelektív iparpolitika és a hatékony nemzetközi együttműködés. Alumíniumiparunk fejlesztését a hazai felhasználás növekedé­se is indokolja. A jelenlegi 13 kg/fó alumínium felhasz­nálás eléri néhány fejlett or­szág, például Franciaország és Olaszország felhasználásának színvonalát. A program a bauxitbányá­szat—timföldgyártás és az alu- míniumfeJdolgozás olyan mér­tékű fejlesztését irányozza elő, amely a hazai igények kielégí­tésén felül lehetővé teszi nem­zetközi kötelezettségeink telje­sítését és a gazdaságos áruex­portot. A IV. ötéves tervben fog­lalt célokat teljesítettük. Ele­get tettünk szállítási kötele­zettségeinknek, ahogy azokat partnereink is maradéktala­nul teljesítették. Megépült az új ajkai timföldgyár, üzembe helyeztük, sőt kismértékben bővítettük is Székesfehérvá­rott a könnyűfémmű széles­szalag hengerművét. Növeke­dett a présműkapacitás, ennek eredményeképpen a csövek és a különböző profilok, gyárt­mányok mennyisége is. ' A kormány jóváhagyta a központi fejlesztési program V. ötéves tervidőszakra szóló feladatait. Üj bauxitbányák nyílnak meg a Dunántúlon, évi 80 ezer tonnás timföld- gyártó-kapacitás épül Ajkán, tovább bővül a fél'termék- gyártás1 is, elsősorban Székes­fehérvárott. A beruházások értéke meghaladja a 9 mil­liárd forintot. Az alumínium­feldolgozás már az elmúlt idő­szakokban is gyorsan fejlő­dött és a növekedés üteme tö­retlen az V. ötéves tervben is. A feldolgozás bővítése lehe­tővé teszi bauxitvagyonunk intenzív felhasználását. A programok végrehajtásá­nak első szakaszát befejeztük. Mindannyiunk előtt ismertek a IV. ötéves terv eredményei. A következő szakasz végre­hajtására kormányzati dönté­sek vannak, az V. ötéves terv feladatai ismertek. A célok meghatározását illetően az Országos Tervhivatal által ki­dolgozott hosszútávú fejlesz­tési koncepció, a nemzetközi együttműködést illetően pedig a KGST komplex programja az irányadó. A miniszter a továbbiak­ban a dolgozók munkakörül­ményeiről, az egészségvéde­lemről és a környezetvéde­lemről szólt. Kiemelte: dol­gozóinknak mindenütt olyan munkakörülményeket ,és olyan védőfelszereléseket kell biz­tosítani, amelyek megvédik őket a munkaköri ártalmak­tól. A vegyiparban ez nem mindig könnyű. Ezért állan­dó feladatunk a munkakörül­mények korszerűsítése, az egészségügyi ellátás javítása. A környezetvédelmet a tech­nológia szerves részeként kell kezelni. A központi fejlesz­tési programok új létesítmé­nyeit úgy valósítjuk meg, hogy a levegő és a vizek szennyező­dése ne növekedjék. Dr. Simon Pál végezetül kö­szönetét mondott mindazok­nak, akik a program megvaló­sításán dolgoztak és dolgoznak. A parlament folyosóján A tartalmasabb | A közművelődés össztársadalmi ügy, fogalmazódott meg az új tör- 5 vényben, s hogy ez mennyire így igaz, jól példázzák azok a beszélge- = téss-k is, amelyek a kétnapos ülésszak szünetében hangzottak el. Szinte | mindenkinek volt véleménye, gondolata e fontos témával kapcsolat- I ban. Érthető: a közművelődési törvény minden állampolgárra érvényes | igazságokat vetett papírra, de legfőképpen annak igazságát mondta ki, 1 hogy továbblépni a megkezdett úton csak több tudás, nagyobb ember- ! ség birtokában lehet. Ez az ember- és társadalomformáló munka, amelyre most törvény | született, természetesen nem ma kezdődik, harmincegy esztendeje tart. | Eredményeit jól ismerjük mindannyian. Hogy törvényben mégis csak | most mondták ki az állandó tanulás, a nagyobb áttekintés, a szocialista | emberréformálódás szükségességét, legfőbb oka: most értek meg a fél­ti tételei annak, hogy a nemes szándék valósággá váljon. E feltételekről = sok szó esett a folyosói beszélgetéseken. KÖZÖSEN — A váci járásban három esz­tendeje született meg az a határozat, hogy egyesíteni kell a közművelődés anyagi és szellemi erőit — mondot­ta Barát Endre, a járási pártbizottság első titkára, a megye 29. választóke­rületének képviselője, aki egyébként elmondotta már az országgyűlés kul­turális bizottságának az ülésén is, mire jutottak ez idő alatt. 1970-ben mindössze három művelődési háznak volt több gazdája járásukban, ma már mind a harmincegynek több fenntartója van. Ez azt jelenti, hogy az évi egymilliós állami támogatást további nyolcszázezer forinttal told­ják meg az üzemek, termelőszövetke­zetek. És jelenti azt is, hogy koráb­ban mindössze tizenhárom függetle­nített népművelő dolgozott a műve­lődési házakban, ma már negyven­négy embernek csak a közművelődés szervezése, lebonyolítása a feladata. A közművelődéssel foglalkozók szá­mának ügrászerű növekedése pedig azt eredményezte, hogy a művelődési intézmények új módon, az új műve­lődési formák egész sorának a beve­zetésével segítik, a nagyobb tudás, a szélesebb látókör megszerzését. — A kis közösségeken alapuló munka került előtérbe. — mondotta Barát Endre. — A programok mind inkább igazodnak az üzemek és gazdaságok dolgozóinak igényeihez. Hatékony kapcsolat van kialakuló­ban a művelődési házak és a szocia­lista brigádok között. Klubokba tö­mörítik a brigádok tagjait, segítik kulturális vállalásaik kialakítását és azok teljesítését. Fellendülőben az if­júsági klubmozgalom és a nemzetisé­gi kultúra ápolása. Csak az idén hét olvasótábort szerveztek a járás mun­kás- és termelőszövetkezeti fiataljai számára. BEILLESZKEDVE — Való igaz — jelentette ki Réger Antal, a Magyarországi Németek De­mokratikus Szövetségének főtitkára, a megye 25. választókerületének kép­viselője —, hogy a nemzetiségi kul­túra gazdag néprajzi hagyományai­val, saját nyelvével egyre inkább be­illeszkedik egész nemzetközösségünk szellemi-kulturális világába. Pest megye német nemzetiségiek lakta te­lepülései ebben mindig is az élen jártak. Jól példázza legutóbbi sike­rük: a Sopronban közelmúltban meg­rendezett országos német nemzetisé­gi néptáncfesztiválon a pilisvörösvá­ri együttes vitte el a pálmát, s hódí­totta el a soroksáriaktól az első he­lyet. ELKÖTELEZETTEN Dr. Vámos Marietta, tóalmási kör­zeti orvos, a megye 5. választókerü­letének képviselője a falusi értelmi­ség szerepéről beszélt az új törvény kapcsán. — Orvos vagyok, mondotta, ez meghatározza hovatartozásomat. Az örvendetesen gyarapodó falusi értel­miség egy tagja vagyok. Igaz, hogy koromnál fogva nekem már nincs hozzá személyes tapasztalásom, de a betegeimmel folytatott beszélgeté­sekből jól tudom; nem is olyan ré­gen, alig három évtizeddel ezelőtt fa­lun a pedagógus és népművelő fo­galma együvé tartozott. A falusi, ta­nyai tanítóknak, ha akarta, ha nem, foglalkoznia kellett a környezetében élőkkel, mert ki máshoz fordulhatott volna tanácsért, segítségért a sze­gényember? Olyan településeken, mint amilyen Tóalmás is, az értelmi­séget csupán a tanító és a pap jelen­tette. Ez volt. Ma viszont mintegy félszáz értelmiségi él ugyanitt: a né­pes pedagógusgárda mellett orvosok, agrár- és műszaki mérnökök, köz­gazdászok. Mindez alapot adhat és ad is arra, hogy <j falusi értelmiség mind számottevőbb tényezőjévé hál­jon egy-egy település közéletének. Ügy, hogy munkájával aktív része­se a faluban végbemenő változások­nak, s úgy is, hogy hatást gyakorol az ott élő emberek élet- és gondolko­dásmódjára. A nagyobb tudásnak, a gazdagabb szakismeretnek ugyanis elkötelezettséget is kell jelentenie az értelmiség számára. Elkötelezettséget a műveltség közvetítésére, az általá­nos és szakmai ismeretek terjesztésé­re. A törvény kimondja, hogy a taná­csok mellett a helyi üzemek és ter­melőszövetkezetek is vállaljanak részt a közművelődési munka anyagi fedezetéből. MÉRHETŐEN — Ez a közművelődés demokrati­zálásának útja —, fogalmazta meg gondolatait Antal Imre, a MEZŐGÉP érdi gyárának vezetője, a megye 19. választókerületének képviselője. — Mi ezt mindennapi munkánk során úgy értelmezzük, hogy mindenben támogatjuk dolgozóink tanulását, művelődését. Nálunk a dolgozók har­minc százaléka tanul jelenleg az ál­talános iskolától kezdve az egyete­mig bezárólag. A tanulás dologi ki­adásait mi vállaljuk, cserébe csupán annyit kérünk, hogy ki hány évig ta­nul a mi költségünkön, annyi évet maradjon is a gyárban. Hogy meny­nyit áldozunk erre? Évente több mint kétszázötvenezer forintot. Ez azonban a több tudásban, az értőbb módon végzett munkában többszörö­sen visszatérül. És abban is, hogy mér­hetően változik az emberek gondol­kodásmódja. Ezt nemcsak az bi­zonyítja, hogy ma már tizenhét szo­cialista brigád dolgozik gyárunkban, hanem az is, hogy a gyár valamennyi dolgozója egy emberként vett részt azon a kommunista szombaton, amelynek bevételét az érdi művelő­dési központ korszerűsítésére aján­lottuk fel. Ma már érzik és tudják az emberek, hogy a művelődési köz­pont értük van, sokszínű programjai­val az ö életüket teszi szebbé, tartal­masabbá. FELKÉSZÜLTEN Földes István, a Dabasi Nyomda igazgatója meghívottként hallgatta a parlament ülését. S ha már eljött, nem jött üres kézzel. — November elején ifjúsági klu­bot, könyvtárat avatunk. Hogy mennyit költöttünk rá, ne kérdezze, nem a pénz a fontos, hanem a cél, amiért ilyen elhatározásra jutottunk. Mint ahogy nem forintban számoljuk azt sem, hogy mennyibe kerül száz­ötven dolgozónk tanulása. A műve­lődés pénzbe kerül, ezt jól tudjuk mindannyian, de a tudatlanság, a felkészültség hiánya még sokkal többe. Ami tegnap még csak tervezet volt, az ma már törvény. Szükséges és jó törvény, amelynek a végrehaj­tása mindannyiunk feladata. Prukner Pál Nagy távlatok az alumíniumipar előtt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom